Pult

A Három Seprű legforgalmasabb része. Hosszú, szinte véget nem érő pult az alsó szinten.
A pult legvégén székeket is találhatsz, oda érdemes ülnöd, ha szeretnél közelebbi kapcsolatba kerülni a csinos Madame Rosmertával!
Vigyázat, a pult felülete ragadós!

[4/3/2002● MEREL ●⭃ Soha jobban ⥷tükörképem]

4/3/2002
● MEREL ●
⭃ Soha jobban ⥷
tükörképem

Itt maradtam az éjszakában
Fel se tűnt, hogy milyen csend lett mostanában

Francba. Francba.
Itt voltam , megint, Roxmortsban, mert hol máshol, mint megint egy kocsmában. Remek, az anyám aztán tényleg büszke lehetett a gyerekeire. Az egyik ki tudja milyen szarsokba keveredett bele, hol verette vagy átkoztatta le a fejét, vagy hol nem, anélkül, hogy egy büdös levelet küldött volna. A másik pedig alkoholista kviddicsjátékos lett. Tök jó, hogy tényleg pálcát kellett volna néznem, de nem, én bejöttem ide, mert egy mazohista idióta vagyok.
Mert persze simán összefutthattam volna Raylával. Amikor még a suliba jártam persze lépéten nyomon beleüttköztem. Másrészt meg itt boroltunk egymás nyakába. Tök jó, tépd fel még a sebeidet Bejnamin Ray Fraser.
És lépten nyomon hallottam őket. Nem számított hova menekültem, ott loholt mögöttem Chrissie, és szinte éreztem, ahogy megérintett, ahogy csiklandozták a szőke fürtjei a kezemet. Nem kellett volna neki megdermednie az időben, nem kellett volna 10 évesnek maradia örökké. Most itt lehetett volna... Itt valahol a suliban a barátnői között, miközben egy rakat srác csodálta volna, akiket én mindig megvertem volna Aidennel, csak mert ránézett a húgunkra. Tizen négy évesnek kellett volna lennie most. De ő megdermadt abban a fekete csendben, a sötét koporsóban, a családi kriptánkban. Apával együtt. Egsézen biztosan csalódott lenne, ha így látna.
Néha bementem a dolgozószobájába, és leültem a fotelbe, az íróasztala elé. És csak bámultam a szemben lévő széket. MAi ugyan úgy hevert, mintha pár percre hagyta volna el. Megráztam a fejemet.
Inkább csak rendeltem magamnak még egy kört, miközben rákönyököltem a pultra, és azt sem vettem észre, hogy valaki levágódótt mellém.

Egy gondolat, amiről soha nem hittem, hogy felmerülne bennem: Rosszabb lehet-e annál, hogy mindenféle gebaszok történnek, de legalább én fel vagyok készülve rá, az, hogy én felkészült vagyok, és közben nem történik semmi?
Mármint, értelemszerűen örülök, hogy nincsenek ellenünk gyilkossági kísérletek a tulajdon iskolánkban, vagy épp tömegmerényletek a frusztrálóan rosszul védett nyilvános eseményeken. Értelemszerűen felüdülés, hogy azon a palacintavásáron is a legnagyobb problémám valami jelmezes gyökér volt, aki meggyőződésem szerint szándékosan borogatott fel akit tudott, mert mittudomén, és végül egy "kölcsönzött" seprűvel az elől is békén tudtam hagyódni.
Hozzám semmi hír nem jutott róla, de talán tényleg ért valamit, amikor felzargattam McGalagonyt és a díszaurorokat az álomeltérítős eset minden utolsó részletével, talán végre tett sikeres életképes lépéseket a minisztérium, és azért is van nyugi.
És mégis... Azóta semmi van.
Elemi üresség, nem azóta nincs semmi, hanem azóta van semmi. Ha a valami az anyag, ez nem úgy semmi, hogy vákum, ez úgy semmi, hogy antianyag. Számomra legalábbis. Gondolom, túl sok időm lett észrevenni, a személyes- és magánéletem milyen kopár lett idő közben, így, hogy nem kell folyamatosan csápolnom az "érett", "felelős", "felnőttek" felé, hogy "hallod vegyétek már észre, hogy itt valamit kéne csinálni a dolgokkal, mert elég gáz, hogy pillanatnyilag egy tinédzser végzi helyettetek bármannyire a ti dolgotokat". Nos, egy ideje nem kell csápolnom, csak itt maradtam legalább másfél év beidegződésével, amik hirtelen fölösek, de közeli civil környezet nélkül, amibe visszatérhetnék, és a legjobb ötletem egy üres szabadnapra, hogy kipróbáljam, vajon tudok-e valami erősebbet kérni egy vajsörnél. Gyanítom, nem.
Az is eleget elmond, hogy az ideút alatt is csak ennek az elementális semminek a témáját rágta újra az agyam akárhanyadszor, házidolgozatnyi terjedelemben...
A pulthoz érve megtorpanok. Odébb valaki ismerősnek mondható támasztja a pultot, gyanúsan ismerősnek látszó módon. Úgymint éntőlem ismerősen. meg tudom érteni.
-Fraser? Mesélj, te mitől iszol?- ülök mellé rendelés helyett, reményében annak, hogy ha más nem, hát egymásnak kiönteni a nyűgeinket kicsit előremutatóbb időtöltés lehet, mint magunknak fortyogni benne.
Nem ismerem túlzottan, de egy felismerésnyire igen. Bár tény, az álomparti hevében a múltkor valahogy kicsúszott a figyelmemből, hogy idén már nem jár az iskolába, de érthető, hogy ez volt az elsikkadó részlet, volt számtalan fontosabb, amiről be kellett számolnom. Na, az az élmény is gondolom egy dolog lehet, ami épp boldogítja, de egyelőre nem bombázom túl kérdésekkel.

[4/3/2002● MEREL ●⭃ Soha jobban ⥷tükörképem]

4/3/2002
● MEREL ●
⭃ Soha jobban ⥷
tükörképem

Itt maradtam az éjszakában
Fel se tűnt, hogy milyen csend lett mostanában

Fásultan könyökölök a pulton, és igyeskzem kikerülni minden olyan emléket, ami csak egy hajszálnyit is Raylára emlékeztet, ami valljuk be kicsit szánalmas próbálkozás és gyáva dolog. Meg persze lehetetlen, mert mégis csak itt csókoltam meg először. Iagzából csak azt kellett volna csinálnom, mint amit eddig is tettem, ha a lényokról volt szó, mármint amit régen tettem, még az ostrom előtt. Csak szórakoztam, és ők is, annyira nem volt komoly, hogy fel sem vettük, ha nem jött össze. Csak elvoltunk. Erre jönnie kellett egy Esthernek jönnie kellett egy raylának, és én estem a legnagyobban pofára azt hiszem. Túl ragaszkodó voltam, talán nekem is olyannak kellett volna lennem, mint Aidennek. Fittyet hányni másokra és lelépni, és aztán megint és megint. De persze jól tudtam, hogy ez egy kibaszott maszk volt rajta. Túlságosan jól ismertem. De persze nem eléggé, hogy tudjam hova a tökömbe tűnt már megint.
-Fraser? Mesélj, te mitől iszol? - szóllat meg egy hang, majd sokat pislogva pillantok a lányra aki mellém huppant. Imserős volt, valamiért én úgy tűnik kicseszettül vonzottam a hugrásokat. Ez rohadt vicces volt, de azért nem röhögtem a képébe. Azért még mindig egy lovagias Fraser voltam.
- Hát gondolom az elcseszett életem miatt - dünnyögtem elgondolkodva. - És te? - kérdeztem. Azért reméltem, hogy nem olyan nagyon elcseszett ő, mint ahoyg én éreztem magam.
- Mi a helyzet, a Roxfort továbbra is kétségbeesett diákokkal van tele, hogy mindenki ide jár kikapcsolódni? - érdeklődtem csak úgy, mert igazából amióta nem jártam ide, és rayláshoz sem surrantam be nem nagyon tudtam mi a helyzet itt. - Kellemetlen lehet egy rahedli aurorokkal együtt gubbaszatni a suliban - sóhajtottam, és belegondoltam hány túlhevült diák dolgát nehezítették meg, akik csak egy kis ketymetyre akartak egy titkos kis sarokban összebújni. Amilyen komolyan vették az aurorok magukat, tuti benyitogattak még a mosdókba is. Reméltem Mirtill néhányszor a  nyakukba borította a wécét.
Békés kis gubbasztásunkat valami morajló verekedés zaja ütötte meg. Nem is a Háromseprű lenne. De igazából addig teljesen figyelmen kívül hagytam ezt, míg hátulról belém nem jöttek, én meg magamra és Merelre borítottam a maradék sörömet.

Felpattanok  bárszékre, meg intek a pultosnak, hogy majd két mondat között rendelnék egy valószínűleg végül úgyis csak vajsört.
-Legyen mondjuk... ez az elcseszett világ?- pillantok együttérzően Benre. -Csak hogy ne ugyanazt mondjam én is.
Megfáradtan könyökölök le a pultra, támasztom meg a fejem, mintha a világ minden fáradtságát hordanám a vállamon. Oké, ennyire vén csak nem vagyok. Vagy nem kéne legyek. Van probléma, amikor már Merel Everfen felejti el, hogy kell élni.
-Náh, vannak, akik elég szerencsések egymásba menekülni, hogy kizárják a szarságokat. Csak mindenki más van idekint.
És ennyit arról, hogy nem bombázom túl? Mondjuk tény, hogy nem kérdések pillanatnyilag. Legalább. Vagy ki tudja, melyik jobb vagy rosszabb.
-Igazából,.. nem olyan szörnyű, mint gondolnád. Vagy legalábbis mint én gondoltam volna. Nagyrészt csak felesleges díszlet, de legalább nem próbálnak direkt útban lenni, azt meghagyják nekünk prefektusoknak. Igazából még hasznos is volt, hogy könnyű őket megtalálni. Az az eset, amikor ezek a terrorkultisták vagy mik megszállták az álmunkat?..- mutatom fel a kezem, ahol a szimbólumuk alakú égést kaptam. Ezt szerencsére Pomfrey be tudta rendesen gyógyítani, de a helyére még emlékszem, és gondolom mindenki más is, aki ott volt. Az illúzionistás vágás hege az, ami még azóta is látszik. -Az első dolgom volt ...gyakorlatilag álmából felverni McGalagonyt meg az illetékes főaurort, és beszámolni minden utolsó részletről. De azóta legalább nem történt újabb merénylet. Bár... Szerinted nem fura, hogy hivatalosan azóta se kaptunk semmi hírt az ügyben?
De mielőtt teljesen nem hagynám levegőhöz se jutni szegényt, megszakítja a rinyálásom a verekedés, ami közelebb jön, mint illendő társaságban kéne. Halljátok, mi itt beszélgetni próbálunk. Vagy legalábbis Fraser még tűri pillanatnyilag, hogy beszélgetek felé. Ami alatt panaszkodás értendő leginkább, igen.
És tessék, rám borítják még Ben sörét is. Egy pillanatra bepipulva csapok a pultra a máris pálcát fogó kezemmel, és szúrós szemmel ézem az alkalmatlankodókat, de végül nem szállok bele a verekedésbe, ha nem kényszerítenek rá. Pont emiatt vagyok itt, hogy ebből a mindig ugrásra készségből van elegem, kikapcsolódnom kéne inkább.
Nagyot sóhajtva pillantok Benre, leginkább "tessék, még ez is" módon. Ezt az esélyt még megadom a petaQ-oknak, hogy vigyék máshova magukat, de egyszer vagyok ilyen elnéző
-Erről beszélek- emelem meg a pálcát, utalva arra, hogy vagyok olyan feszült, hogy másodpercek alatt tettrekészen a kezemben van, ha valami gyanús történik, bár gyanítom, neki hiányozhat a kontextus nagyobbik fele, ha nem gondolatolvasó.
-Leperex- varázsolok csak végül magamra, aztán biztos ami biztos, Benre is, ha még nem ért volna véget az öntözős műsor. A ruháimból kiugrik a beleázott sör, és leplaccsan a földre, meg így már lepergetőek leszünk a következő kör ellen. A csaposhoz fordulok, aki lehet, hogy vár már egy ideje, hogy rendelek-e bármit végül, vagy foglalkozhat-e a többi vendéggel.
-Lenne egy vajsör, és..?- nézek Fraserre, nyitva hagyva a mondat végét, hogy kér-e valamit. Eddig még el se menekült a szófosásom elől, úgyhogy hálám jeléül szivesen meghívom valamire, ha elfogadja.

Ami jó van, a világon születésnapján kívánom

TO; JayJay
20003. szeptember 9.

Pörgős egy hetem van, így mikor ma rájöttem, hogy Jess ma tartja a szülinapját, igazán feldobott a hír. Most, hogy megont elkezdődött a tanév, a tesóim újra messze vannak tőlem, és mivel nem vagyok egy nagy partyarc, a napjaim elég csendesek. Leszámítva a vendégeket a cukrászdában, de ott csak elmondják mit kérnek, majd fizetnek. A születésnapokat szeretem. Mindenki kicsit megpróbálja jól érezni magát a hétköznapok szürkeségében. Jess a napokban tölötte a 17-et, de az RBF-ek után nem ment vissza a suliba, így lett a kollégám. Furcsa, mert amúgy van esze, szerintem maradhatott volna, de távozása okát nem árulta el. Annyira nem vagyunk jóban, csak kellemes kollegális a viszonyunk. Bár ha igazán belegondolok, senkivel sem ápolok szorosabb barátságot, de nem azért, mert ellenségs lennék, csak kevés az olyan ember, akivel jól el tudok beszélgetni. A felületes hogy vagyokat, meg buta csevejeket nem igazán szeretem, inkább lefáradok tőle, ha mégis megpróbálom.
A seprű még nincs tele, általában korábban érkezem, mert herótom van a késéstől. Ha az ember késik, minden szem rászegeződik, és én nem szeretem ha néznek, szerepeleni sem szerepeltem soha, jobban szeretek a háttérben meghúzódni, és szemlélni az eseményeket. Nem mintha kukkoló lennék, csak jobban szeretem megfigyelni a dolgokat, mint résztvevője lenni valaminek. 
- Egy vajsört szeretnék.
Nem akaron nagy piálásba kezdeni, mielőtt a többiek megérkeznek. A pulthoz avászkodom egy kis vajsörért, és a rágcsákat nézegetem a pult mögötti polcokon. Van sima chilis chips, pattogó mogyoró, sikoly cukor, és valami fura nevű piritós féle.
- A szülinapra jöttél? A hátsó asztaloknál foglaltunk nektek helyet.
Bólintok, de ahogy az asztalra pillantok, látom, hogy tök üres az egész. Üljek oda egyedül? Nem, az túl ciki, nem nekem lett foglalva, inkább megvárom, míg Jessék jönnek. 5 perc, és szerintem ők is ideérnek. Lógatni kezdem a lábam a magas kis pultszéken, és a vajsöröm kortyolgatom. Furcsa belegndolni, hogy a tesóim itt vannak a közelemben, mégsem láthatom őket. Flor amúgy is olyan izé volt egész nyáron...a szerelemtől teljesen megőrült. AZ ajtó kinyílik. Ki is húzom magam, hogy jobban ássam, ki jött meg. Egy kisebb csapat. Ott van Jess, Rory a cukrászdából és a harmadik...Jay. A szép Jay. Igazán megkedveltem, és nem azért, mert látta a fehérneműimet, és Flor legjobb barátja, bár annak nagy szerepe van benne. Egyszerűen Jay csak...kedvelem. Kedvesen integetek neki, és máris jobb kedvem van. 

[párhuzamok20030909]

párhuzamok
20030909



Flora
m o o d

valami bulira jöttem. Igazából ismertem a csávót, távoli ismerősök voltunk a suliból, annyit tudtam róla, hogy nem jött vissza az RBF után. Iagzából nem volt jobb dolgom, Florian éppen SMith-tel szenevdett, bár az utóbbi időkben engem is indokolatlanul szivatni kezdett. Nem értettem miért, a bájitaljaim jól sikerültek, RAVASZ-os tárgyam volt, és egész jó is voltam. Meg nem csináltam nagyjából semmi rosszat. A gonoszkodásaimból kinőttem, nem láttam indokoltnak, hogy úgy viselkedjek, mint a kisebbek. Kicsit elengedtem a dolgot a szüleimmel, olyan nagyon nem tudtak bennem már kért okozni én is elhittem magamnról, hogy képes leszek lassan megvédeni magam tőlük és a barátaimat is. Egy kicsit jobb helyzetben is voltam, mint a többi aranyvérű, nem nagyon foglalkoztak azzal, hogy keressenek nekem egy feleséget. Mondjuk legalább Aerith és Monstro jól jártak egymással, ő belőlük ki is néztem, hogy szeretni fogják egymást. Én meg örültem, hogy túl voltam Rose-on. Kellemetlen emlék maradt már csupán, és igazából mostanéban jutottam odáig, hogy leszarjam, mi van vele, hol van és ez nekem jól is esett. Nem érdekelt. És azóta volt ez így, hogy találkoztam Florával. Nem igazán mertem még elmondani Floriannak, hogy tetszett, és hogy néha írtunk egymásnak egy-két hogy vagy levelet.
felkaptam magamra egy elegánsabb, de nem túl kiöltözött cuccot, szerettem félig laza-félig elegáns lenni. Mostanában úgyis sokat volt rajtam az egyenruha, amit kezdtem megunni, és jól esett egy kicsit mást is felvenni. Kicist később érkeztem meg, néhány idősebbnek tűnő diákkal be is estem a Három Seprűbe, és megindultam az asztalok felé. Beletúrtam a barnás, kissé göndör hajamba, ami a párás idő miatt megint jobban... göndörödött. Nem csaptam körülötte olyan nagy hisztit, ilyen voltam és kész. Nem dimenzionáltam túl a dolgokat.
Persze egyből megláttam Florat, és egy félmosolyra húztam a számat. Nem nagyon szoktam mosolyogni, asszem nem is nagyon tudtam róla, hogy tudnék. eléggé egyszerű srác voltam, aki csak létezett és egyszer-kétszer olyan őrültségekbe keveredett bele Florral, mint a lábujjlevágós szektás eset, meg ilyesmik. Le is huppantam Flora mellé, miközben magam mellé dobtam egy kisebb csomagot a gyereknek, amit a Mézesfalásból vettem, mert asszem imádta a Mézbomba nevű cukorkát.
- Nahát, Flora, nem is tudtam, hogy itt leszel - mondtam rápillantva. - Hogy vagy? - kérdeztem, mert jobb ötletem nem volt, és még vártunk egy-két emberre asszem. Igazából nem izgatott, mert Flora érdekelt. Bocs Jim... Vagy Jess.

Ami jó van, a világon születésnapján kívánom

TO; JayJay
20003. szeptember 9.

Jess és a többiek is megindulnak a pult felé, hogy minél hamarabb valami pia legyen a kezükben. Fellélegezhetek, mert már nem kell egyedül bénán iszogatnom a pultnál, mintha valami srácot várnék, aki nem jön, és az, hogy más valaki is itt van, hogy Jay is itt van, egészen nyugtatóan hat rám. Nincs bajom a többiekkel, de..nincs is de. Meglát, és mosolyra húzódik a szája. Mosolyog, pedig ritkán látom mosolyogni. Fura kis bizsergés szalad végig rajtam, bár nem tudom, hogy illemből mosolyog e, vagy mert eseteg kedvel. A srácok is ideköszönnek, majd rögtön kérik is a pultból a söröket, és a lángnyelveket, majd a külön foglalt asztalhoz indulnak, de Jay leül mellém.
- Nahát, Flora, nem is tudtam, hogy itt leszel -
Az igazat megvallva én sem számítottam rá. Nem tudtam,Jess pontosan kiket hívott meg. Csak annyit mondott a cikrászdában, hogy pár srácot a suliból. Jayre nem gondoltam. Akkor éppen nem.
- Én sem, hogy te is jössz. Jó téged látni.
Érdekes, mikor Jayre nézek, nem az jut az eszembe, hogy az öcsém barátja. Flor és ő teljesen másnak tűnnek, mégis nagyon jó barátok. Irigylem ezt a barátságot, nekem sosem volt enkivel ilyen szoros, jó baráti viszonyom.
-Hogy vagy? - Mit is mondhatnék, semmi érdekes nem történt velem mostanában. Mondjam neki azt, hogy a nyár vége felé többször is eszembe jutott? Hogy egyszer még az álmomban is szerepelt? Kár lenne ilyesmiket mondani, a gondolatra ki is melegszem kicsit. Kedvesen megvonom a vállam.
-Hát..jól vagyok, köszönöm. Mindenki visszajött a suliba, így otthon újra nyugisak a napok. A nyári nyüzsi után talán kicsit unalmas is. De több időm van kimenni lovagolni. Ősszel és tavasszal a legjobb.  
Azt hiszem, nem csak én kedveltem meg Jayt, hanem az egész család, még a kis Henriette is. Apa egyébként különösen furcsa, mikor Jaynek írok levelet, azt is mondta, szerinte tetszem Jaynek, de én ezt zavartam elhessegetem. Szerintem egyszerűen ő ilyen kedves, plusz Flor az öcsém.
- Inkább te mesélj, milyen újra a kastélyban? Itt mindig történik valami. És amúgy is szeretem, mikor mesélsz. A hátsó asztalnál még nincs itt mindenki, még a tortát sem hozták ki. Tudtommal lesz valami exttra torta. Remélem, nem valami csaj igrik ki belőle, mert ahogy nézem, edidg én vagyok lány, meg a kolléganőnk, egy rövid hajú lány, aki azt hiszem..aha, aki a másik csapatban játszik. Szóval csak nekem lenne kínos a szitu, remek. Uramisten, az extrás tirta tényleg tncos csajos tortát jelent? Ugye nem, ugye nem..Jess hátulról előre kiabál a pilthoz, hogy mindenkinek kér egy kör lángnyelvet. Nem szoktam rövidet inni, de talán majd kicsit enhyíti ezt a kis gyomoridegemet. MI baj lehet egytől nem? Sosem rúgtam be túlságosan, mindig csak a kissé jobban csacsogó és nevetgélős szintre jutottam. Például nagyon szeretek táncolni, csak túl félénkg vagyok. Mikor becsípek, akkor legalább kicsit felszabadulok. Mégiscsak születésnap van nem? Talán Jesst is jobban megismerem.

[párhuzamok20030909]

párhuzamok
20030909



Flora
m o o d

Iagzából nem terveztem sokat itt lenni. Csak jöttem egy pofavizitre, meg hogy a kezébe nyomjam a szatyornyi ajándékot. Ő is szeretett fotózni, ugyhogy vettem neki egy kamerát. Legalább nem okozott fizikai kínokat a kamera kiválasztása. Persze nem is éreztem semmilyen késztetést arra, hogy vegyek megamnak egyet. Tudtam, hogy Rose miatt soha többet nem fogok képeket készíteni. Még akkor is, ha egyre kevésbé fájt. Jó, ez hazugság volt, de valahogy Flora közelében ez a fajta fájdalom egészen eltompult. Persze tudtam, hogy mit jelentett ez. Ugyan így éreztem az elején Sierrával. Vele is minden olyan hamar tönkrement. Aztán persze jött Rose. Nála azért volt fájdalmas, mert elhittem, hogy szeretett, de nem szeretett annyira, hogy bízzon bennem, hogy nbem bántom, akárkik is a szüleim. Sose bántottam volna, és amiket a dombon is mondtam neki, nem azért mondtam. De ő túlságosan félt és ez szarul esett. Sose okoztam neki fájdalmat, de bennem ott hagyta a rózsa tüskéit. Érzetem, hogy Flora közelében megint azok az ismerős zavarok öntöttek el. De nem akartam Floriannal kibaszni. A nővére volt. És amúgy se tudtam Rose után, hogy bárkiben is tehetnék-e mély benyomást.
Persze ahogy ezen morfondíroztam Flora is felbukkant én meg meglepetten néztem rá. Nem gondoltam volna, hogy itt találom.
- Én sem, hogy te is jössz. Jó téged látni - ült le mellém, mire zavaromban beletúrtam a hajamba. Nem iagzán tudtam erre mit mondjak. Nem voltam olyan bókolós típus úgyhogy inkább csak hümmögtem egyet, és hogy a helyzetet mentsem, megkérdeztem, hogy van.
-Hát..jól vagyok, köszönöm. Mindenki visszajött a suliba, így otthon újra nyugisak a napok. A nyári nyüzsi után talán kicsit unalmas is. De több időm van kimenni lovagolni. Ősszel és tavasszal a legjobb - Erre rápillantottam. A lovaglás olyan mugli sport volt, bár ott eleve színesebb volt a sportfelhozatal, mint nálunk. Persze ott nem volt mágia, így valamivel gondolom fel kellett dobni az unalmas életüket. Flora meg szexi lehetett lovas felszerelésbe.
- Tuti nagyon jól áll a lovaglás - mondtam halkan, miközben néztem az alkoholos poharamat, és kerültem a lány tekintetét. - Mármint, hogy jól megy - javítottam ki magam. Még a végén azt hiszi rá akarok mászni, mint Rose.
- Inkább te mesélj, milyen újra a kastélyban? Itt mindig történik valami. És amúgy is szeretem, mikor mesélsz. - Erre már csak rápislogtam. Pedig nem voltam olyan bőbeszédű, általában elég szűkszavúan fogalmaztam, és inkább én voltam az aki hallagtóság részét képezte. De igazából Flora mellett tényleg jobban beszélgettem. Na nem mintha átmentem volna olyan locsogásba, mint Henriette.
- Nem sok izgalmas dolog van - vontam meg a vállamat. - Az órák ugyan olyanok, mint eddig. A Repüléstan fasza, lett egy új tanárunk, egész jó lett. Welch miatt az szar volt - hümmögtem egyet. Iagzából azt nem tettem hozzá, hogy eleve utáltam, mert tönkretette a barátomat és összetörte a szívét.
Közben ment a duma valami meglepetés nőről, és erre inkább csak sóhajtottam. Végül is min csodálkozom? Inkább fogtam és felhajtottam a piámat, miközben Jess inetegetni kezdett, hogy gyűljünk köré. Florára néztem és megvontam a vállamat.
- Egyik évben felrobban állítólag a tortája - jegyeztem meg, majd be is toltak egy tortét, egy zsúrkocsin, ami óriási volt, és amint mindeki elkornyikálta - velem kivételével - minden szülinapos rémálmát, a Boldog Születésnapot dalt, elsötétült a helyiség, aztán a következő pillanatban egy lenge ruhás nő emelkedett ki a tortából és elkezdett riszálni. Erre inkább meghúztam a lángyelvet.

Ami jó van, a világon születésnapján kívánom

TO; JayJay
20003. szeptember 9.

Nem is tudom, miért fonódott össze bennem asz ősz, a melankólia, a lovak és ezeknek az egyvelegének a szeretete. Szeretem nézni, ahogy esik az eső, és hiába lesznek a lovak sárosak, én olyan bizgón és szeretettel csutakolom le őket, hogy látom, ők is élvezik. Ez vagyok én. Én esős, csendes ködös ősz, ahol belül meg ropog a tűz ugyanolyan csendesen, békésen. Jay is csendesen ül mellettem, mintha feszengene, amit nem szeretnék.
- Tuti nagyon jól áll a lovaglás- Pirondva nézek felé, de nem néz rám, a mondatot is csak halkan motyogta az orra ará. A poharát nézni, mintha benne találné meg az élet kérdéseire a választ. Pedig én tudom, hogy ott aztán hiába keresi, sose találja meg. Aztán gyorsan hozzáfűzi, kijavítja, nem is tudom,
- Mármint, hogy jól megy - Biztos csak nyelvbotlás volt, így már nem is veszek tudomást a félreérthető mondatáról, inkább visszahuppanok a valóságba. Hülyeség is volt at gondolni, hogy..hát mindegy is, mit gondoltam. De kedves tőle, tényleg.
- Nos, jobban megy, mint pr hónappal ezelőtt, az igaz. Ez egy ilyen..szerelem féle tudod? Lehet bármilyen rossz napom, kimegyek. Hülyén hangozna, ha azt mondanám, mikor mérgesen kimegyek lovagolni, egy Disney harcos hercegnőnek képzelem magam, mert ez egy ilyen muglis csajos dolog, és ha jól emlékszem, Jaynek nem osmeri ki magát túl jól az ilyen mugli dolgokban. Henriette a seprűn a harcos hercegnő, én meg a lovon. Ez ilyen, ezt nem lehet kiölni az emberből. De perszeeszem ágában sincs a lovakról órákat áradozni, meg nem is ezért vagyunk itt, így inkább felőle, és a Roxfort felől kérdezősködöm. Nem egy szószátyár típus, de szeretem, mikor mesél kicsit.
- Nem sok izgalmas dolog van.  Az órák ugyan olyanok, mint eddig. A Repüléstan fasza, lett egy új tanárunk, egész jó lett. Welch miatt az szar volt.
Remélem, Henriette és Flor is élvezik. Nem is tudom, mikor ültem utoljára seprűn. Jess már nagyon integet, hogy induljunk, így felhajtom a piát, és hát..lássuk. Nem akarom, hogy csaj egyen a tortában, az olyan...kínos...
- Egyik évben felrobbant állítólag a tortája- Fura, kicsit torzuló arcot vágok, miközben megindulunk az asztalhoz.
- Felrobbant? Remek...de akkor kárba vész a torta nem?
Leülünk, a kínos, nem akarom ezt mosoly kerül fel rám, a torta is megérkezik, énekelünk, de én csak tátogok. És persze hiába mantrázom, hogy nincs benne csaj, nincs benne csaj, deee, sajnos van. Egy falatnyi fehérneműben tánciláló lány tárul elénk. Nem is tudom, nézem, de nem akarom, de mégis hova nézzek? Risza jobbra, rista balra, megrázza a cickóit, egyenesen Jess arcába. Körbepislogok, hogy lássam a többiek reakcióját. Kétség kévül a legtöbben jobban élvezik a dolgot, a fiúk közül többen fütyülnek, és kurjongatnak. A lány..ajaj, a lány fellép az asztalra. Én nem akarom látni ennél közelebbről...tuti, tuti valakinek az ölébe is beleül. Jess tapsol, láthatóan élvezi, én meg legszívesebben elmennlk inkább cigizni, csak sajnos nem dohányzom. Ide is lengeti a cickóit, most pedig...jézusom, Jay arcába dörgöli a melleit. Jó mellei vannak, nagyobbak, mint az enyé, ettől sem érzem magam jobban. Jesszus, mindjárt össze is csillámozza Jay arcát a melleivel. Cici csillám. Öö..okééé

[párhuzamok20030909]

párhuzamok
20030909



Flora
m o o d

Rose lassan a múltba olvadt, és most a jelenben voltam. Nem révedtem semerer, mert Flora mellettem volt, ez pedig furcsa biztonságérzetet adott nekem. Egyzserűen csak jó volt mellette, nem éreztem magam teljesen fagyosnak, olyan embernek, aki semmit se érdemel meg. A szüleim tönkretették a gyerekkorom, megkeserítették az életem az ostrom alatt, ahol a barátaimat betemette a törmelék és a rom. Anyám megégette Sierrát, tönkretéve azt a kis valami kapcsolatot, ami köztünk kialakult. A tűz beléégett a bbőre alá bennem maradt a jég és a fagy. Amit Rose melegsége elolvasztott, és aztán teljes erejével adta vissza nekem. Úgy éreztem féltem a fénytől és a melegtől, pedig minden sejtem vágyott rá. Flora mellett meg egyszerűen csak békés voltam. Nem féltem, nem fáztam. Csak elvesztem Flora kellemes illatában, hangjában, miközben tudtam, hogy nem kellene... nagyon nem, mert Florian nővére volt, és ismertem Floriant. Tényleg vívódtam, miközben próbáltam Florával rendesen dumálni is. Ami nem jött össze mert kétértelmű voltam és flörtölős, pedig nem éppen az a fajta voltam. Semmit se értettem a romantikához. Főleg hogy zavarba is jöttem és bámultam a poharamat. De az is csak némán meresztette vissza rám a tekintetét. Fel is sóhajtottam.
- Nos, jobban megy, mint pár hónappal ezelőtt, az igaz. Ez egy ilyen..szerelem féle tudod? Lehet bármilyen rossz napom, kimegyek. - eleresztettem egy szmorkás félmosolyt. Ezt meg tudtam érteni. Nekem is sokat jelentett a fotózás. De nem ment. Minden lencséből Rose szeme nézett vissza rá, ahogy őt fotóztam. Túl mélyet vágott belém ő is, pedig Flor is megmondta, hogy nem kellene vele foglalkoznom.
- Ismerős a dolog. Régen sokat segített nekem a fényképezés. De az...régen volt - vontam meg a vállamat. - Van saját lovad? - kérdeztem inkább, hogy eltereljem magamról a szót. Persze terelj csak, Jay ne is lássák, hogy milyen elbaszott vagy és nyomorult. Féltem, hogy túl mélyen túl rossz dolgokat talál benne,. Rose-t egy kicsit magam miatt is elvesztettem. Nem merte szembeszállni a dombon a szüleimmel. Akkor megölték volna. Ő meg ezt nem értette. Én meg gyenge voltam még akkor ellenük. De az egyetemen ez meg fog változni. Persze nem úsztam meg, mégis csak rólam érdeklődött, én meg eldünnyögtem a válaszaimat.
- Flor már nem is repül. Ebbe hasonlítunk. Mármint ő nem repül én meg nem fényképezek - egy kapcsolat amiben egy kicsit meghalt egy részünk. Szarul hangzott. Nem akartam jobban beavatni Flr dolagiba Florát nem tudtam mennyit tudott róla, de azt igen, hogy még nekem is nehezen vallotta be, hogy Welch és közte volt valami. Reméltem hogy egyszer összefutok vele és most már megverhetem. Tanárt verni mégis csak ciki lett volna.
- Henriette pedig elkapta a cikeszt. Campbell fair volt vele - tettem hozzá. Közben megjött a buli java is, a tortával.
- Felrobbant? Remek...de akkor kárba vész a torta nem? - erre nem is volt időm válaszolni, mert egy striptíz táncos ugrott elő a tortából. Aki meglehetősen lengén nézett ki. Persze jó teste volt és mindekinek bejött, én meg rettenetesen kínosan éreztem magam. Nem is mertem Florára nézni rendesen akit azt hiszem sokkolt a látvány. A srácok fütyültek, és a csaj mindeki ölében megrázta magát. Én se úsztam meg, a mellei az arcomba nyomultak. És hát pasiból voltam, a nadrágom kellemetlenül szűk lett. Flora meg mellettem volt, hát kurvaára fasza, azt hiszi, hogy valami perverz vgagyok. A csaj átment megint Jass ölébe aki persze egészen átadta magát neki, a többiek meg ittak, én meg úgy döntöttem elmegyek a pulthoz kérni valami hideget és kellemetlent.
- Na jó, innom kell, aztán lépjünk le - sóhajtottam és reméltem visszarendeződöm a helyemre mindenhol is. Ha Flora követett felé fordultam, miközben vártam a lime-os mohitomat. Már nem voltam olyan kellemetlenül, mégis... Zavartan túrtam bele megint a hajamba, miközben azt se tudtam mit mondjak. Persze aztán az egyik kissé részeges csávó is mögép lépett a pulthoz, engem meg meglökött. Váratlanul ért én pedig nekiestem Florának.
Flora ajkaihoz pedig hozzáért az enyém.

Ami jó van, a világon születésnapján kívánom

TO; JayJay
20003. szeptember 9.

Még mindig nem tudom hova rakni egészen Jay furcsa viselkedését. Jó, persze mikor a fehérneműm a fején landolt, persze, hogy furán viselkedett, az egész szitu kellemetlenül vicces volt. De viccesnek inkább én gondoltam, azt hiszem, ő inkább egyszerűen csak mérhetetlenül kínosnak. Amit persze meg is értek, lehet, hogy ha én lettem volna a helyében, ugyanúgy éreztem volna magam, nem is hibáztatom ezért. De Jay azóta is fura, vagy csak én látok bele valamit, nem is tudom.  Butaság is ilyesmin tépelődni, legyintek egyet magamnak, nem számít. Szerelem...na igen, a lovak és én, ez tényleg egy különleges kapcsolat, egy igazi szerelem, ami egyszerre tölt fel és merít ki. Békét hoz a nehéz időkben.
- Ismerős a dolog. Régen sokat segített nekem a fényképezés. De az...régen volt - Kérdése nyitom a szám, hogy miért mondja mindezt múlt időben, de pont egyszerre kérdezzünk.
- Miért hagytad abba?
- Van saját lovad?
Talán nem is akar válaszolni. Inkább kérdez, minthogy neki kelljen kifejtősebb választ adni, amitől csak kiváncsivá tesz. nem sok mindent tudok róla, bár azt sem értem, ez miért zavar.
- Nem, nincs saját. Annyit sajnos nem keresek a fagyizóban. Majd ha befejezem az egyetemet...talán.
Nem vagyok oda a fiús szülinapokért, és ahogy a hátsó kisasztal felé közelítünk, még inkább olyan érzésem támad, hogy elbújnék, vagy inkább hazamennék. Flor arcáról sem tudok semmit leolvasni, talán ő sincs oda a kanbuli félékért, de ha már eljöttem, legalább akkor majd eszek a tortából.
Flor már nem is repül. Ebbe hasonlítunk. Mármint ő nem repül én meg nem fényképezek
Pedig lehet, kellene. Újra fényképeznie. Néha elhagyunk szokásokat, és azt hisszük nem is hiányzik. De aztán mikor újra elkezdjük, akkor derül ki hogy mennyire hiányzott.
Henriette pedig elkapta a cikeszt. Campbell fair volt vele
Igen, Henriette mesélte ma, és igazán büszke vagyok rá. Bár fogalmam sincs, ki az a Campell, de állítólag egy dögös fiatal tanár, akiért oda vannak a lányok.
-Hallottam valamit....ma sétáltunk egyet Roxmortsban Henriettel.
A torta is megérkezik időközben, na meg a kirrobbanó csajszi. Risz jobbra, risza balra, talán még az én szempillámra is száll pár csillám. Nem Mellesleg ügyes, jól riszál, de én ettől egészen zavarba jövök, amit talán leplezbi sem tudok. Csak szépen csendben pislogok a sarokban, aztán Jaynek dörgöli a melleit, amitől végképp..nagyon kellemetlenül érzem magam, pedig akár...akár még nevethetnék is, most mégis inkább valami féle gombócot érzek a torkomban. A fejem szemem le is sütöm, a tortát bámuloom, amiből nyilvánvalóan nem eszek. Mereven bámulom a tortát, amíg Jay hangját nem hallom.
- Na jó, innom kell, aztán lépjünk le Mi, hogy..izé..aha, messzebb innen...zavartan próbálok kikecmeregni az asztzaltársaságtól, a srácok persze továbbra is a műsort élvezik. A táskámból az asztalra rakom a kis ajándékom, mert azért nem vagyok bunkó, és úgy követem Jayt vissza a pultig. Yaj felém fordul, n pedig csak egy roppant zavart félmosolyt tudok mereszteni.
- Khm...azt hiszem, az orrodon van egy kis...csilláá. ...
Egy mélyebb részeg hang morgolódik Jay mögött, aztán kissé neki is esik, amitől A szánk összeér. Nem csattan el csók, de mégis érzem a puha ajkait az enyémen, ami sokkalta jobb érzés, mint gondoltam. Persze, nem gondoltam sokszor rá...először megint érzem, ahogy kúszik fel a pír az arcomon, de aztán végignézve a dülöngélő pasasra, meg a még mindig riszáló lányra, aki épp most veti le a bugyiját, a bugyijááát, jesszusom, és  egyszerűen elnevetem magam. Egy apró, halk, de jóleső nevetés hagyja el a torkom, mert olyan nonszensznek tűnik az egész. Béna helyzet, és erre a béna helyzetre én is kérek egy limes alkoholos lötyit. Megiszom én is az italom, majd felállok, és kézen fogom Jayt.
- Gyere, menjünk.  Mondjuk, hogy hova, azt még nem tudom.

[párhuzamok20030909]

párhuzamok
20030909



Flora
m o o d

Nem akartam válaszolni, nem azért, mert titkoltam volna bármit is, egyszerűen csak nem volt kedvem még csak rá se gondolni Rose-ra. ELéggé tönkretett, azt hiszem, és még cska észre sem vettem. Azt  hittem vele tényleg minden olyan tökéletes lesz, és akkor úgy éreztem, valahogy az egész olyan szép volt. De nem, ő neki én nem voltam senki sem. Csak valaki akit végül soha többé nem akart a közelébe engedni. Elvesztettem hát egy darabot magamból megint, ahogy azon az estén hátat fordított nekem, otthagyva a dombon a szüleimmel. Hogy elvitt-e belőlem egy darabot magamból, azt nem tudom. Talán csak kitépett belőlem valamit, hogy aztán eldobja, és az a darabka énem volt talán egyedül ami engem valaha is emberré tett. És abba volt a fényképezés is, de kint hever már az út szélén hagyva, szinte már-már rohadásnak indulva, hiszen már bő egy éve történt.
Örültem, hogy a kérdésére nem kellett válazsolnom, mert szinte viccesen egyszerre kérdeztünk. Örültem, hogy inkább rá terelődött a téma, mert szerettem volna megismerni. Nem is tudom miért, amikor náluk voltam is, csak el-el kaptam a pillantásommal, és azt vettem észre, hogy szerettem hallgatni a hangját. Annak ellenére, hogy olyan szánalmasan röhejesen indult a megismerkedésünk, a melltartóival együtt. Inkább őt hallgattam és én csendben voltam, nem mutatva meg önmagam. Nem mutava, hogy mennyire szánalmas és szar lelkem is volt, amit valamiért Flor nem tartott annak. Legalább volt valaki ezen a világon, aki kitartott mellettem.
- Nem, nincs saját. Annyit sajnos nem keresek a fagyizóban. Majd ha befejezem az egyetemet...talán - válaszolta. Na igen, nem voltak gazdagok, és ahogy sejteni lehet, egy ló tartása sem volt könnyű hobbi. Olyan egyszerű és szerethető család voltak, hogy még most sem hittem el, hogy ilyen létezhetett. Én telejsen más szülők mellett nőttem fel. Önzőek voltak, kegyetlenek, halálfalók és talán gyilkosok is. Talán? Szinte biztos voltam benne.
- Szívesen vennék neked egy lovat - csúszott ki a számon, bár azt hiszem ettől meg tényleg zavarba jöttem. Még jó, hogy nem volt olyan világos, hogy lássa is. - Megtaníthatnál engem is - tettem hozzá gyorsan, hogy azért ne legyen olyan gyanúsan feltűnő ez az egész.
Szívesen eldumálgattam volna még vele, mármint inkább csak hallgattam volna, ahogy beszélt hozzám, még akár jobban is belementünk volna a kviddicsbe, ha nem jött volna a tortából elő egy nagyon nagy mellű csaj, aki mindenkhez odamászott öltáncolni, és hát én se úsztam meg. Tiszta csillám lettem, és még szánalmasan zavarba is jöttem. Nem voltam én ilyen nőkhöz szokva, és inkább elhúztam innen Florát is, mert nem tudom, a végén a nagy lendülettel még az ő ölébe is beleült volna. Szerettem volna egy kicsit oldódni, így a pulthoz menekültem vele, ami nem volt nagyon lovagias, de inkább elhagytam a süllyedő hajót. Vagy tortát.
- Khm...azt hiszem, az orrodon van egy kis...csilláá. ... kezdte el ott magyarázni Flora, de már nem tudtam rá válaszolni, mert engem meglöktek és én meg ráestem Flora szájára. A számmal. Puha érzés volt és kellemes, de nem is tudom melyikünk húzódott el hamarabb. De az elég volt, hogy egy kissé zavarba jöjjek. Nem értettem mi volt velem, Rose közelében meg tudtam játszani a hűvös srácot. Talán itt is az kellett volna. Főleg hogy egy lehúzott női tanga repült egyenesen Flora feje felé. Ő még viccesnek is találta, de nekem ennyi elég is volt ebből a buliból, de végül Flora ragadta meg a kezemet és húzott ki a szabad levegőre. Én meg oké, hát mentem vele, mi sem természetesebb, nem?
- Merlinre - sóhajtottam és beletúrtam a barna fürtjeimbe. A kinti levegő miatt egy kicsit magamhoz is tértem, de valahogy a kezem nem engedte el Floráét, úgy indultam meg vele a sötét utcákon a kis faluban. - Azt hiszem ezt sose fogom elfelejteni. Majdnem eltalált téged egy tanga - dünnyögtem, úgy tűnik a repkedő alsóneműket valahogy vonzottuk. Jól esett itt kint sétálni akármennyire is volt egy kissé túl borús és sötét hangulata a helynek. Félős nem voltam.
- Az előbbi... nos, azért bocsi - dünnyögtem célozgatva arra a félig csókra félig nem csókra.

Ami jó van, a világon születésnapján kívánom

TO; JayJay
20003. szeptember 9.

Persze néha eljátszok a gondolattal, mi lenne, ha lenne egí saját lovam, elnevezem, becézgetem, de hamar ki is józanodom, mert hát bilibe lóg a kezem. Megszoktam, hogy nem vet fel minket a pénz, hogy az ajándékok nem mindig olyanok, amilyeneket mi szeretnénk, hogy a müzli nem cukrozott, ízetlen. A ruháim sem a legmárkásabbak, használtan vette anya mindig is. Persze most már vannak új ruháim is, vigyázok is rájuk, demég mindig nem a legmenőbb szerelések.  De egy ló, egy igazi saját ló persze hogy lázba hoz olykor olykor.
- Szívesen vennék neked egy lovat
HIrtelen elfelejtek levegőt venni, és egy csuklás jön ki a torkomból, avgy a rekeszizmomból, szóval..csuklok egyet. Erre mit kell mondani, vagy csak reagálni? Próbálok nekm nagyon meglepődötten nézni rá. Minek venne nekem lovat? Persze tudom, hogy Jay családja jóval gazdagabb, mint a miánk, de hogy venne nekem egy lovat...
Megtaníthatnál engem is Hát..hát..végülis..én.. én szívesen tanítom lovagolni...mire hang is kijönne a számon, máris belecsöppenünk a cici torta showba, amiből elég hamar ki is menekülünk, vissza a pulthoz. Jayt sem kímélte a nő, csimmm itt, csillám ott. De még ezt a mondatomat sem tudom befejezni, mert Jay ajkai olyan szorosan nyomódnak az enyémhez, hogy esélyem sincs tovább beszélni. Az az igazság, nem is akarnék, ha valóban akarna csókolni, nem érezném szükségét, hogy bármiről is beszéljek, de ugye ez csak egy kósza, általános gondolat. Nem hagyom, hogy a képzeletem tovább menjen, hamar megájt parancsolok neki. Bár a pillangók a gyomromban már éppen készülnének feljönni, de őket is lecsitítom. A bugyinál azonban elszakad a cérna, mármint egy fehérnemű, egy az előbb még hordott fehérnemű repl felém, és sajnálom, de elkap a nevetés. Mégsem bírok tovább itt maradni, inkább valahova el, talán  a levegőn jobb lesz. Ott nincsenek bugyik, vagyis remélem. Ellenben nagyobb csend. Kézen fogom Jayt, és csak úgy kisétálunk.
- Merlinre .Azt hiszem ezt sose fogom elfelejteni. Majdnem eltalált téged egy tanga - A friss levegő betódul a tüdőmbe, ahogy veszek egy mély lélegzetet, és Jay is felsóhajt.
- Igen, ez azért erős volt. Az előbb még...rajta volt a bugyi, aztán..aztán meg a fejemen. Mindenképp hajat mosok, ha hazaértem. A hangom máris kicsit vidámabb, de valami olyan különös. Nem merek lenézni a kezemre, de érzem, hogy még mindig fogja. Még mindig fogjuk egymás kezét, és egyikünk sem engedi el. Órákig el tudnék így sétálni, sokkal jobb, mint egyedül, pedig..pedig nagyon jól érzem magam, mikor egyedül vagyok, akkor tudok csak teljesen kikapcsolni és pihenni. Szeretek egymagam lenni, de ha Jay itt van, inkább vele lennék. Bár..mindig az az érzésem, alig ismerem. Sőt, nem is ismerem, java részt csak Flor mesél róla, mert ő maga nem beszél sokat magáról. Az utcákon már nincs olyan világos, a lámpák már égnek, és így, a sötétedő utcák még hangulatosabbak. Tarthatnám ijesztőnek is, de most valahogy olyan békés.
- Az előbbi... nos, azért bocsi - Nem kell bocsánatot kérnie, de nem mondgatom, hogy bérmikor a számra tapaszthatod a szádat. Flor ki is tagadna. Lehet toporzékolna, hogy elveszem a legjobb barátját, és ezzel tönkre teszem az életét. És az elmúlt időszakban amúgy is fokozottan érzékeny minden kis apróság miatt.
- Ugyan, szép és puha az ajkad, nem fakadtam sírva. Ennyire tudtam csiszolni a gondolatomon, és nem tudom, sikerült e kellően simára csiszolni. Nem akarom tulságosan zavarba se hozni, de nem gyakran esnek a számra, nem készültem előre megírt beszéddel.
- Jobb élmény volt, mint a szülinap.. Jaj, nem így értettem. Vagyis de így, csak nem így akartam megfogalmazni, mert ez olyan..
- Úgy értem, jobb volt, mint a tortás performansz... Jézus Flora, neki egyáltalán nem biztos, pasiból van, és a csaj ott lóbálta a feszes és nagy melleit, persze hogy az volt neki a jobb élmény. HIrtelen eszeveszett zavarba jövök, és elengedem Jay kezét. Nem hogy nem vörösödöm el, a vér kiszáll a fejemből, és kissé elsápadok.
- Vagyis én...bocs, csak össze vissza hadoválok.

[párhuzamok20030909]

párhuzamok
20030909



Flora
m o o d

Örültem, hogy kijutottunk abból az egyre bizarabb helyzetből, és annak is, hogy Florian nem volt itt velem. Mert éppen büntetőmunkán volt, pedig amúgy egyszer már megbezséltünk, hogy jó lenne kilógni tilosban este és berúgni egy kicsit, úgysem voltunk még részegek sem. Bár ha olyan jó élmény lesz, mint a cigizés a vonaton, hazafelé menet, akkor voltak kétségeim, elég rendesen, hogy milyen jól is fog az elsülni. De nem akartam vászmadár lenni, és amúgy is egyszer mindent ki kellett próbálni, nem?
Szóval, ja meglehetősen kiégett volna attól, hogy egy nő az arcába rázza magát, miközben egyáltalán nem vonzódott hozzájuk testileg, na meg arról nem is beszélve, hogy megcsókoltam a nővérét. AMi nem is volt szándékos. Nem mintha nem jutott volna eszembe, mert hát eszembe jutott, tetszett Flora mellette jól éreztem magam, és eléggé vonzódtam hozzá, de mégis a legjobb haverom testvére volt, ami egy kicsit megkavarta a dolgokat. Nem akartam belerondítani a családi képbe, meg a barátságunkba sem, és mégis... megtörtént. Véletlenül, de megtörtént a csók. Inkább nem is akartam rágondolni, hogy ezt hogy hozzam fel, csak kimenekültem Florával mikor éppen lekerült a csajról a bugyi, és a testemnek meg a lelkemnek is nagyon is kellett a friss levegő. Kínos volt, főleg, hogy Flora is mellettem állt. Igyekeztem bizarr dolgokra gondolni inkább, a lábujjatlan csávókra, akikkel szinte egy élettel ezelőtt találkoztam Floriannal.
- Igen, ez azért erős volt. Az előbb még...rajta volt a bugyi, aztán..aztán meg a fejemen. Mindenképp hajat mosok, ha hazaértem - magyarázta Flora, ahogy megkapta az arcunkat a kinti, friss levegő. Én csak helyeselve bólogattam.
- Na ja, a legjobbkor léptünk le, még szerencse, hogy a bugyi nem maradt a fejeden... - dünnyögtem, és csak zsebre dugtam a kezemet, az egyiket, mert a másikkal még mindig Flora kezét szorongatom, magam sem tudom, hogy miért. - Jobban nézel ki nélküle. Mármint a bugyi nélkül... khm - magyaráztam, de inkább gyorsan be is fogtam. Ez mekkora gáz volt, na ezért nem bókolok én inkább sohasem senkinek. Nem voltam egy romantikus alkat. Inkább csak bocsánatot kértem a csók miatt, mert úgy éreztem meg kellene magyaráznom, hogy mi történt. pedig nem volt rossz. Hiába tartott rövid ideig, nem volt rossz...
- Ugyan, szép és puha az ajkad, nem fakadtam sírva -magyarázta Flora, én meg csak nagy, kikerekedett szemekkel pislogtam rá. Azt mondta puha az ajkam? Igazából nem nagyon mondtak nekem ilyet, lövésem sem volt, hogy kéne erre bármit is mondani. Úgyhogy inkább nem mondtam semmit, csak megköszörültem a torkomat.
- Jobb élmény volt, mint a szülinap... Úgy értem, jobb volt, mint a tortás performansz... - magyarázta dadogva én meg továbbra is csak bámultam rá, miközben Flora saját magától is kezdett zavarba jönni, én meg attól, hogy miket mondott. Rose nem nagyon mondott nekem semmit, én se neki, valahogy az az egész párkapcsolat olyan üres volt így visszagondolva.
- Ja, annál a csók sokkal jobb volt tényleg - böktem ki, de merlinre, milyen égő dolgokat beszélek én itt... Inkább tényleg jobb, ha nem válaszolok csak nézek nagy komoly fejjel Flora felé. Ő éppen elengdete a kezemet, az ujjaim kisiklottak az kezéből, miközben elsápadt. Te jó ég, tényleg mekkora gyökér lehetek, hülyeségeket is bezséltem, és még rosszul is lett tőlem.
Nem is tudom meddig tart az, hogy ketten némén pislogtunk egymásra, még csak fel se fogtam igazán mit motyogott még kettőnk közzé, a levegőt néma csend töltötte meg, néha kihallatszódtak a bizarr hangok a kocsmából, én pedig inkább csak némán újra megragadtam a kezét, nem is tudom miért és arrébb húztam onnan, pontosabban egy ideig csendesen sétáltunk, aztán megálltam valahol, valami fák alatt és Flora felé fordultam. Mondani akartam neki valamit, hogy talán most már ideje lenne mondjuk ketté válni, hogy holnap suli, de ránéztem a hold szépen körbefonta, én pedig szinte teljesen ösztönösen hajoltam da hozzá, és most tényleg hosszan megcsókoltam, anélkül, hogy bárki is belém jött volna hátulról.