PaChouli Parfümériája

A Zsebpiszok közben található egyik sötét és baljóslatú üzlet, mely jóindulatúan drogériának hirdeti magát, ám ez a hely annál több, sokkal több. Virágzó telepe mindenféle palackba zárható aljasságnak.
Itt sötét és tiltott bájitalokkal, és az ezekhez kapcsolódó kellékekkel (hozzávalók, könyvek, vérrel írt receptek) foglalkoznak.

A tulaj kérés nélkül jósol tenyérből mindenkinek.

[London, 2003. november]

London, 2003. november

Hey, you got all the money, honey
Your eyes are looking runny and red

Nem tudtam, hol jártam, és fogalmam sem volt, hogyan kerültem ide. Én az Abszol úton sétálgattam, és kerestem azt az illatszer boltot, amit az egyik kolléganőm mesélt, aztán hirtelen ide tévedtem, ami határozottan nem az Abszol út volt.
Hallottam már erről a helyről Mikhailtól, de ő csak azt mondta róla, hogy soha nem keveredjek ide. Hát ez egész jól sikerült. Még jó, hogy Alinát most pont nem hoztam magammal, és le tudtam passzolni a fiúknál.
Minden esetre itt is volt egy parfüm bolt, a PaChouli. Már a neve is zavarbaejtően zavaró volt, de nem gondoltam végig, csak leragadtam előtte. Mondjuk mintha szó szerint úgy lett volna kialakítva a kirakat, hogy egy picit oda is szögezze a kíváncsiskodókat. Túl sok lehetőségem nem volt "elmenekülni", még ha akartam volna, akkor sem, mert megjelent egy bibircsókos boszorkány, és érdeklődve kérdezte, hogy mit keresek:
-Én... én csak egy parfümöt... - mondtam zavartan, és bár hazudhattam volna, hogy csak nézelődök, vagy igazából valami teljesen más dolgot keresek, mire ezek a lehetőségek eszembe jutottak, a választ már kimondtam.
-Ó, a legjobb helyen jár kedves, jöjjön, jöjjön. - és már húzott is be a sötét, koszos, és pacsuli szagú boltjába. És a háta mögött fintorogtam egyet, de amikor odafordult hozzám, már újra kedves, érdeklődő arcot vágtam, és egy rettentő büdös parfümöt próbált rám sózni.
-Ez egy kiváló ánizsos illat! - mutatta, én meg akaratlanul is felköhögtem, ahogy megszagoltam a parfümöt. Ez nyilvánvalóan nem tetszett az öreg boszorkánynak, mert mormogott valamit a köhögésemre - reméltem, hogy nem átkozott el éppen - és visszafordult a pultjához.
Ekkor csengett a bejárati ajtó feletti kis csengő. Megjött a felmentő sereg, gondoltam, és reménykedtem, hogy egy igazi vevő érkezett, és végre leszáll majd rólam a boszorkány. Hátrapillantottam, és egy fiatal lány lépett be, és érdeklődve nézegetett körbe. Talán tényleg szerencsém lesz.
Nagyjából akkor ért vissza a boszorkány, amikor a lány mellém ért.
-Na, ha az ánizs nem tetszik, próbálja ki ezt.- mondta már egyáltalán nem kedvesen, és a képembe fújt valamit egy nagyon furcsa üvegből. Egy csontváz-kéz volt, ami egy kis parfümös üveget tartott, és a csontvázkéz mutatóujjával kellett megnyomni a kis szelepet. Szörnyű illata volt, de nem is az volt a rossz, hanem, hogy amint a bőrömhöz ért, éreztem, hogy kelések nőnek az arcomon.
-Hé! Ezt azonnal csinálja vissza! - kiáltottam fel. Ami még rosszabb volt, hogy a mellettem álló lány is kapott az áldásból, az ő arcán is foltok keletkeztek.

Sárkányolaj. A legérdekesebb együtthatások a pálcák alkotóelemei kösött annyira elsikkadnak, mert mindenki túlgondolja a kézenfekvő részeket: fa, mag, hossz. A könyvtárból ásom elő, mekkora szerepet játszhat, mit használok a felületkezelésre, miután nagyrészt elkészül a pálca, mert a tananyag alig tér rá ki, hogy ez is számíthat.
A szalamandraolaj fákhoz kissé túl gyúlékony, ha rossz napja van, az kiesik. A sárkányolaj ígéretesnek hangzik papíron, de semmi jónevű helyen nem találtam eddig.
Nos, ilyenkor kell visszatérnem kamaszkorunk kedvenc játszóterére.
Mivel gyanítom, kozmetikumban nem lenne a legajánlottabb összetevő, a PaChouli talán pont jó hely lehet a keresésre.
Ahogy az Abszolról letérek, becukom az egyik szemem - stílusdöntés lehet, hogy a Zsebpiszokban majdnem minden boltban minimum félhomály honol, mert hogy nem az üzletvezetés papírmunkáiban segít, az hétszentség. Hasznos trükk ezt megtanulni. Mire a boltba belépek, és kinyitom a szemem, már szokott annyit a sötéthez, hogy nem kell vakon botorkálnom a kinti, ehhez képest verőfényes novemberi szürkeség után.
Ennek hála látom egyből, hogy nem vásári édességbódés költözött be, hogy medvecukorgyárhoz méltó ánizsszag van, hanem a helyi banya próbál rásózni egy lányra valami parfümöt "parfümöt", aki túl ártatlanul pislog ahhoz, hogy tudja, milyen boltba tévedt be. Mire odaérek, már előkerül a következő fogás is, aminek sajnos a próbafelhőjébe is sikerül belesétálnom.
-Mifasz...- Érzem az arcom bőrét foltokban húzódni, ahogy valami történik rajta, de nem kell sokat találgatnom, a másik lány arcán látom is. Próbálva úgy tenni, mint ha nem történne semmi, odalépek a banyához, és "barátian" átkarolom a vállát, csak hogy el ne kerülje a figyelmét a magasságkülönbségünk és hasonlók.
-Öreganyám!- Ha hihetünk a meséknek, szerencsés megszólítás. -Ugyan én nem parfümmintákat keresek épp, de ha hamar előrukkolsz az ellenszerével, bármiafasz volt ez, még mindig nyitott lehetek itt ténylegesen vásárolni. Na mit szólsz?
A hangvételt baráti csevelyre fogom, de éreztetem vele, hogy a válla körüli karomnak tényleg csak egy mozdulat lenne innen könyékhajlattal a nyaka köré zárulnia, és abból nála kondícionáltabb urak se a legkönnyebben szabadultak, ha épp úgy alakult egy meccsem. És akkor itt lesz még a másik, teljesen szabad kezem is, ha ötletei akarnának támadni.
Felpillantok a másik lányra, hogy ő hozzátenne-e bármit a teljesen baráti, és egyáltalán nem fenyegető bájcsevegésünkhöz.

[London, 2003. november]

London, 2003. november

Hey, you got all the money, honey
Your eyes are looking runny and red

Mit tehettem volna, ha egyszerűen megfojtott ez az ánizsos illat? Az sem segített, hogy a képembe fújta az undorító parfümjét. Biztos voltam benne, hogy nem ide szerettem volna jönni. Mérges voltam magamra, mert nem igazán fért bele az időmbe egy ilyen kitérő, a kislányom várt haza.
Aztán még rosszabbra fordultak a dolgok. Mire a másik boszorkány mellém ért, addigra az eladó banya pont a képünkbe fújt egy másik kegyszert, amitől keléseink lettek.
-Öreganyám! Ugyan én nem parfümmintákat keresek épp, de ha hamar előrukkolsz az ellenszerével, bármiafasz volt ez, még mindig nyitott lehetek itt ténylegesen vásárolni. Na mit szólsz?
Azt hiszem, a banya meg én is eléggé meglepődtünk ezen a csendes, de eléggé aggresszív kirohanáson. Ő pedig bátorítóan rám pillantott, hogy én is nyugodtan csinálhatok valamit, ha jól esik, mert ketten csak érünk annyit, hogy kisajtoljuk az ellenszert a boszorkányból.
-Azonnal adja oda az ellenszert, vagy elveszít két potenciális vásárolót. És ahogy elnézem, elég nagy szüksége lenne a pénzre.
A bolt eléggé lepukkant volt, és ez az utca nem éppen úgy nézett ki, mint ahova komoly pénzű vevők jönnek. Vagy ha jönnek is, azok nem ebbe a porfészekbe érkeznek, és nem itt keresik a portékát.
Persze eszemben sem volt vásárolni, innen minél hamarabb el kellett tűnnöm. De majd csak akkor, ha már megkaptam az ellenszert.
A kezemet azért a zsebembe süllyesztettem, hogy ha kell, elő tudjam rántani a pálcámat. Nem próbáltam elrejteni a mozdulatomat, hadd tudja csak ez a banya, hogy a szép pofikám visszanyerése érdekében bármire hajlandó lennék.
Szúrós szemmel néztünk mindketten a nőre, aki érezte a nyomást, de egyelőre nem mozdult.
-Megérdemli! - mutatott rám. - Nem értékelte a parfümömet. Gúnyolódott. Akkor minek jött ide? És maga mit akar? - bökte oda Vale-nek a boszorkány.

-Azonnal adja oda az ellenszert, vagy elveszít két potenciális vásárolót. És ahogy elnézem, elég nagy szüksége lenne a pénzre.
Mosolyogva csóválom meg a fejem, ezt a banya lehet nem látja, ha nem felfele néz. Mondjuk, nem is számít. Szivi, ha egy eladó hajlandó gyanútlan vevő létedre megtámadni gyakorlatilag - valljuk be, ez elég támadásnak vehető itt - valószínűleg a nagyobbik bevétele a pult alatti eladásaiból van úgyis. Nem azon fog csődbe menni, ha a parfümjét nem veszed meg.
Persze, az ilyen részleteket kitapasztalni lehet főleg. Azzal, hogy nem tudod, nálam máris jobb ember lehetsz.
-Nem értékelte a parfümömet. Gúnyolódott. Akkor minek jött ide? És maga mit akar?
Milyen érzékeny lélek lehet szegény néni. Igazán nagy büszkesége lehet a Gucci Ánizsos Szemölcslé. Hogy is nem értékeljük a művészetét...
-Náh, egész biztos vagyok benne, hogy csak másik illatot keresett... Én eredetileg sárkányolaj iránt érdeklődtem volna, még nem egészen kizárt, hogy továbbra is megfontolnám.
Tartom egyelőre a bájcsevely hangot, de éreztetek csak pont annyit a hangsúlyon, hogy következik ott egy "ha" még, és bízom benne, hogy érti ezt a banyanéni is. Végülis csak az imént mondtam el kerek perec, de a másik csaj is kezd úgy kinézni, hogy ő akarja kicsikarni a banyából az ellenszert, ha az magától nem adja elég hamar.

[London, 2003. november]

London, 2003. november

Hey, you got all the money, honey
Your eyes are looking runny and red

Akármit mondunk, egyelőre ott állunk mindketten tele ezekkel a gennyes kelésekkel. Már bánom, hogy egyáltalán betévedtem ide, és most már biztosan tudom, hogy rossz helyen járok. Legszívesebben fognám magam, és eltűnnék innen, valahogy majd csak leszedem magamról ezeket a keléseket. Vagy elmehetnék a Szent Mungóba is, ott biztos egy pillanat alatt eltűnnének ezek a rondaságok.
A mellettem levő nő viszont még nem adta fel, úgyhogy nekem sem kellene azonnal elinalnom innen.
-Náh, egész biztos vagyok benne, hogy csak másik illatot keresett... Én eredetileg sárkányolaj iránt érdeklődtem volna, még nem egészen kizárt, hogy továbbra is megfontolnám. - mondta békülékenyebb hangon, mire a boszorkány odakapta a fejét.
-Sárkányolaj? - morogta. - Hát abból van néhány. Melyik sárkányé kellene? - és elbújt a pultja mögé, hogy megnézze a készleteit.
-Inkább az ellenszert kérd tőle. - motyogtam a másik nő felé. Ott toporogtam, mert úgy tűnt, a mellettem álló boszorkány jobban kezeli a helyzetet, mint én.
Aztán az öregasszony végre felemelkedett, és Vale-re nézett.
-Szóval, mi kéne, ha vóna? - és a pultra csapott egy nagy rekesz fiolát.Fogalmam sem volt, hogyan fog a nő ennyi közül választani, de reménykedtem benne, hogy megtalálja amit keres, így kiengesztelheti az öreg banya kőszívét, és megkapjuk az ellenszereket.

Minden elismerésem a néninek, gyönyörű rutinú pókerarccal sasszézik ki a karom alól, és tűnik el a pultja mögött, mint ha nem most fenyegettem volna burkoltan. Mire a másik csaj idemotyog egy sort, a banya már fel is bukkan egy egész rekesz fiolával.
-Szóval, mi kéne, ha vóna?
Kénytelen vagyok a pultra könyökölni vele szemben a rekesz fölött, és jól belehajolni az intimszférájába.
-Na akkor most jó szájbarágósan, öreganyám, mert a diszkrét lapot úgy tűnik, nem vetted. Előszöris, az ellenszerével ennek a faszkarikának, már csak üzleti becsületből, mert akarod, hogy hagyjunk itt pénzt önszántunkból. Aztán, egy kis leárazást sem bánunk békejobb gyanánt, mert igazán modortalan volt egyből nyitni a keléspermettel. Azután rátérhetünk arra is, innen mi érdekelhet engem.
A hangom továbbra sem fenyegető, már valamivel határozottabb felhanggal duruzsolom a "bájcsevelyt". Közben elböngészek a fiolák között kíváncsian, úgy, mint ha ezeket ingyenmintaként rakta volna ide, és simán eltehetnék egyet-kettőt még szerinte is. De egyelőre csak olvasgatom a címkéket, közben továbbcsevegek vele.
-Tudod, akadtam már össze a másik hölggyel- legyintek az irányába hanyagul az épp kezemben lévő fiolával, ami simán lehet, hogy erumpent-folyadék. -Gyönyörű ez az ártatlannak látszó babapofi, a cuki parfümjeivel, de természetesen csak a látszat. Csak azért nem átkozta még le az arcodat koponyáig, mert szemtanú lennék. És mint láthatod, ő kevésbé ez a türelmes típus. Persze ha szépen kisétálok,..
Tovább böngészek fél szemmel, egy ideig várva a reakcióját a néninek. Igazán nem akarok a tettlegességgel fáradni, de azt elhiheti, hogy ha muszáj leszek, én nem fogok viszakozni.
Kiemelek egy újabb fiolát, a fényhez tartom, aztán lezser eleganciával pörgetve feldobom és elkapom.
-Ó, szalamandraolaj is van. Tudod, ez nyílt levegőn mennyire gyúlékony tud lenni? Somolyogva dobok rajta mégegyet, mielőtt a néni szemébe nézve helyezem vissza azt is a rekeszbe. Csak feszegetni a tűréshatárát azzal, hogy jól tudom én is, hogy ha nem sikerülne elkapni a fiolát, valamit itt felgyújtottam volna.
Türelemjáték az egész, és én tinédzserként bírtam már ki sokkal rosszabbat, mint pár kellemetlen, de visszafordítható kelés, úgyhogy nem egyhamar fogok megtörni. Ugyanakkor, nem az én üzletemben vagyunk épp.

[London, 2003. november]

London, 2003. november

Hey, you got all the money, honey
Your eyes are looking runny and red

A néni nem úgy tűnt, mint aki nagyon megijedt ettől a fiatal boszorkánytól. Őt inkább az üzlet érdekelte, és amint látta, hogy a nő valamelyik portékája miatt jött, rögtön rá koncentrált. A kelések persze ettől még ott voltak az arcunkon, és úgy tűnt, hogy el akarnának múlni. Egyre jobban zavart az egész, és a tehetetlenségtől ölni tudtam volna, de annyira bátor azért nem voltam.
Vale egyfajta bájcsevelyt folytatott az öreg nyanyával, aki nem igazán vette a lapot. Vagy legalább is úgy tettek. Mondjuk kettejük közül továbbra is az öreg boszorkányt tartottam félelmetesebbnek, még ha a nővel sem találkoztam volna szívesen egy sötét sikátorban.
Aztán végül a lány az én ártatlan képemet hozta fel érvként - amint nem tudtam, jól tesz-e. Mindenesetre próbáltam elég kemény és veszélyes fejet vágni. Nem hittem, hogy bejönne, az öregasszony rám sem bagózott, inkább arra koncentrált, hogy ne veszítse el a potenciális vevőjét.
Közben, meglepődve tapasztaltam, hogy a másik nő arcán mintha elkezdtek volna csökkenni a kelések. Talán nem volt végleges az egész. Látva a boszorkány halvány, gúnyos mosolyát, sejtettem, hogy komolyan át lettünk verve.
Közelebb léptem a nőhöz, hogy lássa - ha az én arcom is kezdte visszanyerni eredeti formáját -, hogy a permet hatása lassan-lassan elmúlik.
Közben a boszorkány kezében már ott volt egy fiola, amit szalamandraolajként aposztrofált, és erősen gyúlékonynak nevezett. Úgyhogy én inkább gyorsan hátra is léptem - a bejárathoz közelebb.
-Jó, jó! - mondta gyorsan az öreg nyanya. - Nem kell ennyire hevesnek lenni. Már el is múlt minden baj.
Ezzel a mozdulattal Vale megmentette a helyzetet, az öreg boszorkány is visszakozott, én pedig menekülhettem, amilyen gyorsan csak lehet.
-Térjünk inkább vissza a sárkányolajra. Te pedig - mutatott rám - legközelebb akkor gyere, ha venni is akarsz valamit.
Én meg nagyjából csak menekültem. Ahogy elhaladtam a másik vásárló mellett, azért odasúgtam neki.
-Köszi a segítséget! - aztán iszkoltam is el ebből a boltból, vissza az Abszol útra, és örök életre megjegyeztem, hogy ide be nem szabad tennem a lábam.