Gyöngyzug Teaház és Jósda

Valentin

2004.02.14

Elegant Outfit
♫ Date Music ♥

Nora

Nem is tudom, mit képzeltem, vagyis inkább mit képzeld húgom. Vakrandi, olyan mintha bekötött szemmel indulnék el egy erdőben, seprűn lovagolva, háttal. Mivan, ha egy ronda csajt fogok kapni páromnak vagy egy öreg nénit, esetleg egy túlsúlyos pasit. Direkt azt jelölte be, hogy a nem kiválasztásánál, hogy mindegy, mert szerinte azért váltogatom a csajokat, mert meleg vagyok, pedig csak nem találtam meg az igazit. Persze erre azt felelte, erre megfelelő lesz ez a randi. Mekkora az esélye annak, hogy egy ilyen vakrandin találja meg az ember a szerelmét, ha engem kérdeztek, szerintem nem sok, már annak örülni fogok, ha épp ésszel jövök haza a mulatságról.
Persze, megadtam a módját a dolognak, mindig odafigyelek, hogy jól nézzek ki, akármilyen ruhadarab van rajtam. Egyszerűen nem szerettem rendezetlen lenni, büdös vagy cikisen laza, az a legalja, egy randin pedig pláne nem jelenhetek meg így, mindegy ki lesz a párom, vagy estém megkeserítője, esetleg mindkettő. Eleonore még egy csokor rózsát is intézett nekem, pedig direkt megmondtam neki, hogyha már kiszúrt velem ezzel a névbedobással, legalább az előkészületeimet hagyja tiszteletben. Persze, kérésem süket fülekre talált, leosztott, közölte velem hogy bárki is lesz a mellémtolt jelölt, meg kell adnom neki a lányoknak mindenesetben kijáró tiszteletet, hiszen a valentin nap az ő napjuk és még ha a hátam közepére sem kívánom az egészet, igenis boldoggá fogom tenni akivel együtt töltöm az estét. Már mekkora hülyeség ez? Válaszoltam vissza egyből, mire megragadta a grabancom és közölte, nem hozhatok szégyent a nevére az általános viselkedésemmel, főleg nem egy randin. Elég ijesztő tud lenni, ha akar valamit, bár hogy miért fontos neki ez az egész, azt nem fogom megfejteni talán soha.
Ha már a megfejtésekről és jóslásokról van szó, akkor pedig még jobban elmegy a kedvem az egésztől, utálom a jósokat, logikátlan és nem biztos maga a tudás mögötti információ, sokszor ködös. Ne egy banya mondja meg nekem mi fog velem történni a jövőben, az agy akaratlanul elhiszi és affelé fogja vonzani az életét. Nem is voltam még soha itt, ez a tény mindig is eltérített atól, hogy megkóstoljam a teájukat, amit viszont szeretek.
A hideg futkosott a hátamon, amikor már a Roxmorts utcáit jártam, a kabátom szorosan összefogtam, a másik kezemben lévő rózsákat pedig próbáltam megvédeni az időjárás viszonttagságaitól. Még csak az hiányzik, hogy Eleonore kinyírjon, képes lenne rá, komolyan.
Már láttam a teaházat és hogy pont most ért oda a lány, legalábbis valaki, akit a valentinnapi páromnak sejtettem. Félresimítottam a hajam, majd mellé léptem nem próbálva meglepni őt, vagy megijeszteni vagy hasonló, bár azt már megkönnyebbülten konstatáltam, hogy nem egy dagadt trampli lesz a kiválasztott, de nem is pasi. Ez Nora… Jó, lehetne rosszabb is, egy idegen, csúnya csaj vagy egy idősebb pali. Nora végül is nem rossz csaj és aranyvérű, ami plusz pont, így biztos nem fognak kibeszélni, amiért vele látnak.
- Jó estét. Igen…hát…én. Valóban meglepetés. Öhm, csinos vagy. – néztem rá Norára és dícsértem meg gyorsan, ha jól emlékeztem a lányoknak ez bejön, meg hát nem is hazudtam, aztán eszembe jutott végül a csokor is, lenéztem rá először tanácstalanul, végül felé nyújtottam.
- Ezt…neked hoztam. Boldog Valentin napot. – tettem hozzá, majd megvártam a reakcióját és felnéztem a teaház cégérére.
- Hogyha gyereket fognak nekem jósolni, komolyan varanggyá fogom őket varázsolni. – jegyezte meg bosszúsan, mire én csak elmosolyodtam, majd kinyújtottam felé a karomat, ha gondolja karoljon bele, elvégre ez egy randi vagy mi. Ha nem fogadta el, az sem gond, nem sok ilyen alkalmat tudhatok magaménak én sem, ami ennyire hivatalos. Mindig csak félrehívtam a csajokat, de ilyen stílusú randin még nem voltam.
- Nem lehetne, hogy először varázsolod őket varanggyá? Úgy szerintem menőbb lenne a randi is. – mondtam kinyitva az ajtót, beléptem és megvártam, míg ő is belépett és úgy csuktam be az ajtót magunk mögött. Azt hiszem így illik, a férfi megy be hamarabb. Minden hasonló illedelmes dolgot próbálok betartani, ami egy randin szokás, leveszem a kabátját és kihúzom a székét is, mielőtt leül. Merlinre, tényleg odateszem magam, nehogy rossz hírem keltse, megpróbálom a lehető legjobb estét összehozni neki.

[- Jó estét. Igen…hát…én. Valóban meglepetés. Öhm, csinos vagy -]

♥ Valentin ♥

( beauty is an attidude )

pretty : szépen ♥ vibe: Mariners Apartment Complex

2004. 02. 14.
p.s. Leonard

Micsoda sátáni dolgot műveltem már megint, otthon még azt is rossz szemmel nézték, aki felvetette a születésnapi torta ötletét, mert hát az már milyen szörnyű dolog is, tiszta nyugati, ami elveszi a mi kultúránk értékét és bla bla bla. Szeirntem amúgy is akkor működik jól ez a dolog, ha egy kicsit az megújul, és nem próbáluk meg elhalt vagy kényszeres hagyományokon életben maradni, de hát ez az én nem túl népszerű véleményem volt otthon inkább nem is hangoztattam, Jó, néhány ottani iskolás barátnőmnek igen, de hogy velük mi volt mostanában nem tudtam, megszakadt a kapcsolatom még Ayshaval is, pedig vele együtt nőttem fel, és együtt szörnyülködtünk a jövendőbelinken. Talán a fiúknak amúgy is könnyebb dolog volt ezt elfogadni a kényszerházasságot, főleg ha a csaj nem nézett ki rosszul és még pénze is volt. Na igen, nekik elég volt egy olyan valaki maguk mellett, akit mutogathattak, és aztán ennyiben ki is merült a feleségek szerepe otthon, de azthiszem az itteni varázslóvilág sem lehetett ennél különb.
Ácsorogtam még egy ideig kint, a hűvösön, és néztem magamnak ezt a rondán kinéző teaházat. Még a színei is szörnyűek voltak, és az a lila köröm, hát azóta is az felbukkant néha a rémálmaimban. A lila borzalmas szín volt, és még csak dögösnek sem volt mondható, meg persze fakította is az embert, ez meg lilára festett karmokkal jósolgatott nekem nonszensz dolgokat. Összehúztam magamon a kabátomat, és egy kicsit megbújtam a sálam rejtekében is, mert nem volt kellemes az idő, és még hó is volt itt-ott az utcán, meg a házak tetején. Bár nem volt mínusz nyolcvan fok, mint Svédországban, azért jó lett volna megmelegedni. Egy kellemes ölelésben még inkább, de de khm, hova is gondolok, már megint. KHM.
Közben felbukkant mellettem egy srác, aki nem volt kapafogú, meg ragyás, vagy kövér nő sem, szóval örültem, hogy ezt megusztam, kellemetlen alakok helyett ugyanis Leonard Flint keveredett mellém, és nem is spontán, hanem teljesen randi díszben, úgyhogy tuti vele kellett lennem. Helyes srác volt, sok csaj bolondult érte, annak ellenére hogy olyan ártatlan kisfiúsan nézett ki, mint a többi srác a suliban, de közben rájöttem, hogy biztos velem volt a baj, de igazából az idő csak jól állt a férfiaknak. Olyanok voltak, mint a jó bor, azt hiszem, azok lettek jobbak az idővel. Vagy a sajtok? Hm, borral jobban hangzik.
- Jó estét. Igen…hát…én. Valóban meglepetés. Öhm, csinos vagy - mondta, és a bókjára csak elégedetten vigyorodtam.
- Hát igen - bólogattam és még ki is húztam magam büszkén, sajnos szerettem, ha bókoltak nekem, túlságosan hiú voltam. Meg hát végre valakinek fel is tűnt! - Hát igen. - bólintottam még egyet, aztán lelkesen el is vettem a rózsacsokrot, imádtam a virágokat, a klubhelyiségembe is folyton vettem egy halom csokor virágot, az legalább feldobta a depresszív hangulatot a sellő feneke alatt lévő pincében... Ha zavarta a többieket, ha nem, én kidekoráltam virágokkal, mert gyönyörűek voltak és illatosak.
- Óh, köszi. Milyen úriember vagy ma - válaszoltam neki vigyorogva és megszimatoltam a rózsát. Utána meg persze megjegyeztem a véleményemet a teaházról, és kelletlenül vizslattam felé, bár úgy tünt ő se nagyon repesett ettől az ötlettől, hogy bemenjünk. Ahogy felém tartotta a könyökét, először nem esett le, hogy mit akar, mahdnem megkérdeztem, hogy fáj-e neki, de aztán persze leesett, hogy ez itt biztos valami szokés volt, úgyhogy belekaroltam, mert legyünk elegánsak, még ha annyira nem is vettem olyan komolyan, mint ahogyan ő.
- Nem lehetne, hogy először varázsolod őket varanggyá? Úgy szerintem menőbb lenne a randi is - mondta Leo, én meg csak elhúztam a számat.
- Feldobnák az biztos... - mormogtam, de érezhette az iróniát a hangomon. A ronda lénykeért nem voltam oda, néha eszembe jutott, mit is gondolt az, aki őket megalkotta. Éppen elfogyott a fantáziája, vagy csak az olyan finom lelkű nőket akarta szivatni, mint amilyen én is voltam. Alig fejeztem be a mondatot, már meg is támadt minket Aveline, és most a szemhéja is lila volt! Ahh magasságos ég, ez már súlyos. Ellenkezni se nagyon tudtunk, már ott ültünk a kör alakú asztalnál, a nővel, és a nem sokkal később megkapott teánkkal.
- Most bizony, a legfinomabb teák mellé, a legkiválóbb páros jóslában lesz részetek - magyarázta olyan nagyon egzotikus jósnős hangordozással, én meg megköszölrültem a torkomat.
- Köszi, de nem iagzán... - magyaráztam, de már a kezébe kapta Leo tenyerét.
- Óó, igen... igen, igen, nos már látom - magyarázta és szinte az orra majdnem LEo tenyeréhez ért, én meg igyekeztem mind a két kezemet lefoglani a cseresznyeteám csészéjével. Hátha megúszom.

Valentin

2004.02.14

Elegant Outfit
♫ Date Music ♥

Nora

Ki gondolná, hogy ilyen melós tud lenni egy randi. Ki kell csípni magad, megfelelő illatok, ruha vála-sztás, hajállítgatás, ajándék választás, alap esetben, ha nem lett volna sorsolva a hely kiválasztása, azt is keresni egyet, hiszen az is a férfiak dolga. Egy vakrandi esetében már mondjuk könnyebb a dolga az embernek, de nem az én esetemben. Ha ma egy nagydarab, idős nénike is lett volna a párom, akkor is a legjobbamat kellett volna nyújtanom. Van egy olyan érzésem, hogy fogadott rám Eleonore vagy ilyesmi, nagyon komolyan vette a segítségnyújtást a készülődésem közben, arról a sok fenyegető mondatról nem is beszélve, mit tesz velem, hogyha valamit elszúrok. Mondanám, hogy a szívén viseli a sorsom, de inkább csak hóbort vagyok számára, amin otthon kiélheti magát, ha már nem az iskolában játsza körmönfont játékait.
Apám rendszerint nem törődött velem, ha kicsípve hagytam el a Flint kúriát, anyám pedig sok sikert kívánt. Áldott jó asszony, imádom őt. Mindenkinek ilyen édesanya kellene és akkor sokkal szebb lenne a világ. Szegény, ha pedig tudta volna, hogy ez a randi már akkor kudarcba volt fulladva, mikor kiderült a párosítás…
- Hát igen – bólogatott Nora, majd ki is húzta magát, mire én csak egy enyhe mosolyt eresztettem meg. Igazi aranyvérű, nem is vitás, bár én is tudtam magamról, hogy jól nézek ki, igazából tuti, hogy jól mutattunk egymás mellett, sőt szerintem modell reklámok címlapján kellene minket mutogatni, az aranyvérű sikeres tinédzserek mintapéldányai lennénk.
- Óh, köszi. Milyen úriember vagy ma. – ma? kérdeztem magamtól, ahogy a csokrot kezdte tanulmányozni és szagolgatni. Na jó, nem kezdem el kivesézni ezt a mondatot, tényleg elég felfuvalkodott tudok lenni, ha felbosszantanak, de nehezen kezelem a túlzott érzelmekkel járó helyzeteket, azt se tudom, mikor vagyok zavarban, emiatt lehet gyakran abban vagyok, de lehet eddig nem is sikerült senkinek abba az állapotba hozni. Zavartan megráztam végül a fejem, ahogy Nora elfogadta a kinyújtott kart, úriember módjára bevezettem a teázóba. Felkészültem a megaláztatásokra és a kellemetlen beszélgetésekre, no nem Norával, vele biztos jól megértetem magam, inkább a tulajjal meg a személyzettel. Idióta Jóslás…
- Feldobnák az biztos... – morogta válaszul a lány, mire egykedvűen bólintottam, bár nem igen értettem, miért ennyire gáz a randi, hogy fel kell dobni, ráadásul békákkal? Elég perverz ez a lány, nem mondom.
Nem is igen tudtam erre rákérdezni, mert megtámadott minket Aveline és egy teljes tini sereg sminkkészlete. ami csoda hogy ráfért a fejére. Szabályosan fintorogva hátráltam egy lépést, de már késő volt. Előre megtervezett csapda két gyönyörű aranyvérűnek, mint egy amolyan stand up műsor a mugliknál, ahol kifigurázzák a nemeseket és gazdagokat.
- Most bizony, a legfinomabb teák mellé, a legkiválóbb páros jóslában lesz részetek- mondta leültetve minket a kör asztalához olyan mély, búgó hanglejtéssel, mintha ezzel átverhetne, Trelawney is jobban csinálta, pedig őt a nagy keretes szemüvegével tényleg nem lehet komolyan venni.
- Szerintem a jóslástan alap szabálya az igénytelen kinézet. – súgtam Nora fülébe, lehetőleg úgy, hogy a velünk szemben ülő Aveline azt gondolja csak flörtölök. Nem mintha érdekelne, mit gondola, vagy mit reagálna egy ilyen beszólást követően, de nem akartam elrontani a lány randiját, meg amúgy a sajátomat sem. Miért ne érezhetné jól magát két tini…egy jóslásokban gazdag teázóhelyen? Még kigondolni is szörnyű.
Nora már válaszolt is volna egy nemmel a felkérésre, kikukázva a fejemből a gondolatot, mikor a banya elkapta a kezemet és közelebb is rántott ezzel magához. Nyilván nem tetszett neki, hogy közel hajoltam Norához, vagy valahogy meghallotta, amit mondtam neki.
- Óó, igen... igen, igen, nos már látom – nézegette a kezemet, majd ujjaival úgy körözött felette, mintha kávét kavargatna, eközben én segélykérően néztem a páromra, de ő a teáját kezébe véve nézett el másfelé. Király, magamra maradtam.
- Micsoda szenvedély, hullámzó, mint a tenger, igazi nőcsábász… - kacsintott egy pillanatra Norára a nő, mikor én nagyokat pislogva néztem a tenyerembe, ugyan melyik vonalból olvasta le ezeket.
- Óh! – kiáltott fel. – Eközben micsoda fájdalmak. A megkötözött szív, ki nem keresheti élete párját, röghöz köti őt a felelősség, a család és kötelezettség, ezért inkább elzárja érzelmeit, jajj, te szegény. – magyarázta, mikor felnézett a tenyeremből, én magam már mérgesen próbáltam volna elkapni a kezéből, de nem engedett. Mintha odaragasztották volna. Mit képzel ez, hülyeségeket magyaráz itt Norának. Na jó, van benne igazság, de na.
- Had lám kedveském a te kezed is, aztán megmondom mit látok kettőtök jövőjéből. – nyújtogatta a nő nyakát és kezeit is a Mardekáros lány felé, miközben piócaként tartotta a tenyeremet.  

[bagolyra]

♥ Valentin ♥

( beauty is an attidude )

pretty : szépen ♥ vibe: Mariners Apartment Complex

2004. 02. 14.
p.s. Leonard

Imádtam kiöltözni, és kissé zavart az egyenruha, főleg mert zöld volt, és nem illett hozzám. De még így is sokkal emberibb volt, mert a régi sulimban az ember úgy érezte egy zsákban van, és még a hajamat is el kellett takarnom. Pedig én sokkal szebb voltam annál, hogy a testemet eldugjam, szerettem ha látják, szerettem, ha dicsértek, ha észrevettek. Ilyen voltam és itt egy kicsit ez ki is élhettem, még mielőtt tényleg összeházasodtam volna azzal, akit gyerekorom óta nem kívántam. Bajsza is volt, kövér is volt, és úgy nézett rám, mint egy aranyszínű bagolyra, vagy inkább egy tevére, ami jól fog majd mellette mutatni, mint valami dísz. Elárulva éreztem magam, hogy ezt csinálják velem a szüleim. Még a hideg is kirázott, és igazából az se érdekelt volna, ha egy ötvenes pasit fogok ki magamnak, csak nézzen ki jól, és amúgy is a férfiaknak az idő rendkívül jól állt. Sokat készültem, fésülködtem, satöbbi satöbbi, és a sminkem is tökéletes volt, Lola szerint dögös voltam, ő mindig értett hozzá, hogy jó kedvem legyen.
Bár őszintén idősebbre számítottam, de fiatalabbra? Jó, nem akartam gonosz lenni, bár ha úgy vesszük én is tizennégy évesen csókolóztam először, abban sem volt semmi gáz, csak hát az egy huszonöt éves pasi volt. És! Akkor tényleg szerelmes voltam. Aztán Armint használtam párnának, hogy tócsákat sírjak ki a szememből. De az ember midnig ment előre akárhányszor tört is össze. De megörültem Leonak, legalább nívós társaságom volt, és még nem is úgy nézett ki, mint egy csöves. Elégedetten tündököltem hát a bókoktól és a csokor virágtól is, amiket imádtam, a virágok voltak az egyik legszebb ajándékai az emberiségnek. És ha illatuk is volt! Leo meg furcsán zavarba jött, vagy nem tudom, pedig csak megdicsértem én is, nem voltam az a hagyományos lány, aki azt várta, hogy mindent a férfi kedvezményezzen, mindig én tettem meg az első lépéseket, még akkor is, ha mindegyik kudarcba fulladt és ot maradtam azokkal a szavakkal, hogy túl fiatal, túl törékeny, túl ártatlan. Minden voltam csak ezek nem. Főleg éjszaka nem, pedig akkor sem ittam alkoholt, csak kiengedtem némi táncolással a gőzt.
Aveline meg még csak levegőhöz sem engedett minket jutni, riadtan néztem a karmiat, én is szerettem a körömlakkot, de nem voltam ilyen igénytelen, és szép rendes hosszúságú körmeim voltak. Azt hiszem Leo is ki akart inkább innen fordulni, meg én is, mehettünk volna másmerre is, de már belecsöppentünk a közepébe és rángattak minket az asztalhoz. Még a köpkövezés is jobb lett volna, pedig az a játék milyen undormányos volt! Senki se tanította meg ezt sminkelni, néztem is Leora olyan fintorogva.
- Szerintem a jóslástan alap szabálya az igénytelen kinézet - súgta oda Leo a fülembe, mire elfojtottam a gonosz kacajomat és visszasúgtam neki.
- És a büdös parfüm - válaszoltam, és a nő lelkesen bámult ránk, mintha most éppen életünk legszebb bójkait adtuk volna a másiknak, pedig csak szórakoztunk egyet rajta. Nem tehett róla senki ha randa volt, ilyennek született, de az igénytelenség már már dolog volt. De lehet meghallotta, mit mondtunk, nem igazán érdekelt, ennél szörnyűbb úgysem lehetett volna, itt legalább nem állhattunk be a furcsa italoktól, mint amik a Madam Puddifootban szoktak lenni. Nincs rosszabb annál ha valami más irányítja a tetteit és a gondolatait. Az nem volt őszinte és csak falami felszínes dolog volt, ami tönkretette az igazi élvezet és szenvedély varázsát.
- Micsoda szenvedély, hullámzó, mint a tenger, igazi nőcsábász…  - kacisntgatott a gülü szemeivel felém én meg leoval együtt néztem a fiú tenyerét, hogy ezt melyik kézizé mutatta ki. Tuti csak hallotta, hogy a lányok bírták Leot, mert attól, hogy fiatal volt ő sem volt ronda.
- Micsoda meglepő információ - dünnyögtem az orrom alá, mintha le lettem volna nyűgözve.
- Óh! Eközben micsoda fájdalmak. A megkötözött szív, ki nem keresheti élete párját, röghöz köti őt a felelősség, a család és kötelezettség, ezért inkább elzárja érzelmeit, jajj, te szegény - harsogta tovább, és nem engedte el leo kezét, én meg csak szkeptikusan néztem a nőt. Persze, ezt is minden aranyvérűre rá lehet húzni, nem kell ehhez jósolgatni. Mindeki elnyomja az érzéseit csak mert a családi kötelezettségeket belenevelték. Otthon én is másképpen viselkedtem. Teljesen más ember voltam, és úgy éreztem, csak Armin látta egyedül ki is voltam, neki meg mertem mutatni.
- Had lám kedveském a te kezed is, aztán megmondom mit látok kettőtök jövőjéből - magyarázta a nő, én meg makacsul a két kezemben szorítottam a virágomat, olyan bocs, nem érek rá tekintettel, mert növényt tartok, de a nő nem zavartatta magát, megragadta a kezemet én meg felháborodva néztem rá, senki se nyúlhat így hozzám! De már meg is szólalt a fülsértő hangján. MÉg csak megszólalni se volt diőm.
- Ójaj! Micsoda szomorú, sebzett szív, vérző, és törött! Örökös harc a sorsoddal, a hullámokkal szemben! - ettől már kellemetlenül éreztem magam és el is vörösödtem. Nem voltam az! Én nem! Nemnemnem! - Túlságosan sóvárgod a szeretetet, és lehet elnyelnek a hullámok! Micsoda sorsok! Micsoda sorsok drámáim! - szavalta indulatosan, én meg tényleg békává akartam varázsolni. Csokibékává, hogy Dom megegye. Nem voltam hajlandó megfulladni. Beteg elme... De folytatta tovább, persze.
- Kettőtök sorsa akkor változik majd, ha életetekben rabságotok láncait lerázzátok majd! Akkor megtaláljátok azt aki igazán fontos nektek, gyermekeim! Erős kötelékek, szoros barátságok szövődhetnek, ÉS!! - kiáltotta el magát, mire határozottan megrezzentem. - ÉÉS! Mindkettőtökre boldog jövő vár majd akkor! - hablatyolta, de hogy ebből szerintem semmi se lesz igaz, én csak vártam, hogy elengedje a kezemet, de úgy tűnt még nagyon mondani akart valamit. Furcsa állapotban volt. Lehet itt se kéne teát inni.

Valentin

2004.02.14

Elegant Outfit
♫ Date Music ♥

Nora

Nora válaszára elmosolyodva bólogattam, valóban terjengett valami szagos illatfelhő a teremben, először az illatgyertyákra gondoltam, de így, hogy a lány felvilágosított, mostmár tisztábban látom a dolgokat és még inkább ridegen állok neki ennek az egész jóslás dolognak.
Amiket mondott, az pedig szabályosan felbőszített, hát igen, senki sem szereti hallani a saját dolgait, fájdalmait, főleg nem mások előtt és pláne nem ilyen köntösben. Nem is csoda, hogy ez a kóceráj ilyen kihalt, egyszerűen zord ez a hely és az, hogy így szembeállít a lelkünk tükrével ijesztő.
Persze Nora is először azt hiszi kamu és igazat adok neki, a jóslástan találgatások és valószínűségszámítás együttese, csak az a baj, hogy most rendesen ráhibázott, lehet az arcomra van írva, mennyi bajjal küzdök. Az aranyvérűeknek eleve nem egyszerű a hovatartozás miatt a párválasztás, de ez a kötelező megfeleléskényszer, amibe a szülők és a család űzi a fiatalokat, tényleg ijesztő és elkeserítő. A jósnő ismét nem kímélt, mint bagoly az éjjeli vadászata közben úgy csapott le rám ismét egy feltételezett jóslattal, miközben a fejem már olyan vörösre váltott, a ceremónia kalap, ránézésre is a Griffendél-be sorolt volna be. Nora meg már legszívesebben egy párnán aludt volna el, persze nem csodáltam, ha nem rólam let volna szó, magam sem viselkedtem volna különbül, de kiakasztó volt ez a fúria, szerettem volna minél hamarabb megszabadulni, de nem engedett, sőt Nora kezét is megfogta, akarata ellenére rántotta magához, mire a lány kelletlenül engedte el a tőlem kapott virágot és a teáját, amibe én még csak bele se tudtam szagolni, Noráéból pedig már tócsa is keletkezett az asztalon.
- Ójaj! Micsoda szomorú, sebzett szív, vérző, és törött! Örökös harc a sorsoddal, a hullámokkal szemben! – témánál vagyunk, szinte majdnem ugyanazt jósolta, mint nekem, lehet ma ez volt a naptárában, valentin napi randira ilyen elkeseredett dolgokat kell mondani a szerelemben reménykedő fiataloknak.
- Túlságosan sóvárgod a szeretetet, és lehet elnyelnek a hullámok! Micsoda sorsok! Micsoda sorsok drámáim! – felhúztam a szemöldököm, ahogy a mérgem kezdett tovaszállni és ránéztem a lányra, akin látszott, hozzám hasonlóan kezdte kényelmetlenül érezni magát. - Kettőtök sorsa akkor változik majd, ha életetekben rabságotok láncait lerázzátok majd! Akkor megtaláljátok azt aki igazán fontos nektek, gyermekeim! Erős kötelékek, szoros barátságok szövődhetnek, ÉS!! – kiáltott fel, mire szinte együtt rezzentünk meg Norával. - ÉÉS! Mindkettőtökre boldog jövő vár majd akkor! – fejezte be, miközben valami transzszerű arcot mutatott nekünk és az egész fejével körözni kezdett az asztal körül. Én magam szememet felvonva néztem Norára, kin látszott, megviselték a banya által mondott dolgok. Nem érzi jól magát. Várjunk csak? Dehát én mindent jól csináltam. Hoztam virágot, bókoltam, kiöltöz-tem, tök jól nézek ki, a hajam is rendben, mégis rosszul érzi magát? Nem, ha ez így megy tovább, megkérdezik tőle, milyen volt a randi, mindegy az én igyekezetem, azt fogja mondani, hogy rémes volt és ezzel egyet kell értenem, de ez alól nem lesz mentségem, ez engem fog minősíteni.
Na nem, Leonard elkényezteti a csajokat, sosem vinnék el senkit egy rémes randira. Ennek a csajnak meg kijár egy rendes kiruccanás, vágyja a szeretetet, majd adok én neki, de előbb ezzel a banyával bánok el.
- Kettőtök…mindkét szív közös útja…látok valamit. – magyarázott betartva a kettőnkről szőtt esetleges közös jövő jóslatát, de én azt már nem vártam meg. Még a végén olyat mond, ami még jobban le-taglózza a lányt és akkor bukhatom az imázsomat. Olyan erővel rúgtam bokán a vénasszonyt, ahogyan csak lehetett, így torkán akadt a szó, kiesett megjátszott önkívületi állapotából, majd jajjgatva a lábához kapott.
- Jajj, elnézést. Izgalmamban…a reflexeimmel nem tudok mit kezdeni. Nem tudtam “elzárni az érzelmeimet.” – mosolyogtam Norára, majd hümmögve bólintottam egyet. Szerintem most irónikus voltam. Ez irónia volt? Szerintem az. Király vagyok.
- Lenne kedved máshol folytatni a randit? Egy vacsora? Vagy egy buli? A testvérem házibulit rendezett a szellemszálláson. – súgtam Nora fülébe, miközben a jósnő még mindig lábát símogatta. Bármi jobb lehet ennél, még a köpkövezés is alkalmasabb egy randilehetőségnek.
- Semmi baj, gyermekem, megértem …jajjj…az izgalmad. Folytassuk. – legyintgetett játszott mosollyal, majd ismét a kezünkért nyúlt. Norára hagytam a döntés jogát. Ha itt szeretné folytatni az éjszakát, ám legyen, ráhagyom a dolgot, azonban, ha jobban lenne kedve csörögni egyet, készen álltam hozni a kabátokat és futni egyet. Menekülni innen.

A játék átkerült másik helyszínre. A helyszín szabad!