Nagyelőadó

A kastély határozottan legimpozánsabb terme. Az ódon falak között régi padok húzódnak meg, félkörívben, lépcsőzetesen halad fölfelé. Minden padból tökéletesen rá lehet látni a katedrára és a hatalmas táblára, ahová a tanárok egyszerűen felvarázsolhatják a kívánt jegyzeteket, szakszavakat. A tökéletes akutszika miatt pedig nincs szükség hangfelerősítő bűbájok bevetésére sem.

[outfit]

Viharos napok

outfit

To: Arian Bahri

2001. november 26.

Ritka ronda egy idő volt odakinn. Egész nap fújt a szél, napközben még az eső is eleredt párszor. Semmi kedvem nem volt kimenni, még szerencse, hogy ezen a napon már a harmadik előadást hallgattam a mágia alapjairól, a filozófia rejtelmeiről meg hasonló nyalánkságokról. Igazából meglepően érdekes volt, és szívesen el is hallgattam az előadásokat, viszont egyelőre még nem sikerült közelebb jutnom azokhoz a tanokhoz, amik valóban közelebb vittek volna kutatásaim végeredményeihez.
A csillagászat itt, az Akadémián sem jelentett gondot, kevés olyan dolgot tudtak volna mondani, amit ne hallottam, láttam vagy tapasztaltam volna már a Skye-szigeti Obszervatóriumban. Azokat az órákat simán teljesítettem. Aztán ott volt a bájitaltan, amiből a Roxfortban mindig is jó voltam, és simán elkotyvasztottam bármit, amit Piton vagy Lumpsluck professzor kért tőlem, de az Akadémián azért bőven szintet léptünk. Itt olyan bájitalokat kellett főzni, ami komoly pontosságot vagy kitartást igényelt. A legújabb főzetünk majd csak valamikor az új évben készül el, addig nekikezdtünk egy másiknak.
Nehéz volt tartani a tempót, mert voltak azok a tárgyak, amik tényleg érdekeltek, és komoly energiákat igényeltek, és voltak azok a tantárgyak, mint például a Filozóia, amit kötelező felvenni, és végig kell csinálni, punktum. Persze itt is hallhat érdekes dolgokat az ember.
Most mégis inkább az időjáráson merengtem, és azon, hogy este hogyan fogom tudni megcsinálni a csillagtérképemet, ha ennyire rettenetes marad az idő. Semmi kedvem nem volt haza, vagy akárhova hoppanálni csak azért, hogy megcsináljak egy beadandót. Végül úgy döntöttem, ha más megoldás nem lesz számolgatok egy kicsit, és egy elméleti ábrát adok be.
Amíg az előttem fekvő pergamenre firkálgattam, felnéztem a tanárra, aki a filozófia órát tartotta. Arian Bahri professzor igazán kicsípte magát ezen a napon. Nem véletlenül ült az első sorban annyi csillogó szemű lányka. Én inkább a hátsó sorok egyikét választottam, így zavartalanul foglalkozhattam mással. Nem tudom, mit vártak a lányok? Elég volt nekik csak egy kedves mosoly, vagy többet reméltek? És ha esetleg, valami rejtélyes oknál fogva a tanár úr közeledne feléjük, akkor mire használnák a lehetőséget?
Megint elábrándoztam, úgyhogy már teljesen elvesztettem a fonalat az előadásban. Végül csak összeszedtem magam, és legalább az óra második felében rendesen jegyzeteltem. Különösen akkor élénkült meg a figyelmem, amikor Nostradamus került szóba. Érdekes, hogy a muglik mennyire bedőltek ennek az ál-jósnak. Valójában csak a csillagok állását figyelte, amiből meglepően pontosan meg lehetett mondani a bolygók és a csillagok hatását a mágiára. Gyorsan fel is firkantottam a papírra, hogy óra után említsem ezt meg Bahrinak.
Vajon érdekelné a téma? Csak úgy tudhatom meg, hogy ha beszélek vele. Talán a féléves beadandómat írhatnám ebből a támából. Ez még érdekelne is.
Az óra végén mindenki sietett ki a teremből. Ebédidő volt, biztosan éhesek voltak már, de nekem még beszédem volt a professzorral. Az áradattal szemben igyekeztem áttörni magam a tanári asztal felé, ahol a férfi éppen a jegyzeteit pakolta össze. Ahogy odaértem, villámlott egy nagyot, és amikor belekezdtem volna mondandómba, dörgött is egy óriásit.
-Elnézést, professzor úr. Zavarhatom egy percre? Nostradamusról szeretnék beszélni Önnel. Érdekesnek találtam, ahogy összehasonlította a mugli értelmezéseket a varázsvilágéval. Viszont úgy gondolom, hogy figyelembe kellene venni azt is, hogy Nostradamus csillagász volt. Természetesen elképzelhető, hogy némi jóstehetséggel is megáldotta a sors, és egyértelmű, hogy a középkori varázsvilág filozófiája sem elhanyagolható a jóslatai értelmezésében, de nem szabad elfelejtenünk, hogy Nostradamus alapvetően csillagász volt. - mondtam ki egy szusszal. Kicsit aggódtam, hogy mennyit értett meg belőle a professzor, amikor a háttérben folyamatosan dörgött az ég, és az egyik közeli fa ágai az abalkot verdesték.
Kíváncsian vártam Bahri professzor válaszát.

viharos napok



2001. november 26.
Serena

A hatalmas ablak felé pillantottam, ahogy szünetet tartottam a beszédemben. Nem zavart, ha ezért a pár percért bolondnak néznek vagy azt hiszik, elfelejtettem, amit mondani akartam. A filozófia és más elméleti tárgyak oktatása gondolkodást igényelt meg, még tőlem is a „Szörnyetegtől” – ahogy mostanában a hátam mögött szólítottak. A vezetőség egyre inkább a nagyobb előadásokat akarta rám bízni és a kisebb foglalkozásokat adták át Nathaniel Forestnek, mintha ő tudna bármit is ezekről a dolgokról. Csak egy író, akinek volt neve, mert jobban mutatott az újságokban, mint egy bibircsókos vénasszony.
Odakint hatalmas vihar tombolt… pontosan, mint azon a napon, amikor először jártam Angliában. Persze az nem Hertfordshire volt, hanem London. Emlékszem, ahogy a házunk legnagyobb ablakához kuporodva bámultam a hatalmas esőcseppeket, ahogy homályosra áztatták az üveget. A távolban pedig villámlott és dörgött, olyan hevesen, hogy néha-néha bele is remegett az egész ház. Imádtam. Akkoriban London még új felfedezni valót jelentett… bár nem sok emlékem volt az ideköltözésünkről, ez élénken élt bennem. Csak utólag értettem meg, hogy a családom értékeit apám egy szürke, mocskos országra cserélte… ahol még az öcsémnek is meg kellett halnia.
Megköszörültem a torkomat és visszafordultam a diákság felé. Természetesen két-három diáklány az elsősorban már kezdte is a sutyorgást arról, hogy Bahri professzor ilyen meg olyan.
– Ha most akarják megbeszélni, hogy kihez milyen körömlakk illene, akkor fáradjanak kifelé. Az óra célja, hogy gondolkodjanak – közöltem nyersen és az ujjaim megszorultak a krétán, ahogyan a kezembe vettem. Szívesen hozzá vágtam volna akárkihez, aki egyenesen ezt követelte meg. Azonban a három lány elhallgatott és visszafordultak felém. – Helyes. Akkor folytassuk Nostradamusszal.
Az órából még jó félóra volt vissza. Ez éppen elég volt a viharnak ahhoz, hogy teljes erejével megérkezzen az épület fölé. Nem bántam, innen már úgyis haza mentem volna, ha esetleg elázom azon a félméteren, amíg megszerzem a hoppanálás előtti kávémat, nem zavart cseppet sem. Ahogy véget ért az óra és mindenki kifelé kezdett menekülni – valószínűleg szó szerint –, én is a könyvemért és a jegyzeteimért nyúltam, hogy betuszkoljam őket a már rongyosra használt bőrtáskába. Egy mozdulattal később az pedig a vállamon is volt.
Már éppen léptem volna tovább, hogy ne kelljen túl sokat időznöm az iskola épületében, de jött egy hatalmas villanás és egy akkora dörgés, hogy azt hittem menten a nyakamba szakad a plafon is. Összerezzentem, talán kicsit túlzottan is, mielőtt összehúztam volna magamon a bordó szövetkabátot, hogy induljak, vissza sem térve az irodámba.
– Elnézést, professzor úr. Zavarhatom egy percre? Nostradamusról szeretnék beszélni Önnel. Érdekesnek találtam… Nostradamus csillagász volt… – A hadarásra fordultam meg az asztaltól az asztalok irányába, de nem értettem jó formán semmit abból, amit magyarázott a lány, ugyanis éppen a kellős közepén remegett meg újra a terem a dörgéstől.
– Bocsánat… de nem értettem – közöltem unott stílusba, csak a tekintetem vándorolt az ablak irányába. Éppen az egyik fa ágai csapkodták azt, de olyan hevesen, hogy még az is megfordult a fejemben, hogy talán nem átlagos viharról van szó. – A fogadóórámban tudok válaszolni a kérdéseire, Miss. Minden szerdán reggel nyolc és tiz között. – Folytattam és már indultam is volna kifelé, mikor megint akkorát dörgött, hogy összerezzentem… aztán reccsenés hallatszott és az ablak egész egyszerűen berobbant. Éppen csak annyi lelki erőm volt, hogy elforduljak az üvegtől, de azok gátlástalanul csapódtak belém, így minden bizonnyal a lány sem járt jobban.

[outfit]

Viharos napok

outfit

To: Arian Bahri

2001. november 26.

Egyértelmű volt, hogy Bahri professzor egy mukkot sem értett abból, amit mondtam neki. Vagy szimplán csak nem akarta érteni. Fogalmam nem volt, de mindenesetre nem volt túl kedves. Hallottam már róla korábban, hogy óvatosnak kell vele lenni, de gondoltam, ha érdeklődök az órán elhangzottak iránt, akkor nem lehet túl nagy bajom. Hát nem volt igazam, egyértelműen nem akart leállni velem beszélgetni.
Kicsit csalódottan hallgattam, amikor felvilágosított a fogadó órájának idejéről, amikor persze nekem órám volt, és Nostradamus és a filozófiája sem érdekelt annyira, hogy ezért kihagyjam a bájitaltan órámat, de a magyarázkodásra már nem maradt időm, mivel a tanár úr már el is indult kifelé, egyértelművé téve, hogy akármivel próbálkozom, nem lesz kedvére való. Pedig olyan jó kis témát találtam a féléves beadandómhoz...
Sóhajtva vettem tudomásul, hogy lőttek annak a lehetőségnek, hogy már most lebeszélem vele a félév végi dolgozatom témáját, de egy nagy villámlás, dörrenés, és törés zaja visszahozta a reményt.
Egy fa törte be az ablakot, éppen csak arra volt időm, hogy a kezemet az arcom elé kapjam, de a karom így is kapott bőven az üvegszilánokból. Sajnos a ruhám sem úszta meg, a hosszú ujjú felsőm ujja tele volt szakadásokkal. Sajnos a kedvenc, fekete pöttyös szoknyám sem úszta meg.
-A fenébe... - motyogtam, ahogy végignéztem magamon. A karomon lassan csordogált a vérem, kicsit fájt is a vágás helye, de nekem nem volt semmi komolyabb sérülésem. Bahri professzorra néztem, vele mi történt. Úgy tűnt, rendben van, de azért megkérdeztem:
-Tanár úr, jól van? Nem esett semmi baja? - még közelebb is léptem hozzá, és kedvesen, segítőkészen nyújtottam felé  karom, hogy felmérjem, szerzett-e valami komolyabb vágást a betört ablak szilánkjaiból.
Ez durva volt. - gondoltam magamban, de nem mondtam ki. Bahri professzor biztosan ennél sokkal durvább dolgokat is látott.
Miután láttam, hogy a férfi is rendben van, közelebb léptem a betört ablakhoz, és azon gondolkodtam, hogyan lehetne rendbe rakni a helyiséget. Abban biztos voltam, hogy segíteni fogok a tanár úrnak - és nem a jobb jegy vagy a szimpátiája elnyerése érdekében -, hanem mert szüksége volt rá. Gyorsan intettem a pálcámmal, és az üvegszilánkokat egy kupacba varázsoltam, hogy legalább ne azokon tapossunk. Utána a bedőlt fához léptem, és felmértem a helyzetet.
Egy ősrégi fa volt, nagyjából akkor ültethették, amikor az egész Akadémiát alapították. A törzse belül már üreges volt, valószínűleg ezért dőlt ki olyan könnyen. Így már meg lehetett állapítani, hogy ennek semmi köze semmilyen mágiához, ez a természet puszta erejétől fogva dőlt ki.
Azon tanakodtam magamban, hogy milyen módszerrel vihetnénk ki innen ezt a fát. Habár, ha Bahri professzor természetszerető ember, akkor azt is megoldhatná, hogy a tanterme része legyen ez a fa. Elég érdekes lenne, és egyedülálló.
Hamar elkalandoztak a gondolataim, valószínűleg ez még a filozófia óra hatása volt. Gyorsan visszatereltem magam a jelenbe, a kidőlt-bedőlt fa eltávolításához. Bahri professzort figyeltem, milyen ötlete lesz.

viharos napok



2001. november 26.
Serena

Éreztem, ahogy a vágásokból megindul a vér. Egy szilánk az arcomat érte, egy másik a kézfejemet… mintha nem is simán betört volna az ablak, hanem szabályosan berobbant. A bedőlt fa éppen úgy ért földet, hogyha a tanári asztalnál maradtam volna, bizonyára agyon nyom a hatalmas súly.
– A fenébe… – hallottam a lány hangját, s ahogy felé fordultam, láttam, hogy ő is megvágtak a szilánkok. Fogalmam sem volt, hogy tanárként miféle dolgom lenne ilyenkor, azon túl, hogy máris a Mungóba küldjem vagy legalábbis a szomszédos intézmény ispotályába, ahol azonnal, szakszerűen ellátják.
Mély levegőt vettem, próbáltam összekaparni minden erőmet és tudásomat, hogy még is mit kéne művelni. Csak az jutott eszembe, hogy már miattam meghalt egy ember… az öcsém, a saját öcsém, aki nem érdemelt ilyesmit. Nem engedhettem meg, hogy ennek a lánynak baja essen, még akkor sem, ha fogalmam sem volt, mit kéne tenni.
– Tanár úr, jól van? Nem esett semmi baja? – Tette fel lényegében kétszer ugyanazt a kérdést, ahogy felém lépett. Hagytam, hogy felém nyúljon, nem léptem el, csak magamat vizsgálgattam. Újabb vágást fedeztem fel, ezúttal az oldalamon. Hosszú volt és erősen vérzett, de nem annyira, hogy rosszul legyek. Egy nagyobb szilánk szakíthatta át a ruhám anyagát, s alatta a bőrt.
– Minden rendben… csak egy kis karcolás… – Fektettem a tenyerem a sérülésre és a fa felé pillantottam. Még nem hallottam akkor viharról, ami egy ilyen hatalmas növényt csavarna ki a földből… legalábbis itt Angliában nem volt éppen jellemző. Odakint pedig biztosan nem tombolt tornádó vagy más hasonló dolog.
Megfogtam a lány karját és még hátrébb húztam, biztos, ami biztos, nem nekünk kéne azt a fát elpakolni onnan. Megköszörültem a torkomat és még elé is álltam, hogy ne tudjon a közelébe menni, még végén kárt tenne magában.
– Jobb, ha nem megyünk a szilánkok közelébe – mondtam és hátra pillantva láttam, ahogy a kinti eső szép lassan feláztatja a padlón a tanári asztal környékén. Szép kis kár… nem lesz könnyű rendbe hozni az már biztos.
– Jól vannak?! – az ajtó felöli érkező hang irányába fordultam. Két-három auror lépett be, akik normál esetben a folyosókon szoktak felügyelni. Az egyik nő szólalt meg, a termetesebbik pontosabban, akinek vörös haja egyetlen szoros copfba volt összefogva a feje tetején. – Tim, hívj medimágusokat, azonnal! – Bökte oda a mellett álló sovány férfinak, aki egy biccentéssel el is rohant.
– A fa… mintha kidőlt volna a viharban – mondtam és a lányt magam előtt tessékelve, odaléptem az aurorhoz, hogy kezet fogjak vele. – Arian Bahri pofesszor vagyok, éppen itt volt előadásom, ami után ez történt. – Magyaráztam, majd a másik nővel is kezet fogtam. A vörös Emily Hayes, a szőke hajú, kisebb termetű nő pedig Mathilda Taylor néven mutatkozott be.
– Mennyire súlyosak a sérüléseik? – kérdezte aztán a szőke és megakad a szeme a véres öltözékemen. – Mr. Bahri, ha nem érzi jól magát üljön le… ha viszont jól vannak, akkor hagyják el a termet.
Megérintettem a lány derekát és toltam tovább kifelé. Nem akartam, hogy még jobban megsérüljön… azért is engem vennének elő. Igazság szerint egy hajszálon múlt, hogy eltanácsoljanak az állásomtól, ami nem mutatna túl jól a karrieremet tekintve.
– Biztosan jól van? – kérdeztem rá azért én is, mikor a terem ajtaja előtt megálltunk. Odabent a két nő azon tanakodott, hogy vajon hogyan tudnák rendbe tenni a termet építészvarázsló nélkül.

[outfit]

Viharos napok

outfit

To: Arian Bahri

2001. november 26.

Habár  Bahri professzor nem nagyon értékelte az igyekezetemet, mégis összeszedtem legalább a szilánkokat. Szerencsére már túl voltam azon a koron, amikor egy felnőtt, még akár egy tanár is parancsolgathattott volna, és a férfi rám is hagyta a dolgot. Nem állított meg, de persze nem is dicsért meg, hogy én legalább teszek valamit, hogy rendbe rakjuk a tantermet. Úgy tűnt, ő egy kicsit leblokkolt, én meg tettem a dolgom. Valószínűleg ez a különbség egy nő és egy férfi között. A férfiak elgondolkodnak azon, mi is történt, és hogyan lehetne megoldani, a nők nem gondolkodnak, csak cselekszenek.
Végül két auror jelent meg a teremben, bizonyára hallották a zajokat, a csörömpölés és az ablak berobbanása is elég nagy hangzavarral járt. Az egyik elfutott medimágusokért, amire valljuk be, semmi szükség nem volt. Bahrin és rajtam is csak egy-két karcolás volt, amik már be is hegedtek. Én aggódva húztam le a felsőm ujját, semmi esetre sem akartam, hogy a medimágusok vagy akár az aurorok meglássák a Halloween-ről maradt sebemet. Semmi közük nem volt hozzá, a kérdezősködésből pedig nem jöttem volna ki jól.
Tényleg nem volt rajtam nagyobb sebesülés, a ruhám felfogta az egészet. Sajnos. Így a legjobb, legkedvesebb ruhadarabjaim egyike, a szoknyám odalett. Ezt egy kicsit sajnáltam, de annak legalább örültem, hogy a csinos kis pofimnak nem esett baja. Még csak az kellett volna...
Az aurorok szerencsére csak kitereltek minket a teremből, nem igazán kérdezősködtek. Biztos mindennapos számukra, hogy egy fa betöri az ablakot. Ha nem kell a segítségünk, akkor rendezzék csak el ők a károkat. Nem gondolnám, hogy ez lenne itt a feladatuk, de annyira nem történik itt semmi, hogy örülhetnek, hogy van valami lehetőségük varázsolni.
-Igen, jól vagyok. - bólintottam halvány mosollyal. - Csak néhány karcolás, szerintem már nem is vérzik.
Egy ideig álltunk ott egymás mellett, némán, a teremből kiszűrődő zajokat hallgatva, aztán megszólaltam:
-Az a fa nagyon korhadt volt. Szinte teljesen üreges volt a törzse.
Azon tűnödtem, hogy kit álltatok. Magamat vagy Bahrit? Mindketten tudtuk, de legalább is sejtettük, hogy egy ekkora szél sem tudna kidönteni egy ekkora fát. De akkor ez megint a Szeszély műve? És megint miért én? Mi közünk van hozzá? És mikor lesz vége végre... Az elején még viccesnek tűnt összeragadni emberekkel, de amióta a Halloween-i álmom volt, és egyre több, furcsa dolog történik körülöttem, azóta kezd egyre inkább frusztrálni a Mágikus Szeszély.
-Tanár úr, esetleg... Ennek köze lehet a Mágikus Szeszélyhez? - tettem fel a kérdést óvatosan. Bahri professzor eddig sem volt túl kedves és nyitott, de hátha a közös élmény hatására talán egy kicsit megenyhült.

viharos napok



2001. november 26.
Serena

Egy cseppet sem bántam, hogy kitessékeltek minket abból a teremből. Még, hogy egy diák oldja meg a bezuhanó fa problémáját, miközben az épület amúgy hemzseg az auroroktól – aki nem mellesleg eddig csak hátráltatták az iskolai munkát. Volt, hogy igazoltattak diákokat, faggatták őket, pedig a dolguk az lett volna, hogy megvédjék azokat, akik az iskola falai között tartózkodott.
– Igen, jól vagyok – közölte a lány, halványan el is mosolyodott. Ez utóbbi gesztust nem viszonoztam, csak megnéztem magamnak a sebet, amit valahol a kabát alatt szenvedtem el, úgy, hogy közben félre húztam az anyagot. Az ingemet is átnyeste a szilánk és csípős, fájdalmas sérülést hagyott maga után. Megérdemeltem. Ez a gondolat csendült bennem, ahogy megint eszembe jutott Ekbal elsápadt arca, nyitott szeme… élettelen porcikái.
– Csak néhány karcolás, szerintem már nem is vérzik. – Magyarázta tovább, én pedig egyszerűen csak bólintottam. Nem tudtam, mit kéne mondanom, a kérdést is csupán tanári kötelezettségem volt feltenni… de szívem szerint már meg sem vártam volna az intézkedés végét, csak átsétáltam volna a szomszédos épükletbe, hogy egy helyre tegyenek.
–  Az a fa nagyon korhadt volt. Szinte teljesen üreges volt a törzse.
Hümmögtem egyet, majd visszahúztam a kabátot a sérülésem elé. A tekintetem az ajtó felé vándorolt, hátha megpillanthatom, mit művelnek odabent az aurorok a jegyzőkönyv felvételén kívül. Talán máris kiviszik innen azt a fát… bár egy ilyen ablaküveg helyreállítása már építésvarázslói szakterület. A Godrikot még a Roxfortnál is bonyolultabb, régi mágia védte.
– Tanár úr, esetleg... Ennek köze lehet a Mágikus Szeszélyhez?
Sóhajtottam egyet, nem mintha kedvem lett volna ehhez a bájcsevegéshez. A legkevésbé sem érdekelt ez a Szeszélymizéria, a legtöbben már régen megszokhatták volna, hogy ez az egész már az életünk része… egy olyan dolog, amit nem tudunk irányítani. Persze nem kizárt, hogy vannak csoportok, akik nyerészkedhetnek belőle, de ettől függetlenül a Szeszély maga egy anomália volt, amit már régen kimondott a Merlin Kutatóközpont.
– Minden bizonnyal – bólintottam lassan, remélve, hogy végre lezárjuk ezt a témát. – De az aurorok vizsgálata biztosan többet kiderít… mondjuk az nem valószínű, hogy beavatnak bennünket – válaszoltam és megint az ajtóra néztem. Nem bíztam az egyentalárosokban, volt bennük valami zavaró… és nem csak azért, mert minden pillanatban éreztem a tekintetükön, hogy tudják, mit tettem a saját öcsémmel. Egyszerűen nem voltak elég megbízhatóak, a minisztérium is már éppen elég régóta húzta ezt a szeszélyügyi előrelépést ahhoz, hogy az ember elbizonytalanodjon velük kapcsolatban.
– Ők ott a sérültek.
A folyosó végén megjelent a korábban eltűnt Tim nevű fazon. Mellette két fiatal, talán még csak gyakornok medimágus serénykedett és alig, hogy odaértek, röviden bemutatkozva azonnal vizsgálni kezdtek minket. Az enyém közelebbről megnézte a sebet az oldalamon.
– Elég durván magába fúródott az a szilánk, Mr. Bahri, mindenképpen át kell jönnie velem az ispotályba – magyarázta, de én a tekintettem a lányt kerestem, akinek még mindig nem sikerült megjegyezni a nevét. Valószínűleg ezután sem fogom… ha csak a vizsgán nem csinál valami nagyon emlékezeteset.
– A kisasszonnyal mi a helyzet? Neki is jönnie kell? – kérdeztem a másik medimágust, miközben a kollégája egy hűsítő varázslattal enyhítette a fájdalmaimat.

[outfit]

Viharos napok

outfit

To: Arian Bahri

2001. november 26.

Amíg Bahri professzorral a Mágikus Szeszéllyel beszélgetünk - ha beszélgetésnek lehet nevezni azt a két mondatot, amit a férfi nagy kegyesen kinyög -, megérkeznek a medimágusok, akik rögtön a tanár úrra ugranak rá. Neki látványosabbak a sérülései, mint nekem, valószínűleg vele több dolga is lesz az orvosoknak.
Azért végül az egyik gyakornok velem is foglalkozik, de megállapítja, hogy nem komolyak a sérüléseim. Nyilván egy tanuló boszorkány élete sokkal kevesebbet nyom a latban, mint egy tanáré, és szerencsére tényleg nem komolyak a sérülések. A kis vágások már el is kezdtek behegedni, a vérem sem folyik, szóval talán túlélem az eseményt.
Sokkal kíváncsibb lennék az aurorok vizsgálatára, mint az ispotályra, legszívesebben maradnék itt. Az aurorok sem túl kedvesek, és még annyira sem beszédesek, mint Bahri, de talán meg tudhatnék tőlük ezt-azt.
– A kisasszonnyal mi a helyzet? Neki is jönnie kell? - kérdi a professzor, de a hangján hallom, hogy ő is legszívesebbek elhúzna innen minél hamarabb, és nem a gyógyító intézmény irányába. Én sem szándékozom a medimágusokkal menni, szívesebben mennék inkább átváltani a ruhámat, mert a nap végéig a szoknyám biztosan nem fogja kibírni. Végignézek magamon, tényleg eléggé ágról szakadtnak tűnök most, úgyhogy én is kérdőn nézek a medimágusra, aki szerencsémre csak a fejét rázza.
-Ha a kisasszony jól érzi magát, akkor semmi szükség arra, hogy velünk jöjjön. A sebesülései már gyógyulnak, úgyhogy ha nem szédül vagy émelyeg, ő mehet a dolgára.
Hálásan pillantottam rá, és bólintva jeleztem, hogy egyetértek vele.
-Azt hiszem, nekem csak egy gyors átöltözésre van szükségem a következő óra előtt. De köszönöm, hogy ide fáradtak, és megvizsgáltak.
Kíváncsian nézek Bahri professzorra, hogy ő megy-e a medimágusokkal vagy más tervei vannak. Én mindenesetre még egy kicsit terveztem a terem előtt maradni, hátha kihallgathatok valamit a Szeszéllyel kapcsolatban vagy egyszerűen csak ki tudok szedni valamit az aurorokból.
Valójában kicsit reménykedtem, hogy Bahri lelép a medimágusokkal. Sok hasznát nem vettem, pedig megoldhattuk volna a dolgot az aurorok nélkül is. Helyette inkább elszúrtunk fél órát az életünkből... a semmire. Kicsit mérges voltam magamra, miért is maradtam a teremben az óra után. Igazából Bahri nem volt kíváncsi az elméleteimre, meg úgy nagyjából semmire, amiről beszélni akartam vele, úgyhogy tök felesleges volt az egész. Csalódott voltam, és szomorú, de hajtott a kíváncsiság, ezért maradtam. Magamban pedig fohászkodtam, hogy tűnjenek már el innen a többiek, hogy egy kicsit többet lehessen hallani az odabent folyó munkálatokról.
Hamarosan megérkezett az építésvarázsló, aki felmérte a károkat. Amikor bement a terembe, belestem, de az aurorok csak tétlenül álltak, valójában a férfira vártak. Mondjuk nagyjából mindig így tesznek, ha a Mágikus Szeszéllyel találkoznak. Tehetetlenek, és ez egyre jobban zavart. Úgy tűnt, mintha a Minisztérium nem is akarná megoldani a problémát...

viharos napok



2001. november 26.
Serena

Azon gondolkodtam, hogy vajon a lány is annyira el akar tűnni, mint én? Nem tartottam túl valószínűnek mondjuk, az arcára volt írva, hogy túl kíváncsi. Én nem terveztem előadni a nyomozót, kisebb bajom is nagyobb volt a Szeszélynél. Jó ideje nem volt más választásunk, mint együtt élni ezzel és reménykedni, hogy valaki leszereli a csuklyásokat és nem… nem is reménykedtem benne, hogy az aurorok lesznek azok.
A vizsgálatot követően persze kiderült, hogy nekem mindenképpen át kell mennem a szomszédos épületbe, hogy normálisan megvizsgáljanak és ellássanak. Remek, ha az ember oldalát egy félméteres üvegszilánk szántja keresztül, de azért nem gondoltam volna, hogy bájitallal kell majd forrasztani. Szívem szerint hazamentem volna azonnal, hogy bebújjak a takaró alá és kizárjam a világot. Már ennyi is elég volt, hogy teljesen besokalljak.
– Ha a kisasszony jól érzi magát, akkor semmi szükség arra, hogy velünk jöjjön. A sebesülései már gyógyulnak, úgyhogy ha nem szédül vagy émelyeg, ő mehet a dolgára.
A lány bólintott egyet a medigmágus szavaira. Jó, nyilván nem bántam, hogy nem kell bájcsevegnem egy diákommal a tanítás után… ha megtenném, akkor sem valószínű, hogy éppen ő lenne. Aligha volt az esetem és már így is túl sok lánnyal hoztak hírbe. Szerencsémre azonban nem tudták ténylegesen bizonyítani a dolgot. Az a munkámba kerülhetet volna.
– Azt hiszem, nekem csak egy gyors átöltözésre van szükségem a következő óra előtt. De köszönöm, hogy ide fáradtak, és megvizsgáltak.
Sóhajtottam egyet. A tekintetem a medimágusokra vándorolt.
– Ez esetben induljunk és essünk túl ezen az összefércelésen, de gyorsan –  sóhajtottam és már indultam is volna kifelé, de elkaptam a lány pillantását. Gondolom örült, hogy megszabadult tőlem, mert nem mentem bele a nyomozgatásaiba. Az akadémia oktatójaként nem gondoltam volna, hogy helyes lenne olyan dolgokba beletúrnom, ami nem a szakterületem és őszintén nem pártoltam azt sem, hogy egy diák így tegyen.
– Nos, akkor találkozunk a következő előadáson – mondtam, ám némileg halkabban még hozzá tettem: – Legyen nagyon óvatos, Miss…
Ezzel fordítottam hátat és egész egyszerűen elindultam a medimágusokkal együtt kifelé. Ahogy haladtunk kifelé nem gondolkodtam már régen azon, ami odabent történt… csupán a következményeken agyaltam. Tudtam nagyon jól, hogy mi lesz: behívnak egy elbeszélgetésre, jelentést kell tennem a főnökeimnek a történtekről. Nem tudtam persze, mit kezdhetnének ezekkel az információkkal. Ha a Minisztérium nem tudja megoldani ezt a helyzetet, hát a Godrik sem lesz éppen megfelelő főszereplője a Szeszéllyel kapcsolatos intézkedéseknek. Nagy szavak, azok jöttek az ilyen intézményektől, semmi más. Ígéretek, áltettek és álgondolatok… mi pedig csak vártuk, hogy történjen végre tényleg valami.

KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT!
A HELYSZÍN SZABAD.

[IRL tudnivaló:]

Imbolc és Samhain, honnan erednek?

to: Minden résztvevő

2003. ferbruár 03.

Tudom, hogy mennyire unalmasak lehetnek az óráim annak, aki nem látja a szépséget bennük. Persze, tömény adatokat tanulni soha nem olyan élvezetes és könnyű, mint mondjuk az átváltoztatás vagy egy párbaj. Pont ezért igyekszem kicsit feldobni ezt az órát, és sikerült megbeszélnem a vezetőséggel, hogy teljesen nyílttá tegyük, így lényegében erre az egy órára bárki, akár külföldről is jöhetnek látogatók. Tudomásom is van róla, hogy néhány diák Dániából azok, akik a családomhoz közel állnak és érdeklődnek a mágiatörténet iránt.
Mondjuk a mai napban nem ez volt a legnehezebb, de sikerült azt is megoldanom. Most már csak a diákoknak kell megérkezniük. Viszont, amire azt akarom, hogy felfigyeljenek, mikor megérkeznek az a terem közepére kihelyezett merengő. Erre mindenképpen szükségem lesz ma, és remélem, nem okozok majd csalódást vagy nem lesz senki olyan, aki esetleg kihagyná. Vagy a száraz bevezető után inkább elmenekül.
Az asztalnál kicsit összekészülök, és még mielőtt nekifognék az órának, gyorsan elmegyek az egyik közeli kávézóhoz, és szerzek némi italt. Azt kortyolgatva és a jegyzeteimet bújva várok még pár percet indulás előtt. Remélem, mindenki megérkezik mostanra, mert nem tudok tovább várni. Ha valaki késik, akkor lemarad az elejéről.
Gyorsan megiszom a kávémat, majd ki is dobom egy közeli szemetesbe. Mielőtt még elkezdem az órát végignézek a termen. Szép számmal gyűltünk és megtalálom azokat is, akik külföldről érkeztek.
- Köszöntök mindenkit a mai mágiatörténet órán – kezdek bele, majd a tábla felé fordulok, ahova már felírtam az óra címét: Imbolc és Samhain, honnan erednek? - Mai óránk témája lassan időszerű lesz. Biztos vagyok benne, hogy sokan Önök közül ünneplik ezt a két jeles napot, de vajon tudják, hogy honnan erednek?
Költőinek szánom csupán a kérdésem, nem várok választ rá, nekem jelenleg elég az is, ha elgondolkodnak rajta. Ha valaki odafigyelt egy korábbi órámon vagy aztán utána olvasott bővebb információ reményében a témakörnek, akkor pontosan tudhatja miről van szó. A többiek kedvéért pedig nem tudok kitérőt tenni, túl sok időt venne el az órából, még úgy is, ha lerövidítem.
- A druidák, a kelta népcsoport egyik kasztja volt. Nincs sok bizonyíték arra, hogy mikor és hogyan alakult ki ez a kaszt, de vannak forrásaink a Kr. 3. századból, amit biztosan tudunk, hogy a kereszténység megjelenésével a druidák szinte teljesen eltűntek – kezdem meg az előadásom. - Nézzük akkor az etimológiai hátteret.
Felrajzolok néhány jelet a táblára, de nem feltétlenül akarok belemenni a tömény nyelvi eredetbe. Szerintem mindenkinek jobb lesz úgy, ha csak a lényegre szorítkozok, úgyis csináltam egy kis összefoglalót az etimológiából, és igazából a keltákról is, hogy legyen mindenkinek egy kis alap. Ránézek az asztalomra, és rájövök, hogy azt elfelejtettem kiosztani.
- Elnézést kérek mindenkitől. Egy apróság elmaradt. Kapnak egy rövid vázlatot, illetve egy kifejtést a mai óra anyagáról. Ezen a nyomtatványon található egy kevés ismétlés is, ha esetleg elakadnának valahol.
Intek egyet a pálcámmal, ennek köszönhetően minden diák elé kerül egy pergamen. Hogy mit kezdenek majd utána vele, az csak rajtuk múlik. De akkor haladjunk is tovább.
- Tehát a teljes etimológia ott van Önök előtt a papíron. De azért nézzük meg a számunkra legérdekesebbet közösen. Eredetileg egy indoeurópai szótőből ered, ami a deru vagy dreu-, aminek jelentése szilárdnak, keménynek lenni. Ugyanebből ered a fa (tree), a bízni (trust) és a kibírni (endure) jelentésű szavak is.
Ha ránéznek a lapra, akkor láthatják még a latin, görög és óír eredetet is, amiknek mind-mind különböző a jelentése, de ami nekünk a legfontosabb az egy óír szó eredet a druidecht, aminek a varázslat a jelentése vagy egy másik eredet, ami a weid szótő, aminek a jelentése látni, de ehhez a jelentéskörhöz tartozik a látnok, bölcsesség és tudás is.
Tehát maga a szó és szótövek tele vannak mágikus utalásokkal, nem csoda, hogy annyi minden rejtélyességet tulajdonítottak nekik és lényegében a mai napig is tulajdonítanak.
- Ahogy korábban mondtam, az eredetük teljesen homályos, nincsenek konkrét információk róluk sem a varázslók világában, sem a varázstalanokéban. Néhány homályos utalás van, de ezen kívül csak annyi tudunk, hogy néhány forrás a La Téne-kultúra késői részének egy mélyreható társadalmi átalakulása szülte. Ekkor komoly átalakuláson esett át a társadalom, így a korabeli és a korábbi időszakok bölcsességeit és hagyományait voltak hivatottak megőrizni.
Fogok egy diavetítőt, és elkezdek képeket mutogatni azokról a jellemzőkről, amiket találtam akár könyvekben, akár ismerősöktől, professzor kollégáktól tanulmányozásra kölcsönkapott anyagokból.
- Annyit tudunk, hogy ezeknek a versben megörökített bölcsességeknek az elsajátítása húsz évbe került, és a tanító központjuk a wales-i Anglesey varázserejűnek tartott tavainál volt. Itt egyébként megtalálták a varázslók az iskola romjait, csupán az erős mágia miatt azt a Roxforthoz hasonlóan elrejtették a varázstalanok elől. A druidák nem csak a Brit szigeteken voltak elterjedve, hanem szerte Európában, ezért a máshol élők ehhez az iskolához jártak a tanulni. Hivatalosan sem a tananyagról, sem a tanítás menetéről nem maradtak fenn írásos emlékek, azonban néhány visszaemlékezésben el lehet csípni néhány érdekességet. Ez azonban csak nekünk varázslóknak lehetséges.
Az asztalomhoz lépek és iszok egy pohárral. Megvárom, amíg mindenki lejegyzeteli az elhangzottakat, és várom, ha van esetleg valakinek kérdése, akkor mielőtt még a következő részre tovább nem megyünk, megválaszolom őket.

IRL tudnivaló:
- Nincs reagsorrend, bárki bármikor írhat.
- Következő tanári reag február 7-én érkezik.
- Minden felsőoktatásban tanuló diáknak kötelező.
- Felnőtt vagy Roxfortos diák is érkezhet.
- Minden megjelenés +10 pontot ér.
- Felsőoktatásban lévőknek az igazolatlan hiányzása -5 pont.
- Felsőoktatásban lévőknek az órai munkára kaphat +10 pontot.
- Elsődleges terveimmel ellentétben még két kör várható, utána egy lezáró tanári reag.

[Mágiatörténet óra]

Mágiatörténet óra



2003. február 03.

Henricksen professzor már korábban megemlítette nekem ezt a nyílt mágiatörténet órát, én pedig lelkesen jeleztem neki, hogy természetesen érdekelne, és hogy mennyire izgalmasan hangzik, hogy külföldiek is részt vehetnek az órán. Nem igazán volt máskor alkalmunk más varázsló egyetemek növendékeivel találkozni, ismereteket cserélni, így kaptam az alkalmon, és eljöttem az órára.
Izgatottan vártam, mi lesz a kimenetele, ráadásul érdekes témákat ígért a tananyag: Imbolc és Samhain. Habár én nem követtem ezt az ősi mágia-vallást, mégis tudtam, hogy sokan ilyenkor újra előveszik megporosodott asztrológiai tudásukat is. Ilyenkor több baglyot kaptam a távoli ismerősöktől, hogy milyen csillagállásokra számíthatnak, milyen erőket lehet ilyenkor mozgósítani.
Természetesen a mostani Imbolc ünnep közeledtével már kész volt a csillagnaptár, láttam, hogy milyen bolygóállások várhatóak, de gyanítottam, hogy most nem ez lesz a fő téma. A mágiatörténet inkább elméleti tárgy volt, mégis - most már tudtam - bőven járt kutatással. És meglepően izgalmas kutatások voltak ezek.
A terembe lépve megállapítottam, hogy még nincs sok résztvevő, de bíztam benne, hogy hamarosan jobban megtelik a terem. Aki végigült pár egyetemi mágiatörténet órát az tudhatta, hogy Henricksen és a többi professzor órái itt közel sem voltak olyan unalmasak, mint a Roxfortban.
Csak odaintettem a professzornak, aki éppen a kávéját kortyolgatva olvasta át a jegyzeteit, majd leültem egy középen, üresen álló asztalhoz, és körbenéztem, vajon vannak-e itt már külföldiek. Frey említett egy dán csoportot, de mivel senki nem beszélgetett senkivel, nehéz volt megállapítani, hogy itt vannak-e már.
A terem aztán szépen lassan feltelt, és megkezdődött az óra:
- A druidák, a kelta népcsoport egyik kasztja volt. Nincs sok bizonyíték arra, hogy mikor és hogyan alakult ki ez a kaszt,... - kezdte Henricksen, majd amikor azt mondta: ...a kereszténység megjelenésével a druidák szinte teljesen eltűntek. - megállapítottam, hogy a kereszténység sok varázslatot eltüntetett a világból. Mindenesetre sokakat bujkálásra kényszerített. Néha elgondolkoztam azon, hogy milyen lett volna a világ, ha a varázslók és a muglik továbbra is békésen együtt élnek. Habár sokan gondolták azt, hogy ez soha nem valósulhatott volna meg, mivel a muglik mindig féltékenyek lettek volna a varázsképességekkel rendelkezőkre. De vajon tényleg ez volt a szétválás oka?
Miközben ezen járt az eszem, egy papírlap pottyant le elém, amelyen a druidákról, a kelta nyelvről olvashattunk. Henricksen a sok közül csak egyet jelölt ki: a deru vagy dreu. Gyorsan végigfutom a leírást, meglátom, hogy mennyi más jelentése is van ennek a szónak más nyelveken. A latinnal még csak-csak elboldogulok, a görög betűket is el tudom olvasni, de az óírrel gondban lettem volna, ha nincs ott mellette a jelentése. Érdekes összecsengés...
A professzor közben folytatta az órát, én pedig szorgosan jegyzeteltem, a druidák eredetéről. Nagyon érdekes dolgokat mond, habár erről a walesi központról már hallottam, sőt apáék egyszer el is vittek oda. Lenyűgöző hely, amit átjár a varázslat. Volt is egy kutatásuk arról, hogy azon a helyen hogy használhatták fel a csillagászatot a tanításban, és a későbbi munkájuk során.
Talán majd a legközelebbi kutatómunka napunkon ezt meg is említem Henricksennek. - gondoltam magamban.

[ღ Zöld folyók kék fák ღ]

ღ Zöld folyók kék fák ღ

órajárók

(2003. február 3.)

Ruci

Át fogom lépni a peremed a határ mentén,
Egy nagy ugrással föléd, a víz mélyén.
Aztán nem kell repülni, elszáll majd a kényszer,
Nem téveszt álom, ez egy valóságküszöb éppen.

Álmosan csoszogok be az órára, miközben próbálom kidörzsölni az álmot a szememből. Ezek a téli időszakok álmosítóak, a gyors sötétség, bár már így se olyan sötét a délután, csak hát de mégis. oké, Sophie nem vagy tudathasadásos. Szóval ásítva vodnulok az előadó felé, miközben a vizsga időszak rémképei is üldöznek. Még mindig táncikálnak előttem a felsült pálcakészítők balesetei, és az egyéb varázspálca adatok, meg fafaragási módszerek meg egyebek és ah... Nem is tudom, remélem Jasper beugrik, hogy legalább ne egyedül szenvedjek. Lecsúszik a tekintetem a gyűrűre és megint elpirulok, miközben túl szerelmes és szentimentális arccal sétálok be az előadóba, és belevonulok véletlenül a professzorba is.
- Ööö... Hoppá, elnézést - dünnyögöm teljesen elvörösödve, miközben próbálok egy üres helyre sunnyogni, hogy lepakoljak két helyre, hátha Jasper is jön, bár azt hiszem nem is kötelező ez az óra, csak én vagyok ilyne nagyon kötelesség tudó meg minden. Iagzából sosem mertem lógni. Mi van, ha megbüntetnek? Mondjuk olyan roxfortiasan iratnak velem x oldalnyi bocsánat kérő levelet, vagy ilyesmi. Túl rémes kép él a szememben. Oké, csak figyelj az órára, Sophie.
Jasper nem jön, ami kicsit elszomorít, de igazából nem sok időm van búslakodni, mert hirtelen szinte testközelbe keveredik Armin és... Oscar! Te jó ég, nagyon veszekednek valamin, igazából olyan gyorsan hadarnak, hogy nem is értem. Talán Vegas hangzik el, meg házasság, meg kecske? Nem akarom tudni, hogy jön a házassághoz a kecske, de az biztos, hogy Vegasban sok furcsaság történik... lehet... lehet valamelyikük elvett egy kecskét? Minden esetre Armin a jobb oldalamra ül le nagyon mérges arccal, Oscar meg a bal oldalamra. Én meg két tűz közzé kerülök. Ajajajaj.
- Hmm, sziasztok... Izé... Jó hangosan fúj a szél nem igaz? - kérdezem meg teljesen zavarban az óra eleján, de aztán lassan el is kedződik az előadás.
- Mai óránk témája lassan időszerű lesz. Biztos vagyok benne, hogy sokan Önök közül ünneplik ezt a két jeles napot, de vajon tudják, hogy honnan erednek? - kezdi el az órát szentimentális áhitattal Henricksen professzor, én meg úgy érzem nem tudok ezekre koncentrálni. Iagzából nem is nagyon tartom meg őket, ezeket a klasszikus varázsvalamiket, mert... mégis csak hivatalosan sárvérű vagyok meg ilyenek. És a horrorfilmekben ezeknél az alkalmaknál mindig történt valami para.
Természetesen mindenféle fura nyelvjárásban kezd el bezsélni Henricksen, és gazából az óra közepén elvesztem a fonalat és csak firkélgatok valamit a papírra. Sejtettem, hogy ez lesz. Még egy óra, amihez túl buta vagyok, ahh. Mindegy, legalább nem ülök egyedül, pedig azért örültem volna, ha itt lesz Jasper is. Vajon mit csinálhat? Zserbóval játszik? Vagy Tarzant kergeti, mert elszaladt az alsógatyájával?
- Annyit tudunk, hogy ezeknek a versben megörökített bölcsességeknek az elsajátítása húsz évbe került, és a tanító központjuk a wales-i Anglesey varázserejűnek tartott tavainál volt. Itt egyébként megtalálták a varázslók az iskola romjait, csupán az erős mágia miatt azt a Roxforthoz hasonlóan elrejtették a varázstalanok elől. A druidák nem csak a Brit szigeteken voltak elterjedve, hanem szerte Európában, ezért a máshol élők ehhez az iskolához jártak a tanulni. Hivatalosan sem a tananyagról, sem a tanítás menetéről nem maradtak fenn írásos emlékek, azonban néhány visszaemlékezésben el lehet csípni néhány érdekességet. Ez azonban csak nekünk varázslóknak lehetséges.
Mondjuk egészen érdekesnek tűnik. Szívesen elmennék egy ilyen tanulmányi kirándulásra, ahol a druidák az iskolába jártak. Milyen különleges lehet. Elgondolkozom, és aztán csak nagy nehezen felemelem a kezem, hogy kérdezzek valamit.
- Olyan visszaemlékezésekre gondol, mint a merengők? - kérdezem kívácnsian.

[Imbolc és Samhain, honnan erednek?]

Imbolc és Samhain, honnan erednek?



2003. február 3.

outfit: school day # megjegyzés:

– Ne merészelj a gyűrűre célozgatni, érted? – veszekedtem Caine-nel, ahogy végre megérkeztünk a Nagyelőadóhoz. Mostanában sokkal több őrült és indokolatlan órám volt, ahol ez az idióta is mellém került. Talán történt ez-az Las Vegasban, de nem a kollégiumban fogok családot alapítani egy koszos idiótával.
A távolban megláttam Sophie vörös hajzuhatagát. Jó menedéknek tűnt, de az az őrült persze követett. Követett, miközben megmondtam neki, hogy ne élje bele magát a kapcsolatunkba. El fogunk válni. El fogom intézni az apám tudta nélkül és nem lesz semmi probléma. Direkt Sophie és egy másik lány közé ültem be, nehogy le tudjon mellém pakolni.
– Menj már a saját társaságodhoz! – morogtam és elhelyezkedtem a székben. Előkaptam a munkafüzetemet.
– Hmm, sziasztok... Izé... Jó hangosan fúj a szél nem igaz? – kérdezte Sophie. Hát igen, Caine intézkedett a puszta jelenlétével arról, hogy ő sem érezze magát kellemesen. Nem csoda, hogy Oscarnak nem sok barátja akadt és állandóan az én nyakamon lógott. Ez az egész félresikerült.
– Túl hangosan is. – Néztem Sophie felett, sokatmondóan Caine-re, majd előre fordultam, mert megkezdődött az előadás. Addig talán nem magyaráz többet és pihenhetek egy egészen kicsit.
Fogalmam sem volt, hogy mi a téma, hiszen nem figyeltem oda. Nem olvastam semmit el és nem érdekelt semmi… ráadásul az angol szokásokat sem ismertem annyira. Unottan firkálgattam a füzetembe, virágokat meg kelta csomókat. Közben pedig hallgattam, ahogy a tanár magyaráz.
– A druidák, a kelta népcsoport egyik kasztja volt. Nincs sok bizonyíték arra, hogy mikor és hogyan alakult ki ez a kaszt, de vannak forrásaink a Kr. 3. századból, amit biztosan tudunk, hogy a kereszténység megjelenésével a druidák szinte teljesen eltűntek. Nézzük akkor az etimológiai hátteret.
Valamit felrajzolt a táblára is, de nem néztem oda, éppen csak annyira, hogy lássam történik ez az. Néha-néha Caine felé lestem, hogy vajon ma képes-e normálisan viselkedni vagy megint gusztustalan horkolásba kezd. Képes lett volna leégetni megint. Ezért nem akartam a férje lenni… meg úgy semmije. Elkaptam a tekintetem, ahogy elém reppent egy darab pergamen és inkább azt néztem meg, amit megkaptam.
– Tehát a teljes etimológia ott van Önök előtt a papíron. De azért nézzük meg a számunkra legérdekesebbet közösen. Eredetileg egy indoeurópai szótőből ered, ami a deru vagy dreu-, aminek jelentése szilárdnak, keménynek lenni. Ugyanebből ered a fa (tree), a bízni (trust) és a kibírni (endure) jelentésű szavak is. – A magyarázat közben úgy tettem, mintha figyelnék. Nem, csak Caine tekintetét akartam érezni magamon… mintha megérdemelné legalábbis, hogy kedveljen. – Ahogy korábban mondtam, az eredetük teljesen homályos, nincsenek konkrét információk róluk sem a varázslók világában, sem a varázstalanokéban. Néhány homályos utalás van, de ezen kívül csak annyi tudunk, hogy néhány forrás a La Téne-kultúra késői részének egy mélyreható társadalmi átalakulása szülte. Ekkor komoly átalakuláson esett át a társadalom, így a korabeli és a korábbi időszakok bölcsességeit és hagyományait voltak hivatottak megőrizni.
Odahajoltam Sophie-hoz.
– Szerinted mi miért vagyunk itt…? – kérdeztem halkan, csak suttogtam. – Semmi köze a művészethez. – Dünnyögtem és újabb mintát véstem a füzetembe inkább. Sophie persze sokkal jobban beleélte magát az órába, mint én. Még jelentkezett is.

Mindenki



2003 február 03.

Eddig nem nagyon jártam erre az órára, de most valami igazán újdonságot ajánl, ezért beáldozom a szabadidőmet. Reménykedem benne, hogy nem fogom megbánni. Mondjuk eddig is érdekelt a mágiatörténet, mondjuk csak bizonyos része, és mivel a saját szakmámhoz nem szükséges annyira, ezért nem jártam be ezekre az órákra. A különleges szó, és főleg annak tudata, hogy tényleg jöhetnek külföldi diákok is, eléggé meggyőző volt.
Időben indulok el az órára, és talán kicsit korábban is érek oda ahhoz képest, ahogy érkezni akarok. De mostanában eléggé rosszul alszom, folyton rémálmaim vannak, és félek, hogy lassan ezt már a sminkekkel és varázslatokkal sem fogom tudni eltüntetni. De a mai napon valami csoda folytán sikerült mégis emberi alakot öltenem, szóval irány a terem egyik zuga, ahonnan még látom a tanárt, de azért nem engem néz az összes diák társam. Kíváncsi vagyok jön-e majd olyan, akit ismerhetek. Ahogy körbenézek már látom is, hogy három ismerős arcot is látok, feléjük intek, aztán megyek tovább.
Viszont egy ponton megtorpanok, mert ha jól tudom, a terem közepén lévő merengő nem része a tanteremnek. Legalábbis mikor utána olvastam az iskoláknak és voltunk is itt a felvételi előtt, akkor még nem volt itt. Talán ez a része lesz a meglepetés? Vagy csak valaki itt hagyta? Akárhogy is legyen, az biztos, hogy szemmel fogom tartani majd.
A tanárral eddig még nem találkoztam, talán csak látásból ismerem. Mindenesetre leülök a helyemre, majd előveszek egy pergament és pennát. Mindenképpen fogok jegyzetelni, ki tudja, talán dolgozatírás is lesz az óra végén. Nem sokkal az óra kezdete után már reppen is hozzám egy másik pergamen, ami látszólag a bővített változata annak, amit a professzor úr elmond szóban. Talán akkor nem is ez lesz a fontos, hanem az, ami ezután lesz? A terem közepén álló merengő felé nézek.
Hamarosan viszont úgy látom, mintha kimászna belőle valaki. Azt hiszem, teljesen elfehéredek és elkapom onnan a tekintetem. A zsebórám szerint alig telt el tíz perc az órából, remélem, nem fog ennyire csoszogni az idő a továbbiakban. A merengő felé nézek, talán eltűnt onnan ez az idegen, és megkönnyebbülésemre tényleg nincs ott. Egyre furábbak ezek a látomások, azt hiszem, fel kéne vennem valakivel a kapcsolatot. Valaki olyannal, akivel már nagyon rég nem beszéltem.
Tekintetemmel visszafordulok a professzor felé, aki épp iszik egy kortyot, ezért le tudok nézni a jegyzeteimre, és rájövök, hogy nem csak semmit nem jegyeztem le abból, amit eddig mondott, hanem nem is tudom miről beszélt. Az egy dolog, hogy itt van a papír, amit kiadott nekünk, de… elszégyenlem magam. A továbbiakban biztos jobban fogok figyelni.

[IRL tudnivalók:]

Imbolc és Samhain, honnan erednek?

to: Minden résztvevő

2003. ferbruár 03.

Tudom, hogy nagyon száraz a tananyag ahhoz, hogy elég élvezhető lehessen, ezért próbálok meg mindig belevinni valamit. Egy kis vetítés, egy kis élő bemutató, egy felolvasás vagy más hasonló. A témát is próbálom úgy összeállítani, hogy az érdekes lehessen. Tudom, hogy az itt lévők egy részének nem sok mindent mond az Imbolc vagy a Samhain, de ettől még a többieknek lehet érdekes, ha eddig csak ünnepelték, de valójában nem tudták mi az eredete.
Amíg tartok egy pillanatnyi szünetet, hogy kicsit felfrissítsem a torkom, megválaszolom a kérdéseket.
- Nos, nem éppen. A varázstalanok előszeretettel hagytak írásos megemlékezéseket. Ezek között van olyan, amit manapság legendáknak, mondáknak, meséknek is hívjuk. Vagy a legegyszerűbb híres emberek visszaemlékezése, hitelesen dokumentált történések például. A varázstalanoknál kicsit bonyolultabb a helyzet, mert egy emlék kinyerése és azt hosszabb távon fenntartása nem egyszerű, de valóban lehetséges. Tudunk is olyan mágikus helyekről, ahol tanulmányozni lehet a merengőbe kinyert emlékeket. De ne felejtsék el, hogy a druidák még jóval a Varázsvédelmi titoktörvény előtt éltek, ahol varázslók és varázstalanok együtt éltek.
Ezzel kicsit rá is kanyarodok a mondandóm második feléhez, megsiettetve az óra végére tartogatott meglepetést, amiről végül is nem tudom mennyi ideig fog tartani. De addig is térjünk vissza kicsit a száraz anyaghoz.
- A druidákra jellemző volt, hogy mentesültek a katonai szolgálat és az adófizetés alól is. Mint ősi, íratlan törvény tudósai és őrzői, a köznép fölötti törvényi ítélkezés jogkörét is birtokolták, viszont tudomásunk szerint a legsúlyosabb büntetés, amit valaha kiszabtak az a társadalomból való kizárás volt. Ezeket a jogokat és tudást öröklés útján nem lehetett megszerezni, ahogy korábban is mondtam már, komoly tanulás várt a jelentkezőkre. Későbbi iratokban fellelhetőek információk arról, hogy a királyok mellett fontos tanácsadói pozíciókat töltöttek be.
Egy picit hagyom őket szusszanni, de aztán hamar folytatom is.
- Egy kicsit térjünk rá a hitvilágukra, ami már közvetlenül kapcsolódik a mai témánkhoz. A druidák ugyanis több istenben hittek és több természeti elemet tiszteltek. Ilyen volt a nap, a hol, a csillagok, a tölgyfák, ligetek, hegycsúcsok például. A tűz több istenség jelképe is volt egyszerre és a nappal valamint a tisztasággal kapcsolták össze. Az ünnepeiket ligetekben vagy szent kutak és más természeti képződmények közelében tartották. Ki tud nekem mondani egy feltételezett druida helyet, amit ünnepekkor, szertartásokra használták?
Biztos mind hallottak ilyenekről. Még a mai napig is ilyen helyeken tartják a hagyományőrző ünnepeket. Talán azt is mondhatnánk, hogy ezek a helyek azok, ahol a legtöbb mágia gyűlik össze, és pont ezért sikeresek a szertartások és ünnepek.
- Hittek a lélekvándorlásban. Szerintük a halál után a lélek nem hal meg, hanem egy másik emberbe költözik és születik újjá. A szertartásokat szabad téren tartottak, közel a természethez. A szertartásaik során mutattak be áldozatot, melyek állatok és növények voltak elsősorban, egyes római író állítja, hogy a kelták embereket is áldoztak, de erre nincs semmilyen bizonyíték.
És akkor el is értünk az ünnepekhez. Ezeknek a többségét a mai napig ünneplik. Iszok megint egy kortyot, majd felvázolok a táblára egy évet a nap és a hold ciklusaival. Egy igazából kezdetleges ábra, de most a szemléltetés kedvéért megfelelő lesz.
- A druidák ünnepeit a nap, a hold és a vegetáció ciklusai határozták meg. Régészeti bizonyítékok vannak rá, hogy szertartásokkal ünnepelték a napéjegyenlőséget, továbbá az év leghosszabb és legrövidebb napját, illetve a hold és a vegetáció ciklusainak négy más kiemelt napját. Ezek közül az Imbolc a tavasz érkeztét, a Beltane a tavasz után kitelejesülő életet, a Lughnasadh napisten hatalmát, Samhain az élők és holtak világa közti korlát megszűntét jelképezte. E négy utóbbi időzítését a telihold jelenléte, illetve a természeti ciklikus változásai határozták meg. A Yule ünnepe a téli napforduló ünnepe.
Tehát akkor túl is vagyunk az ünnepek időpontjain. Azt, hogyan ünneplik ezeket, majd másként fogom megmutatni. Az osztály elé állok, és három képet vetítek ki a falra, mind a három körülbelül hasonlít egymásra öltözködésükben.
- Most akkor tudjuk, hogy miért akkor vannak az ünnepek, amikor és mit is jelentenek. – Legalábbis nagy vonalakban. Viszont van még egy valami, amit szeretnék elmondani, mielőtt még nekivágunk az utazásunkra. - Most essék néhány szó a varázsvilággal kapcsolatos információkra. Ahogy korábban mondtam már, ekkor még nem létezett a Varázsvédelmi törvény, tehát a druidák között lévő varázslók szabadon gyakorolhatták a varázstudományukat. Nincs egységes információ arról, hogy ekkor léteztek-e már a pálcák, de úgy gondolom, hogy ha volt is, a druida varázslók nem azzal varázsoltak. Elsősorban kézmozdulatokkal voltak képesek tárgyakat mozgatni, ráolvasással átkoztak vagy változtattak át valamit, és rengeteg bájitalt készítettek. Valószínűleg a saját hazájukban lévő összes növényt és bájital hozzávalót ismertek. Cserekereskedelmet folytattak Európa más részeiből jött druidákkal. Képesek voltak az animágia használatára, ám bájital nélkül az sokkal nehezebb és veszélyesebb volt.
A kiadott jegyzeteken van még néhány információ ezekről a mágusokról, most inkább tovább mennék azokra, akikről tudomásunk van ebből az időből. Ezek olyan leírások, amit a varázstalanoknak nem elérhető, csupán különleges engedéllyel látogathatók a tekercsek és nem is minden részletük maradt fenn, sajnos.
- Három kiemelkedő mágusról van tudomásunk. Mind a hárman befolyással voltak nem csak a saját, hanem a környezetük a birodalmuk életére is. Az első Caratacus. Annyit tudunk róla, hogy az egyik leghíresebb druida varázsló, akiről viszonylag sok információ maradt fenn a többiekhez képest. Az akkori ír uralkodó felesége beteg volt, a varázstalan orvosok nem tudtak segíteni rajta, ezért druida segítséget kértek. Ez volt Caracatus, aki rájött milyen betegségben szenved a királyné, és bájitalaival sikeresen meg is gyógyította. Onnantól kezdve ő lett a birodalom orvosa és a király tanácsadója is. A másik Faolan Fylani, aki az első feljegyzett animágus és druida is. egy háborúban farkas alakjában segítette a saját királyságát. Nagy taktikus hírében is állt, állítólag a Hold visszatükröződéséből tudott jósolni, így ennek megfelelően tudta kialakítani a szükséges taktikát. Egyes legendák szerint azon a területen, ahol meghalt a mai napig kíséri a győztes hadsereget egy farkas.
Ez eddig kettő, még kell egy. Szeretném megmutatni, hogy a sötét varázslók nem csak a jelenben éltek, hanem a múltban is, ezért az utolsónak egy ilyet hozok.
- A harmadik Macanguss. Egy olyan druida, aki a tudását felhasználva megszegte az esküjét, és képességeit felhasználva vagyonra és hadseregre tett szert. Miután ezzel megvolt, kinevezett egy látszat királyt, majd hadjáratot hirdetett egy déli királyság ellen. Ezt a korszakot hívják a déli druidák legsötétebb időszakának. Macanguss látszólag sikert ért el, de mikor hadseregének tagjai tudomást szereztek valódi tervéről, akkor először száműzték, majd mikor száműzetéséből visszatért, akkor kivégezték.
Ezzel el is érkeztünk a tananyag végére. Már csak egy dolog maradt az óra hátralévő részében. De az még kell, hogy várasson magára egy picit.

IRL tudnivalók:
- A következő reag február 15-én érkezik.
- A teljes tananyag megtalálható a kincsesbe, így a kimaradt részek is elolvashatók.