Sötét Tárgyak Bolhapiaca

Fynn



2002. szeptember 20.

Nem tudnám megmondani miért, de Fynnek olyan könnyen elhiszek dolgokat, és olyan könnyű bevallani neki érzéseket. Mintha ezer éve ismernénk már egymást. Nem tudom, talán tényleg így van, talán egy előző életünkben tényleg ismertük egymást, talán legjobb barátok is voltunk. Most viszont valami olyasmi van közöttünk, amit egyelőre nem tudok hova tenni. Egyértelműen azt mondja az ösztönöm, hogy vigyáznom kéne vele, másrészről viszont jól érzem magam a társaságában. Valahogy nem úgy látom a dolgaimat, mint máskor.
- Hát, tudod… A családom évszázadokra visszamenőleg tudósokból, medimágusokból áll. Sokan elég sokat értek el, és eléggé ismertek vagyunk. A családomban én vagyok az első, aki egyáltalán nem ezt a pályát választotta magának.
Kicsit meg is rántom a vállam, mintha nem is igazán érdekelne, de azért rosszul esik, hogy nem értik meg. A sok kórházban töltött idő után nem tudnék elviselni egyetlen olyan napot sem, mikor arra kéne rájönnöm, hogy egy-egy betegség mitől alakulhat ki vagy ellátni egy sérültet a Mungóban. De akárhányszor próbáltam megértetni ezt velük, mintha süket fülekre találtam volna. Illetve, egyszer anyánál mintha láttam volna a megértés jeleit, de ettől még tudtam, hogy nagyon is ellenzi.
Elég fesztelennek érzem magam, és az, hogy flörtölni kezdek egy elég szomorú téma után Fynnel talán azt is jelenti, hogy tényleg van közöttünk valamilyen szikra vagy kapocs. Ha nem lenne, akkor mégis mi okom lenne erre az egészre? Persze, ha a mellettem álló nem lenne partner benne, akkor valószínűleg gyorsan abba is hagynám. Viszont mielőtt még erről bármi pontosabbat megtudnék, jön a kis közjátékunk az idegen emberrel.
Azért örülök neki, hogy egyikünknek sem esik komolyabb baja. Igen, ebbe még ezt a férfit is beleértem. Mármint neki eleve volt valami baja, de azon túl. Miután sikeresen kiszabadulok, odamegyek a kiszabadítómhoz és kérem, hogy menjünk el innen mielőtt még ez az alak felébred és megint megpróbálkozik valami ostobasággal. Oké, azért is el akarok menni innen, mert nem éppen a legszebb emlékem ez a mostani, de túléltem a Roxfortot a háború idején, szóval nem lesz ebből sem komoly traumám. Legalábbis így biztos nem, hogy nem történt velem semmi komoly.
- Szóval akkor egy félreértés volt az egész? De mégis milyen bájital volt abban a fiolában, amiért akár ölni is tudnának? Csak nem valami drog jellegű? Azt mondtad fészküket. Többen is voltak?
Nem mintha újabb támadástól tartanék, de azért ezek után nem biztos, hogy Fynn olyan nyugodtan sétálgathat a Zsebpiszok közben. Ki tudja ki lesz a tömegből a következő. A támadónak biztos nem hinném el azt, amit mondd, főleg ha elég nagy hazugságnak tűnik.
Addig is, hogy tereljem kicsit a figyelmem erről a témakörről, megkérdezem milyen volt a nyara. Igazán érdekes lehet egy olyan ember számára, aki a bájitalokkal foglalkozik, szabadúszó, és olyan helyeken törzsvendég, mint ez is, és még ki tudja milyen alvilági helyeken.
- A családi receptjeid között van valami jó és hatásos fejfájás ellen is?
Nem, most nem fáj a fejem, de ha elkap egy roham, akkor van olyan, hogy órákig nem vagyok képes mozdulni. Az ágyon fekszem, és annyi egészen addig, amíg el nem múlik. Van valami bájital, amit anyuék szoktak adni, de az nagyon sokára hat és nem mulasztja el teljesen.
Hamarosan meglátom a bolhapiacot. Nagy a forgatag és biztos vagyok benne, hogy nem minden, vagy talán semmi sem legális itt, de ettől még megpróbálkozom olyannal, hogy körbenézzek. Talán megakad a szemem valami különlegesen, de közben követem Fynnt, még véletlenül sem akarom elveszíteni. Megállunk egy stand előtt, ahol egy látszólag pici alak ül… vagy alszik vagy nem tudom, de jó ideig ülünk ott, mire észrevesz.
- Tessék! – belenyúlok a táskámba és átadom a gépet.
Közben kirántok néhány iratot is, amiket gyorsan összeszedek, majd még guggoló állásból nézek a férfira, ahogy a masinámat vizslatja. Ránézek Fynnre is, hogy lássam, tényleg minden rendben van.
- Figyelj, láttam valamit az egyik standnál, ami mellett eljöttünk, visszamegyek megnézni, itt maradsz addig?
Még véletlenül sem fogom egyedül hagyni a gépemet egy idegennel, szóval inkább magam megyek annak a valaminek a nyomába, amit találtam. Talán semmi, talán valami, majd kiderül. Nem megyek messze csak pár lépést.
- Sikíts, ha van valami, jövök és megmentelek – mosolyodom el. Igazából egy oka van ennek a kijelentésemnek, hogy ne gondolják azt, egy gyenge nő vagyok, akit könnyen le lehet teperni.

[Ismeretlen ismerős]

Ismeretlen ismerős



Evelyn

2002. Szeptember 20.

Bátor dolog szembefordulni a családi hagyományokkal, ha azok jó erősen vannak beágyazódva. Számítanod kell rá, hogy a legrosszabb esetben kitagadnak. A bővebb családi körben volt már ilyenre példa. Vagy csak apám ezzel ilyezgetett. Így utólag lehetséges, de ez ár nem hiszem, hogy valaha is kiderül. Meg igazából szarok is rá.
- Hát, tudod… A családom évszázadokra visszamenőleg tudósokból, medimágusokból áll. Sokan elég sokat értek el, és eléggé ismertek vagyunk. A családomban én vagyok az első, aki egyáltalán nem ezt a pályát választotta magának.
Hát ez nem olyan vidám téma, de legalább nem tagadták ki. Meg azért azt tapasztaltam, hogy a csinos lánygyermekekkel mindig elnézőbbek. A fiúk mások. Sokkal keményebb kézzel fogják őket. Nem tapad meg rajtunk annyira a fájdalom. Mikor kicsik voltunk, apánk engem minidg sokkal jobban leszidott, mint Alizont. Alizon például nem kínozta meg. Engem igen. Nem rendszeresen, de elő elő fordult. Alizonon soha semmilíen fekete mágiát nem alkalmazott. Gondolom én voltam az, akinek edződnie kellett. Bár nem gondolom, hogy sokkal jobb lehetett elbújni a szekrényben, és sírva onnan figyelni mindent.
Előjön az a kellemes lágy kis bizsergés, mikor flörtölni kezdünk. Ilyenkor mindig azt érzem, úgy hat rám az egész, mint egy drog. A nők nekem a drog. Ahogy közelebb lépek, és megérzem az illatát, olyanná válok, mint egy ragadozó, aki megérzi a vér szagát. De higgadt maradok. Váratlan kis vendégünk nem műsorozik sokáig. Ha Evelyn nem lenne itt, szívesen széttépném, de így...nem éri meg.
- Szóval akkor egy félreértés volt az egész? De mégis milyen bájital volt abban a fiolában, amiért akár ölni is tudnának? Csak nem valami drog jellegű? Azt mondtad fészküket. Többen is voltak?
Félreértés..így is mondhatjuk. Valaki valahol egyszerűen átbaszta. Ez elég gyakran megesik azkkal, akik nincsenek otthon a bájitalokban.
- Hát..pontosan én sem tudom, mit hitt. De...van pletyka arról, hogy Flamel megosztotta valakivel az életelixír receptjét, mielőtt meghalt. Az alvilági berkekben néha felüti a fejét a hír, és keresni kezdik. Nem tartom kizártnak hogy ez a fickó is azt kereste. Viszont miután hazavittem és megvizsgáltam, a lötty sima altató főzet volt.
Hangos egészen lehalkítom. Nem akarom, hogy valami fülelő fül meghallja. Bár én nem hiszem el a mesét, de időként felbolydul az alvilág és mindenki azt keresi. És miknek a száma nő meg ilyenkor? Csupa hamis löttyé. Engem is folyton vegzálnak, de nem értik meg, hogy ez egy hülye pletyka. Flamel idióta lett volna, ha azok után, ami bonyodalmat okozott a kő, továbbadja a lehetőségét annak, hogy még nagyobb baj legyen belőle.
- A családi receptjeid között van valami jó és hatásos fejfájás ellen is?
Semmi olyanom nincs, ami jó lenne fejfárásra, de egészen emberi praktikáim általában beválnak...
- Azt mondják, az endorfin csodákra képes.
Elkapom Evelyn zöld tekintét, és sejtelmesen elmosolyodom. Lassan pedig elérünk a piachoz is, épségben. Á, a jó öreg piac. Van, hogy csak úgy kijövök ide, körbenézni, de nem veszek semmit. Más a zöldséges piacra megy, én ide. Modjuk húspiac az itt is van...bár nem jó minőség. Alecto pedig a padon teszi tiszteletét. Mikor nagy nehezen felébred, Evelyn átadja neki a gépet. Lehet, hogy Alecto egy kis gazember, de én bízom benne, és ért a dolgához. Egyszer már megmentetttem a seggét, azóta hálás nekem. Evelyn érdeklődését viszont úgy tűnik, felkeltette a piac, túlságosan is.
- Figyelj, láttam valamit az egyik standnál, ami mellett eljöttünk, visszamegyek megnézni, itt maradsz addig?  Sikíts, ha van valami, jövök és megmentelek!
De még mielőtt megszólalhattam, volna, vagy elkaphattam volna a csuklóját, már el is tűnt a szemem elől, mint aki hoppanál. Pedig figyelmezteti akart, és azt mondani, hogy dehogy mászkálsz te itt egyedül! Idegsen kersem a tekintetemmel, de nem látom. Alecto a gépet vizsgálja. Valamit makog, hogy a hétvégén megbűvöli, rak rá álcázó bűbájt is, hogy ne lopják el, de én csak Evelynt keresem a tömegben.
- Aj, a francba te lány...

Fynn



2002. szeptember 20.

Nagyon izgalmas érzés, ahogy haladunk a Zsebpiszok közben előre. Egyszerre érzem izgatottnak magam, ugyanakkor valami mintha kiabálna bennem, hogy el kéne innen mennünk. Végül is ezt az érzést Fynn magabiztossága elnyomja bennem, ezért magabiztosan lépkedek mellette. Még a támadás után is, bár, az kicsit elbizonytalanít, mégis úgy érzem, hogy ennek nem igazán lesz befolyásoló tényező az itt eltöltött időmre.
Figyelmesem hallgatom Fynn meséjét a történtekről. Megértem, hogy ekkora hajsza megy az életelixírért. Aki megrögzötten ragaszkodik az élethez, az mindent meg fog tenni az életben maradásért. Engem minden perc szórakoztat, amit élve tölthetek, és talán pont ezért nem is foglalkozok annyira az örök élettel. Nem akarom végignézni, ahogy a barátaim, a családom egyszer csak nem lesznek mellettem.
- Nem tudom, engem hidegen hagy az örök élet. Tiszta uncsi lenne.
Persze, egy ilyen pletyka egy bájitalmesternek, aki esetleg a fekete piacra is dolgozik, annak egy pokol lehet. Biztos rengetegen keresik a recepttel, ugyanakkor, ha tényleg létezik, akkor az illető halálra keresheti magát. Szerintem bájitalokból nem lehet olyan italt kotyvasztani, amitől az ember sokáig éljen, ha létezne, akkor a medimágusok is biztos használnák. Ott biztos volt valami más is, amit bele kellett tenni, vagy valamilyen ige, amit rá kellett mondani a bájitalra vagy nem tudom, csak napfogyatkozás idején lehet elkészíteni.
Viszont, ha már a recepteknél tartunk, akkor megkérdezem, van-e valami jó receptje fejfájásra. Nem szokott gyakran fájni, de ha mégis előjön, akkor szinte mozdulatlanná tud dermeszteni. Egyszer egy teljes napot átaludtam mire jobban lettem.
- Endorfin? Akkor egyek egy csokit vagy szexeljek és az segíteni fog? Talán legközelebb kipróbálom, ha találok olyat, aki egy szavamra ugrik – mosolyodok el.
Mire komolyabban belemehetnénk ebbe a történetbe, addigra elérjük a piacot. Csodálatos a felfordulás, ami itt fogad. Ebből a szempontból egyáltalán nem különbözik más piacoktól. Amiben viszont más, az a megvehető áruk. Le merném fogadni, hogy a valódi kereskedés nem a kipakolt pultokon zajlik, hanem alattuk valahol. Ahogy elhaladunk egy rakás pult mellett az egyik megfogja a tekintetem, de most nincs időm megállni. Egyelőre arra koncentrálok, ami miatt idejöttem. Ez pedig a gépem felturbózása.
- Üdvözlöm, Alecto úr! – köszönök neki, majd átadom a gépemet.
Bízom annyira Fynnben, hogy rá merjem hagyni ennek az ügynek az elintézését, ezért gyorsan közlöm vele, hogy visszamegyek az egyik standhoz megnézni valamit, aminek következtében neki kell figyelnie a gépemre. Nem hagyok neki választási lehetőséget, mert meg is fordulok és utána már vegyülök is el a tömegben. Mármint nem gondoltam volna, hogy ennyi ember összejöhet valahol egy pillanat alatt. A távolból a zajokon keresztül hallom a hangját, de nem fordulok meg. Nem akarom, hogy elvigyék előlem. Az a valami nagyon is kell nekem.
Megállok a pult előtt, ami mint kiderült azért jóval odébb van Alexto asztalától, és csodálom a csodát. Soha nem voltam nagyon oda a zsebórákért, de ez valahogy nagyon is vonzott magához. Mintha beszippantana.
- Nekem ez kell. – Megfogom és felemelem. - Mennyibe kerül?
Az addig teljesen érdektelen és inkább a tömegre figyelő eladó hirtelen felém fordítja a tekintetét. Elmosolyodik, majd megdörzsöli a tenyerét. Valamiért nem hagy nyugodni a helyzet, ezért lassan hátrálni kezdek. Tudom, ha még egy vagy két lépést teszek, akkor a tömegben akár el is tudnék tűnni az illető elől, de nem akarok olyan meglepetéssel találkozni, mint az előbb Fynn. Én nem biztos, hogy jól ki tudnék jönni belőle.
- Mennyit ér meg magának?
Ez volt az a kérdés, amire nem számítottam. Biztos vagyok benne, hogy sokkal többet, mint amennyit képes lennék fizetni neki. Nem azért, mert nincs nálam elég pénz, hanem inkább azért, mert nem bízok benne, hogy tényleg csak annyit kérne. Beleállok így is az események sodrába.
- Amennyi pénz nálam van és… – Gyorsan végiggondolom, hogy mi van még nálam. - Fel tudok még ajánlani egy különleges tojást. A tojás különleges. Ha két hónapig hagyják, hogy kikeljen, akkor a madár tolla egy igazán ritka bájitalhoz lesz összetevő.
Basszus, ez akkora kamu, hogy biztos vagyok benne, átlát rajtam. Én legalábbis nem lennék olyan hülye, hogy ne derítsem ki melyik bájitalhoz való, de most semmi sem jut eszembe, ami esetleg olyan sokat érne, kivéve… Hát, persze.
- Szigorúan két hónapot kell várni, és tökéletes összetevője az életelixírnek.
A férfinak felcsillan a szeme, meg is ragadja a tojást, majd úgy csinál, mintha a legdrágább kincse lenne. Odaadom neki a pénzt is, de azt nem fogadja el. Szegény nem tudom mit fog tenni, ha rájön, hogy a tojás csak egy sima fürjtojás és ha két hónapig hagyja pihenni az záptojást eredményez.
Megfogom a zsebórát és visszaindulok Fynn és Alecto felé. Tudom, hogy nincsenek messze tőlem, attól a standtól, ahol voltam, de a fergetegben nem találom. Kezdek kétségbeesni.
- Fynn!
Basszus, Alecto meglépett a gépemmel, Fynn pedig utánament? Mégsem kellett volna egyedül hagynom őket? Bolyongok csak, mikor meghallom a korábbi árus hangját, ahogy utánam kiált, és a hömpölygő tömegben azt is látom, hogy rohan utánam, szóval én is rohanni kezdek egészen addig, amíg Fynnbe nem ütközök, majd elbújok a háta mögött, de a zsebórát továbbra sem engedem el. Remélem nem vesz észre az az eszelős.

[Ismeretlen ismerős]

Ismeretlen ismerős



Evelyn

2002. Szeptember 20.

Egyet kell értenem Evelynnel, az örök élet egy idő után unalmassá válhat. Mikor már mindent láttál, mindenki meghal melletted, akkor az örök élet szenvedés is lehet. Nem tudom, én bitos vagyok benne, hogy ez a pletyka egy hatalmas baromság. De itt sokan elhisznek dolgokat, ha reményt ad nekik. Az egész életüket is képesek felálfozni azért, higy meglegyen a remény, a lehetőségük, hogy jobban éljenek. Itt nem csak mi fordulunk meg, itt van   a varázslóvilág legszegényebb rétege is. Feltűnnek a prostik között, a pitimegélhetési tolvajok között, és ilyenek azok is, akik kijárklnak a muglik közé. hogy tenyérből jósoljanak. Persze nem tudnak. Fájhat a muglik feje miattuk. A fejfájára viszont tényleg jó az endorfin, nem hazudtam. Nekem eddig mindig bevált. Gyerekkoromban vettem észre, hogy ha fájt a fejem, de történt velem valami, ami hirtelen feldobott, elmúlt a fejfájásom. Persze most nyilván arra céloztam, hogy én tudok neki ebben segíteni bármikor, és nem kell csoki se, elég ha nélam alszik. Kávét is főzök reggel, és kibaszott jó kávét főzök.
- Endorfin? Akkor egyek egy csokit vagy szexeljek és az segíteni fog? Talán legközelebb kipróbálom, ha találok olyat, aki egy szavamra ugrik –
Elvigyorodom, jó hallani, mert pont itt áll mellette a lehetséges megmentője. Szívesen leszek az ügyeletes fejfájás megszűntetője.
- Ó, ugyan, nem kell keresned, én itt vagyok, és bármikor ugrok a szavadra...
Finoman végigsimítok a karján. Bármikor elromantikáznék vele. Pezsgőfürdő, halk zene, ő meg én...
- Jönnek a hideg őszi esték, jó összebújni valakivel.
Közelebb bújok hozzá, és halkan a fülébe suttogok. -És még kávét is főzök reggel.
És ezzel el is jutunk a piacig. Evelynnek tett ígéretem be is tartom. Mind a fényképezőt, mind a kellemes forró éjszakát. Látom Evelyn arcán, hogy igyekszik a szemével végigpásztázni a piacot, a standokat. És igen, mire azt mondanám neki, ne menj egyedül, mindjárt végzünk, már köddé vált. Rém gyorsan eltűnik a szemem elől, aminek egyáltalán nem örülök. Nem akartam egyedül hagyni a piacon, ki tudja, ki rántja be egy sikátorba, rabolja ki, vagy valami még rosszabb. Nem volt neki elég, hogy mielőtt ideértünk volna, már megtámadtak minket? Alectonak bólintok, mindjárt visdzajövök, addig vessen ki rá pár bűbájt. Erősen kutatom a szememmel a tömegben.
- Ajj, te lány, mi lehet annyira fontos, hogy így eltűnj? Ez nem a kibaszott pláza...
Morgok az orrom alatt. Hol a picsába tűnt? VIssuanézek Alectora, aki épp pálcát szegez a gépre, én meg előrébb haladok kicsit, de nem találom sehol. Visszamegyek Alectohoz.
- Nem volt itt? Nem láttad?
- Kit?  - A csajt, akivel jöttem, te idióta!
Rázza a fejét, hogy nem látta. Közben mormol még valamit a bajsza altt a pálcával, aztán odaadja a gépet.
- Kész. Nyomjel is van rajta.
Elveszem a gépet, és újra elveszek a tömegben Evelynt keresve. Ezúttal nem kell sokáig keresnem. Valaki nagy erővel nekem jön. A hátam mögé bújik, és a fejem mögül leskelődik.
- Basszus, mi a fészkes fenét csináltál? Baj van? Hol voltál?
Láthatóan menekült, így csak kézen ragadom, és arrébb sietek vele, ki a tömegből, egy padhoz. Örömmel konstatálom, hogy még nem esett baja. Egyben van, az arcán nincs semmi vágás, nem kiabál a fájdalomtól, tehét oké, életben, épségben. 
- Kis híján szívrohamot kaptam miattad te lány. Itt nem jó ötlet csak úgy eltűnni egyedük a tömegben. Észreveszem a kezében az ellső ránézésre medálnak tűnő dolgot. Aggódva nézem a kezében lévő tárgyat. Itt nem szoktak ártalmatlan  szép ékszerek csak úgy itt lenni. Az embert meg pláne nem kergetik meg, ha csak egy szép ékszer.
-Evelyn, ugye nem csórtad el? Mi ez?

Fynn



2002. szeptember 20.

Azt hiszem, alkalomadtán fogok élni Fynn ajánlatával, egy jó kis fejfájás alkalmával és keresni is fogom. Majd meglátjuk, hogy mit is fog tudni összehozni az a bizonyos endorfin, hogy minden rendben legyen.
- Köszi a felajánlást, keresni foglak, ezt megígérhetem – mosolyodok el, mert nagyon is érdekel ez a férfi. - Óh, még kávét is? Te aztán egy isten vagy.
A baj csak az, hogy minél többet tudok meg róla, annál inkább érdekel a múltja, és a jelenje is. Mivel foglalkozik a bájitalokon kívül, hogy ilyen helyzetekbe tud keveredni, hogy ennyi embert ismer itt a piacon is? Úgy érzem, bár megígértem neki, hogy nem csinálok belőle újságcikket, lassan nagyon is vissza kell fognom magam miatta, hogy ne jöjjön belőlem elő ez az énem.
Szerencsére elérünk a piachoz, így egy ideig most nem is jut eszembe ez a dolog. Ráérek majd később gondolkodni azon a problémán, hogyan tudhatnék még meg információt a személyével kapcsolatban. Szerencsére Alectóhoz hamar odatalálunk, és nem is igazán tart sokáig az alkudozás a géppel kapcsolatban. Legalábbis a részemről, mert megbízom Fynnben, rá hagyom a gépet, amíg elmegyek egy ékszerért, amit idefelé láttam.
Persze, ez nem az Abszol út, ahol alkudozni lehet, meg könnyen kifizetni a holmikat. Nekem egy ilyen helyen kell szerelembe esnem valamivel, aminek ki tudja milyen az eredete, nincs-e megátkozva, vagy nem lopták-e valakitől. Akárhogy is, a vonzás törvénye nagy erő, és engem határozottan vonz az a kis ékszerke. A standhoz érve szemlevételezem az órát, mint utólag kiderül. Csodálatos darab, nem tudok betelni vele.
Bevallom, az utána következő eseményekre nem is nagyon emlékszem, és fogalmam sincs, hogyan viszem véghez, de mivel eléggé gyors vagyok, meggyőző, és ártatlan – remélem -, nem kételkednek a szavaimban. Szóval megmarkolom az órát, miután az árus a kincsével foglalkozik, és gyorsan lelépek. Nem tudom miből jön rá, hogy átvertem, de ekkor már mindegy is. Alecto standját keresem és Fynnt és közben reménykedek abban, hogy sikerül eltűnnöm az árus elől.
Végül maga Fynn siet a segítségemre, mikor meglátom és elbújok mögötte. A távolból még hallom az üldözőm hangját, de mintha távolodna tőlünk, így kifújom magam.
- Nincs baj, én csak vettem…
Nem tudom befejezni a mondatot, mert tudom, hogy ez részben hazugság lenne. Másrészről pedig el is hagyjuk a tett helyszínét, és kicsit kikeveredünk a tömegből. A piac szélén egy padhoz megyünk, amire le is ülök, onnan nézek fel Fynnre.
- Hé, tudok vigyázni magamra, mondtam már. De aranyos, hogy aggódsz.
Lenézek a kezemben tartott órára. Szétnyitom a kezeim, így már Fynn is láthatja, hogy mi van nálam. Bevallom, a megszólalásommal csak Fynnt akarom megnyugtatni. A korábbi eset alkalmával nem volt lehetőségem bemutatni a tudásom, és talán egy párbajt elvesztenék, de védekezni azt nagyon tudok. Szóval tényleg nem kell aggódni miattam, nem lesz bajom. És amúgy tényleg aranyos, ahogy aggódik.
- Ha történt is volna valami, akkor sem okolnálak, magamnak kerestem a bajt azzal, hogy elmentem mellőle valahova.
Tisztában vagyok vele, hogy túl naiv voltam a piaccal kapcsolatban. Fogalmam sincs milyen erők mozgolódnak valójában a háttérben és még abban se lehetek biztos, hogy tényleg megúsztam, hogy nem fognak majd később a nyomomra akadni az óra miatt.
- Nem csórtam… – kérem ki magamnak, kicsit sértve is érzem magam a feltételezés miatt. - Én nem vagyok olyan, mint az itt lévők többsége. Kifizettem… valamennyire és egy tyúktojást is hagytam az eladónál. Amit azt hiszem eltört, de az meg már az ő baja. Pedig megmondtam neki, hogy vigyázzon rá, mert sokat ér. – elmosolyodom és Fynn szemébe nézek. - Azt mondtam, hogy a tojás különleges hozzátevője az életelixírnek, és elhitte.
Igazából még csak most nézem meg úgy igazán alaposan az órát. Még nem is nyitottam ki. Megmutatom a társamnak az órát, de ügyelek rá, hogy ne tudja kivenni a kezemből.
- Egy zsebóra, semmi különös nincs benne. Legalábbis használati utasítás nincs csatolva hozzá, de egy órához nem is kell, szerintem.
Az óra annyira leköti a figyelmem, hogy el is felejtem megkérdezni, mi a helyzet a fényképezőgépemmel.

[Ismeretlen ismerős]

Ismeretlen ismerős



Evelyn

2002. Szeptember 20.

- Köszi a felajánlást, keresni foglak, ezt megígérhetem. Óh, még kávét is? Te aztán egy isten vagy.
Tetszik a válasz, és a mosoly is. Tetszik Evelyn. Az viszont egyáltalán nem tetszik, hogy el is tűnik a tömegben. Persze, érdekes a piac, nem akarom mesérteni, de messziről lerí róla, hogy nem szokott ide járni. És ezt piszkosul ki lehet használni. Nem azért féltem őt, mert nem tudja megvédeni magát, de egyszerűen nem szeretném, ha bajba keveredne. Rögtön keresni is kezdem, és nem tetszik, hogy nem szúrom ki elsőre. Viszont, mivel elég hamar konkrétan nekem jön, azért megnyugszom. Itt van, épségben, a többit megoldjuk.
- Nincs baj, én csak vettem…
Igyekszem kikeveredni vele a tömegből, hogy halljam is, mit mond, és kevésbé lihegjen.
- Hé, tudok vigyázni magamra, mondtam már. De aranyos, hogy aggódsz.
Na tessék, már az is baj, ha érdekel, jól van e. Hirtelen a húgom jut eszembe, aki szintén nem szerette, mikor aggódom..helyette is. Nők. Ha leszarom őket, az a baj, ha aggódom, akkor meg az. Mindegy, már megszoktam. Elmosolyodom, leülök a padra.
- Ha történt is volna valami, akkor sem okolnálak, magamnak kerestem a bajt azzal, hogy elmentem mellőle valahova.
- Nem is vonom kétségbe, hogy megvéded magad. Csak nem akarom, hogy meg kelljen védened magad.
Amit a kezében szorongat, valamiért aggaszt. Egy zsebóra. Fura, hogy csak így odaadták neki. Nem azt mondom, hogy úgy lüktet a fekete mágiától, hogy 2 perc alatt meghalunk, de valami akkor sem stimmel vele. Evelyn persze felkapja a vizet, hogy mit vádaskodom egy óra miatt.
- Nem csórtam…   Én nem vagyok olyan, mint az itt lévők többsége. Kifizettem… valamennyire és egy tyúktojást is hagytam az eladónál. Amit azt hiszem eltört, de az meg már az ő baja. Pedig megmondtam neki, hogy vigyázzon rá, mert sokat ér.
Tyúktojást. És az a valaki odaadta neki egy tyúktojásért. Na jó, ez egyre furcsább. Evelyn táskájára nézek.
- Tojást. Talán vásárolni voltál a kis randink előtt, vagy csak úgy random mindig hrdasz magadnál pár tojást? A meglepődöttségtől érzem, ahogy a szemöldököm felvonódik. Előbb képzeltem volna, hogy kiskést hord magánál, vagy valami más de fura dolgot, mint tojást. Elmosolyodik. Ez jobban tetszik, mint a durcás Evelyn, bár az sem rossz.
- Azt mondtam, hogy a tojás különleges hozzátevője az életelixírnek, és elhitte.
Áhháá...hát itt a válasz. Átvágta az árust. Cseles. Én is elmosolyodom, bár az ór azért még aggaszt.
- Nocsak...elárulok egy titkot, és máris felhasználod.
Meg kell hagyni, egyre szimpatikusabb. Egy ideig megakad a tekintetem a szemein, és kicsit be is szippant. Birizgálja az agyam és az éhségem Evelyn, de ugyanakkor valóban felhasználja az információkat. Csak akkor veszem le a tekintetem Evelyn szemeiről, mikor megszólal.
- Egy zsebóra, semmi különös nincs benne. Legalábbis használati utasítás nincs csatolva hozzá, de egy órához nem is kell, szerintem.
És ott pihen az óra Evelyn nyitott tenyerében. Nincsen hozzá használati utasítás. Hát presze, hogy nincs. Leht, hogy Evelynnek ez csak egy zsebóra, de itt nincsen semmi, ami csak maga az adott tárgy. Ez nem a sarki piac, ahol veszel három kiflit, 10 db tojást, meg egy szép órát, vagy nyakéket.
- Semmi különös...itt nincs olyan, hogy semmi különös. Nem árulnak olyan dolgokat, amik csak maguk a tárgyak, és nincs rajtuk valami bűbáj, vagy egy erősebb átok. Valami van rajta, bár nem tűnik nagyon veszélyesnek.
Nem értek annyira az átkozott cuccokhoz, az Aidenék biznisze, de azért valami lüktet benne. Nem olyan erős, hogy életveszélyes lenne, vagyis annyira nem érzem, de valami van benne, azt érzem.
- Nem kéne...megnézetni?
Most tűnik csak fel, hogy a gépe itt lóg az oldalamon, szerencsére sértetlenül. Az ölembe veszem, hogy megnézzem, van e rajta mégis valami karcolás.
- A géped pedig készen van. Nyomkövető is van rajta. Most már készíthetsz mozgó képeket is.

Fynn



2002. szeptember 20.

Ez a piac egyszerre nyűgöz le és félemlít meg. Valahogy érzem a mágia vibrálását, de nem igazán foglalkozok vele. Ez lehet magának a helynek, a sok árusnak és vásárlónak is köszönhető. Akárhogy is, így legalább biztos lehetek benne, hogy itt nem fog cserben hagyni a varázs tudományom. Talán még akkor sem, ha a Szeszély lecsap.
Az árus mégis megijeszt, ahogy utánam rohan. Nem tudom miért, hiszen valahol tisztességes módon megfizettem az óráját. Nyilván nem az én hibám, hogy ő volt olyan hiszékeny, hogy elhitte azt a nagyon is átlátszó mesét valamiről, ami nem létezik. De nem is tudom, miért meglepő a számára, hogy átverik, ez a piac valószínűleg erről szól. Hogy folyamatosan megpróbálják átverni egymást.
De amíg menekülök addig erre nincs is időm gondolni. Szerencsére viszonylag hamar ráakadok, vagyis belebotlok Fynnbe. Elbújok mögötte, és ennek köszönhetően az árus el is megy mellettünk, mi pedig megindulunk egy pad felé. Odaérve gyorsan leülök rá, hogy kicsit leplezni tudjam a remegésem, amit még az előző akció váltott ki belőlem. Igyekszem őt megnyugtatni, hogy nincs semmi bajom. Meg igyekszem arról is meggyőzni, hogy nem csináltam semmi illegálisat. Talán csak egy picikét.
- Voltam előtte, vettem néhány dolgot. Arra gondoltam, ha varázsolni nem tudok, akkor is egy tojást az illetőhöz vágva talán a meglepetést kihasználva meg tudok majd lépni. Vagy meg tudunk majd lépni. Látod, mindenre felkészültem.
Oké, azért nem teljesen mindenre, mert erre a tojással tényleg készültem, de ha belegondolok, hogy valójában ez mennyire gyenge lábakon áll, akkor azért könnyen megkaphatnám a következő fejmosást. De szerencsére nem támadtak meg, és nem is kellett eldobnom a tojást valakinek.
Elmosolyodok, ahogy elárulom azt, mit is tettem valójában. Az pedig különösen tetszik, hogy Fynn is mosolyogni kezd. Mondjuk, remélem azért nem kerülök azonnal fekete listára. Talán még benézek ide egyszer-kétszer.
- Mondtam, hogy újságíró akarok lenni. Egy ilyen infó életet menthet. Persze, hogy felhasználtam.
Kicsit büszke is vagyok magamra ezért, mert ebből is látszik, hogy tanulok és fejlődők. Még akkor is, ha valójában az újságírásnak nem ezt a részét szeretném alkalmazni. Aztán megmutatom Fynnek, hogy miért is volt az a nagy elrohanás, miért volt a tojásos trükk, és nem nagyon van elájulva. Oké, megértem, eléggé nőies ahhoz képest, hogy nők nem hordtak régen zsebórát. Pont ezért lep meg, hogy ő mégis aggódik.
- Azt hittem, hogy itt is lehet normális árut kapni. Én… – ránézek az órára és még mindig nem tudom elhinni, hogy talán átkozott. - Szerintem ez kivétel. Ennek nem szabad elátkozva lenni. Olyan kis csinos.
Oké a naivságom szerintem már az űr lábát csiklandozza. De valahogy mégis nehezemre esik elhinni, hogy nem csak egy sima óra. Talán tényleg meg kéne nézetni valakivel mielőtt még használni kezdeném. De ha ez így van, akkor akár el is felejthetem azt, hogy egyedül idejövök nézelődni. Maradok inkább a londoni ócskás piacnál. Mikor meglátom a gépemet, akkor egy pillanat alatt elszáll belőlem minden az órával kapcsolatban. Lényegében átadom Fynnek a kezébe, amíg átveszem a szeretett kis fényképezőm.
- Merlinre, ez zseniális. Óh, de jó lesz, és még csak elhagyni sem tudom majd. Alecto egy zseni.
Áradozok, de aztán eszembe jut, hogy nem fizettem ki neki a munkáját. Lerakom az ölembe a gépet, mert az órával valószínűleg elcsesztem mindent.
- Fynn, mennyivel tartozok neked vagy Alectónak ezért? – nézek a szemébe, és remélem, hogy nem mond valami nagyon nagy árat. - Olyan összeget mondj, hogy nincs nálam több tojás – próbálom poénosra venni a figurát, de valójában nagyon is aggaszt a dolog.

[Ismeretlen ismerős]

Ismeretlen ismerős



Evelyn

2002. Szeptember 20.

- Voltam előtte, vettem néhány dolgot. Arra gondoltam, ha varázsolni nem tudok, akkor is egy tojást az illetőhöz vágva talán a meglepetést kihasználva meg tudok majd lépni. Vagy meg tudunk majd lépni. Látod, mindenre felkészültem.
Á, pedig már azt hittem, tojást áruló kisasszonyhoz van szerencsém. Viszont, ha rosszat mondok, akár a fejemhez is vághat egyet-kettőt, így vigyáznom kell, mit mondok. Teljesen nonszensz ez a tojás sztori, de nem feszülök rá túlságosan.
- Ééértem kedves tojás kisasszony.
Cinkelem még egy egy kicsit, mégis csak képes volt egy tojással fizetni. Mint valami mesében. De mivel lehet, hogy még van nála, így inkább abba hagyom, és az öreg boszorkás sztorit inkább nem említem.
- Mondtam, hogy újságíró akarok lenni. Egy ilyen infó életet menthet. Persze, hogy felhasználtam.
Az újságírókban az a félmetes, hogy bődületes tudatosak, és rafkósak. Nem érdemes rosszban lenni velük. Bár attól függ, hol dolgoznak, de sosem tudhatod, pár év múlva hogyan tud bosszút állni rajtad. Evelynnek pedig van egy igazán nagy előnye, hogy emberekből előcsaljon infokat. Még pedig az, hogy egy szexi dög. Nem időzök nagyon sokáig el ezen a dolgon, mert a zsebóra most velem szemez.
- Azt hittem, hogy itt is lehet normális árut kapni. Én… Szerintem ez kivétel. Ennek nem szabad elátkozva lenni. Olyan kis csinos.-
Evelynre nézek.
- Oké, legyen így.
Közben pedig el is képzelem, ahogy hordani kezdni, és lesz egy másik szmeélyisége, aki gyilkolászik. A mi baj lehet elve. De oké, nem kötök én bele, legyen igaza. Ahogy a gépet visszaadom neki, a kezembe nyomja az órát. Hatalmas rossz érzés nem fog el, de én akkor is érzek valamit rajta. Áh, kár, hogy ezekhez nincs olyan érzékem. Tárgyakkal nem nagyon foglalkoztam. Bár annyira nem is érdekelnek. Akkor se ha átkozottak.
- Merlinre, ez zseniális. Óh, de jó lesz, és még csak elhagyni sem tudom majd. Alecto egy zseni.
Hát...örülök, hogy segíthettem Evelynnek. Remélem, sokat tudja majd használni, és párat meg is mutat a képekből. Alecto nem teljesen százas, de hát amihez ért, ahhoz ért. Nem olyan rossz arc, de nem túl okos.
- Örülök, hogy segíthettem. De azért a nagy bevásárlásokat ne itt intézd. Vag ha mégis, hívj el engem is. Azt mondják jó társaság szoktam lenni.
Az órát még mindig a kezemben tartom. Párszor megforgatom az ujjaim között, hátha történik valami.
- Fynn, mennyivel tartozok neked vagy Alectónak ezért? Olyan összeget mondj, hogy nincs nálam több tojás
Nincs nála több tojás. Na, akkor megdobálni sem tud, bár nem csináltam semmit, amivel kiérdemeltem volna.
- Nem kellenek a tojások. Ha mégis valami fura történik veled vagy az órával...vagy ha nem tudsz éjszaka aludni, gyere át. Bármikor. A Roxmorts Church Lane 14ben lakom.
Közel húzodom hozzá, szépen visszarakom Evelyn tenyerébe az óráját, és ha engedi, lágyan megcsókolom. Remélem, még látom őt.
- Nem tudom, te mit gondolsz, de szerintem mára ennyi bőven elég volt a bolhapiacozásból. Induljunk meg vissza, mielőtt jön még egy őrült valamelyik sikátorból.
Húzom félre a szám. Tényleg elég volt mára a piacból. Ha valamelyik zugból előjön még egy tolvaj, vagy egy kurva, esküszöm, török. Az a baj, hogy imádok csontot törni. Le kéne szoknom róla. Csak hát...olyan jó móka.

[A helyszín szabad]

Fynn



2002. szeptember 20.

Talán túlzásba estem a bevásárlással idefele jövet. Tudhattam volna, hogy elég lesz majd utána is, de aztán arra gondoltam, ki tudja, ha menekülni és bujkálni kell, akkor még jól jöhet. Persze, egy tojással nem sokra megyek, nem is tudom, ezt tényleg az önvédelem miatt vettem. Elmosolyodom, mikor tojás kisasszonynak hív. Meg is érdemlem, igazából. Persze, jobb azonnal tisztázni a dolgokat. Vagy talán emlékeztetni a szakmámra, mégis csak újságíró vagyok. Az ilyenek meg minden infót felszednek és újrahasznosítanak valamilyen formában. Muszáj volt nekem is, ha nem akarom, hogy leátkozzák a fejem.
Bár, kétségbeesek picit, mikor kiderül, hogy az óra talán el van átkozva, mégis kicsit nevethetnékem támad, mikor rám néz. Le se tagadhatná mennyire naivnak tart. Meg tapasztalatlannak. De az utóbbiban igaza is van, az elsőben pedig szeretnék hinni, hogy téved. Sóhajtok egyet, mert lehet, hogy tényleg óvatosabbnak kéne lennem ezzel az órával, de akkor is annyira csini, és olyan nagyon kell nekem. Hinni akarok benne, hogy nem fog bántani.
Annak viszont még jobban örülök, hogy elkészült a fényképezőgépem. Lényegében ez az egy tény az, ami ki tud zökkenteni az óra körüli hajcihőből. A fényképezőm meg van, szuper és még szuperebb, hogy van rajta nyomkövető is. Biztos vagyok benne, hogy így már tökéletes képeket fogok készíteni. Másrészről viszont, az óra sok pénzemet elvitte és nem akarok tartozni Fynnek.
- Rendben. Ha bármi szokatlant tapasztalok, akkor fel foglak keresni. Meg akkor is, ha fáj a fejem, és kell a kávé, és akkor is, ha megint paparazzivá lépnék elő, és belenyúlnék egy új jó sztoriba. De legfőképp akkor, ha szükségem van egy barátra.
Nem tudom, ennyi ismertség után hívhatom-e a barátomnak, de az biztos, hogy eléggé megvagyok vele békélve, és nagyon jól is érzem magam a társaságában ahhoz, hogy ezt kicsit bátortalanul ugyan, de azért kijelenthessem. Picit még elbabrálok a fényképezővel, de érzékelem, hogy Fynn közelebb húzódik, és ahogy ránézek csak érzem, ahogy a kezembe adja az órát, én teljesen elveszek abban a szempárban, amivel most rám néz. Közelebb húzódom én is hozzá, és viszonzom azt a lágy csókot, amit az ajkamra lehel.
Nem sokkal később azonban megszakítom a csókot. Nem vagyok biztos benne, hogy ez jó ötlet itt és most. Még a végén baja esik miattam. Mert mi garantálja, hogy az a férfi nem keres tovább, akitől az órát vettem?
- Mennünk kéne. Nem én akarok lenni a gyenge pontod, ha valaki itt meglát, mint az az alak a sikátorban.
Meg aztán, túl nagy a forgalom is, bármikor ránk támadhatnak csak úgy, mert úgy tartja a kedve. Egy csók közben eléggé védtelen tudok maradni. Fynn képességeit nem ismerem, de ettől még nem akarom, hogy baja essen. Felállok és elindulok kifelé a piacról, távolodni akarok a nyüzsgéstől, közben elrakom az órát és a fényképezőt, de nem sietek előre, azért épségben szeretnék kijutni, ezért igyekszem felvenni Fynn tempóját.

Köszönöm a játékot. 

A helyszín szabad