Jerome Rowe Könyvtár

A híres varázsló nevével fémjelzett könyvtár számos medimágiai folyóirat gyűjtését tűzte ki célul. Emellett az ókortól kezdve minden gyógyítással és bájitalkeveréssel kapcsolatos művet megtalálhat itt bármelyik kutató. A könyvtár hátsó részében olyan kötetek találhatók, melyben a magizoológia remekműveit lelhetik fel mind a tanulók, mind a professzorok. Ugyanakkor érdemes csendben maradni, mert a háklis, idősebb kutatók hajlamosak panaszt tenni az akadémia vezetőségénél a tiszteletlen diákokra.
Figyelem! A jobb oldali kis teremben található könyveket csak előzetesen egyeztetve, egy professzor írásbeli engedélyével lehet leemelni a polcról!

[O s c a r]

O s c a r
2002. október 5.



zene: pamparam... ● oufit: fall into fall

Brown professzorral végzős évem óta jó viszonyt ápolunk, a mai napig gyakran levelezünk. Többször kértem már tőle szakmai tanácsot, cserébe a kérésére párszor én foglalkozom egy-egy hallgatójával: korrepetálom őket, vagy megmutatom nekik a szülészeti osztályunkat. Ezzel a kölcsönös baráti-szakmai alapú kapcsolattal mindketten csak nyerünk, nem beszélve arról, hogy egykori professzorom egyike azon ritka tanároknak, akikhez bármikor, bármivel fordulhattunk hallgatóként, és az ilyesmit az ember nem felejti el egykönnyen. Sőt. Igyekszik megbecsülni és gondozni a kapcsolatot azzal, aki ott volt mellette, akire számíthatott abban az időszakban, amikor valóban fontos volt. Így hát hiába nem koptatom már öt hosszú éve a Mandragóra padját, időnként vissza-visszatérek az Egyetemre, hogy kedves professzorommal egy finom kávé mellett váltsunk pár szót, avagy bemutasson némely ígéretes hallgatójának, aki hozzám hasonlóan medimágusnak készül.

Ezek a hallgatók általában olyanok szoktak lenni, amilyen én is voltam: céltudatosak, mindenre elszántak, a végletekig szorgalmasak és a kellő mértékben alázatosak. Egyszóval... a tökéletes diák halmaz megtestesítői ők. Nem csoda, hogy az esetek száz százalékában könnyen meg is értettük egymást, a korkülönbség, és az élethelyzetünkből fakadó eltérések dacára is. A mostani eset viszont... érzem, hogy más. Nagyon más.
Oscar...nos... nem könnyű eset. De tehetséges.
Henry mondata oly erősen fészkelte be magát a fülembe, mintha élőszóban hangzott volna el, nem pedig a rá jellemző cikornyás kézírással vetette volna papírra. Újra és újra e szavak játszódtak le elmémben, miközben egyik legkedvencebb helyem felé igyekeztem. Ahogy beléptem a falak közé, önkéntelenül is mély levegőt vettem, amit szép-lassan fújtam ki. Az emlékek eközben szétáradtak a tüdőmben és elárasztották az agyam endorfinnal, dopaminnal, s ki tudja hányféle hormonnal és kémiai vegyülettel még.

Merlinre, mennyit tud jelenteni néha a visszatérés egy olyan helyre, mi egykoron az otthonunkat jelentette. Hány órát múlattam el itt, mázsás súlyú könyvek fölé görnyedve, vagy épp a végkimerültségben nevetve, sírva, beleszundítva. Egyedül, avagy barátaim társaságában. Milyen évek voltak! Milyen napok! Milyen percek! Ám a nosztalgia áradatból egy pillanatra felocsúdva rádöbbenek, hogy igazán hálátlannak tűnhetnék most valaki előtt, ha az a valaki történesen belelátna a fejembe. Úgy tűnhetne, hogy az életem most kevésbé izgalmas, kevésbé értékes, kevésbé... ilyen. Miközben a valóság épp ennek ellenkezője. Hisz praktizáló bábaként az életem csak... sokkal ilyenebbé vált. Amiért mély hálával tartozom nem csak Brownnak, vagy ezen falaknak, hanem... magának az életnek, a sorsnak, vagy bárhogy nevezzük. Nagy szavak, tudom. Aki jól ismer, sajnos tudja, hogy a patetikusság jellemző rám olykor. Az ittlét úgy látszik, mint mindig, most is ezt váltja ki belőlem, de tudom, ideje visszatérnem a realitások talajára. Oscar számít rám. Nem azért jön, hogy az élet kifürkészhetetlen gyönyörűségéről értekezzen velem. Egészen másról fogunk most elmélkedni. Az anatómia és a mérgek mélységeiről és magaslatairól...

A csokoládébarna íriszek izgatottan kutatnak a fiatalember után, akivel mindössze annyiban egyeztünk meg Brownon keresztül, hogy itt találkozunk majd a könyvtárban, pontban háromkor. Körbenézek, de egyelőre nem látom jelét senkinek, aki vár valakire. Akármerre pillantok, mindenki célirányosan halad egy-egy polc felé, vagy elmélyülten olvas valamit egy kényelmes fotel, avagy kevésbé kényelmes szék ölelésében. Tétován haladok tovább, lassan elérve a terem mértani közepét, s közben kíváncsian pillantok a karórámra, ami épp ebben a pillanatban üti el a három órát. Ekkor egy ösztönös késztetés fog el, hogy forduljak meg, aminek eleget is teszek, hátha megpillantom azt a bizonyos nem könnyű, de tehetséges esetet.

[kár itt minden szóért]

kár itt minden szóért
2002. október 5.



zene: Kár, hogy nem keltem később, ● oufit: random

Francba. A délutánt ivással akartam tölteni otthon, a kis koszfészkemben, és várni, hogy apám vagy a bátyám levele mikor érkezik meg a börtönből a postaládánkba. Kíváncsi voltam egyáltalán belefért volna-e még egy levél, ugyanis tömve volt számlákkal, felszólításokkal, ki tudja mennyivel, amiről nem vettünk tudomást. Ha nem vezsünk róla tudomást, nem létezik. Amúgy se tudtuk volna kifizetni. Nem akartam egy külön órára se elmenni, eddig se nagyon mentem el, nem értettem, hogy miért próbálkoztak velem. Túl okos maga ahhoz, hogy elvesztegesse a tehetségét" Na persze. Az anyám is okos volt, sokra ment vele, főléeg úgy, hogy lemészárolták azok a szarházi halálfalók. Semmire sem megy az ember puszta okossággal. Annyira kikészít ez az egész... szarság. És most mégis ellököm magam a hófehér faltól, hogy bevonszoljam a seggem. Utáltam, ha megfenyegettek. Ön bukásra áll anatómiából, és a mérgekből. Ha nem szedi össze magát, megvonjuk a minisztériumi gyakorlattól. Kapjék be. Gyűlölte sarokba szorítva lenni, de szükségem volt azokra a gyakorlatokra, hogy biztosítsam a helyemen majd, mint felderítő nekromágus. Sok konkurenciám volt, akiket félre akartam lökni az útból. A sok seggarcú protekciós, akiknek a fél rokonsága Minsiztériumban dolgozott és még aranyvérűek is voltak. Undorító. Nem veszíthettem. Kurvára nem veszíthettem. Persze az egy dolog, hogy jelen leszek a korrepetáláson, de úgyis kikészítem az oktatómat, ahogy az összes többit is.
nem kapkodtam el a lépteimet, zsebre dugott kézzel lépkedtem be a könytárba, tudatában annak, hogy talán késni is fogok. Hadd várjon rám az a banya, akit megint rámszabadítottak. Biztos valami vénsgég lesz velem megint, akinek az erkölcsi dumáját is el kell megint viselnem, mint legutóbb. Hahh, de faszha lesz, komolyan. A sikerért aztán tényleg meg kellett szenvedni. Főleg, hogy ha szánalmas volt az ember oktatója.
Aztán kiszúrtam egy tébláboló nészemélyt, talán pár évvel lehetett nálam idősebb, aki valószínüleg engem keresett. Összevont szemöldökkel néztem a nőt, aztán csak egy kelletlen sóhajtással, mintha csak a fogamat húznák megindultam egy üres pad felé.
- Szóval maga - jegyeztem meg, majd ledobtam magamat az egyik székre, kicsit sem illedelmes pózban, al egyik lábamat a mellettem lévő székre dobtam hogy felhúzva rá tudjak könyökölni. Összeszűkült szemekkel néztem a nőre. - Maga dumál, én meg hallhatom. Nagyszerű. Mivel akarja kezdeni? Hogy miért nem hoztam magammal füzetet és tollat? Vagy miért ülök így? Esetleg valami más? Csak nyugodtan, próbálja ki, milyen strafabíró boksz zsák vagyok - húztam moslyra a számat.
Igazából sosem voltam a jegyzetelésre rászorulva, ha figyeltem és érdekelt valami, megjegyeztem, első hallásra. Ha meg nem, akkor elaldutam, vagy pedig elmentem felszedni valakit. Aztán megbuktam a vizsgákon, meg a zh-kon. De némelyik tanár szánalmasan gagyi volt. Persze, hogy még szexelni is szívesebben szexeltem. Nem mintha szerettem utána hallgatni az összetört szívű egyeéneket, de egy kis játszadozásba senki sem hallt még bele, nem? Elkényeztetett aranyvérű volt mindegyik, és én örömmel törtem össze a szívüket. Utáltam őket, ahogy mindent megtehettek, hogy volt pénzük, és hogy miattuk tört ki a második varázslóháború is, amiben természetesen egy aranyvérű féreg megölte a családom felét. Néha sajnáltam, hogy voltak gátlásaim, és nem kezdtem el őket csak úgy random legyilkolni. Fene azt a kicseszett jó szívemet, hm?
- Mivel akar kezdeni? Anatómia? Testközelből? - kérdeztem szemntelenül, kóstólgatva a nőt, hogy meddig feszegethetem a határokat. Előbb utóbb úgyis begőzöl, és elküld, nekem meg lesz még egy szabad, kellemes és szép délutánom, ahelyett, hogy itt szenvednék.

[O s c a r]

O s c a r
2002. október 5.



zene: pamparam... ● oufit: fall into fall

Ahogy a barna íriszek szembetalálják magukat a keresett fiú pillantásával, rögtön érzékelem a belőle áradó ellenállást. Szavai aztán erre az érzetre csak még jobban ráerősítenek. Nem akar itt lenni. Sőt: esze ágában sincs itt lenni. Én ennek ellenére nem zavartatom magam. Nem izgat a sóhaja, a grimaszai, a színpadias testbeszéde sem. Bár az asztalnál a lábtartóvá avanzsált széken kívül immár nincs több üres szék, én gyorsan kerítek egyet a szomszédos asztaltól és odahúzom, majd vele szemben leteszem. Ám mielőtt helyet foglalnék, azért kinyújtom a kezem, hogy bemutatkozzak. Igyekszem bizalmat keltően, egyenesen a szemébe nézni. Sokszor egy pillantás többet jelent ezer szónál. Nem kell, hogy kedveljen. Nem kell, hogy érdekeljem. Kicsit sem. Nem ezért vagyok itt. Azért vagyok itt, hogy segítsek.

- Igen... én... - mosolyodok el finoman. - Pontosítva: Moira Osborne. Brown professzor egykori diákja vagyok, mint tudod, ő kért meg, hogy segítsek javítani néhány eredményeden... mert szerinte kár lenne, ha értelmetlen okok miatt kibuknál az egyetemről - tartok rövid szünetet, hogyha akar, reagálhasson.
- Remélem tegeződhetünk? Olyan nagy korkülönbség, ahogy elnézem nincs köztünk - jegyzem meg közvetlen módon, miközben leülök a székre. Aztán reagálok a korábbi kifakadására is.
- Egyikkel sem akarom kezdeni. Felőlem úgy ülsz, ahogy akarsz, és ha nem szeretnél, nem kell jegyzetelned sem - felelek széttárva a kezeimet. Láthatja, hogy őszinte vagyok, tényleg nem zavar, ha nem jegyzetel. Nem egy diákkal találkoztam már, aki fejből fel tudta volna sorolni a teljes mágiatörténetet, de érdeklődés hiányában megbukott a tárgyból. Jól tudtam, hogy akár fotografikus memóriája is lehetne Oscarnak is, ha esze ágában sincs használni a képességeit, akkor teljesen feleslegesen áldotta meg a sors ilyen tehetséggel.

Persze az sem volt a célom, hogy pszicho-medimágusi kiselőadásba kezdjek. Nem voltam pszicho-medimágus, és ennek különben sem ez volt a módja. Pontosan tudtam, milyen kontraproduktív tud lenni, ha kéretlenül áll neki valaki a másik lelki gondjaiban vájkálni, még ha jó szándékkal tette is.
- Egy dologért vagyok itt. Hogyha tudok, akkor segítsek jobb jegyet szerezni anatómiából és méreganyagokból - közlöm röviden a szarkasztikusan mosolygó sráccal, akinek a következő kérdésén sem rettenek meg. Felőlem kóstolgathat, nem fogom felvenni. Pontosan tudom, hogy ez a showműsor, amit itt előad, nem nekem szól. Ez csakis róla szól. És én épp emiatt vagyok itt.
- Részemről kezdhetjük azzal is. Van esetleg olyan női testrész, amivel kapcsolatban kérdésed lenne? - veszem fel a tökéletes pókerarcot, egyértelművé téve, hogy engem nem fog csak úgy elüldözni. És nem tud felbosszantani vagy kizökkenteni. Belül persze hangosan nevetek... de ezt ő nem láthatja.
- Csak bátran... ne szégyelld! - teszem még hozzá érdeklődve. Hogy belül milyen jól szórakozom, azt csak a barna szemekben rejlő játékos villanás árulhatja el, semmi más.

[kár itt minden szóért]

kár itt minden szóért
2002. október 5.



zene: Kár, hogy nem keltem később, ● oufit: random

Az egész annyira nevettséges volt, mint mondjuk egy szál tabgában végigtáncolni a campuszon.... amit még véletlenül sem csináltam meg! De komolyan nagyon fárasztó kezdett lenni ez a sok csesztetés azzal, hogy így, meg úgy tanulnom kell. Megtanultam, ami érdekelt, a többit meg magasról leszartam, és inkább elmentem szórakozni, vagy mondjuk ilyenek. és még csak nem is költöttem olyna sok pénzt az alkoholra, mert a legtöbb esetben inkább meghívtak. Csoda jó arc lehettem, nem? Vagy csak kibaszottul szánalmas. Inkább az utóbbira szavatam volna, hiszen még mindig nem volt normélis munkám, ami valljuk be, ennyi idősen már szánalmas kategóriába tartozott, és megint a nővéremnek volt köszönhető, hogy ki tudtam fizetni ezt az alkalmat. Utáltam a gondolatát, hogy most is miattunk adta oda magát mindenféle idiótának, akiket rendzserint én kergettem el otthonról, ha túlságosan elfajultak a dolgok. Meg sem tudtam számolni már hány pucér segget láttam abban a házban. Fúj. De ha minden jól megy. úgy terveztem, hogy vagy kikészítem csak csodaásan összekapom magam, és akkor megúszom egy darab korrepetálással, hogy mindenki elhiggye nem vagyok olyan baromira reménytelen eset.
Unott arccal bámultam hát a velem szemben ülő nőre, aki alig volt idősebb nálam, mégis már most sokkal jobb életet futhatott be, mint én. Nem mintha utáltam volna ezért, csak inkább irigy voltam. Irigy mások boldogságára, és az életükre, ahol nem kellett télen se a fagyhalálhoz közeli állapotba kerülniük, meg ilyenek.
- Pontosítva: Moira Osborne. Brown professzor egykori diákja vagyok, mint tudod, ő kért meg, hogy segítsek javítani néhány eredményeden... mert szerinte kár lenne, ha értelmetlen okok miatt kibuknál az egyetemről - csak megforgattam a szememet. Hirtelen mindekit megszált valami holly spirit, vagy mi a franc, hogy tömegesen nem akarták, hogy kihulljak az egyetemről? Jó, talán lehet nem kellett volna kihagyni pár szemináriumot, meg néhány zh-t, de ha az óra kibaszottul unalmas volt?!
- Milyne megható - húztam el válaszul a számat, majd a tegeződésre megvontam a vállamat. - Oscar Caine, mellesleg, bár kétlem, hogy ne tudta vonla - húztam végül vigyorra a számat. Mindegy volt nekem, igazából. Inkább csak tovább szemtelenkedtem, mert végül is, ahogy Narek is mindig bgfogalmazta én csak egy rohadt nagy bunkó vagyok. és egyébként meg igaza is volt, sőt talán még bóknak is vettem. Szerettem sebezhetetlennek tűnni. Semmim sem volt, csak a páncélom, és a laza álarcom, amit egy aranyvérű mesével színeztem ki, mert úgy izgalmasabbnak tűnt az egész.
- Egyikkel sem akarom kezdeni. Felőlem úgy ülsz, ahogy akarsz, és ha nem szeretnél, nem kell jegyzetelned sem - Hümmögtem egyet, ahogy félrebillentett fejjel hallgattam. Furcsa tanár hozzáállás volt ez, talán nem is működött volna mondjuk egy tanórán, de azért egy kicsit jólesett, hogy legalább nem éreztem rögtön úgy magam, mint egy fegyházban.
- Részemről kezdhetjük azzal is. Van esetleg olyan női testrész, amivel kapcsolatban kérdésed lenne? - kérdezte, én meg szórakozottan végigmértem, nem mintha beindultam vonla, azért nem voltam szatír. De végül is, ha jobban velegondolok, már mindent kiismertem a nőkön... meg a pasikon is. Mindekinek kell valami hobbi, hogy enyhítse a feszkót nem?
- Én már mindent tudok, szivi - dőltem hátra a székemben, de látszik rajta, hogy ő is egészen jól szórakozik a szituáción. - Mindent bejártam - tettem még hozzá gonosz vigyorral. csak az volt abaj, az anatómia nem merült ki ennyiben, és nem volt szokásom az éjjeli kalandjaimat leönteni méreganyagokkal, hogy megnézzem mik a hatásuk, így abból sem remekeltem iagzán.
- Ha tényleg anynira akarsz tanítani, akkor kezdhetnénk az anatómiával, de nyugi megelékszem az elmélettel, nem kell lenyúzni magadról  abőrt - forgattam meg a szememet. - Szóval dumélhatnánk a belsőszervekről.

[O s c a r]

O s c a r
2002. október 5.



zene: pamparam... ● oufit: fall into fall

A szemforgatása egyáltalán nem hoz zavarba, csak megmosolyogtat. Olyan, mint valami megzabolázatlan kamasz, aki direkt provokálja a környezetében lévő szülőt, tanárt, vagy akárkicsodát, aki hatást akarna gyakorolni rá. Bár én sosem voltam ilyen, sosem lázadtam, hisz nem volt ki, vagy mi ellen... mégis meg tudtam érteni az ellenállását valahol. Ő most egy dolgot érezhet, hogy nem akar itt lenni, nem akar velem beszélgetni, legszívesebben biztos most rögtön faképnél hagyott volna. De! És ez itt a legfontosabb... valamiért mégsem teszi. Nagy mufurc arccal, de a kelletlen bemutatkozás után mégis csak leteszi azt az izmos kis popsiját a székre, a lábát meg fel a másikra. Mivel én senkije nem vagyok neki, így rám egyáltalán nem hat a performansz, amit valószínűleg régóta előad, amikor menekülne valamilyen helyzetből. Üres lap vagyok csupán, amire ráöntheti minden idegességét, jöhet vörös, fekete, vagy méregzöld tinta, a lap üres marad, mintha csak láthatatlan tintával írna rám. Átfolyik rajtam a szarkasztikus szájhúzás, a duzzogás, az erőfitogtatás. Egy célom van csupán... valahogy megtalálni vele a kellő hullámhosszot. És valamiért az az érzésem, hogy ehhez a sráchoz a laza humoron át vezet az út.
- Aajjaj, azt hiszem most lebuktam... régóta lesem már az alkalmat, hogy megismerhessem azt a híres-nevezetes Mr. Cainet - vallom be mosolyogva, majd az anatómiára terelem a szót, de ezt is poénkodva, hogy lássa, nem vagyok én ellenség. Szerencsére elég magasra dobtam azt a gurkót, hogy lecsapja, és innentől nincs akadálya annak, hogy ide-oda pattogtassuk azt a mogorva labdát, megteremtve azt a kötetlen partneri viszonyt, ami elengedhetetlen egy ilyen korrepetáció során.
- Hmmm, ezt örömmel hallom... lehet még nálam is többet tudsz akkor - felelem, finoman megvonva vállam, majd a kérdésként is felfogható megjegyzésére reagálok.
- Köszi, most megkönnyebbültem! - sóhajtok fel megjátszott megkönnyebbüléssel, amiatt, hogy nem várja el tőlem, hogy itt helyben anyaszült meztelenül prezentáljam neki a nőiség csodáját. Sok mindenre képes lennék azért, hogy bent tartsam őt az egyetemen, de azt hiszem azzal, ha egy meztelen nővel látnák a könyvtárban miattam, bizony éppen az ellenkező hatást érném el.
- Benne vagyok. Ez mondjuk így elég tág témakör még, jó lenne kicsit leszűkíteni a kört. Mik azok a szervek, amiket esetleg nem annyira vett be a gyomrod eddig? - érdeklődöm lazán, majd előbányászom a szőlőpálcát a zsebemből, és egy spirális mozdulat közben így szólok:
- Ostendere corpus - mire egy férfi felsőtest ezüst sziluettje jelenik meg előttünk életnagyságban, a gégétől a végbélig bezáróan. Ha Oscar ránéz, minden egyes belsőszervet jól megfigyelhet rajta, tökéletes kidolgozottsággal, ugyancsak ezüst színben.
- Remélem nem gond, hogy férfi. Azt mondtad, a nőiről már úgyis mindent tudsz - jegyzem meg mintegy mellékesen. Vizuális típus lévén a magam részéről mindig könnyebben tanultam a szervekről, ha láttam is őket, és bízom benne, hogy így Oscar kérdéseit is könnyebben fogjuk tudni megvitatni, hiszen a mágikus test segítségével nem csak az egészséges, de a megbetegedett belső szerveket is meg tudom mutatni.

[kár itt minden szóért]

kár itt minden szóért
2002. október 5.



zene: Kár, hogy nem keltem később, ● oufit: random

Gáz volt ez az egész. Hogy ide jutottam, hogy itt kel kuksolnom egy nővel, miközben annyi mindent csinálhatnék, és annyi felé elmehetnék inni. De még az is hasznosabb lenne, ha a nővéremre és a húgomra vigyáznék, ha már kész átjáróház lett az az otthonszerűség, amiben éltünk mi hárman, mert muszáj volt a nővéremnek pont a testét árulnia. Annyi minden mást is árulhatott volna. Cigit, piát, de nem, neki a testét kellett, mert akkor legalább nem rabolják ki. Végül is nem láttam senkit mellekkel a hóna alatt rohangálni az utcán. heh, ez de egy beteg gondolat, Caine, nem csoda, ha mindenki egy idióta állatnak tart téged.
- Aajjaj, azt hiszem most lebuktam... régóta lesem már az alkalmat, hogy megismerhessem azt a híres-nevezetes Mr. Cainet - osolyodik el, mire megforgatom a szememet. Na igen eléggé nagy hírem van, de hát ilyyen ha az ember "aranyvérű" és ha úgy vesszűk forró vérű is. Bár azt inkább a nőkre szokták mondani, szóval mindegy is. csak villantottam egy ártalnan molyot, mintha maga lettem volna a megtestesült földre szállt angyal.
- Tudom, tudom, túl sokan álltak sorban értem - bólogattam egositán, majd kényelmesebben elhelyezkedtem és csak vártam, hadd zuhanjanak rám az unalmas tananyagok. Nem voltam hülye, csak ami nem érdekelt auzt inkább nem tanultam meg. Pedig Alex szerint lehettem volna akár évfolyamelső is, és ezt úgy mondta a nővérem, hogy nem is vágta a Roxfortot. Máig nem értem miért egyedül én bennem bukkant elő a varázsló izé, a többiek jobban megérdemelték volna, hogy a Roxfortba jérjanak, és talán akkor életben is maradtak volna. Rohadt beképzeld felsőbb réteg halálfalók, akiknek csak az volt a legnagyobb problémájuk, hogy fekete folt esik az aranyzsínű vérvonalukban.
Undorító.
A megkönnyebbülésére csak szemtelnül vigyorogtam egyet, bár igazából mostanában inkább képzeltem el Nareket pucéran mindenhogy is, de semmi bajom nem volt a női testekkel sem. Élveztem az életet, élveztem ha valaki a karjaim közzé csöppent, nem igazán voltam ebben annyira válogatós, bár azért Narek óta kicsit egyre jobban is hiányzott a közelsége, csak ház túl beképzelt volt hogy beismerje, hogy bejöttem neki, én meg túl bunkó voltam ahhoz, hogy... komolyabb is lehessen köztünk.
- Benne vagyok. Ez mondjuk így elég tág témakör még, jó lenne kicsit leszűkíteni a kört. Mik azok a szervek, amiket esetleg nem annyira vett be a gyomrod eddig?
Hümmögve gondolkodtam, amikor megjelent előttem a pacák alakja minden csodás emberi belsővel együtt. Igzaából ök érdekes volt az emberi test, mindenével, de igazából az élettani működésük anynira nem kötött le, egy hullában azért nem kellett azokra odafigyelnem ha felvágom, hogy mit ne sértsek, hogy ne pusztuljon bele. Max képen törölhetett egy reflex  miatt a test ha nem volt kellően hulla, de ennyi. viszont tény, hogy a normális működéssel is tisztában kellett lennem, ahhoz hogy tudjam mi baszódott el a testben ahhoz hogy beadja az unalmast.
- Nagyon szívesen legeltetem rajta a szemem - kacsintottam rá, majd felsóhajtottam, és rápillantottam a pasas belsőségeire. De beszéljünk a veséről, és a májról - dörmögtem. Azt hiszem túl unalmasak voltak ezek az órák. pedig ha valami érdekes azt megtanulom szinte azonnal, nem is szoktam jegyzeteket hazsnálni az órákon. Vagy alszok vagy annyira leköt, hogy nem alszok és figyelek.

[O s c a r]

O s c a r
2002. október 5.



zene: pamparam... ● oufit: fall into fall

Egyáltalán nem lep meg, hogy van a srácnak önbizalma. Jól néz ki, és izgalmas a kisugárzása, biztos azzal jön össze a kampuszon, akivel akar, de nem azért vagyok itt, hogy a magánéletéről beszélgessünk. A fontosabb témára aztán hamar rá is kanyarodok, és szerencsére Oscar nem húzza az időt sokáig, őszintén kiteríti a képzeletbeli lapjait az asztalra, azzal kapcsolatosan, hogy mely testrészekben szeretne elmélyülni.
- Rendben, akkor kezdjük a vesével - bólintok, majd pálcámmal megérintem a modellen a kérdéses szervet. - Ez a hasüreg hátsó részén, a hashártya mögötti térben, az ágyéki gerinc két oldalán található, páros szerv. Én mindig úgy gondoltam, hogy megtermett babra hasonlít legjobban - mosolyodom el röviden, aztán folytatom. - Biztos tudod, hogy ez a kiválasztás szerve: ő felelős a szervezet anyagcseréje közben keletkezett anyagcsere-végtermékek eltávolításáért, valamint alapvető szerepe van a só- és vízháztartás szabályozásában, de az már kevésbé köztudott róla, hogy a vérnyomást is szabályozza, beindítja a vörösvértest - és a kalciumanyagcserét szabályzó anyagok termelését is - magyarázom, aztán a "bab" egyes részeire mutatok pálcámmal, miközben tovább ecsetelem a felépítését. Mindig az a réteg fénylik ezüstösen, amelyikről éppen beszélek.
- Legbelül találjuk a lazább veseállományt borító, azt összetartó rostos tokot, a capsula fibrosát.
A középső réteg egy körülbelül egy centiméter vastagságú zsíros tok, a capsula adiposa, ami a vese tetején ülő mellékvesét is beborítja. Ez a zsírréteg mechanikai védelmet nyújt a vesének a mechanikai traumák ellen, emellett fontos szerepe van a vese rögzítésében is. A zsírréteg a vese gerinc felőli oldalán befordul és a veseöbölbe nyomul, ahol körbeveszi a vesemedencét. Kóros fogyás mellett ez a zsírréteg is elfogyhat, ennek a jelenségnek a vándorvese kialakulásában nagy szerepe van. A külső tok - fascia renalis - ugyanis a vesénél nagyobb, és a zsírréteg nélkül a vese benne lazán fekszik, így elmozdulni képes.
Kívül a vese rögzítésében alapvető fontosságú Gerota-fascia található. Ez a lemez szorosan összenőtt a hátsó hasfalat borító hasonló lemezzel és a hashártyával, de kétoldali lemeze folytonosan átmegy egymásba, elhalad a gerinc előtt futó nagyerek és a veseerek előtt is. Alul a húgyhólyag felé haladó húgyvezeték kilépésének helyet engedve nyitott - teszem hozzá, bízva abban, hogy azért mostanra már mondtam neki valami újat. - Ezek alapján szerinted milyen egészségügyi problémákat, szervi diszfunkciókat tud közvetetten okozni a vese megbetegedése? - érdeklődöm kissé oldalra hajtott fejjel, s ha erre a kérdésre válaszolt, pálcaintéssel megmutatom, hogyan néznek ki a vesék, rossz állapotban. A korábbi szépen fénylő, sima "babocskák" helyett most apró "buborékszerű" formák lepik el a szerveket.
- Személy szerint milyen hozzávalót, avagy hozzávalókat tennél feltétlenül egy vesebeteg bájitalába? És a megfelelő bájitalon túl, milyen életmódbeli tanácsokkal látnád el, hogy helyreálljon a veséje működése? - kíváncsi vagyok, milyen ötlettel áll elő. Az anatómiával sokszor az a baj, hogy elég száraz, ezen sajnos nem tudok változtatni akkor sem, ha fejre állok, ám a betegségek kezelési módjai már adnak némi kreatív mozgásteret. Remélem Oscar hajlandó lesz együttműködni, és elgondolkodni a megoldáson.

[kár itt minden szóért]

kár itt minden szóért
2002. október 5.



zene: Kár, hogy nem keltem később, ● oufit: random

Halottakat turkálok, szóval annyira nem is kenyerem a gyógyítás, igazából nem is tudnám, hogyan lehetnék gyógyító. Valahogy túlságisan nyers és köcsög lennék az öregekkel, és a fiatalokkal is, na meg volt egy olyan érzésem, hogy ott se nagyon tartottam volna az eszemet a nadrágomban, és valljuk be... Nem lett volna előnyös az összes gyógyítót az ellenségemmé tenni a munkahelyemen. Nem mintha a Minisztériumban nem fenyegetne ez a veszély, csak... nem is tudom, a Minisztériumban senki sem tűnik olyan izgalmasnak. Mindenki túl uncsi, pedig talán még élvezném is, hogy az igazságot szolgálom, hogy nem hagyok senkit úgy az azkabanba jutni, hogy ártatlan. És ha lesz elég pénzem végre, talán találhatnék egy olyan protektort, aki kihozza az apámat a börtönből. Ártatlanul kapott életfogytiglant, és ez mindennél jobban feldühített. De szerencsére most a vesés dolgok tanulmányoszása inkább elterelte ezekről a figyelmemet, miközben hallgattam a nő kiselőadását.
Félrebicccentett fejjel hallgatom a vesét, és azon godnolkodom, hogy lehetett ez ilyen alakú. Annyira még nem volt akezeim alatt olyan holttest, akinek a vesélyével lett vonla gondom, pedig biztos vagyok benne, hogy egy jól irányzott átokkal azt us suimán tökre lehetett tenni, vagy méreggel. Modnjuk mostanában a méregkeverők is kitettek magukért, mert láttam olyat is, hogy úgy tűnt mintha csak meghalt volna. Nem szerettem, hogy előttem jártak, mindig, de én pont ezért akartam teperni, hogy hiába hitték magukat okosabbnak a kelleténél, én el akartam őket kapni. Azért közben figyelek, és valahogy fel vagyok rá készülve, hogy visszakérdez.
- Ezek alapján szerinted milyen egészségügyi problémákat, szervi diszfunkciókat tud közvetetten okozni a vese megbetegedése? - kérdezi és félrebiccenti a fejét is közben én meg csak kelletlenül sóhajtok. Ez még az én szakomba is belevág, szóval tényleg elgondolkodom rajta.
- A magas vérnyomást okozza mondjuk. Meg a cukorbetegségeket, és ha valaki sokáig nem ereszti ki magából a gőzt, akkor a szennyeződések nem ürülnek ki a szervezetből, és jól megszívja egy kis vesekővel - vonom meg a vállamat. Bár kétlem, hogy hozzám kerülne egy kínjában vesekőbe belehalt valaki, meg szerencsére a legtöbb mugli betegség is elkerüli a mágusokat, szóval ha halálba akarném magam dohányozni, az sem fog összejönni. Szívás az élet, nem? Aztán ahogy megmutatja a rusnya vesét, fintorra húzom a számat. Még ránézni is kellemetlen. Amilyen hidegnek voltam kitéve egész gyerekkoromban, csoda, hogy az én vesém nem kínlódott annyira.
Személy szerint milyen hozzávalót, avagy hozzávalókat tennél feltétlenül egy vesebeteg bájitalába? És a megfelelő bájitalon túl, milyen életmódbeli tanácsokkal látnád el, hogy helyreálljon a veséje működése? - hangzik el a következő kérdés, mire fájdalmas arckifejezést váltok, mert őszintén nem iagzán a terepem a gyógítás, de tényleg, még összevarrni is csak olyan hullásan tudom a sebeket. De most mégsem borkolózhatok el a másik, lelkesebb halgatók mögé. basszus pontpsan ezért utálom a korrepetálásokat, mert nem lehet sunnyogni, vagy úgy tenni, mintha nem hallottam volna, vagy valami olyasmit eljátszani, hogy mennyire figyelek. De nem is arról van szó most, hogy nem figyelek. Midnen esetre nincs más választásom, mint gondolkodni, az eszemből meg szerencsére nincs hiány.
- nyírfalevelet, apróbojtorjánt, vadárvácska vagy  kisvirágú füzikét. Ezek gyulladáscsökkentőek, és antibiotikumot tartalmaznak. Megelőzésre meg mondjuk járjon többet a vécére, és legyen kevésbé stresszes - viygorodom el ártatlanul. - de ha mér itt tartunk kívácnsi vagyok mik azok a hozzávalók, amik károsak a vesére? - kérdezek vissza, mert nekem mondjuk ezt fontos lenne tudnom. Biztos elhangzott ótrán is, csak annyira unalmas az anatómia. Alig várom, hogy megszabauljak ettől a tárygtól.

[O s c a r]

O s c a r
2002. október 5.



zene: pamparam... ● oufit: fall into fall

Nem csodálkozom rajta, hogy Oscar tökéletes választ ad a kérdésemre. Brown világosan elmondta, hogy a srácnak helyén az esze, és ezt most bizonyítja is.
- Így van - bólintok mosolyogva, majd annyit még hozzáteszek. - Különben a vesekőre létezik egy remek kis trükk. A bájitalos kezelés mellett Reducióval érdemes kicsinyíteni a követ, így hamarabb eltűnik - fejtem ki röviden, majd a következő kérdés után csillogó szemmel hallgatom Oscar válaszát. Bizony ez a hallgató nem semmi lexikális tudással rendelkezik, ami a gyógynövénytant illeti, és ez most egészen lenyűgöz.
- Hmmm, igazán kiváló válasz! Sokat tudsz a gyógynövényekről! - jegyzem meg elismerően, aztán elgondolkodom a kérdésén.
- A spenót, a cékla és a rebarbara gazdag oxaláttartalmuk miatt károsak lehetnek: ez a vegyület ugyanis fokozza a vesekő képződést. Ami viszont még hatásos hozzávaló lehet, az a medveszőlő, a galaj, a pitypang és a csalán. Ezek kifejezetten jók a vese és a húgyutak tisztítására - teszem hozzá, majd egy pálcaintéssel meggyógyítom a vesét, és továbbhaladok a máj irányába.
- Nos, azt hiszem, ezt alaposan kiveséztük, úgyhogy rátérhetünk a májra - mosolyodom el a kis szóvicc közben, amit nem bírtam kihagyni.
- A máj az ember legnagyobb mirigye, tömege a testtömeg 2%-át teszi ki, tehát meglepően súlyos, akár 1,5 kg is lehet. A test nagy és komplex anyagcsere szerve, amely a szervezet lényegében valamennyi anyagcsere folyamatában részt vesz. Epét választ ki, melynek epesavai a zsírok emésztésében játszanak szerepet, jellegzetes színét a vérfesték - hemoglobin - bomlástermékétől, a bilirubintól kapja - magyarázom pálcámat lassan végighúzva a mágikus szerven, miközben az egyes részekről ejtek szót.
- A máj három részre osztható: klasszikus lebenyke, portális lebenyke és májacinus.
A klasszikus májlebenyke egy nagyjából hatszögletű szövethalmazként látható a máj szövettani képén. A sejtlemezek innen terjednek sugárirányba a periféria felé. A hatszög sarkainál pedig a portális triászok találhatóak. A portális lebenyke a máj exokrin funkcióját, az epekiválasztást hangsúlyozza. A májacinus, rombusz alakú egység mutatja a legjobb összefüggést a vérperfúzió és a máj patológiája között - hallgatok el a monológ után. Kicsit csöndben maradok, hogy Oscarnak legyen ideje feldolgozni a hallottakat.
- Lassan ez már nem is anatómia, hanem geometria - mosolyodok el. - Hiába, az emberi szervezet elképesztő tökéletességgel bír. Apropó, az aranymetszés szabályáról már hallottál ugye? Felvázolnád nekem? - pendítem meg futólag ezt a különösen izgalmas témát, de aztán visszatérek a májra.
- Szóóóval, a májjal kapcsolatban számos komoly diszfunkció lehetséges, főként, hogy a szénhidrát -, a fehérje -, a lipid - és a hormon anyagcserében is fontos szerepe van. A hepatitis, a májzsugorodás és a májnagyobbodás csak néhány a fő megbetegedések közül. Mondanál te is párat? - kérdem, aztán tovább dolgoztatom az agytekervényeit.
- Emlékszel rá, hogy milyen gyógynövények vannak jó hatással a szervre? - teszem fel a kérdést immár a hólyagos, beteges kinézetű szervre mutatva pálcámmal. Az előzmények után szinte biztosra veszem, hogy Oscar könnyedén feleleveníti majd a választ erre a talányra is.

[kár itt minden szóért]

kár itt minden szóért
2002. október 5.



zene: Kár, hogy nem keltem később, ● oufit: random

Igaz, ami igaz, nagyon nem voltam hülye, csak mondjuk lusta, aki inkább talált más elfoglaltságot az órkáon. Amíg nem volt Armin mondjuk leültem valaki mellé és förtölgettem velük, hogy aztán összebújjunk, mind a kettőnknek okozva egy kis kellemes éjszakát az egyetem stressztengerében. Milyen jótékony célok vezéreltek engem, a mocskos mindenségit, nem? Közben elégedetten elviygorodtam a dícséretre, szerettem meglepni az embereket azzal, hogy nem voltam olyan idióta, mint amilyennek kinéztem, bár Moira nem is nézett ki olyannak aki amúgy egyből leírt engem. Ez egy kicist bíztató is volt. 
- A spenót, a cékla és a rebarbara gazdag oxaláttartalmuk miatt károsak lehetnek: ez a vegyület ugyanis fokozza a vesekő képződést. Ami viszont még hatásos hozzávaló lehet, az a medveszőlő, a galaj, a pitypang és a csalán. Ezek kifejezetten jók a vese és a húgyutak tisztítására - válaszolt az előző kérdésemre, én pedig hümmögva elraktároztam ezt magamban. Szerettem felhalmozni a tudást, még ha nem is látszott rajtam, pedig amúgy egészen érdekeltek a dolgok, még akkor is ha modnjuk egy szexi srác vagy csaj ült mellettem az órákon. Közben Moira megjavította a vesét, és rétérhettünk a májra, amivel már annyira vártam a randevút.
Sejtettem, hogy unalmas lesz, de azért próbáltam figyelni, mert mostanában elég sok májra ható mérget találtunk a holttestekben, amik kicsit sem néztek ki jól. Kellemes az elhalt szervekben turkálni, de komolyan. Minden esetre azért örültem, hogy az általános, muglikra jellemző betegségekkel nem nagyon kellett foglalkoznom, mert a varázslókra nem nagyon hatottak ezek. Hurrá, Caine, így még AIDS-es sem lehetsz.
- Lassan ez már nem is anatómia, hanem geometria. Hiába, az emberi szervezet elképesztő tökéletességgel bír. Apropó, az aranymetszés szabályáról már hallottál ugye? Felvázolnád nekem? - ejti meg a kitérőt Moira, és bár nem igazán dobom magam hátra az emberi hullák belsőségeitől, az eredeti állapotban lévő egészséges szervek, az emberi testtel valóban lenyűgöző volt. A kérdésére bólintottam egyet, majd megköszörültem a torkom, hogy válazsoljak is rá.
- Divina proportione, azaz az isteni arány - kezdek bele. - Művészetben, természetben és a matematikában is egyaránt létező szabály. Két rész az aranymetszés szerint aránylik egymáshoz, ha az egész úgy aránylik a nagyobbik részhez, ahogy a nagyobbik rész aránylik a kisebbik részhez - mondom meg a aszabályt is, bár án annyira nem vágom a művészeti dolgokban ezt, mint Armin. Kissé béna, hogy mindenhonnan ő és a hülye festményei jutnak az eszembe.
- A hepatitis, a májzsugorodás és a májnagyobbodás csak néhány a fő megbetegedések közül. Mondanál te is párat? Emlékszel rá, hogy milyen gyógynövények vannak jó hatással a szervre? - és már megint a kédések. Kezdem unni. Még jó, hogy a többi szervet nem mondtam ide, mert akkor itt ülnék úgy a következő évezredik. AMi szívás, mert az arcszőrzetem egléggé gyorsan nő. Na mindegy, azért még erre válaszolok, és reménykedem benne, hogy utána elenged, mert jófiú voltam és ügyesen tanultam.
- vasraktározási és rézraktározási májbetegségek is kialakulhatnak, vagy van olyan eset is, amikor a szervezet a saját májat támadja meg - teszem még hozzá, aztán rátérek a gyógynövényekre. Májnak jót tesz a csalán, a diófalevél, de néha a borsmenta is segít, vagy ha az epe szarakodik, akkor az aranyvessző - dünnyögöm és aztán megrecsegtetem a vállamat miközben elégémberednek a tagjaim, majd egy jófiús viygort villantok Moira felé.
- remélem ezek megfelelőek arra, hogy lassan elengedj.

[O s c a r]

O s c a r
2002. október 5.



zene: pamparam... ● oufit: fall into fall

Tudom, hogy az anatómia néhol száraz tud lenni egy kicsit elméletben, viszont ezen egyszerűen muszáj átrágnia magát minden Mandrásnak, hogy aztán a gyakorlatban kamatoztathassa tudását. Oscar láthatóan teljesen képben van, és mikor beszéd közben rá-ránézek, szinte érzem, ahogy úgy szívja magába a szavaimat, mint a szivacs. Lehet, hogy az az alapvető gondja, hogy az órákon a többiek jelenléte elvonja a figyelmét, elkalandoznak a gondolatai, és nem vesz részt aktívan a történésekben. Most viszont, hogy csak ketten vagyunk, szemlátomást vág az esze, és elég interaktív a hozzáállása is. Példának okáért rögtön felveszi a fonalat, amikor az aranymetszés szabályát említem, és tökéletesen megfelel rá.
- Nagyon jó! - bólintok elégedetten a válaszára, ami ráadásul nem egy bemagolt klisé, hanem látszik, hogy megvan róla a saját véleménye. Én  legalábbis erre következtetek ebből, hogy nem csak az anatómia szempontjából ismeri a szabályt, hanem idesorolja a művészeteket és a matematikát is. Amikor ezen túl lépünk, következik a máj komplex tárgyalása, és bár aggódom, hogy ezen a ponton Oscar figyelme megadja magát, nem lankad igazán. A kérdésemre is elgondolkodik, és teljesen jó választ ad, ismét.
- Így van - mosolyodom el szélesen a szavaira, majd megállapítom magamban, hogy mára ennyi elég lesz. Az órára pillantok, és látom, hogy le is járt a korrepetálásra szánt idő, úgyhogy lassan nekem is ideje elindulnom a Mungóba.
- Nyugi, végeztünk mára, elengedlek - válaszolom a kérdésére, aztán egy pálcaintéssel eltüntetem a mágikus szervet, és összepakolom a holmimat, majd mielőtt búcsút vennék, egy rövid véleménynyilvánítást még megengedek magamnak.
- Szerintem nagyon jó érzéked van az anatómiához, Brown professzornak igaza volt, hogy csak a motivációddal, vagy a koncentrációddal lehetett eddig a probléma. Ha megengedsz egy javaslatot, akkor segíthet, ha időnként kettes vagy hármas csoportban tanulnál a diáktársaiddal. Így egymást ösztönözhetnétek, és a figyelmetek sem szóródna szét úgy, mint egy nagy előadóteremben - összegzem gondolataimat, aztán kedves mosollyal elköszönök.
- További szép napot Oscar, örülök, hogy megismertelek! - indulok meg az ajtó, majd az udvar felé, ott mégis csak kényelmesebb lesz dehoppanálnom, mint ebben a sürgés-forgásban.

Köszönöm a játékot! ^^

Leon R. Lutece
2004. szeptember

Távol áll tőlem ez a terület, de egyébként egyáltalán nem voltak rosszak azok a jóslástan órák. Nem volt célom az, hogy kibővítsem tudástáramat, és új ismereteket szerezzek ezeken az órákon. Annak idején Lutece első órájára is úgy ültem be, hogy bár szándékosan indok nélkül nem fogom zavarni az óráját, de nem leszek kifejezetten aktív rajta.
Egyetlen évet tanultam a britek iskolájában, ami idő alatt mélyebb benyomást tettem a tanárokban, mint annak idejét a Sötét Nagyúr személyesen maga. Vele ellentétben engem sikerült részben valós, részben mondvacsinált okokkal eltanácsolniuk.
A múltra ráhatásom nincs. Még ha rendelkeznék is olyan időnyerővel, amely ilyen hosszan enged visszanyúlni a régmúlt hibáiba, se lenne merszem arra, hogy ekkora kozmikus hatalmakkal játsszak. Ami elmúlt, elmúlt. Persze ez nem jelenti, hogy Lutece professzor nem emlékszik arra a fiúra, aki némán ült karba tett kézzel az óráin azért, hogy gondoskodhasson arról, Movrede-éket ne érje bántalom vagy attrocitás. A fiúra, aki pontosan reggeli hajnal hatkor kopogtatott be az irodájára a negyed Mardekár házzal, büntetőmunkára készen a jól sikerült házibuli után. A fiúra, aki megkérdőjelezte az asztrológiát, és olyan büntető házi dolgozatot írt Prescottnak, hogy talán egy hétig is téma lehetett a tanári zárt ajtaja mögött. A fiúra, aki bár minden órán ott volt, és a kötelező házi feladatokkal is előállt, de az RBF vizsgán egyszerűen nem jelent meg – hiába teljesített a többin kiemelkedően.
Persze ez nem a személyének szólt, hanem egyszerűen annak, hogy sohasem a tanulás volt a cél, amikor felvettem a tantárgyát. Mindezek ellenére tényleg nem voltak rosszak az órái. És minden bizonnyal elérte azt, hogy új szempontból tudjak tekinteni a mágia ezen ágára.
Jól tudom azt is, hogy egyéb területeken is kiváló szaktekintélynek minősül. Első sorban azért tértem vissza, mert itt elérhetőek könnyebben azok a tudásanyagok, amik elhozzák nekem az áttörést. Szinte pusztítom a szakirodalmakat, amikben legalább apró lábjegyzet szól a Magnum Opusról, a csúcsok csúcsáról, a  Szent Grálról – a Bölcsek Kövéről. Mégis, egyik sem beszél arról, hogy hogyan lehetséges elérni ezt a tökéletes állapotot.
- Lutece profezzor. Romanov, Hagen. Tanított egy évet, régen volt már.- lépek oda határozottan és nyújtok kezet, amikor végre elkapom a könyvtárban. A legtöbb hallgató már elhagyta az egyetem területét. Csak egy csoport munkálkodik egy asztalnál egy határidős project feladat miatt.
Már nem állunk tanár-diák viszonyban, és nem a büntetőmunkása vagyok, akit egy átmulatott éjszaka miatt küldött pont hozzá Vulkanov és Prescott. Meggyőződésem, hogy nagyon utálhatják Lutece-t, amiért ezt tették vele.
- Nem tudom, megengedi-e, kérdezzek. Kutatázsomban haladnék, de állok helyette egy helyben. Úgy tudom, nem csak abban jeleskedik, mint amit a Roskfortban mutatott. – két kezem hátam mögött kulcsolom össze, ahogyan beszélek. Egyáltalán nem tűnök többnek, mint egy diáknak, a korom nem indokolná, hogy vendégelőadásokat tartsak. Ellenben Quinton haverja a britek leghíresebb iskolájában kapott professzori pozíciót, és még emberek közé is engedték azt a szélhámost.
- Emlékszik, testvérem beteg nagyon. Ön gyógyította a sebeit Halloweenkor, mikor én még nem tudtam, hogyan kell. – amit persze azóta se köszöntem meg neki. Nem volt rá alkalmam.

God is in the houses and God is in my head
I see God come in my garden, but I don't know what he said

Le Chariot est la septième carte

        Ha kollégáim kérdeznék, nem tudnék felelni arra a kérdésre, hogyan jutottam katedrához épp ezen az egyetemen, ahol az irodám ajtaján másokkal ugyan osztozom, szakterületeimben azonban aligha. Habár kutatásaim nem szorítkoznak kizárólag a divinációra, a nevem alatt ezt a legkönnyebb meglátni - harmadik szem sem szükséges hozzá, hogy a következmények triviális mivolta felüsse fejét. Szóban forgó kollégáim talán remekül szórakoznak minden alkalommal, mikor azonos névsoron szerepelnek publikációm, cikkeim az ő empirikus bizonyítékoknak tulajdonított szövegtesteik mellett: ennek örömét nem tisztem, nem is szándékom megtörni. Oly rég elmúltak azok a napok, talán sosem léteznek, amelyben kutatásaim mások arcában kívántam megmosni - lehetetlen, bármelyikünk számára lehetetlen.
        Az odakint gyöngyöző eső függönye megnyugtató zajként tölti be a rendelkezésére álló teret: könnyen, gyorsan haladok a sorokkal a pergamenen. A konzultációra ma úgy tűnik, csak az angol időjárás érkezett meg, talán mással nem is váltok majd szót - a magány a tudós legjobb barátja, az időhúzás elől futván csak hozzá menekülhetünk, főleg ezen időszakban, mikor a publikációk bekérésnek dátuma vészesen közeledik, akár a Kóbor Grimbusz egy ködös, misztikus éjszakán.. A becsapódás szinte elkerülhetetlen. Talán ezért nyugodt a délután, por üli meg a folyosókat, a könyvtárat a mellettünk lévő helyiségben - és talán ez az egyetlen délután, amelyen helyhez juthatok benne anélkül, hogy diákoktól venném el az értékes felületet.

        Gondolataimban már annál a levélnél járok, bekezdéseinél, számsorainál: minden karakter, minden számítás jobban siettet az óravázlat végével, csábít egyre, hogy fejezzem be, törődjem azzal, amivel nemcsak nem szabadna, szinte istenkísértés. Csak a polcokra visszatérő, álmos könyvek alatt reccsenő fa suttog, az ablakon Anglia - talán elővehetném a jegyzeteimet, csak rájuk pillanathatnék szünetképp, a csillagtérképek megvárnak, szinte cinkosaim..
        Bűntudattal rezzenek össze, mikor a nevem hallom, lecsöppentem az ingem ujját tintával. Először nem ismerem meg az arcot, amelyhez a határozott hang tartozik, siet azonban a bemutatkozással. Az újrabemutatkozással, ha nem csal az emlékezetem - nem volna különös, nem ez volna a mai első apró bűncselekmény, amelyet elkövetek a nemes falak alatt.
        
        - Nahát, Mr. Romanov, nem számítottam rá, hogy ismét találkozunk. Emlékszem önre, miben segíthetek? - nem szeretném megfogni a felém nyújtott kezét, ennek azonban nem személyes okai vannak: azaz, nem részéről személyesek, az ilyesmi mégis elkerülhetetlen az egyetemen is. Kényszerítem magam, hogy bármit látok, ne legyen több múló ingernél a halánték mentén, csak egy kis villámlás a távolban, a háztetők felett.. Kézfogásunk legyen gyors, ne kísérje a kezem melege. Egy pillantásra mintha felrémlene előttem: fáklya az éjszakában, törött pálca, rengeteg vér, egy serleget megtölthetnék vele, és nem apad, egyre csak csöpög, és mikor felnéznék, miből ered...
        - Nos. - visszahúzom a kézfejem, mintha csak a tinta foltja zavart volna meg, az elébe siető lélegzet még elárulhat, de én hallgatok, erről hallgatok mélyen. Elégszer jártam ebben a folyóban, el is nevezhetnék rólam: ha vártál lángot, az nem lehetek.
        Emlékszem a testvére sérülésére, talán erről lehet szó, ez történik majd? Ebben kérdez, erről akar megtudni valamit, ami megállíthatja a jövő kérlelhetetlenségét, kegyetlenségét egy újabb értelmetlenül kihunyó láng felett? Nem, bölcsebb annál, ha itt, ebben a könyvtárban jár, biztosan engedéllyel teszi, nincs szüksége a hitványságomra.

        - Igen, elnézést, talán.. meghűltem. Emlékszem a testvérére, Mr. Romanov, de arra is, hogy Oakley professzor kiváló figyelmét élvezte az iskolai tanulmányai alatt. Szívesen segítek önnek, azonban nem egészen.. értem, hogyan, miként. Arra a bűbájra kíváncsi? - megzavar a félelmem látszólagos igazolása, pótcselekvésként kihúzom a mellettem lévő széket, addig is csillapíthatom a dühöngő szívem. Történt valami volt kollégámmal? Máskülönben mi oka volna a fiúnak - férfinak, javítom ki magam, hiszen abban a korban jár már - hozzám fordulni, ha egy olyan kiváló medimágust ismert?
        - Ugye nem történt.. tragédia egyikükkel sem? - nem értesültem róla, de ez nem jelent semmit még úgy sem, hogy azonos egyetemen tanítunk. A pánik szorítja a mellkasom, el nem enged - igen, ez történhetett, talán a testvére, talán Quennel Oakley, valami szörnyű, kimondhatatlan. Miért kérne segítséget tőlem, aki nyomába sem érek annak a szakértelemnek? Keresem a válaszokat a vonásain, de a szorongás perceinek semmi nem vethet véget, csak a bizonyosság.

Leon R. Lutece
2004. szeptember

Lutece professzor hírhedt volt különcségéről. Mindig is egy esetlen őzgida jutott eszembe róla. Ennek ellenére mindig is a kedveltebb, népszerűbb tanárok közé tartozott, ami részben szelíd természetének, részben pedig a tantárgya iránti, szakmai hozzáállásának és alázatának köszönhető. Még nem tudtam róla túl sokat, amikor annak idején minket is és őt is arra büntették, hogy náluk töltsük a büntetőmunkánkat. Felkészültem a lehető legnagyobb ellenállásra, és egységet szerettem volna kovácsolni a hatalommal szemben, de a terveim egyszerűen szétfoszlottak a jámbor, de empatikus hozzáállása miatt. Bosszankodtam is eleget miatta – hiszen egyszerűen nem volt így mi ellen lázadni.
Biztosan említette, hogy a látóknak, mint neki, az érintkezés problémákat jelentenek. Az óráin azonban nem a tananyagra irányult a teljes figyelmem, hanem arra, hogy ügyeljek Movrede-ék biztonságára – a másik ikerpárra, akik személyesen voltak felelősek azért, hogy abban az évben rajtuk kívül más látó ne tudja használni a képességét. Nem kapcsolom össze az adatokat, nem áll össze a kép, hogy a gyors és gyenge kézfogás nem a sutaságának, az említett meghűlésnek, vagy a talárját szennyező tintafoltnak köszönhető.
- Amennyiben rosszul érzsi magát, szívesen megvizsgálom, Professzor. – ajánlom fel, bár most épp nem viselek fehér talárt. - Jelenleg is furunkula járvány van. Érdemes komolyan venni. Érzsékelt sztyokatlan tünetet? Bőrpír, fejfájás? – kérdezek rá. Bárki más nem foglalkozott volna ennél bővebben a megjegyzéssel, de medimágusoknál ez más, szakmai ártalom. A civileknek fogalmuk sincs arról, hogy minden évben milyen betegségek és járványok söpörnek végig, szerencsésebb esetben tünetmentesen. Persze ha mi felhívnánk a figyelmet valamire, az már a nép felesleges izgatása.
- Köszönyöm, de magam is tökéletessen boldogulok el a Vulnera sanentur bűbájjal. – elmosolyodok, ami bizonyára szokatlan látvány lehet Lutece professzornak a hátsó padban némán és szigorúan kuksoló gyerekhez képest. Nem hencegni vagyok itt, így ha konkrétan nem kérdez rá, akkor nem tervezek eldicsekedni akadémiai sikereimmel. Arra következtetek, hogy nincs beszélő viszonyban Oakleyval sem, és arról sem tud, hogy vendégelőadóként szereztem kiegészítő állást a Mandragórán. Jól emlékszem, hogy inkább Quintonnal és Fawcettel lehetett együtt látni. Róluk pedig, maradjunk annyiban, hogy mai napig nincs pozitív véleményem.
- Egészen mázst szeretnék kérdezni. De szeretném, nem értene félre engem, vagy szándékaim. – leülök mellé az asztalhoz, kezeimet pedig összekulcsolom az ölemben. Jól tudom, semmi tiltott nincs abban, amit kérdezni szeretnék, mégis tartok a stigmától. Az elmúlt évszázadokban nagyon nagyon kevesen voltak, akiknek volt merszük megpróbálkozni a Bölcsek Kövének elkészítésével. És még annál is kevesebben, akiknek ez sikerült is.
 - Mit tud mondani a Bölcsek Kövéről? Már nem azst, ami általános, azt egy elsős is tudja. – legalábbis egy elsős, aki nem a Roxfortban tanul. - A szakirodalom szuperlatívuszokban fogalmaz zsak. De semmi konkrétat. – szegezem neki a kérdést. Őszintén érdekelnek a saját meglátásai. Sőt, igazából minden szempont érdekel, melyek új gondolatokat tudnak ébreszteni bennem.