blablabla...

◊ l e v e l e i m  ◊

Anya,

Már régen elmúlt anyáknapja, de nem gondoltam rád. Talán azért, mert már olyan régen meghaltál, hogy természetes volt úgy tekintetenem az életre, hogy már nem vagy benne. Tegnap kimentem a sírodhoz és megbántam, hogy elhanyagoltam eddig. Jó volt ott ülni, azon merengni, milyen szép volt a hosszú, sötétbarna hajad, felidézni, amikor énekeltél nekem. Apának is hiányzol, meg Aishanak is, bár ő sosem mondaná ki. Pont olyan büszke, mint te voltál.
Hiányzol,
Safi

Drága Aisha,

Anya pásztorpite receptje kéne nekem. Kérlek keresd ki otthon, a kicsi kockás füzetben, amibe a kedvenceit gyűjtötte! Tudod, megismertem valakit, aki nagyon sokszor nagyon éhes és azt hiszem, boldog lenne, ha sütnék neki egy kicsit. Kérlek! Kérlek! Kérlek! Ne felejtsd el!

Szeretlek,
Safi

Sean. Igen anya, Seannak hívják, de nem szeret engem... nem akarom, hogy tudj róla. Ha élnél, biztosan nem mesélnék neked róla, mert szégyelném mennyire a csapdájába tudok esni. Elcsavarta a fejem, de csak kihasznál és eldob, mikor rám un. Aztán édesen morog, megint kedveskedik, végig simít rajtam. Kezdődik minden előről.
Ne is foglalkozz velem!
Szeretlek,
Safi

Képzeld anya, elvittem Seant tegnap a húspiacra.
Nagyon korán keltünk és olyan furcsán morgós volt. Persze ő bájos volt még így is, olyan jól esett hozzá bújnom és átkarolnom. Még sosem éreztem magamat így senkivel... hiába voltam házas. Azt hiszem, erről fog szólni ez a tavasz. A szerelemről, mert szeret. Azt mondta szeret és máris velem lakik! És! Képzeld, megette a bárányragút, amit főztem neki.

Szeretlek,
Safi

Anya. Sean úgy viselkedik teljesen, mint egy kutya. Nem tudom, hogyan kéne rávennem, hogy kicsit emberibb legyen és törődjön mondjuk a közös baglyunkkal. Gyerekünk még úgy sincs, csak ennyi kéne kezdetnek. De olyan aranyos... hogyan mondhatnám neki, hogy kevésbé legyen önmaga? Épp csak le tudtam szoktatni a nyershús evésről, az egész személyiségét mégsem akarom elvenni.
Bár itt lennél és tanácsot adnál.

Szeretlek,
Safi