Középső asztalok

[bólintér]

Mire fogadsz?


outfit

2004. február 20.

Az előző két meccset eléggé részletekbe menően elemeztük. Mondjuk két ekkora rajongótól ez a minimum. Felüdülés volt a szobatársaim után végre olyasvalakivel átbeszélni a kviddicset, aki értett is hozzá. Ezrának nem egy bólintér nagyságú érdeklődése volt a mágikus sport felé, inkább egy sárkányméretű. Nekem pedig most jól esett egy ilyen jellegű beszélgetés.
Henriette tehetségét és esélyeit is kitárgyaltuk, és a Hugrabug csak reménykedhetett, hogy a Griffendél terelői nem fogják palacsintává lapítani szegény lányt. Persze volt játékszabályok, és figyelni kellett a másik testi épségére, és fiúk mégsem mehetnek rá nagyon a lányokra, de hát ez egy sport volt. És ha valaki úgy dönt, hogy lány létére kiáll a fiúk ellen, annak számolnia kellett ezzel.
Végül inkább a vajsörrel folytattuk, ízlelgettük. Ezra szerint volt benne valaki különleges összetevő.
-Otthon a gyömbérrel próbálkoztunk. De annyira nem jött be. - vontam meg a vállamat. A roxmortsi titkos összetevő pedig valószínűleg Rosmertával fog a sírba szállni.
Ezra végül nem kerülgettem a kását, belecsapott a lecsóba, és egy galleonnal csábított el az ízletes vajsörtől.
Egészen csavarosan fogalmazott az úriember, én meg vigyorogva hallgattam a tétjét.
-Kizárt dolog. - ráztam a fejem. - 100 pont nagyon hamar összejön. Én azt mondom, hogy a Hugrabug még úgy sem fog nyerni, hogy Henriette elkapja a cikeszt. Az utolsó pillanatban fog eldőlni a meccs, ebben biztos vagyok. Maradjunk az egy galleonban. - fogtunk kezet vigyorogva, és elégedetten dőltünk hátra. Kevésbé tisztességes társaságokban még talán egy böffentéssel is megerősítették volna a fogadás tényét.
-Most hogy akkor túl vagyunk a piszkos anyagiakon, kész még valamit? - mutattam a fejemmel a pult felé.

[beböffentjük]

Minden pénzemet a Hugrára!

2004. február 20.

Casual outfit
♫ Trying to move on ♫

Theresa

Szinte úgy érezhette magát az ember a három seprűben, mint egy fogadórodában New Yorkban vagy a tőzsdén, ahogy mugli apám mondaná, igaz, mi egy galleonban játszottunk csak, de az érzés tisztára olyan volt, mintha nagy röptű fogadásokat kötnénk, miközben az esélyeket latolgatjuk. Nem beböffentjük a tippjeinket, alaposan átgondoljuk, elemzünk és a tapasztalatainkra bízzuk magunkat.
Igaz egy komoly kviddics találkozóra biztos érdekesebb lenne fogadni, látványosabb a küzdelem, szebbek a gólok és olyan cseleket és trükköket mutatnak be sokszor a játékosok, nem csoda, hogy a tanulókat elcsábítja a sport.
- Otthon a gyömbérrel próbálkoztunk. De annyira nem jött be. – Nem csodálom, a gyömbérnek túl erős íze van, ami elveszi a vajsör többi összetevőjének zamatát és az összhatást is elrontja. Próbálkozásnak nem rossz, de ez körülbelül olyan, mintha palacsintába tennénk chili szószt, erontaná az édességét.
- Én nem próbálkoztam ezzel soha, inkább a kávéért vagyok oda, azt póbáltam pótolni valamivel. – válaszoltam elkámpicsorodva, miután eszembe jutott, hogy otthon és itt egyaránt nem fogyaszthatom azt az isteni finom italt. Alig várom, hogy nagykorú legyek és végre tonnaszámra ihassam a reggeli nedűt.
-Kizárt dolog. – rázta meg a fejét Thessa, miután leadtam a tippemet - 100 pont nagyon hamar összejön. Én azt mondom, hogy a Hugrabug még úgy sem fog nyerni, hogy Henriette elkapja a cikeszt. – itt mosolyra húztam a számat, azt reméltem, hogy itt félre tudjuk majd tenni a házaink iránti felté-tlen szeretetünket és kötetlenül fogadhatunk és elemezhetünk. - Az utolsó pillanatban fog eldőlni a meccs, ebben biztos vagyok. Maradjunk az egy galleonban.
- Rendben, Henriette hamarabb kapja el a Cikeszt, minthogy a bólintérek felébrednének téli álmukból, már ha alszanak téli álmot. – nevettem el magma a végén, mert bár jól hangzott a fejemben a mon-dat, nem igen voltam jó a Varázslatos lények Gondozásából.
-Most hogy akkor túl vagyunk a piszkos anyagiakon, kész még valamit? – kérdezte, mire átnéztem a válla fölött és félmosoly ült ki az arcomra.
- Ha már így is tilosban járunk egy kávé jól esne. Egyébként miért mondod, hogy piszkos. Amint a tenyerembe ejted, tisztává lesz mosva az a pénzt. – öltöttem nyelvet a lány felé nevetve.  

Mire fogadsz?


outfit

2004. február 20.

Igazán jó kis elemzést tartottunk, mint a profik. El is felejtettük minden gondunkat, bajunkat. Ezra is komolyan értett a kviddicshez, pedig kiskoromban rám biztosan több ragadt a seprűkről és a kviddicsről, mint egy minimális tudás. Talán ez az egy dolog volt közös mindenkiben: a kviddicset szerettük. Nem mintha olyan sok közös vonást akarnék felfedezni a húgomban vagy apámban, de azért a Nate-tel közös meccsekre mindig jó visszaemelékezni. Meg a repülés versenyeinkre az első gyerek seprűinken. Azért így utólag remélem, nem mi ültünk először a prototípusokon.
Végül leegyeztettük a fogadásainkat, amik már igazán profi szintűek voltak. Nem egy szimpla ki nyer volt a tét, hanem komolyabb dolgokat is beleraktunk. Habár az eszem azt súgta a Hugrabugnak több esélye lesz nyerni, nem fogadhattam a saját házam ellen. Így inkább abban maradtam, hogy az utolsó pillanatban fog győzni a Griffendél. Aztán majd meglátjuk.
Ezra bólintéres hasonlatán nevettem. Fogalmam sem volt, hogy a bólintérek alszanak-e téli álmot, de ha igen, akkor igazán jól teszik.
- A téli álom biztosan jó dolog lehet, habár viszonylag nagy időt veszítesz el az évből. Nem is tudom, mit kívánjak a bólintéreknek: téli álomot vagy aktív időtöltést? - nevettem én is.
-...Amint a tenyerembe ejted, tisztává lesz mosva az a pénzt. - öltötte ki a nyelvét Ezra, én meg vigyorogva vettem tudomásul, hogy kezd visszajönni az a régi srác, akit megismertem. Persze még nagyon sok időnek el kell telnie ahhoz, hogy túl lépjen Sandyn, de határozottan jó irányban halad. Én pedig örültem, hogy ehhez hozzá tudtam némiképp segíteni.

Minden pénzemet a Hugrára!

2004. február 20.

Casual outfit
♫ Trying to move on ♫

Theresa

   

Jó móka volt ez a kis kviddics elemezgető délután, mégis csak megérte kimozdulni ma és emberek közé kecmeregni. Elfogott a Három Seprű hangulata és a vajsör ízémel mámora, s bár tudtam, hogy tilosban járunk, nem igen voltam az a fajta srác, akit érdekelt az ilyesmi, sőt inkább élveztem az ilyen esetekkel járó veszélyt.
Nyilván, majd a kviddics meccs napján izgalommal fogom figyelni Henriette meccsét, remélem minél hamarabb elkapja a cikeszt, bár nem fogom ezzel stresszelni, olyan kis izgulós fajta, plusz ha jól tudom, mostanság a báttyja miatt is ki van akadva. Mi lelte vajon Flort, azt én se tudom, na persze nem vagyunk olyan közeli viszonyban, függetlenül attól, hogy egyszer közösen megvicceltünk pár Hugrabugos barmot.
- A téli álom biztosan jó dolog lehet, habár viszonylag nagy időt veszítesz el az évből. Nem is tudom, mit kívánjak a bólintéreknek: téli álomot vagy aktív időtöltést? – megmosolyogtam Thessa gondo-latmenetét, habár kósza elmélet volt, amit kiböffentettem, jól illett a körülményekhez, de nem gondoltam komolyan a téma kivesézését.
- Hát szerintem inkább aludnának, nem hiszem, hogy odavannak az aktív sportokért. – mosolyogtam én is, ahogy kiittam a maradék vajsörömet és az időközben megérkező kávémat is. Szerencsére nem érdeklődték meg a koromat, habár már nemsoká elég idős leszek a fogyasztásához, még van addig valamennyi idő.
- Köszönöm még egyszer ezt a kellemes délutánt. Találkozunk, ha máskor nem is, a kviddics meccsen. – mosolyogtam még mindig, majd magamra erőltettem a kabátomat.
- Jössz vagy van még elintézni valód? – kérdeztem, majd ha úgy dönt velem tart, együtt visszaban-dukolunk a Kastélyba, ahol belevetem magam a Bájitaltan házimnak és nem árt az se, ha kicsit előre tanulok. Attól, hogy Smith-re fáj a fogam, már persze megviccelés terén, még a tanulmányaimat nem hanyagolhatom el, bár már kezd kristályosodi a tervem, aminek a szüleim talán nem fognak annyira örülni, de hát így alakultak a dolgok. Sandy mindent megváltoztatott, kicsit engem is.

Köszönöm a játékot! Helyszín szabad!

a barátságra
▪ 2004. április 1. ▪

Jay


outfit

Bolondok napja. Az én napom.
Ezzel a gondolattal a fejemben siettem végig zsebre dugott kezekkel az úton, egyenesen a Három Seprű ismerős, boltíves kapuja felé siessek el. Ez volt az egyetlen módja annak, hogy végre italhoz jussak. Ha másra nem is, hát a bolondok napjára mindenképpen koccintani akartam magammal. Szánalmas, még egy barátom sem volt, aki eljött volna velem a faluba. Mióta Hansellel nem beszéltem, nem volt más. Néha-néha Ellsworth mellé keveredtem, de az ő társasága képtelen volt pótolni mindazt, amihez már addig hozzászoktam. Valójában nagyon magányosan telt az elmúlt időszak. Ha nem épp a könyvtárban próbáltam helyrehozni a dolgaimat, hogy Smith megnyugodjon, egyedül voltam.
Néha-néha persze elkaptam Henriette-et, de nagyon nehéz volt vele normális időpontot egyeztetni. Hol seprűn volt, hol tanult. Sokkal, de sokkal szorgalmasabban építette a jövőjét, mint én valaha is. Igaz a magány rávett arra, hogy időnként kimenjek repülni a pályára. Ha mások is voltak, akkor a gurkókon gyakoroltam az ütögetést, már hiányzott a kviddics is, de a verekedésem után kizárt volt, hogy Digby visszaengedjen a csapatba. Még Smith is azon a véleményen volt, hogy inkább a tanulásra kéne koncentrálnom, mint más dolgokra. Mondjuk tőle nem is mertem kikérni véleményt.
Mostanában határozottan bonyolultnak tűnt az élet, pedig régen olyan más volt az élet. Ötödévesen Jayjel egy egész kultuszt lepleztünk le és kurva vicces volt, az előtt a Figyelőkkel lógtam, de az is valahogy elmúlt. Most már az élet kapujában voltam, de az istennek sem tudtam átlépni.
Majd megoldódik, Florian.
Nagy sóhajjal löktem be a faajtót. Az pedig nyikorogva jelezte, hogy beléphetek. Öles léptekkel sétáltam végig a kocsmán, hogy aztán a pulthoz érve lehuppanjak rá. Madam Rosalie szokás szerint élénken sürgött-forgott, hol valamit töltött, hol poharakat készített el. Kedveltem őt, nem piszkált sokat és mióta megnézte az igazolványomon, hogy elmúltam tizenhét, hajlandó is volt kiszolgálni. Eleinte negyedévesnek nézett, mert „törpe vagyok” – az ő szavaival élve. Egyszer még meg is próbált elküldeni a kocsmából.
– Egy lángnyelvet kérek… – dünnyögtem, majd egy oldalpillantással kiszúrtam a pultnál ülő másik roxfortos diákot is. A göndör tincsek azonnal elárulták, hogy ki az, de amikor ő is kicsit felém fordította a fejét, még egyértelműbbé vált, Hansel az. Neki is éppen most kellett idejönnie.
– Köveszt talán?! – Csattantam fel, de mielőtt még kinyitotta volna a száját, felemeltem a kezemet. – Várj! Hadd tippeljek! A nővéremet várod. Gyártjátok az utódot? – Kérdeztem nagy gúnyosan. Persze tudtam, hogy erre legfeljebb majd kiröhög. Sosem vesz komolyan, ezért sem működött a barátságunk igazán. Akkor is hülyére vett, mikor a hátam mögött smárolgatott Florával.
– Jay fizeti a mai italaimat. – Közöltem Rosalive-val, majd intettem Hanselnek, hogy jöjjön velem az egyik kandalló melletti kis asztalhoz.

[a barátságra20040401]

a barátságra
20040401



Flor
m o o d

Nem igazán tudtam, hogy milyen nap volt egészen addig, míg ki nem tettem a lábam az ágyból, valami szar fingós párnára lépve, és halhattam Dom fojtott röhögését. ?eg sem lepődtem, ő olyan volt, mint egy nagy gyerek, aki meglepően komolyan tudta magát venni, ha éppen Eloise közelében volt. Minden esetre fingás hangjával indult a napom, és aztán persze kerülgethettem a többi szarságot is, meg hallgattattam a röhögő diákokat. Marissal az élen, mert a tanárok közül szerintem ő élte ezt a napot a legjobban, de mondjuk ezért is kedveltük, Sage mellett őt a legjobban, mert lazák voltak és jófejek, Maris meg mindig olyan volt mint egy rohangáló csikó. Viszont a nap végére kezdett elegem lenni ebből a sok hülyeségből, és még kerülni akartam a zokogó Sacrlett arcát is. Nem igazán én törtem össze a szívét, nem mentem bele mély kapcsolatokba, ezt ő is tudta, de amíg nem akart komolyabban velem járni tök jól elvoltunk azalatt a pár hét alatt. Amúgy is ezzel csak meg akartam óvni attól, hogy idő előtt kiábránduljon belőlem. Igazából elvoltam így.
Jólesett volna egy kis erősebb alkohol, így megindultam a kellemes tavaszi időben, a szél fújt, mindenféle virágszirom csapódott az arcomba, és biztos voltam benne, hogy a hajamba is került pár, de túl lusta voltam azokat most kiseperni a tincseim közül, legalább lesz megint némi csodálni valója Madam Rosalie-nak aki mindig kérdezgette nem-e túrhat bele a hajamba. Csak szórakoztatta magát persze, biztos szerette nézni a szúrós tekintetemet.
Ledobtam magam az egyik ismerős helyre a Három Seprűben, ahol a kellemes barátságos hangulat fogadott, és még valami zenét is nyomattak a megbűvölt hangszerek a háttérben. Gyerekes hely volt már a számomra, mégis itt finomak voltak a sörök is. Felkönyököltem a pultra, az államat a tenyerembe támasztottam, és kortyolgattam az italomat, miközben láttam a szemem sarkából egy ismerős alakot besuhanni, aztán a hangját is meghallottam. Flor volt, akivel rohadtul nem dumáltam egy ideje, maximum a füzetek lapjain, de az más volt, mintha egy távoli ismerőssel leveleztem volna, pedig az elején még vicces is volt. Hiányzott mellőlem, mintha csak Frics lettem volna, macska nélkül.
– Köveszt talán?! - csattant fel, mielőtt még mondhattam vona egy csá-t vagy bármit. Én csak felsóhajtottam, és úgy néztem a morcos arcát. – Várj! Hadd tippeljek! A nővéremet várod. Gyártjátok az utódot?
- Csak szólok, hogy én voltam itt előbb, szóval inkább te követsz - kötöttem az ebet a karóhoz, miközben még megengedtem neki, hogy be is szóljon egyet.  Arra még fel is horkantam, hogy leplezzem a röhögést. Általában ilyeneket vágott a fejemhez, ha szóváltásba kerültünk, de már megszoktam. Biztos jobban elvolt Ellsworth társaságában. Kimért mozdulattal belekortyoltam az aranyszínű mézsörömbe.
- Látod most is milyen termékenyen gyártom - emeltem felé a sörömet ironikusan, némi keserű öniróniával fűszereve.
– Jay fizeti a mai italaimat - közölte, mire csak megcsóváltam afejem, majd biccentve egyet Rosalie felé követtem a kandalló mellé és lehuppantam az egyik székre, úgy fürkésztem az arcát.
- Hol hagytad a legjobb barátod? - kérdeztem Ezrára célozva.

[Cuppog]

a barátságra
▪ 2004. április 1. ▪

Jay


outfit

Ez tényleg a bolondok napja és valaki éppen nagyon hülyére vesz. Legalábbis ezt állapítottam meg, mikor végre nagy nehezen felfogtam, hogy az ott tényleg Jay... és hogy sehol máshol nincsen hely, csak mellette. Ez volt az én formám. Nem elég, hogy teljesen megalázott azzal, hogy a tulajdon nővéremmel kezdett ki a hátam mögött... totál hülyére vett. Ráadásul milyen haver csinál ilyet? Nekem meg sem fordulna a fejemben, hogy mondjuk az apjára hajtsak. Mert marha sok esélyed lenne amúgy egy aranyvérű, vérmániás varázslónál, Flor. Szusszantam egyet a megállapításomon.
Ilyen beteg elmével még gondolkodnom sem kéne. De azért még mindig elég dühös voltam Jayre a történtek miatt és ezt nem akartam még csak elkendőzni sem. A legféltettebb titkaimat is tudta és éppen ő, éppen ez a srác árulta el a barátságunkat. Nem fért a fejembe, hogy hogyan tehette ezt velünk.
- Csak szólok, hogy én voltam itt előbb, szóval inkább te követsz- szólalt meg. Persze, ahelyett, hogy hallgatott volna, most oda kellett szúrnia egy okoskodó megjegyzést. Igen, Jay, tudom, hogy te vagy az okos kettőnk közül, én meg a hülye. Cuppogva megforgattam a szemeimet.
- Látod most is milyen termékenyen gyártom.
Újabb sóhajtást engedtem meg magamnak. Most inkább hasonlított egy morcos hippogriffre, semmint Jayca Hanselre a mindig hideg, nagymenő srácra. Tudtam persze, hogy vannak érzései, hiszen Rose-ról is elég sokszor kifakadt. Az a kényes kis picsa eléggé elbánt vele... amiért meglepő módon még most is utáltam. Hansel nem értette meg, hogy bárkit is gyűlöljek miatta, mégis így tettem, mert még mindig szerettem.
- Hol hagytad a legjobb barátod?- kérdezett rá, mikor Madam Rosalie elment az italomért, amit természetesen Jay állt. Ennyi volt a minimum, ha már meg kellett alázkodnom éppen miatta. Még mindig olyan fájdalmas volt erre gondolni.
Felkeltem a pult mellől, majd intettem neki.
- Gyere. Nem a pástétom szagú pult mellett akarom megbeszélni, miért cseszett ki velem a legjobb barátom. - Mondtam félhangosan. Na jó, leginkább csak magam elé mormogtam a szavakat. Semmi kedvem nem volt az egész világ orrára kötni, mi van közöttünk Jayjel az elmúlt napokban. - Mellesleg rajtad kívül nincs más legjobb barátom. Te seggfej... bocs, málé.
Ráztam meg a fejemet.
- Smith szerint túl sokat káromkodom. - Tettem hozzá és már sétáltam is tovább előre, zsebre dugott kézzel. Valahol a Három Seprű alsó szintjének közepén felszabadult egy asztal, így akármilyen ragacsos is volt, lehuppantam mellé és rákönyököltem. Éreztem, ahogy a ruhám máris ragadni kezd. Nem számított. Ma úgysem látom Smith-t, amennyire ki van borulva tőlem.
- Szóval szakított veled Flora? - érdeklődtem. Közben Madam Rosalie is megérkezett, letett elém egy pohár italt, meg apró kekszeket, amik a pástétommal voltak megkenve. Szóval ez a szag még ide is üldözni fog. Nem lepett meg.
- Egyetek is ennyi ital mellé. - Közölte szigorúan a boglyas hajú asszony, majd azzal a lendülettel vissza is sietett a pulthoz.

[a barátságra20040401]

a barátságra
20040401



Flor
m o o d

Mindenre számítottam, csak arra nem, hogy Flor is felbukkan itt. Jó, mondjuk kinéztem belőle, hogy inkább a stressz miatt gyakrabban járt ide,  de akkor is. Az utóbbi időben valahogy kerültük egymást, vagy nem szóltunk a másikhoz, ha egymás mellé kerültünk az órákon. Gáz volt, de ez van. Gondoltam úgyis elmegyek, ő pedig talál magának egy sokkal jobb fej srácot, akivel barátkozhat és nem hajt rá a nővérére meg ilyenek. Ellsworth féle srácokkal mondjuk lehet jobban járt volna, mint velem. Én is unalmasnak tartottam magam, még csak bajba se keveredtem, ha nem volt rá okom, és elvoltam a magam csendes világában, meg azzal, hogy néha összegabalyodtam egy-egy alkalommal emberekkel, hogy egy kicsit mégis csak úgy éljek, mint egy kamasz, bár a túlfűtött hormonjaim nem igazán pezsegtek úgy, mint Monstronak, aki annak ellenére is kukkolta a prefektusi fürdőt, hogy volt csaja. De hát nem voltunk egyformák, és kezdtem úgy érezni, velem volt a baj.
Úgy bámult rám, mintha képes lenne behúzni egyet nekem, és felőlem meg tehette volna megint. Godnolom úgyis én vagyok itt a rossz arc, ahogy minden kapcsolatomban úgy forogta ki a magát a dolog, hogy én legyek, aki miatt elsikkadt vagy elúszott minden. De álltam a mérges pillantásait és a dühös szavait is, ismertem már annyira, hogy tudjam, nem fog itt nekem esni. Talán eliszogatunk egymás mellett, aztán mindenki mehet a maga útjára.
- Gyere. Nem a pástétom szagú pult mellett akarom megbeszélni, miért cseszett ki velem a legjobb barátom - magyarázta, mire hümmögtem és mentem utána.
Jobb is volt elvonulva lenni, mostanában mindenki kurvára idegesített, mert odajöttek hozzánk, hol a csajok, hogy de szomorú, hogy idén megpattanok innen, hol a srácok, hogy de kár, hogy elmegyek. Én nem sajnáltam, alig vártam, hogy végre magam mögött hagyjak itt mindent. Nem sok jó emlékem volt, csak azok, amiket Florral csináltam. Ha belegondolok ez elég szar felállás, főleg, hogy majd meg kell tanulnom patrónust is idézni, ha auror akarok lenni. Úgy nehéz lesz, ha nincs bennem egy csepp boldog emlék.
- Mellesleg rajtad kívül nincs más legjobb barátom. Te seggfej... bocs, málé. - Ahogy ezt hozzátette, még csak visszaszólni se tudtam, mert nem hittem volna, hogy még valaha is a legjobb barátként leszek emlegetve jelen időben. Majdhogy nem megható volt, így inkább csak megköszörültem a torkomat.
- Nahát - böktem ki, még így is kissé meglepődve. Végül is Ezrával is ellehetett volna, ha már együtt lógtak.
- Neki az is káromkodás, ha azt mondod, a macska rúgja meg - vontam vállat. Smith-től aztán kinéztem, hogy soha nem modott cifrát, mert az túlságosan alpári lett volna. Ő még az a klasszikus aranyvérű fickó volt, akiben volt tartás meg valami furcsa különleges nemesség. Ez az én családomról nem volt elmondható, na meg nekem is elég mocskos volt a szám.
Leültünk a bizarr és ragacsos asztalhoz, meg a nyikorgó, sokat látott székekhez. Egy pillanatra attól féltem, hogy a seggemhez fog ragadni, de aztán megnyugodtam, ahogy mozogtam rajta, hogy nem. Gáz lett volna, ha itt ragadok, a fenekemen egy szaros székkel.
- Szóval szakított veled Flora?  - kérdezte, mire én még csak válaszolni se tudtam. Nem csak mert meglepett maga a kérdés, de igazából mi is történt kettőnk között? Faszom se tudtam, igazából, de legalább felbukkant Madam Rosalie, és hagyott egy kis időt, miközben letette elénk a piát és a pástétomos kekszet. Csak egy sóhajjal nyugtáztam, hogy itt se leszek egészségesebb.
- El se jutottunk odág, hogy azt szakításnak lehessen nevezni, Flor - vontam meg a vállamat, mintha semmiség lenne. De az is volt, semmiség az egész. - Egyszerűen csak elmúlt, mielőtt bármi komolyabbra fordulhatott volna - tettem hozzá nyomatékosítva azt, hogy még csak nem is szexeltem vele. Elvettem a poharat az aszaltól, ami cuppogva engedte el magát a ragadós felülettől, majd kortyoltam belőle.

a barátságra
▪ 2004. április 1. ▪

Jay


outfit

- Nahát- bökte ki színtelen hangon Jay. Gyűlöltem, hogy sosem tudtam megállapítani, gúnyolódik-e éppen. Mindenesetre ahelyett, hogy mondtam volna neki erre bármit is, inkább az újonnan kiválasztott ülőhelyünkön fészkelődtem egy kicsit. Tudja nagyon jól, hogy az a vallomás őszinte volt. Még akkor is ő lenne a legjobb barátom, ha ezer kilométerre lenne tőlem és nem beszélnénk. Soha senkinek nem nyíltam meg úgy, mint neki.
- Ellsworth sosem lesz olyan, mint te. Kétlem, hogy valaha képes lenne komoly beszélgetésbe merülni velem vagy megérteni az érzéseimet. - Dünnyögtem és megráztam kicsit a fejemet. Nem is akartam igazán erről csevegni. Azt akartam tudni, hogy mi van vele és Florával... mert voltam olyan seggfej, hogy megsajnáltam, amiért pont a nővérem hagyta faképnél, sokadjára. Mióta ismerem, nincs igazán szerencséje a lányokkal, a legtöbb vagy szó nélkül lelép, vagy elhajtja. Pedig Jay helyes fiú volt, ezt nagyon is láttam.
A halszagú kekszre pillantottam, aztán ittam. Tudtam, hogy Hansel úgyis beszélni fog, ha úgy alakul. Nem szokta magába tartani a szerelmi dolgait, ha kérdezem. Eddig sosem volt rá példa... bár a nővéremről eleve titkolózott, szóval éppenséggel kinéztem volna belőle.
- El se jutottunk odág, hogy azt szakításnak lehessen nevezni, Flor- szólalt meg végül. - Egyszerűen csak elmúlt, mielőtt bármi komolyabbra fordulhatott volna.
Na jó, azért nem most jöttem le a falvédőről. Biztos voltam benne, hogy összefeküdt vele, mikor ott volt nálunk... mégis mi másból indult volna ez ki? Smith engem is... szóval azt csinálta velem a prefektusi fürdőben, mielőtt bármi is szárba szökkenhetett volna. A kapcsolatok így kezdődnek és kész. Nem kell ezen nagyon finomkodni. Flora persze csendes, meg ártatlan, de nem hittem, hogy Jayt visszautasítaná. Én sem utasítottam volna vissza Smith előtt vagy helyett, hiszen annyiszor gondoltam rá, mennyivel könnyebb lett volna vele.
- Hát. Sajnálnám... de nem sajnálom. Legyen nőd. De az ne a nővérem legyen. - Jelentettem ki határozottan. Nem akartam, hogy lássa rajtam, mennyire rosszul viselem, amiért őt eldobják maguktól ezek a hülye libák. Flora nem hülye liba persze, csak elszalasztott egy borzalmasan jó partit.
- Úgyis találsz jobbat. - Tettem hozzá és valami idióta, baráti izéből kifolyólag, előre dőltem, hogy az asztalon átnyúlva megpaskoljam a vállát. Nem kellett volna persze, mert majd most elbízza magát és akkor csak rosszabb lesz. - És van új a láthatáron...? - kérdeztem nyelve egyet. Annyira jó lett volna elbőgni neki minden szenvedésem, de egyszerűen nem hagyhattam magam ezeknek az érzéseknek. Ahhoz idő kell, hogy a legmélyebb fájdalmaimat megosszam vele megint.
- A csajok tuti sorban állnak.

[a barátságra20040401]

a barátságra
20040401



Flor
m o o d

Meglepett, hogy ezt mondta, de persze gúnyolódásnak is tűnhetett. Eléggé pókerarcú voltam, de mondjuk, amit Flor még mondott, tényleg meglepődtem. Nem hittem volna, hogy még barátszámba vesz, azok után, hogy nos... végül is nem tettem semmi rosszat, de az nem számított.
- Ellsworth sosem lesz olyan, mint te. Kétlem, hogy valaha képes lenne komoly beszélgetésbe merülni velem vagy megérteni az érzéseimet. - mondta, én meg hümmögtem egyet, miközben követtem középre. Nem volt nagy tömeg, elviselhető volt, a diákok éppen lefoglalták saját magukat azzal, hogy elseje miatt mindenkit megszivassanak. Ellsworth nem tűnt annak a komoly srácnak, bár mostanában ő is nagyon furcsán viselkedett. Úgy tűnt, ez mindenkire igaz volt.
Néztem az elénk pakolt kekszet és piát, majd magamhoz vettem az üveget és beleittam. Nem akartam kifejezetten berúgni, valahogy mégis most jól esett, hogy az alkohol megmelegített belülről, nem mintha olvadásnak indultam volna tőle. De azért örültem, hogy Florral lehettem, fontos volt a barátsága a számomra. Mondtam neki, hogy mi lett köztem és a nővére közt. Visszagondolva idétlen volt, furcsa, de akkor valahogy mind a kettőnk vágyott valamire ami a másikban megvolt. De a dolgok elmúlnak, mindig minden elmúlt. Már nem fájtak ezek annyira, mint Rose idejében. Pedig őt tényleg szerettem, mélyen, de talán meg sem érdemeltem. Hülye voltam, most se gondoltam azt, hogy ő nem érdemelt meg engem. Még most sem akartam bántani, pedig megtehettem volna. Csak túlléptem, és ennyi. Az élet úgyis erről szólt, elfogadni, hogy a dolgok sosem tartanak örökké.
- Hát. Sajnálnám... de nem sajnálom. Legyen nőd. De az ne a nővérem legyen - jelentette ki, én meg ránéztem az üveg mögül.
- Kétlem, hogy valaha újra összejönnénk - vontam vállat. Azért örültem neki, hogy most nem esett a téma miatt neki a fejemnek.
- Úgyis találsz jobbat. - lapogatta meg a vállamat, mire eleresztettem egy félszeg vigyort. Jól esett, hogy ezt mondta,  Rose után is a támaszom volt, ahogy én neki Welch után. Egy cipőben jártunk, nem akartam, hogy azt gondolja elárultam. - És van új a láthatáron...?
- Mindig akad más csaj - vontam meg a vállamat. Voltam afférjaim, nem akartam komolyabbat, most nem is lettem volna rá képes. Jó, ott volt még Jack is, furcsa volt egy sráccal lefeküdni, de az újdonság miatt mégsem bántam meg. Majd elmondom Flornak, persze kiakadna úgyis. Láttam rajta, hogy nem volt jó bőrben így egy ideig fürkésztem az arcát.
- Nekik is az kell, hogy legyen egy izgalmas társaságuk, mellém nem való senki hosszútávon - vontam meg a vállamat megint és bekaptam a fura kekszet, ami nem volt rossz. Monstro rossz hatással volt rá, már majdnem mindegy volt, mit ettem. Ijesztő volt, ez az érdektelenség ami áradt belőlem.
- Na és veled minden rendben? - kérdeztem rá csak azért is. A barátja voltam, még ha nem is bízott bennem jelenleg.

a barátságra
▪ 2004. április 1. ▪

Jay


outfit

Lehet kussban kellett volna maradnom. Jay arcára volt írva, hogy nincs jóbőrben. Igen, sok csaj kicseszett vele, én is tudtam... én is a szemtanúja voltam, de valójában egyik sem érdemelte meg őt. Talán még nem jött el az ideje és előbb-utóbb lesz egy rendes lány is közöttük, aki majd tényleg képes lesz őt úgy isten igazából is boldoggá tenni. Valahol szerettem volna, hogy boldog legyen, mindannak ellenére is, hogy nem értettem egyet a dologaival mostanánban és inkább kerültem. A magány persze belőlem is szörnyű hülyeségeket váltott ki, lényegében annyira lerontottam a jegyeimet, hogy McGalagony megírta a szüleimnek, hogy muszáj leszek évet ismételni, ha le akarom tenni a RAVASZ-okat. Anya és apa ideutaztak egy hete és megbeszéltük, hogy maradok. Ha nem is megyek akadémiára, legyenek meg a vizsgák. Bólintottam és elfogadtam a döntésüket, de még mindig nem tudtam mit kezdjek magammal. Smith mellett akartam dolgozni.
- Mindig akad más csaj- mondta végül, mikor rákérdeztem, van-e új. Nem tetszett ez a hozzáállás. Neki nem halmokban kéne szedni a nőket, hanem egyetlen egy kéne, aki rendesen törődik vele. Aggódtam Jayért, láthatóan nem vette komolyan magát... de miért is aggódok? Fél órája még annyira mérges voltam rá.
- Nekik is az kell, hogy legyen egy izgalmas társaságuk, mellém nem való senki hosszútávon.
Ezzel nem értettem egyet. Csakhogy nem foghattam a kezét és mondhattam azt, hogy megérdemli a boldogságot... furán venné ki magát. Tényleg furán az elmúlt hónapokban történtek után.
- Na és veled minden rendben?
Vállat vontam.
- A szokásos. Smith utál, mert nem tanulok jól és évet kell ismételnem. - Sóhajtottam fel, de nem hagyott akkor sem nyugodni, ami vele van. Mással viszont nem beszélhettem Smith-ről, mert ők nem értették meg úgy, mint Jay. Ő a kezdetektől fogva velem volt és bár későn vallottam be neki, elég normálisan kezelte a dolgot.
- Totál elszúrtam a tervemet, hogy bájitalmester legyek és a segédje. - Dünnyögtem oda magunk közé. Elég halkan beszéltem, hogy csak ő hallhassa. De ebből tudhatta, hogy a bizalmam nem veszett el benne, csak tényleg nagyon csalódott voltam.
Végül én is vettem a furcsán büdi kajából, amit Madam Rosalie hozott. Aprón haraptam bele, végül is nem volt egészen ehetetlen, csak kicsit halszerű.
- Szóval nem igazán tudom, hova tovább... de a szüleim szerint maradnom kell még egy évre, hogy meglegyenek a RAVASZ-aim. Csak így nem tudom hogyan lehetnék Smith-szel. Karácsonyra nekem adta a háza kulcsát. - Nyeltem egyet.

[a barátságra20040401]

a barátságra
20040401



Flor
m o o d

Furcsa volt megint egy asztalnál ücsörögni Florral. Körbe rajtunk a szokásos kocsma zajai voltak, mégis egy kicsit idegennek éreztem magam itt. Mondjuk nagyjából mindenhol annak éreztem, sehol sem voltam igazán otthon. Csak bizonyos emberek mellett, mint régen Flor, vagy Rose, de hát arról már tényleg lemondtam, hogy rendesen legyen csajom, valakim, akivel mondjuk nem éreztem olyan szarnak magam. De az ember nem kaphatott meg mindet az életben, nem igaz? Igazából nem is érdekelt. Csak elvoltam, ha éppen el akartam lenni valaki mellett, mélységek nélkül, és ennyi volt az egész.
Inkább témát váltottam, nem akartam magamról beszélni, bár Flor tudtam, hogy mindenben támogatna. Egyszerűen csak nem volt kedvem ilyenekkel foglalkozni, inkább csak hagytam, hogy megtörténjenek velem a dolgok. Meg régen tudtam, hogy még képes lett volna "együtt sírni" velem, de az elmúlt hónapok egy kicsit megviselték a kapcsolatunkat. De az elmúlt hónapokban csak minden teljesen tökrement körülöttem. Inkább nem is godnoltam erre bele, csak kortyoltam a sört, és megettem a maradék pástétomos izét is. Ez a cucc ius most teljesen jól tudott esni, a sör kesernyés íze után.
- A szokásos. Smith utál, mert nem tanulok jól és évet kell ismételnem - magyarázta, mire csak felsóhajtottam, és úgy bámultam Florra. Úgy tudtam, hogy szétesik, ha nem tartom rajta a szememet, és tessék. De nem igazán rá voltam dühös, pedig igazságtalannak tartottam ezt a mosolyszünetet. Semmi se történt köztem és Florával, max párszor megcsókoltam. Még csak le se feküdtem vele, vívódtam is. De már annyira kurvára nem számított, nem igaz?
- Kétlem, hogy utálna, tudod nem szokás járni azzal, akit utálunk - magyaráztam neki, és újra kortyoltam a sörbe. - Lehet azért mérges, mert úgy érzi nem támogatott eléggé, és elbukott, mint.. férfi. Csak fosul mutatja ki - tűnődtem. Smith elég erkölcsös pasas volt, aki a szabályai szerint élt. Nem tudtam elhinni, hogy utálta volna Flort azért, mert meg fog bukni. De én se örültem neki, mi lesz így a bebaszunk a hetedévünk után tervünkkel?
- Totál elszúrtam a tervemet, hogy bájitalmester legyek és a segédje - dünnyögte halkan Flor, most pedig rajtam volt a sor, hogy a magam módján sután, de vállba veregessem, miközben átnyúltam az asztalunk felett.
- Óh, Flor - sóhajtottam, és megráztam a fejemet. Tényleg nagyon imádhatta SMith-t, ha ez megfordult a fejében. Egy kicsit irigyeltem, nem szerettem még így senkit, Rose óta. Néha úgy hittem, már nem is fogok. - Ez egy olyan áldozat lenne tőled, amit ő se biztos, hogy elfogadna. Nem azért, mert nem vagy rá képes - mondtam én is szinte csak halkan mormogva a szavakat. - Simán lehetsz még a segédje, anélkül is, hogy elvégeznéd a fősulit  - tettem hozzá, mert a tudást nem feltétlenül csak ott lehetett megszerezni. És az egyik legokosabb bájitalmester mellett az országban, biztos ragadt volna rá is valami. Na, meg próbáltam biztatni is egy kicsit.
- Szóval nem igazán tudom, hova tovább... de a szüleim szerint maradnom kell még egy évre, hogy meglegyenek a RAVASZ-aim. Csak így nem tudom hogyan lehetnék Smith-szel. Karácsonyra nekem adta a háza kulcsát -magyarázta én meg hümmögve elgondolkodtam. Sok mindenről lemaradtam ez alatt a pár hónap alatt, míg nem dumáltunk. Ezt se tudtam, így meglepődve pislogtam rá, majd elvigyorodtam.
- Flor, ha befejezi az órákat, leléphettek hozzá a Szellős Házba, nem vagyok oda kötve a sulihoz. És ez menő dolog, hogy van egy közös helyetek - mondtam biztatóan. - Nem akarsz... visszatérni a kviddicsbe? Egy jó csapatban lenne a helyed - vetettem fel a dolgot végül. Én nem mehetek ezzel tovább, bármennyire is imádtam játszani, és voltam benne tűrhető, de Flornak az volt az élete. Szar volt azt látni, hogy ennyire nem találja az útját.

a barátságra
▪ 2004. április 1. ▪

Jay


outfit

Nem volt ez így jó. Eleve túl gyorsan sajnáltam meg Jayt, mert láttam rajta, mennyire szomorú és depressziós. Tudtam, hogy most már jóban van Monstroval, az egész iskola attól zeng, hogy szobatársak lettek utolsó évre. Valójában nem is hiányoztam neki annyira, mégis magányosnak tűnt. Furcsa, ilyesmivel tényleg nem számoltam volna tőle. Talán ezért is neki tudtam megnyílni leginkább, mert szüksége volt rám, ahogy valójában neki is rám. Ez pedig egyértelműen ott ült mindkettőnk képén lassan már féléve.
- Kétlem, hogy utálna, tudod nem szokás járni azzal, akit utálunk - magyarázta, mikor Smithről vallottam neki. Az én dolgaimról könnyebb volt neki beszélni, mint amit Florával tett. Jó. Elvileg nem tett vele semmit. - Lehet azért mérges, mert úgy érzi nem támogatott eléggé, és elbukott, mint.. férfi. Csak fosul mutatja ki - folytatta.
Vállat vontam. Smith nem hinném, hogy magát vádolná az én sikertelenségeimért. Akkor biztosan nem engem rágna, hanem magát. De nem: "la Fay tanuljon többet!" Ezt harsogta.
- Óh, Flor.  Ez egy olyan áldozat lenne tőled, amit ő se biztos, hogy elfogadna. Nem azért, mert nem vagy rá képes - magyarázta. Pedig én tényleg bájitalmester akartam lenni. Érdekelt az, amit Smith-t is érdekelte. Bele akartam látni a fejébe, de ez egyelőre alig-alig sikerült. - Simán lehetsz még a segédje, anélkül is, hogy elvégeznéd a fősulit.
Jay ezen a ponton már sejthette, hogy a proftól független jövőképem teljesen összeomlott. Régen ott volt a kviddics, de azt Welch miatt elengedtem. Ha sikerült is volna bekerülnöm egy csapatba, mindig belébotlottam volna. Még most is kommentátorként dolgozott. Olvastam róla egy-két cikket is.
- Flor, ha befejezi az órákat, leléphettek hozzá a Szellős Házba, nem vagyok oda kötve a sulihoz. És ez menő dolog, hogy van egy közös helyetek.  Nem akarsz... visszatérni a kviddicsbe? Egy jó csapatban lenne a helyed.
Lehajtottam a fejemet, aztán beleittam inkább a lángnyelve, amit kikértem korábban. Jobbnak láttam berúgni, minthogy ezt a kérdést kifejtsem ténylegesen Jaynek. Mármint nyilván tudott Welch-ről és nyilván mekkora gáz, hogy miatta nem akarok seprűre ülni... na meg a csapatban sem játszottam jó ideje. Kéne némi referencia, de Campbell sosem látott kviddicsezni.
- Ahhoz vissza kéne kerülnöm a csapatba. De Smith tuti nem engedné, mert nem tanulok jól. - Ráztam meg a fejemet. Visszatettem a poharat asztalra. - Ugye kaphatok még egyet?-  Nem vártam meg Jay válaszát, csak intettem Madam Rosalie felé, a poharamra mutogatva. Alig vártam, hogy újra töltse. Ezek a témák nehezek voltak.
- Welch minden meccsen közvetít. Én nem akarok belefutni. Nem akarom igazán azt sem hallani, ahogy kimondja a nevemet... az egy beteg kapcsolat volt, Jay. Betegebb, mint a proffal. - Suttogtam csendesen. Nem akartam, hogy valaki meghallja.

[a barátságra20040401]

a barátságra
20040401



Flor
m o o d

Rég em beszélgettem Florral. Fél éve, talán. Tudtam, hogy nem kellett volna semmit se éreznem Flora iránt, de mentségemre szóljon, magányos voltam, elveszett. Talán ez vezetett ahhoz a pár csókhoz, de nem volt több minden. Most már úgysem fogok abba a hibába esni. Csak sodródtam, egyszerűbb volt, mint valamit komolynak hinni. Kétlem, hogy valaha is lesz még nagy szerelem az én részemről. Majd elveszek egy aranyvérű csajt, és le is lesz tudva a kötelességem. Magamért csinálnám, nem a szüleim miatt. Az aranyvérűek életét csak mi változtathatjuk meg, akik aranyvérűek voltunk. Ha már én nem is fogom tudni talán majd a gyerekem. Milyen öreges gondolatok ezek, tényleg baj van velem. De mikor nem volt?
Jól esett Florral lenni, szükségem volt rá, volt olyan érzésem, hogy neki is rám. Csak magunk ögött volt pár szarság amiken együtt mentünk keresztül.
Azért Smith sem lehetett olyan kemény, mint amilyennek mutatta magát. Mindenki viselt álarcot, kétlem, hogy pont ő nem. Bár eleve szigorú családja volt, ismertem őket hallomásból. Elég menő tőle, hogy Florért kiállt ellenük, ilyen öreges korban is.
- Ahhoz vissza kéne kerülnöm a csapatba. De Smith tuti nem engedné, mert nem tanulok jól. Ugye kaphatok még egyet?- kérdezte, de már jött is a következő sör- Én is kaptam újat, észre sem vettem, mikor ürült ki a sajátom. Az mondjuk igaz volt, Smith nem engedte volna seprűre ülni mert megbukott. Szar volt így látni Flort, ilyen bizonytalanul, pedig neki ott volt Smith, a maga béna módján. Lassan kortyoltam bele a frissen csapolt sörbe, szerettem a habját is, sokakkal ellentétben, Keserű volt és fanyar, de jól esett ebbe a habba most beleharapni.
- Welch minden meccsen közvetít. Én nem akarok belefutni. Nem akarom igazán azt sem hallani, ahogy kimondja a nevemet... az egy beteg kapcsolat volt, Jay. Betegebb, mint a proffal - folytatta halkan Florian. Szerettem volna segíteni neki, hogy most tényleg rendes barátként mellette álljak. Welch csak kihasználta, hogy levezesse rajta a kényszereit, ami röviden szólva is undorító volt. Én ennyire nem használtam ki senkit, mertem remélni. Felsóhajtottam.
- Welch egy farok volt és még most is az - mondtam, mert Flor is tudta mi volt róla a véleményem az elejétől fogva. aggódtam érte akkor is, ahogyan most is. Szerettem volna, ha valami célt lát az életében, úgyhogy jobb ötletem nem lévén előhozakodtam azzal, ami eszembe jutott. Nem is gondolok bele abba, hogy ha Welch kimondaná Flor nevét egy-egy meccsen mi járna a fejébe. Fúj.
- Hát akkor nincs más választásom, majd velem megtanulod az alapokat - jelentettem ki. Nem voltam hülye sem a gyógynövényekből, sem a bájitalokból, talán adhattam volna Flornak némi alapot, hogy meggyőzze a proffot arról, hogy nem hülye. Tényleg nem volt az, csak túl szerelmes volt bármit is tanulni.
- Csak ha akarod - tettem hozzá, és újra belekortyoltam a sörbe. Mármár majdnem ugyan úgy beszélgettünk, mint régen. Régen... csak fél év telt el, én mégis éveknek éreztem ezt. Elvoltam Monstroval, mintha csak valami kistestvér lett volna, akit folyton terelgetni kellett. De Flor barátsága tényleg fontos volt. Rose után is ő rakott össze.

a barátságra
▪ 2004. április 1. ▪

Jay


outfit

Furcsa volt megint azt érezni, hogy valakivel őszintén beszélgethetek. Persze Henriette-nek is beszéltem Smith-ről, de Welch professzort nem mertem túl mélyrehatóan elemezni. Talán mégis csak Jayre kellett volna koncentrálni, mint a saját, dedós bajaimat emlegetni. Mégis milyen hülye zúg bele a saját tanárába? Ráadásul kétszer egymás után. Kezdtem úgy érezni, hogy valami komoly baj van velem, csak Jay nem meri kimondani.
-  Welch egy farok volt és még most is az - mondta ki Jay. Ezen el akartam röhögni magamat, de helyette csak hálás, könnyes szemekkel néztem rá. Eddig gyűlöltem, de most hirtelen olyan meghatott lettem a közöttünk lévő bizalomtól, hogy azonnal a nyakába tudtam volna ugrani. Ő csak segíteni akart. Azt mondta, hogy tegyek magammal valamit, tudta, hogy jó vagyok a kviddicsben. Egyedül Welch tartott vissza. A kviddicsélet szerves része volt.
- Hát akkor nincs más választásom, majd velem megtanulod az alapokat - folytatta aztán. Kicsit zavart, hogy mindig én voltam Hansel hülye barátja, de most ki máshoz fordulhattam volna? Ellsworth-höz? Sosem voltunk igazi barátok, csak néha lógtunk mostanában. Talán azért, mert egyformán idióták voltunk. Képesek voltunk mindent elszúrni. Rokonlélek volt. De nekem nem erre volt szükségem, hanem valakire, aki megfogja a kezemet és húz.
-  Csak ha akarod - tette hozzá gyorsan, mielőtt a sörbe kortyolt volna.
- De jövőre elmész... - sóhajtottam fel és lesütöttem a szememet. A sörömbe pillantottam, figyelve a hab csendes pukkanásait az ital tetején. - Akkor egyedül kell majd tanulnom. Még egy év a griffendéles egyenruhában... - tettem hozzá. Aztán ráemeltem a tekintetemet, láthatta, hogy sikerült elsírnom magamat. Nem akartam egyedül maradni a Roxfortban, mert bár Smith itt lesz, de nekem nem marad barátom már a kastély falai között. Henriette más életet él, okosabb nálam, más dolgok kötik le.
- Hogy tudtam még azt is elrontani, hogy közösen tanulhassunk tovább? - kérdeztem rekedten.
Smith előtt úgy képzeltem, hogy majd együtt megyünk kollégiumba, közösen lógunk az akadémiai bulikon. Állítólag nagyon vadak és Jay vigyázhatott volna rám. Aztán közösen keresünk melót. Jay határozottan olyan volt, mint a másik felem, annak ellenére, hogy sokszor haragudtam rá. Kiegészített. Lehetne ennél jobb barátja bárkinek?
- Ne is foglalkozz velem. Majd újra tervezem. - Töröltem meg a szemeimet.