beszél a szél

Ó,szél....beszél a szél.
Pihentünk csend szigetén.
Te meg én.

[cikis karácsonyi pulcsi]

beszél a szél


2000. karácsony
to; Sandy
cikis karácsonyi pulcsi

A karácsony mindig is kellemetlen volt a családom körében, mióta anya és apa elváltak. Aztán még jobban az lett, amióta apának még gyerekei is lettek, egy olyan nőtől, aki miatt elhagyta anyát. Ő pedig ezt mindennél jobban utálta. Bár azt hiszem a gyerekeket nem, csak apát és Carolát. talán tényleg szörnyű lehetett a kapcsolatuk, talán cska én miattam váltak el amiért elmodtam anyának, hogy apát láttam abban a Love Hotelben. AMi akkor is úgy néz ki, még most is, mint egy kastély.
Tényleg nem szerettem volna rosszat. Talán kibékültek volna, ha  em mondok semmit. Talán egyszerűen apa elhagyta vonla a nőt. Vagy lett volna vele családja és akkor velünk élt volna kettős életet? Fogalmam sincs. De egy részem - hiába rajongtam a testvéreimért - azt kívánta, bár apa is itthon lehetne, és velünk karácsonyozna, mert... Anyával ketten ülni egymást bámulva, a kínos ajándékozás után egy kicsit... hangulatgyilkos volt. Nem mehettem át csak 27-én hozzájuk, mert anya ragaszkodott ahhoz, hogy mi is legyünk egy kicsit normálisabb család, és... iagzából tudta, hogy ott sokkal jobban érezném magam. Még annak ellenére is, hogy ott meg carola utált engem. Bár nem mondta sose apának, azért annál jobban szerette, hogy ellenem fújjon mindig, csak... látta, hogy nincs ki mind a négy kerekem. És igazából én se tudtam mit kezdeni vele. MÉgse szólíthattam anyámnak. De mégis az apám felesége volt. Béna dolog ez.
Szóval, úgy festett, hogy az idei karácsony sem lesz jobb, sőt. Uygan olyan lesz mint a többi. Én adok anyának bonbontm anya nekem valami kínos, kötött pulcsit, én dumélok, ő csendben van én dumélok ő ideges lesz, én dumélok ő mérgesen rám kiabál, én dumálok aztán felzavar a szobámba. kellemes és meghitt. DE nem hibáztatom. Anyát valami nagyon tönkre tette a munkahelyén, és én emiatt se akartam a Minsztéiumba menni.
A kora délutáni hóesés szinte varázslatossá tette Zöldfenyvest, és már lassan feldíszítettem a fát is, éppen a csúcsdísszel idétlenkedtem, és biztos voltam benne, hogy rá fogok esni a fára és összetörök mindent megint, mint tavaly... meg azelőtt. AMikor hirtelen pukkanásos hang hallatszik a kandallóból, amitől megijedek és ráesek a fára. És eldől velem együtt. Közben a bezséd is elhal és rohanó lépteket hallok, miközben az eldőlt fán heverek, tele tűlevéllel és gömbszilánkokkal. Szerencsére a kínos pulcsi megvéd a sérülésektől, de nehezen tudok innen felkászáldni. Én leszek a legújabb dísz.
- Jason! - kiáltja anya rikácsolva, és még a fejéhez is kap mind  akét kezével, ahogy rám esik a pillantása. Én csak ártatlanul elvigyorodom, aztán ahogy kiszúrom Sandy-t meg az anyukáját lelkesen vigyorgok, bár azt hiszem egyikük hangulata sem éppen túl rózsás.
- Sziazstok, micsoda meglepetés!
- Az lenne a meglepetés, hogy ha egyszer sikerülne törések nélkül feldíszítened a fát - momorgja anya fáradt hangon, majd ha valahogy felkaparnak a fáról, Sandy felé kezd el tolni. - Inkább menj és... csináljatok valamit Sandy-vel, lehetőleg minél messzebb innen...

[Békés? karácsony]

Békés? karácsony
2000 Christmas


Jason

Könyvet kaptam anyától karácsonyra. Az Alíz Csodaországbant, meg egy szép láncot, amin egy pici piros szív van. A nyakamba is raktam, mert olyan szép. A könyvet is elhoztam magammal, de nem azért, hogy olvassak, hanem hogy megmutathassam Jasonnek, mit kaptam. Én nem is bánom, hogy eljöttünk otthonról, mert olyan csendes minden. Apa nincs itt, és így nélküle olyan, mintha valami kriptában laknék. Anya nem is morcos, vagy ideges, de olyan...nem tudom, nem ismerek rá szót. Olyan fáradz mindig az arckifejezése. Közben próbál velem néha játszani, meg mesél nekem, mert nagyon szépen tud mesélni, de...de nem olyan lelkes. És ettől aztán én sem akarom már annyira, hogy meséljen nekem, mert ha nem élvezi, akkor nincs is értelme semmilyen mesének. Inkább a szobámban olvasgatom, meg nézegetem a benne lévő rajzokat. Nagyon tetszenek! Az egyiket meg is próbáltam lemásolni, de még nem megy olyan jól...Az idei tanév eddig nem sikerült olyan jól. Amióta októberben meghalt egy diák a Roxfortban, ott sem túl jó a hangulat. Egyszóval se otthon, se a suliban... így örülök, hogy átjövünk, szeretek Jasonnel lenni, ilyenkor többet mosolygok. Mégis kicsit szomorkás képet vágok, mikor Jasonékhez érünk. Rájövök, hogy apa akkor sincs velem, hiába jövünk át ide, hogy ne legyeünk olyan szembetűnően egyedül.
- Sziazstok, micsoda meglepetés!
Nézem kerek szemekkel Jasont az eldőlt karácsony fán, körülötte csupa tűlevél, és gömb szilánk. Hihi, úgy tűnik jókor jöttünk, mielőtt Jason meggyilkolja itt a fát meg önmagt is. Picit felkuncogok, és bár az anyujája nem találja ezt olyan viccesnek, mint én, nekem tetszik a kis produkció. Na tessék, máris jobb kedvem van, pedig épp hogy csak betettük a lábunkat.
- Az lenne a meglepetés, hogy ha egyszer sikerülne törések nélkül feldíszítened a fát. Inkább menj és... csináljatok valamit Sandy-vel, lehetőleg minél messzebb innen...
Igyekszem segíteni felállítani a földről Jasont. Anyára nézek, aki csak bólint egyet, hogy menjetek, így arrébb citálom az unokatesóm. Még a kabátomat sem vettem le. Nyakig sálba burkolózva és sakából kandikál ki a fejem.
- Szia Jason neked is. Egyben vagy még? Vigyázz a tűlevelekkel, képesek arra, hogy még az alsógatyádba is bekerüljenek.
Kuncogok a szám elé téve a kezem, majd körbe pislogok.
- Mi újság? Van kedved hóembert csinálni? Hoztam egy répát.
Előveszem a zsebemből a kis csoffadt répácskát. -Igaz, kicsit oda van szegény...-

[cikis karácsonyi pulcsi]

beszél a szél


2000. karácsony
to; Sandy
cikis karácsonyi pulcsi

Az egész karácsony olyan fura volt mindig is a csládommal. Vagy veszekedtünk, vagy veszekedtünk. Kívácnsi vagyok, hogy apáéknál hogy telik, de anya nem enged oda. Mondjuk megértem, mert nem akar egyedül lenni,c sak valahogy apánál mindig vidámabbnak képzelem el. De mindegy, majd egy pár nappal később meglátogatom őket, amikor anya nem lesz nagyon mérges csak a szokásos állandó mérgessége lesz. Azt meg már úgyis megszoktam. Minden esetre azon, hogy a fűt feldöntöm nagyon jót szórakozok. Igazból még szerencse, hogy ezzel talán letudom a napi bénázásomat, mert akkor talán a karácsonyi vacsi és az asztal megússza. talán. Nem mintha bármi biztos lenne, eléggé ügyetlen vagyok gyerekkorom óta, hiszen sosem vagyok két lábbal a földön, csak lebegek és elvagyok a kis színes mesevilágommal.
Szerettem kiszínezni, hogy ne legyen minden olyan unalmasan szürke még akkor sem, ha varázsló vagyok. Túlságosan egyedül voltam a barátaim nélkül, és kellett valami, ami eltereli a gyászukról a figyelmemet. Már több év is eltelt, de még minig nem érzem úgy, hogy telejsen feldolgoztam volna az elvesztésüket. Olyan volt, mint egy rossz kalandregény, rossz oldalon kanyarodsz be, és akkor máris szembe jön veled egy csápos szörny, hogy megegyen.  Sajnálom, hogy nincsenek velem, de ahogy a fán fetrengek és próbálok talpra kászálódni, meghallom a nagynéném és Sandy hangját, amitől felvidulok. Lassan oda is lép hozzám a kabátba burkolózott unokahúgom, hogy felsegítsen, én pedig szórakozott vigyorral nézek rá.
- Szia Jason neked is. Egyben vagy még? Vigyázz a tűlevelekkel, képesek arra, hogy még az alsógatyádba is bekerüljenek - erre kicsit kellemetlenkedve, megkapogatom a fenekem, de szerencsére oda nem furakodtak bele, csak a pulcsim anyagán át szúrták a mellkasom. Elhúzom a számat és próbálom lezárni magamról, majd sóhajtok.
- Vigyázz, Sandy, lehet elég egy fenyőszúrás, és átalakulok.... FENYŐEMBERRÉ! - nyújtom fel a kezemet mintha valami szörny lennék, és kergetni kezdem Sandyt. Kicsit szomorkás fény csillog a szemében, de azt hiszem sejtem mi lehet a baj. Nem volt velük az apukája, akiről sose hallottam semmi jót, még apa is ferde szemmel nézett rá, pedig ő mindekiben szerette a jót meglátni.
- Muhahaaa, vigyázz mert tüskéket lövök ki, hogy a te bugyid is szórós legyen! - kergetem a házban, miközben anya kelletlenül felsóhajt és Sandy anyukáját betazsigálja a konyhába, hogy még segítsen neki ezzel-azzal, mert velem nem sokra ment. Szinte minden tálat levertem, vagy kiejtettem a kezemből.
Szóval egyenesen kikergetem a hátsó ajtón a havas udvarra, ami még őrzi anya gyönyörű virágainak az emlékét, a rózsái és a többi borkor szépen alszik, az ágyások pedig várják a tavaszt a hótakaró alatt. Messzebb meg ott van lombtalanul havas ágakkal az a barack fa, és ebben a téli estén se tűnik magányosnak. A rohanás közben gyorsan magamra kaptam a kabátom és a sálam meg a spaim így annyira nem is esett rosszul a hideg.
- Építsünk hóvárat és vívjunk meg egy hócsatát a hóláp ellen? - kérdezem feléfordulva, de még mindig aggaszt Sandy arckifejezése így kicsit közelebb lépve megölelgetem.
- Naa, ne lógasd az orrod, le fog esni a hóba, és akkor nem fogjuk megtalálni. Kellemetlen lenne, ha rálépnénk, akkor olyan orratlan lennél mint a sötét nagyúr - hümmögök hozzá.

[Békés? karácsony]

Békés? karácsony
2000 Christmas


Jason

Tegnap elgondolkodtam, hogy hol is tölteném legszívesebben a karácsonyt. Először az jutott az eszembe, hogy apával, de aztán az is eszembe jutott persze, hogy ahol most van, az nem a legjobb hely egy gyereknek. Biztos hideg van, sötétek a falak, vagy éppen koszos fehérek, rácsok vannak, és egy olyan helyen van, ahol sosem süt a nap. Így aztán szomorúan, de hamar letettem róla. És akkor megkaptam a könyvet, és rájöttem, hogy én bizony nagyon szívesen lennék csodaországban, egy kis kunyhóban, ahol meleg van. Mondjuk a sírós kisbabás ház mellett. Bár akkor meg sok lenne a bömbölés ugyebár...inkább a beszélő virágokkal lennék a gomba közelében. És mikor jön a tél, akkor sokat vagyok a kandalló előtt. Mikor unatkoznék, játszanék a virágokkal, a hernyóval, ha hagyná magát. Bár vele azt hiszem inkább csak fejtörőket tudnék játszani. Őrültes, hogy milyen tudálékos is az a hernyó.

Te öreg vagy, apám, a hajad csupa dér,
minek állsz folyton a fejeden?
Nem száll - kérdi fia - az agyadba a vér?
Nem ártalmas az ily öregen?

Hatalmas puffanás, és mire hangosan kiabálnám, hogy dőőől a faaa, Jason már a földön is van.
- Vigyázz, Sandy, lehet elég egy fenyőszúrás, és átalakulok.... FENYŐEMBERRÉ! -
Hangosan felkacarászok, és megpróbálok kitérni előle. Jaj, mi lesz velem, ha elkap a fenyő szörny? Én is fenyővé változom? Akkor ha vége az üünepeknek, engem is..FELAPRÍTANAK? Jaj neeeeee, inkább..inkább változtassan vissza pici facsemetévé. Érzem a feszültséget anyáink részéről, és szeretnék én is minél távolabb kerülni tőlük. Nem szeretem a felnőtt beszélgetéseket, mert azok mindig olyan unalmasak és fárasztóak. Nem is értem miket beszélnek.
- Muhahaaa, vigyázz mert tüskéket lövök ki, hogy a te bugyid is szórós legyen! 
- ÁÁÁÁÁÁÁ, Jason neeeeeee!!!
Sikonyálva kezdek az eldőlt fa körül rohangászni, mint akit kerget egy dementor. Kifutunk a kertbe, ahol majdnem eltanyálok a küszöbben. Időben visszanyerem az egyensúlyom, és nézem, hova is bújjak, vagy mit is csináljak, hogy Jason nehogy elkapjon. Megtorppanok, de akkor Jason alábbhagy a kergetésemmel, és inkább egy sokkal jobb játékot javasol.

Ifjan - szól az öreg - bizony féltem is én,
odalesz az eszem, az agyam,
de nem agy, víz van a kobakom fenekén,
csigavér, ne aggódj te, fiam!

- Építsünk hóvárat és vívjunk meg egy hócsatát a hóláp ellen?
Tetszik az ötlet, csak nem tudom, miért néz rám most olyan furcsán. Jól vagyok én. Jó, jobb lenne, ha apa is itt lenne, és ..és mindenki mosolyogna, de nem gondolok ilyesmikre, mert akkor sírnék, és az mégis milyen dolog lenne már...így inkább vidám dolgokkal foglalkozok, és a hóvár, na az egy vidám dolog. Mármint az építése. Bólintok hát határozottan,és elkezdem a havat öszegyűjteni egy nagybb kupacba. Közben Jason idejön hozzám, és megölel, mire csak furán megállok. Lassan visszaölelgetem. Jaj, milyen jó fej, hogy így örül, hogy itt vagyok.
- Naa, ne lógasd az orrod, le fog esni a hóba, és akkor nem fogjuk megtalálni. Kellemetlen lenne, ha rálépnénk, akkor olyan orratlan lennél mint a sötét nagyúr -
Én megamon nem is vettem észre, hogy így el lennék kámpicsorodva. Mielőtt elindultunk, akkor még nagyon is éreztem, de mikor ideértünk, megpróbáltam elrejteni, de úgy tűnik, nem sikerült teljesen.

Te öreg vagy, apám, amint mondtam előbb,
a hasad meg mint két emelet,
hogy vetsz - kérdi fia - itt az ajtó előtt
ilyen óriási bukfenceket?

- Nem lógatom, már nem. Mielőtt elindultunk, kicsit. De már nem.
Nézek Jasonre, és próbálok megint mosolyogni picit.
- Vár legyen, vagy kunyhó? Úúú, legyen iglu! Még sosem építettem iglut!
Igyekszem a hótömeget téglalap alakúra gyúrni, de kesztyűben nem is olyan egyszerű ez a művelet.
- Te mit szeretnél karácsonyra?
Közben nagyon szorgalmasan gyúrom a hótömeget téglalap alakúra. Itt mégiscsak jobb mst, mint otthon...de olvasnám tovább is a könyvem. Azt mondta anya, ezt a Jézuska nagyon sokáig kereste nekem, és azt mondta anyának, hgy vigyázzak rá. Vigyázni is fogok rá.

[cikis karácsonyi pulcsi]

beszél a szél


2000. karácsony
to; Sandy
cikis karácsonyi pulcsi

Szeretek az emberek arcára mosolyt csalni, bár anyáéra például kifejezetten nehéz, sőt nem is értem, hogy a testvére miért olyan vidám. Vagyis inkább vidám volt, valahogy amióta Sanndy apukája a börtönbe keürlt kicsit kevésbá volt vicces és eleven kedvű, meg ilyesmik. Epdig nagyon aranyos volt ő is, pont amilyen Snady. Egyszer régen hallottam a felnőtteket arról bezsékgetni, milyen jó, hogy Snady nem az apukája természetét örökölte. Akkor még csak furcsának tartottam, de azóta, hogy tudom ő halálfaló volt, már én is örülök neki. Láttam az ostrom alatt, és nem tud békén hagyni a gondoltam, hogy ő volt az egyik, aki elvette Robinék életét aznap... Nem ezt én nem akartam sem elképzelni, se nem tudni. Egyszzerűen túlságosan fájt még így is a hiányuk. Inkább szép és kellemes dolgokra kell gondolnom, most, hogy karácsony van, és itt az ünnep meg minden ilyen egyéb jó dolog. És Sandy is itt van szóval nagyon sok vidámságot fogunk csinálni! Főleg, mert látom a szomorú fényt csillogni a szemében, és érzem, hogy cselekdenem kell. Ezért is hordok össze minden hülyeséget, és fenyőemberesen kezdem el kergetni a lakásban, hogy aztán kiérjünk a havas udverunkra.
Anyáék úgyis csak unalma sfelnőtt dolgokkal fognak foglalkozni, ami engem nem is igazán érdekel. Biztos kibezséli apát, amiért elhagyta és mésik nővel él, akinek gyerekei is vannak tőle. Anya nem iagzán akarta ezt a tényt elfogadni, hogy vannak mostoha tetsvéreim, pedig ők nem igazán tehettek erről, még akkor sem, ha az öcsém mondjuk összekente  apelenkáját, vagy ilyemsi. És amúgy is olyan sokáig voltam egyke... Sandy is itt volt nekem, igaz, ezért sem okozptt gondot a két kisgyerek az életemben. Ő is olyan volt nekem, mintha az édes testvérem lenne és ezért is tekintettem célomnak, hogy ha szomorú, akkor mondjuk felvidítom, és akkor megint olyan aranyosan fog nevetni.
- Nem lógatom, már nem. Mielőtt elindultunk, kicsit. De már nem - szólal meg sandy ölelhgetés közben. Csak sühajtok egyet és elengedem, még miután kicsit tétovázok, elmondjam-e neki.. de nem, sosem lennék képes ez túl szomorú. Nem akarom elrontani a kedvét azzal, hogy összetöröm az apua képét.
- Vár legyen, vagy kunyhó? Úúú, legyen iglu! Még sosem építettem iglut!
- Jó, rednben legyen iglu. DE jó nagy iglu, amibe be tudunk költözni - bólogatok lelkesen és elkedze gyúrni az iglunkat. Csak merem remélni, hogy iglu alakja lesz. - Csinálhatnénk elé óriás pingvineket is, azok lennének az iglunk őrzői, és csak hófagyival engednék be behatolókat, az meg úgy sem lesz nekik, mert mi tudjuk a hófagyi titkos receptjét, ami hóból van! - magyarázom lelkesen.
- Te mit szeretnél karácsonyra? - kérdezi közben Sandy, mire hümmögve megdörzsölöm a szememet, de a mozdulattól leverem a fejemről a szemüvegem és megszűnik a látásom, a hó pedig magába szippantja a szemüveget.
- ó, nem sok mindent, Csak, hogy anya megbékéljen apa új csaldájával. Meg hogy végre mosolyogjon. Ja és amúgy azt is, hogy vegyen nekem egy új sapkát, na meg kellene egy új szemüveg is... - sorolom a listámat,miközben vaktában pakolom a havat az iglura, ami egészen igluszerűnek kezd alakulni. - Vajon a szemüveg már túl késő neki? - dünnyögöm, aztán Sandy felé nézek. Legalább is oda, ahol sejtem.
- és te mit kértél karácsonyra?

[Békés? karácsony]

Békés? karácsony
2000 Christmas


Jason

Néha elgondolkodom, milyen lenne, ha ezzel az egész dologgal nem egyedül kéne megbirkóznom. Ha lenne egy olyan bátyám, mint Jason. Mert Jasont nagyon szeretem, de neki ő mégsemlakik velünk. Este egyedül vagyok a szobámban a plüsseimmel. És bárnagyon jó hallgatóság, de azért néha jó lenne, ha meg is szólalnának. Van egy kihúhós, az mondjuk ha meghúzod a hátában lévő madzagot, akkor azt mondja szeretlek. Néha meghúzom, és még az is jól esik. De ez persze titok. Karácsony van. Apának itt kéne lennie velem. Mindig olyan jókat mesélt. Anya is mesél, de nem úgy, mint ő. Nagyon hiányzik. De anya nem szereti, ha szóba hozom, otthon mindent eltűntetett, ami rá emlékezteti. A képeket is. Amin csak ketten vagyok apával, azt is. El fogom felejteni az arcát, bár anyának lehet, pont ez a célja. Ez a telem egyáltalán nemúgy alakult, ahogy szerettem volna. A suliban is Halloweenkor meghalt egy diák, és azóta a suliban is fura mindenki. Kedvesen fogadom Jason ölelését, és megpróbálok vidám lenni. Nem illik ide a szomorúság, van az elég odakint is.
- Jó, rednden legyen iglu. De jó nagy iglu, amibe be tudunk költözni .-
Ezaaaaaz! Nagy lelkesen elkezdem én is gyúrni, és megpróbálom téglalap alakúla nyomigálni őket.
- Szerintem elég menő lehet egy igluban élni. És Jason, tényleg, tényleg vannak emberek, akik iglukban laknak! Ez olyan...fura nem? Igluban..döbbenetes...
Guggolva dolgozom a téglákon, és lelkesen magyarázom, hogy komolyan, valakiknek az igluk az otthonaik. Jó, persze nagyobbak, meg jobbak, mint ami ez lesz, de hát akkr is. És milyen lehet belül? A bútorok, meg minden. Az ágyuk? Hó ágyon alszanak? Nem hideg? BIztos nem kis bugyiban meg hálóruhában alszanak.
- Biztos kabátban alszanak. Én meg egy kis hálóingben. Nem bírnám elviselni. És egyfolytában halat esznek. Ilyen izével, na...
Megpróbálom elpantomimezni amikor kis kör alakú lyukat vágnak a jégbe. Olyan gyorsan akartam mondani, hogy nem jut az eszembe a szó...
 - Csinálhatnénk elé óriás pingvineket is, azok lennének az iglunk őrzői, és csak hófagyival engednék be behatolókat, az meg úgy sem lesz nekik, mert mi tudjuk a hófagyi titkos receptjét, ami hóból van!
Belenevetek a hó téglámba, majd akkora lendülettel próbálom visszanyerni a guggoló egyensúlyom, hogy seggre ülök, de még minidg nevetek.
- És szerinted mivel próbálkoznának az emberek, mi lehet a hófagyiban? Benne van a nevében!

Ez a furcsa kislány ugyanis szerette azt képzelni, hogy ő két személy. "Most azonban hiába
képzelném, hogy két személy vagyok - gondolta szegényke -, még jó, hogy egy valamirevaló
kitelik belőlem."

Hanyatt vetem magam, és hóangyalt kezdek csinálni. Hó Sandy. MI lenne, ha életre kelne, és kettő lenne belőlem. Aztán este az ablakom alatt aludna el, és este beszélgethetnénk. Ha mindig ugyanazt érezné, amit én. És akkor megértene, és nem is klne mondanom senki semmit. Hó Sandy. Megkérdem Jasontől, mire vágyik, közben a szemüvege a hóban landol. Hát igen, egy szemüveget adbék neki. Pót szemüveget. Egy tucatot, és akkor ha az egyiket nem találja, felhúzza a másikat.
 - ó, nem sok mindent, Csak, hogy anya megbékéljen apa új csaldájával. Meg hogy végre mosolyogjon. Ja és amúgy azt is, hogy vegyen nekem egy új sapkát, na meg kellene egy új szemüveg is... 

Igazán nem értem, mi van pontosan a szüleivel, de azt érzem, hogy náluk sem sokkal jobb a helszet, mint nálunk. Azt tudom, hogy az apukája megismert valakit, és most Jasonnek vannak féltestvérei, de az anyukája ezt nem szereti. Biztos rossz lehet, ha szeretsz valakit, de ő elhagy, és aztán mástól is lesznek gyerekei...nehéz dolog ez.
- A szemüvegedet a fejedre kellene ragasztani.
 - és te mit kértél karácsonyra?

Hogy én mit?

"Bárcsak ne sírtam volna annyit - sóhajtott Alice, s körülúszta a tavat, hogy lássa, miképp
juthatna ki belőle. - Most az lesz a büntetésem, hogy belefulladok a saját könnyeimbe -
gondolta. - No, ez igazán furcsa lenne. Ámbár ma minden, de minden olyan furcsa." 

- Semmi különöset. Olyat, ami nem történt meg. Hogy apával lehessek. De mindegy is. Írtam neki levelet, meg rajzoltam neki. A könyből, amit kaptam. Az Alice Csodaországbanból.

[cikis karácsonyi pulcsi]

beszél a szél


2000. karácsony
to; Sandy
cikis karácsonyi pulcsi

A varázsvilágunk szép fényesen épül fel a hófödte karácsonyi éjjszakában. Minidg szerettem Sandynek szép világokal felhúzni olyan sokszor láttam az a szomorú, elveszett csillogást a tekintetében, én pedig pontosan tudtam mindig is, hogy csak segíteni kell neki, egy álomvilágot építeni köré jó gyorsa, hogy ne fájjon neki semmi, és ne sérüljön meg. Még gyerek fejjel is tudom, hogy az apukája milyen vezsélyes alak, még én se tudom kiverni a fejemből, ahogy megpillantottam őt is az ostromon. Eszembe jutott az a gondolat is, hogy mi van ha ő... ha miatta veszett el Adam vagy... vagy Robin... de nem akarok ebbe belegondolni, Sandy és a nagynéném miatt nem. Talán szörnyű alak, de talán nem olyan rettenetesen. Milyen naív vagyok még én is, pedig hallottam anyáékkal róla beszélni Sandy anyikáját, és... nagyon örülök, hogy Sandy-nek akkor éppen eleget meséltem elalvás előtt, hogy mélyen aludjon és ezt ne hallja. De most is csak annyit tudok érte tenni, hogy mesékkel és egy álomvilággal óvom meg, ahol eszkimók vannak és hófagyi.
- Szerintem elég menő lehet egy igluban élni. És Jason, tényleg, tényleg vannak emberek, akik iglukban laknak! Ez olyan...fura nem? Igluban..döbbenetes... - szaval lenyűgözbve Sand, miközben ő leguggol, én az uglu tetejével bíbelődöm, hogy valami elfogadható iglu legyen belőle, és meg kell hagyni egészen aranyos. meg Sandy is ahogy az iglukról beszél, olyan jó, hogy itt vagyunk egymásnak, meg minden, még a hugra kuckóban is kereshetjük egymást, hogy ha baj van, meg ilyesmi. Közebn én is bólogatok, mert tényleg döbbenetes,
- Igen, és az is milyen döbbenetes, hogy mondjuk nem fáznak benne meg minden. Szerintem ők biztos feltalálták a fázás ellenszerét, vagy ők sosem fáznak. Szerinted nem lenne jó? Sose fázni, és télen is szaladgálhatnál egy szál bugyiban - szövöm tovább a hülyeséget, szeretném ha Sandy mosolyoga. Akkor olyan aranyos és ölelgetni való, meg is tudom érteni a zsomszéd néni náluk miért szerette csipkedni annyira az arcát.
- Biztos kabátban alszanak. Én meg egy kis hálóingben. Nem bírnám elviselni. És egyfolytában halat esznek. Ilyen izével, na... - én meg vigyorogva bólogatok. Sandy aranyos, mint egy kiskutya, vagy egy golymók.
- A halevést én se tudnám elviselni. Brrr - húzom fintorra az orromat is a számmal együtt. - Egy időben anya is hallal akart tömni én meg úgy tettem mintha megettem volna és odaadtam Fuhurnak, vagy kiköptem a wc-be - húzom el az ajkamat, és még meg is borzongtam. - Azt hiszem nekem a hófagyi lenne a tökéletes.
És szerinted mivel próbálkoznának az emberek, mi lehet a hófagyiban? Benne van a nevében! - veti hanyatt magát Snady és a hóban angylat kezd csinálni, én pedig az iglu mellett állva figyelem. Ha én most hóangyalt csinálnék még a végén fejbe rúgnám, vagy nem is tudom. Inkább megmaradok itt állva, amúgy sincsen már meg azt hiszem a szemüvegem, mert Ahndy is csak egy homályos fokttá kezd válni, hiába hunyorgok felé. A beszélgetésünk arra kanyarodik, ki mit kért és hát azt hiszem az én listám elég hosszú, és ahogy megkérdezem Sandy-t már szinte sejtem, hogy mit szeretne kívánni, nagyon mélyen.
- Semmi különöset. Olyat, ami nem történt meg. Hogy apával lehessek. De mindegy is. Írtam neki levelet, meg rajzoltam neki. A könyből, amit kaptam. Az Alice Csodaországbanból.
- Ó, az nagyon aranyos mese. És hé! - kapom fel hirtelen a fejem és megragadom Sandy két vállát, ha felkászálódik a hóból. - Van számodra valamim! Ne mozdulj! - kiabálom a lelkesedéstől fűtve és fbeszaladok, egyenesen a szobámba, végig futva a kitakarított házon a havas koszos cipőmmel. Anya veszekedni fog, de nekem Sandyt kell felvidítanom. Ez egy életre szóló szobafogságot is megér. Előrángatok egy papírt és egy borítékot, majd ahogy csak tudom olyan felnőttesen kanyarítok pár apukás betűt Sandy-nek, hogy aztán leszaladjak vele és a kezébe nyomjam. Eszembe sem jut, hogy esetleg rájön, de... én csak boldoggá szeretném tenni.

Drága Sandy!

HOgy vagy? Remélem esik a hó, itt nem sokat látok belőle, ahol vagyok, szóval gondolj rám sokat, ha a hóban játszol. Mondd, eszel rednesen, hogy szépen megnőjj és az ujjad közzé csavard a férfiakat? Tudod, alig várom, hogy elijesszem őket a lányomtól. Ugyan, csak viccelek. Remélem egy igazi hercegnő lesz belőled, mire ismét találkozunk. Alig várom, hogy megölelhesselek.

Szeretettel,

Jason Apa

[Békés? karácsony]

Békés? karácsony
2000 Christmas


Jason

Azért..jü, hogy itt van nekem Jason. Bár nem a testvérem, a legszomorúbb pillanataim nem mondom el neki se, de mégis...sokszor fog el az az érzés, ogy nem is kell mindig mindent elmondani,és tudnia sem kell midnenről, akkor is itt van, és megpróbál nekem segíteni. és én ezért igazán hálás vagyok. Azt hiszem, én el is fogadom a segítségét. Nem vagyok olyasvalaki, aki épít egy falat, és senkit nem enged a közelébe. Én inkább egy házat tákolok, hogy mnél többen bejöhessenek, és együtt legyünk. Azt hiszem, ilyen az én lelkem belül. De a sok szemetet, a kusza rémálmokat, a félre őrzött gondolataim azért elzárom a pincébe, és elrejtem a kulcsot. Az ajtót meg szépen kidíszítem, lefestem olyanra, mintha csak egy díszítő elem lenne. Másképp rejtem el a dolgaim. Kiszínezem. Jó most itt iglut építeni. Szeretek mindenfélét eszkábálni, vagy mi az a szó, és játszani is szeretek. Azt hiszem, én később is, felnőtt fejjel is ilyen bohókás leszek, és nem is akarok másmilyen lenni.  Jasont sem tudom másmilyennek elképzelni. Igaz Bright. ragyok, mindig ragyok, éles eszű, élénk fantáziájú, aki tényleg fényt hoz a sötétségbe.
 - Igen, és az is milyen döbbenetes, hogy mondjuk nem fáznak benne meg minden. Szerintem ők biztos feltalálták a fázás ellenszerét, vagy ők sosem fáznak. Szerinted nem lenne jó? Sose fázni, és télen is szaladgálhatnál egy szál bugyiban 
Télen flangászni, vagy mit csinálni egy szál bugyiban. Haha, anya meg is ölne, az tuti.
- Ha nem fáznék soha, akkor bikiniben lennk, papucsban, meg egy oroszlános sapkában. A sapkát csak azért hordanám, mert jól néz ki.
Vagy akkor én lennék Árprilis bolondja?

"Künn a ház előtt, a fa árnyékában terített asztal. Ott ült Április Bolondja meg a Kalapos, és teázott. Kettejük között egy mormota szunyókált. Április Bolondja meg a Kalapos rákönyökölt, mint valami párnára, s a feje fölött beszélgetett."

Jéghorgászat! Lékhorgászat! Amikor a halakat a vízből, a jeges vízből kihalásszák.
 - A halevést én se tudnám elviselni. Brrr... Egy időben anya is hallal akart tömni én meg úgy tettem mintha megettem volna és odaadtam Fuhurnak, vagy kiköptem a wc-be

Megint felnevetek. Hogy a csudába ne nevetnék, mikor elképzelem, ahogy Jason kiköüi a wcbe! Mondjuk a sushit kiprónálnám egyszer, de lehet, hogy csak a pálcával való evés izgat, nem is a kaja. Jaj, de izzasztó ez az iglu építés! Jólesően vágom hanyatt magam a hóban, és a véletlenül a számba is kerül egy kis hó.
- Tessék Jason, itt egy kis hófagyi!!!!
Nagy lendülettel fötröm felé a havat, na de azért vigyázva, nehogy a szemébe menjen, aztán vissza fekszem hanyatt. Csak anya ne vegye észre. Alice.

Hiszen akkor éppúgy mondhatnám: Azt látom, amit iszom, vagy: Azt iszom, amit látok.
- Sőt mindegy lenne - tódította Április Bolondja - ez: Azt szeretem, amit kapok, vagy ez: Azt kapok, amit szeretek.
- Meg egyformán mondhatnám - dünnyögött a Mormota álmában: - Akkor alszom, ha élek, vagy: Akkor élek, ha alszom

- Ó, az nagyon aranyos mese. És hé!  Van számodra valamim! Ne mozdulj!

Ahogy felülök a hóba, megragadja a két vállam, és úgy magyaráz hevesen. Ne mozduljak. Hát..jóóó...nem mozdulok. De hova rohanhat? Csak nézem a félig kész iglunkat, míg Jason vissza nem ér. A kezembe nyom egy borítékot. Lassan kinyitom, és olvasni kezdem.

Drága Sandy!

HOgy vagy? Remélem esik a hó, itt nem sokat látok belőle, ahol vagyok, szóval gondolj rám sokat, ha a hóban játszol. Mondd, eszel rednesen, hogy szépen megnőjj és az ujjad közzé csavard a férfiakat? Tudod, alig várom, hogy elijesszem őket a lányomtól. Ugyan, csak viccelek. Remélem egy igazi hercegnő lesz belőled, mire ismét találkozunk. Alig várom, hogy megölelhesselek.

Szeretettel,

Jason Apa

Hatalmas boci szemekkel nézek Jasonre. Apa írt nekem! De...de..miért ide küldte? MIért nem hozzánk? Egy ideig kattognak bennem a fogaskerekek, mert értelmetlen az egész, és a végén apa miért írná alá gy, higy Jason? D aztán olyan boldog akarok lenni, hogy elengedem az aggályaim, és örülök. Szélesre húzódik a szám, és megölelem Jasont.
- Apa írt nekem! Mondjuk hozzánk is küldhette volna, de biztos eltévedt a bagoly. Jaj, ezt meg kell mutatnom anyáéknak is, pillanat...látnia kell anyának!
Próbálok feltápászkodni és felállni a hóból, majd le is porolom magam, mieltt vizesen, havasan berontanék a lakásba. VAjon mit fog mondani anya?

[cikis karácsonyi pulcsi]

beszél a szél


2000. karácsony
to; Sandy
cikis karácsonyi pulcsi

- Tessék Jason, itt egy kis hófagyi!!!!
Szeretek Sandyvel játszani, mert olyan, mintha beleragandánk Sohaországban, egy olyan világban,a mi csakis a miénk és nem veheti el tőlünk senki. Lefogadom, hogy 90 évesen is hólényeknek csinálnánk iglut, és egymást törölnénk képen hófagyival. Ahogy az övé arcon talál, felnevetek és megindulok felé, hogy elkapva a hóva esődjünk, hogy még havasabbak legyünk, és még hangosabb legyena  csendes meghitt karácsonyba öltözött utcánkban a nevetésünk. A csend szinte visszaveri, és összefonódik a házakból kiszűrődő nyálas karácsonyi zenékkel, vagy az éppen menő reszkessetek betörőkkel.
- Kvittek vagyunk - lihegem röhögve a hóban, miközben lassan összeszedem magam. Nem szeretem szomorúnak látni, és letörtnek, így hát kénytelen vagyok az apukája nevében levelet írni neki. És igazából... nem is tudom, buta ötlet, biztos rájön, de... szeretném, ha ma jó kedvű legyen. A karácsony nem szólhat arról, hogy valaki szomorú. Biztos van ahol rossz ez a nap, ahol nem tudják az emberek megölelni egymást. Et már eleve szívfájdító, szóval... Snady legyen csak boldog.
Szégyellnem kellene magam amiatt, hogy fülletettem és hogy ál-levelet írtam Sandynek, amikor is az apukája nem kedves ember. De félek lerombolni azt a kedves szeretetet belőle, amit iránta táplál, és amúgy is... A nagynéném majd egy nap elmodnja neki, nem? Addig... addig a napig szeretheti, még akkor is, ha az apja nem érdemeli meg. Nem kedvelem az az embert, de... Sandyt igen, és már így is fáj a tudat, hogy egy nap emiatt fog nagyon sírni és emiatt lesz nagyon szomorú. Szeretném azt a kis időt, hogy boldogságban töltve teljen neki, és addig én csak meéslni tudok neki, mindent.
A levél láttán Snady nagyon meghatódik és kissé még el is pirul, meg megölel, én pedig olyan erősen ölelem vissza, ahogy csak a szeretetem képes. vajon ha az emberek szeretete formába öltődne, az enyém mekkora lenne? Talán olyan hatalmas, mint a Himalája csúcsa? ajaj, az nem lenne jó, a végén odafentről sneki se kapna levegőt. Olyan mély, mint a Marianna árok? Az se jó, az már túl félelmetesen mély és sötét? Talán jobb is, hogy ez csak tettekben mutatható ki. És az ölelés erre a legjobb.
- Apa írt nekem! Mondjuk hozzánk is küldhette volna, de biztos eltévedt a bagoly. Jaj, ezt meg kell mutatnom anyáéknak is, pillanat...látnia kell anyának! - mondja, és húzni is kezd befelé, mire én zavartan követem. Anyáék már éppen készülnek a vacsorához, és miután ledobáljuk a téli cuccokat száradni, odalépünk eléjük. Mennyire más anya... mintha a testvére fakó árnyéka lenne.De Sandy anyukája szemáben is ott ül az a felnőttes komor csönd. Megköszörülöm háta torkom, és odlalba könyöklöm finoman Snadyt, hogy menjen és mutassa meg nekik a levelet. Ahogy elolvassák persze egyből tudják, hogy én írtam. Össze is néznek, olyan tesvéries szinkronnal, majd ránk emelik a tekintetüket. Anya szülal meg.
- Nahát, ma jött bagoly? Milyen meglepetés!
- Hihetetlen, hogy... az apád... ennyire figyelmes - bólogat Bella. Én már így is vörös vagyok, de egy kicsit megkönnyebbülök.
- Gyertek... kész a vacsora - int anya a bőségesen megrakott asztal felé - én meg Sandybe karolva odaindulok.
- Látod, anyukád is örül - dünnyögöm, ahogy lehuppanok a székre. Rápillantok Beára is, és ahogy elkapom a tekintetét egy kedves, hálás fény csillog a szemében.
Szeretném, hogy a világ körülöttem mosolyogjon. Egyszer azt is elérem, hogy anya is... végre úgy mosolyogjon, mint régen, amikor még... amikor még szerették egymást apával.

[Békés? karácsony]

Békés? karácsony
2000 Christmas


Jason

Kedvelem a hócsatákat, kivételt képez az az egy alkalom, amikor fülgyulladást kaptam. Ez csakis azt igazolj, hogy a hócsata bizony nayon is komoly harc krem szépen. Nem csak csupa édi bédi játék, van, hogy kemény az ellenfél, és neked még keményebbnek kell lenned. De most nincs fülfájás, csak hangos nevetések.
 - Kvittek vagyunk
A levél..apa levele..rossz, hogy nincs itt velem, mert ő a világ legjobb apukája. Harper Farrington apja például iszákos, és folyton Cruciatussal kínozza, ha olyan a kedve. És sosem olvasott egy mesét sem Harperéknek. De apa nem ilyen. Sok mesét olvasott mindig is, és sose bántott. Sajnálom, hogy anyával nem alakultak valami jól a dolgok, sokat veszekedtek, de nem sokat hallottam, mert mindig bebújtam az ágy alá. nem szeretem hallgatni a veszekedéseket, olyan furcsa pánik szerű érzés kerít hatalmába, ha hallgatbom kell.

Ha kiderülne valami,
nagyon reméli, majd
lesz mód minket megmenteni,
s elkerüljük a bajt.

Ön volt, tudom, az akadály,
ön volt kerékkötő,
pedig már minden készen áll,
tudjuk mind, én meg ő.

De ne mondja, hogy szereti,
örök titok legyen,
én is, ön is, hallgassuk el,
ne tudja senki sem.

Sokat gondolkodom ezen az egészen, apán, anyán, csak nem mondom senkinek, mert olyan fura érzések kapnak el, hogy nem szívesen mesélem őket. Nem tudom nem szeretni apát, és sokszor, mikor sírok és dühös vagyok, van, hogy egy pillanatra azt kíbánm, inkább anya legyen távol, apa legyen velem, mert apához jobban kötődöm. Persze szeretem én anyát, nagyon is, csak hát apa...Apa. A evél, amit Jason hoz, nagyon jól esik, hiába villog egy pici piros valami az agyam egyik zugában, nem figylek rá, mert a levél csodálatos. Igu ide vagy oda, villágyorsan berohanok, hogy anyának is megmutassam. Nagy hévvel dobálom le a kabátot, és a többi vizes havas cuccot, hogy aztán anya kezébe nyomjam a lényeget.
- Nahát, ma jött bagoly? Milyen meglepetés!
- Hihetetlen, hogy... az apád... ennyire figyelmes
Anya mondatára már majdnem megsértődöm, de persze visszafogomm magam, csak így, magamban értetlenkedem egy kicsit. Mi az hogy Hihetetlen, hogy figyelmes! Hát persze, hogy figyelmes, most minek mondja ezt? Igenis figyelmes, mert hiányzom neki! Most anya is láthatja, hogy apa nem is olyan rossz ember, és hátha...hátha mások is benne meglátják azt a jót, amit én látok. Az emberek hamar félreismernek embereket, és ítélkeznek, mpedig ha valakit igazán meg akarunk ismerni, nem szabad elkapkdni, nehogy tévesen ítéljük meg. És az emberek változnak is, nagyon is sokat. Mindig kell adni az embernek egy második esélyt. De van az úhy, hogy csak harmadikra sikerül, de sikerül jobbnak lenni.
- Gyertek... kész a vacsora
Jobb is, a hócsata és az iglu építéstől megéheztem. Elviharzok kezet mosni, Jasont is húzom magam után, mert a hasam már nagyon türelmetlen. Ezt persze cssak most vettem észre, mert a nagy munkában észre se vettem, hogy éhes vagyok. Az öröm miatt lehet. Az izgatotság meghozta az étvégyam.
- Gyere Jason, már kajabál a hasam!
Ahogy visszaérünk, és leülünk a székre, valahogy mindenki mosolyog. Háh, tudtam én, hogy apa levele majd jobb kedvre derít mindenkit! Az előbb még milyen kis savanyúak voltak!
- Látod, anyukád is örül
Igen. Most mindenki örül. Látod apa? Mindenkinek mosolyt tudsz csalni az arcára.

KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT!