Bájital- és Növénymérgezések - Harmadik Emelet

Itt kezelnek minden bajt - több kevesebb sikerrel - , melyet bájitalok, vagy különböző mágikus növények okoztak. Legyen az bármilyen kiütés, felöklendés, nevetőgörcs vagy ahhoz hasonló kellemetlenség!

[záporos]

Szent Mungós kalandok

2004. május 24.

Volt ez a lehetőség Lancester professzornál, hogy eljöhettünk a Szent Mungóba egy kórházlátogatásra. A kíváncsiság hozott ide? Vagy még keresem a helyem? Dehogy! Egyszerűen csak el akartam szabadulni a Roxfortból, ez pedig kiváló alkalomnak bizonyult erre. Az RBF-ek előtti utolsó kikapcsolódás talán.
Úgyhogy egy záporos napon fogtam az esőkabátomat, és a nagyterem előtti találkozópontra mentem. Lancester professzor már várt minket, tartott egy gyors létszámellenőrzést, aztán a Hop-hálózaton keresztül már a Szent Mungóban is voltunk.
Ott aztán rájöttem, hogy ez nem nekem való hely. A kórházaktól mindig összeugrott a gyomrom. Olyan baljós érzés fogott el, meg azok a szagok. Mindenesetre, ha már itt voltam, menni kellett. De valahol hátul kullogtam, nem is nagyon hallottam, mit beszél elől az öreg medimágus. Valami bájitalokról motyogott, amikor észrevettem egy gépet, amiből gyümölcslevet lehetett venni. Én pedig szomjas voltam. Tényleg csak egy pillanatra álltam meg, de mire visszafordultam, már nem volt a csoport sehol. Láttam egy ajtót mozogni, feltételeztem, hogy arra mentek, de amikor beléptem a folyosóra, tudtam, hogy elvétettem az irányt. Mondjuk rögtön felkeltette az érdeklődésemet, izgalmasabb volt, mint odakinn.
Mindenhol gyógy- és ártó növények voltak - szerencsére szigorúan elzárva. Némelyik mozgolódott, mások nyugodtan várták sorsukat. Nézegettem őket, mert egész érdekesek voltak, de sajnos a legtöbbnek latinul volt csak kiírva a neve.
Aztán egyszer csak mozgást hallottam a terem másik odaláról, majd egy hang immár közelebbről megszólalt:
-Te vagy az, Jasper?
Vajon mi lenne a jó megoldás? Mi van, ha úgy kapnak el, hogy nem is lehetnék itt? És ha betörőnek néznek vagy kémnek? Lecsukhatnak azért, mert rossz ajtón jöttem be?
Messziről láttam meg a lányt. Én sötétben voltam, ő nem láthatott, de én láttam a ködös tekintetét. Vajon bűbáj hatása alatt állhatott? Vagy szimplán mindig így nézett ki?
Mindenesetre nem akartam lebukni, úgyhogy még jobban a sötétbe húzódtam, és megpróbáltam Jasper lenni.
-Igen, én vagyok. - morogtam. - Mit keresel itt?

[ღ Csalfa illúziók ღ]

ღ Csalfa illúziók ღ

Theresa

(2004. május 24.)

jó időre

némán állok egy ház teraszán
fakulóban a szín, de a nyár odajár.

Na most nem fogok eltévedni, vetem bele magam a Mungó hatalmas épületébe. MÉg azt is elhatároztam, hogy Jasper tanácsát megfogadva odasétálok a recepcióshoz, hogy megkérdezzem, hol van Jasper. Igen, Sophie ma végre rendesen felnőttként fogsz viselkedni. Be is robogok az ajtón, hogy megcélozzam a recepciót, de ahogy odaérek üresen fogad. Értetlenül bámulok az ember nélküli pultra. Jó, lehet várok egy kicsit, mi van ha elment pisilni? Csak nem teszi ki az ember, hogy öt perc és jöjöv csak folyóügyeket intézek, nem? Szóval lelkiismeretesen ácsorgok, hátha jön valaki, valamikor. Persze közben hülyén is érzem magam, mindenki olyan céltudatosan halad össze-vissza, én meg... Elfelejtettem, hogy lehet Jasperhez eljutni. Legutóbb is, amikor ebédet hoztam neki, nem is tudtam követni merre megyünk. A Roxfortba is folyton eltévedtem, akkor meg Teddyt vesztettem folyton el, meg késtem az órákról... De most meg nem állt szándékomban. Hoztam neki egy romantikus ebédet, hogy megint együtt együnk. Még gyümölcslevet is hoztam, hátha ízlene neki. Amúgy is meguntam a vizsgákra való tanulást, már csak kettő volt hátra, én pedig oloyankor már elvesztem a fonalat. Meg az érdeklődésemet is a tanulás iránt. Bezzeg Jasper nem csak ügyelt folyamatosan, dolgozott, hanem tanult is. Annyira menő. Hát hogy lehet valaki ennyire de ennyire menő?
Szerintem a recepcióst elnyelte a föld. Nem tudom mit csináljak, de csak erőt veszek magamon, és megindulok a táblák felé, amin ki van írva, mi hol van.
Kint esett az eső, záporos napok voltak ezek megint. Én még esőkabátot sem hoztam, szerencsére ide tudtam jönni a hopp-hálózaton keresztül, de be-be hallatszód ott az eső ütemes kopogása kintről. Amikor felkeltem még köd is volt, sűrűn lepte be az egyetemváros azon környékét, ahol laktunk. Olyan áthatolhatatlan szürkeség volt reggel, hogy a legmagányosabb embernek éreztem magam a világon, aki egyedül van egy házban a semmi közepén.
A folyósok is ugyan úgy néztek ki, már egy ideje bóklásztam. Lehetne valami eltévedtem segítség bűbáj... Vagy egy vigyél Jasperhez bűbáj... Egy kihalt emeleten voltam, valami nem egészen barátságosan, a gyerekosztály volt itt a legkellemesebb, habár még a gyerekeket is aranyosnak találtam, szerintem nem álltam még arra készen, hogy fel is neveljek egyet. Egyetemre jártunk mind a ketten, és na. Itt meg gyerekek sem voltak. Gondoltam benyitok az egyik ajtón, hátha van ott valaki, mondjuk egy Jasper... A helyiség furcsa volt, bódult lettem tőle, de annyit felfogtam, hogy növényekkel volt tele.
Egy alak ácsorgott ott, én pedig hirtelen lelkesen felkiáltottam:
- Te vagy az, Jasper? - kérdezem szinte fel is villanyozva.
-Igen, én vagyok. Mit keresel itt?  - hangzott a válasz, én meg lelkesen megindultam a hang felé, hogy megöleljem és nyomjak egy csókot, a szájára.
- El se hiszed, megint eltévedtem! Hoztam neked ebádet, és még a recepcióst is meg akartam kérdezni... - magyaráztam, és körbefordultam. De Jasper nem volt sehol. Elvesztettem! Meg persze furcsán fájt a fejem is, olyan volt mintha billegne a világ.
- De te hol vagy? - kérdeztem egy kicsit még meg is ijedve.

Szent Mungós kalandok

2004. május 24.

Én igazán nem akartam átverni ezt a nőt, de ha már benne voltam a színjátékban, nem hagyhattam abba. Mégis mit fog gondolni rólam. Próbáltam minél jobban árnyékban maradni, nehogy észre vegyen. Már az is furcsa volt, hogy a hangom eltorzítása elég volt, hogy félreértse ennek a Jaspernek a beszédét. Talán valami beteg, Jasper meg egy ápoló... Vagy ilyesmi.
- El se hiszed, megint eltévedtem! Hoztam neked ebédet, és még a recepcióst is meg akartam kérdezni... - válaszolta, én meg magamban felkuncogtam. Eltévedt. És ebédet hozott? Ki lehet ez a nő? Jasper anyukája?
-Ó, hát szólhattál volna a recepciósnak, akkor megmondta volna, hol várj meg. És merrefelé kóboroltál? - morogtam Jasper-hangomon, és közben óvatosan mozogtam, hogy ne tudja a nő sose pontosan, hol vagyok.
Válaszolt, majd ő is kérdezett:
- De te hol vagy?
Na erre most mit mondjak. Aztán ránéztem a gyógynövényekre és beugrott a válasz:
-Egy komoly bájitalt kotyvasztok. - mondtam Jasperként. - Veszélyes mérgező növényekből. Nem kellene idejönnöd. Bármikor megsérülhetsz.
Vagy engem fognak megenni ezek a növények. Lassan oda kellett volna érnem a másik oldalhoz, ahonnan ez a nő bejött. Ha az ajtót elérem, talán megmenekültem. De az is lehet, hogy ott is zárva van, és akkor örökké ezekkel a növényekkel leszünk kénytelenek együtt élnünk. Legalább is, amíg ki nem szabadítanak minket.
De ha beragadtunk ide, akkor előbb-utóbb le fogok bukni. Ki kell találnom, mit mondok akkor ennek a nőnek. Biztosan iszonyú mérges lesz, hogy átvertem. Majd játszom a megszeppent lánykát, ki eltévedt és megijedt.
Ah, ebből már biztosan nem jövök ki jól. Év végéig szóló büntetőmunkát fogok kapni Lancester professzortól. Pedig én tényleg nem akartam eltévedni, csak hát így alakult...
Gondolataim közepette elmentem egy előkészítő asztal mellett, és véletlenül levertem egy tálkát. Jó nagy csattanással ért földet. Ijedten húzódtam az asztal mögé várva, hogy a nő mit lép erre.

[ღ Csalfa illúziók ღ]

ღ Csalfa illúziók ღ

Theresa

(2004. május 24.)

jó időre

némán állok egy ház teraszán
fakulóban a szín, de a nyár odajár.

A fejem egyre kótyagosabb, mintha csak valami álomba kerülnék. Furcsa itt a levegő, egészen bódult leszek tőle. De Jasper itt van, én meg meg akarom lepni valami finomsággal, mint legutóbb. Igazából legalább anyni össze is jön, hogy megtaláltam. Hallom a hangját, bár lehet kicsit furcsán nőies. Biztops vagyok benne, hogy az akusztika torzítja el ennyire, vagy a légkör? Fogalmam sincs, de megpróbálom megkeresni, bár nagyon frucsán ibolyogva megyek. Mintha a talaj a megszokottnál is jobban... képlékeny lenne.
-Ó, hát szólhattál volna a recepciósnak, akkor megmondta volna, hol várj meg. És merrefelé kóboroltál? - hangzik a válasz, oké ez elég Jasperes is, de tudja, hogy túlparázom azt is, hogy odamenjek a recepcióshoz. Lehet tényleg életképzelen vagyok. Forgatom a fejem, hogy beazonosítsam a hangja, merről jön, de nem sok sikerrel. Inkább furcsa, hogy nem bukkan fel, de lehet mert eltévedt? Én folyton eltévedek, a Roxfortban is csak a barátaimmal tudtam megtalálni a termeket, de az a sok folyosó és lépcső összezavar.
- Tudod, hogy vannak ezek a folyosó, mindegyik ugyan úgy néz ki, na meg valahogy elindultam a gyerek részre hozzád, de azt hiszem a Plaszti-medimágia osztályr akeveredtem, onnan eljöttem a Vraázsragályos szintre, ot megijedtem a furcsa elváltozott emberektől és idáig szaladtam - magyarázom, és sóhajtok. Tényleg inkább fel kéne hagynom a kóborlással. Persze fülelek, hátha el tudok menni hozzá, de egyre kábább vagyok, és nagyon furcsa itt a levegő. Csoda, hogy ő bírja itt, lehet védőfelszerelése van, vagy csak én vagyok érzékeny ezekre a mágikus izékre. Hű az egy lila-sárga növény, amikből furcsa zöld köd jön ki és sárkány alakú?
-Egy komoly bájitalt kotyvasztok. Veszélyes mérgező növényekből. Nem kellene idejönnöd. Bármikor megsérülhetsz - válaszolja, bár nem igazán értem, hogy akkor ő miért nem húz ki engem innen. De lehet előttem van és én nem látom? Lehet vak leszek Jasperre?! Te jó ég, nem akarok rá vak lenni, inkább egyre kétségbeesettebben kapkodom a fejem, hogy hol van. Ijesztő, hogy hallom a hangját, de nincs a közelemben.
- Én szívesen elmennék innen veled - szólalok meg kissé ijedten. - De miért kell a gyerekeknek ilyen veszélyes anyagból bájital? - kérdezem kissé összezavarodva. - Szóval hoztam ebédet, nem akarod inkább kint megenni velem? - próbálkozom kicsalogatni, de persze úgyse tudok szexi és csábos lenni.
Aztán valami csattanást hallok, és oda próbálok igyekezni. Jesszus, mi van, ha elesett és meghal? Vagy mondjuk beüti a fejét és amnéziás lesz és elfelejt? Jaj, meg kell mentenem, bár magamon és a fura állapotomon se tudok segíteni, de Jasper fontosabb. A hang irányába megyek, de csak egy levert cserép van ott, Jasper sehol. Lehet az asztal alá ájult be? Te jó ég, oké, Sophie, semmi pánik. Megpróbálok lehajolni hogy megnézzem ott van-e, de a világ borul velem, vagy én a világgal, de elterülök a földön.
- Nahát, szia Jasper, te is mellém feküdtél? - nézek a másik valakire, és lassan úgy érzem kezdem elveszíteni a fonalat a világgal. - Nem bújsz ide hozzám?

Szent Mungós kalandok

2004. május 24.

Az kezdett egyértelművé válni, hogy ez a nő nem itt dolgozik. Talán akkor egy kicsit jobb a helyzetem, mert nem fog nagyon leszidni, még az is lehet, hogy ő is tilosban jár. Vagy legalább is nem biztos, hogy pont most pont itt kellene lennie.
Lehet, hogy lassan fel kellene fednem magam, nem tűnik ez a valaki olyan vérengzőnek. De totál bolondnak fog gondolni, ha kiderül, hogy eddig ezt a Jaspert utánoztam. Vajon kije lehet ez a nő? És ki az a Jasper? Remélem, nem a Szent Mungo igazgatója...
- De miért kell a gyerekeknek ilyen veszélyes anyagból bájital? - kérdezte a nő. - Szóval hoztam ebédet, nem akarod inkább kint megenni velem?
Áh, szóval ezért van itt. Ebédelni akar ezzel a Jasperrel. Hát jó lenne, ha végre megtalálnák egymást, mert ez kezd egyre kínosabbá válni.
-Öhm... - motyogtam, aztán újra Jasperesre fogtam. - Vannak olyan betegségek, amiket csak ilyen erős bájitalokkal lehet legyőzni. De jobb, ha ezekről nem is tudsz, a végén még sérülne a kis szépséges lelked.
Te jó ég! Hogy hordhatok össze ilyen marhaságokat? Ha ezzel nem bukom le, akkor semmivel.
A cserép leverése sem segített a helyzetemen. A nő rögtön abba az irányba indult, nekem meg nem maradt más választásom, mint elbújni az asztal mögé.
Aztán megérkezett a nő. Kész, végem, most lebukok. Kidobnak innen, kicsapnak a Roxfortból, és az lesz a sorsom, hogy apám gyárában valami vén varázslónak a titkárnője leszek.
Becsuktam a szemem, vártam, hogy meghalljam a nő szemrehányó mondatait, de akkor valaki elhuppant mellettem. Én óvatosan kinyitottam a szemem, egy vöröses hajú, csinos nő (vagy inkább lány, nem lehetett sokkal idősebb, mint én) dőlt el mellettem. Úgy tűnt, totál be van állva. Mondjuk, abból, amit eddig hallottam, gondolhattam volna erre is... Az is lehet, hogy csak valami beteg, aki elkóborolt.
- Nahát, szia Jasper, te is mellém feküdtél? Nem bújsz ide hozzám? - csúszott közelebb.
- Helló. - motyogom. - Mi lenne, ha inkább most kimennénk innen. A búbófű kivonat - van egyáltalán ilyen? - rossz hatással van rád, édesem. - próbáltam kedves lenni. Akár ennek a Jaspernek a szeretője, akár egy beteg, mégsem gondoltam, hogy itt a kórházban bárki bunkó lett volna ezzel a nővel.
Kimásztam az asztal alól, és felsegítettem a vörös hajút, és elkezdtem az ajtó felé kísérni. Reméltem, hogy nyitva lesz, és végre kiszabadulunk innen. Hogy mi lesz azután, hogy kimegyünk innen? Hát akkor majd rögtönzök valamit.
Karon ragadtam a nőt, és elindultunk az ajtó felé. Magamban imádkoztam, hogy nyitva legyen, és imáim meghallgatásra találtak. Pár pillanat múlva már a folyosón voltunk, ahol szerencsére még pár szék is volt. Leültettem a nőt az egyikre, és aggódva néztem rá.
-Jól vagy?