Belvárosi utcák

◊ s e a n ◊
don’t be afraid to walk alone;
don’t be afraid to like it.



2003. február 11.

outfit

Kimondta azt, amit hallani akartam… szeret. Szeret. De mégis annyira fájt, mert ha azt mondja gyűlöl, könnyebben viseltem volna el, amit velem tett. Ha valaki szeret, az nem bánt, főleg nem szándékosan.
Még fogta a kezemet, ahogy a hátát a falnak vetette, még is nehezemre esett a szemébe nézni. Nem húztam el tőle az ujjaimat, hagytam, hogy simítsa és érintse őket. Nem tudtam tőle ezt eltagadni, mert jól esett. Régóta vágytam a gyengédségére, a figyelmére, hogy azt ne csak a szex tegye ki.
- Safi, én nem mentem snekihez, csak hozzád. Nem mertem közelebb menni, mert félek. Félek, hogy egyszer arra ébredek, hogy én bántottalak. Tudom, hogy nem akarsz megbocsájtani, de igaz amit mondtam az előbb. Ha kell felmászok a Big Bang tetejére is, hogy onnan kibáljam el, amit érzek irántad. - suttogta. Odahúzott magához, a homlokát a homlokomhoz érintette. Éreztem a leheletét, ahogy végig simított az arcomon és lehunyva a szememet beleborzongtam.
- Nem akarlak többet elhagyni. De ha nem kérsz belőlem eltűnök az életedből.
Csak sóhajtottam egyet. Kellett egy pillanat így összebújva, hogy felfogjam, tényleg velem akar lenni. Szörnyen rosszul éreztem magam, amiért nem bíztam benne… de mégis ott volt bennem az a vágy, hogy újra felpofozzam. Nem azért, mert nem akartam, hogy velem legyen… hanem azért, mert ilyen hülyén viselkedett.
- Nem akarom, hogy eltűnj az életemből. Azt akarom, hogy mindennap mellettem ébredj… - suttogtam és megcsókoltam finoman. Csak egy pillanat volt, mielőtt újabb szavakat leheltem az ajkaira: - Sean… kérlek… - folytattam halkan. - Lakj nálam, ha nem is folyton, de legyen ott helyed. - tettem hozzá. Az ujjaim végig simítottak az arcán. Nem akartam ráerőltetni semmit, mert tudtam, hogy neki ez az életformája… mégis mikor bólintott, beleremegett megint a gyomrom.
- Akkor gyere… igyunk nálam egy kávét… - suttogtam. - Majd küldök a főnökömnek egy baglyot, hogy nem érzem jól magam. - Beljebb húztam Seant a szomszédos, szűk kis utcára és rászorítottam a kezére. Tudtam, hogy bízik majd bennem és hagyja, hogy elhoppanáljak. Gyűlöltem, hogy kicseszett velem, de a szavai tükrében sok minden értelmet nyert… így hajlandó voltam adni egy esélyt neki… nekünk.

KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT!
A helyszín szabad.

Kéne egy szmoking vagy ilyesmi
2004.07. 21.



to: Narek

London zajos volt. Kicsit talán túlzottan is, de én imádtam annak ellenére is, hogy még mindig lüktetett a halántékom a másnaposságtól. Túl sokat ittam a győzelmi bulimon ahhoz, hogy most sápadtság és rosszullét nélkül lépjek az utcára. De ruhát kellett vennem, mert Benjaminnal felváltva hánytuk le este a szmokingomat, ma meg csapatostul kellett megjelennünk egy jótékonysági gálán. Mennyivel inkább az én világom volt ez, mint a roxforti oktatás. Buli, pia, nők.
Cigivel a számban, napszemüvegben sétáltam az utcán. A hátam mögött a testőröm is ott volt. Tisztes távolságban elmaradt, hogy ne tegye még feltűnőbbé a helyzetet. Ez volt a szerencsém, mert még nem volt olyan nagy tömeg korán reggel, hogy kiszúrjanak a kamaszlányok. Ők ilyenkor még aludtak iskolaidőn kívül, ráadásul ez a város mugli része volt, ami további biztonságot jelentett.
Hátrapillantottam. A fejemmel intettem az egyik drágább üzlet mellett, hogy ide bemegyek. Tom a távolban intett egyet, én pedig már fordultam is be az ajtón. A szokásos, erőteljes, parfümös illat fogadott. Sokat jártam ide tavaly nyáron is. Elég drága volt, hogy kevesen forduljanak meg benne és gyorsan rám igazították a szmokingot, amit akkor vettem és most a hányás áldozata lett.
- Mr. Campbell! Jó újra látni! - Köszöntött az ajtóban az egyik eladó. - Szmokingot keres a ma esti gálára? - kérdezte. Egy pillanatra azt gondoltam, hogy gondolatolvasókkal vagyok körbevéve, de Vitrol már bizonyára megírta az egyik szennylapban.
- Így van. Egy villámgyors igazításra is szükségem lesz, talán kicsit fogytam az elmúlt napokban. - Bólintottam.
- Fáradjon hátra a próbafülkéhez. Már is küldök egy ügyes, fiatal kollégát segíteni - mutatott hátra felé.
Csak bólintottam és hátra is sétáltam. Ledobtam magam a kanapéra és kiszolgáltam magam a hideg vízből, amit odakészítettek. Jól esett ebben a nyári melegben, habár innen délebbre jóval nagyobb volt a forróság. Nem egy meccsemen megtapasztalhattam, de legalább úszhattunk a tengerben. A srácokkal minden jó buli volt a szezon. Meccsek, bulik, szórakozás ismeretlen városokban.
Hátra dőltem a kanapén. Most még az sem zavart, hogy várnom kell. Eléggé letompított még a másnaposság. Csak túl akartam ezen esni, hátha addigra helyre jön az étvágyam is és tudok enni valahol egy kellemes, meleg ebédet. Ha Tom jó kutyamódjára viselkedik, még meg is hívom, hogy ne legyek szánalmasan magányos.

[- Micsoda meglepetés, Mr. Canmpbell, minek köszönhetjük a látogatást? -]

♥... vagy ilyesmi ♥

(I know you've got me wrapped around your finger)

pretty : akkor is ♥ vibe: playground love

2004. 07. 21.
p.s. Len

London mugli része még idegenebb volt, mint a varázsvilága. Így is nehezemre esett még most is sok minden, ami náluk teljesen megszokott volt. Én mégis csak máshol éltem majdnem tizenhét évig, főleg hogy teljesen ellentétes kultúra is volt, mint az enyém. Ha elveszett voltam az első hetekben az Abszol úton, akkor az semmi, ahhoz képest, ami a mugli negyedekben fogadott. Utáltam azokat a guruló valamiket, a zajt, és a sok furcsa dolgot, amit nem tudtam hova tenni. De voltam olyan makacs, hogy nem rohantam el, egyenesen hazáig. Apu hiába is remélte, hogy egyszer hazamegyek, nem fogok. Nem akartam, és... A bátyámékat látva nem is tettem volna meg akkor se, ha nem történnek volna meg azok a dolgok... Szükségük volt rám, hogy még akkor is, ha nem mondták ki. Én pedig úgy döntöttem nem veszem magamra, hogy nincsen több zsebpénz. Pedig hogy hiányzott, hogy bármit megvegyek, amit akarok! Olyan szép ruhák voltak a kirakatokban, meg a parfümök és a fürdődolgok! De nem akartam panaszkodni, Armin ezekről a dolgokról lemondott Caine miatt, én meg magamban nyafogtam inkább. Még szerencse, hogy sok ruhám volt, és nem néztem ki úgy, mint Barb vagy Alex. Na ezért is kellett nekem beszállnom a közös költségekbe. Kellett nagyon nekik a pénz, én meg dolgozni kezdtem... Én dolgozni. Ha Haifa vagy Amaal meghallaná, el se hinnék, hiszen én voltam a legelkényeztetettebb, de ettől csak még elégedettebb voltam magammal.
Legalább egy nagyon menő ruhaboltba kezdtem el dolgozni, a csodás vonzerőm miatt, persze. És itt még le se törtem a körmeimet. Már lassan egy hónapja voltam itt, és csak egyszer égettek ki azzal, hogy egy öreg bácsinak kellett selyem alsógatyákat válogatnom, miközben előadta a szexuális életét a feleségével. Azt hiszem nem akarok több selyemalsót látni... még ki kell hevernem ezt.
Éppen méregettem a szememmel az újonnan érkezett ruhákat, és azon gondolkodtam, hogy de jó lenne mindet hazavinni. Csak nem tudtam, de azért most álmodozni jól esett. Nekem mindig csak ez jutott, az álmodozás.
- Kedvesem, segíts kérlek az úrnak ruhát választani - dugta be a fejét az idősebb nő, mire én fájó búcsút veszek a ruháktól. - Bánj vele rendesen egy rendkívül fontos vendég jött - tette hozzá, mire csak megforgattam a szememet. Mégis kicsoda? Itt mindenkire ezt mondták, még a perverz vénemberre is. Azért észrevettem, hogy véginézett rajtam, de ez a ruha nem is volt olyan extrém. Legutóbb persze be akartak zárni a raktárba, mert túl kihívó volt állítólag amit felvettem, és csak megbámulni jöttek be a vásárlók. Legalább emeltem a statisztikát, a fantasztikus jellememmel.
Ahogy befordultam arra a részlegre, ahová mennem kellett, hirtelen azt hittem, hogy csak hallucináltam, mert nem valami papit láttam a férfirészen, hanem Lent. Nem mintha nem láttam volna távolról, mert megnéztem ha tudtam, amikor játszott, de... Ez így túl random volt... Amúgy most vajon alszik? Közelebb tipegtem hozzá, ahol üld és kicsit fölé hajoltam, pedig nem kellett volna így viselkednem, de mégis megtettem.
- Micsoda meglepetés, Mr. Canmpbell, minek köszönhetjük a látogatást? - kérdeztem roppant angolosan, mert vicces volt ez a túlzott udvariaskodás, de azért bujkált egy kis félmosoly az ajkamon.

Kéne egy szmoking vagy ilyesmi
2004.07. 21.



to: Narek

18+
ocsmány beszéd

Kivételes örömmel fogadtam, hogy hűtött Evian és nem pezsgő került a pihenőbe. Ahogy leültem a kanapéra már nyúltam is a talpaspohárért, hogy megtöltsem. Jól esett a folyadék, nem csak azért, mert meleg volt, hanem mert még mindig lüktetett a halántékom a tegnapi bulitól. Micsoda győzelmi ünnep volt... de most szalonképesnek kellett lennem, hogy a mai gálán legalább a fotósok tökéletesnek lássanak. A maszkom volt ez. Szükségem volt rá.
Nem fordultam meg, mikor női cipők sarkának kopogását hallottam. Nem érdekelt ki jön, csak az volt a dolga, hogy kiszolgáljon. Azonban az erős parfümfelhő túl közel került hozzám, szinte éreztem, ahogy valaki fölém emelkedik, mégsem nyitottam ki a szememet egyelőre. Pihentettem, mert pihentetnem kellett.
- Micsoda meglepetés, Mr. Canmpbell, minek köszönhetjük a látogatást? - szólalt meg aztán. Túl közel volt, összerezzentem a hangjára. Aztán kinyitottam a szememet és egy túl ismerős arcot láttam magam előtt. Még csak nem is finomkodtam, eltoltam magamtól.
- Te mindenhol ott vagy, Narek? - kérdeztem fennhangon. - Baszki, az ember nyugodtan nem is pihenhet. - Dünnyögtem magam elé. Persze megdugtam, mert hülye voltam. Hagytam neki, hogy kierőszakolja belőlem. De többet nem történhet meg ugye? Ugye?!
- Menj már haza vagy valami. Ez egy férfi ruhaüzlet. - Ráztam meg a fejemet, de akkor megláttam a névtábláját. Remek. Itt dolgozik. Szóval még el is kellett viselnem, hogy körülöttem legyeskedik. Ha ért a szmokingokhoz, akkor nem érdekel.
- Kell egy szmoking minden kiegészítővel együtt ma estére. A másikat lehánytam.- Tettem hozzá és belekortyoltam a vízbe. Erre a kijelentésre talán nem akar majd nyilvánoshelyen csókolózni. Merlinre! Hogy lehettem ennyire hülye?! Narek olyan, mint egy rossz kisgyerek, mindig az kell neki, amit nem kaphat meg, én meg a kezébe adtam a farkamat.
- A cipőméretem 43-as. A többiet találd ki.

[- Te mindenhol ott vagy, Narek? -]

♥... vagy ilyesmi ♥

(I know you've got me wrapped around your finger)

pretty : akkor is ♥ vibe: playground love

2004. 07. 21.
p.s. Len

Nagyon is tisztában vagyok a helyzetemmel. Úgy értem neki biztosan nem jeletett semmit, ami történt közöttünk a bálon. De igazából ezt már egészen kezdtem megszokni, hogy sosem jelentek semmi fontosat másoknak. Mégis irracionális módon küzdők ellene, mert az a mi van ha mégis... és ez teljesen összezavar, és emiatt csináltam már annyira de annyira sok butaságot.
Nem voltam olyan, mint Jasmine, aki mindenben meglátta a szépet, és egyszerűen hitt benne, hogy ami rossz volt nekünk, igazából lehet jó is, csak optimistának kell lenni, és... És ezzel mire ment? Semmire, és már most nem is fogja soha se azt mondani, hogy keressük a borult időben is a szivárványt. Aysha pedig egyszerűen mindent csak gyűlölt, és nem hitt semmiben, hogy jobb lehet. Én pedig csak... egy kicsi jót akartam abban a szar életben, amit nekem kiosztottak. És ez olyan nagy kérés lenne, ugye? Túl sok volt a rovásomon, hogy valami sokáig is jó lehessen, de én mégsem akartam ezt elfogadni, mert olyan hülye voltam.
Ahogy megpillantottam Lent, megint nem gondolkodtam, csak odamentem hozzá, és közelhajoltam az arcához. Nem nagyon számítottam arra, hogy közelebbről is fogom látni a nyáron, csak elnézegettem a meccseken, ahogyan nagyon menőn elkapta a cikeszt, és csak távolról voltam boldog. Éreztem az illatát, ami ilyen kellemes volt és férfias, és persze egy kicsit füstös is, de jól állt neki. Ahogy megszólaltam, kinyitotta a szemét és egy pillanatra összetalálkozott a tekintetünk, majd persze el is tolt magától, mire kicsit sértetten sóhajtottam egyet. Oké, talán tényleg aludt és megijesztettem.
- Te mindenhol ott vagy, Narek? - kérdezte hevesen, mire csak durcásan felhúztam az orromat, és nem hallottam mit dünnyögött, de biztos semmi jót, mert megint felbosszantottam.
- Még hogy én? De hát te vagy ott mindenhol, lehet követsz? - vágtam vissza, csak hogy kicsit piszkáljam is.
- Menj már haza vagy valami. Ez egy férfi ruhaüzlet - mondta aztán, mire csak megforgattam a szememet, és magamra mutattam színpadiasan, hogy amúgy én itt dolgozom. Nem sok kedvem volt hozzá, de végül is ruhákkal foglalkoztam meg a divattal, és ez egy körömkímélő munkahely volt. Inkább gyakoroltam volna most is a táncversenyemre, aminek a döntője holnap lesz. Barb csinálta hozzá a kosztümöm, és nagyon-nagyon menő.
- Szívesen hazamennék az tény, de segítenem kell neked - pislogtam rá, miközben idegesen ácsorgott előttem, és vártam, hogy kibökje miért jött ide. Gondolom nem aludni és vizet kortyolgatni talpas pohárból.
- Kell egy szmoking minden kiegészítővel együtt ma estére. A másikat lehánytam. - Szólalt meg végül, mire csak felvont szemöldökkel végignéztem rajta. Most is olyan jól nézett ki, mint mindig, bár láthatóan nem volt a legjobb színben, de a hányás és a meccs után össze tudtam rakni, miért nem. De azért mosolyra húztam a számat.
- Óh, akkor biztosan jól szórakoztál este... Láttalak aznap, szép fogás volt - kulcsoltam össze a hátam mögött a kezemet. Nem igazán tudtam még mit mondani. Biztos sokkal jobban elcsevegtek vele mások, én meg nem szoktam meg hogy beszélgessek azzal, aki tetszett. Sose jutottam el olyan távlatokig senkivel. Így is biztos csak valami hülye rajongónak gondol, majd pont ennek fog örülni, hogy ezt mondtam, de úgysem ijeszt el.
- A cipőméretem 43-as. A többiet találd ki. - mondta végül, én meg... nem is tudom megint nem tudtam befogni a számat, és sejtelmesebben elmosolyodtam, ahogyan ismét láthatóan és feltűnően végigértem.
- Azt nem lesz nehéz kitalálni - kacsintottam rá, majd inkább hátraarcot vágtam utána. Miért is flörtölgettem vele, az se tetszett neki, de azért hátra lestem felé. - A neked való szmokingok kicsit odébb vannak, de van mellettük is próbafülke - tettem hozzá.

Kéne egy szmoking vagy ilyesmi
2004.07. 21.



to: Narek

18+
ocsmány beszéd

Nora Narek. Mint egy baszott púp a hátam közepén, de komolyan. Úgy toltam el, mintha lepra kerülgetné, valójában egészen másról volt szó. Hülyeséget csináltam azon a bálon. Nem kellett volna hozzáérnem, mert így most azt visszaélhet vele. Még Vitrolnak is eladhatta volna a nagy sztorit, ha nem viszonzom az állítólagos szerelmét. Talán azt is tudta, hogy jártam már ebben az üzletben, azért kért itt munkát. Sok őrült rajongom volt, de Narek mindegyiken túltett.
Nem szerettem az illatát. Kibaszott édes volt, mintha folyamatosan kötelező lenne megfürdenie egy zsák vattacukorban. Kicsit el is húztam a számat, ahogy eltoltam magamtól, megszakítva a sziesztát. Biztosan nem tanították be rendesen, ha nem értette meg, hogy ilyen közel jönni a vevőhöz bunkóság.
- Óh, akkor biztosan jól szórakoztál este... Láttalak aznap, szép fogás volt.
Megköszörültem a torkomat. Nem érdekelt a bókja, az én fogásom mindig jó, mert Lennox Kibaszott Campbell vagyok, a világ legjobb játékosa. Jó, talán nem a legjobb, de határozottan azok sorát erősítem, akik kiemelkedően teljesítenek a kviddicsben. Nem véletlenül nyertem a Montrose-nak annyi meccset.
- Azt nem lesz nehéz kitalálni - Végre elment a dolgára, de azért volt képe vég visszanézni rám. Nem, nem a fenekét bámultam! Már a feltételezést is kikértem volna magamnak, de túlságosan fájt a fejem, hogy elkezdjek vele vitatkozni.
- A neked való szmokingok kicsit odébb vannak, de van mellettük is próbafülke.
- Máskor inkább hozd ide, ha jót akarsz. - morogtam rá. Aztán nagy nehezen felkeltem és elkezdtem követni az üzlet hátrébb található részei felé. Persze ott is voltak bársonyosan puha fotelek és kanapék, na meg pezsgő. Szóval itt rejtegették... pedig a jeges Evian jobban esett a kiszáradt torkomnak.
- Na gyerünk. Szolgálj ki. - Parancsoltam rá és ahogy lendítettem a kezem, véletlenül a fenekéhez értem. Remek. Most majd azt hiszi, akarok tőle valamit. Csakhogy én senkitől sem akarok semmit.

MOTHER,
SHOULD I TRUST THE
GOVERNMENT?


2004 november ~ Tyler M. Sasha

Alaposan felkészültem az éjszakai akcióra a stencilekkel és festékekkel, amivel London némelyik fala ellen készülünk merénylettel. Hátizsákom tágító bűbájjal ellátva tárolja azokat a felszereléseket, melyek létfontosságúak hozzá, hogy az üzenetünkkel – illetve védjegyünkkel – megjelöljük a londoni házfalakat.
Amikor első évesként a Süveg kihirdette ítéletedet, és a Borzok közé osztott, ugyanoda, ahová engem is, csak egy évvel korábban, talán még te is nagy reményekkel indultál el a varázslóvá, illetve esetemben boszorkánnyá való válás útján. Mindkettőnk szerencsétlenségére a háború nem kímélte a gyerekeket. Épp ellenkezőleg – a legfőbb csata színtere épp az iskola volt. Nem csoda ennek fényében, hogy a magunk módján mindketten hasonlóan elcseszettek lettünk. Hisz ugyanabban csalódtunk.
- Hey, Tyler! Psszt! – az izgalomtól a véremben valamivel több adrenalin pumpál, ahogyan meglátlak a megbeszélt találkozóponton. Elmúlt már az ideje annak, hogy mindenkivel bájos és megértő legyek, láthatóan nem jutottam vele semmire. Az évek alatt végignézhetted a nővérem és bátyám szerint drasztikus változást. A Disney meséket lecseréltem Chuck Palahniukra, az iskolai könyveket anarchista szakácskönyvre, a csillámport erős szemfestékre, a roxforti békakórust pedig Amanda Palmerre.
- Oké, akkor… – kezdek bele izgatottan, de annál nagyobb vigyorral. Három éve alapítottuk a Mudbloodot, de konkrétan ilyet most csinálunk először.
- Akkor tényleg megcsináljuk, ugye? London falai, mi, meg a festékszórók… – az oldaltáskámat meglapogatom, hogy biztosítsalak róla, van nálam elég anyag. Nem kizárt ettől még, hogy te is felkészültél az éjszakai merényletre. Egyszerű öltözetet viselek, amolyan játszóruhát, ami nem baj, ha festékes lesz. Az sem árt, ha a cipőmben futni tudok, ha kell. Nem én vagyok a legügyesebb boszorkány, a hoppanálás vizsgán sem mentem még át, pedig a hajdani évfolyamtársaim többnyire már mind hatodikban vagy hetedikben túl voltak rajta.