Las Vegas

Edward Nott pennájából


Az amerikai Nevada állam legnépesebb városa, és egyben a világ egyik legnagyobb szórakoztatási, bevásárlási és szerencsejáték központja.  Legfontosabb látnivalói a kaszinók, ezeknek nagy része a Las Vegas sugárúton található masszív épület, rengeteg vendégszobával és óriási kaszinótermekkel. A leghíresebb ilyenek az MGM Grand, a The Mirage és a Bellagio. Éjjel-nappal nagy a nyüzsgés, a világ legfényesebb környéke, de ahol sok a fény, ott sok az árnyék is. Ez a város az ördöghöz hasonlóan sosem alszik, így aztán nem csoda, ha Bűnös Városnak is becézik. Bővelkedik kifejezetten felnőtt szórakozási lehetőségekben, táncos bárokban és magukat ajánlgató kétes erkölcsű hölgyekben és urakban, a kaszinókban pedig nem árt, ha az ember résen van, mert a sok pénz sok ravasz nagyravágyó bűnözőt is odavonz, akik csak arra várnak, hogy kisemmizhessék azt, aki elég pancser hozzá.

[a jövőmbe törtél be]

a jövőmbe törtél be
2002. december 31.



zene: elloptad tőlem az életem ● oufit: pulcsi télen

Ha ez tényleg igaz, ha az élet valóban csak álom, vajon mikor ébred fel belőle az ember? Igazából én most nem akartam belőle felébredni, főleg ahogy LA kivilágított, csillogó utcáin jártunk az éjjel, és aztán... aztán nem tudom mi történt. Uagzából ahogy fel prübálnék kelni, csak nyögök egyet és a puha hófehér takaróban a kezeim megkeresik Armint, akinek magától értetődően mellettem kell lennie. Összerácsolom még a szemöldökömet is, nem akarok felkelni, pedig a hatalmas undorítóan gazdag luxus szálloda, a Hotel Bellagio nem nyerte el a tetszésemet mert mindekit túl undorítónak találtam. A szerencsejátékozást is annak találtam, mert mindeki itt baszta el orrba szájba  apénzét, mert mér nem tdutak vele mit csinálni, miközben én csak filléreken tengődtem a testvéreimmel. Undorító volt.
Iagzűból nem is nagyon fogtam fel a dolgokat, talán annak köszönhetően, hogy mondjuk Inkább akart5am töménytelen alkoholt fogyazstani Amrin társaságában, mert ez az egész környezet csak szimplán kibaszottul fullasztó voltl. Utáltam ezt és utáltam azt is, hogy mrin is közzéjük tartozott, hogy ő is elvárta tőlem ezt a luxust amitől én teljesen rosszul vagyok. De miatta még szállodába is mentünk a megtakarított pénzemen. Meg itt is igyekeztem elviselni ezt az egészet, és nem tettem megjegyzéseket se a bátyjára se a helyre ahol voltunk, se a ruhákra se semmikre mert... mert még erre is képe svoltam miatta. Nem mintha értékelte volna, de mindegy is volt, amúgy se gondolta komolyan és ez az egész nem volt olyan komoly sem.
Próbálom álomkórósság közepette felidázni, hogy mi a franc történt de a legtöbb elvész a sötétségbe, és amik emlékek kezdenének feltörni, azok pedig egyszerűen csak már villanásra sem voltak szimpatikusak, mert mit kerestem egy kecskével, Arminnal meg magammal egy pap előtt? Biztos volt valami drog a piámban, a másik kép pedig forró és heves szeretkezésbe fulladt, ami egészen kellemes volt, és.. és elnéztem vona egy adag Arminnal meg egy vödrö nachossal egy moziteremben is. Perverz állat vagyokés büszke is erre. Nem baj, legalább Amrin megszokja ezt. Ahogy Armin megint eszembe jut lassan kilesek a nehéz és fájó szemhéjam mögül, és megnézem a finom formás alakját, ahogy mellettem fekszik, és tekintetem csendesen elidőz - talán túl sokáig is - egyes pontjain. A haját szeretem. Mag a bőrének színét, és az illatát. Az aprü anyajegyeket elszóródva a hátán. A néha festékes ujjait, és az álmos barna szempárt. Ha felébred a bámulástól, inkább el is kapom a fejem tőle, hogy aztán megjástzam az ébredést.
Kinyitottam a szemem és lassan felültem, miközebn a januári nap tompa fénnyel kúszott a szobánkba. Nagyon nyújtóztam és így a selyemtakaró könnyedén lecsúszott a meztelen iozmos testemről, miközben Amrin felé bámultam. A mozudlat közben a szemem megakadt a kezemen amin valammi gyűrű fénylett, a fejem zsibbadt még talán egy kis hajnali részegség is a fejemben dübörgött mert kissé idétlenül felröhögtem.
- Nézd Armin van egy gyűrűm. De jé, baszki neked is van gyűrűd - mondtam nagy vígan kicsit még alkoholos mámorban is úszva, nem véve komolyan a helyzetet, ami vészjóslóan rajzolódott ki a bal kezünk gyűrűs ujján.

[most mi lesz?]

most mi lesz?



2003. január

outfit: elegant # megjegyzés:

Lüktető fájdalom nyilallt a fejembe. A testem összerándult, ahogy a hatalmas ágyon mocorogtam. Éreztem, ahogy az ajkaim egészen kiszáradva próbáltak mozogni, de nem sikerült. Rövid nyeléssel mocorogtam át a másik oldalamra, majd a hátamra. Valami furcsa, savanyú bűzt éreztem, aztán nagy nehezen kinyitottam a szememet. A hotelszobában voltam, abban a méregdrágában, amit a bátyám bérelt ki és fogalma sem volt róla, hogy Caine is osztozik velem az ágyon.
Kellett egy pillanat, míg feldolgoztam, hogy ott van mellettem, ül az ágyon. A teste némileg kitakarta az ablak felől érkező vakító fényt… aztán bevillant. Éppen miatta éreztem magam úgy, mint egy mosott szar, mert minden áron itatni akart. Elvettem a felkínált italt, belekortyoltam, aztán valahogy minden homályos és fura lett, végül pedig teljesen sötét. Ha apám csak sejtené is, hogy ittam… többet biztosan nem tanulhattam volna Angliában. Nálunk odahaza ez nem volt elfogadott. A vallással ellenkezett.
–  Nézd Armin van egy gyűrűm. De jé, baszki neked is van gyűrűd – magyarázott valamit, de nem értettem. Megfeszülve simítottam a tenyeremet az arcomra, hogy megpróbáljam kidörzsölni a kómát a szememből. Szomjas voltam, kimerült és végtelenül morcos a fejfájás miatt, ami mostanra lüktető kellemetlenséggé tompult.
– Fogd be vagy megöllek… – dünnyögtem és felemelve a párnámat fejbe vertem vele. Aztán nagy nehezen én magam is felültem, hogy összeszedve magamat, teljesen ruhátlanul elsétáljak a minibárig és magamhoz vegyek egy üveg hideg vizet. Azonnal hosszan lehúztam a felét. Élveztem, ahogy a hideg folyadéktól megnedvesedik a torkom.
– Áh… mi a faszt itattál velem, mérget? – kérdeztem és a tenyeremet a gyomromra simítottam. Felfogtam, hogy mindketten meztelenek vagyunk. Ez már nem hozott zavarban. Az egyetlen furcsa talán az volt, hogy kivételesen egy szobában esett nekem, nem valami bokorban. Azt szerette, a hideget, a nyilvános helyeket… pedig egyszer most már megnézném az otthonát. Aranyvérű és ha az ember még el is szegényedik, azért egy-egy kisebb kúria marad a nyakán.
Megnéztem magam a falitükörben. Nem futtattam végig a tekintetem a meztelen testemen, csak a sápadt arcomat figyeltem. A barna szemeim alatt sötét karikák húzódtak meg, a hajam kócos volt, az ajkaim kiszívottak a csókoktól. Nagyon nem lett volna szabad innom, egyetlen kortyot sem… és akármit is tett bele Caine, az bizonyára elvette az emlékeimet is az éjszakáról. Mégis mi másért nem emlékeznék rá?
Ahogy ezen agyaltam, a lábam előtt, a padlón megpillantottam egy lapot. Valami díszpapír volt, mert a kemény lapjában nyomott minták voltak. Ahogy megfordítottam nagy betűkkel az állt rajta, hogy: Házasságot igazoló dokumentum… Oscar Caine és Armin Caine részére. Felsikoltottam és eldobtam a lapot. A szám elé kaptam a kezem, nem tudva, hogy zokogás vagy hányinger akar-e kitörni belőlem.
– Caine! Kinyírlak! – Üvöltöttem el magam, mintha nem is fájna a fejem, aztán odarontottam, lenyomtam az ágyra és úgy pofoztam rajta egy nagyot. – Ez valami kibaszott szar vicc?!

[a jövőmbe törtél be]

a jövőmbe törtél be
2002. december 31.



zene: elloptad tőlem az életem ● oufit: pulcsi télen

Fűű, basszameg, ugye nem hánytam szét ezt a szállodát? AMilyen drága minden és amilyen karótnyelt Armin apja... apja? Tesója? Nagybátyja? Faszom se tudja, nem akarom, hogy kifizettesse velem mondjuk a hányás károkat. Arra amúgy nem fizet a biztosító? Az amerikaiaknak még csoda, hogy a levegőért nem kell olyat fizetniük. Amúgy meg mi a szarra gondolok most is? Argh, utálom ezt a részeg másnapos állapotot, mert még mindig érzem magamban az alkohol sárga és zöldes örvényét. kevertétek már az apszintet modnjuk egy kis Úzóval meg nem is tudom még mivel keverve. Ahh, ugye Armint nem hánytam le? Legalább velem volt? Lassan kezdem összeszedni magam az ágyban fetrengve, de valamiért, még egy kecske is rémlik.
- Uram isten, csak add, hogy nem szexeltem kecskével! - kiáltok fel kétségbeesetten, amit ezer százalák, hogy Amrin is meghall, mert lehet üvöltöttem? Attól még, hogy varázsló vagyok, ugye nem tudok állatot nemzeni? AMilyen creepy ez a szar izé bennem... Faszoom. Nem tudom, kcsit még a fülem is tompa, talán valami ágyú mellett csináltuk arminnal vagy mi a faszom? A szenvedésem közepette hallom ahogy ő is mocorog és már most ott villan a kis morcos ránc az orrán és a szemében. Szerettem ezt a dühös és morcos énjét is ugyan úgy, mint az édesebbet is.
– Áh… mi a faszt itattál velem, mérget? - dörmögte mellettem Armin és a gyomrát taperolta.
- Nem tudom, tudod, te egy korty csokilikőrtől úgy beálltál, hogy mindenen vihhogni kezdtél, és onnan nem volt megállás - eresztek meg egy vigyort.
Ekkor esik le nekem hogy valami gyűr van rajtam, miközben Armin nem is tudom, talán a tükörrel smárol? Jézusom még szívtam is? kicsit ki vagyok készülve, te jó ég. Talán ez lehetett életem legbaszóbb bulija, ami nem is baj, csak a kecskét ne! Csak azt ne! Mi az a kecske? Magam orra alá motyogok, amikor egyszer csak Armin felém vetődik úgy, mintha most éppen rituálisan egzotikus módszerrel szét akarja kínozni még az agyvelőmet is. Hiába, Alex mindig is mondta, hogy az egzotikus pasik vezsélyesek. Ő is azután mondta ezt, mikor egy török harmadik félnek behozott oda egy szamarat is. DEMIASZAREZAKECSKE.
– Caine! Kinyírlak! Ez valami kibaszott szar vicc?! - üvölti le a szemöldökömet meg a maradék agyam is azt hiszem most távozott el a fülemen keresztül. Modnjuk szerettem ezt a mély és mégis olyan kellemes orgánumát, főleg amikor néha úgy elengedte magát, hogy alattam adta ki ezeket a hangokat.
- Hehe, sziamia Armin, adjak kést a kezedbe? - röhögtem a képébe, mint aki valami nagyonbrutálisat szívott. - Egyesítsük az erőinket - koccintottam össze a gyűrűs ujjunkat, miközben aztán rájövök... ghyűrűs új. Olyan hirtelen ülök fel, és tépem ki magam a nem túl erős szorításból, és két kezeim közzé csapom Armin fejét miközben megduzzad a képem az előbbi pofonoktól.
- te a férjem vagy! A férjem vagy! A férjem! És én meg a tiéd! De kurva jó - bólogatok és ha hagyná még meg is csókolnám. Nem is tudom miért de hirtelen delíriumos indokolatlan öröm árad szét bennem aztán hirtelen elkomojodom.
- A kurva életbe. Összeházasodtunk. Mi a szart itattál velem? Nem akarok férjnél lenni, a szabadságom akarom!
Valahogy erős pánik szalad végig rajtam. Oké, hogy vonzódok hozzá, hogy imádom, de én egy senki vagyok egy kis porszem pénz és háttér nélkül, és... a szabadságom szeretem, hogy következmények nélkül legyen egy kis légyottom vele, de ez... Valahogy... basszus. Felelősség válalás, és ez... ez nem megy ez befosat.
És valahogy mégsem akarok elválni. Mégis tetszik a gondolat még ha riasztó is.

[most mi lesz?]

most mi lesz?



2003. január

outfit: elegant # megjegyzés:

Úgy éreztem, hogy a fejem menten kiszakad a helyéről. Őrülten lüktett a fájdalomtól, de annyira, hogy legszívesebben leütöttem volna Caine-t... főleg mikor még ordibálni is kezdett.
- Uram isten, csak add, hogy nem szexeltem kecskével! - Az orgánumától a halántékom még őrültebb lüktetésbe kezdett. A gyomrom pedig görcsbe rándult egészen. Azt persze nem az üvöltése váltotta ki, hanem az a hányingeres, kiszáradt érzés. Betegnek hittem magam, de közben emlékeztem, hogy ő adott valamit a kezembe, amitől kellemetlenül éreztem magam. Gyűlöltem. Nem is értettem, minek hoztam el magammal ide... miért? Miért bolondultam meg tőle?
- Nem tudom, tudod, te egy korty csokilikőrtől úgy beálltál, hogy mindenen vihhogni kezdtél, és onnan nem volt megállás - magyarázta, miközben én a gyomrom tartalmát próbáltam odabent tartani. Érzésre nem volt több savnál, de az kellően fájdalmas volt. Megöllek, Caine. Megöllek. - Mantráztam magamban, hátha az megnyugtat majd. Nem nyugtatott meg kicsit sem.
Aztán megláttam a padlón a papírt, mikor nagy nehezen a tükör elég vergődtem. Az arcom elé kapott kezemen megláttam a gyűrűt... valami nem volt rendben. Valami nagyon nem volt rendben. 
- Hehe, sziamia Armin, adjak kést a kezedbe? - kérdezte Caine, röhögve persze, mintha azzal enyhítené a tettei súlyát. Leitatott és berángatott egy házasságkötőterembe. Odaléptem hozzá, hogy megöljem. Mert tényleg meg akartam. Mégis kinek hiányozna ez az elmebeteg? - Egyesítsük az erőinket. - Koccintotta össze a gyűrűs ujjainkat. Erre szűkre húzott szemmel, fenyegetően mértem végig, aztán csattant a pofon... a pofonok. Ő még is a kezei közé vette az arcomat, mintha valami elcseszett trófea lennék. - te a férjem vagy! A férjem vagy! A férjem! És én meg a tiéd! De kurva jó - Megcsókolt, de nem viszonoztam.
Ennyit Caine-ről. Még akkor is örült, mikor az élete veszélyben volt. Érezhette, mennyire dühös vagyok. Egy pár voltunk, mert engedtem a szenvedései láttán. Nagyon tepert, lássuk be és megsajnáltam. Én aztán semmit sem érzek iránta! Mégis mit éreznék? Bőven nem vagyunk egy szinten.
- A kurva életbe. Összeházasodtunk. Mi a szart itattál velem? Nem akarok férjnél lenni, a szabadságom akarom!
- M-e-g-f-o-g-sz-h-a-l-n-i. - vicsorogtam, majd elhúzódtam tőle, hogy valami ruhát magamra rángassak. A tegnap esti garbó, fekete alsógatya és a fekete nadrág éppen megfelelt. Gyorsan belebújtam a felsőmet, hogy az anyag még jobban összekócolja a hajamat. Már nem rontott sokat a sápadtságomon és az eleve szörnyű külsőmön... na meg a véraláfutásosra szívott nyakamra.
- El fogunk válni, Caine. És te szó nélkül aláírsz mindent, szép csendben. Felfogtad? - mordultam rá, mégsem húztam le magamról azt a cseszett gyűrűt. - Az apám meg fog ölni, hogy egy ilyen... ilyen idiótával kerültem össze! Nekem el kell vennem valakit otthon, Merlinre! - Emeltem meg a hangom. Lerogytam az ágy szélére és a tenyerembe temettem az arcomat.
Iszonyatosan szerencsétlennek éreztem magam. Ráadásul a gyomrom is hangosan morgott. Nem igazán a hányingertől, most már inkább az éhségtől.
- Vidd el a férjed reggelizni... - dünnyögtem és ránéztem. 

[a jövőmbe törtél be]

a jövőmbe törtél be
2002. december 31.



zene: elloptad tőlem az életem ● oufit: pulcsi télen

- M-e-g-f-o-g-sz-h-a-l-n-i.
Ahogy a pofon csattant, egyre messzebb került a delírum köde, a kecskével együtt. Baszki, ugye nem szexeltem kecskével? Remélem nem Amrint halucináltam kecskének. Iagzából egyik szituácó sem volt éppen megnyerő a számomra, de még ha a fejfájáson és az émelygő rosszullétemen nem is javítottak a pofozkodások, legalább egy kicsit normélisabban láttam a helyzetet. Már amennyire az én elcseszett beteges agyam képes volt. Szóval én férfül mentem ehhez a csávóhoz, aki amúgy se érzett irántam smemit, én meg igen, csak valahogy képtelen voltam rövid úton elzárni magam előtte, mert összezavart. Igen is összezavart. A csókjai, és ahogy összebújutnk a paplan alatt, meg azok az elkapott pillanatok, és közben azt tolta az arcomba, hogy utált! Hát komolyan méhg meg is érdemelte, hogy véletlenül összeházasodtam vele. Mérges voltam, hirtelen én is csak dühös gőzzel engedtem el, hogy leszálljon végre rólam, mert...
Mert nem akartam én ezt. Kicsit szánalmas volt, de nem akartam. Féltem, rettegtem, hogy megtudja, hogy ki vagyok. Féltem, hogy egyszerűen tényleg utál, és elhagy. És mindezeknek a tetejében még féltettem attól is, hogy mit jozhatok a fejére, mert bár nem értettem a debil szüleit meg a hülye tradícióit, azért mégsem akartam, hogy az apja miattam nyírja ki. vagy esetleg kasztráltassa. Egyáltalán szoktak ott olyat? Azért remélem nem fognak engem se meg őt se, mert akkor esküszöm kiugrom az emeletről. Éreztem a görcsöt a gyomromban.
Azt is jól elbasztad, Caine. Mert semmihez se értesz, csak a hullákhoz.
Azok legalább csak fekszenek, mint leeresztett lufik, és nem is kell megértened a szociális vagy lelki eredetű kínlódásaikat.
- El fogunk válni, Caine. És te szó nélkül aláírsz mindent, szép csendben. Felfogtad? - szűrte ki a fogai közzül, mire én is nagy nehezen felöltöztem valami cuccba, ami éppen a kezem ügyébe akadt. Mérges lettem, és felcsattantam, és teljesen ellentmondásos érzelmek között sodródtam. Egyrészem csak szerette volna, ha ennek Cainde legalább csak fele anynira örül. MÉg ha ilyen elbazsott országból is jött. A másik részem meg sértett volt és mérges, mert nem akartam házasságot. A másik érdekében nem. Még nem voltam elég gazdag. Még nem voltam senki.
- Rendben, Narek, válljunk is el, menjünk is rögtön a házasságkötő faszomhoz, hogy miénk legyen a világ legygorsabb válása! - háborogtam, miközben márgesen úgy felhúztam a gatyámat, hogy belevágta a seggem. - Úgy bezsélsz, mintha te hordanád itt a nadrágot! - magyaráztam, és közben drámaian hatásos mozdulattal rángattam fel magamra egy sötét színű farmert.
- Az apám meg fog ölni, hogy egy ilyen... ilyen idiótával kerültem össze! Nekem el kell vennem valakit otthon, Merlinre! - erre megvetően felhorkantam.
- Akkor ne menj haza - forgattam meg a szemem, de mielőtt még tovább puffoghattam volna a szánalmassá vált életünkön, Armin csak lerogyott az ágy szélére, miközben én még a duzzadt, piros arcomat tapogattam, majd egy kellemetlen sóhajt hallatva beletúrtam a hajamba és odaléptem mellé. Nem tudtam én se, hogy mit akartam. Szeressen is, meg ne is. Mégis hogy a francba lehetett ezt kivitelezni?
- Megoldjuk, Narek. Nem fog sneki se beledögleni ebbe a házasságba - vontam meg lazán a vállamat, mintha csak egy zh-t kellett volna javítani.
- Vidd el a férjed reggelizni... - erre megint felhorkantottam, majd lendületesen felhúztam az ágyról, hogy lerángassam a bazira flancos reggeliző bálterembe, miközben hallatszódott a szerencsejáték gépek őrült kattogása, és valahogy rmeénykedtem benne, hogy Ocean éppen most toppan be, hogy kirabolja ezt a helyet. Rohadt gazdagok itt cseszik el a pénzüket.
- Ja, most meg már jól jön, hogy  aférjed vagyok, mi? - magyaráztam, de aztánahogy befordultunk a sarkon, éppen lelkesen (vagy nem, sose tudtam ennek a fickónak az arcából olvasni) integetett felénk Armin bátyja, egy nagyon gusztustalanul csicsás, foglalt asztalnál. - Gondolod, feltűnő lenne, ha most hirtelen hátraarcot vágnánk? - kérdeztem, majd vonakodva megindultam az asztal felé. Az igazság az, hogy mocskosul éhes voltam, és még azokat a gusztustalan gazdag ételeket is megettem volna még szívesebben.

[most mi lesz?]

most mi lesz?



2003. január

outfit: elegant # megjegyzés:

Még mindig gyomorgörcs kerülgetett. Nem értettem magamat, hogy voltam képes hozzámenni Caine-hez… bármilyen állapotban is. Elvoltam vele, keféltünk és jól éreztük magunkat, mert ezek tények, beismerem. De az érzelmi szint bőven nem ott volt, ahol lennie kellett volna. Állandóan parkokban meg kertekben tepert le, mintha nem bírná ki, amíg elvisz egy normális szállodába. Értem én, hogy hedonista életmód, de a minimális tiszteletet megadhatná.
-  Rendben, Narek, válljunk is el, menjünk is rögtön a házasságkötő faszomhoz, hogy miénk legyen a világ legygorsabb válása! - magyarázott ingerülten, mintha még joga lenne háborogni. Egy dologhoz volt joga, bocsánatot kérni tőlem, amiért így viselkedett… leitatott, majd házasságra kényszerített. - Úgy bezsélsz, mintha te hordanád itt a nadrágot! - Bújt bele a nadrágjába idegesen.
- Kettőnk közül mégis ki a franc hordaná?! - Emeltem fel a hangomat és hogy nyomatékot adjak a szavaimnak, képen dobtam egy párnával. Aztán nem is volt már többé kedvem veszekedni vele. Nem volt értelme. Ezt elszúrtam és hamarosan mindenki megtudja. A bátyám, az apám, az egész család, aminek a vége az lesz, hogy kitagadnak. Nem érdekelt a vagyon, Angliában sem abból éltem teljesen, de furcsa lett volna az élet a testvéreim nélkül… és ilyen távol az otthontól. Egy részem persze azért küzdött, hogy művész lehessek… mégis akkorát változott volna az élet.
- Ja, most meg már jól jön, hogy  aférjed vagyok, mi? - húzott fel az ágy széléről. Én pedig nem válaszoltam. Azért nem válaszoltam, mert akkor nem vitt volna el enni és egyedül kellett volna szembe néznem az egész helyzettel.
Végig sétáltunk a hotelen, a vörös szőnyegen a folyosón. A lift pedig levitt az aranyozott, díszes étkezőbe, ahol már álltak az asztalok és közöttük pincérek táncoltak ide itallal, kávéval és mindenféle reggelinek látszó étellel. Az illatoktól kicsit hányingerem volt és még a fejem is zsongott… szinte éreztem, ahogy elsápadok… aztán megláttam az integető bátyámat.
Ne. Ne. Ne. Ne.
A hajamat tudtam volna tépni, olyan kínos volt a helyzet. Még csak a gyűrűt sem vettem le az ujjamról, de már késő lett volna amúgy is… na meg feltűnőbb, minthogy ott van.
- Gondolod, feltűnő lenne, ha most hirtelen hátraarcot vágnánk? - kérdezte Caine, én pedig csendesen megindultam az asztal felé. Kár volt erről cseverészni… Musa már kiszúrt minket és ott feszített a tökéletes ruhájában, a szép mosolyával, mintha nem is dolgozni jött volna ide.
- Beteg vagy? -  kérdezte, amikor meglátta, milyen képpel ülök le az asztal mellé. - Hozatok neked egy zöldséglevest. - Musa már intett is a pincéreknek, akik hozni kezdték a jobbnál jobb ételeket. Egyelőre nem akartam megszólalni, csak az asztal alatt megfogtam Caine kezét.
- Te is elkaptad? - kérdezte aztán rá pillantva. - Mivel foglalkoznak a szüleid? Armin említette, hogy aranyvérű családból származol. - Próbált csevegni aztán a bátyám, mintha nem venné észre, milyen fos mindneki kedve. Közben Oscar elé is lepakoltak egy halom ételt, amit nem is kért.

[a jövőmbe törtél be]

a jövőmbe törtél be
2002. december 31.



zene: elloptad tőlem az életem ● oufit: pulcsi télen

Fogalmam sem volt, mégis mit kéne kezdnem ezzel az egész helyzettel. Amirn dühöngése vicces volt, de ő mikor nem vicces? Szórakoztató volt és szexy, akármit is csinált,a kárhogyan is csinálta. Lehet, hogy az érzéseim viszonzatléanok voltak, sőt ebben biztos voltam, hogy csak illúziókat kergettem. De azért... Valahogy a részemről őt jól esett szeretni,még ha nem is feltétlen engedhettem meg maganak, hogy nagyobb lére eresszem magamat. Nem akartam bevallani neki, hogy smemilyen hátterem nem volt, hogy az apám börtönbe ült a testvéremmel együtt, hogy a családom pár tagja csak azért élték túl a halálfalók támadását, mert nem voltak otthon. ha tehettem volna ezt az egész történetet elfelejtettem volna, de nem tudtam, mert bennem volt, a részem volt, és a múltam volt. Ezzel kellett gazdálkodnom, és egy olyan embernek, mint én, a tiszta lappal kezdés luxus volt.
- Kettőnk közül mégis ki a franc hordaná?! - kiáltottt rám még utoljára, és az arcomba hajított egy párnát is. Csak felmordultam, de nekem sem volt kedvem veszekedni. Az iagzság szeirnt Arminnal veszekedni mindig felesleges volt, mert sosem értettünk egyet nagyjából semmiben. Túlságosan nagy szakadék húzódott a világaink között, amit csak úgy étugorhattunk volna, és abban is biztos voltam, hogy kedzte sejteni, nem teljesen volt igaz ez az aranyvérű dolog. Érdekesnek találtam, hogy ezt nem háyntorgatta, de úgyis ki fig előbb vagy utóbb derülni. De annak biztos nagy dobbanása lesz, ha kiderül, és én szeretem a nagy robbanásokat, szóval még egyelőre titokban tartottam előre, már amit tudtam.
Lassan csak felnyaláboltam magunkat, hogy végre a fényűző tereken keresztül - amiktől rosszul lettem - végre megérkezzünk a flancos étterembe is, aminek a plafonjáról már csak egy aranybálna hiányzott, de komolyan. Meg mertem esküdni, hogy itt még a kaját is aranyból csinálták. De legalább jól, és régen nem ettem már ennyit, mint itt. Láttam, ahogy Armin elsápadt ahogy meglátta a bátyját közeledni felénk, és valahogy mér arra se vot időnk, hogy a gyűrűt levegyük. A tesója úgy tett, mintha nem látná, mennyire rossz volt a kedvünk, és aranyvérű létére még a normálisabbak közzé tartozott.
- Te is elkaptad? Mivel foglalkoznak a szüleid? Armin említette, hogy aranyvérű családból származol. - Erre éreztem, hogy félrenyelem a piámat, ami... enyhén alkoholos volt, nem is tdutam, hogyan vándorolt a kezembe, de iagzából nem is értettem minek ittam azután az éjjel után, mert hát... Na mindegy, egy kicsit enyha volt, valami flancos likőr. De hirtalan nem tudtam mit feleljek. Hogy amúgy az csak hazugság volt, hogy az aranyvérűek közelebb fogadjanak magukhoz, és én a sajátos módszereimmel hagytam magam mögött az összetiport szíveiket egy-egy éjszaka után? Kellemes családi bezsélgetés kerekedhetne ki ebből, főleg, hogy feléjük ezt nem igazán tolerálnák.
- Hát ők üzletemberek - húztam ki magam majd inkább gyorsan ettem is egy nagy adagot, hogy legalább tele legyen a szám. - Nem olyan ismert, egészen jelentéktelen családom van, egyáltalán nem vagyunk érdekesek - vonogattam a vállamat nagyon szerényen, de ebben legalább nem hazudtam. Kicsit próbáltam terelni a témát, valami más után kutakodni a kínosan beállt csendben, de az agyam tompa volt és fájt a fejem, közben meg Armin is eregette felénk a negatív energiáit.
Ahogy a kezemmel a poharamért nyúltam, láttam, hogy Musa tekintete megakadt a gyűrűn az ujjamin, és egyből az Armin kezére vándorolt. Nem tudnám leírni mit fejezett ki az arca, talán legegyszerűbben a sokk írhatná le, ahogy egyre értetlenebbül cikázott a tekintete köztünk.
- Ez csak a buli kelléke volt, és rajtunk maradt. Jó mi? egy buli, ahol mindekin gyűrű volt... a gyűrűs ujján. Khm.

[most mi lesz?]

most mi lesz?



2003. január

outfit: elegant # megjegyzés:

A fejem hasogatott, semmi kedvem nem volt zöldséglevest eszegetni a bátyámmal egy asztalnál. Musa majdnem olyan merev volt, mint az apánk, talán annyi különbséggel, hogy őt jobban vonzotta a világi élet. Szerette a csillogást, a drága ételeket és leginkább a nyugati nőket. A házassága ellenére is minden utazás alatt bérelt maga mellé valakit csak társalogni és csodálni. Sosem csalta meg a feleségét, de úgy tekintett az itteni nőkre, mintha mesés műalkotások lennének.
Ráadásul az sem tett éppen jót az idegrendszeremnek, hogy Caine-nel kezdett csevegni. Mégis minek? A vak is látja, hogy szakadék, csak aranyvérűnek hazudja magát. Láttam, hogy a pulcsijába Armani helyett Armari van írva. Sóhajtottam egyet, de inkább az elém rakott zöldséglevesre koncentráltam, hogy ne hányjam telibe a tányért.
– Hát ők üzletemberek – húzta ki magát Caine, mintha tudna színészkedni. Nagyjából két értelme mondat után szokott elszabadulni a pokol. – Nem olyan ismert, egészen jelentéktelen családom van, egyáltalán nem vagyunk érdekesek – vonta meg a vállát. Ja. Hazudott… még a vak is látta.
– És milyen üzletben vannak benne? – kérdezte Musa nyugodtan és maga elé vette a bögréjét, hogy kortyoljon egyet a fekete kávéból. Majd egy elégedett sóhajjal folytatta: – Úgy hallottam, hogy a kávéban például most sok pénz van. Nagy divat lett a mugli kávézók nyitása is. – Magyarázta a bátyám tökéletes nyugalommal, mintha tényleg csak csevegni akarna. Aztán a tekintete megakadt Caine kezén… majd az enyémen és végül a szemembe nézett. Csak két zavart pislogásra volt erőm.
Szólalj meg, Armin, vagy Caine mindent elbasz. Az agyam persze leblokkolt és éppen annyi lelkierőm volt, hogy kicsit megigazítsam magamon a ruhámat és magamhoz vegyek egy pohár narancslevet. Egyetlen korty kevés volt, hogy megnedvesítse az amúgy kiszáradt torkomat.  
– Ez csak a buli kelléke volt, és rajtunk maradt. Jó mi? egy buli, ahol mindekin gyűrű volt... a gyűrűs ujján. Khm.
Sokk. Sokkolóan hülye volt Caine, éreztem, ahogy a szívem őrülten kalapálni kezd. Musa arcán ott volt a felismerés, hogy rohadtul nem beteg vagyok… és hogy az a gyűrű nem egy partikellék. Ennyire nem lehetett ostoba még Oscar sem. Megszorítottam a comját az asztal alatt, aztán elhúztam a kezemet tőle és zavartan mocorogni kezdtem a székemen. Fogalmam sem volt, mit tegyek, de máris menekülhetnékem volt.
– Arminnak hamarosan nem csak egy partikellék lesz. – Közölte szárazon, szándékosan kerülve azt, amit már sejtett. – Egy gyönyörű perzsa lányt fog feleségül venni a nyáron. Anyánk már szervezi a mennyegzőt… – Vándorolt vissza a tekintete Cainre. Felkelt az asztaltól, előre hajolt és megpaskolta a vállát. – Az javaslom, vigyáz melyik mézescsuporba nyúlsz bele, mert ha bent ragad a kezed, még a végén levágják a tulajdonosok, csakhogy visszakapják a tulajdonukat, hiába is konkárkodtál bele. – Azzal fogta magát és otthagyott minket, közölve a pincérrel, hogy minden fogyasztásunkat ő fizeti.
Még utána bámultam egy hosszú pillanatig, aztán végig túrtam a hajamat és visszafordultam az asztal felé. A hányingert könnyen felváltotta az ideges remegés, amivel felemeltem a narancslevet, majd nyakon is öntöttem vele magam.
– Azonnal érvénytelenítenünk kell ezt a vackot. Tudja. – Mondtam idegesen és közben egy szalvétával próbáltam magam tisztogatni. – Apám is tudni fogja pár héten belül, mikor Musa hazatér, hacsak nem küld neki egy levelet most azonnal…

[a jövőmbe törtél be]

a jövőmbe törtél be
2002. december 31.



zene: elloptad tőlem az életem ● oufit: pulcsi télen

Olyan volt a fejem, mintha negvenhéz harkály kalapálta volna  akoponyámat és még jópofinom is kellett Armin nagyon kőgazdag tesójával, akiből sütött a leereszkedés, és az, hogy igazából csak a formaiság miatt volt velem jóarc, amúgy meg egyáltalán nem bírt. Persze az érzés kölcsönös volt, eleve gyűlöltem ezeket az elit rétegeket, akik aranyban és a saját világuk szerinti szabályokban dorbézoltak. Az étteremben nem voltak most olyan sokan, így legalább a zaj nem zavart, ám Armin bátyja és a faggatózásai annál inkább. Nem akartam még most lebukni, de valahogy nagyon közel kerültem hozzá. Másnapos voltam és friss házas, minden jel szerint, még rendes energiám sem volt arra, hogy egy valamiféle hazugságot kitaláljak. Ah faszom, elegem van ezekből az elkényeztetett gazdagokból. DE Amrin miatt legalább egy cseppniy jóindulatot magamra erőltettem, nem akartam mondjuk olyan vitát Ameliával, vagy Amallal, hogy hogy az istenbe is hívták, amitől még jobban romlott volna a most sem túl magas prestízsem.
– És milyen üzletben vannak benne? - nem válaszoltam azonnal. Azt se tudtam miféle üzletben lehetnek benne az aranyvérűek, mert annyira undorodtam tőlük, hogy még a hajam is égnek állt ha csak rájuk néztem. EGyszerűen látszott rajtuk, hogy mindenük megvolt az életben, hogy semmi bajuk nem volt az ég adta egy világon, hogy drága ruhákban jártak és ha már  atémánál jártunk, drága kávékat is ittak. - Úgy hallottam, hogy a kávéban például most sok pénz van. Nagy divat lett a mugli kávézók nyitása is.
- Nem hiszem, hogy érdekelnék őket a muglik - vontam meg végül a vállamat, majd a mozdulatsoromnak hála a gyűrű is tökéletesen láthatóvá vált, amit őszintén nem is bántam. Csak jó alaposan az orra alá akartam dörgölni azt, hogy cseszd meg, én sárvérű vagyok, és Armin a férjem, ti begyepesedett indiaiak... vagy arabok... vagy kik. Baszki de sokat ihattam.
- Au! - méltatlankodtam hangosan és feltűnően, amikor Armin belemarkolt a combomba. Lehet még nem voltam egészen józan, szóval emiatt sem tudtam magam azt hiszem visszafogni. Meg amúgy is fájt, ezt gonosz volt tőle. Morcos fejet vágtam, miközben megdörzsöltem a combomat, de közben még ez az Amelia is dumálni kezdett hozzánk.
– Arminnak hamarosan nem csak egy partikellék lesz. Egy gyönyörű perzsa lányt fog feleségül venni a nyáron. Anyánk már szervezi a mennyegzőt…
- Ó, szegény lány - forgattam meg a szemem szemtelenül, miközben még látványosan is megvillogtattam előtte a gyűrűt, hogy hát na. - Sok szerencsét az új férj kereséshez neki - horkantok fel, miközben elém hajlova megszorongatja a vállamat, miközben állom azt a lenéző tekintetet. Érdekes, hogy Armin pillantása minden hiszti és minden dacság ellenére sem ilyen... ilyen kegyetlenül hideg és üres.
- Az javaslom, vigyáz melyik mézescsuporba nyúlsz bele, mert ha bent ragad a kezed, még a végén levágják a tulajdonosok, csakhogy visszakapják a tulajdonukat, hiába is konkárkodtál bele - erre meg vágtam egy gyerekes grimaszt, mint amikor a nővérem cikizett régen, majd ahogy elfordult és fensőbbségesen elvonult még ki is nyújtottam rá a nyelvemet.
- Ezt a seggfejt. Bocsi, kikészített a sógorom - horkantottam Armin felé. - Erre muszáj innom - mondta és intettem, hogy hozzanak nekem vodkát. Végül is a mostani helyzetemet nem ronthatta már az alkohol se. Közben pedig Armin is leitta magát. Már nem úgy,a hogy az este. Ahogy próbálta magáról leitatni a sárga izét, én is próbáltam neki segíteni.
- Mély levegő, Narek, vagy hívjalak a férjemnek? Csak lélegezz és ne pánikolj. Bocsi nem tudok jól nyugtatni, mert a hullákat amúgy nem nagyon kell - magyarázom, miközben Armin a következő pillanatban még ki is fakad, pedig én olyan jó férj módjára takarítom le róla a lötty foltjait.
– Azonnal érvénytelenítenünk kell ezt a vackot. Tudja.  Apám is tudni fogja pár héten belül, mikor Musa hazatér, hacsak nem küld neki egy levelet most azonnal…  - erre horkantottam és elhúzódva a székembe süppedtem és ahogy megérkezett a piám kortyoltam is belőle, bár lehet nem kellett volna, így is eléggé ingatagon álltam, de ami nem öl meg az megerősít, nem? Megcsóváltam a fejemet és csak sóhajtottam egyet.
- Egyáltalán hol van a házassági szerződésünk? - kérdeztem, miközben csak úgy a zsebembe nyúlkáltam. A gatyám ugyan az volt, ami tegnap, mert nem hoztam magammal újat, mert igazából nem is volt osk. A farzsebembe nyúltam, ahonnan előhúztam egy kissé nyálas, gyűrött papírt, amit kiteregettem az asztalra. A fele hiányzott, és elég mocskosaan nézett ki. - mi a szar, ezt megette egy kecske vagy mi? - dünnyögtem,a zát eszembe villant, hogy vittünk valahogy magunkkal egy kecskét is, aki mintha tanúként állt volna mellettünk a megható pillanatban.
- Ó! Úgy tűnik a tanúnk éhes volt - röhögtem fel.

[most mi lesz?]

most mi lesz?



2003. január

outfit: elegant # megjegyzés:

– Sok szerencsét az új férj kereséshez neki – Caine szavaira hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Fogalmam sem volt, hogyan mondhatta éppen ezt a bátyámnak, aki amúgy is karót nyelt volt, mint az egész család. Lehet, hogy beszélgetés közben lazának tűnt, mégis, ha az ember ránézett, láthatta, milyen komolyan veszi magát. Egyszerűen az arckifejezésen megült.
Nem lepett meg, hogy drámaian távozott az egészből.
– Ezt a seggfejt. Bocsi, kikészített a sógorom – horkantott fel Caine, ahogy Musa eltűnt az ajtóban és a pincéreknek még odabökte, hogy ő fizeti a reggelinket, úgyhogy szolgáljanak ki nyugodtan minket. Nem volt étvágyam. Csak az járt a fejemben, hogy hogyan keveredhettem össze egy ilyen érzéketlen seggfejjel, mint Oscar Caine. Nem elég, hogy aranyvérűnek hazudja magát, még empátia sincs benne. – Erre muszáj innom.
Nem tudtam egyelőre megszólalni. Egyszerre voltam mérges és iszonyatosan csalódott, amiért nem volt képes mellém állni. Nem egyedül kevertem a szart és házasodtam össze vele. Nyakig benne volt. Tudta, hogy nem bírom az alkoholt. Tudott mindent, mégis ilyen helyzetbe hozott és szószerint Musa arcába vágta, hogy a férjem lett.
– Mély levegő, Narek, vagy hívjalak a férjemnek? Csak lélegezz és ne pánikolj. Bocsi nem tudok jól nyugtatni, mert a hullákat amúgy nem nagyon kell. – Ha nem öntöttem volna le magamat a nrancslével, biztos, hogy még le is ütöm ezt a barmot. A legjobb lett volna, ha itt hagyom Las Vegasban egyedül és majd megpróbál a nulla pénzéből visszamenni Angliába valahogy… mégsem tettem… mert volt valami melegség érzés a szívemben, mikor ránéztem. El tudott gyengíteni, pedig akárhányszor kinyitotta a száját, tönkre tett mindent.
Érvényteleníteni kellett a házasságot. Biztos voltam benne, hogy az egyik mugli kamera felvette, hogy ittasok vagyunk és akkor ráfoghatjuk, hogy… hogy! Akármi és nem kell komolyan venni az egészet. Semmit sem tudtam a jogról, de biztos voltam benne, hogy viszakozhatunk.
– Egyáltalán hol van a házassági szerződésünk?
– Házasság levél és nem szerződés. – Javítottam ki, miközben végig nyúlkált magán. Az egyik zsebéből került elő a papír, aminek egy részletét a szobában láttam a földön heverni. Ez a fele is szakadt volt és sérült, mintha egy darabot kiharaptak volna az egészből, mielőtt megsérült.
– mi a szar, ezt megette egy kecske vagy mi? – dünnyögte, majd felröhögött, olyan harsányan, hogy már mindenki minket bámult… nem, mintha eddig nem lett volna kellően ciki vele mutatkozni. –  Ó! Úgy tűnik a tanúnk éhes volt
Ezen a ponton szakadt el nálam a cérna. Megfogtam a kezében tartott pezsgős poharat és annak a teljes tartalmát az arcába öntöttem. Aztán elvettem tőle a papírt és eldobtam a francba. Láthatta rajtam, hogy mennyire bepipultam most tőle.
– FEJEZD MÁR BE! – üvöltöttem rá és felkaptam egy vizes poharat, annak a tartalmát is az arcába öntöttem. – Nem érted meg, hogy mit jelent ez? Semmi pénzem nem lesz… semmim sem lesz! El akarsz tartani, vagy mi? – Emeltem el a hangom újra és felpattantam a székből. Megragadtam Caine karját és kirángattam a teraszra, ahol most csak üres asztalok voltak, arra várva, hogy később terítsék majd meg őket.
– Komolyan nem érzel irántam semmit? Ennyire nem vagyok fontos? Ez az egész csak egy kibaszott játék neked! – közöltem dühösen és még a könnyeim is megindultak a vita hevében.

[a jövőmbe törtél be]

a jövőmbe törtél be
2002. december 31.



zene: elloptad tőlem az életem ● oufit: pulcsi télen

Már most tudtam, hogy Armin rokonségát a halálba fogom kívánni. Még ha meg is találtam vona a hullájukat az övéket biztosan nem boncoltam vona fel, hogy azzal kiderítsem szörnyű haláltusájuk okát. nem én. Szinte látszott Musán is, hogy milyen leereszkedően bámult rám. Szinte kedvem lett volna jól megfolytani a saját egójával. Utálkozva bámultam utána,a hogy elment és inkább rendeltem egy hűsítőt, egy kis szívmelengetőt, hogy legalább azt érezzem, hogy az alkohol szeret. Ha már Armin se biztos, hogy szeretett. Pedig olyan szenvedélyesen tudott ölelni, csókolni, édes szavakat suttpgni a fülembe, és nem is kellett hozzá még ehhez szex se csak némi alkohol. De az alkohol sok mindent kicsalt az emberekből. Belőlem az állatot általában. Ami szerintem akkor is szexi lehetett, nem értettem, Armin miért fanyalgott rám minden egyes alkalommal. Még az otthoni bűzt is mindig lemostam magamról hosszas szenvedések árán a nyilvános fréfi mosdóban. Ne mondja, hogy nem hozok érte áldozatot. Igen is sokat hozok.
- Házasság levél és nem szerződés.
- Tök mindegy, mindenben ki fogsz javítani? Nehéz házas életünk lesz - mormogtam, miközben elhúzódtam tőle és hülyén rávigyorogtam. A háttér még néha elbillent vagy jobbra vagy balra, de az tény, hogy kezdtem józanabb lenni... Csak kezdtem mert az előbb éppen alkoholt kortyolgattam. Talán enni is kellett volna valamit hozzá, de nem iagzán kívántam semmi ehetőt.
Közben előhúztam azt a levelet vagy mit a zsebemből, ami olyan viseletes állapotban volt, mint mi ketten, és az egyik fele hiányzott. Be se tudtam lőni hol láttam utoljára, talán a szobánkban. Ahogy Armin meglátta a maradványt a kezemben, elsápadt aztán a dühtől teljesen elvörösödve ordibálni kezdett, miközben az arcomba öntötte a pezsgőt. Micsoda pazarlás, magamról nem tudom lenyalogatni. Nagyokat pislogva bámultam Armint.
– FEJEZD MÁR BE! – aztán ezzel a lendülettel már a víz is az arcomba repült, de örültem, hogy legalább az üveg poharakat nem vágta a fejemhez. Nem mintha nem döbbentett volna meg ez a heves lendülete.
Szinte hallottam, hogy az étterembe egyszerre csendesedett el minden, még a villák koppanása is abba maradt, miközben egy halom ismeretlen pupák tekintete fordult felénk. Ez van, ha midneki beszéli és rti az angolt. Picsába.
- Nem érted meg, hogy mit jelent ez? Semmi pénzem nem lesz… semmim sem lesz! El akarsz tartani, vagy mi? – kiabálta, mire én erre megköszörültem a torkomat, és inkább nem mondtam smemit. Kellemetlen volt így is, hogy Armin azt hitte volt pénzem, Volt valamennyi. Az egyik fele arra ment el, hogy az apám kihozzam onnan, a másik fele, hogy a bátyám is, a maradék meg arra, hogy ne haljunk éhen a lányokkal a város peremén lévő roskatag egy szobás kulipintyóban.
Mielőtt bármit is válaszoltam volna, már rángatott is fel a helyemről, minek kövezkeztében egy erős böffentés távozott belőlem némi alkoholos lehelletet hagyva maga után, majd lassan ki is értünk a hűvös teraszra. A levegő egy kicsit felébresztett, ahogy kiértünk, bár a látvány kevsébé. Mindenhol kaszinók és szállodák magasodtak az ég felé.
- Armin... - dünnyögtem, miközben felém fordult és már a könnyei is kifakadtak dühében vagy kétségbe esésében. Nem igazán tudtam eldönteni, talán mind a kettő.
– Komolyan nem érzel irántam semmit? Ennyire nem vagyok fontos? Ez az egész csak egy kibaszott játék neked! - kérdezte, miközben a szemembe nézett, én pedig sóhajtva beletúrtam a hajamba. Mégis mit mondhatnék? Szeretlek, de amúgy egy normélis vasam sincsen? Biztos nem kapna ettől agyvérzést.
- Narek te igen is fontos vagy nekem. Nincs még egy férfi, akiért így odalennék - fakadtam ki, majd ahogy elhagytákl a szavak a számat el is vorosödtem, Francba piásan őszinte is voltam és egész biztos voltam benne, hogy amúgy el is bvörösödtem. Közelebb is léptem hozzá, hogy jobban a szemébe tudjak nézni.
- Akkor el se jöttem volna ebbe a kibaszott városba miattad. Csak le kell nyugodnunk. Neked is és neki is - tettem hozzá. - Képzeld el, hogy ez olyan mint egy béna sitcom, és majd úgyis el fogunk válni valahogy - vogyorodtam el, és gyorsan odahajoltam megcsókolni, hogy a hirtelenséget kihasználva leblokkoljon és ne tudjon elhúzódni.

[most mi lesz?]

most mi lesz?



2003. január

outfit: elegant # megjegyzés:

– Tök mindegy, mindenben ki fogsz javítani? Nehéz házas életünk lesz.
Erre a kijelentésére el tudtam volna sírni magam kínomban. Mégis honnan vette, hogy lesz bármilyen házas életünk? Ez annyira Caine volt, annyira mocskosul komolytalan és gyerekes. Nem is értettem, hiszen ő volt az idősebb kettőnk közül… látnia kellett volna, hogy ez az egész nem csak minket ítél halálra, de azt is, ami közöttünk volt. Nem is volt az semmi. Nem jártam vele konkrétan, maximum lefeküdtem vele párszor. Amikor csókolt, elgyengültem… rajta kívül senki sem ért úgy hozzám még. Megbabonázott, vagy valami ilyesmi… de amint kinyitotta azt a mocskos száját, az egész szerte foszlott és pofon vágott a valóság.
Nem kellett volna kirángatnom a teraszra. Enélkül is éppen elég jelentet csináltunk már, mintha mi ketten együtt képtelenek lettünk volna feltűnés mentesen létezni. Nem érdekelt, megkapta, amit érdemelt. Az italt a képébe, a rángatást és a veszekedést.
– Armin... – dünnyögte. Nyilván addigra már kiszúrta, hogy a könnyek megültek a szemembe. Egyszere voltam dühös és borzasztóan szomorú. Nem hittem el, hogy hozzá mentem ehhez az emberhez, aki még csak komolyan sem akart venni. Hogy szerethettem meg éppen őt?
– Ne Arminozz! – sziszegtem oda, majd hangosan veszekedtem vele tovább. Veszekedtem… inkább kérdőre vontam. Nem tudom minek, mert semmi értelme nem volt a kezdetektől fogva én vettem csak komolyan azt, amit iránta éreztem. Először éppen ezért utasítottam el, mert ijesztő volt, hogy érdekelt. Aztán meg azért, mert féltem, hogy neki csak szexre kellek. Egyre biztosabbá volt, hogy neki ez az egész csak egy szórakozás volt.
– Narek te igen is fontos vagy nekem. Nincs még egy férfi, akiért így odalennék – fakadt ki. Aztán láttam, hogy az arcán apró, rózsaszín foltok jelennek meg, mintha elpirulna. Nem akartam felfogni sem, amit látok. A viselkedése és az a vallomás, az elvörösödés, köszönőviszonyban nem voltak egymással.
– Akkor el se jöttem volna ebbe a kibaszott városba miattad. Csak le kell nyugodnunk. Neked is és neki is – tette hozzá. – Képzeld el, hogy ez olyan mint egy béna sitcom, és majd úgyis el fogunk válni valahogy – vigyorodott el, de felemeltem a kezem, jelezve, hogy ne lendüljön bele a béna szóáradatba. Semmi kedvem nem volt végig hallgatni egy újabb hisztérikus röhögés-poénkodás kombinációt.
Nem is figyeltem, hogy közelebb hajol, csak amikor az ajkai már az enyémeken voltak és csókolt. El akartam húzódni, mert tudtam, hogy bentről néznek, de meglepett, így mozdulatlanul tűrtem az érintését. Túl jó érzés volt, ezért átkaroltam a nyakát… és mikor már nem is csókoltuk egymás, odabújtam hozzá, finom, meleg levegő lehelve újra és újra a nyakára.
– Ha szeretsz, ne szórakozz rajtam és a kapcsolatunkon. – Beszéltem halkan és közben végig simítottam a mellkasán. A szíve felett állt meg a tenyerem, úgy néztem fel rá újra. Elképesztően nyálas, mégis olyan őszinte pillanat volt ez. – Szeretlek, Caine… de el kell válnunk. – Jelentettem ki, hagytam, hogy még egy könnycsepp végig folyjon az arcomon. – Ha a világ leghíresebb aranyvérű családjából származnál, sem lehetnék veled. Nem szállhatok szembe az apámmal. Vissza kell mennünk Hertfordshire-be és kitalálni, hogy hogyan tovább. – Magyaráztam csendesen. Nem vártam beleegyezést, vagy kicsattanó boldogságot. Ezt neki meg kellett értenie… értem meg kellett értenie. Ezért hát nem kérdeztem semmit, csak visszahúztam a szobába. Kellett még egy félnap, mielőtt kijelentkeztünk, rendbe szedtük magunkat, a szobát… és aztán visszatértünk a valóságba.

KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT.
A HELYSZÍN SZABAD.