Madam Puddifoot kávézója

-Egyszer...- visszhangzom, erre mindenki ezt mondja. Egyszer sikerült végülis, szerintem még azóta sem léptem túl rajta teljesen. Pedig lassan lesz egy éve is, hogy vége lett... De most nem ezen kéne gondolkoznom.
Randin vagyok, még ha nem is egészen terv szerint, illene az eszemnek itt járnia. És végülis, állhatok hozzá ugyanúgy, mint ha rendesen randin lennénk, az én gondom az, hogy ő jól érezze magát, bármi legyen az, amit szeretne.
Igazából a sütiversen, bár váratlanul jött, kicsit segít is nem ezeket a dilemmákat aggódni túl.
-Hmm...- Valljuk be, elgondolkozok a kihívó és izgalmason. De nem most lesz jó, nem ha nyerésre akarunk játszani. -De szerintem pont a hagyományosan romit szeretné a zsűri. Hogyha azt visszük a művészi végletekig,.. Te mennyire tudsz festeni?
Eszembe jutnak Esmé illusztrációi. Ha azon a szinten tudnánk összehozni valami alkalomhoz illőt,..
-Mit szólsz valami nagyon romantikus tündérekhez? Ha megcsináljuk olyanr, hogy még képeslap is lehetne, azt biztosan értékelni fogják.- Aztán somolyogva hozzáteszem, -De ha utána még van kedvünk, megcsinálhatjuk a kihívót is.
Mirát is lehetne kérdezni, nincs nekem fenntartásom a kihívóval. De ez a hely túlzottan a hagyományosan olvadós, ragacsos, tinirománc stílusnak tűnik, valami túl pikánsat szerintem elismernének, de nem tennék meg az első helyezettnek. Aztán lehet, hogy én tévedek.
Végül eldöntjük, mi legyen, és elcsevegünk miközbe elkezdünk rajta dolgozni.
-Mikor végeztél a Roxfortban? Melyik házba jártál? Nem kviddicseztél véletlenül?
-Két éve, de ötödévig Amerikába éltem, csak azután költöztünk ide Anyával. Szerintem hallatszik is az akcentusomon.- Elég jellegzetes , még ha nem is nagyon erős, southern drawl, szerintem nem kopik az ki olyan gyorsan. -Óóó nem, bőven elég izgalom volt nézni is a kviddicset.- Legalább volt is min nézni,..
Lu, itt vagyunk most, vissza szépen a jelenbe!
Inkább segíts színeket keresni.
-Úgy tűnik ...nem! van itt egy-két semleges pasztel is, csak elbújt- ások elő pár halvány fehérközeli színt a kupac aljáról. -Vajon ha kicsit hígítunk rajta vízzel, és nagyon pici ecsettel festjük..?
Közbe átnézem, mik vannak még, amire nincs annyi szükségünk.
-Ezeket a nagyon rikítóakat meg átváltoztathatom valami más színre, az még menne is. És javítani is tudunk úgy, ha valamit elrontunk, csak átvarázsoljuk a háttér színére azt a részt, és újrafestjük.

That's my Valentine's day!


2004. február 14.
to: Mira

Sütikészítésben maradtunk - hogy Mirát idézzem - a hagyományosan rominál. Szóval rózsaszín, csillogós, szívecskés. Miárnak szerencséje volt, egész jó szívet tudtam rajzolni. Mondjuk, hogy ez ezekkel a sütifestő cuccokkal is menni fog-e, abban nem volt teljesen biztos, de mindenképpen meg akartam próbálni.
-Egész jó a kézügyességem. - vontam meg a vállamat. - De sütit még soha nem díszítettem. Azért ezek a díszítő eszközök sokkal vastagabbak, és nehezebben kezelhetőek, mint egy ceruza. De szívet tudok rajzolni. Próbálkozzunk először azzal. Mit szólnál, ha én megrajzolnám, te meg kiszíneznéd. Na persze csak akkor, ha nem vagy mesterművész, mert akkor átadom neked a lehetőséget. - vigyorogtam Mirára, és közben nekikezdtünk a süti festő akciónknak.
Mira felvetette a tündéreket is. Végül is, nem rossz ötlet a szerelmetes tündér téma sem.
-Oké, tündérben nem vagyok annyira otthon, de megpróbálhatjuk. - Fogtam közben egy eszközt, és kipróbáltam egy deszkaszerűségen, mégis, hogy kell vele rajzolni. Szív ment, de a tündérrel megpöffedtem.
-Hogy kezdjek neki a tündérnek szerinted? - néztem tanácstalanul Mirára.
A sütik díszítése közben aztán egy csomó érdekes infót tudok meg Miráról.
-Amerikában éltél? És az ottani suliba jártál? Milyen? Mesélj egy kicsit róla.
Mindig is kíváncsi voltam, milyen lehet egy másik varázslóiskolában felnevelkedni. A Roxfort elég jó hely volt, de vajon a többi is hasonló lehetett? Nyilván ott sem könnyebb a varázslás tudományát elsajátítani, de biztosan ott is vannak jó programok, de talán kevésbé izgalmas az élet, mint a Roxfortban. Valahogy mindig minden itt történik...
Mira felajánlotta, hogy alakít varázslattal a színeken. Teljesen kiment a fejemből, hogy ő már végzett, és talán icipicit jobban ért a varázsláshoz, mint én.
-Ó, ez jó ötlet. Próbálj meg alakítani a színeken, az sokat segíthet. Ezek nagyon rikítóak így. Habár egy tündér is mindig ki szeretne tűnni a társaságból, nem?
Összeszedtünk egy rakat színt és visszamentünk az asztalunkhoz. Amíg színezgettünk, rajzolgattunk, én hallgattam, Mira mit mesél az előző sulijáról, és közben kezdett kirajzolódni a fejemben egy gondolat egy cikk sorozatról a többi varázslóiskoláról.
-Egész jó ötletet adtál ezzel. A suliban pár barátommal mi szerkesztjük az iskolaújságot, és arra gondoltam írhatnánk a varázslóiskolákról. Vajon érdekelné ez a téma a többieket?

Emlékszem valahonnan ilyen nagyon pici végű ecsetekre, talán ide pont azok kellenének? Szerintem valami társasjátékos boltba láthattam őket, ilyen kis figurák kifestéséhez, már nem is emlékszem, mikorról. De ameddig Tessa a szivecske alappal ügyködik, próbálok varászolni az egyik nagyobb ecsetből egy ilyen pici végűt. A nagyobbak nekünk úgyse kellenek most annyira.
Meg is próbálom végül egy bőrszínűbb hígított cukormázzal.
-Nézd, talán hogyha kezdjük így az alappal, nagyobb vonalakba megrajzolni a pózt, aztán ahhoz adunk hozá, hogy formák is legyenek,..
Közbe magam is kísérletezem a technikát, egyelőre csak az alapszínnel festve a sziluettet.
-Öhm, izé... szóval hogy aztán erre további rétegekbe visszük föl a többi színt az árnyalatokhoz meg a ruháihoz- pislogok a pillanatnyilag pucérnak tűnő sziluett-pacára, és gyorsan el is kezdek keresni egy következő színt neki. Addigis terelem a szót egy korábbi kérdés válaszával.
-Szeret kitűnni, de az jobb, ha a színek kiemelik egymást egy szép kompozícióba, mint ha az egész csak láthatósági rózsaszín. Meg akarod próbálni a tündért te is? Itt van hozzá nagyonvékony ecset is.
Végül ahogy belerázódunk a technikákba, vissza is térek az "interjúkérdésekre".
-Igazából egész hasonló, de azt hiszem, szándékosan. Egy nagy hegy tetején van Massachusettsbe, és érdekes módon van szinte közvetlen a szomszédjába egy bűbetlen kilátótorony, ahonnan valahogy mégse veszik észre. Ugyanúgy van négy ház, de ha többe is beillenél, te választhatod ki, melyikbe mész végül. És igen, biztos érdekes lehet milyenek a többi varázslóiskolák, szerintem kíváncsiak lennének a cikkre az olvasók.
Ki tudja, ha nyerünk, lehet legközelebb ehhez egy interjúval avatjuk föl a sütikupont.

That's my Valentine's day!


2004. február 14.
to: Mira

Figyeltem, Mira mit tevékenykedik, és egész ügyesen haladt vele. Próbáltam leutánozni azt, amit ő csinál, és az én alakjaim sem lettek felismerhetetlenek.
-Ez jó ötlet volt. - bólintottam, és az én kis sütimre mutattam. A technikámon javítani akarván Mira egy vékonyabb ecsetet nyújtott felém, hogy próbáljam meg azzal.
-Áááá, szóval ez a trükkje. - nézegettem a kisebb ecsetet, és egy újabb sütin próbálkozva nekiálltam egy új tündérnek. - Szerinted az elrontottakat meg lehet enni? - Igaz, hogy eddig sütiztünk meg teáztunk, de a sok cukormázat látva valahogy megjött az étvágyam még egy kis sütihez.
Meghallgattam Mira összefoglalóját a másik varázslóiskoláról. Érdekesnek hangzott, hogy mindenki saját házat választhatott, meg, hogy lehet, hogy több ház is versengett valakiért. De vajon nem volt az probléma, ha valakit csak egy ház választott ki.
-És van olyan, hogy az illető egyik háznak sem kell? - kérdeztem, és szinte kirázott a hideg a gondolatra, hogy hiába kerülsz be a varázslóvilágba, rögtön ki is esel onnan. - És van olyan, hogy valakire mind a négy ház pályázik? Ők az ilyen hiper-szuper diákok lehetnek abban a suliban. Biztos mindenki tiszteli őket.
Közben elgondolkoztam azon, hogy én mit választottam volna, ha lehetőségem adódik rá. Annyira egyértelmű most már számomra, hogy a Griffendélbe tartozom. Megtaláltam ott a helyem, de vannak barátaim más házakból is. Sőt az egyik legjobb barátom Hugrabugos. Vajon jól éreztem volna magam ott is, vagy ott túl feltűnő jelenség lettem volna?
-Te választottál volna más házat, ha úgy alakult volna? - kérdeztem kíváncsian Mirától. - És mivel foglalkozol most? - kérdeztem még, majd hozzátettem:
-Én sportújságíró szeretnék lenni. Bolondulok a kviddicsért.
Időközben a süti tündérünkkkel is egész jól haladtunk, lassan elkészültünk a végleges verzióval. Reméltem, hogy Mire is úgy látja, hogy ez a kis sütemény már elfogadható lesz arra, hogy benevezzük a versenyre.

Körüllesek, hogy a zsűrifélék nem néznek-e errefelé épp, és leveszek egy-két próbadarab-sütit az asztalról.
-Nem tudom, milyen elrontottakról beszélsz- somolygok, ártatlanul pillogva, remélve hogy Tessa is veszi a sunyi lapot. Aztán az elsikkasztott sütit átnyújtom az asztallap alatt, hüvelykujjal azt kicsit megkocogtatva alulról, jelzésképp.
Talán kicsit túlaggódva, vigyázok, hogy az ő térdéhez ne érjek hozzá a manőverrel vagy ilyesmi, ha ő nem ilyen irányba érdeklődik, ne értsen félre valamit. Másik kérdés, hogy kívülről nézve ez pont ilyen félreértős mozdulatnak tűnhet inkább. De egy, ők bizonygatták - Tessa szava ellenébe is - hogy mindketten a lányokat szeretjük, úgyhogy nem kéne semmit rendkívülinek találniuk; és kettő, ha véletlen tényleg nem lenne szabad a munkasütit majszolni, nem úgy nézünk ki, mint akik sütit sikkasztanak el épp.
A rejtett romantikát illetve nasscsempészetet leplezendő pedig mi csak iskolákról beszélgetünk.
-Olyanról még nem hallottam, hogy valaki sehova nem került volna be. De biztos mindig vannak, akik tartanak tőle, hogy velük ez történne. Bár gondolom, az itteni kalappal is hasonló lehet.
Ha nem hallottam volna Anyáéktól mindkét beosztási ceremóniáról eleget előtte, egész biztos vagyok, hogy én is végig azon aggódtam volna, hogy sehova nem kerülök be. Kétszer is.
-Az elég ritka, és valóba, különleges is, ha valakit mind a négy ház kiválaszt. Mondják, hogy az nagy dolgokat jósol. És lehet benne valami, az egyik ilyen diákból később a MACUSA elnöke lett.
Oké, kicsit talán csillogtatom a töritudásom, ha már ez a kevés területek egyike amiből egész tűrhetően álltam.
-Hát, izé... választhattam volna a Viharmadarat, a lélek és a kalandorok házát is, de túl félénk voltam hozzá. De végül a Pukwudgie-ba is jól éreztem magam. Az meg a szív és a gyógyítók háza. Egész hasonló hangulat, mint itt a Hugrabug.
Közbe egy tündérszárnnyal pepecselgetek, ha néhány színnel rakok tűhegynyi kis pacákat, egész olyan, mint ha színjátszós pillangószárny lenne.
-Óóó, az is jól hangzik. Én inkább maradok lenn a földön, a kviddicset csak nézni is bőven elég izgalom nekem.
Főleg ha röpköd a pályán... Lu, vissza szépen a jelen időbe és társaságodba.
-Khm. Én a Minisztérium autószerelője vagyok- büszkélkedek kicsit a különös beosztásommal. -Előtte én sem gondoltam, hogy lenne ilyen munkájuk.
Pár utolsó vonással kanyarítunk egy csinos kis virágszirom szoknyát a tündérpár egyik tagjának,..
-Hmm... Mit gondolsz, adjunk a másiknak is szoknyát?
Tessára bízom a döntést, a végleges süti már így is egy igazi kis műalkotás, amit nem is lenne szívem megenni. És ilyen kicsibe tényleg csak a szoknya sziluettje kábé a különbség a két tündér között, már ilyen részletességhez is a picire varázsolt ecsetre volt szükség.
-Hátha tudunk olvasztani vele a zsűri szívén, ha már ők gondolták úgy, hogy párként vagyunk itt- konspirálok a ritkább, cinkos somolygásommal, biztos ami biztos közelebb hajolva és halkabbra véve.
Persze ha így nevezzük be, akkor is alaposan kitettünk már magunkér, szerintem másik asztalok kevesen kerekítettek kész festővásznat a maguk sütijéből.

That's my Valentine's day!


2004. február 14.
to: Mira

A kérdésemre, hogy meg lehet-e enni a sütiket, Mira csak somolyogva odacsempész nekem egyet, én meg az asztal alól vigyorogva veszem el, és gyorsan beleharapok.
-Hm, ez igazán finom. Kéred a felét? - kérdezem félig teli szájjal. Majd gyorsan lenyelem, és nevetve nézek Mirára. - Bocs.
Egész sok mindent tudok meg Miráról. Amit az Ilvermornyról mesél, az egészen izgalmasan hangzik. Bár valószínűleg nekik meg a Roxfort a furcsa, és különleges. Érdekes, hogy mennyire keveset tudunk az európai iskolákról, mint a Beauxbatons-ról vagy a Durmstrangról, de a többiekről meg még annyit sem. Talán ők már túl messze vannak. Nem mintha a varázslók világában bármi annyira messze lenne.
-Esetleg tudsz valamit más iskolákról is? Az Ilvermornyban tanítanak vagy beszélnek más iskolákról?
Mira a kviddicset nézni szereti, már ez is valami. Aki a kviddicset szereti, rossz ember nem lehet - vagy hogy is szokták ezt mondani.
-Van autószerelője a Minisztériumnak?  Ez igazán érdekesen hangzik. Hogy kerültél oda? - Mira egyre jobban felkeltette az érdeklődésemet a meglepő dolgaival. Egy félig amerikai, félig brit varázslóiskolát végzett lány, aki a minisztériumban autószerelőként dolgozik. És még jófej is volt.
-Még jó, hogy adjunk neki szoknyát! Végül is ketten vagyunk lányok, nem? Az a minimum, hogy mindketten szoknyába legyenek.
Az elkészült sütik számomra tökéletesek. Szerintem mi voltunk a legkreatívabbak, habár nem igazán láttam a többiek sütijeit.
-Szerintem komoly esélyekkel indulunk. De bárhogy is lesz, a mieink a legjobbak, maximum a zsűri nem ért a művészethez.
Mondom mosolyogva, egyfajta bíztatásként Mira felé is.

Még ha csak ilyen eljátszott randi is, azér jól esik, mint az is, hogy Tessa sem idegenkedik.
-Ó, van itt még- somolygok a kérdésére, és körüllesve meginn, magamnak is elsikkasztok egy próbasütit. Mostmár amúgysem kellenek, mostanra egész belejöttünk a technikákba, és halad a versenymű is.
-Nem sokat. A brazíliai varázslóiskolából vannak néha cserediákok, azt tudom. Aminek ...meg sem próbálom inkább elrontani a nevét, már leírva is furcsa. Mármint, nekik gondolom nem, az Ilvermorny-t is biztos elrontanám, ha nem ezerszer hallottam volna már.
Közben rákanyarítom a szoknya sziluettjét a másik tündérre is, és a legapróbb ecsetünkkel próbálok még itt-ott egy árnyalattal sötétebb kontúrt is húzni, hogy valami formát is kölcsönözzün a képnek. Ez a süti egyre inkább néz ki úgy, mint ami kizárólag kirakatba készül, és még akkor is ott díszeleg majd, amikor a tésztája kőkeményre száradt már pár évtizede. Bár ezen a ponton sopánkodnék is, ha valaki csak úgy beleharap a műbe egy vállrándítással.
-Ugye? Én sem számítottam rá- vallom be az állásomról. -Teljesen véletlen találtam a Prófétába a keresést, és kaptam az alkalmon. Nem gyakran autózik a Minisztérium, úgyhogy lassan kifogyok a karbantartanivalóból, de legalább valami ismerős terep. Apa otthon Amerikába szerelő, és csinál varázsautókat is, régen neki szoktam segíteni és ragadt rám belőle valami. Legtöbbször gépzsír- teszem hozzá csak egy kis viccelődés kedvéér a végére.
-Ééés, így ni. Remélem nem csicsáztam túl. Szerinted?- Odafordítom Tessának is a sütit, hogy véleményezze, mielőtt odavisszük benevezni.
Valószínűleg csak a hecc kedvéér, mer ennyi munkával már az esemény vége felé járhatunk, de egy élénk magentát is kirakva a pasztel cukormáz-palettánk mellé, somolyogva felszerválom az ötletet:
-Mit gondolsz, csináljuk meg levezetésnek a pikánsat is?
Azt már nem kapnja meg a zsűri, nekik ott van úgyis a hagyományosan romi.

That's my Valentine's day!


2004. február 14.
to: Mira

A nagy díszítésből végül sütilopkodás lesz. Habár mennyire lopkodás az, ha eltesszük és megesszük azokat a sütiket, amiket nekünk szántak.
-Arról igazán nem tehetünk, hogy ezeket elrontottuk. - vonom meg a vállam, és beleharapok az egyikbe. Csak remélni mertem, hogy a kis süti babák nem kiáltanak fel attól, hogy leharapom a fejüket vagy a lábukat.
A varázslósulikról egész jól elcsevegünk, Mira nagyon jó ötletet adott a jövő évi visszatérő témának, meg is volt a nyári programom: utána kellett néznem ezeknek a suliknak.
-Jajj, az a brazil... Kasztelbuho vagy micsoda. - nevetek Castelobruxo nevén.
Aztán áttérünk arra, mivel is lehet foglalkozni a Roxfort után akkor, ha nincs semmi más elképzelése az embernek arról, mit szeretne csinálni. És persze nincs mögötte egy seprűgyáros apuka, aki berakja egy seprűgyártó sorra, ha jobb lehetőség nem jelentkezik.
-Áh, ezeket a csoda-kocsikat mindig javítgatni kell szerintem. Egyszer apa eljátszott a gondolattal, hogy szerez nekünk is egyet, házimanó sofőrrel, de hamar lemondott róla. Túl sok papírozásba telt volna. - forgatom a szemem. Rettenetes belegondolni, hogy apámat csak a papírmunka fogta vissza attól, hogy valami iszonyatosan feltűnőbe kezdjen. - Mindenesetre, ha egyszer szerzünk egy ilyen kocsit, jöhetsz hozzánk is szerelőnek. - nevetek.
Közben elkészült a süti-lányunk, csilli-villi, majdnem el is kezd beszélni vagy énekelni.
-Tökéletes lesz. - bólintok, ezzel jelezve, hogy viheti a zsűri elé. Amíg Mira visszaér gyorsan megtörlöm a kezem, de amikor megérkezik új ötlettel áll elő.
-Naná, csináljunk pikánsat is. - vigyorgok rá. Persze ezt már csak a saját szórakoztatásunkra tesszük, de jól szórakozunk.
Végül kihirdetik a végeredményt. Az igyekezetünk meghozza a kívánt eredményt, mi leszünk a győztesek. Boldogan csapok bele Mira kezébe.
-Jövök neked egy sütizéssel. - kacsintok rá.

KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT!