+  Roxfort RPG
|-+  2003/2004-es tanév
| |-+  Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
| | |-+  Nyugati szárny
| | | |-+  Átváltoztatástan terem
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] 2 3 Le Nyomtatás
Szerző Téma: Átváltoztatástan terem  (Megtekintve 13294 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2020. 07. 10. - 13:19:40 »
0



Minerva McGalagony professzor birodalma volt egykor. Alapvetően nagy alapterületű terem. Négyfős, egymásba épülő padsorok húzódnak végig a terem két oldalán. Mindig minden pedáns rendben van, igen nagy a tisztaság. A falakon mindenféle bonyolult transzmutációs körök, ábrák, táblázatok vannak, illetve akad néhány elrettentő, torz rajz is félresikerült kísérletekről, felhívva rá a figyelmet: az átváltoztatástan az egyik legnehezebb és legveszélyesebb tudomány.

A MÁGIKUS SZESZÉLY MIATT 2002. SZEPTEMBERÉTŐL A TANTEREMBE VEZETŐ AJTÓ ÉS AZ ABLAKOK IS FOLYAMATOSAN BERAGADNAK, GYAKRAN ÓRÁKRA FOGSÁBA EJTVE A BENT TARTÓZKODÓKAT.
Naplózva

Dorian Belby
Eltávozott karakter
*****


Átváltoztatástan tanár

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2020. 09. 03. - 08:20:29 »
+6

Átváltoztatástan óra



2001. szeptember 3.
reggel

Meglepő élvezettel készültem az első órámra. Bár az akadémiai munkán kívül nem sok tanítási tapasztalatom volt, pláne ennyire fiatal közönségnél, úgy éreztem ez a mai nap még jól is elsülhet. Csak egy kis bemutatóórára gondoltam, ami az elsősöknek teljes újdonság lehet, a nagyobbaknak viszont ismétlés. Így könnyebben vághatunk bele a későbbi gyakorlati órákba. Szerettem volna, ha a csapat némiképpen összerázódik, ráadásul én is megjegyzem az arcokat. Így tehát valóban az ismerkedés és az elmélet volt az, amit első alkalommal fontosnak tartottam. Természetesen azt is igyekeztem figyelembe venni, hogy csak a második éjszakájukat töltötték a kastélyban, nyilván még nem rázódtak vissza úgy, ahogyan azt kell.
Szerencsére a terem a nyugati szárnyban volt, akárcsak a szobám, így miután felkaptam a hatalmas papírkupacot, amin a névsor és a jegyzeteim szerepeltek, pillanatok alatt ott voltam. A teremben már ott várakoztak a diákok, kicsit hangosabban, mint amit vártam. Persze nem rég még a nyári szünetüket töltötték, nem csoda, hogy olyan lelkesen beszéltek egymással. Így hát, lepakoltam a tanári asztalra, megigazítottam a galléromat, majd egy tapsolással jeleztem, hogy most már jó lenne, ha nem diskurálnának.
– Jó reggel kívánok mindenkinek! – köszöntem, miközben mintha valakit ásítani láttam volna a hátsó sorokban… na igen, ez mindenkinek az első óra, így nem tettem szóvá a dolgot. Majd ez a kis ismerkedés felrázza őket. – A nevem Dorian Belby, mint azt már tudják idén én tartom az Átváltoztatástan órákat. Amit tudni kell rólam, hogy Átváltoztatástan területén Merlin-díjat szereztem két éve, így biztosíthatom önöket, a legjobb kezekben vannak. Sajnos az előző tanáruk jegyzeteihez nem jutottam hozzá, így majd segíteniük kell évfolyamonként, hogy mit is tanultak utoljára. Azonban ma még csak egy bevezetést tartunk. Ez a fiatalabbaknak újdonság lesz, akik viszont tanulták már a tárgyat, azoknak inkább felfrissítés.
Végig néztem rajtuk, ahogy egyre inkább elcsendesedtek. A kezembe vettem a névsort és hátra dőltem a régi, nehéz íróasztalnak. Megköszörültem a torkomat, mielőtt folytattam volna.
– Fel fogom olvasni a névsort, aki a nevét hallja, az kérem mondjon néhány szót magáról, hányadik évfolyamos, mi a kedvenc tárgya, esetleg milyen továbbtanulási tervei vannak. Igyekszem memorizálni az arcokat.
Az első névre pillantottam a sorban, hogy aztán hangosan felolvassam: – Aurora Brown! – vártam, hogy vajon megjelent-e az órán. A tanár kollégáktól tudtam, hogy előfordulhat, hogy nem. Ilyen esetekben pontlevonással sújtható az érintett ház. Hamarosan tovább haladtam a következő névre: – Avery Cassen.
Miss Cassenről annyit tudtam, hogy prefektus, ugyanis tegnap összefutottunk a folyosón. Ha minden igaz az ő megjegyzésével ezek után nem lehet probléma. Így hát, ha bemutatkozott, folytattam is a névsort tovább: – Clayton C. Colton. – Tekintetemmel a tömegben kerestem a név tulajdonosát, s ha megtaláltam végig is hallgattam őt. Ezután jöhetett csak a folytatás: – Jaimie Lockwood. – Mintha róla is az rémlett volna, hogy a fiatalabb prefektusok között van. – Jason Bright – folytattam, hogy aztán megint a diáksereget bámulva várjam, ki szólal meg. A kezemben persze ott volt közben a penna, hogy jelöljem, ha valaki esetleg nem jelenik meg. – Jayce Hansel! – Szólítottam a következőt, várva a bemutatkozót. Az arcmemóriám nem éppen jó, szóval reméltem, ha egy-két információt még magamba szívok velük kapcsolatban, akkor könnyebb dolgom lesz. – Kyle Evans! – Róla tudtam, hogy elsős, ugyanis az ilyen fiatal diákok nevét apró csillaggal jelöltem, hogy rájuk még jobban figyelni tudjak.
– Merel Everfen. – Olvastam tovább, ha megtörtént a bemutatkozás. Türelmesen vártam hogy ő előkerül-e, majd haladtam tovább. – Miles Edward. – A kupámért nyúltam, amiben egy kis vizet hoztam magammal. Gyorsan megnedvesítettem az ajkaimat. – Mira L. Wyne. – Folytattam és vártam. – Mirabella Harpell. – Torokköszörülve hallgattam végig, amennyiben végre találkozott a tekintetünk. – Niraniel Ays.
– És végül, de nem utolsó sorban – tettem le a kupám az asztalra. – Stella P. Campbell.
Amint mindenki végig mondta a mondandóját és ellenőriztem ki nincsen itt, az asztal mögé sétáltam, számos információval az előttem ülő diákseregről a fejemben. Eszembe jutott, milyen volt itt ülni, ennyi idősnek lenni és csak élvezni azt, hogy mindennap valami újat hoz. Új barátokat, új tudást… és túl sok házit természetesen. De valahogy mégis megvolt a kastélybeli élet szépsége.
– Ha azt mondom, hogy átváltozás, hogyan fogalmaznák meg mi is az? – kérdeztem és végig nézve rajtuk, vártam, ki szólal meg először.



a következő tanári hsz szeptember 11-én érkezik
a megjelenés 2 pontot ér
aki nem jelenik meg attól 3 pont kerül levonásra
a későktől fejenként 1 pontot vonok le
a helyes válaszok ponttal lesznek jutalmazva az óra végén
Naplózva

Mirabella Harpell
Boszorkány
*****


boszorkány

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2020. 09. 03. - 20:32:35 »
+2

Átváltoztatástan
• 2001. szeptember 3. •

 


Hiányzott a varázslás. Milyen jól jött volna a nyáron! Alig várom, hogy betöltsem a tizenhetet, le se fogom tenni a pálcám. Többek között ez az egyik jó dolog a Roxfortban. Nagyjából akkor varázsolok, amikor akarok, nem kell felkelnem a képregény mellől azért, hogy egyek egy kis csokit. Intek egyet, dünnyögök egy “invito csoki”-t, és konkrétan a számba repül, ha azt akarom. És még csak nem is muszáj, hogy az a saját csokim legyen. Igazság szerint nekem nincs is csokim, míg el nem jutok a mézesfalásba, mert büntiben vagyok a nyáron történtek miatt. Zsebpénzem sincs, csak egy kis dugipénzem, amit illatgyertyákkal való házalásból szereztem. De amúgy a Mézesfalás is büntiben van, a nyáron történt Szeszély miatt. Szívás. Marad az, hogy csórok csokit a reggeliből, és azt osztom egész nap. Máskülönben hogy stréberkedjen az ember végig egy évet ennyi RAVASZ tárgy mellett?
Például az átváltoztatástan esetében is. Nehéz tárgy. Korán reggel ezzel kezdeni… Kell ehhez egy kis extra agytáp. Lehuppanok az egyik első padba, és sutyiban a számba tömök a táskámból egy csokis kekszet.
- Kérsz? - kínálom oda a mellettem ülőnek, aztán bejön az új professzor, így egy suvickussal eltüntetem a bűnjeleket, és odafigyelek rá.
Ja, egyelőre nem arra, amit mond, mert az a szokásos, még akkor is, ha ezt az embert eddig nem láttuk. De kedvesnek tűnik, biztos nagy a szaktudása (hát ezt nem is felejti el részletezni) és külön jófejség, hogy végigkérdez minket. Én is érdeklődve hallgatom a többiek bemutatkozását, és arra gondolok, hogy amúgy ritkán halljuk egymást így összefoglalni arról, hogy kik is vagyunk, és mit is akarunk. És te jó ég, milyen rohadt nehéz kérdés, mert nekem erről tizenhat évesen, egy káoszos kiskamaszkor után erről aztán fogalmam sincs.
Úgyhogy mire elkezdek agyalni azon, mit is fogok mondani, már elhangzik a nevem. Kis késéssel kapok észbe, felpattanok, és csípőből mondom a hülyeségeim, nem előre eltervezetten.
- Én vagyok, igen, Mira Harpell - kapom el a tanár pillantását. Hű, egyébként lehetne a tanári kar más tagjait is lecserélni ilyenformán, fiatal is, egész szimpi is, nem panaszkodhat na. De most nem ezzel kéne foglalkoznom.
- Hatodéves vagyok, volt egy kis lemaradásom az elején, mert a háború miatt nem engedtek a Roxfortba, de azt hiszem, már behoztam. - Csodás. Gondolom már el is döntötte, hogy biztos nem. Minek is mondtam ezt egyáltalán? És ha ebből még azt is kisakkozza, hogy mugli születésű vagyok? Ha ennyi díjat nyert, sanszos, hogy a fejében nem sütőtöklé van. Az enyémmel ellentétben. Nem baj. Akkor is meg kell ugranom a Godrikhoz való mércét, valahogy…
- A kedvenc tárgyam… Hát, nincs igazából kifejezett kedvencem, de sok van, amit szeretek, és az, hogy mennyire, az aktuális tananyagtól is függ. A repüléstant szerettem, de  azt már ugye nem tanuljuk, hacsak a kviddicsedzések nem számítanak annak. A lénygondozást is, ha épp egyszarvúakról tanulunk, és nem a tüzes rákokról. Átváltoztatástanból… azt is szeretem, főleg ha hasznos dolgokat tanulunk. Egy patkányt talpaspohárrá változtatni kevésbé az, meg nem is túl higiénikus szerintem… De ha hajszín átváltoztatása, vagy mondjuk ceruzát tollá, vagy embert állattá, vagy ilyesmi éppen a tanulni való, akkor azt is szeretem. A… Azt hiszem, a Godrikra szeretnék járni. Még nem tudom biztosan, de vagy auror, vagy lénygondozó szeretnék lenni. Még nem tudtam dönteni - fintorgok egy zavart félmosollyal, aztán helyet foglalok, és kifújom a maradék szuszt, ami maradt, miután ezt mind elhadartam magamról.
Nem sokan voltak már utánam, egyébként. A kérdés meglep egy kicsit, elég tágan értelmezhető dolog. Azért jelentkezem. Legalább lássa, hogy akarok tanulni.
- Én úgy fogalmaznám meg, hogy egy dolognak más lesz egy, vagy több tulajdonsága. A színe, a formája, ilyesmi. Vagy vagy az egész lényege egész más lesz, mint a vérfarkas teliholdkor, addig ember, akkor farkas. Vagy a hernyó, amiből pillangó lesz.

 




Naplózva


Jaimie Lockwood
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2020. 09. 06. - 15:52:14 »
+3

Átváltoztatástan


2001. szeptember 3.

Még nem igazán szoktam hozzá az új feladataimhoz, de azért igyekeztem megfelelni ezeknek az új kihívásoknak. Nem szerettem volna szégyent hozni a házamra, meg magamra sem. Kíváncsi voltam, hogy milyen lesz az Átváltoztatástan, főleg azért, mert új tanárt kaptunk. Érdekelt, hogy milyen elvárásai lesznek és milyen új dolgokat fogunk tanulni. A nyáron és idefelé a vonaton elolvastam a feladott könyvek egy részét, de nem jutottam mindennek a végére. Elég sokszor másfelé jártak a gondolataim, ami teljesen más volt, mint amit alapban megszoktam. Az olvasás, a tanulás és a koncentrálás mindig is jól ment, nem igazán vonta ezelőtt el semmi sem a figyelmemet. De most túl sok volt a megmagyarázhatatlan dolog és ez összezavart mindennel kapcsolatban.
Mikor végre beértem a terembe gyorsan leültem az első üres helyre hátul és gondosan kikészítettem egy adag pergament, tintát és pennát. Biztos voltam benne, hogy ez az év nem lesz könnyű Átváltoztatástanból, de azért izgatottan vártam, hogy milyen lesz az első óránk.
– Jelen! – mondtam, mikor Belby professzor felolvasta a nevemet. – Ötödik évfolyamos vagyok, a Gyógynövénytan a kedvenc tárgyam. A Mandragórára szeretnék majd járni, ha lehetőségem lesz rá, az Általános ökomágus szak érdekelne. –tettem hozzá.
Igazság szerint csak most nyáron gondoltam át komolyabban, hogy mégis mit kezdjek magammal majd a Roxfort után. Azt tudtam eddig is, hogy a Gyógynövénytan nagy szerepet fog játszani az életemben, de eddig nem néztem meg pontosabban, hogy milyen képzések vannak ezzel kapcsolatban. Néha annyira lekötött a mugli életem, hogy nem jutott eszembe ezzel foglalkozni. Tudom, hogy ez furcsa valahol, de az iskolán kívüli életem eléggé különbözik az itteni életemtől. De mindent összevetve tényleg ez az Általános ökomágus szak állt a legközelebb hozzám és ezért ezen akadt meg a szemem. Ha mégsem emellett döntök majd végül, akkor is valósínűleg a Mandragórára megyek, még akár medimágus is lehetnék, őszintén elég sok lehetőségem volt úgy éreztem.
–  Ha azt mondom, hogy átváltozás, hogyan fogalmaznák meg mi is az? – kérdezte Belby professzor, de nem emeltem fel a kezemet azonnal. Nem arról van szó, hogy nehéz lett volna a kérdés, de ezt többféleképpen is meg lehetett fogalmazni. Valószínűleg mindenki máshogy is fogalmazta volna meg, én pedig leblokkoltam egy pillanatra. Nem tudtam, hogy mit mondjak, így inkább próbáltam nem feltűnő lenni. Örültem, hogy kivételesen a hátsó sorban ültem le.
Naplózva


Niraniel Ays
Hugrabug
*


*Trouble magnet*

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2020. 09. 07. - 12:04:09 »
+2

Átváltoztatástan



to; Belby professzor és a többiek
2001. szeptember 3.


Furcsa, hogy alap esetben biztos puffognék, amiért újra évkezdés van és órákra kell járni, na meg tanulni, de az idén valahogy nem érzem ezt bosszantónak. Azt hiszem, kicsit megváltoztam. Elkezdtem értékelni azt, amit az iskola nyúlt. Lehetőséget arra, hogy egyszer igazi kviddicsjátékos legyek… Ha tanulni nem is szeretek, repülni viszont imádok, és alig várom, hogy sor kerüljön az idei első edzésre. Aztán ott van az is, hogy a nyaram megint katasztrofális volt. Anya teljesen szét volt esve, nem csoda hát, hogy a nyár felét Mona néninél, a másikat meg apánál töltöttük. Elég eseménytelennek indult a párizsi nyaralás, aztán egyszer tök véletlenül belefutottam megint Julienbe. Nagyon megörültem neki, de – és ez számomra volt talán a legmeglepőbb – elmúlt az az instant pillangóhad a gyomromban, amit korábban mindig éreztem, ha láttam. Nem volt számomra már más, csak egy régi ismerős, akibe egyszer szerelmes voltam… Más érdekes nem is történt. Ja de! Prefektus lettem... Ezen még most is elröhögöm magam, ha eszembe jut. Hihetetlen, hogy pont engem neveztek ki... Hát erre nagyon kíváncsi leszek.
Amúgy meg a napok nagyrészt ugyanúgy teltek, mint tavaly. Beccával sokat edzettünk együtt. Ő megint azért sportolt ilyen keményen, hogy jól nézzen ki és a házibulikban fiúzhasson, és meg azért, hogy ne essek ki a formámból. Szerencsére sikerült megőriznem a formám, így nem kell attól tartanom, hogy felsülök az első edzésen, amit aaaaannyiraaa vártam már, és az utolsó két hétben csak erről tudtam beszélni. Nem csoda, hogy Mona néni már nagyon unta és lényegében örült, hogy sikerült megszabadulnia tőlem. Anyáról nem sokat hallottunk, a terapeutája szerint szépen halad abban, hogy összerakja magát, de még hosszú út áll előtte… Hát ez nem lep meg. Na mindegy, a lényeg, hogy most itt vagyok, a második sorban ülök és várom, hogy bejöjjön az új átváltoztatástan tanár. Az évnyitón annyira nem foglalkoztam az új tanárokkal, most viszont, amikor belép a terembe… egy pillanatra elakad a lélegzetem.
Te jó ég, milyen istenien néz ki – gondolom, és ezzel párhuzamosan el is pirulok. Hát igen, ami a szívemen, az a számon, vagy jelen esetben az arcomon. Ez mindig így szokott lenni. Eléggé zavarba jövök, és nagyon próbálok odafigyelni, de nem meglepő módon nehezemre esik. Mindig lenéztem a többieket, amiért bele voltak bolondulva egy-egy tanárba. Hiszen jóval idősebbek nálunk, na és a tanáraink… milyen szánalmas már ez… Erre most itt ülök, totálisan bepillangózva és lassan rám kerül a sor, hogy bemutatkozzak, és azt sem tudom, hogy mit is mondhatnék, ami totál égő. Még szerencse, hogy majdnem a legutolsó vagyok, így azért van egy kis időm összeszedni a gondolataimat.
Gyerünk Nira, menni fog ez. Kinyögsz két mondatot és kész.
- Hmm, hát én lennék Niraniel, vagyis Nira – mondom halkan, aztán egy fokkal azért hangosabban folytatom, hogy ne látszódjon, mennyire szét vagyok esve.
Közben még véletlenül sem nézek a rikító kék szemekbe, mert akkor azt hiszem, nem lennék képes egy értelmes szót sem szólni a továbbiakban.
- Ötödéves vagyok, a kedvenc tárgyam a repüléstan, és ha befejeztem a Roxfortot, kviddicsjátékos leszek – jelentem ki mostmár határozottabban. Mondhattam volna, hogy szeretnék lenni, de nem… nem csak szeretnék, hanem az leszek és kész. Ettől a túlzottan magabiztos, (mondjuk ki, nagyképű) kijelentéstől megint zavarba jövök, és halvány pír színezi át az arcom. Persze ezek után már befogom a számat, és csak örülök, mint majom a farkának, hogy amikor a prof kérdez valamit, Mira értelmesen válaszol és nincs kínos csönd. Én még véletlenül sem fogok megszólalni megint, nehogy még jobban beégjek Belby professzor, akarom mondani, Dorian előtt…

Naplózva

Jason Bright
Eltávozott karakter
*****


felhőkről lábakat lógató

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2020. 09. 07. - 15:43:11 »
+3

title:
már megint késtem

2001. szeptember 2.; Roxfort; Átváltoztatástan terem; összefirkált pad
play with: mindenki

Őrült módon vágtatok a kihalt folyosókon, mert már megint késésben vagyok. Igazából nem is tudom, hogy hogyan kalandoztam el, vagy éppen miért. De már azt sem tudom, hogy min agyaltam, egyszerűen csak kilyukadtam a Bagolyházban, és majdnem letojtak az ijedt baglyok. Aztán nagy rohanásban legurultam a lépcsőn.  Bár ez kifejezetten gyors módja a közlekedésnek, kissé még sajgott az oldalam. Fogalmam sincsen milyen zilált állapotba jutok be az Átváltoztatás terembe, de az biztos, hogy fél szememre megvakultam, mert csak az egyik szemüvegem lencséjén látok.
– Clayton C. Colton...
- Elnézést a késésért, csak legurultam a lépcsőn és elfelejtettem milyen órám is lesz - hadartam gyorsan, miközben átvágtam a diákok között, még mindig azon gondolkodva, hogy nem látok a jobb szememre. Csak homályos pacák voltak. Nagy zörgések közepette, meg egy hasra esés után végre helyet foglalok, és igyekszem öszpontosítant arra, hogy mi történik. Nem nagyon megy, mert az összefirkált, összekarcolt szövegeket olvasgatva a padon nekem is az az ötletem támad, hogy írhatnék én is ide valamit. Nem tudom mennyi pillanat telik el, míg végre meghallom a saját nevemet, amire rögtön felpattanok és kihúzom magam, megigazítva a szemövegem az orromon. Közben oldalra súgok az egyik lány felé, aki mellé le tudtam ülni.
- Most mi is történik pontosan?
Aztán, ha kapok választ, nagyban bólogatva a várakozó tanár felé nézek, és magyarázni kezdek.
- A kedvenc tárgyam a Mágiatörténet, szerintem nem is volt olyan unalmas annak a szellemnek az előadása. Tök viccesen nézett ki amikor tát ivott és látszott ahogy lemegy a torkán... Szerintem tök poén volt. Egyébként még bírom az Átváltoztatástant is, mert hát ha nem kedvelném nem lennék itt, ugye. Legutóbb meg szerettem volna mutatni a tetsvéreimnek, hogyan változtatok át egy békát csillámporossá, de aztán rájöttem, hogy kicsapnának a Roxfortból, meg amúgy is ők nem is tudják, hogy varázslok. A Bájitaltanból szörnyű vagyok, valamiért mindig a képembe robban valami, legutóbb például az egész terem pacsuliszagú lett  - vonogatom a vállamat. - Egyébként elfelejtettem hanyadik évfolyamba járok, de nem akarok egyetemre menni, mert én híres író leszek, aki mosolyt csal a gyerekek arcára - bólintok határozottan, majd végre leülök  a fenekemre.
Még jó, hogy anya ezt a kijelentésemet nem hallja. Valamiért mindig rám akarja tukmálni az egyetemet, de én nem fogok oda járni, mert sokkal nagyobb álmom van annél, mintsem hogy folytassam az ő befejezetlen karrierjét a Minisztériumban. És nem, még mindig nem tudom magamat oda elképzelni. Hogy rohangásszak teljesen szétcsúszva, és mindennel elmaradva.
Hé, miért ismerős nekem ez a kép?!
Egyébként meg legalább apa támogat. Még ha furának tart engem az új felesége, legalább ő elhiszi azt, hogy miben vagyok jó. Lehet majd meg kéne nekik mondai, hogy varázslók vagyunk? Közben jut eszembe felmérni, hogy kik is ülnek itt velem együtt, de aztn rájövök, hogy még mindig nem látok teljesen jól, szóval inkább felhagyok azzal, hogy összevissza integessek az óra közepén.
– Ha azt mondom, hogy átváltozás, hogyan fogalmaznák meg mi is az? - teszi fel a kérdést  aprofesszor, mire megvakarom a fejem búbját.
- Régen azt hittem, hogy ezen az órán fogunk szuperhőssé változni, de aztán kiderült, hogy patkányokat változtatunk pohárrá. Nem akartam pohár lenni, szóval megijedtem. De azt hiszem valami olyasmi, hogy képesek vagyunk megváltoztatni az adott dolgok anyagát, és egy teljesen újat tudunk belőlük létrehozni úgy, hogy maga az eredeti test, vagy élőlény nem szenved elvileg komoly testi vagy mentális sérülést... Vagy valami ilyesmi? - zárom le a mondandómat, és végre veszek levegőt is.
Naplózva


Avery Cassen
Eltávozott karakter.
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2020. 09. 08. - 18:12:53 »
+2

ÁTVÁLTOZTATÁSTAN

2001. szeptember 3.


Megpróbáltam kidörzsölni az álmosságot a szememből, miközben átkeltem a folyosón, megközelítve a tantermet. Miért van ilyen korááán? Azt hiszem, a nyáron túlságosan hozzászoktam ahhoz, hogy tulajdonképpen addig aludhatok, ameddig csak akarok, Jasper kényelmes mellkasán, vagy jobb híján az egyik plüssömön fetrengve. Most pedig annyira nehéz volt az átállás... Á, milyen szép idők is voltak azok? Most pedig már megint itt rohangált körülöttem az a sok túlságosan is lelkes elsőéves, akik nemrég még a Teszlek Süveg morgós karimája alatt kuporogtak.
A mellkasomhoz szorítottam a tankönyvet, és vetettem egy nem túl kedvesre sikeredett szigorú-prefektus-pillantást néhány elsősre, akik a nagy futkorászás közben majdnem felborogattak engem is. Nem volt ehhez kedvem így kora reggel... de talán csak felnőttem, ez volt a probléma. Végeredményben, nemsokára tizennyolc leszek... Ó, Merlinre, ebbe bele sem akarok gondolni!
Nem voltam sokkal frissebb, ahogy beléptem a terembe, és lehuppantam az egyik előrébb lévő padba. Átváltoztatástan... miért is vettem fel én ezt? Oké, igazából tudom; pont azért, amiért még egy csomó rohadtnehéz tárgyat is, amik amúgy nem különösebben érdekeltek. Mert nem tudtam dönteni. Mert fogalmam sem volt, hova tovább... és fel akartam készülni minden egyes eshetőségre. Hát sikerült is. Máris nagyon-nagyon vártam a RAVASZ vizsgákat...
Elmélyülten dörzsölgettem a talár alatt a sajgó heget felkaromon, amikor érzékeltem a szemem sarkából, hogy bejön a tanár, így odapillantottam. Láttam már őt az évnyitón, meg párszor a folyosón, de különösebben sosem mértem fel... Az előbb említett alkalomkor amúgy is inkább a Mágiatörténet tanárral voltam elfoglalva.
– Jó reggel kívánok mindenkinek! – kezdte néhány pillanaton belül a férfi az órát. – A nevem Dorian Belby, mint azt már tudják idén én tartom az Átváltoztatástan órákat. Amit tudni kell rólam, hogy Átváltoztatástan területén Merlin-díjat szereztem két éve, így biztosíthatom önöket, a legjobb kezekben vannak. Sajnos az előző tanáruk jegyzeteihez nem jutottam hozzá, így majd segíteniük kell évfolyamonként, hogy mit is tanultak utoljára. Azonban ma még csak egy bevezetést tartunk. Ez a fiatalabbaknak újdonság lesz, akik viszont tanulták már a tárgyat, azoknak inkább felfrissítés. Fel fogom olvasni a névsort, aki a nevét hallja, az kérem mondjon néhány szót magáról, hányadik évfolyamos, mi a kedvenc tárgya, esetleg milyen továbbtanulási tervei vannak. Igyekszem memorizálni az arcokat.
Igyekeztem elnyomni egy ásítást. Ez persze nem ellene szólt, egyszerűen csak tényleg fáradt voltam... Nem szívesen hagytam ott a kényelmes matracot, pláne, hogy még Wampus is olyan aranyosan odafészkelte magát az oldalamhoz. Visszagondoltam arra, milyen jó is volt aludni, és csak a nevemre kaptam fel a fejemet.
- Avery Cassen.
Kissé megköszörültem a torkomat. Igen, ja... mit is kell mondanom? Az évfolyamom, a kedvenc tárgyam... továbbtanulás... hah! Ez vicces lesz.
- Öhm, igen, itt vagyok... hetedéves vagyok, és a kedvenc tárgyam a Legendás Lényeg Gondozása, meg a Sötét Varázslatok Kivédése, azt hiszem. - Tartottam egy pici szünetet, mielőtt folytattam volna. Nem igazán akartam kimondani, hogy még nincs konkrét tervem... a legtöbben ugyanis valószínűleg nem ezt várják egy hetedévestől. - A továbbtanulást illetően a Godrikot nézegetem, de még nem döntöttem biztosan.
Remek, diplomatikus válasz. Szuper! Vetettem egy halvány kis mosolyt is a férfi felé, aztán kissé hátradőltem, és hallgattam a többiek válaszait... egészen addig, amíg egy tornádó be nem sepert az ajtón.
- Elnézést a késésért, csak legurultam a lépcsőn és elfelejtettem milyen órám is lesz - hallottam az ismerős hangot, és ahogy az alak felé fordítottam a fejem, pont telibe végignéztem, ahogy végighasalja a padlót. Milyen guszta... Ezután persze valahogy feltápászkodott, és milyen szerencse? Pont engem szúrt ki padtársként.
Kérdőn bámultam Jasonre, ahogy végre elhelyezkedett a széken, és halkan sóhajtottam is egyet. Merlinre...
- Minden oké? - motyogtam. Összefutottunk nyár elején, amikor Elliot véletlen elhoppanált minket valami kriptába, dehát már akkor is olyan kis szerencsétlen volt. Pont, mint most.
- Most mi is történik pontosan? - kérdezte. A plafon felé lestem.
- Mutatkozz be. A kedvenc tárgyad, az évfolyamod... - súgtam oda, aztán visszabillentem a székemre. Ezután persze következett egy kisebb rege... de igazából nem is bántam, jobb volt ez, mint tanulni. Aztán annyira belemélyedtem a semmittevésbe, hogy a férfi következő kérdésére is csak megpróbáltam egy kicsit lejjebb csúszni és észrevehetetlennek tűnni... még jó, hogy jópáran válaszoltak is helyettem, mert nekem gondolkodni se nagyon volt erőm.
Naplózva


Mira L. Wyne
Minisztérium
***


Jenkibogyó

Elérhető Elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2020. 09. 08. - 20:56:28 »
+2

Mint kiderült, a legjobbkor nyaraltam otthon Amerikába, azalatt újabb támadásba fordult esemény zajlott itt. És most aurorok járőrözik még az iskolát is, ami nem sokat segít a hangulaton. Persze inkább biztonság, mint hangulat, de legszivesebben megintcsak otthon lennék inkább az Ilvermornyba, biztonságba, ismerős környezetbe.
Kicsit meginn úgy érzem magam, mint egy évvel ezelőtt, bizonytalanul, ismeretlen helyen - valamennyire még mindig, - és veszélyesebb környezetbe, mint szeretném. Még új tanár is van meginn, ezúttal mondjuk nem azér, mer én jöttem új helyre. De talán idén jobban kezdek, mint tavaly...
Lámpalázasan foglalok el egy diszkrétebb helyet valamerre közép-szélen, pedig talán nem is kell szerepelnem semmit. Remélem. A hátsó sor annyira hátul van, hogy az magára vonja a figyelmet, jobb nekem a valamivel közepebb a fal felől. Még itt is felszólítanak, de most mindenki mást is, úgyhogy gondolom, ebbe mindegy, hol ülnék. Integetve jelzem, hogy itt vagyok.
-Luna- egészítem ki a rövidítést a felolvasott nevembe. -És hallgatok is rá, ha kéne az egyérteéműség kedvéér.
Lopva integetek is egy aprót Mirabella felé, akit feltehetően következőnek fognak szólítani, mer nem előttem volt. Szivesen átengedem neki a Mira megnevezést, aztán lehet mindegy is, mer mindenkit vezetéknév szerint fog szólítani a tanár, errefele bevett szokásnak tűnik.
-Végzős vagyok, tavaly jöttem át az Ilvermornyból, költözés miatt. A kedvenc tárgyam jó kérdés, általába megelégszem azzal is, ami nem akar az arcomba robbanni épp. De az Átváltoztatás az egyik, ami jobban szokott menni.
A jövő kérdésébe nem megyek inkább bele, nincs kedvem mindenki előtt fejtegetni, hogy nem tudom. Hagyom is inkább haladni tovább a sort Mirával, lopva felé néha egy-egy pillantást.
Végül lefut a bemutatkozósdi, és meg is kapjuk az első feladatunkat, úgy tűnik, ilyen közös ötletelős formába.
-Mi tanultunk egy ilyen összehasonlítást a Bűbájtanhoz képest, hogy a bűbájok azt változtatják meg, egy dolog mire képes, az átváltoztatások meg hogy micsoda. Tudom, egy nagyon egyszerűsített példa, de irányadónak megteszi- teszek hozzá én is egy kicsit a válszhoz.
Naplózva

Merel Everfen
Boszorkány
*****


A Vérborz

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #8 Dátum: 2020. 09. 10. - 16:21:27 »
+1

A Sötét Varázslatok Kivédése tárgyon elméletileg átok ült, hogy senki nem tudott egy évnél tovább maradni. Elméletileg ugyanez az átok megszűnt Tudjukki bukásával - akinek miért nem illik kimondani a nevét még azóta se? - és tény, Faci bá azóta változatlanul tanít SVK-t.
Na de mi van kábé minden más tárggyal konkrétan? Pláne, az azóta eltelt három évben láttam gyakoribb tanárváltásokat. És most megint, Everdean tanárnő helyét veszi át valami Belby bá, pedig ő azon kevés felnőttek közé tartozott, akik bizonyították is, hogy nem a leélt évek darabszáma az egyetlen alapjuk tisztelet megigénylésére, hanem meg is érdemlik. Tanci tanárnő talán még tett a mások deficitjének ellensúlyozására is próbát.
De úgy tűnik, a szerencse meg a tanári gárda forgandó, mindenesetre próbálok erőt venni a világból való kiábrándultságom hullámain, és tiszta lappal ülni be Belby bá órájára. Nem illene előítéletekkel kezdenem, Belby nem az inkompetenciája büszke lóbálásával mutatkozott be, mint például 'Manci drága, úgyhogy ne különböztessük meg ameddig nem önmagát vallja be példával szemléltetve.
-Én- igazolom vissza az elhangzó nevemet, csak kijelentésként, mielőtt folytatom a kért bemutatkozással. -Hatodév, hugra prefektus, igen, tényleg alacsonyabb nemegy elsősnél. Kedvencnek talán az SVK-t mondanám, de igazából bármi, amiből varázsolni tanulunk, bűbáj- és átváltoztatástan is. Tervek kapcsán... mondjuk úgy, hogy mindig érdekelt az aurori pálya.
És ennek bővebb kifejtésébe jobb is nem most menni bele, nagyon érdekes téma lehet, de nem az órára tartozik, az talán inkább valami politikai ismeretek lenetne mostanában. Az elhangzott állítás végülis igaz ebben a pontos formájában.
Tény, hogy vegyes évfolyammal vagyunk itt, de eddig nem hangzik el túl sok meghatározás, így gondolok egyet, és én is jelentkezek hozzátenni.
-Az átváltoztatástan általában anyagból anyagba változtatásokat szokott fedni, átformázásokat esetleg, valamint gyakran ide sorolják a megidézés-eltüntetés varázslatokat is, mint anyag és semmi közötti átváltoztatás, bár ez határterület a Bűbájtannal, és mindkét területbe tartozása mellett szólnak tudományos érvek. Hétköznapi használatban elég jól jellemzi önmagát az Átváltoztatástan névvel.
Naplózva


Dorian Belby
Eltávozott karakter
*****


Átváltoztatástan tanár

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #9 Dátum: 2020. 09. 11. - 08:12:35 »
+7

Átváltoztatástan óra



2001. szeptember 3.
reggel

A bemutatkozásokat elhallgatva igyekeztem kicsit megnézni magamnak jobban őket… bár tény, ami tény, Mr. Bright-ot volt talán a legnehezebb elfelejteni. Amint belépett a terembe, elterült a padlón, mint egy rosszul kitámasztott zsák a fal mellett. Aztán még egy kisregényt is elmesélt.
– Jason, kérem máskor ne felejtse el milyen órája van. Ha nem megy megjegyezni, akkor hordjon magánál órarendet, meglepően hasznos tud lenni. Ne azzal veszítsen a házának pontot, hogy késve jelenik meg az órán – mondtam. Inkább jótanácsként, nem kioktatólag.
Rajta kívül ott volt Mira, aki a kviddicsezést szereti és a Godrikra akar menni. A vörös hajzuhatag miatt könnyű volt megkülönböztetni a szőke Mirától, aki pedig Amerikából került át hozzánk. Egyébként ő kicsit bizonytalannak a varázslás terén is tűnt a rövidke beszámolója alapján, így reméltem, hogyha majd gyakorlati órát tartok végre, akkor tudok neki egy kicsit segíteni. Aztán ott volt Jaimie Lockwood is, róla megjegyeztem, hogy ökomedimágus szeretne lenni. Nira pedig, aki kicsit zavarban volt – talán a szerepléstől – kviddicsjátékosként folytatná a Roxfort után. Volt még egy-két bizonytalanság, például Avery, aki „nézegette a Godrikot” vagy Merel, akit „mondjuk úgy, hogy mindig érdekelt az aurori pálya.”
– Köszönöm, hogy bemutatkoztak. Látom, hogy van még egy-két bizonytalanság. Ha pályaválasztási tanácsokra van szükségük, privát fogadóórán bárkit szívesen meghallgatok. Keressenek meg bátran! – mondtam, mielőtt rátértem volna az órai anyagra. Ezután kérdeztem rá az átváltozás fogalmára. Persze lehetett ezt a tantárgyak irányából is meghatározni, de én valójában elég általánosan gondoltam ezt elsőre, hogy aztán ebből vezessem majd le pontosan azt, amit hamarosan két tanuló is megfogalmazott.
– Én úgy fogalmaznám meg, hogy egy dolognak más lesz egy, vagy több tulajdonsága. A színe, a formája, ilyesmi. Vagy vagy az egész lényege egész más lesz, mint a vérfarkas teliholdkor, addig ember, akkor farkas. Vagy a hernyó, amiből pillangó lesz. – Kezdte a vörös hajú Mira. Ez is egy egész jó megközelítés volt.
– Jó gondolat. Ez is egy fajta megközelítése, igen. Két pont a Griffendélnek. – Bólogattam. Nem akartam elvenni a lelkesedésüket, így egyelőre arra vártam, hogy ki szólna még hozzá a témához.
– Régen azt hittem, hogy ezen az órán fogunk szuperhőssé változni, de aztán kiderült, hogy patkányokat változtatunk pohárrá. Nem akartam pohár lenni, szóval megijedtem. De azt hiszem valami olyasmi, hogy képesek vagyunk megváltoztatni az adott dolgok anyagát, és egy teljesen újat tudunk belőlük létrehozni úgy, hogy maga az eredeti test, vagy élőlény nem szenved elvileg komoly testi vagy mentális sérülést... Vagy valami ilyesmi? – Fogalmazta meg Jason nagyjából egy kisregényben. Már a bemutatkozásnál egyértelmű volt, hogy ő nem tud keveset beszélni, ezt majd valószínűleg gyakoroltatni kell vele.
– Jason, kérem a lényegi információt próbálja megfogalmazni legközelebb… azonban egészen közelít, ahhoz, amire gondoltam. Két pont a Hugrabugnak.
– Mi tanultunk egy ilyen összehasonlítást a Bűbájtanhoz képest, hogy a bűbájok azt változtatják meg, egy dolog mire képes, az átváltoztatások meg hogy micsoda. Tudom, egy nagyon egyszerűsített példa, de irányadónak megteszi. – Következett a másik Mira aztán és végül Merel is hasonló megfogalmazással egészítette ki.
– Az átváltoztatástan általában anyagból anyagba változtatásokat szokott fedni, átformázásokat esetleg, valamint gyakran ide sorolják a megidézés-eltüntetés varázslatokat is, mint anyag és semmi közötti átváltoztatás, bár ez határterület a Bűbájtannal, és mindkét területbe tartozása mellett szólnak tudományos érvek. Hétköznapi használatban elég jól jellemzi önmagát az Átváltoztatástan névvel.
– Nos igen, tantárgyakra levezetve valami ilyesmi a lényeg. Mindkettejüknek három-három pontot adok ezért a válaszért. – Bólintottam.  – Alapvetően két nagyobb csoportra bonthatjuk az átváltozásokat. Van a fizikális átváltozás, ami a külső tulajdonságokat változtatja meg merőben, míg van egy másfajta minőségbeli változás, ami a tárgy belső tulajdonságait határozza meg inkább. Érdekességként ez utóbbi esetben már ősi kultúrákat is meg lehet említeni, ahol egy-egy mágikus rítussal emberek tulajdonságait változtatták meg. Itt akár a legegyszerűbb dolgokra is gondolhatunk, például a névadás, a felnőtté válás. Ezek mind-mind belső változást jelentettek, olyan változást, mellyel egy adott személy státusza megváltozott, esetleg teljes jogú tagja lett egy közösségnek. Persze ez nem érinti az óránkat, de mindenképpen érdekes gondolat. Ha valakit érdekel ez a téma, akkor érdemes néhány mugli szerző művébe beleásni magát, bár megmondom őszintén, nem könnyű olvasmányokról van szó. Arnold van Gennep Átmeneti rítusok című műve ilyen például. – Magyaráztam, közben kicsit beletúrva a hajamba, gondolkodtam, hogyan fogalmazhatnám meg még rövidebben mindazt, ami átváltozás. – Áttérve a fizikális változásokra további csoportokról beszélhetünk. Persze az egyik az maga az olyan külső tulajdonságok megváltozása, mint a szín, forma stb. Ezeket említették maguk is. De például a vérfarkas teliholdkor megért átalakulása is átváltozás. Átváltozás lehet például az eltűnés is, illetve az is, ha visszaváltoztatjuk az átváltoztatott tárgyat az eredeti alakjára. A mi óráink persze szigorúan a fizikális átváltozást fogják érinteni. – Folytattam, remélve, hogy nem veszítik el teljesen a fonalat. Persze ezt el lehetne vinni magasröptű értekezésekbe még, olyan filozófiai szinteken, amik messze megütik a Roxfortbeli mércés és nem is elvárhatóak egy kamasztól, hogy megértse megfelelő olvasottság nélkül.
Megköszörültem hát a torkomat és a következő kérdésre tértem át: – Valaki el tudná mondani, mit takar a Gamp-féle törvény? Ezt persze inkább a felsőbb évfolyamosoktól kérdezem, az elsősöket megkérném, hogy csak azt jegyzeteljék le, amire én is azt mondom, hogy jó. – Tettem hozzá, várva, hogy ki szólal meg először.



a következő tanári hsz szeptember 18-án érkezik
a megjelenés 2 pontot ér
aki nem jelenik meg attól 3 pont kerül levonásra
a későktől fejenként 1 pontot vonok le
a helyes válaszok plusz ponttal lesznek jutalmazva
Naplózva

Jaimie Lockwood
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #10 Dátum: 2020. 09. 12. - 09:39:56 »
+2

Átváltoztatástan


2001. szeptember 3.

Többen is válaszoltak Belby professzor kérdésére, így nem éreztem annyira kellemetlennek, hogy én még csak fel sem tettem a kezemet. Türelmesen hallgattam, ahogy aztán a professzor belecsapott az órába. Nagyon tetszett az előadásmódja, az Átváltoztatástan mindig is érdekes tárgy volt számomra, de ugyanakkor annyira nem mélyedtem el benne eddig. Nem tudom miért, ahogy Belby professzor beszélt az meghozta a kedvemet az órára. Arról nem beszélve, hogy el is vonta a figyelmemet a kusza gondolatokról, amik amúgy a fejemben voltak. Nem akartam gondolkodni, mármint ezekről nem, a tanulás érdekelt, az, hogy még jobb legyek idén, mint amilyen tavaly voltam. Lehet, hogy ezek túl nagy álmok főleg most, hogy még prefektus is lettem, de be akartam bizonyítani, hogy nem választottak rosszul.
Jó prefektusnak és jó tanulónak lenni biztosan nem egyszerű feladat, de meg kellett próbálnom mindkettőben a legjobbat nyújtani. Ez eszembe juttatta az aurorokat, legalább hármat láttam a folyosón miközben éppen erre az órára igyekztem. Az elsősöknek egészen biztosan nem lesz emiatt könnyű évük, de elhatároztam, hogy a Hollóhátasokat nem fogom magukra hagyni ebben a kérdésben. Ez most mindenkinek nehéz időszak nyilván, még a professzoroknak is, de át kell vészelni az egészet valahogy.
Nem tudhattam, hogy mit tartogat ez az év számunkra, de azt biztosan tudtam, hogy nekem most sokkal jobban oda kell figyelnem másokra is.
Mikor Belby professzor feltett egy kérdést a Gamp-féle törvényről azonnal feltettem a kezemet. Végre megjött a bátorságom, hogy hozzászóljak az órához. Ha felszólított, akkor pedig igyekztem úgy válaszolni, hogy ne hozzam magamat kellemetlen helyzetbe a többiek előtt.
– A Gamp-féle elemi transzformáció törvénye rögzíti az Átváltoztatástan szabályait és összesen öt kivételt sorol fel… a lényege, hogy semmiből nem lehet alkotni valamit. –mondtam, de biztos voltam benne, hogy nem teljesen egyértelműen fogalmaztam ezt meg. Tudom, hogy Hollóhátas vagyok, de nem szerettem annyira villogni mások előtt, viszont sok könyvet olvastam már eddigi rövid életemben. A Gamp-féle törvény pedig az Átváltoztatástan fontos része volt, hiszen sokan elfelejtik, hogy az Átváltoztatástan nem létrehoz valamit, hanem átalakít valamit. Azért reméltem, hogy Belby professzor legalább elismeri, hogy tudok valamit, a tanároknak ugyanis mindig meg akartam felelni, ez is biztosan nem a legjobb hozzáállás, de szerettem volna, ha emlékszik arra, hogy itt voltam az óráján, még akkor is, ha meghúzódtam a hátsó padban.
Naplózva


Niraniel Ays
Hugrabug
*


*Trouble magnet*

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #11 Dátum: 2020. 09. 13. - 12:40:21 »
+1

Átváltoztatástan



to; Jason, Belby prof és a többiek
2001. szeptember 3.


Hú, Jason úgy robban be a terembe, mint egy álnok gurkó a figyelmetlen kviddicsező arcába. Igyekszem leplezni a spontán vigyort, ami megjelenik az arcomon. Nem, nem azért, mert kárörvendő vagyok. Vagyis az vagyok, de csak azokkal, akiket utálok. Jasont pedig nem utálom, sőt! Az előző tanévben hihetetlen jót beszélgettünk a klubhelyiségben. Azt hiszem, még soha nem találkoztam ilyen érdekes személyiségű emberrel… Jason nagyon, de nagyon elvont, de a jó értelemben. Hihetetlenül meglepett, hogy olyan hamar meg tudtam nyílni neki az életemmel kapcsolatban, és még a legbelsőbb gondolataimat is megosztottam vele. Valamit nagyon tud az emberekről, az biztos... Mikor végre helyet foglal, odaintek neki és némán tátogom felé, hogy "jól vagy?"
Amikor Belby rendreutasítja Jasont, egy pillanatra végigfut a karomon a libabőr. Kétségtelenül jól áll neki, ha szigorú. Aztán tovább beszél az átváltoztatástanról, ami nem igazán érdekel, de azért odafigyelek. Igen. Azt hiszem, most először figyelek rendesen egy órán, ami nem repüléstan. Hát igen… Könnyű motiválni a diákokat, ha valaki így néz ki. Mikor felteszi a következő kérdést, halványan dereng valami a válaszról, és már majdnem jelentkeznék, amikor Jaimie, az egyik hollóhátas diák megelőz. Nem bánom, hogy ő válaszol előbb, ezzel csak megerősíti bennem az előző gondolatot, amit aztán, egy alkalmas pillanatban hozzáfűzök.
- Igen…. ha jól emlékszem az öt kivétel közül az egyik az étel. A másik azt hiszem a pénz, de ebben nem vagyok biztos… és… ez már csak tipp inkább, de gondolom állatokat és embereket sem lehet varázslattal létrehozni - mondom középhangosan, majd egyenesen Belby szemébe nézek és megborzongok. Gyorsan lesütöm a szemem és a füzetembe mélyedek, mintha valami baromi izgalmasat olvasnék benne. Még szerencse, hogy nem egy üres oldalon van kinyitva, hanem a tavalyi utolsó óra anyagánál, így talán nem tűnök teljesen dilisnek. Na mindegy. Remélem, hogy nem mondtam óriási hülyeséget az előbb. Nem is értem, miért szólaltam meg, mikor nem vagyok valami jó átváltoztatástanból. Sőt, őszintén szólva egyik tárgyból sem, ahol tanulni kell. Amúgy nyilván evidens válasz, hogy élőlényeket nem lehet csak úgy elővarázsolni a semmiből. De ez nem jelenti azt, hogy a kivételek között említik őket. Érdeklődve várom hát a többiek válaszát, és hogy Belby mit felel, bízva abban, hogy nem olt le mindenki előtt, amiért hülyeséget zagyváltam össze.
Naplózva

Mirabella Harpell
Boszorkány
*****


boszorkány

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #12 Dátum: 2020. 09. 14. - 17:42:25 »
+1

Átváltoztatástan
• 2001. szeptember 3. •

 


Korán reggel ilyen nehéz tárggyal indítani, igazán… Ha nem lenne a dugi süti, kifeküdnék. Így is épp csak nem. Visszaintek az érkező Lucinak, aki később jófejségből meghagyja nekem a Mira megnevezést. Hát, neki kélt neve van, nekem meg csak egy, bár az összetett, de előbb legyek Mirci, mint Bella, mert az utóbbiról valahogy vagy egy halálfaló jut eszembe, vagy egy szájtáti, szerencsétlen és kissé molett lány. Mikor a beszámolója után találkozik a tekintetünk, szemrehányó vigyorral ingatom meg a fejem. Láttam én őt varázsolni, és hát komoly varázslatot tolt úgy, hogy végül is nem robbant az arcunkba, felteszem Átvéból is lehet ilyen szinten, akkor nincs oka nagy panaszra. Persze, bármikor bárkinek a képébe robbanhat egy varázslat, de ugye aki a tűzzel játszik… Na, inkább nem gondolok bele, mi is történt akkor, hiszen én jövök.
A bemutatkozók után a válaszok alatt figyelek, aztán amit Belby prof mond, le is jegyzetelem. Belső változás… Jócskán vár Rám is olyan, tudom jól. Csak azt nem, hogy mi leszek a végén. Pillangó, vagy vérfarkas? Esetleg a kettő keveréke? Elképzeltem ezt az érdekes eshetőséget, míg áttértünk a fizikális változásokra. Az előző kérdésre válszoltam, de ez a Gamp féle törvény nekem kicsit homály. Jó, szó szerint megvan, meg egy-két részlet is, de valahogy zavaros. Úgyhogy várom az okosabbak válaszát, és gondolkodom. Ha szabad kérdezni, felteszem a kezem, és remélem, nem kérdezek nagy ökörséget abban az esetben, ha fel is szólítanak:
- Tanár úr, az minek minősül, ha az ember eltüntet valamit, de aztán visszavarázsolná? Az akkor a semmiből lesz? Vagy valahova kerül, amit eltüntettünk, és aztán az kerül vissza? Vagy olyat nem lehet, hogy valaki visszavarázsol valamit, amit korábban eltüntetett? - kérdeztem, aztán meg az jutott eszembe, hogy talán pont négy kérdéssel ezelőtt kellett volna bőrt húznom a fogamra. Tudom, aki kíváncsi, az hamar megöregszik, de legalább nem hal meg hülyén. Annyira.
Ha kapok választ, utána már szép csendben és ártatlanul üldögélek, és még nem jegyzetelem, amit mondanak a többiek, bár már eddig is hangzottak el érdekes dolgok. Sejtem, hogy jók is, de ahogy a tanárúr kérte, megvárom, míg ő nem mondja azt, hogy rendben van. Egyébként még lenne kérdésem, hiszen például amit Luci művelt Amerikában, az is honnan jött? Hátra is pillantok rá, és még mindig nem hiszem el, hogy ilyen bonyolult és rémisztő varázslatot tud, közben meg ül itt szerényen. El is vigyorodok, de aztán eszembe jut konkrétan az a sok tűz. Az a sok tűz…
Gyorsan elterelem a gondolataim, más vizekre, hogy azok kioltsák a korábbiakat. Mert ugye van, mikor vizet fakasztunk a pálcánkből, és akkor az a víz honnan jön? Vagy olyankor romlik el megmagyarázhatatlanul valamelyik mugli lakásban a vízcsap?
Szórakozottan tanulmányoztam a tintatartó oldaláról rám visszapislogó torz, hol dundi, hol meg abszurdan vékonyka arcú önmagamat, és közben az járt az eszemben, hogy ha auror lennék, meg ilyen kíváncsi, tuti nem élnék sokáig. Egy kicsit közelebb éreztem magamhoz most az egyszarvú etológusi pályát. De azért csak figyeltem tovább, hogy tanuljak is valamit.


 




Naplózva


Merel Everfen
Boszorkány
*****


A Vérborz

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #13 Dátum: 2020. 09. 15. - 12:32:09 »
+1

Óóó, szóval átcsapunk filozófiába is. Oké, ha ez rendszeres lesz, gyanítom nagyon hangulatfüggő lesz számomra, mennyire szeretem ezt az órát, szivesen eldiskurálok alapból pszichológiai változásokról és jelentőségbeli újrakontextualizálásokról, de ha épp nyűgös passzban lennék, gyaúsan jobban vonzana rámutatni, hogy ezeknek a mágia transzfiguráláshoz totál nincs köze. Éppenséggel Belby bá is megemlíti ugyanezt, miután tartott róluk kiselőadást.
Nos, még meglátjuk, mi lesz ebből a tárgyból pontosabban az év során. Vannak, akik láthatóan nem a filozófiára figyelnek.
Tudom, okoskodás, nem is vagyok biztos rám ez mennyire jellemző óra anyagával kapcsolatban, de talán a varázslástéma miatt érdekel jobban, én is jelentkezek hozzáfűzni az elhangzottakhoz.
-Éppenséggel a Gamp-kivételek azok, amiket nem lehet a semmiből létrehozni, tehát megidézni. Élőlényeket lehet, bár nem az igaziak a természetesen létező megfelelőikhez képest, és hajlamosak eltűnni. Csak a példa kedvéért, Avis.
Bár szemléletes lenne, végül nem lövöm tele a terem légkörét konjurált madarakkal, csak szóban említem a varázslatot, de harmadévtől fölfele illhet fölismerni, tekintve hogy tanultuk. Belby bának minimum.
Amikben nem vagyok olyan biztos, azokat inkább nem mondom, például hogy a klón-céltábla, amit Faci bá szokott idézni gyakorlati bemutatásra, az ide tartozik-e vagy komplex illúzió, mert az ember-megidézés tényleg körülményesebb témának tűnik, vagy például az ételek kapcsán, találkoztam pár receptkönyvben utalásokra, hogy "tetszőleges szószvarázslattal körítsük", ahol a szósznak is bele kéne esnie az étel Gamp-kivételbe, de mintha mégis léteznének ilyen varázslatok rá. Olyasmit gyanítok, hogy ezek csak az ízt adnák hozzá, és önmagukban nem lenne tápértékük, miközben egy vödörnyi rendes főzött gyümölcsszósszal mondjuk jól lehetne lakni, legfeljebb fura étkezési szokásnak tartják, akik végignézik.
Naplózva


Issa Mounir
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #14 Dátum: 2020. 09. 15. - 16:57:09 »
+3

Átváltoztatástan


2001. szeptember 3.

Az év első Átváltoztatástan órájára tartva még tettem egy kitérőt a könyvtárba. A folyosók már kezdtek elcsendesedni, mindenki bement az órájára, ahogy az jó, szorgalmas diákokhoz illik. De én… én próbáltam láthatatlan lenni és hangtalan léptekkel kerestem ki a könyvet arról a bizonyos polcról, ami mellett manapság túl sokszor találnak meg. Mielőtt még lebukhattam volna kivettem a könyvet a helyéről - a gerince már egészen megkopott – próbáltam némán lapozni, ami szinte lehetetlennek tűnt, de végül megtaláltam, amit kerestem. Egy határozott mozdulattal kitéptem a papírt és belegyűrtem a zsebembe, gyorsan visszatettem a könyvet a helyére, majd távoztam. Csodával határos módon nem buktam le, vajon mennyi pontlevonás és büntetőmunka jár azért, hogy megrongáltam egy könyvtári könyvet?
Meglepő módon nem buktam le, csak totálisan elkéstem az első Átváltoztatástan órámról, amit ötödikesen kellett volna átélnem. Mikor a teremhez értem ismét próbáltam néma és láthatatlan lenni. Az ajtón becsusszanva leültem a legközelebbi asztalhoz, ahol még volt egy üres hely és úgy tettem, mintha végig itt ültem volna. Néha megtévesztő tudok lenni.
Belby professzor új volt, még nem ismert minden arcot és nevet, ezért azt hiszem nem is tűnt fel neki, hogy csak úgy besurrantam. Ha volt névsorolvasás és feltűnt neki, hogy nem az óra elejétől ültem bent, akkor persze elég nagy bajban vagyok, talán tőle fogom bezsebelni az első büntetőmunkámat? Nem mondom, hogy meglepne, jobb letépni amúgy is ezt a ragtapaszt. Szegény McGalagony például már biztosan várja, hogy mikor lépek le végre a Roxfortból – hát sosem voltam mintadiák ez kétségtelen.
– Miről maradtam le? –kérdeztem halkan a mellettem ülőt, de láttam, hogy még nem jegyzetelt semmit sem. Talán akkor mégsem késtem olyan nagyon sokat, de az Átváltoztatástan nem különösebben kötött le, ahogy körülbelül semmi sem. Azért kivettem egy gyűrött pergament a táskámból és mellé dobtam egy pennát is, még akkor is, ha tudtam, hogy sokat nem fogok jegyzetelni.
Belby elkezdett feltenni kérdéseket, a nálam lelkesebbek pedig válaszoltak neki. Addig én ki tudtam venni a kitépett papírt a zsebemből, hogy kicsit közelebbről is megnézzem. Na igen, az animágia már érdekelt, de Belby professzor ezt nem tudhatta meg, inkább vissza is gyűrtem a papírt a zsebembe. Mondjuk ki adhatna nála jobb válaszokat a kérdéseimre? Az animágia is átváltozás egy szinten, de őt a Gamp-féle törvény izgatta most valamiért nagyon. Már elkezdtem azon gondolkodni, hogy mennyire lenne pofátlan megszakítani ezt az eszmecserét és behozni azt a témát, ami engem érdekel? Belby nagyon kimértnek tűnt, lehet, hogy összezavartam volna, ha valami olyat kérdezek, amiről ő ma nem akart beszélni. Lehet, hogy így az év elején amúgy sem kellene kísértenem a sorsot, főleg mert akkor lehet feltűnik neki, hogy nem voltam itt az óra kezdetétől fogva.
Naplózva





Oldalak: [1] 2 3 Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2024. 11. 05. - 14:13:50
Az oldal 0.173 másodperc alatt készült el 51 lekéréssel.