Gabriel Milton

GABRIEL MILTON

"Sentiment is a chemical defect found in the losing side."

Alapok

Jelszó || Everman
Teljes neve || Gabriel Francis Milton
Így ejtsd a nevemet || Gébriel (Frenszisz) Milton
Nem || Férfi
Születési hely, idő || London; 1962. november 3.
Horoszkóp || Skorpió
Kor || 39
Vér || Sárvérű
Munkahely || Mágiaügyi Minisztérium, Aurorparancsnokság

A múlt

Villanás. Robbanás. Földbe csapódás. Sötétség.
Sikítás. Csak ezt hallom a távolból. Egy női hang sikít, de egyelőre nem érzékelek semmit ezen kívül. Megpróbálok megmozdulni, de csak úszok a sötétséggel, nincs körülöttem semmi, így arról sem tudok megbizonyosodni, hogy kié a hang és segítségre van-e szüksége. A távolban robbanás hangjai hallatszódnak. Háború van. Ott kéne lennem, megvédeni az ártatlanokat, megölni azokat, akik megérdemlik. Az erőszak semmire sem lehet megoldás. A hang elhal, ismét a némaság veszi át az uralmat. A sötétség mindent bekebelez.
Lassan nyitom ki a szemem, a fény szinte elvakít. Az érzékszerveim egyesével kezdik meg a működésüket, így bár időbe telik, hamar felismerem a helyet. Egy szobában vagyok, mellettem bájitalok egy asztalon. Felismerem a színeiről, fájdalomcsillapító, nyugtató, csonttörés forrasztó. Mozdulok, de hamarosan minden testrészem átjárja a fájdalom. Felszisszenek, de több hangot nem adok ki magamból. Nem hallhatják meg, hogy gyenge vagyok, nem addig, amíg meg nem tudom, hol vagyok. Nem sokkal később egy nő tér be a szobámba.
- Hát, felébredt? – kérdezi, először idegennek tűnik a nyelv, de aztán rájövök, hogy oroszul beszélnek hozzám. De hogy kerülök én egy olyan területre, ahol oroszul beszélnek? – Feküdjön vissza, nem szabad még felkelnie. A doktor úr hamarosan ideér, és meg fogja vizsgálni a sérüléseit.
- Mennem kell – nyögöm ki, és megtagadva az idősebb hölgy kérését. – A társaim már várnak rám.
Aggódva néz rám. Miért? Nem hiszem, hogy a sérüléseim ezeket váltaná ki belőle. Érzem, ahogy árad belőle az aggodalom. Eddig egy embernél éreztem csak ilyet, de azt nem tudom megmondani ki volt. Próbálok visszaemlékezni az arcára vagy a nevére, de nem megy.
Nincs időm ezzel foglalkozni, mennem kell. Később ráérek gondolkodni rajta, most meg kell találnom a pálcámat. Összeszorítom a fogaimat, nem kell senkinek sem látnia, hogy mekkora fájdalmaim vannak. Ezekkel most nem érek rá foglalkozni.
- Feküdjön vissza! – hallom az erőteljesebb utasítást, majd látom villanni a pálcát.
Gyorsan számításba veszem a lehetőségeimet, és rájövök, hogy ha minden simán is megy, a nőnek akkor is van lehetősége megátkozni, de ha neki nem is, biztos nincs egyedül. Kelletlenül ugyan, de leteszem a fenekem arra az ágyra, mire a nő megnyugszik, elrakja a fegyverét.
- Jó fiú, most pedig aludjon még egy kicsit, hogy minél előbb felgyógyuljon, és ne nyöszörögjön álmodban.
Nyöszörögjek? Ez meg miről beszél, én biztos nem szoktam nyöszörögni, ezt ő is megmondhatja. Igen, de ki az az ő? Halványan derengeni kezd egy alak, de nem tudnám megmondani, hogy ki az, aki mellettem áll egy téli napon egy ház nappalijában.
Egy pohár vizet kapok, meg a nyugtató bájitalt. Na, azokat én meg nem iszom, ez biztos. Nem lesz az a szép szó vagy akarat, ami lenyeletné velem. Enélkül is elnyom az álom pillanatok alatt.

Arctalan alakok tartanak felém, és én hiába keresem a pálcámat, nem találom. A kutyáim sincsenek az oldalamon, így kénytelen vagyok a saját öklömmel megvédeni magam. Nem látom a támadó szándékot, de persze messze vannak még hozzá, és van ott egy kislány is, aki hirtelen megindul felém. Érzem, ő nem fog bántani, mikor átöleli a lábamat, akkor valahogy megnyugszom. Visszaölelném, de ahogy lenézek rá, nem látok mást csak véres testrészeket, amik kikandikálnak a ruhái alól. Felüvöltök, és ezzel egy időben fel is riadok.
- Már azt hittem, hogy el kell kábítani, vagy le kell fogni magát.
Ezúttal nem egy nő, hanem egy férfi áll az ágyam mellett, és nem olyan kedvesen próbál meg maradásra és nyugalomra bírni. Az ő kezében ott van a pálca arra készen, hogy elsüssön egy átkot. Remek, az enyém még mindig nincs meg. Nem tudom hol vagyok, nem tudom mikor vagyok, és lassan kezdem azt gondolni, hogy nem tudom ki vagyok.
- Már azt hittük, hogy baj van, úgy kiabált – lép be a szobába a nő. – A férjem le akarta kötözni.
Félnek tőlem. Mi másért akarnának lekötözni. Ami viszont azonnal feltűnik, hogy akár mióta is vagy náluk, a szám és a testem nincs kiszáradva. Tehát valamilyen módon itatnak.
- Mit akarnak tőlem? – kérdezem. Tartok tőle, hogy talán túsz vagyok, vagy valamiért bosszút akarnak állni rajtam, és ez az előjáték. Meggyógyítanak, hogy aztán egy alapos kínzásnak alávessenek.
- Mi semmit – közli ridegen a férfi. – Ha rajtam múlt volna otthagyom, ahol megtaláltuk, de a feleségem ragaszkodott hozzá, hogy hozzuk haza.
Ott, ahol megtaláltak? Mit keresek én egy olyan helyen, ahol oroszul beszélnek? Nézzük csak, mi az utolsó, amire emlékszem… Egy megbízás, titkos. Csak én és Metzger, meg néhány különleges auror volt jelen. Valami titkos találkozót kellett biztosítanunk. De fogalmam sincs, hogy mi történt. Amnéziás lennék? Mi más magyarázná azokat az álmokat és dolgokat, amik mostanában történnek velem.
- Feküdjön vissza, még pihennie kell. Készítek egy kis levest.
Sóhajtok egyet, mert úgyse fogom megenni, tudom. Inkább itt helyben kábítsanak el, vagy öljenek meg, és nem lesz több gondjuk velem. Mozdulni és védekezni még úgysem vagyok képes eléggé ahhoz, hogy legalább két pálcás alakkal szembeszálljak. Jobbnak látom, ha inkább alvást színlelek, ezért a megfordulok. Közben azon gondolkodok, hogyan tudnék elszabadulni innen.

A könyvtár. A világ egyik legnyugodtabb helye, és mégsem hagyják az embert tanulni. Ennek a csajnak itt be nem áll a szája. Kicsit unottan és szigorúan nézek rá, de ez mintha neki nem is tűnne fel. Nem megy el, csak beszél tovább, amíg a könyvtáros le nem korholja a hangoskodás miatt. Azt gondolom, megérdemli, de tudom, hogy a későbbiekben ez vissza fog ütni rám. Valahogy érzem a zsigereimben.
Persze arcot most sem tudok társítani mellé, és nevet sem, ahogy az eddigi alkalmakkor sem. Nem tudom mennyi idő telik el, amíg ebben a kunyhónak hívott akármiben fogva tartanak. Vagy talán vendégül látnak? Mivel még mindig nem tudom mi történt velem, nem is igazán tudom eldönteni. Amiben biztos vagyok, hogy komolyan megsérültem, a fejemen is, mert nem emlékszem mindenre. A legtöbbször csak érzések törnek rám, az érzések pedig veszélyesek, könnyen elterelhetik a figyelmem.
- A doktor úr azt mondta, mikor nemrég itt volt, hogy most már jól van annyira, hogy elhagyhatja a házat. Meg kell erősödnie, de ehhez ennie kell.
- Nem, köszönöm. Hol van a holmim?
- A holmija? – néz rám értetlenül. – Ha a ruháira gondol, akkor azokat eldobtuk, legalábbis azt, ami megmaradt belőle. Még a nevét se tudjuk.
Befogadtak úgy, hogy nem ismernek, nem tudják a nevemet, semmit sem tudnak rólam? Ez nagyon szokatlan, és felettébb óvatlan. Az életükre is törhettem volna.
- No, jöjjön, megsétáltatom picit. A kert még talán messze van, de az ablakig biztos el tud menni.
Nem merek megkapaszkodni az idősebb nőben, mert félek tőle, hogy a súlyom alatt kicsit összeroppan. Aztán ahogy megemelkedek az ágyról, rájövök, hogy a hölgy talán jobb erőben van jelenleg, mint én.
- A doktor úr azt mondta, hogy olyan súlyosan megsérült, akármilyen bájitalt ad magának, akkor is napokig tart a felépülése fizikailag, amíg minden csontja összeforr.
- Mennyi ideje volt ez?
- Egy hónapja.
A nőre nézek, de leginkább a kíváncsiság miatt. Amilyen súlyosak voltak a sérüléseim, amennyire az első alkalommal fel tudtam mérni őket, örülhetek, hogy csak egy hónapja vagyok itt.
- Miért csinálja? – kérdezem, de választ nem kapok, ami nagyon boszant. Nem szeretem, mikor figyelmen kívül hagyják a kérdéseimet.
Elsétálunk az ablakhoz, ahol meglátom a havas tájat. Április van, de itt még mindig havas a környék. Hol a fenében lehetek?

Két nappal később már tényleg ki tudunk menni a szabadba. A férfi bundája van rajtam, meg valahonnan kölcsön kapott ruhák. Jobb erőben vagyok, bár a minimálisnál is kevesebbet eszem. Látom, mennyire eltűnt az izomzatom, látom, mennyire gyenge vagyok. A pálcámról kiderül, hogy már akkor sem volt nálam, mikor ez a házaspár megtalált. Felnézek az égre, de csak a nagy semmit látom, ahogy a hópelyhek az arcomra szállnak.
- Ma este már nem forgolódott annyit, nem kiabált. Talán jobban van?
Remek, kimutattam a legnagyobb gyengeségem akkor, amikor alvás közben a leggyengébb vagyok. És mégis valahogy nem zavar. Ennek a nőnek a közelében nem érzem azt, hogy ez probléma lenne. Nem válaszolok neki, szerintem enélkül is tudja mit mondanék.
- Szükségem lenne egy papírra és egy pennára – közlöm röviden. – Hálás vagyok az eddigiek miatt, de ideje lenne hazamennem. A barátaim várnak rám.
És nem utolsó sorban, ki kell derítenem, hogy ki vagyok. Kik azok az alakok, akiknek jelenleg nincs arca, és semmit sem tudok róluk, de minden este megjelennek az álmomban. Délután az ágyamon ülve meg is kapom a kért írószereket, majd egy bagoly is előkerül valahonnan.
- Öreg állat már, de biztos oda fog találni, bárhova is küldje.
Gyorsan lekaparom az üzenetemet. „Metzger, megadom a koordinátákat, azonnal gyere értem, különben a segged fogom szétrúgni, ha hazaértem egyszer valaha, és még nem tört ki a harmadik varázsló háború. Gabriel” Remélem Metzger hamar megkapja, és eljön értem, mert egyedül biztos nem tudnék hoppanálni, főleg nem ekkora távolságot. Még sem a mágiám sem a fizikai állapotom, nem állt teljesen helyre.

Mert nem is az a legrosszabb, hogy nem látom az arcokat az álmaimban, hanem az, hogy minden este látom, és tudom mi történt mielőtt majdnem meghaltam.

Jellem

Intelligens, hűvös, távolságtartó, fókuszált, határozott, hatékony és alapos. Bámulatos mértékben képes egyetlen feladatra összpontosítani, az a fajta, aki kitűzi a célt maga elé és minden rendelkezésére álló eszközt felhasznál, hogy elérje azt. Ebből eredően hajlamos a megszállottságra.
Személyisége olyan, akár a tenger útját álló sziklafal; a többségnek van elég esze kitérni előle, a többiek meg véresre kaszabolják magukat, amikor nekicsapódnak az élesre csiszolt köveknek. Alapvetően külleme és viselkedése alapján nem fenyegető, mégis olyan érinthetetlenséget sugároz magából, melytől az emberek konfliktuskerülő része egyszerűen csak meghunyászkodik. Arrogánsnak tartják, ám ez olyan címke, amelyet a bizonytalan ember használ, mikor nem találja a megfelelő szavakat annak körülírásához, amit nem ismer.
Magánélete nincs, az elmúlt évtizedben kizárólagosan a munkájának él. Meggyőződése, hogy a varázslótársadalom "el van baszva", az inkompetencia úgy dívik, mintha a legújabb párizsi divat volna és a mai napig súlyos gond van a fejekben vérkérdés terén. Gyakorlatilag a Második Varázslóháború óta a harmadikra készül és saját elgondolása szerint arra nem is kell majd olyan sokat várni, mint az előzőre.
Kevesen tudják róla, de rendelkezik humorérzékkel, nagyra értékeli az intelligenciát és remek beszélgetőpartner, ám ezen képességeit ritkán csillogtatja bárkinek is.
Harcban fegyelmezett, stratégiai gondolkodású, sokat mozog, rendkívül magas a fájdalomtűrése és kifejezetten kíméletlen. Ellenségeivel durva, szenvtelen és gátlástalan. Ha az kell, hogy valaki ne szökjön el előle, képes eltörni az illető kezét-lábát a feladat kedvéért, mondván rengeteg varázsló van, aki a mágiát képes kitrükközni, de viszonylag maréknyi azok száma, akik fizikailag is alkalmasak a feladatra.
Összességében Gabriel Milton nem egy kellemes ember és még csak nem is nevezhető jó jellemnek. A szükséges rossz, aki az "angyaloknak" dolgozik bár, egészen biztosan nem egy közülük.
Bár ez a jelleme kicsit homályosult, miután majdnem meghalt, ami az emlékei egy részének elvesztésével is járt. A társas kapcsolatai így még bonyolultabbak lettek, mivel szinte senkire sem emlékszik, csupán érzésekre hagyatkozhat velük kapcsolatban. Azóta a bizonytalanság is jelentős szerepet kap a jellemében, de ezt a lehető legmélyebben elrejti mások elől, még véletlenül sem akarja, hogy gyengének gondolják.

Apróságok

Mindig || Intelligencia, hatékonyság, precizitás, stratégiai gondolkodásmód, kutyák, vadászat, lőfegyverek, mugli hadi- és információ-technológia, csend, cigi, kávé
Soha || Meggondolatlanság, pontatlanság, ignorancia, dráma, hiszti, szentimentalizmus, túl cukros dolgok, semmittevés, LEZÁR(HAT)ATLAN ÜGYEK
Hobbik || Vadászat, mugli lőfegyvergyűjtemény bővítése, kutyák kiképzése, testkontroll edzés, futás
Merengő || A Dimitrivel folytatott első éjszakába nyúló beszélgetés, melyben először életében egy "szülő" típusú egyén elismerte annak, aki. Nem ez a legboldogabb emléke, de ez az, amit nem kísér súlyos fájdalom.
Legrosszabb emléke a lánya elrablása, majd halála
Mumus || Egy ködbe vesző alak, aki hasonlít önmagára
Edevis tükre || Szerelmével látja magát, egy csöndes házikóban, nyugdíjasként.
Százfűlé-főzet || Sűrű, szurokszerű, fémszagú és kellemetlen, keserű ízű
Amortentia || Frissen őrölt kávé, tábortűz, a kihunyó gyertyaláng füstjének illata
Titkok || A lánya gyilkosait brutális kegyetlenséggel és több napon át végezte ki. Egy idő után még csak nem is lehetett hirtelen felindulásnak nevezni, egyszerűen csak embertelen volt. Erről egyetlen ember tudott, valaha volt mentora, akinek az első varázslóháború alatt a keze alá dolgozott és aki titkát a sírba vitte magával.
azt beszélik, hogy... || senki nem elég jó neki, pedig ez az arrogancia messze alaptalan, tekintve, hogy kifog rajta egy piti kis bűnöző. Bizonyára kiörgedett a szakmából és már nem a régi.

A család

Apa || Alexander Milton; 38; mugli; elhunyt
Anya || Gabriella Adwell; 37; kvibli (félvér); elhunyt
Testvérek || Nincsenek
Gyermekek || Alice Milton, 4; elhunyt
Állatok || Amon, Asmodai, Azazel, Agiel - A négy mágikusan "feljavított" dobermann, akiket 3 hetes korukban fogadott örökbe az "utcáról" és azóta is ő neveli őket. Rendkívül képzett, fegyelmezett, intelligens és a végletekig hűséges állatok.

Családtörténet ||

A MILTON CSALÁD
A család férfi ága teljes egészében muglikból áll, így sok közük a varázsvilághoz nincsen.

Alexander Milton (1942-1980†)
Apjával rendkívül rossz kapcsolata volt. Alexander Milton a család férfiörököseként gazdag, művelt, befolyásos személy, aki egy gyógyszerkutató és -fejlesztő intézet tulajdonosaként öregbítette tovább a család nevét. Első és egyetlen gyermeke pontos precizitás és tervezés eredménye; örökösi jövőjét már azelőtt kőbe vésték, hogy egyáltalán megfogant volna.
Hatalmas elvárásai voltak a fiúval szemben és úgy látszott az minden igényének képes megfelelni, ám 11 éves korában megkapta levelét a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolától.
Ettől kezdve kapcsolatuk ridegből egyenesen ellenségessé fajult, mely konfliktust nem sikerült feloldani életében; fiát átkozva halt meg.

Renee Thompson (1920-1986†) & Aaron Milton (1921-1985†)
Apai nagyszüleivel nem ápolt szoros kapcsolatot, leginkább annak okán, hogy ugyanazt a mentalitást képviselték, mint a rideg, érzelemmentes szülői ház. Szülei halála, majd kislánya születése után kissé finomodott a helyzet, a nagyszülők átértékelték magukban (némiképp) kapcsolatukat és időről-időre meg is látogatták őket.
Ez az időszak rendkívül rövid volt azonban, nagyapja minden előjel nélkül rákban halt meg '85-ben, míg nagyanyja rögtön Alice halála után - a szíve nem bírta a sorozatos veszteségeket.

Alana Milton (1944-) & Dimitri Dorokhov (1938-)
Apja húga és férje jóformán második családjává váltak már szülei halála előtt is. Akkor költözött hozzájuk fristoni házukba, mikor befejezte az iskolát és közvetlenül egy auror keze alá dolgozott a háború fennmaradó idejében különleges engedéllyel.
Ezen engedélyét visszavonták Voldemort eltűnésével, melynek hatására jelentkezett a Griffendél Godrik Akadémiára. Bár megházasodott és gyereke született, továbbra is nagynénjééknél laktak. Örökségét elvesztette bár apja engesztelhetetlensége miatt, elsősorban nem a pénz motiválta a döntést, sokkal inkább a biztonság.
Szülein kívül nagynénje és férje is beavatásra került a mágiavilág rejtelmeibe. Ez egy, a Minisztérium által engedélyezett lépés volt arra való tekintettel, hogy egy komplett varázslócsalád lakott a Dorokhov házban.
Dimitri ex-spetsnaz katona lévén kifejezetten értékelni tudta a számára ismeretlen erőket, a mai napig éjszakába nyúlóan képesek beszélgetni a mugli technológia és mágia ötvözéséről, a különböző lefegyverzési taktikákról, stratégiákról, fegyverekről, a háborúkról. Dimitri az az apa lett számára, akire mindig is vágyott, Alana pedig - meghazudtolva gyökereit - anyja helyett is anyja lett. Alice maga is őket tartotta mamának és papának.
Dimitri nem csak magasröptű beszélgetésekkel ajándékozta meg Gabriel éhes elméjét, katonai kiképzésben részesítette, különös tekintettel kihegyezve a systema harcmodorra, túlélésre és lőfegyverekre mondván, hogy a munkájában ezek lesznek mugli oldalról legnagyobb segítségére. Gabriel cserébe elsajátította az orosz nyelvet, hogy valakivel a férfi is anyanyelvén beszélhessen.
A mai napig értékes gyűjtői darabokat ajándékoznak egymásnak születésnapokra és egyfajta baráti versengés alakult ki köztük arról, ki tud nagyobb ritkaságot szerezni.
Ha létezik benne valahol is szeretet egy sötét, eldugott kis pokoli bugyorban, akkor az kizárólagosan a házaspárra összpontosul. Tanulva pedig családja sorsából, szoros kapcsolatukat mára titkolja még bizalmasai elől is, ámbátor tény, hogy bárki is számítja magát ebbe a kategóriába, valószínűleg súlyosan téved.

Alice Milton (1982-1986†)
Első és utolsó gyermeke, talán az egyetlen ember, aki kristálytiszta, őszinte szeretetet tudott kiváltani belőle. Fájdalmas, de napjainkra szinte egyáltalán nem emlékszik az arcára. Emlékszik helyette arra a rengeteg vidra plüssfigurára, amit ajándékba kellett neki vinnie minden alkalommal, ha hosszabb ideig nem tért haza.
A kislány halálával kitépték a szívét és a helyére olyan sötétség költözött, amit már soha senki nem moshat le róla.

AZ ADWELL CSALÁD
Az égvilágon semmilyen kapcsolata nincs velük és ha rajta múlik, ez örökélet pluszegynap így is marad. Az Adwell család sokgenerációs varázslócsalád, a vérségi kérdés megszállottja, szüntelenül igyekeznek elérni az aranyvér státuszt. Annyira, hogy kvibli örökösüket - megboldogult anyját - kitaszították a házból 11 éves korában, amikor nem érkezett meg roxforti meghívója. A család kollektív memóriatörlést hajtott végre a teljes családon és az anyján is kitaszításának napján, törölték minden feljegyzésből, jóformán megszűnt létezni számukra és a megfelelő kapcsolatoknak hála a varázsvilág számára is.
Gabriel mindezt már aurorként derítette fel, ám annyiban hagyta a dolgot. Bár technikailag ezek alapján akár minősülhetne félvérnek is, számára ennek jelentősége nincsen, továbbra is sárvérűnek vallja magát.

Gabriella Adwell (1943-1980†)
Gabriella Adwell a ház úrnője volt. Ebbe pedig nem fért bele különösebben, hogy igazán anya is legyen. Egy szem fiát úgy mutogatta másoknak a különböző nívós partikon és esteken, mintha kiállítási darab lenne.
Ha lehetséges, még távolabb állt fiától érzelmileg, mint Alexander. Az, hogy Gabrielből nem vált elkényeztetett, irritáló kis ficsúr, valószínűleg kizárólag a ház akkori személyzetének köszönhető, bár ha egykori roxforti diáktársait kérdezik, a megkérdőjelezhető szülői nevelés nem múlt el nyomtalanul; mogorva kis szemétláda volt.

A WEATHERS CSALÁD
Az esküvőn találkozott először felesége családjával, majd később jellemzően évente egyszer Karácsonykor. Alapvetően jó kapcsolatot ápoltak, Gabriel minden tekintetben megfelelő party volt Beth számára, még ha ott is lebegett a levegőben sárvérűségének ténye. Ezt persze inkább senki nem mondta ki hangosan a háború után, pláne nem egy gyakorló aurornak címezve, ám ha az ember elég szemfüles volt, a sorok között néha érzékelni lehetett.
Beth és Alice családja után megszakadt velük minden kapcsolata, nyilvánvaló okokból kifolyólag őt hibáztatják a mai napig.

Beth Weathers (1964-1986†)
Mrs. Miltonnal a Roxfortban ismerkedett meg. Bár minden létező logika azt diktálta volna, hogy ideje se legyen felnézni könyveiből, Beth kimagasló intelligenciája és kifinomult eleganciája egészen elcsábította ötödévesként. Ami összekötötte őket, nem a szerelem túlértékelt, rózsaszín, állatias, elbitorló érzésvilágán alapult. Egyszerűen csak állandó sakkban tartotta az a rejtélyes elme, a kiszámíthatatlan gondolkodásmód. Csapdába kellett ejtenie ahhoz, hogy igazán meg tudja szerezni és furcsa módon hiába tette meg újra és újra, az érzés nem múlt el.
Ennek ellenére is szakítottak egy teljes évre, mialatt Gabriel kizárólag arra fókuszált, hogy képes legyen RAVASZ vizsgát tenni hatodév végén. Később leveleztek, majd végül a háború után összeházasodtak és egy kislányuk született a kapcsolatból.
Rendkívül kevés időt töltöttek együtt Gabriel tanulmányai miatt, ám ez különleges módon nem rontotta el kapcsolatukat, talán épp mert annak első köveit sokkal erősebb alapokra helyezték a szerelemnél.
'86-ban Beth életét vesztette néhány "hobbi-halálfaló" retorziója miatt.

Külsőségek

Magasság || 189cm
Testalkat || Atletikus
Szemszín || Zöld
Hajszín || Világosbarna
Kinézet ||
Magas termete, világos bőre, jellegzetes vonásai alapján ítélve valószínűleg van a felmenői között valami északi beütés. Szálegyenes tartás, széles vállak, keskeny csípő, kemény hasfal és izomzat. Az a fajta, aki rendszeresen edzi magát, mert szerinte ez a minimum elvárás egy valamirevaló aurornál. Erőteljes, bár alapvetően a fókusz a gyorsaságon, reflexen, stabilitáson és a technikán alapszik.
A megjelenése tiszteletet parancsoló, magabiztos, karizmatikus, nem csak elfoglalja a helyet a térben, jelenléte gyakorlatilag eluralja azt. Átható pillantása kifejezetten hátborzongató tud lenni, ha valaki túl sokáig időzik a fókuszában. Stílusa hűvös, távolságtartó, szűkszavú és ritkán fejez ki érzelmeket. Kivétel ez alól, ha valamilyen csoda folytán olyan társaságot kap, akit így, vagy úgy de értékelni képes.
Mély hangja van, a beszédtempója nyugodt általában még a legszélsőségesebb helyzetben is, ami a megfelelő szituációban meglehetősen félelmetes tud lenni.
Járása kemény, határozott, kifejezetten nem a lopakodó típus és erre jellemzően nincs is szüksége.
Nem él épp békés életmódot, így a testét számos heg borítja, az átlagostól egészen az átokhegekig bezárólag elég széles a skála.
Gyakorlatilag soha nem látni egyedül, a négy kutya közül legalább egy, de jellemzően átlagosan kettő mindenhova követi.

Tudás és karrier
pálca típusa || Ciprus, sárkányszívizom húr, eléggé merev, 13 hüvelyk
Végzettség ||
Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola (1974-1980)
● Sötét Varázslatok Kivédése K
● Bűbájtan K
● Bájitaltan K
● Átváltoztatástan K
● Gyógynövénytan V
Griffendél Godrik Akadémia (1982-1989)
● Általános aurori képzés (1982-1985)
● Kriminálpszicho-mágus szak (1986-1988)
● Felderítő nekromágus szak (1988-1989)
● Sellő nyelvi szak (1986)
● Kobold nyelvi szak (1987-1988)
Foglalkozás || Auror
Iskola || Végzett
Szak || Végzett
Varázslói ismeretek ||

Bejegyzett animágus: Dobermann jellegzetes zöld szemekkel, rengeteg sebhellyel.
Patrónus: vidrakölyök
Képzett okklumentor és legilimentor.
Az a típus, aki szaktól függetlenül jóformán minden létező auroroknak szánt előadásra beült és veszélyes tempóban szívva magába a tudást végül magas színvonalon is teljesítette azt. Igazi szörnyeteg a maga nemében, a gyengeségei inkább különös kegyetlenségre hajlamos személyiségében, semmint képességeiben keresendők. Néha viccelődtek azon társai, hogy szerencséjük van, amiért a "jók" oldalán áll, mert ellenségnek félelmetes volna.
Tanulmányaival párhuzamosan és nem hivatalosan a Lénygondozói kar Lények biológiája, illetve Gyógyfüvek és hatásaik óráira is bejárt. Képesítést nem szerzett ugyan a területen, de a mai napig nagyban meghatározza harci mágiáját a "gyenge pontok" ismerete legyen szó akár bestiákról, avagy emberi szörnyetegekről.
Bár félelmetesen képzett auror, az egyéb praktikus mágiákban (mint például a háztartási bűbájok) nincs jártassága, konkrét elképzelése volt mit akar és mit nem akar az élettől, ez pedig történetesen nem tartozott az érdeklődési köreibe.
Többször is meghívást kapott különleges aurori képzésre, melyet minden alkalommal visszautasított a véleménye szerint ebből eredő korlátolt mozgástér miatt (értsd: esze ágában sincs tespedő miniszterek seggét védeni unalmas perceiben).

Egyéb

avialany || Joel Kinnaman
Beszélt nyelvek || Sellő, kobold, angol, orosz
Mugli ismeretek || Információtechnológia, modernkori hadviselés, lőfegyverek, systema harcmodor
Lakhely || Chiltern Hills, High Wycombe, Egyesült Királyság (valahol a természetvédelmi területen, rejtett)

Ennek az előtörténetnek több eleme a korábbi történetből lett átemelve.