Érzem, hogy valami nagyon fontosat osztasz meg velem, dacára annak, hogy aligha tudok valamit a Te világodról. Viszonylag korán találkoztam azzal a varázsvilágba történő integrációm során, hogy nem csak levegőben parancsra lebegő tollpihék, különleges bajokat szempillantás alatt gyógyító italok, és aranyos állatokká változó serlegek azok, amik dominálják az univerzumot. Minden éneklő festményre jut egy sötét átok, és minden sötét átokra egy szándék, ami a károdat követeli, legyen szó a tested vagy a szellemed összeroppantásáról. Egyszerűen ésszerű, hogy kell, hogy legyen egy olyan szegmense is ennek a világnak, ami kielégíti azon boszorkányok és varázslók vágyait, akik hajlamosabbak pálcájukkal kinyilatkoztatni az ilyen szándékukat. S kell legyenek azok is, kik ha nem is feltétlen gondolnak magukra megveszekedett szörnyetegekként, de hajlamosak a törvényeket megkerülni, hogy megkaparintsanak valamit, amit másként nagyon nehéz vagy lehetetlen.
- Ez nagyon hízelgő, Madame Tiebon. – köszönöm meg újfent dallamos hangomon. Nem szokásom dicséretekért halászni, és hiszem, hogy semmi sem mutatja jobban az egyén önteltségét, mintsem az, hogy mindenből önnön magasztosságát akarja kihozni.
Jelenlegi, józanabb pillanatomban, amiben az akció heve már elszunnyadt, ahogy Trumpowék távoztak a helyiségből, már azt is érzem, hogy az egyetlen oka, amiért cselekedni képes voltam, hogy már annyiszor történt hasonló, hogy megedződtem. Utólag visszagondolva nyilván ostobaságot is műveltem – a varázspálca a mágiához való jog legfontosabb szimbóluma, amit különösen komolyan vesznek a háború óta. De még tart annyira a delírium éppen, hogy ne akarjak annyira belegondolni, mint talán kellene.
- A titka biztonságban van. – nekem semmi érdekem nem származik belőle, ha Neked vége a bizniszednek, akár elfogadom az ajánlatod, akár nem. Megbíztál bennem, még ismeretlenül is, és megvédtél, amikor a helyzet túl forró volt a talpam alatt. Nem engedted, hogy belém fojtsák a dalt, és a kezembe adtad az ítélet meghozatalának a jogát. Ez nekem bőven elég, hogy tudjam, máskor is megtennéd.
- Akkor nem probléma, ha még gondolkozom rajta pár napot, ugye? – mindenképp úgy érzem, hogy szükségem van egy kis időre. A pénz persze csábító, már maga a gondolata is eszembe juttatja, mi mindent finanszírozhatnék abból a kis pluszból. Vehetnék otthonra egy használt zongorát, hogy ne azon a régi, mugli szintetizátoron kelljen gyakorolnom. Vehetnék még több fellépő ruhát, amiket Greg olyan lelkesen szeret kiválogatni és javítani nekem. Nem élek persze szegénységben, az apai támogatás bőven több, mint amit nagyon sokan magukénak mondhatnak, főleg egy háború után, amikor annyian elvesztették szeretteiket és szüleiket. De mindig van valami új, ami tetszik.
Azonban át kell gondolnom, valóban alkalmas vagyok-e erre, és nem veszélyeztetem-e szeretteimet vele. Greg, a bátyám mugli, és kap így is bőven megkülönböztetést az életmódja felett. Minnie, a féltestvérem évek óta súlyosan el van merülve a problémáiban, amit az az átkozott Fawcett okozott. Én már akkor megmondtam, hogy ez lesz. Mellesleg aurornak tanul, és különleges képessége nem csak a mosolya, ami bármelyik mugli divatmagazin címlapján elférne, hanem az is, hogy kiszagolja, ha valaki valami rosszban sántikál. Eddig se tudtam hazudni neki. Vajon képes leszek-e rá egy ekkora titokkal kapcsolatban?
Roxfort RPG
Szerző