Váratlan üzenet Miss Hopkirknek

to miss Melanie Hopkirk
2002. január




Nagyon dallamos kiabálás

*Egy disznó vagyok, disznó módjára viselkedek és beszélek. Csúnya, rossz Eddie… 18+*

Melanie Hopkirk kisasszony nyilván nem számított rá, hogy az ügyosztályán, ahol még jónéhány munkatársa is tartózkodott éppen, egy bagoly fogja meglepni. Jellegtelen kis kuvikocska volt, valami kölcsönzött példány, egyetlen, piros borítékkal a csőrében. Nem is szállt le, épp csak a nő elé pottyantotta a tűzvörös borítékot az íróasztalra, majd sietősen (talán tudva, mi következik, és az elől menekülve) elsuhant a nyitott ajtón át. A boszorkány persze megpróbálhatja felkapni a máris szájat formáló borítékot, és berohanni vele mondjuk a legközelebbi, privát helyiségbe, de a mágikus üzenet egyrészt jó hangosan beszél, másrészt a szavak között esetlegesen még megharapni is van ideje azt a csinos, kecses kis kacsót apró kis papírfogaival. Persze nem lehetetlen vállakozás, hogy eltávolítsa az illetéktelen fülek elől, épp csak nem is egyszerű. A hang, amin harsog, nyávogós és elváltoztatott, de felismerhetően mégiscsak férfihang, és nagy eséllyel kikövetkeztethető a hölgy számára, hogy ki küldte. Ki más is lehetne ekkora állat...

“ Kérjük Hopkirk kisasszonyt a Mágiaügyi Minisztérium Emberi Erőforrással foglalkozó osztályának nevében, hogy azonnal tisztázza a hamis és minden bizonnyal teljesen légből kapott, féltékenységből terjesztett pletykákat, amik mostanában napvilágot láttak róla, és mindenféle tisztességes, becsülettel dolgozó munkatárs-ak-ról. Egyes auroroknak munkaidejükben fontosabb dolga is van, mint azt bizonygatni, hogy keményen dolgoznak. Munkaidő után persze maradnak lelkes rajongói. Nem muszáj ezeknek hazugságoknak lenni...“

Ezt harsogja a boríték, és a végén még vigyorog is, mielőtt cafatjaira tépné magát. El is kezdi, félig szétcincálta már az anyagát, de megtorpan hirtelen, és halkabban, majdnem suttogva még hozzáteszi:

“Oh, és utóirat… Remélem, te is élvezted a rúzs nyomát…”

Kacsint a boríték, aztán illetlenül közel pattan, egészen a kisasszony arcába, és dob egy pofátlan cuppanóst. Utána most már tényleg tépett-rágott szélű, szívecske formájú cafatokra eszi magát, és beteríti elsősorban a címzettet, meg azon túl mindent, ami épp a környezetében van.

 

edward
idgaf
outfit

Négy nap telt el, mire a az irodám folyosószakaszán lévő női Wc-t sikerült átcsempéztetni egy hozzáértő varázslóval az építész részlegből. Négy rohadt napig kellett nézem nekem és minden más munkatársamnak is azt az ocsmány, nagy, vörös nyíllal átlőtt szívet benne a nevem kezdőbetűjével és Nottéval. És négy rohadt hosszú napig ment a végtelen terjengő pletyka.
Ha tudom ezt nem hagyom ott annál a seggfejnél a rúzsomat. Ha tudom ezt, hogy egy dedós ötéves kisgyerek szintjére süllyed lehet belefojtom ott helyben abba a Wc-be ahol megdugta Britney-t. Fogadalmam és szándékaim ellenére nem jutottam el oda, hogy a vörös tangás csaj orra alá borsot törjek, de miután bejött jó pár határidős munka örültem ha nap végére hazaestem s egy pohár bor társaságában egy kád forró fürdőt élveztem ki majd aludtam is.
De a pihenés minden részlete felületes maradt, ma is már a negyedik kávém iszom és csak fél füllel hallgatom a munkahelyi pletykákat, amik végre nem a wc-témáról vagy rólam és Edwardról szólnak. Most épp maga a mágiaügyi miniszter a téma, hogy valami akciót szerveznek meg Dotty, a Szeszélyügyről Monstro kis kedvence és bénázásai de mindezt csakhamar félbeszakítja a beröppenő egyszerű kuvik piros borítékkal csőrében. Csak pislogni van erőm, mert a levél egyenesen engem céloz meg, hogy az amúgy is zseniális napom még élvezhetetlenebbé varázsolja.
Ha akarnám se tudnám megállítani, így mikor az asztalon előttem landol mindenki szeme láttára és életre kel, csak leharcolt sóhajjal simulok bele az elkerülhetetlen megaláztatás újabb formájába.
“ Kérjük Hopkirk kisasszonyt a Mágiaügyi Minisztérium Emberi Erőforrással foglalkozó osztályának nevében, hogy azonnal tisztázza a hamis és minden bizonnyal teljesen légből kapott, féltékenységből terjesztett pletykákat, amik mostanában napvilágot láttak róla, és mindenféle tisztességes, becsülettel dolgozó munkatárs-ak-ról. Egyes auroroknak munkaidejükben fontosabb dolga is van, mint azt bizonygatni, hogy keményen dolgoznak. Munkaidő után persze maradnak lelkes rajongói. Nem muszáj ezeknek hazugságoknak lenni...“
Érzem, ahogy minden egyes szempár rám szegeződik. Érzem a megdöbbenést, a szánalmat de még a megvetést is. Edward a mély, öblös hangját ugyan láthatóan próbálta álnevesíteni, de csak a stílus egyértelművé teszi számomra, és mindenki számára akinek nem egy doxy rágta meg az agyállományát, hogy ez a szeretetcsomag bizony tőle jött. És bár még messze a Valentin-nap a csábos piros boríték megint ugyanannyi pletykaalapot fog szolgáltatni a nem túl romantikus levélhez, mint eddigi firkálmánya.
- Baszki…
Szalad ki a számon, és lecsapom az asztalra a kávém, ami kissé ki is löttyen. Nem foglalkozom ér-e engem mert ebben a pillanatban a rivalló az arcomba úszik, nagyon-nagyon közel. Szavait csak nekem címzi ugyan lejebb véve a hangerőt de nem eléggé ahhoz hogy a közvetlen közelemben tartózkodók ne hallják kristálytisztán.
“Oh, és utóirat… Remélem, te is élvezted a rúzs nyomát…”
- Picsába is! Ami sok az sok!
Kiálltok fel hevesen és a szétszaggatott de még szív formát felöltő levéldarabok se hatnak meg. A lesújtó tekintetektől övezve pattanok fel. Nem érdekel az arcomra kiülő pír a szégyentől és a haragtól. Már reméltem hogy lecsillapszik a pletyka rólam, de persze Nott jóvoltából újabb kél szárnyra. Hát megalapozom hogy a szakításunk legalább ugyanolyan hangzatos legyen és szájról szájra terjedjen akárcsak az állítólagos együtt létünk.
Bemassírozok a liftek egyikébe, kipenderítve egy idősebb boszorkányt nem foglalkozva annak szitkozódásával, majd türelmetlenül nyomom be egymás után többször is a megfelelő ügyosztály emeletének gombját. Magamban elhordom Edwardot mindennek is. Mikor a bársonyos női hang bemondja, hogy Első emelet- titkárság, kirobbanok és félre lökdösök mindenkit az útból.
Nem kérdezek és a tiltakozó kiáltások ellenére rontok be a tanácsadói és panaszbejelentői irodába.
- Aljas, mocskos rágalom! Még hogy én és Edward No….
Végig se tudom mondani mert belerohanok a széles vállakba a még szélesebb hátba és kibillenve az egyensúlyomból hacsak el nem kap  a bent lévő valaki lazán elesek a lendülettől és a fényes márványkövön kötök ki.
- Picsába! Picsába! Picsába! Az egész rohadt héttel!

to miss Melanie Hopkirk
2002. január




Nagyon dallamos kiabálás

*Egy disznó vagyok, disznó módjára viselkedek és beszélek. Csúnya, rossz Eddie… 18+*

Én nem vagyok egy idétlen kissrác, akit csak úgy behívathat az igazgató rapportra. Voltam valaha? Sokszor hívattak mindenféle igazgatók, helyettesek, tanárok, kergetett végig Friccs a folyosón - csodálom, hogy a vén zacseszt soha senki nem átkozta le a picsába, szerintem igazából csak poénból hagytuk életben. Vannak emberek, akiket egyszerűen imádni való utálni.
- Mr. Nott, tisztában van azzal, hogy miért hívattam? - kérdezi a Hr-es nyanya köszönés helyett, amint belépek a kicsi szobába, és ahogy beszél, a ráncai hullámzanak, mint a Doveri szoros retkes hullámai. Hatalmas, piros keretes szemüvege mögül úgy figyel, mint egy kisminkelt varangy. A jelek szerint olyan öreg, hogy ő nem nyugdíjba megy innen, hanem koporsóba. Vagy szellemként is visszajár majd szarul végezni a munkáját, ismerünk erre más példákat is. Mindegy, én ugyan le nem ülök, hiába kínál egy reumás intéssel, inkább megállok az ajtónál, ahol remélhetőleg kiviszi a huzat az öregszagot.
- Sejtelmem sincs, drága. Én egy angyal vagyok - tárom szét a kezeim, azért egy elbűvölő mosoly kíséretében. Bárki arcát leolvasztanám ezzel a kisugárzással, de ez a vén szatyor olyan unottan és fásultan figyel, hogy elveszi a kedvem mindenfajta kedélyeskedéstől, és feladom egy bosszús, szemforgatós fintorral, hogy elbűvöljem.
- Na mér? - kérdezek vissza most már sokkal morcosabban, mert választ akkor se adok. Ha az összes lehetőséget felsorolnám, a satrafa tényleg itt múlna ki végelgyengülésben, valahol a felsorolás felénél. Lehet, hogy mégis bele kéne kezdenem? Tán még előbb szívrohamot kapna.
- Minden jel szerint Ön szexuálisan zaklatta, valamint intim közeledésre kényszerítette Miss Bernadette… - kezd mesélni a vénség gépies hivatali hangon, én pedig nagy sóhajjal veszem a levegőt, hogy megmondjam neki, a csajt se kell félteni, és biztos féltékenységből találta ki a “zaklatás” és “kényszerítés” részeket, de mindkettőnkbe belefojtják a szót.
- Aljas, mocskos rágalom! Még hogy én és Edward No….
Melanie Hopkirk úgy fut belém, mint egy gyorsvonat. Mondjuk, nem tud felborítani csekélyke rohamával, fél kézzel megállítom a rohamot, és meg is ragadom a kecses kacsót, hogy ne essen seggre az ajtóban.
- Picsába! Picsába! Picsába! Az egész rohadt héttel! - dühöng, mire a varangynak felszalad az egyik szemöldöke, én pedig halkan felröhögök, és egy elegáns mozdulattal egyensúlyába penderítem a lányt.
- Tudtam én, hogy egyszer belém esel - jegyzem meg kajánul, és kicsit távolabb húzódok, mielőtt lepofozna. Habár vicces lenne, ha ezt éppen itt, ebben a helyzetben, az emberi erőforrások megfegyelmezőjének szeme láttára tenné.
- Miss… Hopkirk - nevezi nevén az érkezőt a néni helytelenítő hangsúllyal, félig kérdésként. Aztán jobban kifejti, min értetlenkedik. - Megmagyarázná, mit művel itt?
Én most kivételesen nem szólok, csak vigyorgok kíváncsi-kínosan. Szórakoztató kis véletlen ez, mert azt hittem, hogy ő nyomott fel szivatásból, ezért küldtem azt a rivallót, hogy jöjjön ide. De úgy tűnik, Betty hitt a pletykáknak, és bosszúból vagy féltékenységből ő volt, nem is Melanie.
- Elmesélnéd, hogy a lényfelügyeleten dolgozó Betty és köztem  semmi sem történt? A csaj féltékenységből mindenfélét kitalál. Ez az elbűvölő hölgy pedig érthetetlen okokból nem hisz nekem... - bökök nyilvánvaló gúnnyal a vénlány felé, fél kezemet fájdalmasan a szívem fölé kapva, de az említettet egyelőre nem hat meg a műsor, és morcosan tolja fel ráncos orrnyergén a gagyi, műanyag keretes pápaszemet.

 

edward
idgaf
outfit

- Tudtam én, hogy egyszer belém esel
A hang, a mély öblös hang, melyet ezer közül is felismernék egyszere dobbantja meg a szívem és perzseli a vérem. A haragom újra előtör, mint egy régóta készülő vihar, s még az sem hat meg hogy Edward, minden dühöm tárgya, nem hagy elvágódni a földön. Elegánsan kap el, szinte játszi könnyedséggel ránt vissza a kacsómnál fogva, érintése nyomán forróság önt el a csuklómtól haladva fel a karomig. Nem tart sokáig ez, szinte csak másodpercek műve, és amilyen hirtelenséggel fog meg el is enged mert jól tudja, nem hagynám szavait megtorlatlanul. Nem foglalkoznék a közönséggel, de cseles férfi módjára hátrébb vonul, én pedig ott állok vele szemben mérgesen fújtatva, akár egy bika mely a vörös posztót látja vagy egy anyasárkány akinek a tojására akarnak rátámadni.
- Rohadt rosszul hiszed!
Sziszegem felé, mert ekkor már az íróasztal mögött kuksoló vénasszony is feltűnik egy homályosan zavaró foltként. Nem bírom őt, sose bírtam akárcsak azokat az öreg bútordarabokat, melyeket képtelenek itt lecserélni, mert akadékoskodó, régimódi az összes. Mondanám hogy van kivétel, de a saját anyám is ebbe a vérszívó bandába tartozik, és meglehet bizonyos formalitások terén még én magam is.
- Miss… Hopkirk! Megmagyarázná, mit művel itt?
- Én…
Kezdeném, de elakadok és Nott rögtön siet is a segítségemre hős gavallérként tetszelegve, bár a tenyérbemászóan sunyi ám sármos vigyora valami rosszra, nagyon rosszra enged következtetni.
- Elmesélnéd, hogy a lényfelügyeleten dolgozó Betty és köztem  semmi sem történt? A csaj féltékenységből mindenfélét kitalál. Ez az elbűvölő hölgy pedig érthetetlen okokból nem hisz nekem...
- Kitalálta volna?
Pillantok fel Edwardra cinikusan. Nagy labda pottyan váratlanul az ölembe, nagy aduász amit vagy beváltok és ki tudja mi lesz érte a megérdemelt büntetése vagy… kimentem. És akkor jön nekem eggyel. De akarom én hogy egyetlen Nott is tartozzon nekem?
A válasz egyértelmű és nyilvánvaló: abszolút nem. Nincs szükségem egyre se, bármennyire helyes, bármennyire rámenős, bármennyire… hatással van is rám. Lehet csak a dac beszél belőlem vagy a négy nap óta kísértő pletykaár, ami lépten-nyomon követ a legutóbbi kis incidensünk óta, de így-vagy úgy, elhatározásra jutok.
- Jobban is teszi hogy nem hisz, mert mindannyian tudjuk mennyire rámenős vagy minden kolléganődnél. Pont rajtakaptam őket asszonyom, és bár nem mondhatnám hogy Mr. Nott kényszerítette, mert ennél a résznél nem voltam jelen, az azonban biztos hogy a Winzengamot női mosdójában történt az eset, ahova véleten két tárgyalás között befutottam. Felháborítónak tartom továbbá hogy emiatt és más korábban történt hasonlóan kirívó esetek miatt semmiféle eljárás vagy erkölcsi és morális bírálat nem érte eddig még… Mr. Nott-ot.
Sötét, hűvös pillantást vetek felé.
- Mellesleg tartozik nekem egy rúzzsal is, amit becstelenül tulajdonított el és kidekorálta vele azt a bizonyos mosdót is. Tegnapra végeztek az építész kollégák a munkálatokkal, talán hallot róla.
Hadarom egy szusszra és kihúzom magam. Nem szép dolog árulkodni, nem is vagyok rá büszke, talán ezért is kerülöm azokat a világosan meleg égkék tekintetet. Ellenben úgy hiszem és érzem, jogos hogy végre fülön csípi valaki, bemártja mert azzal a félelmetesen nagy egójával csoda hogy be tud közlekedni ide, a tényleges munkahelyére. Meg talán rájön… velem nem érdemes szórakoznia.

to miss Melanie Hopkirk
2002. január




Nagyon dallamos kiabálás

*Egy disznó vagyok, disznó módjára viselkedek és beszélek. Csúnya, rossz Eddie… 18+*

- Rohadt rosszul hiszed!
A dühe igazol. Legalábbis megmutatja, hogy van ott bőven tűz, ahonnan ez jön, és a tűz az tűz, mindegy, mi táplálja. Aztán csak hallgatok.
- Kitalálta volna?
Színpadiasan a szívemhez kapok, mikor visszakérdez. Kezébe adtam a sorsomat, és ez a kíméletlen femme fatale, ez a kegyetlen végzet asszonya pofátlan élvezettel hajította a földre, de még jól meg is tapossa, páros lábbal, azzal a kurvadrága, kurvacsinos magassarkújával.
- Jobban is teszi hogy nem hisz, mert mindannyian tudjuk mennyire rámenős vagy minden kolléganődnél. Pont rajtakaptam őket asszonyom, és bár nem mondhatnám hogy Mr. Nott kényszerítette, mert ennél a résznél nem voltam jelen, az azonban biztos hogy a Winzengamot női mosdójában történt az eset, ahova véleten két tárgyalás között befutottam. Felháborítónak tartom továbbá hogy emiatt és más korábban történt hasonlóan kirívó esetek miatt semmiféle eljárás vagy erkölcsi és morális bírálat nem érte eddig még… Mr. Nott-ot.
- Aljas rágalom - sápítozom rettentő hamisan, a nyanya meg az íroasztalra könyökölve fogja a fejét.
- Mr. Nott kellemetlenül gyakori vendég itt - javítja ki rezignáltan Hopkirk panaszáradatának erre vonatkozó részét, én pedig a szememet forgatva dőlök a falnak, keresztbe fonva a kezeim. Persze, hogy folyamatosan behívogatnak ide, meg irkálnak ilyen-olyan figyelmeztetéseket, de mit csinálnak velem? Ha elküldenének, három ember is kevés lenne, hogy elvégezze a munkámat. Pontosan tudom, hogy nem mernek kirúgni, megéri nekik elviselni a természetem.
- Na és hogy van a kisunokája, Mrs. Maybelle? - kérdezem bizalmaskodó, tenyérbe mászó hangnemben, tudván, hogy persze süket fülekre találok.
- Még nem nagykorú, Mr. Nott, és ha az lesz majd is óva intem az iránta való érdeklődéstől - mondja az öreglány még robotikusabb hangon, én pedig  továbbra is derűsen viselem a lángokat, amikkel Mel jól beéget. Kinek kellenek tizenhét éveske kislánykák, mikor itt van nekem egy igazi nő?
- Mellesleg tartozik nekem egy rúzzsal is, amit becstelenül tulajdonított el és kidekorálta vele azt a bizonyos mosdót is. Tegnapra végeztek az építész kollégák a munkálatokkal, talán hallot róla.
- Egy mestermű volt, és te tönkre tetetted. Nincs érzéked a művészethez - sóhajtok bőven eltúlozva a gúnyolódást.
- És egyébként ha erről hallott, hallhatott arról is, hogy szilveszterkor...
- Köszönjük, Mr. Nott, ne térjünk el a tárgytól - pirít rám a varangy, én meg pofákat vágok, most őszinte szemtelenséggel, nem is titkolom megvetésem és kelletlenségem.
- A szokásos eljárás alapján kötelezően meg kell hallgatnia a Minisztérium munkahelyi románcaira, valamint kollégák közti illendőségekre vonatkozó öt órás hangfelvételt. És Önnek is, miss Hopkirk, ugyanis valóban, hallottunk bizonyos… Kényes ügyekről. Pofonokról, italozásról, miegymás - fordul mintegy mellesleg a banya a jelenlévő boszorkány felé.
Még gondolkodom rajta, meginvitáljam-e Hopkirket, hogy együtt üljük végig az “előadást”. Amúgy még soha, egyszer se hallgattam meg a kötelező anyagot. Simán ki lehet kerülni ezt az időpazarlást egy kis százfűlé főzet és Jim kombinációjával. De ha már egyszer valóban alávetem magam a büntetésnek, az ezzel a nővel legyen, és jól piáljunk is be alatta. De tekintve az arckifejezését, majd később vetem fel az ötletet.
- A jelenlegi feszült helyzetre tekintettel nem kötelező még a mai napon túlesniük ezen, március hónap végéig kötelesek teljesíteni. Elmehetnek - teszi hozzá úgy megnyomva az utolsó szót, hogy az szinte kilök minket az ajtón. Nem vesztegetem tovább az időm, egyébként is fedett akcióra kell felkészülnöm, és ahhoz észnél kell lennem.
- További szép napot, Hopkirk - vigyorgom még hátra, aztán méltósággal vert seregként lépek a menekülés mezsgyéjére.

 

edward
idgaf
outfit

Olyan hamisan cseng az az aljas rágalom , akár egy furkász vallomása hogy köze nincs az ezüsthöz. Gunyoros kis mosollyal díjazom a próbálkozást, ami láthatóan nem jön be, nemcsak nálam a bírónőnél se. Sőt, olyannyira szórakoztató a helyzet, hogy már nem is bánom hogy belefutottam Nottba, mert talán sose élvezhettem volna ki ahogy a nyálas próbálkozásai sorra kudarcba fulladnak. Sőt mi több, úgy peregnek le a vén nyanyáról mint egy remekre szabott leperex bűbájról az esőcseppek. Szó nélkül hagyom a művészethez való hozzáértésem sértegetését, mert gyerekes visszatámadása egyre kevésbé irritál immár.
Arra viszont eltűnik arcomról a kedélyes mosoly, mikor a szilveszter kerül említésre. Mi köze van annak bármihez is? Ott nem voltam minősítésben, nem Wizengamot-tagként voltam jelen, bassza meg. Nekem már nem is lehet életem?
- A szokásos eljárás alapján kötelezően meg kell hallgatnia a Minisztérium munkahelyi románcaira, valamint kollégák közti illendőségekre vonatkozó öt órás hangfelvételt.
Elégedetten kuncogok, mert belegondolva Edward hozzáállásába ez méltó büntetés neki, már ha valóban van, aki felügyeli.
-…És Önnek is, miss Hopkirk, ugyanis valóban, hallottunk bizonyos… Kényes ügyekről. Pofonokról, italozásról, miegymás…
Megfordul velem a föld egyszer majd kétszer mire felfogom mit is jelent ez és kikelve magamból lépek az ítélethozó aszatala elé.
- HOGY MI?
- A jelenlegi feszült helyzetre tekintettel nem kötelező még a mai napon túlesniük ezen, március hónap végéig kötelesek teljesíteni. Elmehetnek…
- De… ez.. ez... ez abszolút igazságtalan! A szilveszternek semmi köze…
- További szép napot, Hopkirk!
Életem megrontójának mély, öblös hangja szakít félbe és kénytelen fordul a fejem felé, mert a hangszínében van valami amivel saját zöldesbarna íriszeimnek is meg kell győződnie. Mégpedig, hogy vigyorog, élvezettel hogy engem is behúzott a csőbe a doxy robbanós segge végébe.
- Még visszajövök!
Sziszegem a nőszemély felé feltartott mutatóujjal, majd a sietősen távozó férfi után vetem magam. Nem kell két perc hogy beérjem még mielőtt a liftgombot megnyomhatná és elé állok. Arcomról meg se próbálom eltüntetni a felháborodást, és minden egyes szavamnak nyomatékot adok ujjammal a mellkasát böködve.
- Azt hiszed ennyi? Csak úgy lelépsz? Van képed neked rivallót küldeni amit az egész ügyosztályom hall és amibe lejáratsz engem? Ráadásul abba felelősségre vonni engem, hangsúlyozom engem, mikor te vagy az aki nem adod vissza a tulajdonom, kimázolod vele a mellékhelyiséget és pletykálsz a szilveszterről, mikor ott nem is munkakörben voltam jelen? Hogy van még bőr a képeden?
Ugyan költőinek szánom a kérdést, de tudom hogy lehurrogva kimenti ez alól is magát valami frappáns megszólalással. Kicsi vagyok, azt hiszi basáskodhat felettem, de ehhez nem kelt fel elég korán. Se ő se senki más.
- Mikor mész meghallgatni azt a szart? Mondj egy napot vagy hetet vagy hónapot. Mindegy! Csak kerüljük el egymást, jó?
Nem akarom hogy könyörgő legyen a hangom, de kicsit talán az a hisztérikus hangszín mellett. Úgy hiányzott ez az öt órás szarrágás mint egy jól irányzott büdös pofon. Csakhogy ezt Edward érdemelte ki, nem pedig én…

to miss Melanie Hopkirk
2002. január




Nagyon dallamos kiabálás

*Egy disznó vagyok, disznó módjára viselkedek és beszélek. Csúnya, rossz Eddie… 18+*

Még az se bánom, hogy én megint kikaptam. Melanie dühöngése minden macerát megérően szórakoztató, különösen azután, hogy olyan orvul beárult. Ő rántott be engem vagy én őt? Mindegy. Újabb közös program, és azt veszem észre, hogy mindegy is igazán, mi az a program. Családias karácsonyi reggeli, vagy egy oktatófilm munkahelyi zaklatásról - nála egyre megy, csak ő legyen.
Azért persze megpróbálok kereket oldani előle, meg a gyilkos haragja elől, hiába.
- Azt hiszed ennyi? Csak úgy lelépsz? Van képed neked rivallót küldeni amit az egész ügyosztályom hall és amibe lejáratsz engem? Ráadásul abba felelősségre vonni engem, hangsúlyozom engem, mikor te vagy az aki nem adod vissza a tulajdonom, kimázolod vele a mellékhelyiséget és pletykálsz a szilveszterről, mikor ott nem is munkakörben voltam jelen? Hogy van még bőr a képeden?
- Mert ha szépen kérem, eljöttél volna? - kérdezek vissza úgy, hogy a hangsúlyból kiérezheti, van egy erős sejtésem a válaszról.
- Így is csak a Rád vonatkozó pletykákat igyekeztél megcáfolni, nem igaz? Amiket amúgy NEM én terjesztettem el. Voltak ott még egypáran azon a partin, és nyilván Betty is jól felhúzta magát a kis falfirkámon - célozgatok jelentőségteljesen. Igen, abban szinte biztos vagyok, hogy ha már engem felnyomott, Melanie-nak is keresztbe tehetett éppen egy kis árulkodással, mikor látogatást tett a Humán Erőforrásosoknál.
- Én nem mondtam senkinek egy szót sem. Azt te csináltad - intek fejemmel hátra, az utálatos iroda felé, utalván az előbbi beszámolójára.
- Mikor mész meghallgatni azt a szart? Mondj egy napot vagy hetet vagy hónapot. Mindegy! Csak kerüljük el egymást, jó?
- Próbálkozz - mosolyodom el gonoszan, amolyan “Kihívás elfogadva!” képpel, és ezt meg sem próbálom véka alá rejteni. Mielőtt angolosan távoznék, és magára hagynám, szavak nélkül, magamban ott helyben megesküszök, hogy ha kell, minden nap végigülöm azt a vacakot, egészen amíg nem sikerül vele is összefutnom. És tudom, hogy az is rohadt jó szórakozás lesz. Ahogy mindig.

Köszi a játékot! 

 

edward
idgaf
outfit

- Mert ha szépen kérem, eljöttél volna?
Ostoba egy kérdés, látom is rajta hogy jól tudja mi a válaszom rá. Nem. Nagyon nagyon nagyon nagyon nem. A hangsúlyából is kiérződik a sértettség, amivel nem is tudok és nem is akarok mit kezdeni.
- Így is csak a Rád vonatkozó pletykákat igyekeztél megcáfolni, nem igaz? Amiket amúgy NEM én terjesztettem el. Voltak ott még egypáran azon a partin, és nyilván Betty is jól felhúzta magát a kis falfirkámon
Na igen…. már megint ugyanoda lyukadunk ki. Olyanok vagyunk mint egy elcseszett búgócsiga, ami újra és újra visszatér oda, ahonnan indult. A rohadt Bettyhez meg Nott falfirkájához. Nem tudom a kettőnek jelentős köze van-e egymáshoz, ahogy jelen esetben ő állítja vagy mindössze a véletlenek összjátéka, de akár így akár úgy, valaki vérezni fog az eset miatt és a sértett hiúságom végett. Így csak mint egy dáma felszegem az állam dacosan, próbálva elfedni a sebezhetőségem és az engem ért találatokat.
- Én nem mondtam senkinek egy szót sem. Azt te csináltad…
Ahogy fejével az iroda felé bök beugrik, hogy vissza kellene mennem kimagyarázkodni magam, de se kedvem se energiám nincs a rút banyához. Így hát csak megvetően pillantok újra Edward sármos arcába, amin talán némi ellenszenvet fedezek fel. Talán bántania kellene ennek, de most, hogy még tombol bennem a harag nem tud érdekelni, sőt… kicsit kifejezetten örülök.
- Már ecsetelted volna a szilveszterünket, szóval ne add itt az ártatlant, seggfej…
Nyomom meg az utolsó szót de csak halkan hogy ha valaki fülelne se hallja meg. Inkább rákérdezek a büntetés végrehajtásának terveire, de persze egyenes választ erre se kapok. Miért is adna? Miért is könnyítené meg az életem?
- Próbálkozz…!
Összeszűkül vészjóslóan a szemem és felé lépek, pont elé. Már nincs kedvem böködni inkább csak fenyegetően meredek rá.
- Tudod mit? Fogok is. És tudod mit még? Kibaszottul szétszedem a „csak dugni” való lotyódat, hogy sírva keressen másik munkahelyet a vörös tangájával együtt!
Bár gondolom őt ez nem hatja meg, mert nem viseli sorsán annak a csókos szájú szajhának a sorsát, de most majd emberére akad ő is meg Nott is ha rászállok és kicsinálom. Lendületből fordulok úgy, hogy hajam az auror arcába csapjon egy képletes pofonként és a pont kinyíló liftbe beszállva megnyomom a Misztériumügyi főosztály gombját. Nem várom meg Nott-ot, majd talál magának egy másik liftet, vagy mosdót vagy azt amit vagy akit akar, ahol és aki elszórakoztatja és lehűti magát, már ha egyáltalán tudja.

Köszöntem!