Glasgow

most meg mi ez?


Piper
2001. november 2.

outfit

– Tudod, te még soha nem jártál annak a közelében sem, ahogy én bánok másokkal. Ebből is látszik, hogy fogalmad sincs arról mit csinálok valójában csak vagdalkozol a szavakkal.
Sosem értettem az ilyen embereket. Saját magával nincs tisztában, csak beszél… mondja azokat az üres szavakat, mintha attól erősebbnek vagy épp okosabbnak tűnne. Walsh vagdalkozott az szavakkal, az már bizonyos volt ezen a ponton. Elhúztam a számat egy enyhe mosolyra, abban ott ült minden keserűség. Hogy lett a pszichopatából rinyálós hercegnő? Ez jó kérdés és valószínűleg nem is kapom meg rá a választ – ha egyáltalán érdekelt volna.
– Jelen pillanatban te vagdalkozol, mintha azzal, hogy visszapofázol megnyernéd a vitát. Valamikor bölcsebb befogni, Walsh, de már egy ideje tudom, hogy hülye vagy, szóval ne aggódj. – Vontam vállat és még fel is emeltem a kezemet, hogy imitáljam a szövegelését.
Készen álltam rá, hogy faképnél hagyjam. Ennél unalmasabb társalgást aligha tudtam volna elképzelni. Éreztem, hogy valami hozzám vág, éppen ennek köszönhetően fordultam meg, hogy az előkapart pálcámmal egy gyors, néma Protegoval kivédjem az újabb támadást. Fel voltam rá készülve, hogy bepróbálkozik, ahogy említettem, közel sem volt olyan okos, mint hitte magát.
– Na, figyelj, te suttyó paraszt! Engem nem érdekel, hogy milyen szánalmas sértegetéseket vágsz a fejemhez, de azt még egyszer meg ne merd tenni, hogy elveszed a szivaromat.
Közelebb lépett, de éppen annyi fenyegetést láttam benne, mint bármikor. A Walsh-félék legalább olyan unalmasak, mint azok az emberek, akik azt hiszik, bármit megkaphatnak, amiért kinyújtják a kezüket. Nála csupán annyi volt a különbség, hogy néha késsel is hadonászott.
– Szánalmas vagy, hogy még mindig a Rowle-ok után nyargalászol. Hogy annyira béna vagy, hogy azt az egy mérgezéses feladatot sem tudtad elvégezni. Így nem csoda, hogy segítségre van szükséged. De tudod mit, legyen. Ha kifizetsz itt helyben, akkor megkeresem neked azt az istenverte féleszűt.
Visszaléptem hozzá, annyira, hogy érezze a leheletemet az arcán. Még el is vigyorodtam.
– Ó, majd hozzád vágok egy Barbie-babát, hercegnő, ha esetleg teljesíted a feltételeket. – Mondtam és nagy büszkén kihúztam magamat. Na persze, majd egy ilyen szöveg után még előadja nekem, hogy ő a kemény bérgyilkos. Szerzek nála ezerszer jobbat, de ha megoldja esetleg megbízás nélkül, akkor visszatérhetünk a fizetségre, de rohadt almáért tuti nem fogok semmiféle pénzt kiadni.
– És most, ha megbocsátasz, egy igazi férfival van találkozóm – Tettem hozzá, majd szépen hátrébb léptem tőle. Még a fejemet oldalra biccentve, egy bájos mosollyal integettem is, mielőtt egész egyszerűen köddé váltam volna.

KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT!