Pillanatnyi hálával nézek rá kihallgatómra, ahogyan a bögre feltöltődik a fekete teával. Jól esik a bögre melegsége a kezemben, és a forró gőz az arcomon. Az angolok sajátjuknak vallják ugyan, de arról sohasem feledkeztek meg, hogy honnan származik a teájuk. Mind az angoloknál, az oroszoknál és a kínaiaknál fontos pont ez a szertartás. Mint egy kapocs, ami összeköti ezeket a kultúrákat, bár a fogyasztási szokások kisebb-nagyobb mértékben el is térnek egymástól.
- Hallottam rémmeséket egy bizonyos mugli tejesemberről, aki bejön a nyitva hagyott ajtókon és üvegben tejet hoz mindenkinek. Igaz ez, vagy csak mítosz? – még Nott rémisztgetett ezzel az üzleti találkozónkon. Azt mondta, mitológiai teremtmény, de én azóta kétszer is ellenőrzöm, hogy biztosan bezártam-e magam mögött minden ajtót. Nem akarom, hogy mindenféle idegenek tejjel zaklassanak.
Az auror kérdései a tanulmányokról átterelődnek azokra a kérdésekre, amik miatt valóban itt vagyunk. Egyértelműen számíthattam arra, hogy a szekta kerül majd fókuszba, amit annyira igyekszem magam mögött hagyni. Most már tudom, hogy nem az igazságot tanították nekem, hanem csak egy zárt, mesterséges világot emeltek felém, ami korlátozza még a gondolataim szabadságát is. Dehogy akarták ők, hogy medimágus legyek. Minek. Hisz úgyis meghalok majd, mielőtt betöltöm a húszat. A legnehezebb azonban mégis az, hogy még mindig vannak napok, amikor kétségbe vonom saját magamat. Persze, papíron szépen néznek ki az elért sikerek, eredmények, de néha még mindig hallom a megrovásukat. Hogy szégyent hoztam a családra, hogy én voltam a leggyengébb láncszem, hiszen erre se voltam képes.
Talán sosem szabadulok meg tőlük. Talán a börtönt örökké magammal hordozom.
- El kívánom mondani, hogy csak arról tudok beszámolni, amit szerintem szerettek volna. Nehéz erről nem feltételezésként beszélni. A nagyanyám, Anastasia Romanov nem az a bábmester, aki csak úgy kiteregeti a pontos stratégiáját, még családon belül sem. – a tea még mindig nagyon forró, de egy óvatosat belekortyolok. Majd leteszem a bögrét az asztalra, jobb kezemben még mindig a szélét fogva, és felegyenesedek a széken. Nem kerüli el a figyelmem, ahogyan az auror szinte köpi a hírnök szót.
- Azt bizonyára tudja, Mr Tayilor, hogy Izlandon nincs Varázstitok törvény. A muglik tudnak rólunk. Közös gazdaság, és a minisztériumukat is a Romanov és Jöttünsson családok irányítják. A két befolyásos család minden felett, akik uralják a gazdaságot, a kormányzást és a jogrendszert. – bennem izlandi vér egy csepp se csörgedezik, de unokatestvérem, Irina Jöttünssonok leszármazottja is, akik a legbefolyásosabb család voltak Izlandon még azelőtt, hogy babushka megvetette volna a lábát a szigeten.
- Úgy hiszem, ha úgy tetszik, Izland a prototípusa volt annak a világnak, amit szerettek volna. Grindelwald utópiája, ahol a muglik csak másodrendű állampolgárok, akik védve vannak általunk, de ez kizsákmányolással jár. Azt még fontos megjegyeznem, hogy bár az izlandiak tudnak rólunk, mély információs szakadék zárja el őket a tényleges információktól. – az ország pedig erre tökéletes, hiszen már így is kellőképpen izolálva van.
- Amit tőlünk kértek, hogy próbáljunk meg minél több korunkbelit meggyőzni róla, hogy ez a világrend helyes, és nem ördögtől való. Tőlem még azt is, hogy vigyázzak a többiek fizikai épségére. – zárójeles megjegyzés, hogy arról is tettek, nehogy egészséges lelkületű emberek kerüljenek Angliába. Még azt is elintézték, hogy ne tudjunk érdemben együtt dolgozni se a Møvrede ikrekkel, se a Mallouse-okkal, hiszen már a Durmstrangba is úgy mentünk, hogy megtiltották, beszélgessünk egymással. Csak lopva tudtam találkozni egyikükkel, hogy a megnyugvást adó főzetet átadhassam a problémájára.
- Azt tudnia kell, hogy az oroszok nagyon türelmesek. Babushka évtizedekig csak várt. A háború végét is kivárta, mielőtt minket a Roxfortba küldött volna. Még a nyelvet se tudtuk rendesen beszélni. Úgy gondolom, hosszú folyamatot terveztek, évek, évtizedek alatt fertőzve az emberek gondolkodásmódját. – ahogyan azt az auror is megjegyezte előzőleg a zavaros angol tudásomat. Alig volt egy éve csak, hogy angolul elkezdtem tanulni, amikor bejelentették, hogy oda kell mennünk.
- Nekünk mindig azt mondták, hogy Grindelwald sohasem bukott el igazán. Azt mondták, hogy Próféta volt, aki megjósolta, hogy a világ káoszba süllyed, és csak az ő bölcsessége képes azt helyreállítani. A muglikat pedig meg kell védeni, főleg saját maguktól. – ahogyan mi is kiválasztottak voltunk a hamis tanok szerint. Mégis mire mentünk vele.
Roxfort RPG
Szerző