~ mosdójárat ~

 

edward
+16
colors
outfit

Két tárgyalás között fél óra szünet semmire sem elég. Vagy legalábbis pont arra hogy mielőtt anyám, aki sajnos idő előtt kellően jó formába jött elkezdje osztani az észt kibúvó folytán elslisszoljak a tárgyalótermek közelségéből. A karácsony és a szilveszter viszontagságai után jól esett visszatérni a mókuskerékbe, bár feltűnt Henry Mirol hiánya amiről beszélni is kezdtem többen. Ez persze Monstro-t cseppet sem izgatta, mert láthatóan még utálkozóbb pillantásokkal illetett mikor összesodort minket a szél a folyosón vagy a liftben és a kényes feszengésen túl többre tőlem nem futotta felé.
Azt vártam mikor kapom a hírt a felesége haláláról, de az valami rejtélyes oknál fogva még mindig váratott magára. Ezen idő alatt kiélvezhettem legalább a csendet, mert így a főnök helyettesítésétől semmi nem térítette el a figyelmemet. Csakhogy anyám kényszerpihenője közel se tartott olyan sokáig, mint szerettem volna, és most három napja mindenkinek agytágítási versenyt tarott. Nem terveztem beszállni a köröző sárkányok közé, így inkább arra hivatkozva mennyire rettenetesen hosszú a nap és mennyire rettenetesen kell pisilnem kimentettem magam egy ügyes húzással egy negyed órás de húsz perces fejtágítás alól.
Elégedetten vigyorogva mentem fel a fenti irodasor mosdóihoz, még véletlen sem az alaksorban lévő sötét, eldugott és retkes wc-it akartam használni, meg hát minél messzebb a tűz annál messzebb a baj jeligére jobb is volt ez így. A lift szinte üres volt, csak egy kobold szállt ki a harmadikon és indultam is tovább. Pár papírfecni zümmögött csak a fejem felett, az egyik a lénygondozói osztályra ment, de amilyen randa volt az a macskakaparás csoda ha bármit megértenek majd abból a papírfoszlányból. Táskámban kotorászva szállok ki  a liftből ahogy csilingelve megáll és indulok el magassarkúmban fel se pillantva jön e valaki bárki aki utam állja. Szinte csukott szemmel ismerem itt a járást, itt töltöm elvégre a fél életem a másik felét meg persze Luciferrel. Meg se torpanva nyitok be a női mosdó felirattal ellátott mellékhelyiségbe, ahova a beszökő nap még ha bűbáj hatására is, de melegséget és megnyugvást hoz. Rögtön érzem hogy lecsúszik rólam az anyám és a munka okozta stressz és elégedetten veszem elő a kotrásom eredményét a tértágított női retikül rejtelmeiből, mégpedig a vérvörös csókálló rúzst. A kupakot már le is kapom és a tükör elé lépnék, mikor lendületből nekimegyek valakinek. Még szerencse hogy nem esek el, bár a rúzs kiesik a kezemből és hangosan csattanva elgurul. Meglepve pillantok fel a mosdókagylónak támaszkodva és már kedvesen elnézést kérnék mikor megakadok.
- Oh ne haragudj, nem figyel… NOTT?
Elhűlve nézek az aurorral, akinek fehér ingjén vérvörös csíkot hagyott a kezemből kiesett smink.
- Mi a francot keresel te itt? Ez a női wc ha nem tudnád!
Igyekszem felvilágosítani és összefűzöm magam előtt a kezem. Sose futottam még össze vele a munkahelyemen és nem, nem pont mára terveztem volna ezt. Amúgy is pikkelek rá mert szilveszter óta nem is hallottam felőle. Nem mintha én kerestem volna, de ez igazán mellékes…

to miss Melanie Hopkirk
2002. január




kalózmetálos vécézene

*Egy disznó vagyok, disznó módjára viselkedek és beszélek. Csúnya, rossz Eddie...*

- Oh ne haragudj, nem figyel… NOTT? Mi a francot keresel te itt? Ez a női wc ha nem tudnád!
A fehér inget úgy hasítja ketté a vörös csík, mintha nem is rúzzsal, de karddal ejtették volna. Pont átszeli a szívemet, ez a nő már a látványával is képes lenne erre, hát még így, e komoly fegyverrel a kezében.
- Hopkirk... - nyögöm kínosan vigyorogva, és azzal a lefegyverző, de totálisan hamis vigyorral, amit az ember akkor vág, ha menteni próbálja a nyilvánvalóan menthetetlent.
- Nyugi, semmi cikis dolog, ez nem az, aminek látszik! Én nem vagyok olyan kukkoló, mint mondjuk Mirol… - jelentem ki a legnagyobb nyugalommal, adva a rendkívül átlagosat és lazát. Csak aztán kiborul a mögöttünk lévő vécéfülkéből Betty a varázslényfelügyeletről. Mert fél lábon, kevesebb mint egy négyzetméteren, a vécé fölött kaszkadőrködve nyilván nem tudta visszahúzni a bugyiját. Úgyhogy végigterül a mosdó kövezetén, s lassan, ahogy feleszmél a helyzetére és a társaságunkra, majdnem olyan vörös lesz az arca, mint a sexy, piros tangája. Még jó, hogy nem az a lefagyósan szégyellős fajta, egész vagányan vigyorog saját nyomorán - ami valljuk be, az enyém is. Sietősen pattan fel, néhány roppant határozott mozdulattal megigazgatja outfitjét, aztán egy szó nélkül, sehová se nézve, mint ha mi se történt volna, kiviharzik a helyiségből.
- Mondom, hogy nem cikis. Csak dugtunk - magyarázom a csúszás irányába kormányozva, és egy csibészes vigyorral a hajamba túrok fél kézzel, a tarkómnál.
Olyan rohadt unalmas az irodai munka. Azok találták ki, akik túl hitványak terepre menni. Általában mással csináltatom meg a papírmunkát - példának okáért akár pont Bettyvel - de vannak alkalmak, mikor nem tudom kikerülni, és a mai nap is egy ilyen. A nyomorult Szeszély annyira izgatja a főfejeseket, hogy engem is kezdenek belerángatni abba a pöcsölős nyomozásba, és muszáj mindenféle diáklányok vallomásain rágódnunk, meg emlékeket elemezgetnünk… Hát, engem más izgat.
- A szokásos hétfő, mi? - vigyorgom még szélesebben, és előveszem a pálcámat - mármint azt, amelyikkel valószínűsíthetőbben el bírom tüntetni a foltot a hófehér anyagról. De kudarcot vallok.
- Milyen rúzst használsz te? Kinyírtad az ingem. Kezdesz egyenlíteni a ruhák tönkretételével - sóhajtom színpadias sajnálkozással, aztán odaállok én is a tükör elé, hogy megigazítsam a hajamat meg a ruhámat, már amennyire kell. Csak egy cseppet zilált. Egyelőre feltételezem csupán a Melanie felől érkező rosszallást, de mivel az útjában állok, nem tud csak úgy kirohanni innen.
- Muszáj valamivel feldobni ezeket a rohadt unalmas irodai munkanapokat. Lefogadom, te is unalmadban menekültél ide. Ne mondd nekem, hogy mások nem csinálják - rángatom a vállam elegáns nemtörődömséggel, és megeresztek felé egy tenyérbe mászó vigyort.
- Na és, hogy telik az új év? - kérdezem, s felsejlik előttem annak az édes, szokatlan, kissé álomszerű reggelnek az emléke, amely első volt ebben az évben, és amelyet vele töltöttem. Nem tűnt fel eddig, de nem bánom, ha lesz még folytatása annak a különös útnak az életemben. Még akkor is, ha egy olyan vécés találkozáshoz vezet, mint a mostani.

 

edward
+16
colors
outfit

Igazából fél füllel  hallom csak meg a magyarázkodás szerű választ, ami igazából kínos és semmitmondó, pláne mikor kibukik mögüle a wc fülkéből az egyik kolléganőnk. Mélységes felháborodásom nem is akarom leplezni, undorral pillantok hol az egyikükre, hol meg a másikukra, de szólni inkább nem szólok semmit se. Vannak olyan helyzetek mikor nem kellenek a szavak és mivel úgy tűnik pont a finishre érkeztem, vagy franc se tudja elsült e bármilyen startpisztoly itt, az ismerős csaj összekaparja magát és gyorsan eliszkol mélységesen megvető pillantásom elől. Legalább távozni távozhatna elegánsan nem úgy, mint aki fülét farkát behúzza, de ami ciki az ciki, bárhogy szépíti is itt Nott a dolgokat.
- Aha. Szóval… csak… dugtatok.
Fújom ki a levegőt, míg ő bazsalyog magán, a helyzeten, tököm se érti min, mert valahogy felettébb nem tatom viccesnek. Valahol már én is kínosan érzem magam holott nekem aztán semmi közöm nincs semmihez se.
- Lehengerlő hogy ezt tudattad velem.
Nem lett volna szükség az információra, mert végül is pont eleget láttam hogy összerakjam a kirakós amúgy is elég egyszerű képét. Hogy oldjam a bennem fortyogó dühöt leguggolok a csap alá gurult rúzsért, amíg Edward bénázik egy kört hogy bűbájjal rendbe hozza szedett-vetett külsejét.
- A szokásos hétfő, mi?
Elengedem a fülem mellett a kérdést. Az a baj hogy cifra dolgok jönnének ki számon a hétfőre, ami nem épp teljes mértékben a hétfőre vonatkozna.
- Milyen rúzst használsz te? Kinyírtad az ingem. Kezdesz egyenlíteni a ruhák tönkretételével…
- Messze elmaradok egyesek mögött… - közlöm szárazon és felegyenesedek. – És legalább a slicced húzd fel, mert feltűnőbb mint a vörös rúzsom nyoma az ingeden.
Kioktató hangnemem csak még inkább csíp mint az anno Mirol képébe küldött lángnyelv. Mire abbahagyja a piperkőcséget én fordulok el tőle a tükör irányába. Kedvem lenne kifurakodni és jó messzire elhúzni innen, vagy hát onnan ahol ő van, de mivel befoglalja az egész ajtót erre esélyem sincs. Közelharcot meg nincs kedvem ma vívni vele ha nem feltétlen muszáj.
- Muszáj valamivel feldobni ezeket a rohadt unalmas irodai munkanapokat. Lefogadom, te is unalmadban menekültél ide. Ne mondd nekem, hogy mások nem csinálják.
- Nem tudom, én nem szoktam itt ha erre vagy kíváncsi. – kanyarintok vagy kettőt a rúzzsal az ajkaimon szélesen elegáns mozdulattal, s még időhúzás végett elpiszmogok egy pillanatot hogy idegesítse csak az aurort, hogy igenis teszek rá meg a kis afférjára. – De neked ezek szerint bejáratott helyed. Ha tudom nem zavarom meg a kis légyottodat. Mondd csak listát nem adnál hogy merre kefélsz még fűvel fával, csak hogy véletlen se botoljak bele egy újabb… ilyenbe?
Intek a félig nyitott wc ajtó felé, jelzésképpen. A harag azért kiül arcomra, mert van képe még mindig itt bájologni nekem. Persze… ő dicsőségnek könyvel minden ilyet el, ami amúgy kellően szánalmassá teszi a szememben. Férfiak…
- Na és, hogy telik az új év?
- Egész máig jól telt. – válaszolom savanyúan és a rúzsom lazán Edward felé dobom. – Nesze, ez a márkája, az ingedre meg keresztet vethetsz. Ez nem jön ki semmiből, haver.
Mutatok az ajkaimra, majd elindulok az ajtó felé remélve hogy odébb áll és kienged. De, mivel nem tudom megállni hogy ne, hát persze hogy én torpanok meg és egy kis gonosz mosollyal pillogok fel rá.
- Ne csodálkozz ha Mirol ingjén vagy nyakán is megtalálod. További jó szórakozást Brittany-val!
Valami B betűs a picsa neve de nem rémlik hogy mi pontosan, viszont nem is lényeges. Annyi biztos hogy innentől szét fogom szivatni minden úton és módon hogy majd Nottnak sírja el bánatát ha valaha szóba áll még vele egyáltalán.

to miss Melanie Hopkirk
2002. január




kalózmetálos vécézene

*Egy disznó vagyok, disznó módjára viselkedek és beszélek. Csúnya, rossz Eddie...*

Melanie szavaihoz hűen lehengerlően mosolygok, és azon gondolkodom, vajon mit gondolt volna, ha nem tudatom vele, mi történt. Ugyanezt. Legalább azt nem mondhatja, hogy megpróbáltam hazudni.
És mennyire kell oda az a csak! Mert ennyire igaz, nem sokat jelent az egész, nincs benne túlgondolás, se érzelem. Csak jó, mint egy szál cigi, egy jó pohár whisky, egy kiadós alvás…
- Messze elmaradok egyesek mögött… És legalább a slicced húzd fel, mert feltűnőbb mint a vörös rúzsom nyoma az ingeden.
- Remélem is - kommentálom elégedetten, de azért elrendezem azt a területet is.
- Nem tudom, én nem szoktam itt ha erre vagy kíváncsi.
- Ha szokásod lenne, arra mindenképpen kíváncsi lennék . Ki kéne próbálnod… - célozgatok, persze tudom, hogy zárt ajtón dörömbölök - de egy idő után csak kinyitja, mert pontosan tudom, hogy mennyire kitartó és idegesítő tudok lenni. Ő pedig ki is hozza belőlem. Az a mozdulat, ahogy a vörös az ajkait éri, iriggyé tesz. Lennék én a rúzs helyében…
– De neked ezek szerint bejáratott helyed. Ha tudom nem zavarom meg a kis légyottodat. Mondd csak listát nem adnál hogy merre kefélsz még fűvel fával, csak hogy véletlen se botoljak bele egy újabb… ilyenbe?
- Ezt sajnos nem tudom garantálni, a hely mindig változik, nehogy elunjam. De nem lenne véletlen, ha direkt botlanál belém… - ütöm tovább a hideg, viccesen rideg és kemény vasacskát. Csak fel kell forrósodnia egyszer, hogy passzoljon az izzó piroshoz. Azok az ajkak már lángolnak, és ez akkor is mond valamit, ha a közülök hangzó szavak valami mást igyekszenek közölni serényen. Kiütközik valahol az a belső tűz, még akkor is, ha egyelőre féltékenység és harag fűti. Teszek rá még, nem félek a lángoktól.
- Egész máig jól telt. Nesze, ez a márkája, az ingedre meg keresztet vethetsz.
Szinte felhívás keringőre, én pedig kapok is az alkalmon. Nem vagyok egy nagy kviddicsező, de fogónak azért elmennék a reflexeimmel. A kis pálcikát könnyedén kapom markomba, de nem a rúzst magát tanulmányozom át, hanem a nyomához hajolok közelebb. Melanie ajkaihoz. Sokkal, sokkal közelebb.
- Ez nem jön ki semmiből, haver.
- Csókálló, mi? Hiszem, ha látom. Bizonyítsd... - dörmögöm halkan, egészen közel az arcához hajolva, provokálva még egy kicsit. Saját szám apró puszit formál, cukkolva cuppant egyet valahol az orra előtt, a levegőben. És nagyon kell igyekeznek, hogy ne jusson eszembe az a szaunabéli rettentő forró csók, mert ott bizony késpengén táncoltunk, és csak egy hajszálon múlt. De az is “csak” alkalom lett volna. És ezt az izzó szempárt, vörös ajkat és kivirult arcot látva tudom, hogy jól döntöttem. Van, akinél a “csak” nem elég.
- Ne csodálkozz ha Mirol ingjén vagy nyakán is megtalálod. További jó szórakozást Brittany-val!
- Nem így hívják - javítom ki tenyérbe mászóan kedvesen, nem mintha biztos lennék a csaj nevében. - De valami B betűs - teszem hozzá színpadias elismeréssel a szándékoltan félszeg dicséretet.
- És mivel nálam van ez a gonosz kis tárgy, nem biztos, hogy ezután Mirol fogja élvezni a nyomát. Mit adsz a zálogért cserébe? - kérdezem cukkolódva, és ha esetleg megpróbálná elhalászni a kezemből, jó magasra tartom a sminkeszközt. Kíváncsi vagyok, vajon magassarkú van-e a lábán, bár ha nem hajolnék az arcába, az is csak ahhoz volna elég, hogy pofon vágjon, a magasra nyújtott rúzst még akkor se érné el.
- Valami jót találj ki, különben nálam marad - teszem hozzá ismét tenyérbe mászóan angyalian. És én még azt hittem, Betty lesz az, aki ma feldobja az unalmas, irodai munkanapot...

 

edward
+16
colors
outfit

Csak gunyoros hümmögés hagyja el ajkaim arra tényre, hogy érdekelné mik is a bevett szokásaim. Hát persze hogy… Valójában azért mindketten tudjuk, erre egyre kevesebb és kevesebb esélye van a viselkedésével. És ha már volt olyan ostoba és elszalasztotta az első és meglehet egyetlen alkalmat szilveszterkor hát főhet is miatta a feje.
- Ezt sajnos nem tudom garantálni, a hely mindig változik, nehogy elunjam. De nem lenne véletlen, ha direkt botlanál belém…
- Direkt sose tenném és az ilyen véletleneket is szeretném elkerülni, bocsi….
Vetem oda flegmán, miközben a villogó melegkék pillantásának kereszttüzében cseppet sem zavartatva magam frissítem fel külsőm, hogy aztán felé dobjam a rúzst, amit ügyesen el is kap. Nem nagy szám ez egy aurortól, de az kissé rosszul esik hogy még csak a keze ügyébe se pillant.
- Csókálló, mi? Hiszem, ha látom. Bizonyítsd...
Naná hogy az utamba áll és naná hogy tenyérbemászóan hajol felém. Így magassarkúban plusz tíz centivel könnyen el is érhetne de míg ő felém hajol én meg hátrébb, egész pontosan el tőle. Csak a kezem emelem fel és fricskázom orrba, hogy vegyen vissza az arcából… szó szerint.
- Bizonyít neked a halál! Kanos maradtál? Hívjam vissza Bridgette-et? Mert itt más női bugyit nem fogsz látni biztosan…
Közlöm felháborodottan, mert lehet Nott kifejezetten szereti ha valaki készségesen teszi amit kér, de összekever a vörös tangás libájával. Annyi nyugtat, hogy legalább Henry említése felbosszantja annyira, hogy rögvest védelmébe vegye a légyottját, mintha csak jelentene számára valamit.
- Nem így hívják! De valami B betűs…
- Hmm, hívd mindet aranyomnak és akkor nem lősz mellé.
Vigyorodom el lenézően, mert az ilyesféle túlgondolt macsóknak amúgy is ez a bevett szokásuk.
- És mivel nálam van ez a gonosz kis tárgy, nem biztos, hogy ezután Mirol fogja élvezni a nyomát. Mit adsz a zálogért cserébe?
Cinikusan pillantok fel rá és már látom ahogy a keze emelkedne felfelé, hogy nehogy kikaphassam ujjai szorításából a kis aranyszínű sminket. Pöcsfej.
- Mirol majd innen élvezi a nyomát. – húzom el mutatóujjam az alsó ajkam alatt miközben gonosz mosolyt próbálok elfojtani. Jó látni a pókerarca alatt ordító sárkányt, akit felpaprikázok folyamatosan.
- Valami jót találj ki, különben nálam marad.
Vállat vonva fürkészem tovább, mintha csak bele akarnék látni. Valójában újabb fogást keresek egy újabb találat beviteléhez. Nem adom meg neki az örömöt hogy belemegyek az ostoba játékába. Ehhez korábban kellett volna felkelnie.
- Tudod mit? Maradjon. Van még öt másik belőle otthon. Díva névre hallgat ha esetleg keresnéd. Jó ajándék a területmegjelölésre. Elegánsabb mint a lénygondozós csajod parfümje, ami tutira valami olcsó pacsuli lehet, mert rettentő büdös…
Sóhajtok és ujjam az ajtó kilincsére fonódik rá. Nem tehet róla hogy elfuserált szar ízlése van és arról se hogy ilyenek jutnak neki. Mondjuk az hogy ilyenekkel beéri és itt… végül is ez már inkább őt minősíti. Ennek fényében nem is bánom, hogy szilveszter óta nem keresett. Szóval mennék én, csak hát kétajtós szekrényként elállja az utat. Várakozón dobolok, hátha észreveszi magát.
-Legközelebb örülnék ha nem az én ügyosztályom mosdójában enyelegnél. Azt hittem elég nagy a minisztérium kettőnknek…
De tévedni emberi dolog…

to miss Melanie Hopkirk
2002. január




kalózmetálos vécézene

*Egy disznó vagyok, disznó módjára viselkedek és beszélek. Csúnya, rossz Eddie...*

Látványosan szomorú arcot vágok, mikor az elkerülésemet ecseteli. Magamban persze nem búslakodom. Engem csak az tud elkerülni, akinek engedem. És ez a nő… Ez nem úsz meg olyan könnyen. Bár a mai találkozót időzíthettük volna szerencsésebben is. De a balszerencse is szórakoztatóbb a semminél.
- Bizonyít neked a halál! Kanos maradtál? Hívjam vissza Bridgette-et? Mert itt más női bugyit nem fogsz látni biztosan…
Az arcomon eluralkodik egy fajta “Kihívás elfogadva!” üzenet, de végülis nem váltom most azonnal valóra, mert nem szoknyában van, hogy megMarilynMonrózzam, és a derekánál sem lesek be, mert akkor pofonmagasságba kellene hajolnom.
- Hmm, hívd mindet aranyomnak és akkor nem lősz mellé.
- Oké, Hopkirk - mondom, szándékosan megnyomva a nevet. Érezze csak, hogy ő nem egy puszta “aranyom”.
- Mirol majd innen élvezi a nyomát.
- Én már most élvezem - kapok a szívemhez színpadiasan, megjátszott szenvedéssel, mintha a gonosz kis szavak formázása nem állna jól e rúzsos ajkaknak. Pedig de. Csókolni bárki tud, de a megfelelő szavakat előcsalni nehezebb, és szórakoztatóbb.
- Tudod mit? Maradjon. Van még öt másik belőle otthon. Díva névre hallgat ha esetleg keresnéd. Jó ajándék a területmegjelölésre. Elegánsabb mint a lénygondozós csajod parfümje, ami tutira valami olcsó pacsuli lehet, mert rettentő büdös…
Körbeforgatom ujjaim között a rúzst, szinte rajongva. Tudván, hogy hol járt ez annakelőtte, biztos vagyok benne, hogy megtartom. Bár, azt nem garantálom, hogy érintetlen marad, és a nő szavai szülnek bennem egy ötletet.
-Legközelebb örülnék ha nem az én ügyosztályom mosdójában enyelegnél. Azt hittem elég nagy a minisztérium kettőnknek…
- De kicsi a világ - hajolok még egyszer közelebb hozzá, aztán elegánsan odébb állok az útból, hogy végre elviharozhasson, ahogy gondolom egész idáig is arra vágyott.
Én még maradok. Bámulom kicsit, ahogy az ajtót, ahogy gonosz mód becsapódik utána, aztán tekintetem csibészes vigyorral előbb a fehér falicsempére, majd a kezemben vöröslő rúzsra fordítom. Arra a csodás, lemoshatatlan, csókot, mindent IS álló, figyelmet mágnesként vonzón izzó színű rúzsra. És lepattintom a kupakot. A szép, fehér csempére kerül egy eltávolítatlan, jókora szívecske, átlőve egy tollas kis nyíllal, benne pedig két betűvel:
M+E