West End Színház

[ღ Próbáljunk próbálni ღ]

ღ Próbáljunk próbálni ღ

Beth

(2002. július 10.)

Ruci

Oh, this has gotta be the good life
This has gotta be the good lifet

Rose néni küldött ide. Mármint neki köszönhető, hogy erre a színészes dologra jelentkeztem, vagy mit csináltam. Fogalmam sincsen, hogyan látta meg ezt a pályázatot, vagy mit, iagzából magam sem értem, hogy keveredtem ebbe bele... De már megszoktam, hogy random belekeveredek ilyemsikbe, bár azért a csúcspint mégis az, hogy midnenféle utazást nyertem véletlenül meg jegyet, amiből mindenféle fura dolog sült ki. Ott van például az az olasz kirándulás, mert Rose nlni pálcikásjégrémje nyert oda egy utat... Vagy az az ijesztő kaland, az Elvarázsolt Kastélyban... Azon sem lennék meglepődve, hogy ezt valahogy nyerte Rose néni. Bár amilyen kérdőívet ki kellett hozzá tölteni... De ki tudja. Minden esetre még van pár napom mielőtt mennék nyaralni Jasperrel, szóval teljesen belefért ez a pár nap.
Iagzából szégyen szemre bevallom, hogy nem nagyon értek a színészkedéshez, mert... Mert nem... Sok ember bámul. És bámul, és bámul. És van szöveg is, sok-sok szöveg, amit elfelejtenék, meg díszlet ami között eltévednék.... De basszus, Sophie, már... már hivatalosan is felnőtt vagy, kirepültél az egyetemre, otthagytad a Roxfort oltalmazó falait, és egyetemista leszel...Annyira... nem vagyok én erre felkészülve, rámdobódott a nagyvilág. Basszus mindjárt bőgök. De hátha találkozok itt is kedves emberekkel. Legalább egy kicsit varázstalanok között lehetek végül is. Vagyis, lehet lesznek ott ismerősök. Az jó lenne.
Egyébként jó felé megyek? Anynira belemrülök a saját gondolataimba, hogy nem is nézem, csak megyek. De szerencsére, elég impozáns épület ez a színház, szóval éppen kiszúrja a szememet. Bár belül még lehetnek gondok. Sok esetben midnig belül vannak gondok. Ez meg milyen morbidul hangzik, ajaj. De csak megtalálom a helyet, ahol ez a csoport van és kívácnsian benézek. Végre nem tévedtem el, csak egyszer, de szerencsére a portás néni segített. Vagy recepciós... vagy valamilyen random néni a folyosón. Mindegy is. nagy levegőt veszek és most tényleg benyitok, ééés. és sok-sok ember, sok-sok ismeretlen ember, akik megbámulnak, én is megbámulom őket és. el lehet süllyedni? Miért nézbek így? Oké, lehet, hogy ez egy téves terem?  Te jó ég! Azért közelebb megyek, de mielőtt még teljes pánikba törnék ki, hogy hol a bánatban vagyok egy ismerős kedves hang csendül fel.
-Sophie! Szia Sophie! De jó! Csak nem te is tréningezel? Hogy hogy? Ú, micsoda véletlen! - erre a hang irányába fordulok, immárom széles vigyorral, és meg is ölelem a forrását.
- Úúh, Beeth! - szabályosan úgy modnom ki ezeket a szavakat, mintha csak a Messiást látnám magam előtt. Egy ismerős! Megmenekültem! - Fogalmam sincs hogy kerültem ide, Rose néni valahogy beleszervezett, vagy nem is tudom - magyarázom gyorsan. - Annyira jó, hogy látlak, már azt terveztem, hogy egy bocsánat csak a mosdót kerestem szöveggel szépen távozok innen. - Igen, tudom, hogy gyáva vagyok, és félős. De a sok bámuló ember akkor is ijesztőőő.
- És te, hogy hogy itt vagy? Talán elkezded a felfelé ívelő színészi pályafutásod? - kérdezem viygorogva. Lassan mindenki megérkezik közben. Nem tűnik soknak ez a 15 fő, de akkor is para ha a 15-ből 8 egyszerre feléd mered. Közben bevonil egy hapsi meg egy másik hapsi is, én pedig Beth mellett állva várom, hogy mi is fog történni. Lövésem sincs a színészkedésről, de ha pánikolást kell eljátszani, az talán menne is.
- Sziasztok! Akkor el is kezdjük a próbát. Katie, kérlek, csukd be az ajtót, rettendő zavaró a beszűrődő zsizsegés, köszi. Én Sam Hardy vagyok,és velem fogtok együtt dolgozni az elkövetkezendő 6 alkalommal. Én magam rendszeresen dolgozom terepen, munkáim elég széles sprektrumot ölelnek fel különböző fiatalokkal való közös produkciótól a különbötő tabutémákat feldolgozó színházi nevelési előadásokon keresztül a felnőtt előadásokig. Az elkövetkezendő alkalommal különböző drámapedagógia és színjátszási  technikákat sajátítotok el, egyraánt alkalmas azoknak, akik már fogalkoztak színházzalm és azoknak is, akik még nem találkoztak ilyesmivel.
Óh te jó ég, hogy lehet egy színjátszásban ennyi szakszó? Mintha valami nagyo  hivatalos ismertetőszöveg kelt volna életre. Ezeket a szavakat sosem használtam, jesszusom. Tök butának érzem magam. De azért megnyugszom, ahogy Beth is, hogy nem baj, ha nem vagyunk profik. Közben elkezdi magyarázni a feladatot is, amit elsőre fel sem fogok, de persze alkalmazom inkább a bari taktikát és lelesem, hogy mit is kell csinálni.
- Ha az az ember, akinek a vállát megérinettem, bekerül a körbe, lerakja az üveget, akkor robbabunk. Kérdés esetleg?   - bizonytalanul felemelem a kezemet, hogy azért én nagyon szeretnék kérdezni, majd amikor felém néz, megköszörülöm a torkomat.
- Mégis mivel kell meggyőzni a másikat, hogy nem vagyunk gyilkosok?  És az iagzi gyilkos blöffölhet is? - kérdezem, mert gondolom rimánkodni nem igazán lehet. A válasz után becsukom a szememet, és... ééés, megtapizzák  a vállamat. Ez nagyszerű. Mert én nem tudok hazudni, hogy nem én vagyok a gyilkos... és amúgy meg... nem akarok felrobbantani senkiiit.

◊ részletek a próbatáblán ◊
2002.07.10.

◊ Sophie ◊
holnapra már tudom majd a szöveget...

zene ◊ Beth dal outfit ◊ simple

Olyan jó Sophiet itt is látni! Én már voltam hasonló táborokban, vagyis olyanokban, ahol délutánonklnt fra drámajátékok voltak. Tudnak viccesek lenni. Volt, hogy sokáig kellett egymással farkasszemet nézni. Mármint nem az volt a cél, hogy ki bírja ki több ideig pislogás nélkül, hanem csak..csak nézni egymst 3 percig. Voltak, akik sírni kezdtek. De remélem, ez most vidámabb lesz. Meg azt is remélem, hogy javít a lámpa lázamon, meg hogy nem szeretek sok ember között lenni. Kicsit ugyan kényelmetlenek nekem ezek a helyzetek, de nem annyira, hogy ne tudnék megbírkózni velük. Igyekszem fejlődni, hogy ne tűnjek ki nagyon a többiek közül. Talán a koncentráción is segít...Beth megölel, amitől meglepődök, de azért jól esik, és visszaölelek.
- Úúh, Beeth!  Fogalmam sincs hogy kerültem ide, Rose néni valahogy beleszervezett, vagy nem is tudom
Hát igen, nem is tudom, van olyan tizenéves, aki ilyenekt keres magának nyári programnak? Szerintem ha van is, nem lehet belőlük olyan sok. Aztán ki tudja.Én szívesebben mennék valami könyv tárborba. Mondjuk valami varázslény vetéledő táborba, ahol különböző kreatív feladtok vannak, amik a lényekkel kapcsolatosak. Azt nagyon tudnám élvezni. De otthon avgyok a mugli történelemben is, és igazán szeretem, zóval egy töri tábort is bevállalnék. Régészeti.úúú, igen, az izgalmas lenne! De persze ez is jó, itt is játszunk. Csak itt mindenki néz. Az meg olyan piszok kellemetlen tud lenni számomra. De ki tudja, talán a Soph is itt van, akkor vicces lesz.
-Á, én sem csak úgy jöttem, anya találta valahol, és..na. Hát így.
Nem akartam, hogy a többiek is hallják, mit beszélek, így halkabbra tekertem magam.
- Annyira jó, hogy látlak, már azt terveztem, hogy egy bocsánat csak a mosdót kerestem szöveggel szépen távozok innen. -
Na, ez mondjuk egy nagyon jó gondolat, ha netán úgy alakulna, akár meg is valósíthatjuk. MIndig jó, ha van egy kis egérút, ha kínosra fordulnak a dolgok.
- Te..ez nem is rossz ötlet. Ha nagyon rossz lesz, akkor ez lehet B terv. Aztán kiszökünk fagyzizni!-
Persze nem vagyok az a menekülős lány, de jó ha van lehetőséged. MInt abban a filmben, ahol a menasszony folyton megszökik az eskövőjéről. Egyszer anyuval voltunk egy sima polgári eskövőn, és láttam az ajtófélfán egy kis piktogramot, hogy egy fátyolos pálcika fut. Megkérdeztem anyutól, mi az, és azt mondta, hogy a vészkijáratot jelöli. Én meg elmondtam anyunak, hogy jaaa, hát én meg azt hittem, hogy ha a menyasszony meggondolja magát, akkor arra kell futnia. Hát ugye, mint abban a filmben. Hát ilyen vagyok én. De nem szöknék meg egy esküvőről. Esküvő? Kinek mennék hozzá, a leltárjegyzékhez? Elizabeth Hepburn, mától hű társad a terrárium üresen! Így képzelen el én.
- És te, hogy hogy itt vagy? Talán elkezded a felfelé ívelő színészi pályafutásod?
Én meg a színészet? Ááááááá, ott figyelik az embert. Igen, akkor is, mikor bénázik. Én pedig szoktam bénázni. Nagyon sokat. Ha nem lát senki, akkor kevésbé bosszant, sőt, olykor jókat kacagok magamon. De mikor idegenek látját, vagy olyanok, akik nem kedvelnek, az nagyon is kellemetlen.
- Nem hiszem, hogy jó színész lennék. Nem szeretem, ha sokan néznek. Olyankor mindig zavarban vagyok. De pont ezért vagyok itt. Hogy kevésbé legyek...félénk. Én meg végülis szeretem a kihívásokat.
Ahogy mindenki megérkezik, bemegyünk a terembe. A rendező bemutatkozik, elmondja, hogy ezt meg ezt csinálta, amiből én sem sok midnent értek, és Sophira pillantgatok, de ahogy látom, hasonlóan van, mint én. A játék szabályait igyekszem megjegyezni. A végén Soph emeli a kezét, hogy kérdezzen egyet.
- Mégis mivel kell meggyőzni a másikat, hogy nem vagyunk gyilkosok?  És az igazi gyilkos blöffölhet is?
- Igen, így van, a gyilkos blöffölhet is. Ha sikerül megtévezsteni a kör közepén állót, akkor a gyilkos bemegy, és leteszi az üveget. Ebben az esetben felrobbanunk, és új kör indul.
Húúú...csak ne engem, csak ne engem...és nem engem. Sam körbe megy, érint, majd kinyitjuk a szemünket. Melanie bemegy a körbe, és szegény rettentő rémültem ácsorog a kör közepén, mint aki padlásszörnyet látott. Tnyleg, vajon látott már padlásszönyet? De aj, Beth ide koncentrálj! Melanie rám pislog nagy barna szemeivel, én pedig félénken, de őszintén mondom, hogy nem én vagyok az.
- Hát nekem ideadhatod az öveget, én nem vagyok gyilkos, viszont nem lehet jó ott bent állni, szívesen vagyok itt is..
Ó, merlinre, ki mondhat ilyen bénaságot? Hahó, kedves Föld anya! Tessék kérem, kicsit megnyílni alattam, pihennék egy kicsit ott lejjebb...Melanie elneveti magát, majd tovább forgolódik a kör közepén, hogy errefele, hogy arrafele pislog. Szegény elég tanácstalan.

[ღ Próbáljunk próbálni ღ]

ღ Próbáljunk próbálni ღ

Beth

(2002. július 10.)

Ruci

Oh, this has gotta be the good life
This has gotta be the good lifet

Nem iagzán vagyok az a szereplő alkat. Valahogy kínos, ha mindenki bámul. Még az is furán kínos lesz, amikor Jasper bemutat a szüleinek. Már előre kikészülök attól, hogy hogyan fogok ott is beégni. A legutóbb a bálon kicsit kiégettem magam a saját hülyeségeimen és Jasperen is, szóval az orrom is vérzett. Remélem, hogy a szüleinél nem lesz ilyen kínos izés dolog. Akkor azt hiszem bebújnék a föld alá. De mindegy, legalább nem én vagyok itt az egyetlen, aki nem tudja, hogy mégis mit kell csinálni.
Kicsit örülök, hogy Beth is itt van. Egy Roxfortos barátnőm. Roxfort... Kicist hiányzik... NAgyon. Kaptam ott jót és rosszat, adott fájdalmat,  egyszerre volt rideg és idegen, aztán pedig menedék. Kicsit félig az otthonomnak tekintettem az ostrom után és kezdett hozzánőni a szívemhez. A barátaim is a falak, a mozgó lépcsők, amiken folyton eltévedtem. A szellemek. A Konyha! Komolyan oda szeretnék még visszamenni. Furán két élett között érzem most magam, még az egyetem előtt és a Roxfort után. Mintha csak lebegnék egy tóban. Furán kellemes és ijesztő ez.  Úgy tűnik Beth is csak úgy idekeveredve került ide, ami vicces és... ő sem tűnik olyan nagyon színészet kedvelős lánynak.
- Te..ez nem is rossz ötlet. Ha nagyon rossz lesz, akkor ez lehet B terv. Aztán kiszökünk fagyzizni! - erre elvigyorodom. Imádok fagyizni a barátokkal meg még izgisebb. A legjobban most egy citromos fagyinak örülnék.
- Gondolj csak bele, három gömbös fagyi... édes tölcsérben... színes kis minidcukorkákkal a tetején és rolettivel - sóhajtok halkan, hogy ne nagyon zavarjak meg senkit. - Na jó, Beth. ha ennek vége van, menjünk el fagyizni!
Azért persze nincs olyan angyon nagy kánikula, mint más országokban, de nyár van. És a nyár nem létezik fagyi meg limonádé nékül. Valahogy azokkal az igazi.
- Nem hiszem, hogy jó színész lennék. Nem szeretem, ha sokan néznek. Olyankor mindig zavarban vagyok. De pont ezért vagyok itt. Hogy kevésbé legyek...félénk. Én meg végülis szeretem a kihívásokat. - Erre egyetértően bólogatok. Nekem is kissé talán túlságosan is félén a természetem, de egyszerűen van ami nem megy. A kihívásokat én már kevésbé szeretem, de amit muszáj megtenni, azt muszáj, elven már itt vagyok én is.
- Meg kell nekem is találni azt az elveszett bátorságot, mint az oroszlánnak - dünnyögöm halkan, miközben a fickó olyan dolgokról magyaráz amit nem igazán értek.
Aha, szóval blöffölni kell. Csak csendben nézem, ahogy Beth bemegy, és persze én tudom, hogy össze kéne szednem a gondolataimat, hogy akkor na tényleg előadjam, hogy nem vagyok én gyilkos... De... Nem is akarok az lenni. Lehet azért lettem én, mert kérdeztem és azt hitték túl lelkes vagyok. Bárcsak láthatatlanná tudnék válni. Na mindegy. Beth bemegy, forog összevissza, hogy kire nézzen, de végül valami srácon állapodik meg a tekintete, aki határozottan meggyőzte őt, hogy nem gyilkos és helyet cserélnek. Oké, ez a játék így végtelenül hosszú lesz. De legalább annyira nem kell színészkedni. Csak kicsit. Nem is tudom mikori kör cserélődik ki, amikor egy szőke lány tekintete megakad rajtam én pedig a lehető leggyilostanalabbul bámulok vissza rá.
- Tudod, szerintem nem nagyon szeretnéd ideeadni nekem ezt az üveget. Elég kicsi a kezem, tuti elejteném és véletlenül felrobbannánk - mondom, mire azt hiszem hogy ezt tuti nem vezsi be. Egyébként mikr ér véget a játék? Ha nem robban fel senki? Bár mindegy, mert robbanni fogunk, mert rám esik a választása, én pedig megfogom az üveget és leteszem a földre.
Bumm, azt hiszem. Bizonytalanul pislogok a pasasra és Bethre, hogy most akkor mi fog történni.

◊ részletek a próbatáblán ◊
2002.07.10.

◊ Sophie ◊
holnapra már tudom majd a szöveget...

zene ◊ Beth dal outfit ◊ simple

Nem is tudom, miért nem tiltakoztam annyira, hiszen ez annyira nem az én világom. Tök idegenekkel vagyok összezárva, persze Sophien kívül, és nekem meg kell szólalnom, előttük. És biztos majd kinevetnek, mert mikor izgulok, vagy remeg a hangom, mint a nyárfalevél, vagy olyan egérhang jön ki belőlem, hogy a többiek a a hasukat fogják majd, és midnenki engem fog cikizni egész idő alatt. Jaj, anyám, hát miért akarsz beégetni? Én a könyv mögé bújós Beth vagyok, aki szívesen elcseveg a Nundu mérgező lehelletéről egy háztárssal a klubhelyiségben, de ez a szereplés ez olyan griffis. Én ezekhez nyuszi vagyok. Mélységesen örülök Sophienak, feszt szajkózom magamnak, hogy á, nem lez itt gond, Sophieban mindig is volt valami vibráló, élettel teli, ami bátorságot is sugárzik. Csodálom ezért, és persze nyilván irigylem is. Őt mindenki szereti, mert olyan sziporkázó egyéniség. Egyszer csak, mint a villám, fájdalmasan nyilal belém a felismerés, hogy Sophie nem jön már vissza a Roxfortba. Ettől igazán elönt a szomorúság érzése.
- Gondolj csak bele, három gömbös fagyi... édes tölcsérben... színes kis minidcukorkákkal a tetején és rolettivel..... Na jó, Beth. ha ennek vége van, menjünk el fagyizni!
Ó, én azt hiszem, már el is képzeltem. Kiwis, madártejes és egy rágógumis. Kiskoromban mindig kértem a fagyimra színes cukordrazsét. Jaj, meg napernyőt! Igen, a napernyő elég fancy dolognak számított. Hiába, a kilencvenes évek színes giccskavalkádját imádtam. Bár még most is nagy divatja van, de valahogy ez a kétezres hullám kevésbé szép. De még mindig sok a világító neon szín. Vagyis itt, a mugliknál ez nagyon hódít. A roxfort miatt hamr elszoktam tőle, de így nyáron újból vissza csöppenek a neonszín világba.
- Kísértet ízű fagyi. Olyat még nem ettem, de ha ugyanaz az ízvilág, mint a drazsé, akkor elég merész húzás, és meg....kell....kóstolnom. De persze most beérném egy mennyei kiwivel is!
Az itt létünk nem tudom véletlen e, vagy a sors úgy gondolta neki is nehéz éve volt, és kicsit nevetni akar, de én érzem, hogy tuti elhasalok majd. A kérdés csupán az, hogy mikor, és mennyire lesz hangos.
- Meg kell nekem is találni azt az elveszett bátorságot, mint az oroszlánnak -
Ez igaz, bár én akkor lennék a legboldogabb, ha a bátorság keresne meg engem, hogy végre ne legyen egyedül. Rám tapadhat, belém költözhet, én már csak ilyen kedves vagyok. Hagyo, hogy megbújjon bennem, le is tepedhet. Kimenőt is kap nyugis estékre, amikor kevésbé van rá szükségem. Igazán jó gazdatest lennlk a bátorságnak. Aztán szépen úgyis összecsiszolódnánk. Ahogy a játék elkezdődik, próbálok a bátorságra koncentrálni, hátha felbukkan itt, és belém költözik. Mert hát...hol lakhat a bátorság? Ilyen helyeken, mint a színház nem? Meg csupa veszélyes és érdekes helyen. Talán..talán a bátorságom épp itt lakik, és rám vár, hogy felismerjem. Hát...kedves bátorság..úr izéé hölgy, én itt vagyok tessék kérem. Mikor vége a bemutatkozós körnek,i ismerteti a játékszabáyokat és kezdődik. A rendező körbe megy,  én pedig végig hallom a saját szívem dobogását. A kör közepén állva rájövök, hogy dönteni sem szeretek, mikor tétje van...nem, határozottan érzem, hogy nem szeretem a nagy döntéseket, amiket nem lehet viszafordítani. Kedves bátorság.., én vagyok az a kör közepén, tessék csak ide jönni...ugyan még nem látom őt, de így is sikerül úgy döntenem, hogy még mindenki él. A lány, aki középre került, most Sophiet nézi.
- Tudod, szerintem nem nagyon szeretnéd ideeadni nekem ezt az üveget. Elég kicsi a kezem, tuti elejteném és véletlenül felrobbannánk
A lány csak pislog, majd elfordul, és egy fiúval szemez. Forog maga körül egyet, kettőt, a többiek is mondanak valamit, amit az idegességtől nem is hallok igazán, csak figyelek. Majd egyzsercsak ismét Sophiehoz fordul, és bizonytalanul ugyan, de neki adja az üveget. Nézem, ahogy átveszi, és besétál a kör közepébe. Na? Lerakja? Felrobbanunk? Játszatnánk valami mást is..amiben nekem nem kell semmit sem csinálnom, Leszek fa, vagy bokor, míg a többiek a színbad elején bohóckodnak. Ha sophie most lerakja, akkor vége a játéknak, és biztos jön valami új. Nem is tudom, minek örülnék a legjobban...

[ღ Próbáljunk próbálni ღ]

ღ Próbáljunk próbálni ღ

Beth

(2002. július 10.)

Ruci

Oh, this has gotta be the good life
This has gotta be the good lifet

Felrobbantottam egy valag embert. Hát ez nagyszerű teljesítmény Sophie! Még egy dolog, ami belekerülhet majd az önéletrajzodba! Megborzongok erre a gondolatra, és miközben elrikkantja magát a hapsi, hogy szünet, én megmaradok Beth oltalmazó ismerősi körében. Nem tudok színjátszani. MÉg azt sem tudom eljátszani, hogy színjátszok. Szóval ennyit a erről a karrierről. Bocsi, Rose néni, de nem fogsz meglátni egy sitcomban sem.
- Most szerinted mi lesz a következő? Egymással szembe kell állni és utánozni, mit csinál a másik? vagy azt a dobálós bizalomdolgot csináljuk? Ajjaj, én elejtenélek Beth. A feléd zuhanó testek ijesztőek. Vagy elesnék veled együtt - mondom kissé idegesen. A szünet olyan 10 percre nyúlik el, és amikor a pasas összecsapja a kezeit megrezzenek. Vajon mikor lesz vége ennek a napnak? Úgy érzem magam, mint a mágiatörténet órán. Jobban várom a végét, minél több ideje tart. pedig nem rossz ez. A hely is elég meghitt.
Szépen kúszik be a napsugár a terembe, a sziluettünk egészen avantgard módra nyúlik meg, miközben ott tükröződünk vissza a tükör előtt. Hatalmas és monumentálisak az ablakok, mint egy óriás szemei.
Éppen felálltunk volna a következő szituációhoz, de hirtelen megszólal egy hangos csengő, amitől megugrok, és lecsapom véletlenül Beth-et is. Ijedten bámulunk egymásra, mire a fazon, aki ugyan bemutatkozott, de nem is emlékszem, hogy hívják, komoly fejjel bámul vissza ránk.
- Nem kell aggódni ez tűzriadó, rutingyakorlat, úgyhogy most mindeki hagyja el szépen összeszedetten a termet, csak semmi pánik.
Óóóóó, dehogy nincs pánik. és ha tényleg kigyulladt valami? ha mind ithalunk? Én még túl fiatal vagyok, Jasperrel sem költöztem még össze, nem bújtem vele össze annyiszor, hogy ne bánjam meg, és amúgy is. Nem akarok tüzet. Miért történik minig valami hülyeség velem? Összeszedem gyorsan a cuccom, és szabályosan rácsimpaszkodom Beth-re, de ahogy kinyílok az ajtó megcsap minket valami nagyon erős füst. Oké. Meg fogunk halni. A  pasas előre siet, és a lehető legnyugodtabban terelget le minket, én meg komolyan megőrülök. Tényleg tűz van. És büdüs meg füst.
Lassan leérünk, ahol már várnak minket a tűzoltók, barátságosan ineteg egy rászük, míg páran beszaaldnak, meg valahol fent valami tüzet oltanak a slaggal, vagy mi a bánattal.
- Jésszusom, Beth, tényleg kigyulladt valami. Most már nagyon szükség van arra a fagyira... - motyogom. Nem szeretem így a tüzet, ami csak terjed és terjed és megeszi a dolgokat. - mondjuk egy naaagy adag... citrom fagyi. Sok-sok színes drazséval.

[- Nem kell aggódni ez tűzriadó, rutingyakorlat, úgyhogy most mindeki hagyja el szépen összeszedetten a termet, csak semmi pánik.]

◊ részletek a próbatáblán ◊
2002.07.10.

◊ Sophie ◊
holnapra már tudom majd a szöveget...

zene ◊ Beth dal outfit ◊ simple

Sophie leteszi az üveget. Ahogy közelít a padló felé, még van remény, hogy csak viccezik, de aztán földet ér. Hát, egyszer fel kell robbanni, nem játszhatjuk el ezt a végtelenségig. A rendező szünetet rendel el, így legalább szívhatunk egy kis friss levegőt.
- Most szerinted mi lesz a következő? Egymással szembe kell állni és utánozni, mit csinál a másik? vagy azt a dobálós bizalomdolgot csináljuk? Ajjaj, én elejtenélek Beth. A feléd zuhanó testek ijesztőek. Vagy elesnék veled együtt -
Jóízűen felkacagok. Elképzelem, ahogy Sophieval össze vissza ejtegetjük egymást, és kiküldenek mondván csak kárt teszünk a másikban. Jó, néha ön és közveszélyes tudok lenni, de nem annyira, hogy komoly baja egyen a másiknak. Inkább úgy mondanám, hogy ön és közbosszantó tudok lenni a béndzsaságommal.
- Elesnénk, legurulnánk a lépcsőn egészen  portáig! Nem tudom, mi lesz a következő, a de a gyomrom összeszorult egy kisebb kaviccsá...
 A szünet alatt miindenki igyekszik az ismerőseihez csatlakozni, és akinek kell, elintézi a folyóügyeit. Én csak egy kávét veszek a büféből és helyet foglalok az egyik padon, szürcsölve a lávén. Tulajdonképpen abba kapaszkodok. Mondjuk minden reggel is, de ma különösen. Ajj, de nem akarok én itt lenni...olyan sok az idegen. De látom ám Sophien is, hogy egyáltalán nem érzi jól magát. Felpattanhatnánk egy seprűre, és elvágtathatnánk innen. Neeem, nem akarok bajba kerülni, még a végén meg se kezdhetném a hatodik évem a Roxfortban. És akkor...akkor..na jó, abba inkább bele sem gondolok, inkább szedem a lábaim a lépcsőn felfele. Na, akkor újra itt, próbálkozzunk meg vele mégegyszeeeer...jól ez az..biztosan...Éppen leüllni készülök, mikor a csengő éles trillái megszólalnak. Ijedten nézek körbe, a többiekre, a rendezőre, Sophra. Jaj, mi ez a hang?
- Nem kell aggódni ez tűzriadó, rutingyakorlat, úgyhogy most mindeki hagyja el szépen összeszedetten a termet, csak semmi pánik.
Juhééééé! Szabadok vagyuuunk! Az én fejemben meg sem fordul, hogy mondjuk kigazi tűz van, vagy ha van is, gondolom, a tűzoltók majd gyorsan elintézik. Összeszedelőzködünk, mindeközben Sophie belém csimpaszkodva kapkodja össze a holmiját.
- Nyugi Sophie, szerintem nem lesz semmi gond. Nekem a régi mugli sulimban egy somószor volt tűz riadó. Az elsőnél nagyon féltem, és így hagytam el a kedvenc rózsaszín vonalzóm
A mugli szót persze szinte suttogom Sophie fülébe, nehogy valaki meghalljon minket. Azt a vonalzót szerettem, tipikus kilencvenes évek giccses vonalzója volt, úsztak benne műanyag halacskák is. Mondjuk jobb nem lettem tőle matekból. El is indulunánk kifelé, de megakadályoz benne egy tetemes, mennyiségű füstcsoport,. Egy füstfüggöny. Na, akkor hátrarc, és...keresek egy másik kijáratot. Kell lennie. Muszáj lennie vészkijáratnak. Ahogy perdültem egyet magunk körül, a rendező pasas, gyorsan leterel minket. Igyeksze visszatartani a levegőt és nem belélegezni a füstöt. Gyprsan leszaladunk a levegőre, ahol már ott áll 2 tűzoltó kocsi. Köhécselek párat, mert valamennyit mégiscsak sikerült beszippantanom a jóságból. MIndenki bizonytalanul pislog ide-oda.
- Jésszusom, Beth, tényleg kigyulladt valami. Most már nagyon szükség van arra a fagyira...
Egyetértek, nem is hiszem, hogy ma folytatódni fog a próba. A padra lerakom a szedett vetett cuccaim, és szépen begyömöszkélem őket a táskámba, de csak diszkréten, mert tágítóbűbájjal szórtam meg. Elsőre mondjuk nagyon nem sikerült, ugyanis teljesen tenyérnyire szűkítettem. másodjára szimplán semmi sem történt, de harmadszorra sikerült kicsit beletágítanom, Nem mondom hogy patent, de határozottan tágasabb a beltere.
A próbát a mai nap további részében elengedem. Még ma kaptok üzenetet a holnappal kapcsoltban, de az asszisztens kiírartja a próbatáblára is, a színház honlapján meg tudjátok majd nézni. A jelszó WestEnd2002. További kellepes napot!
Sophira nézek kikerekedet szemekkel. Hát akkor mégiscsak...a fagyi..vagyis most elmehetünk akárhova! Nagyon örülök neki, hiszen nem is mesélte, hogyan alakulnak a dolgai azzal a Jasper fiúval, és én nagyon kiváncsi vagyok.
- Akkor..mit szólnál, ha átmennénk a Greenwich parkba és teletömnénk magunkat finom fagyival? És közben mesélhetnél Jasperről meg rólaaaad...-
A háttérben a tűzoltók a tűz nagy részét eloltották már. Fél füllel annyit hallok, az egyik öltöztető a rezsón hagyott valamit, és az gyulladt meg. A konyha fele megpörkölődött, holnap át kell költöztetni a konyhát, így be kell hívni a műszakot, hogy pakoljanak át. Na, akkor tényleg szabad a mai napunk, gondolom magamban. Elköszönök, majd a táskám a hátamra dobom, és el is indulunk.
- Jól megvagytok? Nagyon szerelmes vagy?

A helyszín szabad!