9-es számú kupé

Az 9-es számú kupé nyolc személy számára kényelmes. Két oldalt, egymással szemben találhatóak a kék bársonnyal borított ülések.

[Haza]

Haza
2003. június 21

Ezra

Sietve lépek fel a vonatra, mögöttem most is tolakodnak az emberek. Tényleg reggel óta mindenkinek, mintha sajtkukac lenne a seggében, vagy egy őrült pixie. Tolnak előre, mintha nem lenne holnap. Előttem van Ezra, és igazán nem akarom, hogy megint neki, vagy ráessek, ezért, kapaszkodom a mellettem lévő kapaszkodóbam de olyan erősen, hogy az ujjaim ellilulnak.
- Jaj, ténylen, nem kell ám ennyire tolni Stephanie! Nem vajsört osztogatnak!
Szépen lassan beljebb nyomolunk. A hollóhátasok előttünk gyorsan befogaglják az első kupékat. Én nem is akarok az első 4-be ülni, általában a hátsókba ülök, arra kevesebben mászkálnak. Megint szem elől veszítettem az unokatesóm, de végülis náluk úgyis talákozunk. Ekkor felvillan, hogy én most igen, haza megyek anyához, akinek még mindig nincs tudomása arról, hogy tavaly Jason elárulta az igazat apáról. A karácsonyt valahogy átvészeltem, mert megkértem anyát, az újévet hadd töltsem a kastélyban. Azt mondtam, különleges hugrabug partyt tartunk, amit én szervezek, és midnenki nagyon lelkes. Közben meg nem tudtam anya szemébe nézni, és kérdéseket feltenni neki. De most már nem lesz több kibúvóm. 2 hónapot kell eltöltenem, és azalatt kénytelen leszek...muszáj lesz...elmondanom, hogy tudok róla. Majd megpróbálok nem sírni, de jelenleg beszélni sem igazán tudok róla. Sőt, gondolni se tudok róla, mert rögtön nehezebben kapok levegőt.
- 9! Ezra, foglald a 9es kupét!
Kiabálom előre, miközben Stephanie lábnyomot takarítom a cipőmről. Igazából nagyon remélem, hogy nem lesz tele a kupé..vagy legalábbis a ragyás Stephanie nem tolakodik be közénk. Jézusom, hány kiló? a lábujjam is majdnem összetörte. A kupéba szinte beesek, és akkora lendülettel csapom be az ajtót, hogy még én is összerezzenek rá. A cuccom a fejem fölé pakolom, és leülök az ablak mellé.
- Neked van valami terved a nyárra? Kiváncsi vagyok, mit tervez. Biztos sokat fest, az is lehet, valami művészeti nyári kurzuson tanul valami klassz helyen. Barna fürtjein időzik a tekintetem egy ideig, de hamar észbe kapok, és inkább egy zavart mosoly után a kezeimmel babrálok. Jobb inkább ilyenekről beszélgetni. Tervekről, álmokról, nyárról. Bár Anglia nem a legnapsütésesebb ország, de majd behunyom a szemem, és azt képzelem, Görögországban vagyok valami tengerparton. Aztán ki tudja, anya nem avatott be a nyári terveinkbe. Már ha vannak.

Haza
2003.június 21



Sandy

Ismét tömeg, ismét tolakodás, bár az ifjú már megszokta a kupé foglalási versenyeken való részvételeket, a lényeg egy lehetőleg olyan kocsiba beesni, ahol alig vannak, vagy kevésbé idegesítő alakokkal van teletömve. Ha ezek közül valaki ismerős, az már bónusz, ha pedig az a valaki egy csinos szőke Hugrabugos, az már főnyeremény. Kivétel, ha ragyás Steph vagy fikás Erik miatt kell egymáshoz szorulni.
Hallja is, ahogy Sandy panaszkodik a lányra, túlságosan tolakodik előre, ezzel nem hogy csak társát, de még őt is kellő lendülettel ruházza fel. Végül benéz a pont mellette lévő kupé belsejébe és meglátva pár zacskó minden ízű drazsét, jön is a nagy ötlet.  
- Neeeem, nem kérek drazsét lányok, nem rég ettem egy hangya ízűt, de STEPHANIE BIZTOS MEGKÓSTOLNÁ! – kiáltott hátra, megemelve a hangját, mire a bennülők először furcsán tekintettek Ezrára, végül a hideg döbbenet lett úrrá rajtuk, amint rájöttek kiről van szó. Az ifjú remélve, hogy ezzel leszerelték a lányt, Sandy utasítására befordult a 9-es kupé ajtaján, majd megvárva társát segített neki becsukni az ajtót.
-  Hű anyukám, ez meleg volt. – legyezte magát, ahogy helyet foglalt szintén az ablak mellett a szembeni oldalon.
-  Nagyon komoly. – mutatott Sandy cipőjén lévő hatalmas lenyomatra. – Akár, Hagrid talpa is lehetne. – mosolygott huncutul, majd az ajtó felé emelte tekintetét, remélve, hogy Stephanie nem sétál el előttük és inkább behuppant az édességeket rágcsálók kocsijába.
Mondhatni gyorsan eltelt az ötödév. Minimális izgalom a szeszély miatt, annál kevesebb misztikum és rossz jegy, annál több büntetőmunka. A kocsiban ülőktől együtt vonhattak le annyi pontot, mint amennyit házuk szerzett. Még szerencse, hogy nem utálják őket ezért, bár lehet, van valami köze annak ehhez, hogy az él tanulók nem köszönnek neki.
Ahogy ezen elmélkedett akaratlanul is a lány lábán felejtette tekintetét, ami addig nem is volt baj, míg ő a cipőjét takarította, de ahogy felegyenesedett és leengedte lábát, hirtelen máshol pihent meg a figyelme.
- A nyál, igen, akarom mondani láb, vagyis én a nyálat a lábadon töltöm, vagyis aaaa…abba hagyom inkább az ugatást… - mondta szinte teljesen elvörösödve, majd kinézett zavarában az ablakon és vett egy nagy levegőt.
- Szóval most a nénikémhez megyek, ott gyűlik össze a család, megünnepelvén apám visszatér…vagyis szülinapját. – váltott témát gyorsan, majd leghatalmasabb, legbugyutább vigyorát vette elő, ami létezik.
 - Utána apám megígérte, hogy elviszi a családot egy kollégája tóparti nyaralójába és ott a tájfestést fogjuk gyakorolni. – magyarázta mostmár visszanyerve eredeti arcszínét.
 - Nálad mik a programok? Nyaralás, utazgatás a családdal, barátnőkkel? Vagy hazaviszed a melót és otthon is büntetőmunkázol? – viccelődött idétlenül, amivel még mindig zavarát próbálta elrejteni. Bizony…ez a fránya négyes szint.

[Haza]

Haza
2003. június 21

Ezra

Ahogy lehuppanok az ülésre, behunyom egy pillanatra a szemem. Ah, szeretem, ahogy zakatol a vonat. Egyenletesen, szépen, ritmusra. Mikor kinyitom, Ezra szép fürjtei néznek felém.
-  Hű anyukám, ez meleg volt. – Az ajtóra pillantok, követett e minket, majd mikor úgy tűnik, megússzuk, bólintok.
- Meleg? Forró. Mindenki nagyon menne már haza. Az évzáró is éveknek tűnt, pedig siettem enni. Meg is fájdult a hasam.  Talán azt az utolsó csokiszirupos marcipánt nem kellett volna megenni, de annyira finomak! És végtére is örülök, hogy nem buktam semmiből, nekiveselkedhetek a nyárnak. Azzal fogom kezdeni, hogy belelököm Jasont a medencébe. Már ha otthon találom, és nem bújik el örökre valahova azzal a Louis fiúval. Ezra lehajol, és a cipőmre mutat. Basszus, tényleg, Tsephanie nyomot is hagyott! Ó, hogy az a...
 -Nagyon komoly.  Akár, Hagrid talpa is lehetne Hányas lába van? 45-ös? Nem is értem, hogy lehet egy 14 éves ányak ekkora lába. Az enyém elég apró. 35-ös.
- Hát...a cipőjébe az én lábam háromszor is beleférne. Képzelj el engem az ő cipőjében. Úgy festenék benne, mint Harisnyás Pippi az apukája cipőjében. Ó, tényleg, vajon ismeri Pippit? A fiúk nem szokták ismerni, akkor sem, ha tudják mi az a tv és ban otthon  tévéjük. Hamar elfeledkezem Pippiről, ahogy meglátom, Ezra huncut mosolyát. Nem véletlen, hogy a fél Hugrabug odavan érte. Nem is értem, Cassie miért hagyta ott. A cipőm igyekszem letakarítani egy zsepivel. Ajj, hogy már nem vagyunk a suliban, nem tudom egy suhintással lepucolni. Tényleg, régen ez egy egész sakma volt! Na jó, nem szakma, de a gyerkeke cipőpucolással pénzt kerestek. Erre felbudzulva váratlanul teszem fel a kérdést.
- Áh. szegény Mexikói kisgyerekek... Rázom meg a fejem sajnálkozóan.- Mondjuk legalább kaptak érte pénzt. De idegenek kutyaszaros cipőjét is pucolniuk kellett. De nem pálcával...a muglik nyállal és zsebkendővel pucolták. Érted? El tudod hinni? Nyállaaaaal!
Szerintem elég undorító, én tuti nem csináltam volna soha. De persze nem olyan érdekes, inkább undi a téma, a nyár sokkal érdekesebb lehet. Vajon hova mehet? Biztos több helyre, mint én.
 - A nyál, igen, akarom mondani láb, vagyis én a nyálat a lábadon töltöm, vagyis aaaa…abba hagyom inkább az ugatást…
A saját lét kék szememmel látom, hogy zavarba jön. Láb és nyár..Igenn...hát..tölthetné a lábamon a nyarat, a szobámban iiiiis, de mindegy, Sandy, álljon le a piszkos fantáziád. Megpróbálok nem vigyorogni, ami mmost nagyon nehéz. Na..ezaz..gondolj valami szomorúra...apád..apa. Ez jó lesz. Zavartan tekint ki az ablakon, én pedig csak csendesen figyelem, ahogy próbál a semmibe révedni. Ahol elhaladunk, pont niincs se fa, se tó, csak a kietlen semmi.Nem olyan persze, mint a Végtelen történetben, nem szippant be, de a táj most üres. Észrevettem, hogy van egy arca, mikor gondolkodik, vagy koncentrál. Mármint egy-komoylabb arca, amitől felnőttesebbnek tűnik, pedig mindig viccelődik. Valakitől azt hallopttam egyszer, hogy az igazán komoly emberek tudnak a legviccesebbek lenni.
 - Szóval most a nénikémhez megyek, ott gyűlik össze a család, megünnepelvén apám visszatér…vagyis szülinapját. Utána apám megígérte, hogy elviszi a családot egy kollégája tóparti nyaralójába és ott a tájfestést fogjuk gyakorolni
Na tessék, erről beszéltem. Tájfestés, elég jól hangzik. Én maximum a garázsajtót festem le a nyáron, az fele annyira érdekes. Bár, ha jó színt találok...
- Szülinap? Ó, Boldog szülinapot apukádnak! A szülinapok jók. Br a felnőttek ezt kevésbé szokták szeretni. Anya azt mondja, 30 után kevésbé muris a dolog, de én ettől még eléggé távol állok.
 Nálad mik a programok? Nyaralás, utazgatás a családdal, barátnőkkel? Vagy hazaviszed a melót és otthon is büntetőmunkázol? –
Kissé kényszeredetten mosolygok most, mert semmi ilyesmi nincs a tervben. Anyáék el szoktak vinni minket campingezni Jasonnel, de semmi extra. Barátaim inkább a suliban vannak, de ők messze laknak tőlünk.
- Hát..az unokatesómmal, Jasonnel és az anyáinkkal szoktunk kempingezni, meg...talán elmegyek egy mugli kreatív írás táborba augusztusban, és nem is gondolok a büntetőmunkákra. Soha. De soha. A büntetőmunkás résznél csak elnevetem magam, mert olyan jó, hogy ezzel nem kell foglalkozni 2 hónapig! Ebben a pillanatban kitépi az ajtót Sephanie, amitől szikrákat szórnak a szemeim.
- Hát itt vagytok! Jaj, itt van még hely?

Haza
2003.június 21



Sandy

- Meleg? Forró. Mindenki nagyon menne már haza. Az évzáró is éveknek tűnt, pedig siettem enni. Meg is fájdult a hasam. – A fiú felhúzza szemöldökét, majd saját bendőjére tekintve elégedett mosollyal nyugtázza, ő még most is tudna enni. 
-  Én igazából, mindig sietek az evéssel. Minél gyorsabban kerüljön be a finom ennivaló. – dörzsölte meg pocakját, majd elmerengve nézett ki a kupé ablakán. Nézte, ahogy szép lassan elhagyják a kastélyt és a festői tájat. Hiányozni fog számára az iskola, de a családja is már hiányzik. Reméli valamiért, hogy olyan lesz a terep, mint évekkel ezelőtt, gondtalan, kedves, unalmas, olyan Ellsworth-os.
- Hát...a cipőjébe az én lábam háromszor is beleférne. Képzelj el engem az ő cipőjében. Úgy festenék benne, mint Harisnyás Pippi az apukája cipőjében.
- Pippi? Vicces lenne, ha Hagrid cipőjében flangálnál az udvaron. – nevetett felocsúdva a családi képzelgéséből, majd elképzelte, ahogy Sandy vágtat keresztül a parkon a vadőr nagy bakancsában. Aztán csak zavartan nézi, ahogy folyamatosan takarítja a cipőjét. Érzi, hogy kezd kellemetlenné válni a helyzet, hiába dadogott az előbb, ez még tetézi a bajt.
~ Mondj valamit! Akármit! ~ szinte már görcsösen lilult a feje, ahogy gondolkodott, aztán a lány ismét elkezdett beszélni. Szavai akár a csicsergő madarak áriája egy kedves tavaszi délutánon, ahol Hagrid cipőjében futkározik szabadon és kecsesen a réten. Ahogy ezen elmélkedett vágyakozva oldalra hajtotta a fejét, majd elégedetten bólintott.
- Áh. szegény Mexikói kisgyerekek... Rázom meg a fejem sajnálkozóan.- Mondjuk legalább kaptak érte pénzt. De idegenek kutyaszaros cipőjét is pucolniuk kellett. De nem pálcával...a muglik nyállal és zsebkendővel pucolták. Érted? El tudod hinni? Nyállaaaaal!
Mondatára felkapta a fejét és ismét zavarba jött.
-  Óh, igen. A mexikói gyerekek, azok, a mexikói gyerekek, azok nyilvánvalóan Mexikói származásúak, ahol a cipő divat, igen, szeretik takarítani mugli gyerekek. Igen, nyállal valóban. – bólogatott egyetértően, bár maga sem értette, hogy tudta megszülni ezt a zavarodott mondatot és ha ütnék sem tudná megismételni soha többet.
-  Nem tudtam erről, bár édesapám sok mugli dologról mesélt nekem. De fura, a nyári szünetben megkérem, meséljen erről. Hogy a muglik nyállal takarítják Mexikóban a cipőket, mert ugye ez ott divat. – magyarázta még mindig vörös fejjel. Ha most megigazította volna talárja nyakát, több gőz szaladt volna fel belőle, mint a vonat kéményéből.
~ Észrevette, hogy bámulom. A szabadkozásomra sem reagál, rosszallóan kinéz az ablakon. Óh Ezra, megcsináltad ez szép volt. ~ korholta le magát, majd megvakarta tarkóját.
Eszébe jut ilyenkor, hogy mit csinálna bátyja. Olyan bátor és laza volt. Még akkor sem esett kétségbe, mikor a lányok visszautasították, ő pedig itt bátortalankodik egy csinos lány társaságában, holott rengeteg büntetőmunkán vannak túl és már barátjának is tekinti. Cassie, lehet elvette az önbizalmát? Vajon ér másra kenni a dolgot?
- Szülinap? Ó, Boldog szülinapot apukádnak!
-  Óh, átadom neki. Biztos örülni fog, köszönjük szépen. – válaszolt Ezra még mindig bátortalanul, de végre őszinte mosolyt tudott erőltetni arcára.
- Hát..az unokatesómmal, Jasonnel és az anyáinkkal szoktunk kempingezni, meg...talán elmegyek egy mugli kreatív írás táborba augusztusban, és nem is gondolok a büntetőmunkákra. Soha. De soha. 
- A kemping az jó. Természet, szabadság, szalonnasütések, szép tájak. – válaszolt elégedetten, örülve annak, hogy végre elterelték a témát és ő is megnyugodhat mostmár.
- Kreatív írás tábor az… az izé, jó, jól hangzik. – válaszolt a fiú, majd fájdalmas arccal becsukta szemeit és remélve a legrosszabbakat, ismét szóra nyitotta száját.
- Megmondod micsoda a mugli kreatív írás tábor? – kérdezte gyermeki mosollyal.
Érezte, ahogy egyre lejjebb süllyed a zavarodottság tengerében és végképp búcsút inthet Sandy barátságának, és ha volt is benne valamennyi érdeklődés iránta, akkor azt most páros lábbal rúgta ülepen. Ennél már csak az lenne rosszabb ha…
- Hát itt vagytok! Jaj, itt van még hely?
- Óh ne…Stephanie, STEPHANIE! Hát megtaláltál minket? Érezted rajtam a bagel és sült szalonna illatot? – kérdezte játszott barátságos arcot erőltetve magára Ezra, közben jobb karjával a kupé ülését szorította mérgében.

[Haza]

Haza
2003. június 21

Ezra

Résnyire nyitom ki az ablakot, hátha a beáralmló levegőtől nem folyik az izzadság a szemembe. Minden évben ez a legjobb, a hazafele út. Ősszel mindig meg vagyok ijedve, hogy az idegrendszerem újból meg fog feszülni, és képtelen leszek sokáig koncentrálni egy adott dologra, ami a sikeres varrázslást is megnehezíti. De ilyenkor tudom, hogy gondtalan két hónap következik, és ha nem is megyünk sok helyre, és utazom be a volágot, én az édes semmittevést is szeretem, ha meg megunom, akkor csinálok magamnak programmot.
- Pippi? Vicces lenne, ha Hagrid cipőjében flangálnál az udvaron. Már látom is magam, ahogy elég béndzsán próbálok egyensúlyozni a cipőjében, de ugyebár nem járok túl sok sikerrel, ezért fellököm Ezrát, akinek a kezéből kiesik a varangydudva, azon meg elcsszik egy Mardekáros, én meg még kettőt lépve egyenesen Lancaster ölébe zuhanok, aki nekiesik egy üvegtárolónak. Egyenes bérlet a kövi büntenőhöz. Erre persze elfintorodok, és elhessegetem ezt a képtelen mesét a fejemből. Jobb is, ha a cipőmre figyelek, ha nem is túl sokáig. Mert én tényleg, komolyan sajnálom azokat a kisgyerekeket, hogy olyan kevés pénzért pucoljk más szaros cipőjét, úgy értem szó szerint szaros, nem beszélek csúnyán. Hát hol itt az igazság? Legalább valami klassz cipőpucoló készüléket kapnának, de nem. Csak egy rongyot, és a nyálukat. Legalább vizet kapnénak, hogy legyen nyáluk. Mert érted, mi van, ha elfogy  nagy melegben? Mikor szomjas vagyok, nekem sincs annyi nyálam...persze mindezt azonnal elfelejtem, ahogy felnézek, és Ezra szemeibel találkozok. Öhmm..szóval mi?
-  Óh, igen. A mexikói gyerekek, azok, a mexikói gyerekek, azok nyilvánvalóan Mexikói származásúak, ahol a cipő divat, igen, szeretik takarítani mugli gyerekek. Igen, nyállal valóban.
Befejezem a cipőm takarítását, és a kupé ajtaján lévő mini kukákba dobom. Nem biztos, hogy minden részének volt értelme, amit mondott, de összeségében teljesen egyértelmű. Én például folyamatosan hülyeségeket beszélek, sokszor csak Jason képes megérteni, miről hadoválok.
-  Nem tudtam erről, bár édesapám sok mugli dologról mesélt nekem. De fura, a nyári szünetben megkérem, meséljen erről. Hogy a muglik nyállal takarítják Mexikóban a cipőket, mert ugye ez ott divat.
Irtó cuki. Még így is, hogy a nyálról hadovál. Jason is bírná, az fix...
- Fura divat, az biztos. Még jó, hogy mi nem vagyunk szegény Mexikói kisgyerekek. Bár a bagokyház pucolás rosszabb volt, mint egy cipő nyálas takarítása.
De Ezra nyári programja remélem feledteti vele azt a borzalmat, bár nekem már az is jobbát, tette, hogy...hát..hát hogy nem voltam egyedül, na. Jobban örültem neki, mintha Jasonnel lettem volna, de nyilván azért, mert Jason a rokonom, és nem aléok el tőle, ha rám néz a szemeivel. A  nyári családi kempingezés tavaly ugyan elég pocsékra sikerült, de még nem beszéltem Ezrának az életem sötét, hatalmas sötét foltjáról. Talán egyszer, később, de még..anyának sem mondtam semmit, nem tudja, hogy tudom. Itt éktelenkedik bennem ez a folt, és csak nőttön nő.
- A kemping az jó. Természet, szabadság, szalonnasütések, szép tájak. Bénán mosolyogva bólintok, mert amúgy alapesetben tényleg nagyon klassz. Kikapcsol, és feltölt.
- Az idén nyáron szeretnék csónakázni is. Beleülni egy kis ladikba, átúszni egy kis félszigetre, aztán este vissza. Nem nagy cucc, de akkor is jó. Néha kell a csend, hogy a fejemben helyremenjenek a dolgok. Képtelen vagyok ugyanis rendszerezni az agyamban lévő gondolatokat. Sokszor nicns benne sorrend, ezért csak egy nagy káosz hömpölyög benne, és egyszerre három beszlgetés folytatok magammal. Őrületes buli.
- Kreatív írás tábor az… az izé, jó, jól hangzik. Valóban jól hangzik, bár még nem voltam ilyenen, csak hallottam róla. A kezemmel babrálok valamiféle pótcselekvésként, de szerencsére Ezra kérdez, én meg boldogat válaszolok.
- Megmondod micsoda a mugli kreatív írás tábor? Nos..igen, én sem egészen tudom, csak nagyvonalakban.
- Igen, Hát..még én sem voltam igazából ilyen táborban, de vannak adott témák, amikről játékosan történetet kell írni. Bele kell fúzni bizonyos szavakat, meg ilyen hát..különböző feladatok vannak, hogy milyen nyelvezetben, meg izé..khm...stílusban kell megírni. Tudod, hogy möszjő, engedelmeddel, ha az úr is úgy véli, meg ilyesmi. De lehet rapp szövegben kell szerelmet vallani...vagy..hát..ilyenek.
Ilyenek...hát..vicces lehet, vagy inkább égő? Nem is tudom, én nem tudnék ilyet, de játszásiból persze simán. Ajtó széthúz, hülye hang..ajj neeeeeeee
- Óh ne…Stephanie, STEPHANIE! Hát megtaláltál minket? Érezted rajtam a bagel és sült szalonna illatot? Ó, hát ez hihtetlen. Még a végén leül i..ééééés persze, igen, hogyisne.
- Nem, nem éreztem, bár a frissen sült Bagelnek jó illata van. A másik kabinban nem lehetett kinyitni az ablakot, de óó,látom itt igen, akkor pláne maradok! Képtelenül kétségbeesett arccal bámulm Stephaniet, aki leül Ezra mellé, amitől fura üzemmódba kapcsolok. Nem akarom, hogy melél üljön, vagyis inkább én, én ..
- Igen, de csak ezen az oldalon, gyere ide engedlek, cseréljünk helyet jó? Meg se várom, hogy válaszoljom, konkrtan felhúzom őt, és a helyemre rángaot, én pedig helyet foglalok Ezra mellett. Egy rafkós kis félmosoly is kicsúszik, ez egy ilyen automatikus, de örülök, hogy megmentettem Ezrát. Bár az lenne a legjobb, ha Sephanie szedné a nagy ogre lábait, és elbrummogna innen. El kéne küldeni. De hogyan? Mivel?

Haza
2003.június 21



Sandy

Szerencsére Sandy ki nyitotta az ablakot. Ezra így egy kicsit nyugodtabban lélegezhetett fel, már ingjének nyakát igazgatta a lefolyó izzadságnak teret engedve. Kezei is nyirkosak lettek, arca is valószínűleg olyan vörös volt, mint egy fövésben lévő homárnak. Mit nem adna most egy tükörért. Gyorsan elhessegette a béna gondolatait, majd kezével haja felé nyúlt és lazán, olyan menő csávósan hátrasimította szénaboglya haját, elővette legcsábosabb mosolyát, míg szíve hölgye a mexikói cipő takarító árvákról beszélt.
- Fura divat, az biztos. Még jó, hogy mi nem vagyunk szegény Mexikói kisgyerekek. Bár a bagokyház pucolás rosszabb volt, mint egy cipő nyálas takarítása.
- Hát, te még mexikói szegény gyerekként is szép lennél. – mondta lágy mosolyával, majd mikor rájött mekkora badarságot mondott, feltette védelmi állásba kezeit.
- Mármint nem gyerek, meg nem szegény, csak te mexikói származással is biztos elmennél. Vagyis most is elmész, vagyis nem mész sehova persze, hanem hogy csi…csinos vagy…na izé… - dadogta zavartan, majd egy hosszú fájdalmas sóhajjal adta meg magát a teljes megsemmisülésnek.
- Bocsánat, ez a meleg teszi. Megzápult az agyam. – mondta végül felnézve, remélve, hogy Sandy nem neveti ki, vagy nem hagyja faképnél félresikerült bókja miatt.
- Igen, a bagolyház takarítása már heti rutin számomra. Már lassan jobban kedvelnek engem a tollasok, mint saját gazdáikat. – nevetett megjátszottan, miközben még mindig lesülésén siránkozott legbelül. Ha bátyja most látta volna próbálkozását, biztos fogná a hasát a kacarászástól.
- Az idén nyáron szeretnék csónakázni is. Beleülni egy kis ladikba, átúszni egy kis félszigetre, aztán este vissza.
- Csónakázni! Igen, az jó! Felszabadít, sodródni az árral és a sziget, az is biztos óriási. – mutatott rá a lányra végre kezdve kicsit összeszedni magát. Nagyot sóhajtva kinézett az ablakon és hagyta, hogy a beáramló levegő kicsit lehűtse felforrósodott arcát.
- Igen, Hát..még én sem voltam igazából ilyen táborban, de vannak adott témák, amikről játékosan történetet kell írni. Bele kell fúzni bizonyos szavakat, meg ilyen hát..különböző feladatok vannak, hogy milyen nyelvezetben, meg izé..khm...stílusban kell megírni. Tudod, hogy möszjő, engedelmeddel, ha az úr is úgy véli, meg ilyesmi. De lehet rapp szövegben kell szerelmet vallani...vagy..hát..ilyenek.
- Jól hangzik ez a tábor. Egyszer elmennék…veled. – mondta a fiú még mindig kibámulva az ablakon, teljesen megfeledkezve magáról.
- Mármint, ha nem baj! Tudod, szórakoztatóan hangzik. Esetleg, ha odaadnád majd nekem az egyik ilyen vicces történeted, szívesen megfesteném.  – mosolygott kedvesen Ezra, lesütve szemeit.
- Jól szórakoznánk anyukám, csak vedd a tábort lazán. Yo, az lesz a neked való, attól leszel belevaló, csajszi! – mímelt egy gyors rapszöveget a fiú próbálván oldani a feszültséget.
Természetesen az oldódás nem tartott sokáig, ugyanis Stephanie jelenléte megzavarta kettejük bohóckodását, kivétel persze, ha nem zavarja el viselkedésével Sandy-t, ami persze azzal járna, hogy kettesben maradna Hagrid titkolt lányával.
- Nem, nem éreztem, bár a frissen sült Bagelnek jó illata van. A másik kabinban nem lehetett kinyitni az ablakot, de óó,látom itt igen, akkor pláne maradok!
Ezra szóhoz sem jut megdöbbenésétől, amikor feneke, akár egy hatalmas mugli léghajó, amiről édesapja mesélt neki egyszer gyermekkorában, elindult a mellette lévő ülés felé. Arcára dermesztő rémület ült ki, próbálta a kupé oldalához szorítani magát, de rájött, hogy nincs menekvés, bizony Steph drazsétól ragadó bőre hozzá fog tapadni az övéhez. Mikor már felkészült a legrosszabbra, Sandy lépett és átrángatta a lányt a saját helyére, aminek köszönhetően ő került a fiú mellé.
~ Óh…Sandy. Csodács az illatod. Virág és ábrándozás gyönyörű eufóriája egy mézzel alapozott vásznon. – motyogta magában nagyot szippantva a levegőben. Már éppen azon kezdett töprengeni, hogy milyen szerencsés, na meg persze, hogy szabadulhatnának meg újdonsült lakótársuktól, mikor ismét kicsapódott a kupé ajtaja.
- Hát ez nagyszerű. – dörmögte alig hallhatóan Ezra, mikor meglátta a Hugrabugos kviddics szurkolók legnagyobb szájú alakját, Sam Herold-ot.
- Nahát, nahát. Mit keres egy ilyen szépség ezzel az idióta sráccal és a hájas Stephanie-val. – kérdezte nagy arcával bevigyorogva a kupéba, miközben a háta mögött a szurkolók többsége nevettek előadásán.
- Hé! Nem vagyok hájas Stephanie. – sértődött meg újdonsült útitársuk.
- Nos, értem, hogy Stephanie nem tökéletes, de srácnak nevezni túlzás. – válaszolt Ezra, mire Stephanie szemei elkerekedtek.
- Nem rám értette! Ugye nem rám értette?! – kérdezte már teljesen összezavarva és kétségbeesetten. Cseberből mederbe. Ezra csak egy kellemes, rövid időt akart együtt tölteni Sandy-vel, esetleg elhívni randira a nyár folyamán valamikor, erre egy teljes drámaszakkör gyűlt össze a 9-es kupéban. Bár lehet, köze van ehhez annak, hogy nemrégiben egy pitét vágott Sam arcába az egyik reggeli során.

[Haza]

Haza
2003. június 21

Ezra

Igazából halovány lila gőzöm nincs, miért beszélek nyálas cipőkről a srác előtt, aki tetszik. Más lányok a szempillájukat rezegtetik, meg flörtölnek. Erre mit csinál Sandy Bailey? Nyálas undorító cipúkről hadovál. Ennél még az is jobb lenne, ha bénán flörtölni kezdenék.
- Hát, te még mexikói szegény gyerekként is szép lennél.Hogy micsoda? Azt mondta, hogy szép vagyok? Mármint hogy szép? Én? Szép?
- Mármint nem gyerek, meg nem szegény, csak te mexikói származással is biztos elmennél. Vagyis most is elmész, vagyis nem mész sehova persze, hanem hogy csi…csinos vagy…na izé…
Az elmegyek résznél kicsit elbizonytalanodom, hogy mennyire tart szépnek, annak tart e egyáltalán. Ha mwxikói lennék, akkor sötétebb lenne a bőröm. Vagyis most túl sápatag vagyok? Ha tetszem neki, miért nem mondja csak hogy Sandy, szép vagy, és...és tetszel. Könnyen félre tudok érteni dolgokat, ezt Jason is mondta már.
-Bocsánat, ez a meleg teszi. Megzápult az agyam. Azért így is aranyos, bár nem vagyok benne biztos, tudom, mit akart mondani. Szelíden elmosolyodom, és bólintok, mintha érteném mit akar. Eddig nem zavart, hogy ilyen béna vagyok az érzelmkben, mert nem tetszett igazából senki. Jólesően hallgattam, mikor Jason mesélt Louisról, de én azt éreztem ez valami olyasmi, amiből én ki fogok maradni. Mert sokszor fura dolgokat beszélek, aztán ott volt a mű apa és a levelek, amiket kitaláltam, egyszóval azért, mert én ilyen fura vagyok. Akkor is ezen gondolkodtam, mikor elmentem pucolni a bagolyházat. Hogy én már megint büntetésben vagyok,és nem is értem, ezek hogyan történnek meg velem.
- Igen, a bagolyház takarítása már heti rutin számomra. Már lassan jobban kedvelnek engem a tollasok, mint saját gazdáikat.
- Jó, jó, de téged igazán nem nehéz kedvelni. Nehezebb nem kedvelni. Nevetek Ezrával, és fel sem fogom, mit mondtam. Most bókoltam? Neeem, csak őszinte voltam, és megmondtam az igazat. Elég könnyű őt kedvelni, és nem csak a haja miatt, meg a szép szeme miatt, hanem mert vicces, jókedvű, és aranyos. Melyik bagoly ne szeretné? Örülök, hogy a kaki és cipőpucolás után a nyári tervekre terelődik a szó, mert sokkal jobban érzem, ha azt kell mesélni, merre fele fogok kirándulni. A nyarat ki akarom használni, mert úgy félek az ötödévemtől, mint macska a víztől. Eddig sem voltam egy éltanuló, az RBFektől pedig egyenesen a hideg ráz.
- Jól hangzik ez a tábor. Egyszer elmennék…veled. Érzem, ahogy a szemeim kikerekednek, de hirtelen nem jutok szóhoz. A torkom is kiszárad, csak nézem, ahogy Ezra kifele bámulva böki nekem oda, hogy ő is eljönne. Úristen, az de jó lenne! Próbálom nem beleélni magam semmibe, nehogy aztán mégse jöjjön, mert mondjuk...becsajozott, vagy ilyesmi. Aztán feleszmél, mit mondott félig a tájnak, félig nekem, és láthatóan próbál valami magyarázatot adni, amitől csak mégjobban fellelkesülök.
- Mármint, ha nem baj! Tudod, szórakoztatóan hangzik. Esetleg, ha odaadnád majd nekem az egyik ilyen vicces történeted, szívesen megfesteném. Ha ránézek nem is vicces történet jut az eszembe, inkább valami nyálas romantikus. Ha pedig jobban megnézem, kiszáll az összes gondolat a fejemből. Olyan jutnak csak eszembe, milyen szépen ível a szája, és milyen lenne ha az enyémre tapadna. Meg hogy milyen a nyaka illata, és..és...zavartan pislogok, és próbálok nem egy bamba valakinek tűnni.
- Ige-hen, persze, az nagyon jó lenne! Nem unatkoznék, az biztos. Igen, azt hiszem, tényleg örülnék neki.
- Jól szórakoznánk anyukám, csak vedd a tábort lazán. Yo, az lesz a neked való, attól leszel belevaló, csajszi! –  A szuperül rögtönzött rap végére sajnos Sephanie is betéved, és nagyon úgy fest, hogy maradni is széndékozik. A fene vinné el...tesz pár lépést a ülés felé, ahol Ezra is ül, én pedig nem si tudom, hirtelen ötlettel vezérelve magyarázom az ablakról, a levegőről, és konkrétan karo ón ragadom és áthúzom a helyemre, aztán lehuppanok Ezra mellé. Bár sajnos még így is el kell viselnem Sephaniet, de valamennyit csak javítottam a helyzeten. Ezrára mosolygok, majd emelném a kezem, hogy a vállára rakjam valami olyasmi üzenettel hogy na, ügyes voltam, megmentettelek, vagy valami, de ekkor ismét nyíilik az ajtó, és egy újabb háztárs tűnik fel, Sam személyében.
- Nahát, nahát. Mit keres egy ilyen szépség ezzel az idióta sráccal és a hájas Stephanie-val.
Bár alap esetben jól esik, ha szépnek neveznek, az ő szájából mégis úgy hangzik, hogy a hideg is kiráz tőle. Sam a szép szavakat is úgy mondja, olyan hanglejtéssel, hogy legszívesebben képen törölném. Sephanie is megsértődik, és bár valóban nem egy nádszál kisasszony, lehetne benne némi tapintat. Ezra pedig nem idióta!
- Nos, értem, hogy Stephanie nem tökéletes, de srácnak nevezni túlzás.
Nem tudom, ezt viccnek szánta el, mert éppen nagyon dühös vagyok, és a szemeim szikrékat is szórhatnának, ahogy Samre szegezem a tekintetem.
- Jaj, ne haragudj, de tele vagy a kupé, a negyedik hely foglalva van, így arrébb kell menned. Talán a Hollóhátasoknál még van hely! Ezra pedig nem idióta, ellentétben veled bunkókám!
Jó, nem vagyok egy káromkodó típus, még dühösen sem, de azért mindent megtszek, ami tőlem telik. De Sam csak röhög egyet, pedig nem volt vicces, amit mondtam.
Nem is tudtam, milyen kis tüzes vagy Bailey! Nem tudod mit hagyjsz ki, ha nem jössz el velem randizni. Ülj át velem a Hollóhátas kupéba, vagy keressünk egy üreset.
Nem üütünk meg fit. Nem ütünk meg fiút. Sőt, nem is fejeljük le. És a pálcát sem szegezzük rá. Mindjárt nyár, leszállunk, és nem kell vele foglalkozni. BÍrd ki büntetés nélkül...bírd ki Sandy.

Haza
2003.június 21



Sandy

Elmosolyodott. Ez amolyan szelíd, megszánt mosolynak tűnik számára, biztos benne, hogy a lány teljesen hülyének nézi őt. Ezt már megint eltolta, de nem adja fel, ő nem abból a családból származik. Elvörösödött fülei ellenére is összeszedte magát, megigazította magán talárját, aminek köszönhetően az alatta lévő ing és mellény kombináció még jobban összegabalyodott, krákogott egyet és kiegyenesedett ülőhelyén. Azonban, mielőtt megszólalna, megint elbi-zonytalanodik. Mi van, ha tényleg nem kedveli, vagy csak barátzónába akarja rakni. Neeeem, nem, Ezrát nem lehet barátzónában a megörzőbe tenni. Nem. Esetleg azt hiszi róla, hogy a másik csapatban játszik, vagy csak szeret a társaságában lógni, mert azt gondolja, hogy menő. Felhúzza szemöldökét és úgy méri végig a lányt.
~ Mi az igazság Sandy Bailly? – gondolta magában, mikor a lány hirtelen felé fordult és reagált a bagolyházas poénjára.
- Jó, jó, de téged igazán nem nehéz kedvelni. Nehezebb nem kedvelni. – a fiú zavartan kezdett pislogni. Éppen azon agyalt, vajon mi a célja a társaságával, mit akarhat Ezrától, mikor megint bedob egy váratlan húzást. Akaratlanul is elmosolyodik miközben majd elolvad a lány bókjától.
- Hát, ebben sokan nem értenek veled egyet a suliból. – nevetett ő is a lánnyal és szinte öklével éljenzett, hogy meg bírta őrizni hideg vérét és egy ilyen laza válasszal tudott elő rukkolni.
~ Szedd össze magad Ezra, te ennél job vagy. ~ korholta le magát a fiú, amiért úgy viselkedik, mint, aki még nem járt együtt soha senkivel. Mindig magabiztos, tudja mit akar, de Sandy folyamatosan úgy dobálja érzelmi szintekről szintekre, mint más a Kvaffot. Végül sóhajtott egy nagyot és úgy folytatta a beszélgetést.
A táboros megszólalásával ismét túlzásba esett, szinte akaratlanul csúszott ki a száján a “veled” szó, aminek köszönheten utazótársa ledermedten nézett maga elé. Lehet azon elmélkedik, minek mondogat ez a srác ilyeneket? Mi lett a folyton vagány Ezrával, aki most furcsa módon viselkedik, akár egy kisfiú.
- Ige-hen, persze, az nagyon jó lenne! –
Terelős válasz, nyilván mondania kellett valami. Ezra számára egyre nyilvánvalóbb, hogy félreértelmezte a helyzetet. Azonban, mi van ha nem? Mivan, ha csak az exbarátnő utáni csalódás miatt ilyen gyanakvó, nem mer már bízni a lányokban? Rap szövege kicsit enyhített a bennlévő helyzeten, a fiú is megkönnyebbült, Sandy pedig nevetgélt egy kicsit, bár mondhatni nem a legjobbkor toppantak be a váratlan érkezők, hivatlan vendégek.
Stephanie érkezésével, Sandy át kerül Ezra mellé, aminek a fiú nagyon is örül, s bár minden percét élvezi, próbál erőt venni magán és megőrizni saját hidegvérét. A lány érintése vállán még nehezíti is a dolgot, mosolya pedig a magabiz-tos legényt ismét lehúzta az ismeretlen, bizonytalan mélység aljára. Mire gondolhat? Mi a célja?
Nem sok ideje van ezen elmélkedni, mert nem, hogy Stephanie-tól nem tudnak megszabadulni, kezdett megtelni a színháznak is már megfelelő kupé és a színpad újabb szereplővel bővül.
- Jaj, ne haragudj, de tele vagy a kupé, a negyedik hely foglalva van, így arrébb kell menned. Talán a Hollóhátasoknál még van hely! Ezra pedig nem idióta, ellentétben veled bunkókám!
~ Imádom. ~ lágyult el ismét Ezra, ahogy a lány megvédte őt, harciassága pedig fokozta benne a vágyat, hogy felszívja magát, mint egy gorilla, a legnagyobb, legveszélyesebb dzsungel közepén felmarkoljon két marék levelet és egy kis gazt, majd azt az ég felé hajítva ordítson és rohangáljon körbe és körbe. Ez ugyanis a Gorillák nászra hívó tánca, ezzel jelzik ki egy nőstény gorilla felé, hogy ő a legerősebb, legalkalmasabb hím a bandában.
- Nem is tudtam, milyen kis tüzes vagy Bailey! Nem tudod mit hagyjsz ki, ha nem jössz el velem randizni. Ülj át velem a Hollóhátas kupéba, vagy keressünk egy üreset. –
Ekkor már az ifjú felkapta a tekintetét. elmosolyodott, elővette végül a szokásos Ezrás tekintetét, azt a fajta laza, csibész szempillantást, amikor valami nagyon nem kellemes dolgon törte a fejét.
- Az a baj Sam, hogy te mindig másokat próbálsz felülmúlni. – kezdte a fiú, ahogy magabiztosan felkelt ülőhelyéről.
- Itt én vagyok a hím gorilla, te maximum egy kis gibbon vagy, aki eltévedt a kupék sokaságában. – folytatta, odafordulva Sam felé.
- Múltkor is megvicceltelek és most is idejöttél, hogy engem és a barátaimat szekálld. – mondta belenyúlva zsebébe.
- Azt kell, hogy gondoljam, te szereted, ha szívatlak Sam. – állapodott meg végül az érkező kviddics rajongó előtt az ajtóban, de olyan közel, hogy már zavarba ejtő volt. Bal keze mozgolódni kezdett a zsebében, Sandy pedig, ha figyelmes, felismerheti az összetéveszthetetlen fegyvert, Ezra igazi végjegyét, a kezében lévő trágyagránátot.

[Haza]

Haza
2003. június 21

Ezra

Igazán összezavardoom, mikor bókolok, mert nem vagyok jártas ezekben a dolgokban. Az igazat megvallva Ezra az első fiú, aki igazán megmozgat bennem valamit. Az ő szeme máshogy csillog, az illata is más, akkor is, ha nincs rajta semmi dezodor, vagy parfüm. A ruháinak az illatától is ájulás közeli állapotba kerülök, olyasmi képpen, mint a régi regényhősnők, mikor azt írták, elalélnak a férfi csókjától, illatától, érintésétől. Ha Ezra néz rám, egészen furcsa érzés kerít hatalmába, gyakran kezdek el elvörösödni, akkor is ha folyton viccel, és mások komolytalannak nevezik. Engem nem zavar, mert engem is komolytalannak hívnak, vagy szimplán dilinyósnak. Szóval ez a bók, hogy nehéz nem kedvelni, csak úgy kicsúszott, mert már egy ideje itt motoszkál a fejemben.
- Hát, ebben sokan nem értenek veled egyet a suliból.
Tudom, hogy mire gondol, de szerintem ugyanannyian vannak, akik szeretik a tréfáit. Az biztos, hogy Ezra megosztó személyiség, de sosem akar rosszat, és én igazán szeretem azért, mert egy kis színt és vidámságot visz az iskola falai közé, még akkor is, ha vanak, akik bosszankodnak miatta.
- Ugyan, akik nem kedvelnek, csak irigykednek. Irigykednek, mert túlságosan be vannak savanyodva.  Ezt egyébként valahol tényleg így gondolom. Akik sose nevetnek, vagy csak más kárán. A lábaimat zavartan lóbálni kezdem, pedig leér a földre, mégsem tudok velük zavaromban mit kezdeni. Aztán persze hadoválok a táborról, ami a mexiókói gyerekek után már szinte semmi, és aztán..aztán olyat mond, hogy velem. Mármint hogy ő elmenne velem egy ilyen táborba. Nem is tudom, erre mit illik válaszolni, vagy inkább reagálni. Nem vagyok az a szempilla rebesgető lány, mint mondjuk Nora. Tényleg, irigylem is ezért a képességéért, mikor olyan ábrándosan tud nézni a fiúkra. Ha én próbálok ábrándosan szexi lenni, azt érzem, már bandzsítok is. Pedig nem tratom magam csúnyának, sőt, szerintem elég szép vagyok, csak...nem az a kimondottan nőcis lány., akinek a pillantásáért is odavannak a pasik. HIába van szép arcom, ha közben úgy vigyorgok, hogy kibuggyan a nyálam. Uhh, igen, temérdek ilyen emlékem van, irtó kínossss...rávágom hogy hú, az klassz lenne, mert persze valóban klassz lenne.Vicces történetem megfesteni? Az összes történetem megfestheted, engem is megfesthetsz...de oersze nem olvadhatok, és nem mondhatok olyat, hogy fest meg a szemem kék színét, a mosolyom mikor meglátlak és a többi amúgy nagyon is gejl dolgot, ami a lányoknak az eszébe jut. Valahogy nem tudom azt se, zavar e egyáltalán hogy a nagylábú Stephanie is megjött, mielőtt valami teljesen bénát mondok. Könnyebb Stephanirera fogni, hogy miért nem mondtam semmit az érzéseimről, mint magamra. Persze próbálok közelebb avászkodni hozzá, hogy azért mégse..legyek..olyan..messze tőle. Hiába csak a vállát érintem, attól is valahogy minden sokkal jobb. Ha igazán bátor lennék, Samet úgy hajítanám ki az ablakon, hogy visszarepülne egészen a suliig. De sem bátor, sem olyan erős nem vagyok, hogy ezt kivitelezni tudjam, pedig eskü, megérdemelné. Dühös vagyok, igazán dühös. Ha Sam lenne az utlsó srác a földön, akkor se mennék el vele randizni. Kereshet magának egy üreset, be is zárom oda, ha kell. De csak fintorgok egyet, mintha Sam egy büdös zsák lenne.
- Kösz Sam, de inkább kihagyom. Menj csak egyedül. Azzal inkább csak előre bámulok erősen Stephaniera, akinek a tekintete elég üres, mint aki nem tudja, hol is van éppen.
- Az a baj Sam, hogy te mindig másokat próbálsz felülmúlni. Itt én vagyok a hím gorilla, te maximum egy kis gibbon vagy, aki eltévedt a kupék sokaságában.
Ahh..hogy mi mi miiii...hatalmas kikerekedett szemekkel figyelem, ahogy Ezra feláll, és megszívva magát megindul Sam felé.
- Múltkor is megvicceltelek és most is idejöttél, hogy engem és a barátaimat szekálld.
Még mindig csak figyelek nagyokat pislogva. Mosoost..vajon..mi fog történni? Jaj, csak ne bántsa Ezrát ez a töfilkó. Némán pillogok hol a fiúkra, hogy Sephanire, aki továbbra is csak bambán bámul, nem is figyelve a történésekre.
- Azt kell, hogy gondoljam, te szereted, ha szívatlak Sam. Szívatnak? Mi, most ki szívat meg kit? Jaj, nem kell a feszkó fiúúúk...jó lenne, ha pálcát ránthanék, hogy valami béna kis varázslással enyhítenék a dolgokon, de már nem tudok...összébb kucorodok az ülésen, és koncentrlok, hogy ne legyen semmi komolyabb baéhé.Ahogy Ezra a zsebében kezd matatni, leesik, hogy ójaj, az ott egy újabb gránát. Az előbb is éreztem a szagot, de azt hittem, csak Sam bűze. Nem akarom, hogy megint büntibe kerüljön, így gyorsan felpatanok, és a klt fiú közé préselem magam A hangom megerősítem, és róbálok olyan határozott lenni, amilyen csak lehetek.
- Na, jólvan fiúk, ahogy látom, Smith professzor erre közelít, jobb ha oszolj van, mielőtt mindannyiun büntit kapunk. Sam, ott van egy üres kupé, ha nem akarsz bajt, szépen leültök a haverjaiddal. Láttad már Smithet dühösen? Most sem vidám az arca, úgyhogy siessetek!
Szelíden hrébb tessékelem őket, és határozttan behúzom a füle ajtaját, majd Ezrához fordulok.
- Kicsin múlt. Tényleg jön Smith errefelé, gyorsan rakd vissza a zsebedbe...  Na jó, az van, hogy én iszonyatosan fosok Smith proftól. Nem vagyok jó a tantárgyában, és folyton úgy néz rám, hogy mentem elsüllyedek. Ijesztő a pasas, és bármit megteszek, hogy ne nézzen rám az ijesztő fizimiskájával.

Haza
2003.június 21



Sandy

Sandy elég erőt ad neki ahhoz, hogy bármilyen veszéllyel felvegye a harcot, még csínyei is eposzi méreteket öltenek, ha azért készíti elő, hogy őt védje vele. Megfogadta, hogy Cassie után nem fog egy darabig senkivel se komolyan próbálkozni és bármennyire is szeretett volna távolságot tartan a lánytól, folyamatosan meglepte és elbátortalanította őt ezen elképzelésében és most is azon találta magát, hogy érte bárkivel megküzdene. Még a nálánál kétszer nagyobb darab Sammel is.
“ Ugyan, akik nem kedvelnek, csak irigykednek. Irigykednek, mert túlságosan be vannak savanyodva. – viszhangoznak fejében Sandy szavai és lehet igaza van. Irigyek, hogy folyton mosolyog, folyton valami csínyen tori a fejét, miközben fest vagy jól mulat a barátaival, estére pedig olyannyira bemagolja a következő napi anyagot, hogy nem kell izzadnia a számonkérések alkalmával, vagy a vizsgákon. Ez Ezra. Ezt kell szeretni.
- Kösz Sam, de inkább kihagyom. Menj csak egyedül. – válaszolt Sandy az ajtóban álló ellenséges srác felé, mire Ezra csak egy mosollyal válaszolt. Túl magabiztos volt ahhoz, hogy meghátráljon vagy hogy annyiban hagyja a dolgot, nem is erről volt hires, bármilyen csínyt végigvitt nem félve a következményektől, az hogy ennek a balga srácnak a szájába helyez egy trágyagránátot miközben kilöki az ajtón, már nem igazán tesz oda a jó hírének.
- Na, jólvan fiúk, ahogy látom, Smith professzor erre közelít, jobb ha oszolj van, mielőtt mindannyiun büntit kapunk. Sam, ott van egy üres kupé, ha nem akarsz bajt, szépen leültök a haverjaiddal. Láttad már Smithet dühösen? Most sem vidám az arca, úgyhogy siessetek! – hadarta Sandy olyan elánnal, hogy Ezrát is meglepte vele. Vörösödött arccal és fülekkel figyelte, ahogy a lány kiosztja őket, még Sam sem mert hirtelen feleselni vele és ahogy Smith irányába muta-tott, szinte mindenki arra fele figyelt, még Steph is összehúzta magát inkább.
Nem állított valótlant a lány, tényleg közeledett a marcona professzor, így válasz nélkül hagyta, hogy becsapja a fülke ajtaját, miután kitessékelte a barmokat, akik még mindig hevesen pislogva, értetlenül indultak el tova Smith elől. Ezra is hozzájuk hasonlóan zavartan pislogva nézett Sandy-re, ahogy az kérlelte a gránát eltételére, szó nélkül engedelmeskedett is neki, majd még mielőtt a prof. odaért volna a fülke ajtaja elé, már mindhárman csendesen, nyugodtan ücsörögtek a kocsiban.
Smith hideg, átható tekintettel nézett be rájuk, mire Ezra vidáman integetni kezdett neki, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, nem volt titok és semmi meglepő nem volt ebben, hiszen mindenkinek azt híreszteli, hogy Smith mennyire kedveli őt. Nem tudja, hogy ez egyébként mennyire igaz, de tetszik neki a tanbá keménysége és ridegsége, ezért is viselkedik vele ennyire barátságosan, de tisztelettel betartva a határokat.
-  Ne aggódj, Smith tanbá kedvel engem, nem fog bántani minket. – ölelte át óvatosan, inkább bátorítóan Sandy vállát, smajd mikor ismét felnézett, a fülke ajtaja előtt már nem állt senki.
-  Köszönöm, neked hála megúsztam egy újabb büntetőmunkát. – vakarta meg feje búbját az ifjú bohókásan, majd mikor feltűnt neki, hogy mit csinál, elengedte Sandy vállát és zavartan szabadkozni kezdett.
- Izé, bocsánat, elfelejtettem. – nevetett elvörösödve.

[Haza]

Haza
2003. június 21

Ezra

Smith dühösen tényleg rám hozza a parát. Nem is tudom, mi az ojesztőbb- Egy dementor, vagy Smith. Én még nem is láttam mosolyogni, maximum gúnyosan, de az nem ugyanaz, az inkább ijesztő, mint szívderítő. Nem vagyok félős, de valamiért ettől a pasitól kiráz a hideg, és legszívesebben elbújnék az asztal alá. És ha most itt találna egy trágyás balhé kellős közepén, egy évre elintézném magamnak a büntit, és nem akarom, mert RBFjeim is lesznek, és..és..szereték kicsit több szabadidőt magamnak. Javíthatnék a jegyeimen is egy kicsit...némelyikből kimondottan gyatrán állok. Gyorsan és magamat is meglepő határozottsággal tuszakolom ki a népet az fülkéből, a saját testi és lelki terrorom múlik azon, itt vannak e, vagy sem, mire Smith ideér. Nem szabad, nem szabad, hogy...nem. Mire elhelyezkedünk, és ismét nyugodtan ülünk, a szívem már kevésbé kalapál, bár még mindig félek, mi lesz, ha benéz ide. Hideg és kimért, ahogy átalában, ezen nem is lepődöm meg, jólvan, semmi feltűnés és akko...jesszus, Ezra integet neki! Csak némán pislogok, mint egy doxy.
-  Ne aggódj, Smith tanbá kedvel engem, nem fog bántani minket.
Hogy mi? Ezrát kedveli? Na persze pityu, majd pont Smith kedveli a bajkeverő vicces fiút. Nevetnék, de mivel Smith pont ide néz, eszem ágában sincs akár egy aprócska mosolyt is megereszteni. Behuynom a szemem, hátha akkor eltűnik, de valami fura árzásem támad. Valaki...valaki...Ezra..Ezra ölel. Mst nyissam ki a szemem? Persze nem nagy ölelés, a vállamat érinti, de akkor is. Megérzem a ruhája öbíltő illatát, avgy a parfümjéét, nem tudom, és most mégis elmosolyodom.
-  Köszönöm, neked hála megúsztam egy újabb büntetőmunkát.
Oh..hát igazáhánn..ugyan...semmi-hii-dadogom magamban, de felé csak bájvigyorgok, és a szempilláim rebegtetem, mint Nora szokta. Én..igazán nem szoktam ilyet, de biztos ez az érzés váltja ki. Hogy foylton őt nézném, és megcsókolnám, és hozzábújnék, meg..ilyenek. A szempilla egyszer csak önállósodik, és akkor itt így rebeg. Mint a pillangó szárnyai. Egészen addig rebeg, amíg Ezra keze le nem kerrül a vállamról.
- Izé, bocsánat, elfelejtettem.
Hát..ott is felejthetné a kezét, én nem bánnám. Az ajtó ebben a percben újra nyílik, és Beth jelenik meg az ajtóban figyelmeztetve, hogy lassan megérkezünk. Kicsit elszomrodom, mert ülnék még egy kicsit Ezra mellett, de az is eszembe jut, hogy végülis nyár, otthon anya vár sütivel, és a tábor...jó nyaram lesz, és aztán Ezrától sem örökre búcsúzok. Ahogy a vonat beér, tétován búcsúzom Ezrától azzal, hogy szépe nyarat, majd Jason nyomába szegődök, hogy buta kérdésekkel idgesítsem hazáig.

KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT! A HELYSZÍN SZABAD