A kirakós utolsó darabja

2002. június 1.
A kirakós utolsó darabja

Ez az ügy nem az enyém volt, hanem Warrené. Az első varázslóháború utáni időben történt, amikor már az akadémiára jártam, de még segítettem neki a szabadidőmben. Akkor nem nagyon foglalkoztam vele, csak tudtam, hogy valami nem stimmel. Warren tökéletes munkát végzett, de valami akkor is hiányzott. Egy adat, egy indíték, bármi.
Történt ugyanis, hogy egy brutális gyilkossághoz hívták az aurorokat, nem sokkal a Tudjukki bukása után. Először Sirius Blacket gyanúsították, de miután kiderült, hogy ő nem lehetett, mert akkor már a Minisztérium őrizetében volt, új irányt vett az ügy. Kiderült, hogy a család egyik ismerőse még nem hitte el, hogy Tudjukki elbukott, és befejezte a parancsot, amit kapott. Sajnos, későn sikerült elkapni, és addigra megölt még egy házaspárt. Warren a bizonyítékok alapján tartóztatta le őt, akkor azt hittük, hogy teljesen jogosan. De volt valami, ami nekem nem állt össze. Ez az ismerős Dániából jött. Hacsak nem tett szert ott is befolyásra az itthoni események, akkor miért követte volna el ezt a sok szörnyűséget?
Nem voltam elég határozott, így Warren, a Wizengamot és mindenki más lezárta az ügyet. Tovább léptünk, a férfi az Azkabanba került, majd a második háború előtt nem sokkal meghalt. Többször próbált meg szökni, és többször kérte, hogy vizsgálják felül az ügyét, de nem tették. A Minisztériumnak teherré vált, ezért elrendelték a dementor csókot.
Az élet ment tovább, volt nekem is elég dolgom, és valahogy elfelejtettem ezt az egész ügyet. Egészen addig, amíg két hete a kezembe nem akadt az akta. Tele van kérdőjellel és egy megjegyzéssel. Koppenhágai levéltárba kell elmennem. Szóval, kértem engedélyt, és sikerült is időpontot kapnom.
Ezúttal nem viszem magammal a kutyákat, és mivel tegnap összekaptunk Elliottal az út miatt, nagyon úgy tűnik, hogy egyedül megyek, de sietnem kell, hogy elérjem a zsupszkulcsot, ami a koppenhágai varázslók negyedébe visz. Onnan már könnyen odatalálok a levéltárhoz, ahol bemutatom a kapott engedélyt, és a készséges hölgy oda is vezet.
- Csak szóljon, ha bármire szüksége van, Mr. Milton.
- Köszönöm, Ms. Malone.
Rámosolygok a nőre, mintha ettől jobb lenne, és tényleg mintha jobb lenne. A nő mielőtt még elmenne, megfordul, és alaposan végigmér. Nem tudom mit láthat rajtam, ugyanaz a kék kabát van rajtam, a fekete garbómmal. Belőlem pedig biztos sugárzik az átokhegnek köszönhetően a mágia. Ezt még talán ő is megérezte. Alaposan szemügyre veszem a kikészített dokumentumokat. A család több évre visszamenő adatai, a férfiról szóló feljegyzések, orvosi adatok. Semmi érdekeset nem látok benne. Nem is értem, miért jöttem ide, csak az időmet pocsékolom, és… és már kezdeném feladni, mikor megtalálom azt a bizonyos dolgot, ami eddig nem hagyott nyugodni.
- Tudja, nagyon szerencsés. Ezeket az aktákat még évekkel korábban zárolták. Elvileg senki sem nézhetné meg őket.
Ms. Malone egy csésze kávéval tér vissza hozzám. Hálás vagyok neki, elmosolyodom, de aztán vissza is fordítom a figyelmem az iratokra. Kell lennie még valaminek itt, ha ennyire titokban akarták tartani.
- Valóban? Nem tudja megmondani, hogy ki és miért?
- Megpróbálhatom, de nem garantálom a sikert.
Megköszöntem a segítséget, majd folytattam a kutatást. Végül rábukkantam egy nagyon is ismerős névre. A férfi halálának az évében történt egy bejegyzés, mely szerint utólag minden bűne alól felmentést nyert. Warren tett egy nyilatkozatot, így a család megnyugodhat. Szóval végül ő is elismerte. Lemásolom gyorsan ezt a nyilatkozatot, majd a papírt zsebre teszem a pálcámmal együtt. Így teljes lesz az aktám.
- Sajnálom, Mr. Milton, de nem találtam információt a záróltató kilétéről.
- Semmi baj, mindent megtudtam, amit akartam.
Összecsomagolom a holmimat, majd még egyszer megköszönve a segítséget, azonnal el is hagyom az épületet. Már csak egy dolog van vissza. Elliotnak kell vinnem csokit. Visszamegyek a varázsló negyedbe, és ott nézek körbe valamilyen csokoládé után kutatva. Végül meg is találom azt, ami szerintem jó lehet Elliotnak. Veszek egy zacskó csoki válogatást, amiben többféle is van a tejcsokitól kezdve az étcsokin át a mogyorós, és epres, meg gumicukros is. Aztán ott van az a különleges sellő formájú, aminél ugrik egyet a csoki kibontás után, és viszek még egy kevés cukorkát is.
Mikor mindennel kész vagyok, akkor egy nagy adag csokoládéval megpakolva, valamint egy kevés lelkiismeret furdalástól megszabadulva hagyom el Dánia fővárosát.