Merlin Könyvtár

Egy többszintes épület a Mágus tér központjában. Hatalmas, díszes olvasótermeiben minden művet megtalálsz, ami csak szükséges lehet a házi dolgozataidhoz vagy a kutatásokhoz, amit valaha a mágikus nyomdákban kiadtak.
Egy Mágus téri csatában a könyvtár egyik szárnya megsérült, a kötetek többsége pótolhatatlan; a könyvtár egy ideig zárva tartott a rekonstrukciód munkálatok miatt, de most már elvileg (bár alacsonyabb kihasználtsággal) üzemel.

Serena


~ set ~

2003. november 19.

          Az év végék mindig olyan sűrűek. Új könyv megjelenés, új festmény, de legyen azért szabad időm is meg még életem. Nos, jó lenne közölni az emberekkel, hogy az egész éves kihagyás után nem év végére kell észbe kapni, hogy ajándékozzon az ember, vagy legyen még egy kis bevétel. Na, nem. Bár, jól jön a kicsivel több bevétel, főleg, ha félre tudja tenni mondjuk nyárra az ember a pénzt, de azért nem minden áron.
          Pont ezért úgy döntök, hogy házon kívülre helyezem magam, mielőtt még valaki megtalálna. Tudom, egy bagoly ugyanúgy bejöhet egy könyvtár ablakán, mint a saját ablakomon, de addig is, amíg megtalál, kicsit csöndben leszek. Elrejtőzve a világ elől. Úgyis hallottam, hogy megjelent egy új könyv, amit jó lenne elolvasni. Vagy legalábbis belelapozni, mielőtt még elkap a hév, és felvásárolom a fél könyvesboltot.
          Egyelőre nem akarom a könyvtáros segítségét kérni, ezért a sorok között bolyongok. Talán találok valamit a keresett köteten kívül is, ami felkelti az érdeklődésem. Régen szerettem olvasni, mostanra viszont már alig maradt rá időm. Tudom, arra van idő, amire szánok, de akkor is, mostanában sokkal nehezebb időt szánnom néhány dologra. A sorok között ahogy haladok, megállok egy könyvnél, leveszem a polcról és tanulmányozni kezdem. Akkor látom meg a mellettem lévő sorban feltűnő ismerős arcot.
          - Szia Serena!
          Régen volt már, hogy találkoztunk, és bár nem lep meg, hogy itt találkozunk, valamiért mégis. Hertfordshire-ben elég nagy könyvtár van, ahol a tanuláshoz szükséges fontosabb könyvek és tekercsek szerepelnek. De ettől még lehet bármi indok, nem muszáj a sulihoz kapcsolódnia.
          - Hogy vagy?
          Megindulok a soromból kifelé, hogy szemtől-szemben tudjunk beszélgetni, és ne a polcokon keresztül. Ugyan futólag találkoztunk csak korábban, és akkor is éppen egy nagyon éles helyzetben, de örülök neki, hogy most látom. Legalább megtudom, hogy mi történt vele azóta.
          Mellesleg a válla felett balra meglátok egy szintén érdekes kötetet. Elnyúlok ott mellette, és sikerül is kivennem, de olyan szorosan állnak a könyvek a polcon, hogy sikerül egy másikat is kirántanom a helyéről. A könyv leesik a földre, felnyílik valahol a negyede környékén, majd elkezd ömleni belőle a tinta.
          - A fene egye meg.
          Morgolódok egy sort, majd letérdelek, hogy összeszedjem a könyvet, de ettől meg a nadrágom és a kezem is tiszta maszat lesz. Szóval morgolódok még egy sort, majd félrerakom a kezemben lévő két könyvet, hogy legalább azok ne legyenek piszkosak.
          - Vigyázz, ne legyél te is koszos. Lépj egy kicsit hátrébb, amíg eltakarítom. Vagy legalábbis megpróbálom.

Könyvtárazás


outfit

2022. november 19.

To: Esmé

Alig vártam már a téli szünetet, hogy otthon lehessek, és ne a beadandóim járjon az eszem. Szerettem volna a saját ágyamban aludni, forró kakaót inni, végre találkozni az öcsémmel, és egy jót beszélgetni a Roxfortról, a tanárokról, meg úgy általában mindenről. Szerettem volna már a karácsonyfát díszíteni, mézeskalácsot sütni anyuval, de még nem volt itt az ideje. Előtte várt rám egy beadandó, amit jövő hét elejére meg kell írnom. A professzor valami nagyon kreatívat és újat várt tőlünk, ahhoz pedig úgy éreztem, nem elég, ha az iskolai könyvtárban keresgélek.
Így jutottam el a Merlin Könyvtárba. Itt sokkal több anyag áll rendelkezésemre az ősi csillagászati megfigyelésekkel kapcsolatosan, mint bárhol máshol. Volt egy egész szárny az asztronómiának szentelve.
Ahogy a sorok között haladtam a csillagászati rész felé, egyszer csak hallottam a nevemet:
-Szia Serena!
Meglepetten néztem körül, honnan jöhetett a hang, és a másik polc mögül egy ismerős arc mosolygott rám. Én is visszamosolyogtam, és követtem Esmé mozgását, és amikor kiértünk a polcsor végére, köszöntem is:
-Szia, Esmé! - A hogylétem felőli kérdésére pedig a következőt válaszoltam: - Éppen egy beadandót készülök írni. Az egyik asztronómiás órámra lesz, és itt komolyabb lehetőségek várnak rám és a dolgozatomra, mint Hertfordshire-ben. Veled mi a helyzet? Konkrétan keresel valamit?
Kérdésemre válaszul Esmé csak elnyúlt mellettem, és lekapott egy könyvet a polcról. Elég viccesen alakult így, hogy rögtön meg is találta, amit keresett. De vajon, ez tényleg az a könyv, ami őt érdekli? Házi-boszorkányok praktikái avagy hogyan varázsoljuk el főztünkkel a férjünket - olvasom a címét. De hát ki tudja? Lehet, hogy Esmé éppen vacsorát készül adni.
A dolog viszont elég rosszul sült el, mert ahogy kihúzta a szakácskönyvet, úgy egy másik könyv is kicsúszott vele együtt, és úgy tűnt, meg is sértődött, hogy Esmé ilyen tiszteletlenül bánt vele, mert elkezdett ömleni belőle a tinta.
-Ó, add csak ide azt a másik könyvet, nehogy az is tintás legyen. - kaptam ki a kezéből a szakácskönyvet, és aggódva néztem, ahogy csak folyik és folyik ki a könyvből a tinta. Szerencsére folt eltüntetésben már vérprofi vagyok, gyorsan meg is mondtam Esmének:
-Ha el tudod állítani a tinta folyását, akkor utána a foltokat el tudom tüntetni. Folteltüntetésben profi vagyok. Egy-kétszer már leöntöttek, lecsokiztak, lekajáltak, szóval az menni fog.
Amíg Esmé a könyvet próbálta jobb belátásra bírni, én gyorsan eltüntettem a másik könyvről a tintát, és egy lépést hátráltam, hogy a másik lánynak több helye legyen varázsolni, ha szükséges.
-Én addig figyelem a könyvtárost, nehogy erre járjon, mert ha ezt meglátja, irtózatos hepajt fog csapni. - mondtam Esmének, és odaléptem a másik sor elejére, hogy jobban lássam, ha közeledik valaki.
-Semmi mozgás. - nyugtattam meg Esmét.

Serena


~ set ~

2003. november 19.

          Ha tudnék olyat, akkor szinte bemenekülnék a könyvtárba. Viszont most nincs rá okom, szóval csak simán besétálok. Eddig nem váltottam olvasójegyet, most is elsősorban az érdekel, hogy van-e számomra valami érdekes. Eddig szerencsém volt a könyvekkel, mert a kiadók berkein belül az érdekesebbet meg tudtam venni, a többit meg kifizettem. Néha érzem az előnyét annak, hogy egy ilyen helyen dolgozok. Máskor viszont kifejezetten stresszes tud lenni. Erre az évre viszont már békén fognak hagyni, ráérek a magán megrendelésekkel dolgozni, ami meg marad arra bőven van még időm. Ezért is jó néha, ha a munkahelyem főnöke egyben a mecénásom is.
          A könyvtárban aztán összefutok Serenával. Meglep, de abból kiindulva, hogy még akadémista, és vizsgaidőszak van, talán nem is kéne annyira. Akárhogy is, nem akarok elmenni mellette köszönés nélkül, szóval nekiveselkedek a polcok közötti sornak, amiben éppen vagyok, hogy egy jó nagy adag öleléssel jutalmazzam. Főleg a találkozásunkat.
          - Azt hittem Hertfordshire-ben minden megtalálható. Nekem nem volt olyan gond, hogy át kellett volna ide jönnöm. De most örülök neki, hogy számodra így alakult, mert legalább találkozhattunk.
          Kicsit nézelődök a polcon, amíg hozzá beszélek. Remélem nem tűnik fel annyira, mert egyáltalán nem akarom megbántani.
          - Kicsit kiélvezem, hogy most nyugi van a kiadóban, szóval ráérek keresgélni, kikapcsolódni. Konkrétan valamilyen romantikusat keresek, meg egy vagy két szakácskönyvet, hogy bővíteni tudjam az ismereteimet.
          Ugyan egyedül élek, de vendégek bármikor érkezhetnek, és olyankor jó érzés meglepni őket valami finomsággal. Anya mostanában egyre többször jön hozzám, hogy neki is kevesebb a feladata az év vége felé, és szerintem felméri a terepet is egy esetleges családi vacsorához. Plusz Willow is néha benéz. Nehéz neki, mióta nem tanít, de úgy látom, hogy cseppet sem bántja, sőt mintha egy kicsit vissza is talált volna önmagához.
          Serena mellett a polcon meg is látok egy érdekesnek tűnő könyvet, még akkor is, ha a cím nem éppen passzol a jelenlegi helyzetemhez. A rossz hír, hogy sikerül a mellette lévő könyvet is levernem, ahogy leemelem a szakácskönyvet a polcról, ami pedig talán bosszúból, elkezdi önteni magából a tintát.
          Átadom a nálam lévő könyveket Serenának, majd letérdelek, és igyekszem megszüntetni a tinta folyását.
          - Köszi, szükségem lesz rá, szerintem.
          Abból ítélve, hogy a könyvben lassan nem marad semmi, és talán még azon túl is fogja majd ontani magából a kék anyagot, nem hiszem, hogy könnyen boldogulok majd vele. De van erre néhány jó varázslatom, csak el kéne találnom, hogy melyik lesz a megfelelő. Mindegyik bűbájnak más az alapja, és hát azért valljuk be, ami a festészetben hasznos, nem biztos, hogy a könyvtárban is.
          - Köszi – hálálkodom az őrzés miatt.
          Tényleg nagy segítség. Még be se jelentkeztem, csak körbenézek és máris ekkora zűrt kavarok. Szerintem örökre kitiltanának, ha ez kiderülne. Lendítem a pálcámat, majd nem történik semmi. Vagyis, egy kicsit kisebb lendülettel folyik a tinta a könyvből, de nem biztos, hogy ez valóban a varázslatnak köszönhető. Megpróbálok egy másikat, ami a festményeknél be szokott válni, de itt mintha pont az ellenkező hatást érné el.
          - Nem megy. Nem akar abbamaradni, és már nem jut eszembe semmi, amivel próbálkozhatnék. Talán még egy. Neked van ötleted ennek a megállítására?
          Felnézek rá, miközben megpróbálkozok egy Finite Incantatemmel.

Könyvtárazás


outfit

2022. november 19.

To: Esmé

Esmé tényleg, őszintén örült nekem, ez pedig nagyon jól esett. Régen találkoztunk, nem is túl sokat, mégis emlékeztünk egymásra, és örömmel láttuk, hogy mindketten rendben vagyunk. A mai világban ez nem is olyan alapvető.
Mindenesetre egy jóleső öleléssel üdvözöltük egymást, és váltottunk pár általános kérdés-választ a hogylétünk felől, aztán rátértünk a lényegre, miért is vagyunk most itt.
-Valójában egy átlag beadandóhoz tényleg minden meg van Hertfordshire-ben is, de én nem átlagos beadandót szerettem volna írni. És egyébként is elég nagy a felfordulás ilyenkor az egyetemi könyvtárban, mindenki beadandókat ír, sürög-forog. Itt sokkal nagyobb a nyugalom. Meg szeretek Londonban lenni. - vontam meg végül a vállam.
Miután Esmé is elmesélte, hogy ő inkább kikapcsolódni van itt, bólintok, hogy teljesen megértem. Meglehetős nyugalom volt itt, meg általában minden könyvtárban, szóval nem lepődtem meg rajta, hogy ide menekült, főleg, ha szereti a könyveket.
-A szakácskönyvből talán még a karácsonyi menüt is kitalálod majd. - adtam neki tippet egy kedves mosoly kíséretében.
Aztán beütött a krach, folyt a tinta mindenfelé, és egyszerűen nem akart elállni, akárhogy is próbálkozott Esmé. Én védtem a tomporunkat, nehogy jöjjön valami felügyelő, amíg a másik boszorkány próbálkozott. Végül egy Finite Incantatemmel próbálkozott, és szerencsére úgy tűnt, ez hatott.
-Uh, úgy tűnik, ez bevált. - sóhajtottam fel, és akkor láttam, hogy egy távoli sornál megjelent egy morcos könyvtáros varázsló. - Ajajj, jön a felügyelő bácsi. Gyorsan cseréljünk helyet, megpróbálok feltakarítani.
Esmé a sor végére lépett, én meg hozzáláttam a tinta takarításhoz. Ügyes kis varázsige volt ez a folt eltávoltó varázslat. Egy ideje tökéletesítettem benne a tudásom, mert meglepően gyakran öntöttek le vagy jöttek nekem étellel vagy itallal a kezükben emberek. Akkor pedig kifejezetten hasznos kis bűbáj volt.
Viszont elég sok tinta folyt ki, ehhez idő kellett, mire mindent fel tudtam takarítani. A lépéseket pedig már kezdtem hallani.
-Mi van itt? Mi van itt? - érdeklődött a könyvtáros varázsló, és megpróbált Esmé válla felett átlesni, amikor közelebb ért.
Reménykedtem, hogy Esmé el tudja terelni a figyelmét egy ideig, amíg én befejezem a takarítást.

Serena


~ set ~

2003. november 19.

          Ahogy folyik a tinta ki a könyvből csak arra tudok gondolni, hogy ezt most megszívtam. Remélem, Serena ruhája nem lesz olyan, mert a könyvet lassan menthetetlennek érzem. Még nem tudom mit fogok mondani majd a könyvtárosnak, de valahogy meg kell magyaráznom. Mert a tintát nem tudom visszavarázsolni bele. Vagy ha mégis, ki tudja, ugyanaz a könyv lesz-e utána is.
          Kérdőn nézek Serenára, mintha ő tudná az elmémben feltett kérdésekre a választ, aztán amilyen gyorsan csak lehet igyekszem eltakarítani, amit lehet. Igaz, bármivel is próbálkozom, nem igazán jön össze. A tinta csak folyik, mintha valahonnan még utánpótlást is kapna. Végül behunytam a szemem és kimondtam azt a varázslatot, amire a legkevesebb esélyt adtam, hogy megáll. Úgy tűnik a Finite Incantatem sokkal több dologra való lehet, mint amire én gondoltam. Mire azonban fellélegezhettem volna, addigra újabb veszély leselkedett ránk.
          Felállok, hogy átadjam a helyem neki, majd az ő helyére beállva látom is, hogy mire gondol. A drága felügyelő szúrós szemmel közeledik felénk. Mintha még az orra is mozogna, mint egy vadászkopónak, aki indokolatlan tintaszagot érez.
          Lenézek a nagyon szorgosan ténykedő lányra, majd arra a következtetésre jutok, hogy el kell őt innen csalnom, egyébként könnyen lebukunk majd. Gondolkozz Esmé! Mégis mivel tudnám elcsalni innen? Valami olyanra lenne szükség, ami nem annyira feltűnő, de azért nagyon messze sem kell menni, hogy szemmel tudjam tartani Serenát. Idő, ez mind elpocsékolt idő, a gondolkodás most nem igazán a barátom.
          - Mi van itt? Mi van itt?
          A férfi egyik pillanatról a másikra terem előttem. Reflexszerűen lábujjhegyre állok, hogy még véletlenül se lásson el a vállam felett.
          - Semmi különös. Miért kéne valaminek lennie?
          Ez egy könyvtár, mégis mire gondol? Talán lopjuk a könyveket? Erről beugrik valami, és el is kezdem tolni a férfit abba az irányba, amerről érkezett. Mármint nem szó szerint, de ahogy én nyomulok előre, ő kénytelen hátrálni.
          - Talán azt gondolja, hogy valami tiltott dolog történik a sorok között? Sértő, hogy egy ilyen feltételez rólam. Mégis milyen emberekkel találkozik itt? Egy könyvtárban dolgozik nem egy kuplerájban!
          Igyekszem támadásba átfordítani a szituációt. Remélem meglepődik annyira, hogy legalább egy kis időt nyerjek Serenának. A tervem pedig látszólag beválik.
          - Most pedig menjen és keresse meg azokat, akik tényleg segítségre vagy lefülelésre várnak, a barátnőmet pedig hagyja dolgozni. Az év végi jegye is múlhat akár ezen.
          Megfordulok, faképnél hagyom. Már eléggé távol van, hogyha utánam is jön, akkor is legyen leég idő arra, hogy falazzak. De remélem, nem lesz rá szükség.
          - Hogy állsz? – kérdezem kicsit suttogva, mert a felügyelő még nincs elég messze ahhoz, hogy bátran ki merjem nyitni a számat.

Könyvtárazás


outfit

2022. november 19.

To: Esmé

Ah, ennek a könyvtáros ürgének is pont most kellett idejönnie. Még egyáltalán nem végeztem a tinta eltávolításával, mert gyakorlatilag az egész könyvből kifolyt. Reméltem, hogy Esmé kitalál valamit, hogy elterelje a fickó figyelmét, nekem még legalább egy percre szükségem volt.
 - Talán azt gondolja, hogy valami tiltott dolog történik a sorok között? Sértő, hogy egy ilyen feltételez rólam. Mégis milyen emberekkel találkozik itt? Egy könyvtárban dolgozik nem egy kuplerájban! - hallottam Esmé méltatlankodását, én meg elmosolyodok. Nagy dumája van a csajszinak.
-Hát kérem, én csak a munkámat végzem. - válaszolja neki felháborodottan a könyvtáros.
- Most pedig menjen és keresse meg azokat, akik tényleg segítségre vagy lefülelésre várnak, a barátnőmet pedig hagyja dolgozni. Az év végi jegye is múlhat akár ezen. - hallottam még a lányt, én meg egyre szélesebben vigyorogtam. Lassan elkészültem a takarítással is, úgyhogy, mire Esmé visszaért, én már álltam, és úgy vártam őt.
- Hogy állsz? - kérdezte halkabban, én meg büszkén végigmutatok a padlón.
-Kész. Imádom ezt a varázsigét. Egy exemtől tanultam, akivel rendszeresen leöntöttünk egymást kakóval vagy csokival, vagy borral... vagy akármivel. Elég béna pár lehettünk, így belegondolva...
-Mi a helyzet a könyvvel? - kérdeztem, és vártam, hogy Esmé megnézze, hogy tényleg szétfolyt-e a könyv. Ahogy belepillantott, én is láttam, hogy totál üres.
Felsóhajtottam, és szomorú voltam, hogy egy könyvnek annyi, de le akartam egyszerűsteni a dolgunkat, ezért kivettem Esmé kezéből, és visszaraktam a helyére.
-Na, mintha mi sem történt volna. - vigyorogtam, és reménykedtem, hogy nem sokan akarják a közeljövőben olvasni a Házi-boszorkányok praktikái című klasszikust.
-Szerintem keress inkább egy másik könyvet. - vontam meg a vállamat.

Serena


~ set ~

2003. november 19.

          Muszáj kitartanom, nem inoghatok meg a jó szívem miatt. Ez a felügyelő nagyon is útban van itt nekünk. Bár, felháborodottan válaszol nekem, valahol látom a meglepettséget is a szemében. Eddig biztos ő volt az úr itt, és nem mert neki ellent mondani. Valahol ez érthető is, hiszen ha segítség kell, akkor hozzá és a kollégáihoz lehet fordulni. De bűntudatom azért nem lesz.
          Viszont miután elmegy gyorsan visszamegyek Serenához, hogy lássam, sikerült-e valamit haladnia. Szerencsére a földről teljesen eltűnik eddigre a folt, szóval nem kell attól félnem, hogy a könyvtár ellenőr újbóli és váratlan felbukkanása esetleg lebuktat minket.
          - Kész. Imádon ezt a varázsigét. Egy exemtől tanultam, akivel rendszeresen leöntöttünk egymást kakóval vagy csokival, vagy borral… vagy akármivel. Elég béna pár lehettünk, így belegondolva…
          - Ezt a bűbájt tanítsd meg nekem is, légyszi. Szerintem jól jönne, ha a saját festékeket eltüntető bűbájaim kudarcot vallanak, mint most.
          Közben magamhoz veszem a könyvet és átlapozgatom. Ott nem fogad más csak üres fehér pergamen lapok. Kipróbálok egy bűbájt, talán vissza tudom állítani eredeti állapotába, de reménytelen. Még csak meg sem rándul a kezemben a gerince.
          - Mi a helyzet a könyvvel?
          - Vége. Ezt az én tudásommal nem tudom helyreállítani. Talán kifelé menet csak úgy otthagyom majd a könyvtáros pultja környékén valahol. Vagy odaadom neki.
          Mire eldönthettem volna, hogy mi legyen a könyv sorsa, addigra Serena kiveszi a kezemből és visszateszi a polcra, mintha nem történt volna semmi. Ellenkeznék, ez nem éppen az a fajta viselkedés, ami engem jellemezne, de ha nem akarok most fejmosást hallgatni, miután elküldtem a gúzsba azt az alakot, akkor jobb is lesz így.
          - Szerintem keress inkább egy másik könyvet.
          - Szerintem meg haza kéne mennünk mielőtt az az alak visszatér és körbenéz, hogy mit csináltunk itt. Van egy olyan érzésem, hogy valahol van egy rejtekhelye, ahonnan minket figyel.
          Bár, nem valószínű, mert elég jól megérzem, ha figyelnek, és eddig nem volt ilyen bizsergésem. Az biztos, hogy elindulok a polcok mellől a kijárat felé, hogy a nálam lévő könyvet kikölcsönözzem.
          - Te végeztél már?

Könyvtárazás


outfit

2022. november 19.

To: Esmé

A tinta eltüntetése egész gyorsan sikerült, és látványos eredményt ért el. Még a könyvtárost is megtévesztettük, semmit nem vett észre az akciónkból. Esmé ügyesen terelte el a figyelmét, így még csak gyanút sem fogott.
 - Ezt a bűbájt tanítsd meg nekem is, légyszi. Szerintem jól jönne, ha a saját festékeket eltüntető bűbájaim kudarcot vallanak, mint most. - mondta nekem, amikor végeztünk.
- Mi sem könnyebb. - mosolyogtam rá, és gyorsan elmagyaráztam, mit kell csinálni, és milyen pálcamozdulatot kell társítani hozzá. - Gyakorlatban majd inkább máskor, nem akarok kiönteni még egy könyvet.
Sajnos a könyvet már nem tudtuk megmenteni, és Esmét ez láthatóan kínosan érintette. Viszont ránézésre ez egy olyan könyv volt, amit nem sokan forgattak, és tuti egy tök átlagos szakácskönyv volt, ráadásul a háziasszony boszorkányoknak biztosan nem erre a könyvre volt szükségük, így csak fogtam és visszatettem.
Ráadásul amilyen bunkó volt a könyvtáros hapsi, meg is érdemelte, hogy egyszer megtalálja az üres könyvet.
-Te végeztél már? - kérdezte Esmé.
-Nem igazán találtam meg, amit kerestem volna. - vontam meg a vállamat. - Inkább csak húztam az időt, hogy ne kelljen visszamenni Hertfordshire-be. - vallottam be őszintén.
Viszont most már nem volt mit tenni, Esmének és nekem sem maradt semmi dolgom, így lassan vissza kellett indulnunk. Nem akartam húzni a másik lány idejét sem, úgyhogy csak elbúcsúztunk, és ketten két irányba fordultunk a kijáratnál.
A beadandómmal nem jutottam előrébb, de jó volt Esmével találkozni.

KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT!
A helyszín szabad