A csiszolatlan drágakő rejtélye

A csiszolatlan drágakő rejtélye

to: Yoana

2003. április 27.



Szett

Nagyon örültem neki, hogy a mentorprogramra ilyen sokan jelentkeztek, és ráadásul ennyire rövid idő alatt. Még csak két hét telt el azóta, hogy a Szombati boszorkányban megjelent a hirdetés, és máris befutott több mint ötven jelentkezés, a határidőig meg még hátra van további két hét. Ami még jobban meglepett, hogy mennyi alkalmas jelöltet láttam közöttük. Kicsit aggódni is kezdtem, hogy fogok majd választani közöttük. Arra jutottam, hogy akárhogy is lesz, egy dolgot feltétlenül szem előtt kell majd tartanom. A kézenfekvő választások mellett - itt a tehetséges, fiatal, feltörekvő boszorkányokra és varázslókra gondolok - lehetőséget szeretnék biztosítani idősebb, nehéz élethelyzetben lévő jelölteknek is, akikben látom a lehetőséget. Az Erős Boszorkányok Társasága miatti érintettségemből fakadóan nem volt hát kérdés, hogy Yoana Bertov jelentkezésére azonnal felkaptam a fejem. Bár nem taglalta hosszasan az előéletét, azt magamtól is könnyedén összeraktam, hogy nem véletlenül hagyta el a szülőhazáját állapotosan, a férje nélkül. Nem akarok indiszkrét lenni ezzel kapcsolatban, és feltett szándékom, hogy nem hozom kellemetlen helyzetbe a kérdéseimmel, főként azok után nem, hogy magam is jártam már úgy, hogy egy teljesen idegen országban várandós nőként kellett megküzdenem a magánnyal és egy rossz kapcsolattal egyszerre... Így hát eldöntöttem magamban, hogy megelégszem azzal, amit magától elmond majd a múltjáról. Azt viszont a zsigereimben éreztem, hogy ennek az édesanyának segítenem kell, na és nem csak azért, mert nehéz helyzetben van, hanem mert páratlan báj sugárzik a hozzám eljuttatott képeiről. Könnyedén el tudtam képzelni, hogy számos munkalehetőséget találok neki rövid idő alatt, még úgy is, hogy egy újszülöttel valószínűleg nem lesz könnyű megoldania az idő menedzselést. De mire vagyunk mi, Jerryvel, és mi végre hoztam létre ezt a mentorprogramot, ha nem erre?
Mivel ma Jerry nem tudta nélkülözni az irodáját, ezért megbeszéltem Rebeccával, a divattervező barátnőmmel, hogy az ő szalonjában tartjuk majd a megbeszélést. Becca úgyis Párizsban van a héten, és szívesen kölcsön adta a gyönyörű, belvárosi szalonját, aminek azért is örültem, mert így egy különleges miliőben fogadhatom Yoanát.
Bagoly útján üzentem meg neki a címet és az időpontot, és ha megérkezik, magam nyitom ki a szalon ajtaját. Ahogy a levelemben is írtam, egy sötétkék csengőt kell megnyomnia, ami csak varázslók és boszorkányok számára látható a többi, piros színű mugli csengő alatt. A szalon a földszinten helyezkedik el, így szerencsére Yoanának lépcsőznie sem kell, ami külön fontos lehet, hisz nemrég adott életet egy kisbabának, jobb ha kerüli a fizikai megterhelést.
Amint meghallom a csengőt, felpattanok a kényelmes puffról, és sietek is az ajtóhoz, hogy ne várakoztassam meg sokáig.
- Szia! - tárom szélesre az ajtót, majd hátrébb lépek, hogy legyen helye megérkezni.
- Örülök, hogy megismerhetlek, Elfelda Hall vagyok. Tegeződhetünk? - nyújtom a kezem bemutatkozásul, majd az előszobából a szalon felé mutatok.
- Kövess bátran - indulok meg a tágas, fényes helyiség felé, ahol kényelmes fotelek és puffok, méretes tükrök, és ruhaállványokon gyönyörű ruhaköltemények fogadják Yoanát.
- Megkínálhatlak egy teával esetleg? - érdeklődöm mosolyogva, majd helyet foglalok a teázó asztal melletti puffon, ahol az előbb még egy divatmagazint olvasgattam.
- Foglalj helyet nyugodtan! - mutatok a velem szemben lévő fotelra.

[London, 2003. április 27.]

 

London, 2003. április 27.

outfit

It's time to begin, isn't it?
I get a little bit bigger but then I'll admit
I'm just the same as I was

Tulajdonképpen nem tudom, mi ütött belém, amikor jelentkeztem erre a modellkedésre. Sosem tartottam magam kiemelkedően szépnek, soha nem kaptam sem bókokat férfiaktól a csodálatos kinézetemre, senki nem dicsérte meg a kellemes arcvonásaimat.
Mégis, valahogy a kislányom önbizalmat adott nekem. Ahogy ránéztem, mindent sokkal pozitívabban láttam. Örültem, hogy velem volt végre, és élhettük az életünket. Mégis kellett valami megélhetés, Mikhail pedig egyre jobban a tudomásomra adta, hogy jobb lenne nekem az Operaházon kívül.
És akkor szembe jött ez a hirdetés. Munka közben hallottam róla, az egyik kolléganőm lánya is jelentkezett. Fogalmam sincs, hogy őt behívták-e, de az egyik szünetben fellapoztam a Szombati Boszorkányt, és megláttam a felhívást. Titokban jelentkeztem - nem is volt nagyon kinek elmondani -, Mikhail úgyis csak kinevetett volna, vagy elhordott volna a fenébe.
Így marad a magányos várakozás, és készülődés. Nem kerítettem neki nagy feneket - ha a válogatáson meglátják bennem a lehetőséget, akkor felesleges smink és maszkírozás nélkül is kelleni fogok. Ha pedig nem, akkor marad továbbra is a plakátrajzolás.
Nem akarom feladni a művészeti vonalat sem, de sajnos nem kerestem vele annyira jól, hogy hosszútávon fenn tudjam tartani a háztartást, Alinának viszont megfelelő oktatást akartam biztosítani. Na meg minden olyat, ami nekem nem adatott meg.
A kislányomat a teázóban hagytam, az ottani pincérlányok már szinte a barátaim voltak, és erre az egy órára pedig ott mertem hagyni. Alina jó alvó volt, biztosan nem fog felkelni addig.
A kezemben a pergamenre írt levéllel állok a bejáratnál, megnyomom a sötétkék csengőt, és hamarosan nyílik az ajtó, és egy rendkívül csinos, harmincas szőke nő nyit ajtót.
- Szia! - lép félre, hogy bemehessen. - Örülök, hogy megismerhetlek, Elfelda Hall vagyok. Tegeződhetünk?
- Igen, persze. Köszönöm. - mondom kicsit izgatottan és zavartan. A hangomon még mindig hallatszik a szláv akcentus, de nagyon sokat javult. - Yoana Bertov vagyok.
Egy tágas, fényes helyiség felé megyünk, ahol Elfelda teával kínál. Bólintva elfogadom, majd leülök szemben vele, és az ölembe veszem a teát, megfújom és óvatosan belekóstolok.
-Hm, nagyon kellemes íze van. - mondom, csak hogy ne csendben üljek. És még hozzáteszem: - Köszönöm a lehetőséget, hogy itt lehetek.
Nagyon remélem, nem Mikhail ismertsége miatt vagyok itt. Nem akartam, hogy az ő befolyása vigye végig az angliai életemet.

A csiszolatlan drágakő rejtélye

to: Yoana

2003. április 27.



Szett

Ahogy Yoana megérkezik, és lehetőségem van személyesen is megnézni magamnak, akaratlanul is felderül az arcom. Kifejezetten kedvelem az olyanféle természetes szépséget és bájt, ami belőle árad. Ráadásul, ahogy diszkréten megfigyelem a vonásait, egyértelműen felfedezni vélek benne egy csipetnyi egzotikusságot, ami biztosan a származásából ered. Öltözéke egyszerű, de nagyszerű, ennél nem is kell több egy ilyen megbeszélésre, láthatóan kényelmesen, mégis elegánsan öltözött fel. Ahhoz képest, hogy nemrég adott életet egy babának, remek formában van, nem tűnik túlságosan kialvatlannak.
Örülök neki, hogy benne van a tegeződésben, így azért mégis csak egyszerűbb közvetlen nexust kialakítani, ami szerintem nagyon fontos egy gyümölcsöző munkakapcsolat megteremtéséhez. Mikor beljebb lépet, hellyel és teával kínálom, amit elfogad, így öntök neki és magamnak is egy-egy csészével a friss gyümölcsteából, amit Yoana kedvesen meg is dicsér.
- Örülök, hogy ízlik - bólintok, aztán kicsit érdeklődöm a lánya felől.
- Részemről az öröm, hogy együtt dolgozhatunk! Nem semmi, hogy ilyen pici baba mellett máris dolgozni szeretnél, őszinte elismerésem ezért! Különben hogy van a kislányod, és te hogy bírod ezt a nagy változást? Ha van bármi, amivel megkönnyíthetjük a babázás melletti munkát, ne habozz szólni! - mosolygok rá kedvesen, és várok, hadd ossza meg a gondolatait ezzel kapcsolatban. Aztán rátérek a munkára magára, hisz mégis csak ezért jött.
- Az a helyzet, hogy máris találtunk egy lehetséges munkát neked! Egy kismamáknak készült, szoptatós ruhakollekcióhoz kellene modellt állni. Egyszerű, konfekciós ruházat, szóval nem a legművészibb képekre lesz szükség, a stúdiót egy babaszobának fogják berendezni, és ott készülnek majd a fényképek. Előreláthatóan a fotózás három napot venne majd igénybe, reggeltől kora délutánig. Ez vállalható számodra? Vagy túl sok? Mint mondtam, minden segítséget megkapsz a baba mellé, amire szükséged van, és természetesen szüneteket is be tudunk iktatni, hogy a kicsi se hiányoljon téged túlságosan - fejtem ki a megbízással kapcsolatos részleteket, majd kíváncsian várom a véleményét arról, hogy tetszik-e neki ez a lehetőség. Természetesen megértem, ha ez a három nap túl sok lenne egyszerre, de ez a megrendelő kifejezetten egy modellel szeretné végig csinálni a megbízást, így amennyiben Yoanának nem felelnek meg ezek az elvárások, úgy igyekszem neki minél előbb más munkát találni.  Azt semmiképp nem szeretném, hogy olyasmit vállaljon el, ami neki nem komfortos, csak azért, mert fontos számára megélhetést biztosítani a kicsinek. Inkább addig keresek, amíg megtaláljuk a megfelelő opciót, részemről teljesen kizárt, hogy kényelmetlen helyzetbe kényszerüljenek az ügyfeleim.

[London, 2003. április 27.]

 

London, 2003. április 27.

outfit

It's time to begin, isn't it?
I get a little bit bigger but then I'll admit
I'm just the same as I was

Elfelda nagyon közvetlen nő. Kedves és barátságos, egyből megkedveltem. Rögtön Alináról érdeklődött, én meg elmondtam neki, hogy aranyos baba, jól viselkedik, és egyelőre az alvásunkat is össze tudjuk egyeztetni. Azt is elmeséltem, hogy most két ismerősöm vigyáz rá, még nagyjából másfél órám van, amíg felébred.
Aztán rátértem arra, miért is jelentkeztem:
-Egyedül nevelem Alinát. Sajnos a férjemmel külön utakat járunk nagyjából azóta, hogy a kislányom megfogant. Így szükségem van a pénzre. Emellett festéssel, rajzolással foglalkozom, de éppen most egy felújítási munkával is foglalkozom. Oda vihetem Alinát is, így meg van oldva a felvigyázás. Szerencsére a munkaadóm rugalmasan kezeli a baba dolgot.
Nem akartam részletezni, hogy valójában ez nem a becses személyemnek, hanem Mikhailnak és a főnökünkkel való kapcsolatának köszönhető.
Aztán, amikor Elfelda közölte, hogy máris munkával kecsegtethet, teljesen meglepődtem.
-Azta, ez igazán jól hangzik. - Három nap munka, fotózás, kismama ruhák. Egész érdekesen hangzott. Ráadásul figyelnek arra, hogy kisbabával érkezek. - Sőt, tőbb, mint jól. Csodálatosan. Természetesen vállalom. Hacsak... - Felmerült bennem egy kérdés. - Ugye ez rendes, teljes ruha. Itt nem kell majd...öhm... Levetkőznöm? Mármint lesz rajtam ruha, nagyjából mindenütt. Így értem.
Kicsit még mindig bizonytalan voltam a nyelvtudásomban is, és abban is, hogy teljesen jól értem-e, amit a hölgy mondott nekem.
Sok mindenre képes lennék azért, hogy pénzt szerezzek, de olyan munkát, ahol a mellem, vagy intimebb testrészem kilátszik, nem vállalnék el.
-A munkát biztosan bírni fogom, ezzel nem lesz gond. - mondtam biztatóan. - Igazán kíváncsi vagyok, hogyan zajlik egy fotózás. Tudnál mondani róla pár mondatot? - érdeklődtem, hogy mire készüljek. Nemhogy divatfotózáson nem jártam még, túl sok divatmagazint sem láttam eddig. A falunkba nem igazán jártak ilyen újságok, és senki nem törődött a divattal. Valószínűleg Mikhail ezért is menekült el onnan. Neki volt egyedül igénye a fényűzésre. Én meg egyszerűen jobb életet szerettem volna élni. És talán most itt volt a lehetőség erre.
Arra is kíváncsi lettem volna, hogy mennyit kapok egy ilyen munkáért, de egyelőre nem mertem megkérdezni. Nem szerettem volna anyagiasnak tűnni, vagy olyannak, aki csak a pénzért van itt. Be akartam bizonyítani, hogy képes vagyok keményen dolgozni, hogy meg lehet bízni bennem és a munkámban.

A csiszolatlan drágakő rejtélye

to: Yoana

2003. április 27.



Szett

Ahogy Yoana arról mesél, hogy egyedülálló anyaként neveli a kislányát, rögtön elszorul a torkom. Ösztönös reakció ez, nem tehetek ellene, megsajnálom. Egy fiatal, gyönyörű, kedves nő, akit az élet valamiért arra kényszerített, hogy egyedül birkózzon meg a gyermeknevelés nehézségeivel. Bár saját gyerekem még nincs, Adával azért elég időt töltök ahhoz, hogy tudjam, nem egyszerű dolog egy kislányról gondoskodni... és az, hogy mindezt egyedül, segítség nélkül teszi, nagyon is tiszteletreméltó dolog.
- Sajnálom, hogy így alakult az élethelyzeted, de láthatóan nagyon ügyesen megbirkózol vele! Az pedig külön szuper, hogy művészettel foglalkozol. Mindig csodáltam a művészeket - dicsérem meg újdonsült felfedezettemet. Ha másban nem is tudok, hát abban mindenképpen szeretnék segíteni neki, hogy a lehető legjobb feltételek mellett, ha úgy vesszük a legkisebb időbefektetéssel keresse meg a számukra szükséges bevételt. Szerencsére azok a kozmetikai és divatcégek, akikkel együttműködünk, nem csak korrektek, hanem elég jól fizetnek. Ám mielőtt erre rátérnék, eloszlatom a kétségeit.
- Persze... ez nem aktfotózás, végig lesz rajtad ruha - mosolygok rá megnyugtatóan.
- Különben a fáradozásaidért cserébe elég jó lesz a fizetés. A végén 150 galleont fogsz kapni - mondom vidáman. Ez tényleg baromi jó fizetés, annak idején, amikor én kezdtem modellkedni, nagyon örültem volna egy ilyen munkának. Nem csoda, hogy most engem is boldoggá tesz, hogy Yoanának ilyen remek feltételeket tudok biztosítani az ügynökség révén. Azt hiszem, ez a tehetséggondozás valóban nekem való feladat... egyre jobban élvezem legalábbis, pedig még csak nemrég kezdtem bele.
- Úgy indul, hogy a sminkes és a fodrász a fotózásnak megfelelő külsőt varázsol neked, aztán a stylist felöltöztet, és majd végig segít átöltözni, ő mondja meg, hogy mikor, mit viselj. Ezután a fotós instruál majd a stúdióban, hogy hogy viselkedj, milyen pózokat próbálj ki. Itt mint említettem, egy egyszerűbb díszlet lesz ugye, szóval olyan nagyon izgalmas pózokat biztos nem kell majd felvenned. Menet közben többször is megigazítják majd a sminked, és lesz szünet is, amikor ebédelhetsz, vagy amikor szükséges, a kislányodat ellásd. Ha bármi olyat kérne tőled a fotós, ami nem komfortos számodra, azonnal szólj neki kérlek! Személyesen ismerem Fredet, aki fotózni fog, nagyon rutinos róka, nekem még sosem volt gondom vele, szerintem neked sem lesz, de ha mégis történne valami, feltétlenül szólj róla, a mugli telefonomon érsz el a leggyorsabban, majd megadom a számát - magyarázom lelkesen.
- A jövőben persze lehetnek olyan munkák, ahol kihívások elé állít majd a helyzet, például vízben, vagy magasban fotóznak, esetleg extrémebb körülmények között: nekem volt már fotózásom őserdőben és egy felhőkarcoló tetején is. Bevallom, ott eléggé féltem - mesélem nevetve. Újra a teámba kortyolok, és a régi emlékek őszinte mosolyt csalnak az arcomra. Hálás vagyok a csodás élményekért, amit a modellkedésnek köszönhetek, ugyanakkor nyitott vagyok az új kihívásokra is... amit színésznőként és kémként állít elém az élet. Eltelik egy kis idő, majd a gondolataimból az antik óra csörgése zökkent ki, ami a falon lóg. Egy főnix madarat formáz, aminek a természetestől eltérően indigókék tollai vannak. Nagyon szeretem ezt az órát, igazán egyedi és csodaszép, gondoltam már rá, hogy beszerzek egyet otthonra is, de mivel antik darab, elég nehéz lenne pont ilyet találni. Talán ha készíttetnék egy másolatot belőle, az is megtenné, de annak tudom, hogy nem lenne meg ez a rejtélyes hangulata... hisz tudnám, hogy nem valódi.
- Nos, ha minden világos, akkor igazából végeztünk is. Nem szívesen tartanálak fel, hisz tudom, hogy vár a kisbabád. A fotózás helyszínéről és időpontjáról holnap érkezik majd hozzád a bagoly, és megírom a telefonszámomat is. Tudsz mugli telefont kezelni? Nem nagy ördöngösség különben. A stúdióban is van telefon, úgyhogy ha bármi kérdésed lesz, elérsz majd, nyugodtan kérj segítséget a stáb tagjaitól, ha még nem használtál telefont, akkor segítenek - mosolygok rá bátorítóan, készen arra, hogy ha felmerül még kérdése, akkor megválaszoljam, majd ha valóban minden kérdést tisztáztunk, úgy egy kézfogással el is köszönök Yoanától, és kikísérem. Ezután nincs más hátra, mint felkészülni a következő kliens fogadására, aki hamarosan itt lesz.

[London, 2003. április 27.]

 

London, 2003. április 27.

outfit

It's time to begin, isn't it?
I get a little bit bigger but then I'll admit
I'm just the same as I was

Jó valakinek beszélni a múltamról, még akkor is, ha a részleteket nem említem. Nem akarok már rá gondolni, most már teljesen Alinára szeretnék koncentrálni. Pontosan ezért vagyok most itt.
Elfelda folyamatosan figyel, nyugtat, magyaráz, jól esik ez a közvetlenség. Kellemes környezetet, biztonságos légkört teremt. Remélem, hogy a fotózás is így fog működni, mert akkor nem lesz baj. Az is különösen szimpatikus, hogy a kisasszony is jöhet velem. Így sokkal könnyebb lesz mindent összeszervezni.
Már csak az volt a kérdés, hogy elmondjam-e Mikhailnak? Alapvetően semmi köze nem volt hozzá, és biztos nagyon zavarná, ha látná, hogy a baba mellett is működnek a dolgaim. Talán kismama újságokat sem olvas, így nem is fogja látni a képeket.
A 150 galleontól leesik az állam. Az nagyon sok pénz. Hát nem ennyit keresek a színházban, pedig ott sem hiszem, hogy alulfizetnének. Mindenesetre, ha csak ez az egy fotózás is lesz, akkor is egy ideig megoldja a problémámat.
Elfelda aztán részletesen elmeséli, hogyan is zajlik egy fotózás. Persze minden kislány elképzeli, milyen lehet modellnek lenni, de a valóságban rá kell jönniük, hogy teljesen más. Mégis különös, és érdekes tapasztalat lehet ez még nekem.
Amikor mindent megtudok, amire kíváncsi voltam, Elfelda lezárja a beszélgetést. Nyilván ezer dolga van még. Nem gondoltam volna, hogy ennyire egyszerűen jutok majd egy ilyen álláshoz. Méghozzá egy ilyen jól fizető álláshoz. Nem volt több kérdésem, örültem, hogy ez is akadt, és viszonylag kevés idő alatt tudok egész jó summát keresni.
-Köszönöm a lehetőséget, még egyszer. Ez igazán nagy segítség nekem, és alig várom már, hogy a fotózáson megismerhessek mindenkit.
Tényleg lelkes voltam, kíváncsi, és meg akartam dolgozni a pénzemért. Biztosan egy jó kis napnak nézek elébe - legalább is reméltem.

KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT!