Greenwich Park

Kisebb közterület rengeteg muglival, közöttük számos külföldivel. Hétköznap valamivel kisebb a tömeg, mint hétvégente, amikor - ha éppen az időjárás engedi - sokan kiülnek ide piknikezni vagy csak eljönnek sétálni egyet a családdal.
A varázslóknak is fontos ez a hely, hiszen bizonyos rituálék helyszíne a 0°.

[ღ Próbáljunk próbálni ღ]

ღ Próbáljunk próbálni ღ

Beth

(2002. július 10.)

Ruci

Oh, this has gotta be the good life
This has gotta be the good lifet

A szívemben dobog a torkom. Vagyis fordítva. Iagzából annyira dobogok a stressztől az élni akarok adrenalintól, hogy össze-vissza dobogok, és a testem se tudja, hogy hol. De végül is nem történt katasztrófa, nem halt meg senki. Te jó ég, meg is halhatott volna valaki. Kint a friss nyári levegőn csap arcul a dolog, és igazából... Iagzából ez megint csak rám tesz egy lapáttal, hogy mennyire be vagyok ijedve. Szerintem erre kéne valami gyógyszert szedni, vagy bájitalt, hogy ne legyenek instant kikészülve az idegeim.
Kifújom a levegőt, körülöttünk az emberek tesznek-vesznek, vagyis inkább oldják a tüzet, én pedig a nap felé fordítom az arco, hogy egy kicsit fellélegezzem, hogy egy kicsit tudatosítsam magamban, hogy nem történt smemi rossz dolog. Mármint tényleg semmi. lehet az ostromos dolgok miatt bírom az ilyen helyzeteket rettenetesen nehezen, és bár Balthasar emléke nem fáj nagyon, csak sajog, még minidg bűntudatom van. De ez nem az ostrom, és minden rendben van. Igen, igen, minden rendben.
Inkább Beth fellé mosolygok, hogy ő is lássa, hogy jól vagyok, a helyzetet olyan menőn hollóhátas nyugalommal kezelte, ami nagyon király ám. Bárcsak én is bátor lehetnék végre. És ahogy megnyugszom, a kis kellemes londoni szél is megsimogatja az arcom, megnyugsgzom a muglik közegében, hiszen az élet megy tovább. Az élet mindig megy tovább.
Ahogy kiadja az utunkat a rendező, vagy ki a szös, egyre jobban érzem a sejtjeimben, hogy kell fagyi. Nagyon-nagyon kell nekem fagyiii. És azt hiszem Beth és érzi ezt. Mert ha nyár van akkor fagyi. Éed tölcsér. Minden izé, a tetejére, amit cska kérni lehet.
- Akkor..mit szólnál, ha átmennénk a Greenwich parkba és teletömnénk magunkat finom fagyival? És közben mesélhetnél Jasperről meg rólaaaad...- Erre szélesen elvigyorodom, és megindulok vele a park felé.
- Izlelő bimbókat felkészíteni, mert jön a mennyei fagyiiiii - leleksedem. - Óh, hát... tudod, van egy két dolooog - jegyzem meg nagyon lányosan, és alig várom, hogy jó nőhöz illően beszélhessek a legjobb témáról, a szerelemről.
A park nagyon kellemes hely, mindenhol édes kis kutyák rohangálnak vagy hemperegnek bőszen a fűben, a gazdik közelében. vannak itt futók, meg biciglizők is. Kicsit hiányzott már ez a mugli érzés, hogy nincs varázslat csak az átlagos normélis élet. Szertem a mugli világomat, és még talán túlságosan ragaszkodom hozzá most is. Bár már nem utasítom el elvből a varázslást, mert az is jó dolog. Ahogy Balthasar is mondta.
- Jól megvagytok? Nagyon szerelmes vagy?
- Azt hiszem túlságosan is. Tudod... Majd el fogok menni hozájuk, Írországba, a héten, szóval nem is fogok tudni jönni a töbi napon... Rose néni nagyon bekavart - jegyzem meg szertettel. - Tudod, jasper mellett minden nap nagyon szerelmesnek érzem magam. Teddyvel valahogy ez nem volt meg. Félek is kicist most, hogy mi lesz ha eltűnik ez a szerelem belőlem - teszem hozzá, miközben megpillantom az egyik fagyis standot. Olyan klasszikus bicajos fagyis akármi.
- Na és teeee? Az évzárón és előtte is olyan kis ábrándosnak tűntél!

◊ részletek a próbatáblán ◊
2002.07.10.

◊ Sophie ◊
holnapra már tudom majd a szöveget...

zene ◊ Beth dal outfit ◊ simple

A tűz és ez az egéz mizéria meg tudja viselni az embereket akkor is,ha vgül aztán nem történik semmi nagyobb baj. Ez az ijedtség kiül Sophie arcára is, én meg csak azon tanakodom, én miért viselem ilyen higgadtan. Ahogy a füstöt köhátseljük fel, persze eszembe jut, hogy mmi lett volna, ha tényleg benn ég valaki, és erre igazán elszégyellem magam, hogy ez nem jutott eszembe elsőre. Talán ilyen kis önző lennék? Nem akarom még jobban elkedvteleníteni magam, így inkább arra az öröme koncentrálok, hogy végülis mindeki jól  van, és szabad lett a napunk további része. Ráadásul nem is egyedül kell kóvályognom, mert itt van Sophie is, ami nagy szó, ls nagy öröm nekem, mert Szeptembertől már nem fogom látni a Roxfort falai közt. Olyan gyorsan eltelt ez az egy év...hiszen csak most volt Szeptember. Én meg már le tudtam az RBF-eket...szinte hihetetlen.  Megnyugtatóan biztató mosolyt küldök Sophie felé, hogy lássa, most már minden oké, és a finom fagyik már epekedve várnak ránk. A fagyis ötletem neki is tetszik, így a többiektől való búcsúzás után fel is kerekedünk.
megindulok vele a park felé.
- Izlelő bimbókat felkészíteni, mert jön a mennyei fagyiiiii -
Remek, remek, az én ízlelőbimbóim már teljesen készen vannak a várt rohamra, itt állnak teljes hadi felszerelésben. Jasper és a mesébe illő kapcsolatuk felől érdeklődöm- Ahogy Sphie huncutan elsomolyodik, én is vele somolygok.
- Óh, hát... tudod, van egy két dolooog
Közben elérünk a Greenwich parkhoz. Pár madár kellemesen trillázik a padokon, és a fák ágain, a szellő néha bele bele kap a hajunkba és kellemesen hátrafújja. Szeretem a nyarat, még így is, hogy nincs harminc akárhány fok. Persze más volt Egyiptomban, és más itt, de micel ezt szoktam meg, nekem ez a kellemesebb. Nem folyik rólam feszt a víz.
A kérdésemre, hogy szerelmes e, nagyon is igenlő választ kapok, így idétlen tinédzser bájvigyorral nézek Sophire, jelezve hogy jaj, Merilnre, meséj máááár!
- Azt hiszem túlságosan is. Tudod... Majd el fogok menni hozájuk, Írországba, a héten, szóval nem is fogok tudni jönni a töbi napon... Rose néni nagyon bekavart -
Úúúúú...Írország, de jóóó. Továbbra is idétlenül bámulhatok Sophiera, igyekszem elrendezni az arcizmaimat. MInidg is bénán vigyorogtam, még szerencse, hogy nincsenek sárga, ferde fogaim. Hát, azt kicsit sajnálom, hogy nem jön többet, de az sem bztos hogy én jövök. Vagy is hát...csak be kéne fejezni a dolgot...nem szeretek befejezetlenül hagyni dolgokat. Amibe egyszer már bele kezdtem, azt egyszerűen végig csinálom, akkor is, ha össze kell szorítanom a szép fehér fogaim.
- Tudod, jasper mellett minden nap nagyon szerelmesnek érzem magam. Teddyvel valahogy ez nem volt meg. Félek is kicist most, hogy mi lesz ha eltűnik ez a szerelem belőlem -
Ezen igazán elgondolkodom. A szerelem általában elmúlik. De ez nem törvényszerű. Láttam már idős házaspárt, akik bottl mentek, de még mindig bolondultak egymásért. Azt hiszem, ezt el is mondom Sophienak, hátha ezzel kicsit megnyugtatom.
-Nos igen...de ha elmúlik, akkor is volt egy szép szerelmes kapcsolatod, amiből biztos sokat tanulsz. és ne félj, hogy elmúlik, láttam már idős házaspárokat, akik a járokeretikkel közlekedtek de még mindig teljesen oda voltak egymásért. Még egy csomó közös elsőtök lesz, amiktől talán még szerelmesebbek lesztek.
Meg az együtt átélt rossz dolgok...amikor a másikra támastkodhattok, vagy segíthettek a másiknak...de ezt valamirt már nem mondom. Látom is a  fagyist, mindjárt jöhet a tömény tökély. Mielőtt odalpénék, és sorolnám is a kívánságaim, Sophie még feltesz egy kérdést, amire nem tudom, mit válaszoljak.
- Na és teeee? Az évzárón és előtte is olyan kis ábrándosnak tűntél!
Ábrándosnak...hát...az éváró. Nagyon oda akrtam menni Hugohoz, de nem is tudtam mit mondjak neki, nem is akartam zavarni, és hirtelen olyan bénának éreztem magam, hogy inkább csak turkálgattam az ételem, és azon morfondíroztam, hova szaladt el ez az év. Meg az is zavart, hogy a buta ábrándozásaim miatt megint nem lettem iskolaelső. Azt hiszem, kedzek lemondani erről a célomról. Nem vagyok rossz tanuló, de mostanság sokkal jobban szeretek elkalandozgatni. Az az igazság, hogy azt hiszem, tetszik nekem Hugo, de nem nagyon merem ezt kimondani hangosan, és még az is, hogy erre gondolok, zavarbaejtő, mert nyilvánvalóan szermenyit sem érdeklem úgy, de annak is örülök, ha barátok lehetünk, így el is hessegetem ezt a buta gondolatot.
-Háát..izééé..szomorkodtam kicsit, hogy nem lettem iskolaelső..de örültem, hogy az idén lettek barátaim. Te, Louis, meg Hugo..
Mielőtt megint gyanútlanul elpirulnék, inkább kérem a fagyijaim.
-Jó napot! Én szeretnék édestölcsérbe egy kiwit, egy citromot és eeeegy....cappucinot.-

[ღ Próbáljunk próbálni ღ]

ღ Próbáljunk próbálni ღ

Beth

(2002. július 10.)

Ruci

Oh, this has gotta be the good life
This has gotta be the good lifet

Annyira boldog vagyok, hogy Beth mellett még kiélhetem azt a vad, lányos oldalamat, ahol modnjuk nem kell mást csinálnom, csak fiúkról pletykálni, és mindenféle lányos hülyeséget csinálni. Ez valahogy olyan dolog, mint a fiúknál a közös sörözés egy kocsmában meg a közös verekedés valami random pasi ellen aki nem szipmi, és valahogy az olyan menőn fiús. Nekünk pedig itt van a sikítozás a hülyén, cinkosan egymásra vigyrorgás és a pletykálás. Bár azt hsizem a fiúk is vannak olyan pletykásak, mint mi.  Sőt.  
idétlen, szerelmesen széles vigyorral bámulok Beth-re, miközben magyarázok neki mindenfélét Jasperről. Szinte teljesn kivirulok, ahogy magyarázok, és elragadnak az érzelmek, meg a pillangók, meg a jaj, de szeretem Jaspert érzés, és valahogy elképesztően furán rózsazsín felhőben érzem magam, ami eddig snekivel sem volt ilyen intenzíven heves és durván állandó. Ezért is félek, hogy elmúlhat, rettenetesen félek, pedig csak felettem vannak még azok a felhők.
A park is rózsszínnek tűnik hirtelen, ahogy a madarak barátságosan énekelgetnek, az emberek mászkálnak, és egyre közelebb kerülünk a fagyis emberhez is.
- Nos igen...de ha elmúlik, akkor is volt egy szép szerelmes kapcsolatod, amiből biztos sokat tanulsz. és ne félj, hogy elmúlik, láttam már idős házaspárokat, akik a járokeretikkel közlekedtek de még mindig teljesen oda voltak egymásért. Még egy csomó közös elsőtök lesz, amiktől talán még szerelmesebbek lesztek - magyarázza Beth, én pedig barátnősen megölelem. Valahogy jól esett ezt hallani, és olyan aranyosan hangzik az, hogy mindig lesz elsőnk meg ilyenek.
- Jaj, Beth, ez annyira menőn hangzik - mondom, miközben megzsorongatom nem sokkal a fagyis előtt. Szeretek Beth-tel beszélgetni, olyan aranynos, és úgy örülök, hogy ő és Mirusék a barátaim lehettek a Roxfort alatt, azután, hogy AVrey annyira eltűnt az életemből. Valahogy elvesztettem egy barátot de sokat kaptam helyette. Kicsit elszorul a szívem, hogy már nem megyek vissza többet a suliba, hogy nem tévedhetek el a folyosókon, hogy nem pesztrálhatok alsóbb éveseket, és megszűnnek a házak, a furcsa hangulat... De valamikor fel kell nőni. Mindenkinek fel kell nőni, és azt hiszem nekem is eljött az időm. De most még egy picit hadd legyek még gyerek.
-Háát..izééé..szomorkodtam kicsit, hogy nem lettem iskolaelső..de örültem, hogy az idén lettek barátaim. Te, Louis, meg Hugo..- válaszolja közben Beth, én pedig mosolyogva bólintok. Bár kicsit mintha Hugo nevét máshogy ejtené... Vagy egyszerűen ennyire elragadott az előbb az a fránya szentimentalizmus.
- Annyira örülök, hogy találtál barátokat, Beth! Senkinek sem kellene magányosnak lennie. Jut eszembe, majd néha levelezhetnénk egymással!- mondom, és mikor a fagyishoz érünk, és Beth is kér, én is hümmögve nézegetem a kínálatot.
- Én szeretnék eeegy... mákos gubásat és egy vaníliásat... Édes tölcsérben! És olyan színes ddrazsékkal! - magyarázom lelkesen, és miután sikerül kifizetni a fagyit, keresek egy kedves kis padot, hogy leülgessünk.
- Mit fogsz csinálni a nyáron? - kérdezem aztán, miután helyet foglaltunk.

◊ részletek a próbatáblán ◊
2002.07.10.

◊ Sophie ◊
holnapra már tudom majd a szöveget...

zene ◊ Beth dal outfit ◊ simple

Sophiet hallgatni, ahogy a szerelemről mesél kipirulva, mosolyogva, teljes beleéléssel, és közben fagyizni annyira csodálatos, hogy ha tehetném, megállítanám itt az időt egy kicsit, hogy még ízlelgethessem nem csak a fagyimat, hanem a csajos beszélgetést, meg persze a kellemes nem sülsz meg de süt a nap nyarat. Elnézem, ahogy Sophie szinte hadonászik, és már már csak elkezd lebegni a fejem felett egy kis rózsaszín felhőn, és onnan magyaráz. Közben a pillangók kirepülnek a száján, amin nevetünk egyet, és ahogy JAsperről beszél, megjelenik egy szövegbuborák, amiben Jasper feje van meg keze és integet nekünk. Aztán megrázom a fejem és visszazuttyanok a valóságba. Persze Sophie így is vidáman duruzsol, csk felhő meg pillangók nélkül. Nem, mégsem egy vicces romkomban vagyunk. A mindenségit! Pedig csuda vicces lenne. Elmondom végül a sok első közös dolgot, ami biztos ugyanilyen bizsergető erőt ad. Amitől azt érzed, képes vagy mindenre, a hegyet is megmozgatod, egyszerűen azt érzed...azt érzed, hogy niccs lehetetlen. Nem tudod, ez az érzés meddig tart, mikor alszik ki, de mikor ilyen igazán érzed, akkor nem tudsz már azzal törődni. Ha megtörténik,hát megtörténik, nem tudsz ellene mit tenni, de amíg ez a flow érzés van, addig csak élvezed. Vagyis..gonolom, ez ilyen...Sophie megölel, és én olyan kedvesen, őszintén ölelem vissza, mintha csak a nővérem lenne. Jaj, te kedves Soph..
- Jaj, Beth, ez annyira menőn hangzik -
Rákacsintok, mert érzem, hogy ez valóban így lesz. Bár nem igazán ismerem Jaspert, de ha Sophiet szereti, akkor biztos vagyok benne, hogy elég klassz. Egyébként meg, ha összetöri Soph szívét, akkor úgyis odamegyek, és szétrúgom a seggét. Megtalálom a módját. Nem fogja tudni hogy én voltam, de megkapja a magáét. De persze, ez csak a szükséges előre gondolás, én bízom benne, hogy ha veszekednek is majd, elsimítják őket.
- Annyira örülök, hogy találtál barátokat, Beth! Senkinek sem kellene magányosnak lennie. Jut eszembe, majd néha levelezhetnénk egymással!-
Ahogy a kezembe kapom a fagyit, rögtön meg is kóstolom, de régen ettem, és a fagyi kissé hideg lett hirtelen a torkomnak, és köhögni kezdek, mindeközben pedig a köhögőrohamommal egyszerre lelkesen bólogatok is jelezve hogy ez nagyon jó ötlet! Miután kiköhögtem magam, konstatálom, hogy néha meglehetősen béna vagyok, de örülök, hogy még élek. HIába remekelek bűbájtanon, ha mugli helyen elkaszál egy gombóc fagyi. MuglikÉnt szerintem nem élnék sokáig. A varázslat a mankóm. Tényleg mázlista vagyok...
-kkhhh..Bocsi. Szóval azt akartam, mondani, hogy az nagyon jó lenne! Én  is írok majd neked szép rajzos mellékletekkel!-
Sophie is kéri a sajátját, remélem ügyesebb nálam.
- Én szeretnék eeegy... mákos gubásat és egy vaníliásat... Édes tölcsérben! És olyan színes ddrazsékkal! -
Ahogy nagy nehezen kiválogatom a sarlóim, meg a knútjaim közül a pennyjeimet, végre a fagyis kezébe nyomom. Egyszer majdnem galleonnal fizettem. Biztos azt gondolták volna valami játékpénz, és hívták volna a yardot. A pad felé vesszük az irányt, hogy lálógatva élvezzük a parkot.
- Mit fogsz csinálni a nyáron?
Nincsenek túl izgalmas terveimszerintem többnyire othton leszek, és a tankönyveimet lapozgatojm. Legalábbis Augusztusban már mindig ezt szoktam csinálni, de ezt..ezt most inkább megtartom magamnak, mert bár tudom hogy Sophie nem néz hülyének, de nem akarom erősíteni a stréber hollóhátas zárkózott sztereotípiát. Ahogy leülnk, lóbálni akarom a lábam, de szomorúan veszem észre, hogy mjócskán leérnek a lábaim. Oh. Hát ..lehet picit megnőttem mostanság...tényleg. Fogalmam sincs hány centi vagyok, meg hány kiló. Semmi ilyesmit nem tudok magamról.
- Nem terveztem sok mindent. El szeretnék menni  Hertfordshirebe az állatfarmra kicsit körbenézni, meg szeretnék az idén felülni egy légballonra. Tényleg te ültél már hőlégba...
Éles sivítást vagy inkább sikoltozást hallok. Odakapom a fejem, hogy jobban lássam. Nyújtogatom a nyakam, és nagyokat pislogva keresem a zaj forrását. Egy fura alacsony napszemüveges pasas rohan ki az egyik kisebb üzletből, mögötte kétségbeesetten kiabál egy nő, a kezével hadonászik.
-Fogják meeeeg! Fogják meg könyörgööööm! A táskáhááááám!
A pasas átvág a parkon, és egyenesen felénk tart. Az arcomból hirtelen kimegy az összes vér, és falfehéren pislogok a vészes gyorsasággal közeledő pasira. Mellettünk fog elfutni? Jaj, a manóba, mit csináljunk? Vetődjünk rá? VAgy csak üljünk és nézzük? segítséééééééég!

[ღ Próbáljunk próbálni ღ]

ღ Próbáljunk próbálni ღ

Beth

(2002. július 10.)

Ruci

Oh, this has gotta be the good life
This has gotta be the good lifet

Már most egy kicsit hiányzik a Roxfort hangulata, és a tudat, hogy a következő években nem térhetek oda vissza, elszomorít. De egyelőre most itt van nekünk a nyár, hogy együtt tölthessük, és talán néha belógok hozzájuk a Roxfortba, az óráim szünetében, amikor modnjuk jaspernek is akad tennivalója. És persze ott vannak a levelek is. Kicsit se hittem volna, hogy Avery után ennyire jóban leszek másokkal, de sokkal többen közelebb kerültek hozzám, mint ahogy Avery bármikor is került volna. Furcsa volt, ő volt az első barátnőm, az ostrom óta, de azt hiszem akkor ott fontos volt az életemben, és el kell fogadnom, hogy ha rosszul és csúnyán is végződött ez a barátság, de megvolt a maga jó ideje, auzt hiszem. Most már nélküle is boldogulok, és valószínüleg nem is fogom többet látni. Remélem, hogy se Beth, se Mirus, se Luci nem tűnik így el mellőlem, az szomorú lenne, főleg, hogy már most hiányzik mindeki.
Csak elhessegetem ezeket a szomorú gondolatokat, mert inkább a vidámságra és a fagyikra fordítom a  figyelmemet és örülök, hogy élek, nem haltunk meg a tűzben, Szent Mária...
-kkhhh..Bocsi. Szóval azt akartam, mondani, hogy az nagyon jó lenne! Én  is írok majd neked szép rajzos mellékletekkel!- erre felcsillan a szemem, Beth szépen rajzolt, kicsit irigykedtem is a hollóhátasokra, hogy olyan művészies beállítottságúak, és annyira szépen tudnak alkotni. Jó, én is faragok, de az nem olyan nagy dolog, csak fa kell hozzá, meg ilyenek.
- Az nagyon klassz lenne. Mindegyik rajzod kitenném külön egy parafa táblára, és a végén olyan lenne, mint egy haaaaatalmaaas mozaik festmény - mondom lelkesen, és el is vigyorodom hozzá, majd én is kikérem a fagyim és megindulok vele egy padig. Kellemes és hangulatosan tökéletesnek tűnik minden, főleg ha az ember egy nagyon jó barát társaságában tölti el a szabadidejét.
Belegondolva ezerbniy apró változás történt velem az elmúlt egy évben. Szinte ijesztő, hogy menni minden történt. tavaly nyáron találtam meg az apukámat és még most sem tudom, hogy valljam be neki, hogy én amúgy boszorkány vagyok. Egyik gyerekében sem jelent meg semmilyen mágikus dolog, és még én se tudom, hogy honnan a fenéből szedtem össze, vagy hogy működik ez az egész. Nehezen fogadtam el magam boszorkánynak, de mostanra egészen jól megbarátkoztam a gondolattal. Sőt, tavaly nyáron még Teddyvel jöttem össze a vonatúton, aztán egy fél évvelm később már elváltak az útjaink. És most Jasperrel vagyok, és az életem most olyan jónak tűnik.
Álmodozva fordulok Beth felé, miközben megkérdezem, hogy mi a terve a nyárra. valahogy nekem még az is rendkívül mozgalmasnak ígérkezett, és reménykedem benne, hogy nem fog benne olyan szörnyűség történni, mint a tavalyi csillagles, vagy mondjuk az azt követő álomcsapda szerűség. Megborzogok egy kicsit, és valahogy az Elvarázsolt Kastély óta szerzett vékonyka heg is kicsit lüktetni kezd a csuklómon, pedig az is olyan régen történt már.
- Nem terveztem sok mindent. El szeretnék menni  Hertfordshirebe az állatfarmra kicsit körbenézni, meg szeretnék az idén felülni egy légballonra. Tényleg te ültél már hőlégba...
Szeretném mondani, hogy ez de menő, hogy rajzoljon le sok aranyos kis lényt, amit csak meglát, hogy én meg ott fogok nyártól dolgozni, és amúgy is oda fogok járni egyetemre, és de menő, mert én még nem voltam ott. Szerettem volna válaszolni, hogy nem, nem ültem még hőlégballonon, de akkor összerezzenek egy kiabálásra, és odakapom a fejem, hogy mégis mi történik.
A tolvaj, aki ellopott valami táskát, az éppenséggel felénk kezd rohanni, látom, hogy Beth mennyire kétségbeesetten pislog, és én sem tudom, hogy mégis mit kell ilyenkor csinálni, de aztán ahogy elénk ér a furán mérges arcú tolvaj hapsi, kiteszem a lábam, és rögtön hasra is esik benne, de a lába úgy belém akad, hogy szerencsétlenül lerántódok a padról. ösztönösen kapaszkodó után kapok, ami történetesen Beth, szóval őt is húzom magam után, hogy aztán összeolvadjunk valami hármas gubanccá.
- Engedjetek! Engedjetek, ostoba kölyök! - mordul rám a nem egészen kellemes illatú csöves tuhás bácsi, mire összerezzenve bámulok rá. Igen, nem gondoltam ennél jobban tovább, hogy most meg mégis mit csináljak.

◊ részletek a próbatáblán ◊
2002.07.10.

◊ Sophie ◊
holnapra már tudom majd a szöveget...

zene ◊ Beth dal outfit ◊ simple

Az ötletem, miszerint majd mindig rajzos mellékletekkel látom el a leveleket, nagyon tetszik, és jópofának találom, pedig a saját ötleteimmel általában nem vagyok ilyen jó visznbyban, mindig kételkedek magamba, de ez most kivételesen tetszik. Talán azért, mert nem vizsgaanyagnak szánom, csak egy kis apró kedvesség Sophinenak, és én nagyon szeretek kedveskedni a barátaimnak.
- Az nagyon klassz lenne. Mindegyik rajzod kitenném külön egy parafa táblára, és a végén olyan lenne, mint egy haaaaatalmaaas mozaik festmény -
Széles vigyorral bólogatok olyan hevesen, hogy csoda hogy a nagy vekni fejem le nem esik. Legalább így fenntarthatjuk a barátságot, ha nem is találkozunk majd annyit. De majd én is többet lejárok a faluba, és nem csak mindig a kastélyban molyolok valamit a könyvekkel, meg a bűbájokkal. Elkezdtem előre gyakorolni a néma varázslást, mert legutóbb az órán nem sikerült, és nagyon le lettem lombozva. Azóta már sikerült 2 alkalommal is, de még közel sem tökéletes. Mindenesetre ha az a kis szöszi negyed illetve most már ötödéves kis fruska megint kilőne rám egy pofixot, már nem lennék olyan nagy bajban. A mardekárosok nagy része még mindig nem kedvel, pedig tényleg nem csinálok semmi bosszantót. Valahogy...mégis minidg bambának tartanak, meg furának. Egy szóval a nagy részük szerint egy béna cringe vagyok. Ezt a kis bénaságom mindig igyekszem a tudásommal kompenzálni. Szóóóval visszakanyarodva az eredeti gondolatomhoz, ha Sophiet már nem látom a kastélyban, akkor majd többet megyek Roxmortsba, esetleg Hertfordshirebe, ha esz rá alkalmam...de ha nem, akkor ott vannak a levelek.
- Be akarok szerezni egy bűvölt fényképzőt, és sok sok képet is csinálni. Majd a képekből is mindig küldök egyet. Ha rossz kedved lesz, akkor csak rájuk nézel, éppen miket bénázok a kastélyban. -
Mikor aztán Sophie a nyári terveim felől érdeklődik, a hőlégballont kezdem el mesélni, de aztán jön a sikoltozás, és a felénk rohanó alak. Nagy szemekkel kétségbeesetten kamillázok, hiszen aztamurmácosmindenségit, vészesen közeleeeeeeg....nézem, ahogy aztán Sophie kiteszi a lábát. Ki akarja gáncsolni. Jajmamimamimamiii...a rosszarcú idegen rögtön el is vágódik, de Sophiet is valahogy elrántja. Látom, ahogyan belém fogodzkodik, és együtt zuhanunk a földre. Zuhanás közben olyan gondolataim tmadnak, hogy jaj, most össze is lapítjuk a tolvaj urat, vagy szegény Sophienak törik ki a karja, és most mégis mi lesz. HIába próbálom visszanyerni az egyensúlyom, nem találok semmit, amibe belekapaszkodnék, így aztán mind a hárman a földön landolunik.
- Engedjetek! Engedjetek, ostoba kölyök!
Igyekszem kigabalyodni, és feltápászkodni. Eszembe jut a táska. Jaj, addig sophie meg ne mozdulj amíg nincs..meg aaa...kutatni kezdek a táska után, megpróbálom valahogy kihámozni Sophie és a pasas közül. Biztos valahol a kezében lehet, vagy magához szorította. Úgy tekergek, mint valami bolond kígyó, vagy gyík, aki szabadulni akar egy pókhálóból, csak nem megy neki. Végül aztán a kezembe akad a táska, és el is veszem. Oké, a táska nálam. A tuajdonosa is lassan ideér. Szegény teljesen leharcolva ér ide, izaddságcseppjei a szemébe folynak, amitől a szemei már tiszta vörösek. Nagy nehezn feltápászkodom, és visszaszolgáltatom.
-Elnézést...öö bocsánat, ez azt hiszem, az öné.-
Most veszem csak észre, hogy a nagy esésben a fagyim is leesett, vagy ez Sophie vagyija volt? A táska ugyanis félig elázott a fagyiban. Nagyon kínosan érzem magam, Sophie meg még mindig a földön a tolvajjal. A nő többent fintorral veszi el a táskáját, egy halk köszönömöt hebegve. Én gyorsan Sophie felé nyújtom a kezem, hogy felsegítsem.
-Jól vagy Sophie? Nem fáj semmid? Remélem nem tört el se..-
A köpcös szemüveges alak úgy pattan fel, mint valami elcseszett fekete főnix. Itt is volt, meg nem is. Hát...futni hagytunk egy tolvajt, de a táska végül meglett...nézek a nőre még mindig bocsánatkérően, hoszen csöpg róla a fagyi. A nő bosszúsan távozik, de nem megy el szó nélkül.
-- Igazán köszönöm, hogy sikerült a táskámat teljesen eláztatni. Gratulálok kölykök...
Nem nagyon térek magamhoz, egyszerűen ott faképnél hagy minket.

[ღ Próbáljunk próbálni ღ]

ღ Próbáljunk próbálni ღ

Beth

(2002. július 10.)

Ruci

Oh, this has gotta be the good life
This has gotta be the good lifet

Sosem fogtam még tolvajt. Vagyis egyszer de, de ő csak egy kis mamlasz furkász volt, aki elszökött, és Luppal együtt végigkerestük az egész Roxmortsban, na meg persze végiglopkodta a Gyöngyzug Teaházat is, szóval esélyesen a múltkori Szeszzélyügyem miatt ami akkor történt, amikor Jaqen is velem volt végleg ki is lettem tiltva. Azt hiszem, ki lettem, mert nagyon mérgesek voltak rám. De a kis tolvaj meglett végül is Salamander professzor se tépte le így a fejünket. De a furkász még mindig aranyosabb és bájosabb, mint ez a fura, köpcös tolvaj, aki úgy néz ki, mintha egy képregény figura lenne.
A borulás megkavarja az agyam, nem iagzán tudom, hogy hol van a fel, meg a le, és hogy a kupacban hol vagyok én. Fészkelődünk, zizegünk, összekoccan a fejem a tolvajéval, miközben hősi halált hal a finom fagyim, a tolvaj uraság fején és arcán, remélem becsorog a felsője alá is, ha már az előbb orvul az oldalamba könyököl. Nem vagyok egy kűzdő típus, de a táskáért most úgy fest, hogy az életemet is képes lennék odaadni.
Valahol itt ficereg Beth is mellettem, mert sikerült magammal rántanom őt is, szóval egy hármas halmazban vergődünk,. és persze most nincs erre rendőr, pedig általában mindenhol tele van velük minden. Vagyis azt hiszem, hogy tele van velük, kicsit már megszoktam a sok aurort körülöttem, de az tény, hogy most jól jött volna egy.
A nagy bírkózás közben aztán Beth megszerzi a táskát, én pedig lecsúszook a tolvajról, mármint ő lök arrébb, hogy kiterülök a kavicsos sétaösvényen, és elszelel. Kicsit még repkedő cikeszeket látok a fejem körül repkedni.
-Jól vagy Sophie? Nem fáj semmid? Remélem nem tört el se..- kezdi Beth, én pedig megrázom a fejem, hogy jól vagyok, csak hirtelen nem tudom ki vagyok meg mi vagyok. Aztán szépen lassan feltápászkodom, és egy barátságos győzelmes mosollyal a nő felé pislogok, Beth mellett, aki nagyon furán kikapja a fagyis táskáját a kezéből, és mérgesen végigmér minket.
- Igazán köszönöm, hogy sikerült a táskámat teljesen eláztatni. Gratulálok kölykök... - dörren felénk a nő, mire összerezzenek. Ha bátrabb lennék lekiabálnám, hogy de hát inkább legyen fagyis a táska, mint táska nélkül, de nem igazán tudom ezt a gorombaságot kezelni.
- Öhm, nagyon sajnálom - hebegek bénán, mintha az én hibám lenne még az is, hogy elrabolták a táskát, majd a  nő egy mufurc utolsó pillantást vetve ránk sarkon forul. Mi meg ott maraduk, kissé leharcolt állpaotban, a fagyitemető közepén. Egy ideig némán pislogok, hogy legalább összeszedjem a gondolataimat, majd egy nagy sóhaj kíséretében Beth-re nézek.
- Azt hiszem ez a nap nagyon izgalmas volt. Fura színészkedés, tűzriadó, tűűűűűz, fagyik, tolbvajok, mogorva nénik - összegzem a mai napot. - Azt hiszem most már ránk férne egy kics nyugalom, szóval mit szólnál, ha megint vennénk egy fagyit és közben sétálnánk a parkban, és etethetnénk kacsákat! - vigyorodok el, majd leporolom a ruhámat, és lányosan belekarolok Beth karjába, hogy húzzam ismét a fagyishoz, és közben mindenféle nagyon lányos dolgokról plekykálkodjunk.

KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT!
A HELYSZÍN SZABAD!