Diana Hardy
Eltávozott karakter
§ dancer in the dark §
Hozzászólások: 113
Jutalmak: +204
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : szőke
Szemszín: zöld
Kor: 28
Ház: Hollóhát
Évfolyam: Kijárta
Családi állapot: Kapcsolatban
Kapcsolatban:: Daniel O'Mara
Munkahely: MMM - Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya
Kedvenc tanár: Dumbledore
Legjobb barát: Paw
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: Közönséges dió, vélahaj, 12 ¾"
Nem elérhető
|
|
« Dátum: 2021. 06. 09. - 00:12:35 » |
+2
|
DIANA SERENA HARDY the drink you spilt all over me Alapokjelszó || Úgy áll rajtam ez a szín, mint golymókon a gatya. nem ||nő születési hely, idő || London; 1974. szeptember 20. kor || 27 vér || fél munkahely || akadémiai tanár, Winzegamot tag A múlt - Tudom, hogy megcsaltál már megint, te lotyó! Minden az első üveggel kezdődött. - Szétteszed mindenkinek a lábadat, nekem meg itt szűzieskedsz, mi? Aztán egyre több és több lett. - Ha a kezeim közzé kaparintalak úgy megkapod a magadét, hogy lábra se fogsz tudni állni! És soha nem állt le. Én pedig sosem menekültem. Így minden egyes alkalommal elkapott.
Nem születtem meg, engem alkottak. Anyám addig hajtotta apám, míg lányt nem szült végre tőle, és istenséget kezdett el játszani, hogy olyan tökéletessé formáljon engem, mint amilyennek megálmodott. Körmeinek vonalával alakította a mosolyom, hangjával véste belém a szavait. Olyan tökéletesen működtem, hogy észre sem vettem: tulajdonképpen nem létezem. Hogyan is létezhettem volna, amikor minden pillanatban ott volt mögöttem és megszabta a mozdulataimat, azt, hogy mit mikor kell ennem, mikor kell nevetnem, mosolyognom. A saját porcelánbabája voltam, gyöngy a tömegben már gyerekkorom óta, akit mindig mindenki megcsodálhatott. Én pedig mélyen gyűlöltem ezt, belül halványan, ahol az az apró, kalitkába zárt madár halkan verdesve csapkodott, és ki akart szabadulni. De én minden egyes alkalommal, amikor kirepült megöltem. Megöltem, mert akkor engem bántottak. Amikor a Roxfortba kerültem már többször is elpusztítottam magam attól félve, hogy megint bánthatnak. Ott nem ért utol a kezük, de már nem is volt miért ellenőrizniük. Hiszen hibátlan voltam Hibátlan vagyok, tökéletes, és a többi diák hozzám képest egy senki. Gőgös és beképzelt álarcom mögött fuldokoltam az évek alatt, beletemetkezve a könyvekbe és a tanulásba. Én lettem a jéghercegnő, akiről mindenki hol megvetéssel, hol csodálattal suttogott, aki okos volt és gyönyörű és kegyetlen. Hatodikos lehettem, amikor végeztem a tanulással. Éjszaka volt, csodálatos éjszaka, a csillagok pedig ékkövekként ragyogtak a sötétben, mintha apró tündérek lettek volna. Sokat tanultam az asztronómiát, és észre sem vettem, hogy megszerettem. A legtöbbször a sötétben, a hollóhátasok tornyából néztem az eget, vagy a Csillagvizsgálóból. Ha az eget néztem nem voltam magányos. Aznap is éppen csendesen bámultam ki az égre, amikor egy bagoly landolt az ölemben, és egy levelet ejtett a kezembe. Rögtön tudtam, hogy egy szerelmes levél, igazából sokszor kaptam olyat, elvégre gyönyörű voltam és megközelíthetetlen. Ez pedig minden ostoba fiúnak kihívást jelentett és szórakozást. Azt hittem csak megint egy szánalmas írás lesz, egy a többi közül, de a durva levélpapíron csak egy mondat volt. Szeretem, ahogy nézed az eget esténként, amikor azt hiszed senki sem lát. Nem tulajdonítottam neki sok jelentőséget, de aztán ezek a kedves szavak egyre többször találtak meg, akár napközben a könyvem vagy a házidolgozatom lapjára rejtve. Furcsa volt, és akkor kezdtem azt érezni, hogy valami megmelegíti a szívemet. És akkor megfeledkeztem még anyám fájdalmas és égető szávairól is. Szerettem volna találkozni vele, hogy megkérdezzem miért szórakozik velem, aztán ahogy teltek a hónapok, egyre jobban álmodoztam egy helyes fiúról, aki egyszer csak szerelmet vall nekem. Aztán egyszer csak az állt a levélben, hogy találkozzak vele. Annyira izgatott lettem, hogy a furcsa esti időpont és az eldugott terem sem keltette fel bennem a gyanúm, hogy valami rossz történhet. Teljesen bűvöletben voltam, szánalmas bűvöletben. Ahogy a megbeszélt helyre értem, csend fogadott és üresség. Aztán meghallottam a kattanást, és tudtam, hogy bezártak ide. Persze, hogy csak csapda volt az egész, csak valami beteges tréfa. Egyike azoknak a szánalmas próbálkozásoknak amikkel azt remélték bármilyen érzelmi reakciót kiválthatok. Hozzuk zavarba, libbentsük fel a szoknyáját. Öntsük le bájitallal, hátha sírva fakad. Szerettem volna, tényleg annyira szerettem volna emberként reagálni erre. De nem tehettem, nem tudtam megtenni, mert rám varták az álarcomat. És senki sem látta, hogy belül sikoltok. Ott álltam egyedül a teremben és közömbös arccal, de annál szomorúbb tekintettel néztem fel a csillagokra. - Na, látjátok, mondtam, hogy idejön! Annyira nagyra van magával - röhögött fel egy srác. Több árnyat is láttam, én pedig nem menekültem. Felesleges volt. És amúgy is képtelen voltam rá. Magamban lesajnáltam őket, és a szánalmas bandaszellemüket. - Remélem most be van szarva - röhögött a másik, mire nagyképűen összefontam a kezemet a melleim előtt. - Nem hiszem, hogy néhány bugyuta diáktól félnem kellene. Azt hiszem csalódnotok kell, ha azt gondoltátok megérintett az ostoba kis leveletek - húztam fel az orromat, pedig szerettem volna valakinek fontos lenni. Igazából rettenetesen féltem, de anya azt tanította, hogy ha elszaladok előle megbüntet. ha elszaladok, mindig megbüntettek. Csak gúnyos kacagást kaptam válaszul. - Ugyan már, Jéghercegnő, csak játszani akarunk egy kicsit. Igazságtalan, hogy úgy vonulgatsz, mintha végiglovagoltad volna az egész Roxfortot, nekünk meg nem jutott belőled. Szóval csak egy kis kárpótlást akarunk. Emeld fel a szoknyád és told le a bugyid! - utasította hang, mire rémülten pislogtam. Az egyik fiú közelebb lépett, én pedig hátrálni kezdtem egészen az ablakba ütköztem. - Ha nem teszed, mi húzzuk le. Dönthetsz. Így hát nem volt más választásom. A szavakkal az emberek parancsoltak, anya és apa folyton parancsolt, ha megszegem ezt, az a fülükbe juthatott volna és megbüntettek volna. De valahogy nem működtem úgy, ahogy kellett volna. Akkor a rémületem feülírt mindent. Ha tökéletesen mozgásba lendültem volna, ahogy azt anya tanította, akkor nem löktek volna a földre. Nem szedték volna le rólam a ruhákat. És nem próbáltak volna belém mászni. Sikoltanom kellett volna. De csak némán tűrtem mindent, amit tőlük aznap éjjel kaptam. És közben egész végig az eget néztem. Nem voltam képes elmondani. Nem tudtam elmondani egy tanárnak sem, miért kezdtem el bántani a testem. De egyszerűen mocskosnak láttam és undorodtam tőle. Fájt. Minden egyes érintésük fájt. És egyre több bájitalt akartam. Hátha nem lüktet a belsőm, hátha valami ismét tökéletesen tisztára mos. Hátha ismét jól fogok működni. De elromlottam. Nem mozogtak bennem a fogaskerekek.
Az anyám minden nyáron levetkőztetett, és végignézte a testem, hogy ellenőrizze mennyire hibátlan még a terméke. Amikor az ujjai nem tapintották meg azt, amit érezniük kellett volna olyan dühös lett, hogy azt hittem meg fog ölni. Ha Andrew nem lépett volna közbe, meg is ölt volna. De igaza volt. Mocskos voltam, be lettem szennyezve, és sosem lehettem már olyan szép és tökéletes. Megszállottan tisztára akartam volna mosni magam, mintha le lehetett volna bármilyen foltot is vakarnom magamról. A Roxfort után még mindig nem volt senki, akinek el tudtak volna adni, így az életem az anyám ellenőrzése alatt folytatódott, ami fojtogató volt és én mégsem tudtam kitörni. csak újra kezdte a formálásom, hiszen újra velük éltem, mert nem engedtek kollégiumba. Víz alatt voltam, levegő nélkül, aki lassan elveszítette nem csak a teste, hanem az elméje felett is a kontrollt. Ahogy Voldemort felemelkedett, úgy lett veszélyben az életünk, mert mi hűségesek és lojálisak voltunk az előző miniszterhez. Nem mintha nekem bármilyen jelentősége is lett volna. Mert sosem éltem igazán. Nem féltem a halált, sőt örültem volna, ha engem is megölnek úgy, mint a legtöbb dolgozót. Az apám a kapcsolatai miatt ideiglenesen hamis személyazonosságot adott nekünk, és majdnem mindannyian más-más városokba települtünk. Az anyám velem tartott, hogy továbbra is az ellenőrzése alatt tartson. Én pedig egyre jobban locsoltam bájitallal a szögesdróttam szétvágott belsőmet. De nem volt elég. Sehogy sem volt elég. Miután a világ nehezen, de kezdett helyre állni, mi is visszamehettünk a Minisztériumba, és anyám talált nekem egy férjet is. Damien éppen hogy nem esett ki az örökösödésből az alkoholproblémái miatt. Anyám úgy vélte kellően vagyonos és befolyásos a neve ahhoz, hogy nekem jó legyen. És amúgy is az én beszennyezett testem úgyis egy olyan férfit érdemelt. Nem számított, ha ivott. Nem számított, hogy minden egyes ütése után egyre kevesebbet jelentettek nekem a csillagok.
Jellem Tulajdonságai között mindig is jelen volt egyfajta büszke, nemesi magatartás, ami talán az anyai oldal véla felmenőitől is eredhet, emellett az is hozzátársul, hogy rendkívül nemes családba született bele. Gyerekkora óta szabályok szerint élte az életét, és a szerint büntették, vagy jutalmazták. Ezeket a szabályokat az apja és az anyja írta, amik ellen már régen megtanulta, hogy nem érdemes harcolni, hanem inkább betartja őket, hogy ne származzon belőle kára. Ebből kifolyólag egy rendkívül pedáns, alapos és fegyelmezett nő lett belőle, viselkedése kifogástalan volt a Roxfortban is. Lojális, és hűséges típus, mindenek felé helyezi az igazságot. Rendkívül visszafogott, talán már hűvösnek mondható, "rideg" természete van, ám még ő sem tudja, hogy milyen is igazából. Hiszen úgy viselkedik, ahogy azt a szülei elvárják. És még ha nincs is már rájuk utalva, még ha nem is kell félnie a büntetéstől, szinte képtelen átlépni azokat a korlátokat, amiket beleneveltek. A férjével való együtt élés, és a Roxfortban ellene elkövetett erőszaknak köszönhetően jellemző rá, hogy minden ok nélkül elkezdi magáról lemosni azt a láthatatlan koszt, ami rajta nyomot hagyott. Az anyja is annyit vágta a fejéhez, hogy be van szennyezve, hogy ő szinte foltokat lát magán. Súlyos bájitalfüggőség alakult ki nála, amit igyekszik titkolni. Hibátlan és tökéletes maszkja mögött vívódik magával, és néha, nagyon ritkán lehet csak látni egy elillanó örömöt a szemeiben, akkor ha olyat csinál, amit tényleg ő élvez és nem csak előírt dolog. Maximalista és szenvedélyes, ha új ismeretek elsajátításáról van szó. Szenvedéllyel képes tanulni azt, ami igazán érdekli, de ezt sokszor ő maga sem veszi észre, hogy mi az ami neki kedves és mi az ami csak muszáj. Össze vannak benne mosódva ezek a határvonalak, így nem ismeri még most sem önmagát, hiszen az előírt protokollok szerint éli az életét, félve attól, hogy szülei haragját magára vonthatja. Szereti magát erősnek mutatni, kifejezetten intelligens, jól bánik a szavakkal, így őket fegyverként is jól tudja használni. Képes mások ellen fordítani azokat, hogy aztán ebből ő jöjjön ki győztesen. Precíz és részletes, semmilyen apró jel nem kerülheti el a figyelmét. Jól ért a testbeszédhez, és a szavak mögöttes tartalmát is képes kibogozni. Észreveszi, ha hazudnak neki. Tudja, hogyan csalja a szavakkal csapdába a másikat és hogyan szedje ki a másikból az igazságot is.
Apróságok
mindig || igazság, őszinteség, finom illatok, művészet, Paw, olvasás, régi könyvek illata, aranyos állatok soha || bogarak, kudarc, részegek, magas férfiak, ha pálcát szegeznek rá, ha az anyja mérlegre állítja, megalázás hobbik || Ha van is neki hobbija, keveset mondhat igazából a sajátjának. Nagyon szeret mugli regényeket olvasni, múzeumokba, galériákba járni. De az elvárt hobbijai közzé tartozik a már-már robotszerű "plázázás", a drága éttermekben és kávézókban eltöltött reggeli és esti kávézás a családja nyomasztó társaságában, vagy az anyja teapartijain részt vesz, ahol kibeszélik az olyan unalmas témákat, mint a legújabb divat, vagy a legizgalmasabb pletykákat firtatják. merengő || legszebb: amikor megmentette a kutyáktól a ládában ücsörgő csontsovány Paw-t. legrosszabb: az a bizonyos eset a Roxfortban, és minden egyes alkalom, amikor a férje részegen bántja mumus || sok fekete kéz, amik fojtogatni kezdik Edevis tükre || A tükörben saját magát látja, lebilinccelve és leláncolva, majd lassan egyre jobban enged a bilincs szorítása, és lehullik róla minden béklyó százfűlé-főzet || színtelen, mégis olyan sűrű, mint a tejberizs, az íze pedig hamisíhatatlanul kesernyés és gyógyszerízű Amortentia ||tömény lilom illat titkok || bájitalfüggő azt beszélik, hogy... || Minden, amit elért, az apja miatt van. vagy pedig azért, mert túl jó az ágyban, és minden fontos embernek szétteszi a lábát, mint az anyja
A család
apa || Thomas Percivall Hardy; 65; aranyvér, borzalmas, rideg, a látszat miatt mesterkélt, fél tőle anya || Valerie Elaina Champoux, 53, félvér, retteg tőle testvérek || Andrew Maxmillan Hardy, 35 éves, semleges; Cillian Willhem Hardy, 42 éves, mesterkélt, már-már utálja gyermekek || állatok ||Paw, a fehér török angóra macska
Családtörténet ||
Apja családja az egyik leghíresebb protektor és jogász család a varázslók között. Gyökerei visszanyúlnak egészen Oroszlánszívű Richárd koráig. Számos tagja volt kiváló protektor, törvényhozó, vagy Winzengamot tag. Családjuk, bár elvesztette aranyvérű státuszát Thomas házasság óta, mindig is törekedtek arra, hogy ezt a látszatot fenntartsák, Fényűző bálok, fogadások, kifejezetten imádják élni a felső körök társadalmi életét. Szigorú szabályok uralkodnak a családban, és ha valaki meg is szegi őket, annak súlyos következménye a kitagadás, vagy a családfő kegyeiből való kiesés. Thomas Percivall Hardy nyugdíjazásáig alkotmányjogász volt. Szigorú és vaskalapos természet, erős akaratú férfi, akit mindig is tiszteltek és féltek a Minisztériumban. Szava volt a törvényhozásban, számos jogszabály megalkotásában volt szerepe. Valerie Elaina Champoux egy középgazdag félvér családbór származott. Anyja véla, apja pedig egy egyszerű szabászatot működtetett Párizsban, ami egyre jobban felvirágzott, ám Valerie mindennél jobban gyűlölte azt a szánalmas életet, amit élnie kellett. Kapzsi volt és gazdagságra vágyott, hatalmas bálokra és arra, hogy minden férfi körberajongja. A Beauxbatons Mágusakadémia elvégzése után Angliába utazott és protektornak tanult. Egyre feljebb és feljebb lépve a ranglétrán végül sikerült feleségül mennie Thomashoz. Rendkívül büszke véla származására, így egészen addig képes volt elmenni, hogy annyi gyereket szüljön, hogy a lánya is olyan gyönyörű lehessen, mint ő.
Külsőségek
magasság || 168 cm testalkat || Vékony, kecses, nőies, nincsenek szemet igéző telt idomai, ám mégis megragadja a tekintetet szemszín || zöld hajszín || szőke kinézet || Az ízlése különösen finom, szeret adni magára. Általában minden ruháját személyre szabottan készítteti el a legjobb szabászatokban. Hogy az ő ízlése lenne mindez, vagy ez is csupán egy elvárt formula egy szabály, amit be kell tartania? Talán még ő maga sem tudja már. A legtöbb emberrel ellentétben még az otthon viselt ruhái is mind drága, luxus darabok, ha valaki a szerkényei között kutatna, egy darab mackó-szettet, se bő ruhadarabokat nem találna. Tudás és karrierpálca típusa || Közönséges dió, vélahaj, 12 ¾" végzettség || SVK: K Bűbájtan: V Mágiatörténet: V Rúnaismeret: V Számmisztika: V Asztronómia: V Jóslástan: V Gyógynövénytan: K Bájitaltan: K foglalkozás || Winzegamot tag, óraadó a Griffendél Godrik akadémián, de néha összevont órákat is tart az egyetem diákjainak. Van egy saját irodája is, amint mostanság ritkábban használ. iskola || elvégezte a Griffendél Godrik Akadémia - Oswald Beamish Jogi Karát szak || Alkotmányjogi fakultás, Általános diplomáciai szak, Nemzetközi diplomata varázslói ismeretek || Lehetne azt mondani rá, hogy az agya olyan, mint a szivacs, hogy nem okozott nehézséget neki a tanulás, hogy minden ragadt rá, akár egyszeri elolvasás után, de ő is emberből van, még ha az intelligenciája kimagasló. Számos tárgyból vért izzadva produkálta ki a V-t, a szülői elvárások miatt. És bár a R.A.V.A.S.Z vizsgái példa értékűek, a gyengébb tárgyak, amik sosem érdekelték túlzottan, vagy nehézséget okoztak neki nem sikerültek "olyan jól". Elmélyült ismerete van Mágiatörténetből, Rúnaismeretből, Számmisztikából talán ezek a tárgyak kötötték le mindig is a legjobban a figyelmét. Párbajokból sosem volt kimagaslóan tehetséges, sokkal jobban szereti az elméleti dolgokat, a logikát, a könnyen megragadható tárgyakat, így a gyakorlati órák többségénél általában nem volt sosem jó. Szeret tárgyakat bűvölni, a Bűbájtan is szórakoztatja és egészen jól mozog a háztartás mágiában is, de hát neki szinte mindenből tökéletesnek kellett lenni. Beszélt nyelvek: sellő, tündérmanó, kobold, francia, német
Egyéb
avialany ||Lucy Boynton
|