Leonard B. Beckett

Barátok?
Vicces, hogy kérdezed. Nekem nincsenek igazi barátaim... Nincs is rájuk szükségem. Bizalmasaim, ivócimboráim, ex-halálfaló társaim, azok vannak... És ez így nekem tökéletesen elég is.

Szerelem?
Kamaszként elsodort a Liah iránt érzett szerelmem... amelytől aztán apám átkozott mesterkedése révén megfosztott. Ezután azt hittem, szeretem a számomra választott jövendőbelit, Lorient... Ámde - mint pár hónappal ezelőtt, az emlékeim visszatértével ráébredtem - kettőnk házassága csak egy ordas nagy hazugság volt. Semmi más.

Ellenségek?
Bizonyára rengetegen vannak, akik gyűlölnek, igen... Azok legalábbis biztosan, akiket megkínoztam, vagy a Nagyúr parancsára kiirtottam a szeretteiket. Hogy megbánás van-e bennem? Bármennyire is keresem, sosem volt, és nem is lesz... Tettem, amit kellett. Nem magyarázkodom.

Család?
A szüleimet a háborúban egy rajtaütés során kivégezték...Az egyetlen családtagom, aki még él, Liah, a "mostohahúgom", de őt nagyon rég nem tekintem a húgomnak...

Kód:

[color=#006666][size=11pt]Csak nyugodtan...[color=#666666]Ne kímélj

Bátyám, szerelmem, kínzóm
Nem tudok úgy beszélni magamról, hogy ne beszéljek rólad.
Belémégtél egy életre és tudom, a köztünk lévő tűz soha nem fog kialudni - még ha az elmúlt években szerelemből valami megfoghatatlanabbá változott is ami táplálja. Mindketten sokat változtunk és míg az én fájdalmam hirtelen jött és hosszú ideig gyötört utánad, most mégis neked nehezebb: el kell fogadnod, hogy a kishúgod nélküled is boldogul, a féltve őrzött kismadarad többé nem akar a kalitkádban énekelni.
Remélem lesz türelmed újra megismerni és megtanulni tisztelni, nem csak akarni.