Caerlaverock-kastély

Caerlaverock-kastély, Dumfries közelében

[You're the only friend I need]

You're the only friend I need

Sharing beds like little kids

MMII-VI-IV

to;Dominic || zene: ribs || outmood: creme||

Illegetem magam a tükör előtt, és azon gondolkodom, hogy vajon hanyadjára is öltöztem át az elmúlt tíz percben. De valahogy egyik ruha sem volt az igazi. Tökéletesen szerettem volna kinézni, elvégre mégis csak Domékhoz megyünk. Nem lehettem valami hitvány ruhában. Lent már apa egészen biztos unottan cigizik, anya idegesen nyitogat be a szobámba, hogy kész vagyok-e már. És persze minden alkalommal más ruha is volt rajtam amikor benézett. Az öcsém meg valószínüleg valami hülyeséget csinál megint, Oscar nem tud eljönni, az ostrom óta kierüli Angliát, a tanulmányait is Amerikában fejezte be. Néha ír levelet. Most is azt írta, hogy öleljem meg Domot helyette. De önző vagyok, ha meg is ölelem magam miatt lesz. Már ha megölelem egyáltalán. Az utóbbi diőben ez kissé nehezen ment anélkül, hogy ne lettem vonla zavarban. Elhúzom a számat, és megrázom a fejem. Oké, ez nirmális, már nem vagyunk gyerekek, hogy csak úgy... minden csak úgy legyen.
Még egyszer megbámulom magam a tükörben, megigazgatom a hajamat, és végre le méltóztatok menni a lépcsőnkön, a nappaliba. A szüleim egyenkén sóhajtanak fel megkönnyebbülve. Anyám mérgesen leszid, hogy más egy esküvőre se készül így. Utóbbi hetekben elég soksor tett ilyen esküvős megjegyzéseket és nekem ez gyanús volt. De inkább elengedtem a fülem mellett.
- De csúnyán ki vagy meszelve - fintorog rám az öcsém, mire mersze mérgesen rábámulok, de aztán csak gőgösen megnézem magam a lenti tükörben is és konstatálom, hogy a finom és szolid smint gyönyörű rajtam. Amúgy is csak egy barnás szemhélyfesték meg egy halovány rúzs van rajtam. A fiúk ezt úgysem értik.
- Ugyan, már, csodásan nézel ki kislányom, mint egy harcegnő! A mai naphoz ez remek - bólogat vigyorogva apa, majd én megint gyannakodva nézek hol rá, hol anyára, de aztán csak hoppanálunk Domék nyári birtokára.
Ahogy megérkezünk, mélyen beszívom a friss levegőt, és körbenézek, hogy nincs-e itt az a medve. Mindig csak rám akarna ugorni és szétnyalni a fejem... és tönkreteszi a ruhám. Apa nagyon izgatottan terelhet befelé, ahol meglehetősen sok a rokon, anya az öcsémmel lemaradva jön utánunk.
- Mi lesz itt, valakit megint random eljegyeznek? - kérdezem irónikusan, apa medig csak dörmög az orra alatt, és megveregeti a vállamat. Elém jött kifejezetten ünnepélyes fejjel a nagybátyám, és rémisztően végigmért. Végre beérünk az ebédlőbe, és megpillantom Dominicet is, így végre odalibbenek elé, és viygorogva köszönök neki. Az ölelést meg... csak hagyjuk.
- Öhm... hali... - nyögi ki felém fura fejjel, én meg csípőre teszem a kezem.
- Na mi van, most sikerült olyan undi kaját enned, amitől rosszul is vagy? - kérdezem ülyülve. - Mi ez a nagy felfordulás? - érdeklődtem, aztán lassan tele lett a terem mindenféle rokonokkal, és engem is odaintettek az asztalhoz, természetesen az apám és az öcsém közzé. Alig, hogy leült mindenki, és én azon agyaltam, hogy egyek meg igyak a pohárból úgy, hogy ne maszatoljam le a számról a rúzst... az varázsrúzsom persze, hogy most fogyott el... megkocogtatta Dom apja az üvegpoharát, és apámmal együtt felemelkedett a székből.
- Örülünk, hogy mindenki összegyűlt ezen a napon, hogy megünnepelhessük a lányom és Dominis eljegyzését! - szólal fel az apám, én pedig prüszkölve köpöm ki a gyerekpezsgőt.
- Miiiiiiii?

[You're the only friend I need]

You're the only friend I need

Sharing beds like little kids

MMII-VI-IV

to;Dominic || zene: ribs || outmood: creme||

Ugyan már, Domci, neked sosem fáj a hasad, legfeljebb akkor, ha meglátod Opheliát - legyintek egyet, és még mindig nem nagyon veszem komolyan ezt az egészet. VAgy legalább is semmi kedvem abba jobban belegondolni, mi ez a nagy felhajtás. Én csak élvezni akarom ezt a kis együttlétet Dominic társaságában is, Merel nélkül... Mármint szigorúan unokatesós társaságát. Jesszusom az öcsém megint beletehetett valami bájitalt a smoothie-ba.
De ahogy leülünk az asztalhoz, egyszerűen mintha kihúznák alólam a széket. Apám és a nagybátyám olyan elégedett fejjel méregetnek, mintha én és Dominic egy darab hús lennénk. Vagyis két darab hús, amit aztán pároztathatnának... és gyereket kellene neki szülnöm.... és MERLINLRE!
Az öcsém elkezd röhögni mellettem mire egy nagyon dühös pillantással méltatom. Persze nyilván az egész szituáció baromi vicces, én is nevetnék, ha nem velem történne ez meg. Összeszorítom az ajkaimat és mélyeket lélegzem, talán ha elszámolog tízig nem visítom el magam mindenki szeme előtt. Eddig a percig élveztem aranyvérű lenni, mindent megkaptam apától, amit csak akartam, még lovat is vett nekem, egy csomó ruhát meg csokit meg midnen, és mindezt miért? Hogy hozzáadjon a nagybátyám fiához? Úgy érzem magam, mint egy felkínált malac almával a szájában. Egy nagy hatalmas sziruőpozott almával.Dühösen bámulom a kaját  atányéromon, és még a villát sem fogom meg, amikor meghallom Dominic hangját mellettem.
– Bocsi… nem az én ötletem volt… - erre erőltetetten felnevetek, és mérgesen felé fordulok.
- Persze, hogy nem a te ötleted, ez ahhoz neked túl...komplikált - fortyanok fel. Valakin le kell vezetnem ezt a feszültséget és inkább rajta, mint az öcsémet. És akkor láthatja mindenki, hogy mennyire utáljuk egymást. És akkor ez az egész hülyeség meg sem fog történni.
– Nem kell a feleségemnek lenned… – Persze, vedd csak el Everfent, tök jól néznétek ki... AMúgy is miért is érdekel ez engem? Dominic azzal csókolózik akivel akar. Ha lesz nekem is valakim már ez nem is fog érdekelni. – Mármint tudom, hogy nem viselsz el… és minden. Majd megbeszélem apámmal.
- Haaajjjjj! Komolyan azt hiszed, hogy egy ilyen mamlaszhoz én hozzá akarok menni? Megnyugattó, hogy nem erőszakolod ezt rám, komolyan. Jó ötlet, mej csak és mondd el az apádnak, hogy egy unalmas sárvérű a barátnőd, aki még a szemedbe sem tud nézni rendesen! - mondom, és aztán hirtelen felpattanok. Egyszerűen nem tudok itt ülni, azen az eljegyzés vacsorán... - Nem fogom a hátralevő életem leélni egy koraősz pasi mellett! - káltottam még el magam duzzogva és Dominic szemébe bámultam.
- Ó, hát nem édesek, mi is így civakodtunk egymással, drágám - sóhajt még anyám, én meg hátra arcot vágva csörtetek az udvarrra.
Márges vagyok, de nem csak apáékra, hanem magamra is. Legszívesebben hangosan elkiabáltam volna, hogy Domnak ott van merel, aki mugliszületésű, de nem akartam megtenni ezt vele, mert nem akartam Domot ennyire megharagítani. Ahhoz túlságosan is kedvelem... Mármint... nem úgy, hanem mint unokatesót. Szigorúan. Amúgy is, úgysem lenne semmi jó ebből a házasságból, mindig is Merelt fogja szeretni, vagy egy mésik lányt, vagy egy harmadikat, engem meg úgysem, mert én az unokatesója vagyok. Vajon ha nem az lennék, tetszenék neki? Ahj Merlinre, miért is ilyen fontos ez most így hirtelen? Az egész apa hibája, hogy ezt a hülyeséget kitalálta. Kellett neki is beleszórlnia az érzéseimbe. Kifújom a levegőt majd megugrom, amikor bedöcög a látószögembe Dom hülye nagy behemót kutyája.
- Már csak te hiányozál - dünnyögöm és kinyújtom a nyelvem is a kutya felé, miközben remélem Dom nem jöt utánam hogy tovább veszeledjünk.

[You're the only friend I need]

You're the only friend I need

Sharing beds like little kids

MMII-VI-IV

to;Dominic || zene: ribs || outmood: creme||

Az egész vacsora meg a szüleink hülye bejelentése kezdte rányomni a bélyegét nem csak erre a nyaralásra, hanem az egész nyárra, és az egész életemre. Én szerelmes akartam lenni, jó sokszor, mielőtt valami hülye alakhoz elköteleznek, de neeem. Közbe kell szólni, és tönkre kell tenni a kamasz koromat. Valahogy nem akartam én ennek az egésznek alávetni magam, mert. Nagyon nem. Fiatal vagyok. Felelőtlenül akarok szerertni, mondjuk egy őrült motoros varázslóba a vad nyári kalandok egyikén, indokolatlanul megszökni és menekülni a nem létező felnőttkor elől a holdfényes éjjel.
Nálunk minden annyira muszájból unalmas, és most még itt van ez a hülye eljegyzés is. Még csak esélyems incsen kélni a kamasz dolgaimat, mert mindent vacakot most kell lenyomatni a torkomon, amikor még nem vagyok nagykorú, hogy azzal akár szembe is tudjak menni. Mondjuk nem tudom mennyire lehetne ezzel a gagyi házassággal szembe menni. Ez biztos anya terve hogy vissza-Monstrosodjon a család, vagy én nem is tudom. Annyira mérges vagyok és ideges, és kétségbe esett, hogy hirtelen nem tudok mit csinálni, hagyom magamból kirobbanni a dolgokat és levezetni a hozzám legközelebb álló emberen, Dominicon.
– Ez most komoly?! Nem akarod beleüvölteni az arcába? - háborodik fel Dominic, mire csak gonoszul pillantok rá, majd egyszerűen nem is válaszolok, csak felpattanok, nagyon drámaian az asztaltól. - Egyébként meg szőke vagyok! – Kiabál utánam, mire visszafordulok, és diuzzogva bebámulok még a nagy családi összejövetelre.
- Én meg tudjátok mit? Leszbikus vagyok! MPRFH! - morgok még be, ami nyilván nem igaz, csak nem tudom. Ordítani akarok. És megütni valamit. Mondjuk egy nagy boksz zsákot.
De kint nem fogad más, csak Poppy, aki nagyon szimatolja a lábaimat. Hiába kerülgetem a meztelen lábszáramat kezdi nyalogatni, mire én morogva el szeretném tolni agamtól. A kutyék nem kedveleki a gonosz embereket megérzik. Én is gonosz vagyok muhahaha. Szóval távozz, vagy valami. De nem, nem megy sehova.
Kezdett esteledni, azt hiszem, bár nyáron kicsit nehézkes volt csak úgy eltűnni az éjszakába, pedig nagyon hatásos lett volna. Csak összefonom magam előtt a kezeimet és magamban fortyogva járom a csárdást Dominic lábfétises medvekutyájával. Pedig én azt terveztem, hogy halálosan beleszeretek a tánc oktatómba, és akkor ilyen nagyon romantikus tanítvány tanár dolog lezs köztünk, de a dolog megakadt ott, hogy egy öreg balett művész néni volt az oktatóm, és nekem nem volt nagymama szindrómám, végezetül pedig nem vagyok leszbikus. Hanem fájdalmasan szeretnék Dom közelében lenni, miközben tökre féltékeny is vagyok arra a csajra, akivel végül összejött. Szörnyű ember vagyok. Ez biztos azért van, mert már nincs velem olyan sokat, gondolom. Megszoktam, hogy együtt vagyunk. Mert mindig is együtt voltunk.
- Feleslegesen vagy féltékeny Merelre - jelenik meg ő is mellettem, mire én sértetten elhúzom a számat. Nem vagyok féltékeny. Mármint nem úgy, ahogy a szerelmes lányok szoktak lenni, mert én nem vagyok szerelmes Dominicbe!!!
- Nem is vagyok féltékeny. Csak már minden úgyis el van döntva... - mormogom az orrom alá, miközben a kutya csak nem száll le rólam. - Gondolom úgyis mindengy, mert te biztos bele fogsz törődni ebbe az egészbe, ha nem engedi el a dolgot az apád - mormogom keserűen, hátha még jobban összeveszünk. - Aj hagyjál már! - nyafogok fel, és elkezdek hátrálni valamerre, hogy hátra mondjuk Dominic lába illatosabb neki. Vagy valami.
De aztán csak megelégelem a szaglását és elkezdek össze-vissza futkosni az udvaron, de csak nem száll le rólam a kutya, és nem akarom, hogy rám ugorjon és összenyaljon, szóval végső kétségbe esésemben felmászok egy fára, a kutyus pedig csalódottan vakkantgatni kezd.

[You're the only friend I need]

You're the only friend I need

Sharing beds like little kids

MMII-VI-IV

to;Dominic || zene: ribs || outmood: creme||

Annyira igzaságtalannak tartottam ezt az egészet. Az egész hülyeséget. Engem komolyan csak ezért szültek, hogy utána visszamonstrosodjon megint a családom egy része? Ez apa részéről is övön aluli, anya meg egyszerűen túlságosan azon pörög, hogy Alfonznak nehogy valami baja legyek kétpercenként. Persze, ilynekor nincs itt a bátyám, hogy legalább megvédjen. De lassan megszokom, hogy az egész világ ellenem van. Ami túl szörnyűnek tűnik, hiszem még gyerek vagyok, élni akarok, meg nem is tudom. Eldönteni, hogy kihez megyek feleségül... Modnjuk harminc éves koromban. Sőt az is lehet, hogy nem is akarok senkihez se feleségül menni. Mindjárt megkeresek valami mugli zárdát és bevonulok, hogy ott éljem le a hátralévő életemet.
A jövőképem szörnyen borúsnak tűnt most, és mégh az sem motivál, hogy végül is akihez feleségül adnának az Dominic. De ő másba szerelmes, és amúgy is csak az unokatesója vagyok, sosem fog engem jobban kedvelni ennél, én midnig a kövér verekedős Aerith leszek a számára. Erre persze legszívesebben felüvöltenék, de akkor megkelenik ő is meg a kutyája is. Remek. Ez a nap egyre jobb lesz.
– Sokkal rosszabbul is járhattál volna. Láttad már a többi Monstrot? - kérdezi beletúrva a hajába, én pedig már csak azért is elkapom róla a fejemet, hogy ne lássa milyen képet vágok közben.
- Nem látom a különbséget. Csak a hajad színe más - szórom oda morcosan, persze már én sem gondolva komolyan a sétregetést de egyszerűen muszáj kiadogatnom magamból ezeket. A kutya közben persze felkerget a fára, mintha valami hülye macska, vagy mókus lennék, én pedig az egyik masszívabb ágon kucorgok, lefelé bámulva a nyüszögő kutyára. Kinyújtom rá és Domra a nyelvemet.
– Te most komolyan ennyire félsz a kutyámtól? 
- Nem félek tőle, csak túlságosan nyálas. Nem akarok kutyaszájszagú lenni, így is borzalmas ez a nap! - kiabálom le nyafogó hangon. Bámulok lefelé a gumimacikon csámcsogó Dominicre, és valahogy én is megkívánok most egy vaödörnyi édességet. Modnjuk karamellát. Annyira rég nem ettem már karamellát.
- Szép a bugyid - közli velem csámcsogva, mire érzem, hogy elvörösödöm. Egyik kezemmel megmarkolom az egyik közelembe eső ágat, és a másikkal meg leszedek egy termést a fáról, hogy a fiú felé hajítsam.
- Perverz dög vagy! - kiabálok le, még talán visszhangot is ver a csendes táj, aztán csak bámulom őt ahogy jól szórakozik rajtam. Végül aztán körbenézek, mert éhes vagyok, és kifújom a klevegőt.  - Jól van! Gonosz voltam, jó? Te is kifordulnál magadból, ha lány lennél és ketté törnék az álomesküvő illúziódat! - modnom letörten, majd megpróbálok lemászni, de csak nézek lefelé.
- Dominic! Nem tudok lejönni!

[You're the only friend I need]

You're the only friend I need

Sharing beds like little kids

MMII-VI-IV

to;Dominic || zene: ribs || outmood: creme||

Egyszerűen nagyon ideges vagyok, túlságosan is. A fáról bámulok le, miközben Dominicet alig hallom a kutyájának a nyüszítésétől. Talán még meg is sajnálom Poppyt, de nem, túl nagy és szőrös és nyálas. Szóval annyira nem sajnálom meg, hogy meg akarjam ölelni. Nekem elég otthon a lovam. Annyira kivannak az idegeim, hogy még fára is mászok, azt se tudom, hogyan sikerül, hiszen én nem csináltam még ilyne őrültségeket, az Dominic rezortja volt. Ez is az ő hibája, teljesen kifordít magamból, teljesen irreálissá válok, és bekattanok tőle, miközben teljesen őrölt módon ott tombolnak bennem a pillangók. Nem lehetne esetleg őket kiköpni? vagy kihányni? Minden olyan jó lenne, mint régen, de most... Most teljesen más és idegesítő.
– Ha én lány lennék, tökre örülnék magamnak. Nézz már rám! Helyes vagyok, magas… minden jó tulajdonságom megvan. Képzeld el, mi lett volna, ha Gregoryhoz akarnak hozzá adni. Az a gyerek tök bamba. - Megforgatom a szememet, de azért elvihogom magam, Tény, hogy Gregory nagyon mamlasz. De... Ajj, sokkal sokkal jobb lenne, ha ez nem kényszerből lenne, hanem úgy szívből... Basszus, basszus, mi ez a hülyeség? Oké, ide kell kötnöm magam ehhez a fához, teljesen abnormális vagyok. Ez az egész apa hibája. És Dominicé! De leginkább Dominicé, amiért olyan menőn néz ki, és helyes, és... francba! Sose tudhatja meg. Neki barátnője van. Ha nem Dominic lenne, hanem csak egy helyes pasi aki mással jár, elűzném mellőle a csajt, de Dominic most boldog, és ez nekem a legfontosabb.
Miért ilyen bonyolult az élet?
- Legalább szorult némi jó ízlés az apámba - nyújtom ki rá sértetten a nyelvemet. - Csak azt ne mondd, hogy te örülsz, hogy hozzám akarnak adni - csúszik ki a számból, de persze a hangom olyan kételkedő, amilyen csak lehet.
Duzzogva bámulok le rá, és összefonom magam előtt a kezeimet. Persze, folyton csak gúnyolódik hogyan is kedvelhetne máshogy. Mindegy is, túlled, Aerith ezt az egész rémálmot. Most felkelsz majd, és kiderül, hogy a pihe-puha rózsaszín ágyadban fekszel és ez az egész csak egy groteszk rémálom. Ahogy ezzel győzködnöm magam, későn veszem észre, hogy Dominic feje az arcom elé bukkan, és most áldom a sötétséget, hogy nem látszik rajtam az, hogy szánalmasan elpirulok.
– Aerith…  Máskor olyan helyre mássz fel, ahonnan le is tudsz jönni… – mondja halkan, és komolyan... nekünk... nekünk összeért a szánk! Ezt nem hiszem el! EZ egy csók?? Nem ez nem csók, ez nem számít annak, nem kaphatom így az első csókom. Persze ezzel párhuzamosan a testem megőrül, elnyomom magamtól a testét, már amennyi az erőmből telik, de a testem kibillen az egyensúlyából. Úgyhogy én lefelé csúszok, Dominiccel együtt, mert inkább bele kapaszkodom, mint a fába.
Halk sikkanás csúszik ki a számból esés közben, és összeszorítom a szemem is. És közben valahogy nagyon nagyon furán úgy érzem, mintha az ajkaim... Kipattan a szemem, és látom, hogy Dominicen fekszem. onkrétan a száján landol t az enyém. Olyan gyorsan pattanok fel, mintha meg sem történt volna. Ne,, ez nem történt meg, csak leestünk. Még csak magasan se voltam, hogy fájjon a landolás.
- Khöm... azért máskor finomabban is leszedhettél volna - motyogom, miközben inkább a sétcsúszott cuccaimat és a hajamat rendezgetem. Nem kaphattam így meg az első csókomat, nagyon nagyon nem.

[You're the only friend I need]

You're the only friend I need

Sharing beds like little kids

MMII-VI-IV

to;Dominic || zene: ribs || outmood: creme||

Vissza akartam vona végni, hogy én ugyan nem örülök, hogy egy ilyen kényszerizébe kell belemennem még akkor se ha éppenséggel egyszer szerencsétlenebbül érzem magam vele kapocslatban. Biztos minden az idióta pubertárs miatt van. Csoda, hogy nem estem bele éppen modnjuk a nagy szerelmi kilengések közepette a saját apámba. Jesszusom, telejsen megőrülök. MEGŐRÜLÖK! Inkább it maradok ezen a cserjén... vagy mi a franc ez fán, és itt aszódom el, mint egy termés. Ha nem jövök le innen csak nem tud feleségül venni senki nem? Főleg nem Dominic!!!
Persze most a mai nap semmi sem jön össze nekem, úgy kell összeszednem a maradék tekintélyemet előtte... már ha volt egyáltalán... Már ha lesz még egyáltalán, mert ahogy összeérnek az ajkaink én elemi erővel ellenkezem, testem lelkem sikít és ellenkezik, hogy neeeeeeeeeeeeeem lehet ez az első csókom. Annak minimum egy flancos esély után kellett volna megtörténnie, amikor elindulunk hazafelé, az állitólagos pasijelöltem meg kikísér, ahol kibicsaklik a lábam a magassarkúban, és az ölébe kap, és elkezd zuhogni az eső, és akkor egymás szemébe nézünk és CSÓK. De nem. Ez az álmom is ugyan úgy összetörik, mint az esküvői álmom, mert nem csak belevisítok zuhanás közben Dominic arcába de még rá is esek a szájára.
Igazából léevegőhöz is csak alig jutok, az esés utáni sokktól nem is érzem, hogy lehorzsoltam a térdemet, egyszerűen csak visszahőkölök, hogy ez nem is történt meg, mert nem lehet ilyen katasztrofálisan nyomi és szerencsétlen az első csókom, mert még az eső sem esik. De mielőtt meggyőzném magamat erről, leteper Dominic, és megint csak egymásra talál a szánk, mintha nem lenne jobb dolguk, én pedig mint egy hülye liba csak hagyom, hogy megcsókoljon és lehunyom a szemem is, nehogy szégyenemben meglássam a hülye fejemet esetleg Dominis tekintetében, és mintha valami szánalmas kis tini lennék vissza is csókolom. Túl hosszúra nyúlt túlságosan is jól esett én meg ha akarnám se tudnám ráfogni semmilyen balesetre, hogy úgy veszítettem el a szájszüzességemet.
- Ha nem menekültél volna fel a fára, mint egy nyomorult macska, akkor sehogy sem kellett volna leszednem téged.
Csak az térít észhez, hogy Dominic végre lemászik rólam, én meg pár pillanatik még bambán heverek a fűben, és csak azért pattanok fel, mert eszembe jut, hogy de hát bele törik a fű a ruhámba. Szóval nagy nehyezen összeszedem magam és próbálok nagyon komoly arcot vágni ahhoz, hogy ne nézzek totálisan ki idiótának.
- Az egész a kutyááááá - kezdeném, de Poppy egyenesen rám ugrik és pofán nyal. - ... hibája... - mormogom fújtatna, tiszta kutyanyálasan, amit nagyban igyekszek magamról letörölgetni.
- Igazad van, tényleg nem lesz ez így jó. Beszélek majd a szüleimmel. Azt hittem, ennél jobban csókolsz.
Erre érzem, hogy elfutja a dühös pír az arcomat. Megaláztak, felkergettek egy fára, házasságra kányszerítettek, többszörösen ellopták az első csókom, és még mindennek a tetejébe még fel is csesznek. Szóval annak a tökéletes tudatában nyitom ki a szám, hogy üvölteni fogok.
- Ha feleannyira is szeretnélek, mint ahogy egy normélis pasit, még talán jobban is megcsókolnálak! - ordítom le a fejét és még meg is csapkodom ott ahol éppen elérem a hatalmas méretkülömbségek ellenére is. - Te sem vagy túl nagy szám, Everfen nem alszik el csók vagy szex közben? - mormogok neki megint puffogva, és teljesen úgy érzem magam mint egy idióta kamaszlány, akinek a világon semmi sem tud összejönni, még egy normális nyaralás se, és legszívesebben beleüvöltenék otthon a rózsazsín párnáim közzé. - Én már most elválok tőled! - mondom még egyet a lábammal dobbantva a nyomatékosítás kedvéért.