Traumatic Neurosis

Miért titkolod?

Otthon
zene: Ocean's Cry

A padlástéri fiókokat úgy hiszem, anya nem takarítja valami gyakran. Úgy döntöttem, a roxforti ágyam fölé rakok pár itthoni, gyerekkori fényképet. Csak úgy, hogy erőt adjanak, ha kellene a motivációhoz némi otthon érzés. Imádtam például óvodába járni. Amikor még csak játszottam, hogy van varázserőm, és bájitalt készítettem a fürdőkdban samponok és színes tusfürdők elegyéből. Na igen, a bájital főzési tehetségem itt azóta meg is állt. A fiókot kinyitni is nehezn tudom csak, kettőt nagyon rántok rajta, mire hajlandó működni. A rázkódástól a por felszáll, amitől nagy prüszkölésbe kezdek. A fiók legtetején egy kis zöld papír, anya ebben tartja a gyerekkori fényképeim. Letörlöm a pólóm ujjával a maradék port, majd szépen óvatosan kinyitom. Az első képen egy felfújható gumimedencében játszom valami műanyag krokodillal. A másodikban ülök a gyerekmotoron, és húgy 2 éves lehetek. Akkor még minden más volt. Bár bele gondolni sem merek, anya miket viselt el már akkor is apától. Már akkor is ivott. Ivott, mikor én még meg sem születtem, és ivott utána is. Ez egy folyamatos permanens probléma volt az életünkben. Pár képet félre rakok. Amikre ránézve jól eső érzés borít el, azokat elhozom. Egy egy fényképen hosszú percekig elmélázok. Vajon már ilyen kis koromban is feszült voltam? Éreztem, hogy valami nem stimmel? Egészen biztos vagyok benne, mert 5 éves koromból már tiszta emlékeim vannak. Már amikor van bátorságom emlékezni rájuk.
- Beth, gyere!
-Pillanat anya, mindjárt megyek!
Ilyenkor persze sürget. Nem hiszem, hogy a vacsora kihűl 5 perc alatt, nincsenek már mínuszok, Merlinre, tavasz van! Jó itt ücsörögni a poros kis tetőtéri szobában. Azt se bánnám, ha bezárulna az ajtó mögöttem, és sehogy sem tudnám kinyitni Na jó, azért az zavarna, de néhány órára bezáródhatnék....várok még, hátha elkezd enni nélkülem is. Kotorászok még egy kicsit a fiókban, hátha van itt még pár kedves emlék. Itt vannak például réi levelek is, de szeretem olvasgatni őket!

"Drága Anna! Tudom, hogy már egy ideje nem beszéltünk, Elizabethet sem kerestem, bár ő egyáltalán nem is hajlandó velem kommunikálni. Pedig kíváncsi vagyok, hogy megy neki az az iskola, a Roxfort. Bocsánatot szeretnék kérni tőle. Mondd meg neki Anna, hogy nagyon hiányzik az én kicsi lányom! Egy fontos dolgot szerettem volna vele megosztani. Jobb lett volna személyesen, de ha nem, hát nem, neked mondom. Született egy féltestvére, Jacob. Jelenleg 1 hónapos. Sokat gondolkodtam, mikor és hogyan mondjam el. Hát...így sikerült. Mondd meg neki, hogy hiányzik, és bármikor meglátogathatja a testvérét. Grace és a baba is jól vannak. Jó lenne ha rá tudnád venni, hogy beszéljen velem. "

Hidegzuhany. Újra és újra elolvasom a levelet. Nem tudom, mit érzek. Ürességet. Ürességet, és hideget, mintha átfutott volna rajtam egy dementor. A kezem kissé remeg ahogy tartom a levelet, így simán csak hagyom, hogy kiessen a kezemből a földre. Bámulom a levelet néma csendben.
- Beth, gyere már! Nem fogom újra melegíteni az ételt!
Most azonnal tudni akarom, mi ez. Ha a levél igaz, akkor van egy 1, 2, 3...5 éves öcsém! Hogy lehet, hogy elrejtette a levelet? Hiszen ez láthatólag ki van bontva. a dátum, 1997, február másodika. Nem értem. MIért nem mondta el? Mondjuk...ha nem írja meg apám, akkor nem tudná anya sem, én sem. Az nem zavarna, hiszen nem tudnám. És egyébként is...vajon meglátogattam volna? Illik meglátogatni de...de nem akarom látni apámat. Soha. Nem, ez kizárt. De ha meg nem érdekel, ha teljesen ignorálom, akkor én leszek a tukó, az áruló kis szardarab. De..érdekel egyáltalán, hogy mit gondolnak? Hiszen ő tehet róla, hogy nem akarok vele se találkozni, se levelezni, semmit az ég egy adta földön! Teljesen összezavarodtam. Felkapom a levelet, és lemegyek.
- Anya, ez mi?-
Nem tudom, mi történik, olyan, mintha egy bura alatt lennék. Hallom, ahogy beszél, de minden olyan furán ködös. Mi ez, egy francos plexi fal?!
- Most biztos dühös vagy, és nem érted, mi ez, miért nem mondtam el neked, de ez csak a te érdekedben volt. Azt gondoltam, úgy sem akarnál találkozni apáddal, márpedig ha Jacobot látni szeretnéd, akkor apáddal is találkoznod kell. Nem akartalak kitenni egy ilyen dilemmának. Gondoltam, úgy is új életet kezdtél Roxfortban. Ide se jössz haza minden szünetben. Azt gondoltam, így véded magad. Én csak miattad nem szóltam. Azt gondoltam, nem akarnád tudni.
Micsoda? Védeni? Hát..megvédem én magam...igen, az igaz, hogy így védem magam, na de akkor is. VAn egy testvérem. Bár...azt hiszem, így sem akarom meglátogatni, megismerni, vagy bármi. Azért, mert apám felcsinlt valakit, és most az ő életükt teszi tönkre, ahhoz nekem igazán semmi közöm nincs. A legcsekélyebb se, így azt hiszem, ezt meghagyom nekik. Az pedig, amit a levélben hadovált, hogy érdekli mi van velem, az meg netto hülyeség, hiszen eddig sem érdekelte. Pont azért szakítottam meg vele a kapcsolatot, mert minden egyes beszélgetés arról sólt, hogy részegen kér bocsánatot. Aztn meg amikor átjött hozzánk, mert segítséget kértem az egyik játékom összerakásában, részegen jött át, és egyszer csak elkapta az idegbaj, és a földhöz vágta, ami darabokra hullott. Ezután döntöttem úgy, hogy nem kívánom a házunkban látni, és be ne tegye többet a lábát, ha én otthon vagyok. Annyi minden kavarog bennem,hogy azt érzem, ezt ittmost le kell zárnom. A fejemben a dolgokat le kell zárnom. Összetépem, és nemes egyszerűséggel a kukába hajítom a levelet. Ez...ennyit érdemelt.
- Értem, köszönöm. Akkor most már ehetünk.-