5 tipp, hogy hogyan szúrd el az évkezdést

~~2001. Szeptember 1.~~

Ha most valaki hirtelen a fejembe vágná a Teszlek süveget, az valószínűleg a mindenféle házak közül engem a hullaházba sorolna. Ez az év is jól indul, pedig technikailag még nem kezdődött el. Én mégis, máris a falnak rohanok, persze fejjel, ahogy kell, csak épp nem annak, amelyiken keresztül a mágikus King’s Crossra lehet jutni. Olyan szinten beverem a fejem, hogy szinte látom a kilenc és kettőnegyedik vágányt. Tehát ez az első pont:

Egy - Vétsd el a megfelelő mágikus falat - pipa!

A következő lehetne talán az, hogy késd le a vonatot, időrendben az jönne, de a késés nem itt kezdődik, és igazából egy hajszálon múlik majd, sikerül-e teljesítenem, vagy sem. Szóval szédülés ide-vagy oda, felugrok, fogom a kulit, és rohanok tovább a következő oszlopig. Remélem, ennek a másiknak a mosatlan téglafalán már nem hagyok Mira-alakú foltot. A fejemben közben sunyin újra, meg újra felzendül a Megy a gőzös, megy a gőzös a picsába című dal általam átköltött verziója. Rohadjon meg a vonat, hogy nem vár…

Kettő - Késd le a vonatot - pipa!

Állhatnék a peron szélén, mint egy romantikus filmben, és bámulhatnám, ahogy a szerelvény lassan, megállíthatatlanul eldöcög a végtelenbe, ahol a sínpár két vonala összeér, de ez nem egy rohadt film, semmiképp sem romantikus, én szaladok ezerrel, hogy Hú baglyocskám a ketrecében hangosan bemutatkozik minden egyes meghökkent szülőnek, akit megpróbálok nem felborítani. Amúgy meg a filmekben sose köhécselnek az emberek, mert azt nem mutatják, hogy az ilyen feelinges, retro gőzösök milyen undorító, fekete füstöt eregetnek rá a peronon maradtakra, főleg, ha kedvező a szélirány.
Azért én fulladozva, de csak rohanok elszántan. Még látom az utolsó kocsit. De hogy fogom elérni? Mi lesz, ha nem érem el? És mi lesz, ha elérem? Tudom, hogy volt már a történelemben, hogy valakik lekésték a vonatot. Nagyon elegánsan oldották meg egy repülő autóval, meg ilyesmi, de túl azon, hogy nekem ilyen szerkezet nem áll a rendelkezésemre, ráadásul világmegmentő, jóslatfőhős túlélő se vagyok, hogy ezt az affért megbocsájtsák nekem.
Döntenem kell, hogy vagy elhagyom a csomagokat, vagy sehogy nem érem el a vonatot.
- Bocs, haver - fújom, és ujjaim elengedik a kuli fogóját. A csomagjaim, meg a halom tetején a méltatlankodva huhogó bagoly még sodródik kicsit a lendülettől, de hamar lemaradnak. Én meg futok, most már egyszál magam, ujjaim csak centikre vannak a leghátsó kocsi korlátjától. Ennyi. A cucc marad, majd írok Alfrednak, hátha kisegít. Persze, pár napig holmi szűkében leszek, de legalább a pálcám nálam van. A pálca! A vonaton már szabad varázsolni!
Ujjaim az utolsó pillanatban fognak rá az egyre gyorsuló szerelvény leghátsó kapaszkodójára. Nagyot ránt rajtama gép, a lábam elemelkedik a talajtól, de dobbantok még egyet, és befordulok a kis erkélyszerűségre. Nem is igazán gondolkodom, mit csinálok, csípőből tüzelek, lévén a farzsebemben volt a pálca.
- Invito a csomagjaim! - kiáltom. A hangomat elviszi a menetszél. A ládámat meg a baglyot meg a varázslat. Egyenesen a képem felé.
- Baszki! - szalad ki a számon, és már hajolok is lefelé. A csomagom beveri a hátam mögött az ajtót, de így legalább nem kell fölöslegesen elsütnöm egy alohomorát is. A bagoly kalitkáját fél kézzel megragadom, mielőtt legurulna a talpfák közé a bazaltkövekre. Belesek a bezúzott ajtón, és megnyugodva fújom ki a levegőt. Egyrészt, mert élek, meg mert nálam van a holmim, másrészt meg azért, mert itt hátul csak a budi van, úgy tűnik, senki se volt a közelben, és a zsivalyban talán fel se tűnt senkinek a dörrenés. Már csak azt kell kiderítenem, vajon a korláton lógás már a vonaton levésnek számít, vagy még illegálisan lőttem el a bűbájt?

Három - Varázsolj tilosban! - Pipa!

- Hú… - sóhajtok, és rámosolygok a madárkára a kalitkában, aki kevésbé lelkesen válaszolja vissza ugyanezt.
- Hú, bizony. Mi a franc volt ez? - toppan ki a budiajtóból egy igencsak vészjósló tekintetű prefi, talán valami Headley, vagy hogy hívják. Az arcából ítélve nem csak hogy hallotta a ládám stílusos belépőjét, de aktívan meg is élte. Mondhatni majd beszart rajta. Még jó, hogy a retyóról jött ki.
- Rohadt nagy bajban vagy, ugye tudod?!
- Tudom hát. Felismerem, tudod, tök rutinos vagyok benne - szalad ki a számon, és szemtelenül rámosolygok.

Négy - Szerezz büntetést, mielőtt elkezdődik az év! - Pipa!

- Ezért levonok ötven…
- Mit? Még nem kezdődött el az év - vágok közbe felszegett állal, de a túlbuzgó jajdekáros csak nem hagyja annyiban.
- Akkor leszállítalak a vonatról.
- Hogy mi van? - bukik ki belőlem a hitetlenkedés, de a másik bizarrul komolyan gondolja. Nagyot lök rajtam, úgyhogy elejtem a kalitkát és hanyatt átesem a ládámon, ki az ajtón a kis erkélyszerűségre, hogy a fejem egészen kilóg a sínek fölé. A táj már jókora sebességgel rohan el mellettünk, a közvetlen környezetünkben lévő dolgok csak színes csíkok csupán, a kesernyés füstszagú menetszél rendesen az arcomba vág. A srác meg fölém magasodik, látom, hogy mindjárt tényleg lelök, hát normális az ilyen? Bár csak ne keltem volna inkább fel ma reggel… Várjunk csak! Nem is keltem.
Rendesen leizzadva nyitom ki a szemem. Otthon vagyok, Garden Lodgeban és az ágyamon fekszem. Nagyrészt legalábbis, mert a fejem lelóg. Hitetlenkedve, csápolva mászom vissza, aztán ezúttal arccal lefelé terülök ki, a franciaágy közepére.

Öt - Nézd el a napot! - Pipa!