India Zayathri
Eltávozott karakter
az Orákulum
Hozzászólások: 54
Jutalmak: +68
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Származás: Mugli születésű
Hajszín : Sötétbarna
Szemszín: Barna
Kor: 38
Ház: Griffendél
Évfolyam: Kijárta
Családi állapot: Elvált
Munkahely: Roxfort
Legjobb barát: Faith
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: Kilenc hüvelyk, ébenfa, magja főnixtoll
Nem elérhető
|
|
« Válasz #15 Dátum: 2021. 05. 04. - 10:45:21 » |
+1
|
Amber nyomában
to; Daniel
2002. január 27., hajnali fél öt
szett Talán csak képzelődtem, de mintha Daniel kissé csalódottnak tűnt volna a válaszomra...Ezt azonban csak arca rezdüléséből szűrtem le, hangszíne és szavai nem voltak árulói. - Igen... tényleg elég sok a feladat hétvégén is... Most például még ki kell javítanom a legutóbbi házidolgozatok nagy részét - feleltem picit gondterhelten, amint rájöttem, hogy tényleg sok a dolgom. Viszont azt is éreztem, hogy a javítást inkább majd holnapra hagyom... ezt a kalandot előbb ki kell pihennem. Aligha tudnék ezek után rendesen odafigyelni a mugli jóslási módszerekről íratott esszékre. Sejtettem, hogy ma még egész nap Amber és Daniel körül forognak majd a gondolataim... Sőt, még az is lehet, hogy holnap is nehezen szakítom el a gondolataimat tőlük. Nem csak én voltam azonban elfoglalt, Daniel is komoly feladat elé nézett, hisz meg kellett gyógyítania a madarat. Bár azt nem tudtam meg, hogy pontosan mivel is foglalkozik Amber apukája a mindennapokban, azt elárulta, honnan ért így az állatok gyógyításához. - A lénygondozás igazán szép hivatás... és biztosan sokban formálja egy gyermek jellemét, ha már ilyen fiatalon megtanul segíteni az elesetteken - jegyeztem meg elgondolkozva, majd nagyokat kortyoltam a teából. Olyan jól esett, teljesen átmelegedtem, ahogy itt ültem, Daniel társaságában... és talán nem csak a tea volt rám ilyen kedvező hatással. Igyekeztem nem gondolni erre, nem akartam bonyolítani az életemet egy plátói vonzalommal, hisz biztosra vettem, hogyha érdekelném is Danielt, az élethelyzete miatt nehezen tudna ismerkedni... Erre.... - Figyelj... tudod eléggé lefoglal a gyereknevelés, meg két helyen dolgozom is...De valamikor, a közeljövőben, ha van kedved... vacsorázhatnánk együtt. Hát, úgy tűnik, nagyot tévedtem az előbb. De ennek még számomra is meglepő módon nagyon megörültem. A szívem önkéntelenül is megdobbant a szavaira, és az örömöt le sem tagadhattam volna, olyan őszintén mosolyodtam el. Mosolyom talán kissé elbátortalanította Danielt, mert egyszerre szabadkozni kezdett. Erre gyorsan összeszedtem a gondolataim, nehogy félreértsen. - Lenne kedvem! Nagyon is! Te... olyan... - haraptam az ajkamba zavartan hirtelen, mert nem tudtam, illik-e kimondani, amire gondoltam: Vonzó vagy. - Szóval nagyon jól érzem magam veled... - összegeztem röviden a lényeget anélkül, hogy túl sokat mondtam volna. Az utóbbi pár alkalommal, amikor ismerkedni próbáltam, alaposan megégettem magam, és nem akartam túlságosan előreszaladni, így nem mondtam ki mindent, amit éreztem. De ha a sors kifürkészhetetlen útjai is úgy akarják, még lesz rá lehetőségem, nem igaz? - Most azt hiszem, ideje mennem, de bagoly útján elérsz bármikor! - pillantottam izgatottan a kék lélektükrökbe, majd kiittam az utolsó korty teát, és felálltam az asztaltól. - Köszönöm szépen a reggelit! Üdvözlöm Ambert és... alig várom a levelet - mosolyogtam rá melegen, aztán ha nem marasztalt tovább, a kanapéval szemben lévő kandalló felé léptem, hogy egy kis hopp por segítségével alig egy szempillantás múlva visszatérjek roxforti szobámba. Amint kibújtam a kabátomból, kimerülten, ruhástul dőltem az ágyra, és szinte biztosra vettem, hogy álmatlan álom ölel majd a keblére, de nem így történt. Nagyon is álmodtam... és abban az álomban tagadhatatlan főszerepet kaptak a ma megismert, lélekmelengető kék íriszek.
Köszönöm a játékot! *.*
|