Recepció

[VARÁZSTÁRGYAK OKOZTA BALESETEK]

Az ispotály falai közé belépve, az ember elsőként a recepciós pulttal találja szemben magát. Itt időről időre hosszabb-rövidebb sor kígyózik útbaigazításért. Ám, aki nem kíván várakozni, annak egy tájékoztató tábla nyújthat segítséget, melyen az alábbi felirat áll:

VARÁZSTÁRGYAK OKOZTA BALESETEK Földszint
Üstrobbanás, pálcavisszasülés, seprűs karambol stb.

VARÁZSLÉNY OKOZTA SÉRÜLÉSEK 1. emelet
Harapások, marások, égések, betokosodott tüskék stb.

VARÁZSRAGÁLYOK 2. emelet
Fertőző betegségek, pl. sárkányhimlő, eltűnési viszketegség, skrofungula stb.

BÁJITAL- ÉS NÖVÉNYMÉRGEZÉSEK 3. emelet
Kiütések, felöklendés, nevetőgörcs stb.

VARÁZSLATI TRAUMÁK 4. emelet
Krónikus rontások, ártások, helytelenül alkalmazott bűbájok stb.

LÁTOGATÓK TEÁZÓJA, KÓRHÁZI ÜZLET 5. emelet

ELMEOSZTÁLY 6. emelet

PLASZTI-MEDIMÁGIAI OSZTÁLY 7. emelet

Amennyiben nem tudja eldönteni, melyik osztályra menjen, képtelen érthetően beszélni, vagy nem emlékszik rá, miért kereste fel kórházunkat, kérjen tanácsot recepciós boszorkányunktól!

[♡ "talán eltűnok hirtelen"/ nem akarok ghostingolni, kérem segítsenek! ♡]

♡ "talán eltűnok hirtelen"/ nem akarok ghostingolni, kérem segítsenek! ♡

☾ 2003. 11. 01. ☽

to : Vincent ♫: m u s i c b o x öltözet: casual
                                                                              

Jajnemnemnem, ez nem lehet igaz..éreztem hogy nem kéne elfogadnom az a sütőtökös ragacsos mochi szerű iztét, de olyan nagy volt és sütőtökös...tényleg, egszer a halloween fog a sírba vinni. Talán szó szerint..jaj nekem, érzem, hogy a kezem egyre hidegebb...az..az arcom igen... Sietve török utat magamnak, hogy beérjek a Mungóba. Nekem orvos kell most! Azonnal! Nem érdekel hány ragyakórost kell is kitúrnom, én itt kérem szépen el fogok tűnni!
- BOOOOOOOOO!!!
Mi? neeem, azt akartam mondani, hogy engedjen előre, mert sürgős a dolgom! Talán az agyamra ment a pánik.
- BOOOOOOOO!  érzem, ahogy a vér kiürül a fejemből. Én itt mentem elájulok..vagyis-.tudok még elájulni? A kezem, te jó ég a kezem..az is kezd szürke árnyalatú lenni. Hülye mochi, hülye hülye halloween...Egy kisfiú, aki előttem áll, hátra fordul, majd valami szivráványosan prüszköl a képembe. Na mi van? Talán már...talán már nem is lát? Nem, az lehetetlen, az nem fordulhat elő. Utat kell törnöm magamnak. Mit fogok mondani anyáéknak? A társulatnak? Belebegek és ezentúl csak szellem szerepeket kapok? Arian is azt hiszi mégis leléceltem, ennyi volt, vagy megöngyilkoltam magam, pedig...még idegesebben kiabálok, hátha valami szavakat sikerül formálnom, mielőtt...mielőtt...eltűnök, de a kisfiú csak mégegyet prüszköl rám. Nem, nem lehet, hogy itt vagyok a Mungóban, és nem veszi észre senki, hogy én itt mindjárt készülök megszűnni. Kérem, nekem előadásom lesz holnap este, nem tűnhetek el csak így...Hé...valaki nagyon törtet előre, ha mögé lopózom és követem, vaahova csak beljebb jutok. Orvosnak tűnik, mert elég fontoskodva csörtet...sietősen szedem szorosan mögötte a lábaim, amikor egyszer csak mintha a padlót kihúznák a lábam alól, ráesem a fickóra. Sikítani akarok, de csak egy valamit sikerül kiálltanom.
- BOOOOOOO! A fene...a fene egye meg....Remélem nem lett nagy baja. Igyekszem összeszedni magam, de legalább még nem lebegek, oké, ez jó. Talán még van remény. Most már csak el kéne mondanom...mutogatnom, hogy elnézést, rettentő mód sajnálom, de amint látja, épp szellemmé készülök változni, mert ettem egy valószínű elátkozott édességet.

Ghost Whisperer

Bussiness casual <------> lot of zombies
A szellem szerepében: Daisy

Gyönyörű napra virradt a mai, ahogy itt üldögélek és úgy forgatom a nyakam, mint egy széllel bélelt bagoly egy téli hóviharban. Tehát nem, nem szép nap, nem tudom, meddig bírom türtőztetni magam, pedig én aztán türelmes ember vagyok. Óh, de még mennyire türelmes. Rólam mintázták a türelmess…te, ha ez a hülyegyerek mégegyszer rátüsszenti a méregdrága ingemre azt a csillámos taknyát, én esküszöm…
-  Vincent O’mara. Mr. O’Mara. Attól tartok, nincs rajta a listán. Nem tudjuk mi történhe…
-  Várjon Kedveském. Azt akarja mondani, hogy azért álltam végig itt a sorban a sok beteg között több órát, hogy egy fiatal gyakornok, aki még azt sem tudja, hogy fogja tönkretenni az életét, azt mondja nekem, hogy NEM MEHETEK BE?! – emeltem meg a hangom a mondatom végére és éreztem, hogy 38 évesen most talán először az agyvérzés határát súrolom. A lány persze hebegett-habogott, bár nem voltam benne biztos, hogy most az a viseledésem ejtette zavar miatt érezte rosszul magát, vagy tényleg azon morfondírozott el, az élet mely területén vétett borzalmasat. Bárhogy is, én jobban éreztem magam. Ilyet, nem engednek be egy rendezvényre egy O’Marát? Na, ha ezt elmesélem Elliotnak, biztos ki fog röhögni…ja, inkább nem is fogom elmesélni, úgy fogom továbbadni a sztorit, hogy én érez-tem méltán alulinak a Mungóban való megjelenést. Há, pont ezt fogom tenni, bekaphatják.
Ezen morfondíroztam, ahogy diadalittas mosoly ült ki az arcomra, majd ráhagyva a még mindig magyarázkodó lánykát, megfordultam, hogy kisétáljak az ajtón. Legalább is ezt kellett volna tennem. De, mint a mai napon semmi, úgy ez sem sikerült hiánytalanul.
Úgy vágódott nekem a lány, semmi ellenállás nem tudtam tanusítani, rám esett, én pedig úgy elterültem a terem közepén, mint a Dementor köpenye a szennyesben. Csillagokat láttam, ahogy felnéztem az épület mennyezetére, majd lepillantottam egy gyönyörű, szőke hajú leányzóra, kinek szépségén csak hangjának pezsdítő csilingelése tett túl. Ja nem…
- BOOOOOOO! – hirtelen pislogni is elfelejtettem, nem elég, hogy rámesik, de még bele is búg az arcomba. Vagy ez egy vicc akar lenni és ezzel akart engem megijeszteni, talán eltévesztette a legelőt?
- Jól van Hölgyem? – kérdeztem azért tartva magamban a türelem erényét, egyébként sem biztos, hogy szándékosan ugrott rám, bár mi van, ha BOOOgató port szedett? Akkor veszélyben vagyok. Bár rajta van még a ruhája, talán másról lehet szó.
- Tud beszélni? Sprechen sie varázsló nyelv? – ültem fel mostmár a fekvőhelyzetből, remélve, hogy a lány is leszáll rólam, majd megfogtam a vállait és úgy beszéltem hozzá.
- Az orvosok segíteni fognak, jobban értenek az orvosláshoz, mint a konzultációk szervezéséhez, ne aggódjon! Üljön vissza kérem a helyére. – magyaráztam neki tagolva, mert már nem voltam benne biztos, hogy britt állampolgár, valószínűleg egyáltalán nem beszéli a nyelvünket.  

[♡ "talán eltűnok hirtelen"/ nem akarok ghostingolni, kérem segítsenek! ♡]

♡ "talán eltűnok hirtelen"/ nem akarok ghostingolni, kérem segítsenek! ♡

☾ 2003. 11. 01. ☽

to : Vincent ♫: m u s i c b o x öltözet: casual
                                                                              

  Hát persze, hogy lövése sincs, minek búgok itt, mint egy csiga, de én próbálkozom...
-Jól van Hölgyem?
Hogy jól vagy -e? Talán úgy tűnök, mint aki jól van? Ez a szín már nm a szokásos, úri sápadt szín, nem, ez kezd szürkülni, hát hova rakta a szemét?! De ez mind sajnos csak a belső monológom marad, helyette megrázom a fejem, ami egyetemes nemet jelent.
- Booo... Gyorsan állok ismét talpra, és csak az arcomra, meg a számra mutogatok. Most komolyan nem látja? Beszélnék, de csak boo..ismét.
- Tud beszélni? Sprechen sie varázsló nyelv?
Most komolyan? Hát nem érti? Bersze, hogy beszélek emberi nyelven, nem is tündér vagy sellő nyelven! Jaj, a manóba, mintha egy fokkal megint halványabb szürke lennék. KÉtségbeesett pantomimjátékba kezdek, és könyörgő pillantásaimmal ostromlom az idegem férfit, hátha, hátha tud segíteni, mielőtt a feje fölött kezdenék lebegni.
- Az orvosok segíteni fognak, jobban értenek az orvosláshoz, mint a konzultációk szervezéséhez, ne aggódjon! Üljön vissza kérem a helyére.   Mi? Milyen helyemre üljek vissza? Az még órkig eltrthat, nekem nins annyi időm! Idegesen mutatok a bőrőmre, aztán a karórámra. Látja? Idő...nincs időm. Csapdosni kezdek a kezeimmel, és úgy próbálok tenni, mint aki lebeg.
- BooooOOOOooo...! 
Na jó. Néma evést imitálok, nagyokat nyelek, majd az órámra mutatok, és végül széttárom a karom, a számra mutatok, és kinyögök egy bánatos booot. Érti már kérem? Érti? Mondja hogy érti, mert én mindjárt sírva fakadok...

Ghost Whisperer

Bussiness casual <------> lot of zombies
A szellem szerepében: Daisy

Miután a lány talpraszökkent elhagyva minden nemű illemet és hajlandóságot arra, hogy engem is felsegítsen, ha már így eltiport, helyette azonban ismét eszeveszetten mutogatni és búgatni kezdett. Végül a kérdésre, hogy jól van-e megrázza a fejét, nyilvánvaló, hogy nincs jól, ezért van itt, én természetesen arra értettem, hogy nem lett-e baja az eséstől, de mindegy is, a problémámat ez nem oldja meg, de úgy tűnik az övét sem.
Már éppen fordulnék kifelé a kijárat felé, mikor megint búg egy hatalmasat és az arcára majd a szájára kezd mutogatni. Biztos éhes, enni kér, de miért mutogat az arcára? Lehet szégyenli magát amiatt, hogy kéreget és ég is az arca ettől rendesen. Ez a nyilvánvaló. Jó vagyok a mutogatós játékokban.
- Nincs nálam ennivaló, sajnálom. Kérem, a megfelelő portálokon jelentkezzen ingyen ételért. – magyaráztam neki ismét tagoltan, majd körbenéztem, nincs-e valaki, aki tudna segíteni, egy növér vagy egy ápoló. Persze, hogy nincs, de már egy biztonsági őrrel is kiegyeznék, aki segítene leszedni rólam ezt a rámenős csajt. Tapadtak már rám csajok korábban is, ez nem volt ujdonság, de ők az ágyamra voltak kíváncsiak inkább, nem a kajámra és nem a szellemek párba hívó nászi indulóját énekelték, hogy lekenyerezzenek.
Miután közöltem vele, hogy üljön le a helyére és várja ki a sorát, idegesen az órájára és a kezére mutatott, amire végül felkaptam a szemöldököm. Halványul a kezén a bőr tónusa. A manóba, eltűnési viszketegség? Hogy nem került be még ez a lány a sűrgősségi mediosztályra? Nyilván nem történne nagy baj, ha kinn maradna a váróban, de egy halványodó beteget nehezebb kezelni. Sóhajtok egy nagyot, majd a mennyezetre emelem a tekintetem, miközben töprengek. Itt nem tudom ellátni, kellene a saját felszerelésem, na meg amúgyis ma szabadnapot vettem ki emiatt a nyamvadt komferencia miatt, amire nem engedtek be, pedig de érdekes a téma. A Meditációk hatása a medimágia hatásfokának felerősítésére és maga a buddhistává avanzsált hires medimágus tartja az előadást, Abi Dubha Mandzsikucs…Áááá be kell jutnom.
Gondolatmenetemből ismét egy most a kelleténél hosszabb és keservesebb búgás rángatott ki, ami a lány torkán tört elő ismét és továbbra is a szájára és a karórájára mutogatott. Talán felajánlaná a karóráját? Nem olyan nagy szám, meg mit kezdenék egy női karórával? Elég nevetséges dolgokkal akar lekenyerezni. Inkább a bájaival próbálkozna, van mit a tejbe aprítania, dekoratív hölgy, főleg hogy a segítségemet kéri és még enni is akar.
- Nézze, van egy ötletem. Segíthetünk egymáson. – fogtam meg a lány vállait és közelebb hajoltam hozzá, no persze semmi félreérthető mozdulatot nem tettem, csak nem akartam, hogy más is hallja.
- Először is nyugodjon meg, valószínűleg eltűnési viszketegség, ami könnyen kezelhető és egy kis hangelváltoztató cukorka, aminek a hatása magától elmúlik, bár jó nagy adagot kaphatott, hogy még mindig itt búg nekem. Ezek csak ötletek így vizsgálat nélkül, de itt nem tudom kezelni, a rendelőm pedig messze van. – magyaráztam suttogva, remélve, hogy érti miről beszélek, majd szétnéztem a váróban, hogy figyel-e minket valaki.
- Jelenetet fogunk rendezni és csak tegye, amit én. Utánozza, legyen partner a játékban. – magyaráztam ismét rá figyelve. – Ha megértette, búgjon kettőt. Ha nem, vagy más a baja, akkor rázza a fejét. – folytattam, majd megdörzsöltem az állam. – Bár enni sajnos nem tudok adni magának, a karórájára pedig nem tartok igényt, majd cserébe egyszer meghív egy italra. – tettem hozzá kissé elkámpicsorodva, de remélem megérti, hogy nincs nálam ennivaló.

[♡ "talán eltűnok hirtelen"/ nem akarok ghostingolni, kérem segítsenek! ♡]

♡ "talán eltűnok hirtelen"/ nem akarok ghostingolni, kérem segítsenek! ♡

☾ 2003. 11. 01. ☽

to : Vincent ♫: m u s i c b o x öltözet: casual
                                                                              

Ennél jobban már igazán nem tudom megmutatni, hogy én itt kérem szépen, nagyon meg vagyok ijedve, mert csak booozni tudok, és szürkülök. Nem akarok én köddé vélni, én csak újra a régi Daisy akarok lenni, mint mielőtt beleharaptam abba hülye édességbe. Soha többet nem eszem, csak a saját főztöm. Na jó, meg a színhzi büfés kaját.
- Nincs nálam ennivaló, sajnálom. Kérem, a megfelelő portálokon jelentkezzen ingyen ételért  Dühösen nézek az illetőre. Hát úgy nézek én ki, mint akinek szüksége van ingyen kajára? Azt mondja, hogy egy koldusra hajazok? Nem öltöztem kis estéjibe,, maximum főpróbahéten nézhetek ki egy fáradt koldusnak, de most még tréningatya sincs rajtam. Nem segít, és még meg is sért. Mondhatok, igazán gyönyörű ez a nap. Morcosan ingatom a fejem, nem kaja kell te kőbunkó...Idő érted? Nincs időm ilyenekre!!! Jó, Daisy ne pánikolj, ne pánikolj.
- Nézze, van egy ötletem. Segíthetünk egymáson. Először is nyugodjon meg, valószínűleg eltűnési viszketegség, ami könnyen kezelhető és egy kis hangelváltoztató cukorka, aminek a hatása magától elmúlik, bár jó nagy adagot kaphatott, hogy még mindig itt búg nekem. Ezek csak ötletek így vizsgálat nélkül, de itt nem tudom kezelni, a rendelőm pedig messze van. –   Eltűnési-...viszketegség? Az volt rászórva a kis finomságra? De ha a rendelője nem itt van, mit keres itt? Ájj, mindegy is, úgy tűnik, ha nem megyek utána, akkor addig kell itt várakoznom, míg el nem tűnök..Hangelváltoztató cukorka? Mochit ettem...na, mindegy is, csak segítsen valahogy. Ha ő nem ért hozzá, akkor segítsen keríteni valakit, Orvos, biztos vannak itt orvos ismerősei...
-Jelenetet fogunk rendezni és csak tegye, amit én. Utánozza, legyen partner a játékban. Jó, jó, bólintok, és figyelek.
– Ha megértette, búgjon kettőt. Ha nem, vagy más a baja, akkor rázza a fejét. Ajj, nevetslges, megint búgnom kell, olyan...megalázó...
- Booo...booo.
– Bár enni sajnos nem tudok adni magának, a karórájára pedig nem tartok igényt, majd cserébe egyszer meghív egy italra.
Mérgesen a csípőmre teszem a kezem, és forgatom a szemem. A Merlinre is, nem vagyok koldus! Ha meg az lennék, nem is tudmám meghívni italra. De ha még egyszer azt mondja, hogy kéregetek, mindjárt fel is képelem. De lehet csak azután, miután segített..mert hát na.

Ghost Whisperer

Bussiness casual <------> lot of zombies
A szellem szerepében: Daisy

Mintha mi sem történt volna, nyugodtan megigazítottam magamon elegáns öltözetemet, amit a szép hölgy rendesen összegyűrt, akkor, amikor rám esett, majd megindultam ismét a recepciós kislány felé. Tudtam, hogy nehéz dolgom lesz, de közben magammal húztam Daisy kezét is, mintha már rég óta barátok lennénk, úgy rántottam magam mellé.
- Csináljon úgy, mintha rám lenne gerjedve. Persze, visszafogottan. – suttogtam a fülébe, miközben haladtunk a hölgy felé. Nincs semmi más a világon, ami jobban tettre készségre sarkallna valakit, mint a szexualitástól való ódzkodás vagy a zavar.  Furán hangzik, de igaz, ha az ember zavarba jön és persze nem csúnya a vele szemben álló fél, tehát érez valamiféle vonzalmat iránta, akár csak a kinézete, az alakja vagy a kellemes illata miatt, máris zavarba lehet hozni és onnantól nyert ügye van az embernek, teljesen mindegy milyen dologról legyen szó, valamilyen szinten az ő oldala felé billenti a mérleget. Ha ehhez hozzá jön még az is, hogy az ember orvos és ért a különféle nyavalyákhoz és persze az is, hogy két dögös személyről van szó, mint jelen esetben én és Daisy, úgy gondolom, nem lőhetünk mellé. Maximum kidobnak az őrök és akkor jó lelkűségből elhoppanálok a lánnyal a klinikámhoz, ahol tudok neki segíteni. Jó esetben, hamarabb bejut az orvosokhoz, én magam pedig a konferenciára.
- Ennél a napnál már csak maga a szebb Hölgyem. – könyököltem a pultra, miközben elővettem a legcsábosabb mosolyom. Láttam rajta, hogy legszívesebben a pokol fenekére kívánt volna, de pont itt jön képbe az ötletem. Nincs is durvább annál, minthogy valaki ingázik a rejtelmes romantikus és a zavart, kétségbeesett beteg szerepe között.
- Csak azért voltam olyan goromba, mert… nézze, én nehezen ismerkedek, de maga…olyan…gyönyörű…én… - magyaráztam még mindig mosolyogva, mire végül zavartan megráztam a fejem és kétségbe esett tekintetre váltottam, miközben a kezeimmel jeleztem Daisy felé, hogy most kellene erotikus, zavarba ejtő tettlegességet elkövetni.
- Segítenie kell… a lány, aki nekem jött…búgató port kevertek az italába…ragályos és elkaptam…és…azta, maga edz igaz? Gyönyörű alakja van. A mellei olyan peckesek…szívesen eljátszadoznék velük. – váltottam durvább, erotikusabb hangnemre, miközben a lehető legzavarbaejtőbb stílusban nyaltam meg a számat. Ekkor már talán a segítségért rimánkodó hölgynek is le kellett esnie, mire megy ki a játék, bár persze, nem ismerem őt, mégis a kétségbeesése remélem jó színészi játékot szül.
- Mikor végez Kedves? Megmutatom magának a gyönyör legédesebb bugyrait. – egyenesedtem fel kiengedve egy gombot az ingemen, mellkas résznél. Nem vagyok elszállva magamtól, de jó alakom volt, sokat edzettem, mióta Tia elhagyott, igazából csak meg akartam mutatni neki, miről marad le, de csajok felszedésénél sem utolsó egy jól karbantartott férfitest.
- Gnnn…ha nem segít rajtunk…hamarosan az egész várakozó terem egy orgia helyszínévé fog változni. Be...be...kell...jutnunk most...a rendelőbe...hm...milyen méretet viselsz szívem. 75 D? - néztem szinte már pofátlan módon a melleit, miközben jobb kezeimmel a kebleinek markolászását játszottam el. Bal kezemmel sem tétlenkedtem, egy erőteljes mozdulattal Daisy-t derekánál fogva a pulthoz rántottam és hosszan, érzékien végigszaglásztam a nyakát.
- Ne…hagyja…hogy idáig fajuljon. Nekünk…segítség kell…. – néztem  a recepciósra végül abbahagyva a tőlem segítségért rimánkodó lány zargatását. Nem akartam túlzásba esni, persze kellemes személyiség volt, de lehet volt neki udvarlója és nem szívesen hoztam volna olyannyira kellemetlen helyzetbe, amit már nem tudott volna vállalni mások előtt. Ennyi játékot követően bíztam benne, hogy elég lesz, nem is szívesen mentem volna tovább Daisy-vel, de a hírnevem is kockán forgott, a családom biztos nem nézte volna jó szemmel, ha egy feljelentés színezné a praxisomat, Elliotom kívül mindenki kiakadna. Ő és Aiden biztos jót nevetnének az egészen. Jó esetben pedig, Daisy megkapja a segítséget, én bejutok a konferenciára és ki tudja, lehet a nap lejártával, valakivel ágyba kerülök.  

Játék végetért! a játéktér szabad!