Őrült izzók, veszett növények

Lepke csapongott a virágok fölött, s a kisvarangy azt is virágnak nézte, szárnyra kapott virágnak

[UFO élmény]

felhőkről lábakat lógatunk


2003. áprilus 30
to; Sandy
UFO élmény

- Jobban kellett volna figyelnem, amikr anya magyarázott a növényekről - sóhajtok fel Sandy előtt, az egyik üres üvegházban, a kezemben szorongatva valami groteszk növényt, amiből furcsa lilás anyag csepeg a cipőm orrára. Igazából úgy néz ki, mintha valami démonnak a szívét tartanám a kezemben, és még a gondolatra is megborzongok.
- Ez mégis mi a fene? - dünnyögöm drámaian az arcába mutatva, és egyre jobban viszolygok tőle, pedig kevés mindentől undorosdom. Iagzából én tényleg nem akartam rossz lenni, csak beleejtettem a mandragórát a sárkánytrágyába az meg onnan kilépve összeszaladgált mindent, és a nagy kergetésben még Sandyt is belekevertem. Talán nem kellett volna kiabálni, hogy segíts Sandy előtted van, és akkor nem kerültünk volna sárkány trágyásan egyenesen Reed LAnchester mellkasára az asztal tetejéről.
- Vajon életünk végéig büdös növényeket fogunk ültetni? - teszem fel a költői kérdést, és megvérom, míg Sandy esetleg a trágyát a cserépbe lapátolja, hogy aztán belenyomjam tocsogó és cuppanó hang kíséretében a gyökeret a bűzbe. Sóhajtozom jobbra-balra. Hiányzik Loise, büös van Sandyt bajba kevertem, és még mindig nem sikerült megbeszélnem vele, hogy mégis miért böktem ki azt nyáron az apjáról, mert valahogy eléggé látványosan kerültük a témát. És nekem még most is lelkiismeret furdalásom van. Legalább Louise nem keveredett bele, pedig ő is kapott miattam a trágyából az arcába a többi diákkal együtt, mert az összevont órák minidg olyan jól sülnek el.
- Szerinted milyen démon fog kikelni belőle? - kérdezem a trágyával szenvedve, és a darabkák beterítenek minket, a felszerelésünket és az asztalt is. Még ki is kell takarítani, miután végzünk, nehogy a tisztaság mániás Lanchaster még több büntetőmunkát sózzonk ránk.
Végugnézek az előttünk heverő növényeken és cserepeken és ár most érzem, hogy nem fog ebből jól kisülni. Sandyvel amúgy is el szoktam viccelődni meg beszélni az időt, és amúgy is ritkán lógtunk mostanában együtt, mert a könyvemet csináltam Louise-val, meg kerültem is az apatéma dolog miatt. Egy ideig csak csendben ácsorgok mellette. Odakint verőfényesen süt a nap, a diákok kint lógnak, mi meg itt vagyunk, ahol fülledt az idő és büdös is van.
- Hmm és mi újság? Hogy állsz a fiúkkal? - bököm a könyökömmel oldalba, hogy a mozdulattól felboruljon egy adag cserép, én meg ártatlanul elvigyorodok.

[növények közt]

növények közt
2003. április 30.


 Jason

Nem sok kedvem volt most idejönni, és növényeket átültetni, de nem áll jól a szénám, és azt hiszem nem vagyok abban a heyzetben, hogy visszautasítsak eg büntető munkát. Ó, pedig inden porcikám arra vágyik. Mégis miért kell ennyire komolyan venni mindent? Egí dühös sóhajtás után lebegtetem unottan magamhoz a tágyás zsákot, és az is eszembe njut, mi lenne, ha véletlenül kiborulna és beterítene minket még ez is. Az arcom láthatóan unott, és talán enyhén még morcos is. Tudom, hogy mostanában kevésbé vagyok vidám, de hogy is tudnék mindig vigyorogni, mikor apa...apa. A trágyás zacskóm szépen földet ér, és a kezembe veszem a lapátot.
- Jobban kellett volna figyelnem, amikor anya magyarázott a növényekről.
Lilás izé csöpög végig, ahogy Jason tartja azt a micsodát.
- Ez mégis mi a fene? Jobbn szemügyre veszem, de nem tudom megmondani, mi ez az izé, csak kimondom, ami először az eszembe jut.
- Farkasfogú Purple.   Fogalmam sincs, mit mondtam, csak a lila folyadék miatt jutott eszebe a fantázia név. De még mielőtt Jason elhiszi nekem, és megjegyzi, aztán rossz jegyet kap érte, gyorsan ki is javítom magam.
- Igazából fogalmam sincs, csak kitaláltam. De jól hangzott. Mosolygok egy kicsit, mert tényéeg, akár ez is lehetne a neve. De nem az. Rettentően büdös van, bármit is csinálunk, a trágya szag, az trágya szag. Ezek után muszáj lesz letusolnom.
- Vajon életünk végéig büdös növényeket fogunk ültetni?
Nos, azt alig hiszem, de mostanság nem hiszem, hogy a prof meg fog dicsérni. De igazából nem is az én hibám, csak..valahogy mindig belekeveredek a rosszba. Pedig én sosem kezdeményezem...Én jó akarok lenni, csak a sors nem akarja.
- Hát, szó szerint szar egy helyzet. Deee...  Vigyorodom el, és a mosolyom elég szélesre sikerül, ahogy az emlékkép elém úszik. - Azért az nagyon vicces volt, ahogy Lanchester mellkasára estünk. A trágya..az meg még dobott rajta egy...lapáttal. Hadonászok Jason felé a trágyás lapátommal, majd szépen a cserépbe lapátolom a kellő mennyiségű trágyát, Jason pedig beleülteti a csöpögő lila valamit.
- Kár, hogy nem sima virágföld kell nekik. Vagy bármi más, ami kevésbé orrfacsaró, és nem volt valaha valami lény seggében.
A többi cserépbe is kilpátolom a trágyát, közben hallom Jason sóhajtását, egyik másiknál én is vele sóhajtozom. Mndegy, ennek vége, és veszek egy nagy adag fürdőt. Ennek a gondolatára jobb kedvre derülök. Nem akarom nagyn tragikusan felfogni, elvére ez csak egy kis ültetés. Kaphattunk volna rosszabbat is. Még mindig jobb a tüzes rákoknál.
- Szerinted milyen démon fog kikelni belőle? Jobban megnézem őket, persze csak tisztes távolságból. Hümmögök egy sort, az állam állvakarászom, majd mintha valami nagy egyenletet oldottam volna meg, bököm ki, hogy
- Nem tudom. De remélem nem valami veszélyes...lehetne súgó növény. Nem tudod a választ egy kérdésre, és megmondja. lehetne minden tanteremben egy ilyen. Vonom meg a vállam kedvesen, mert igazán tetszik az ötletem. Adnék Jasonnek ajéndékba  miniatűr változatban, és lehetne haszálni puskának.
- Wááóóneeeee...Jasoon! A trágya beterít inket, de eem is kicsit. Nem is tudom sírjak, vagy nevessek, mert így nem fpgunk haladni. Talán valami harag félét is érzek, hogy itt bénázik, mikor a munkét kellene csinálni, pedig tudom, hogy nem is ezért haragszom rá. Semmi köze ehhez a haragomnak, még mindig az apás dolog miatt vagyok ilyen. Azóta kerüljük a nagy beszélgetéseket, én nem is tudom, mit is fűzhetnék még hozzá, egyszerűen nem volt joga, hogy ilyet horderejű dolgot eltitkoljon előlem. A saját apámról volt szó. De persze magamra is haragszom, csak azt se mondom ki. Mert vaahol pontosan tudtam, hogy mi a helyzet, hiszen én is láttam. A dombon a csuklyások között. Összeszorul a trokom, nincs is kedvem nevetni, és a francba ezzel a büntető munkával, s ezzel a sok szarral.
- Most nézd meg, mit csináltál...így sose végzünk. Mormogom félig hangosan. Nem szoktam kiabálni, dühösen biztosan nem, és most sem szeretném, de érzem, hogy veszít belül a tehetetlenség, és a düh Mgamat is nehezebben viselem az elmúlt hónapokban. Várom az év végét, hogy a nyáron valahogy túljussak ezen. És persze Jasonnel is, csak most...most még nehéz. Jason persze most is próbálja elvicceskedni a dolgot, ami nekem most nehezebben megy. Nagyon is nyögve nyelősen. Az apám halálfaló.
- Hmm és mi újság? Hogy állsz a fiúkkal?
Nem is tudom, örüljek e ennek a kérdésnek. Nem tudok rá válaszolni, mert sehogyan sem állok velük. És hogy így ezt végig gondolom, rájövök, hogy hónapok óta nem néztem egy srácra se.
- Nem érdekelnek. Nagyon is jól vagyok egyedül, nincs szükségem valami ficsúrra. Az évfolyamomban pedig olyanok vannak, mint az a fura Theron fiú, meg az a másik fura arcú, bamba srác, az a Joey vagy ki. 
Bár biztos vagyok benne, hogy így trágyástul az összes helyeske rám vetné magát...most kéne kimennem, és végiglejtenem a folyosókon, hogy érezzék ezt a csodálatos illatot.
- Várj! Add ide, ezt az izét. Két kézzel lapátold, űgy nem fröcsög minden felé. Majd én tartom....őt...
Kiveszem Jason kezéből a növényt, hátha így majd menni fog. Uh, a takarításra nem is akarok gondolni...

[UFO élmény]

felhőkről lábakat lógatunk


2003. áprilus 30
to; Sandy
UFO élmény

Sandynek határozottan nincsen jó kedve, én pedig határozottan úgy érzem, hogy miattam nincsen jó kedve. Végül is én rontottam el az egész nyaralásos kirándulásunkat, amikor véletlenül elszóltam magam az apukája miatt. Nem mintha engem nem viselt volna meg az, amikor az ostrom alatt láttam a saját nagybácsimat rohanni kerezstül a birtokon, hogy megkeserítsen, tönkretegyen vagy esetleg elvegyen annyi ártatlan életet. A döbbenetemet azonban másra fordítottam akkor, hiszen nem csak hogy őt láttam meg, elvesztettem szem elől a barátaimat. Frida után mind a hárman szörnyen rossz hangulatban voltunk, hiszen a legjobb barátunkat vesztettü el, és valahogy Fride nekem olyan volt mindig is, mint egy szépséges múzsa. Adam és Robin vigyázni akart, tényleg, ahogy megígérték, de aztán eltűntek abban a sötétlő vörös felfordulásban ők is és egyedül maradtam. Megrázom a fejem a rossz emlékek hatására. Nem lehetek szomorú. Azt akarják, hogy boldg legyek és éljem az életem. Én pedig elmesélem az ő meséjüket ami oyan szép és gyönyörű véget fog érni.
- Farkasfogú Purple. Igazából fogalmam sincs, csak kitaláltam. De jól hangzott - válaszolja a nővény láttán Sandy, mire én elgondolkodva nézem a kezemben lévő szörnyűséget. De mégis valahogy találóbb rá ez a random név, mint modnjuk egy nyakatekert tudományos elnevezés.
- Legyen ez a neve. Bár azt hiszem Lancaster nem örülne ha átneveznénk a neveit. Legalább felcímkézhette volna őket.   - mormolom elgondolkodva. Sandy magyarázására csak vigyorogva bólogatok, de anynira, hogy a szemüvegem is lecsúszik.
- a trágya volt a nap, és a prof fénypontja szerintem is. Kár, hogy nem vígasztalta, hogy azt mondtam megy a kaki a szeme színéhez. Pedig a barna olyan Lanchasteres, nem? - tanakodok, és elhúzott orral nézem, ahogy Sanfy lapátol. - De tényleg miért a sárkány trágya:? Mert ez olyan büdös, hogy egy hét múlva se fog kimenni az orromból - panaszlom. - Egyáltalán tényleg ki találta ki? Túl sok trágya volt régen a környéken és akkor a nagy tanárok összedugták a fejüket, hogy akkor ezt hazsnáljuk a virágokhoz?
Persze az is lehet, hogy ez a trágya jó ezeknek a virágoknak, de hát amúgy nem nagyon figyelgettem mostanában az órákon. A meséimen agyaltam Louise és az én közös jövőmön, meg azon, hogy Sandy egyedül marad és jaj de fog hiányozni.
- Nem tudom. De remélem nem valami veszélyes...lehetne súgó növény. Nem tudod a választ egy kérdésre, és megmondja. lehetne minden tanteremben egy ilyen - vonja meg a vállát az uncsitesóm, én meg hümmögök egyet. Súgó növény. Ez tetszik.
- Te, ez nem is olyan rossz ötlet. Én már el fogok menni, de ki kéne tenyészteni egy ilyet. Bár azt hallottam a tátikák is súghatnak, ha illedelmesen és ügyesen tanítjuk őket. Az Abszol úton gorombaságokat kiabálnak mondjuk az emberek fenekéről és hasáról. - Az abszol úton mindig vannak vicces dolgok, azt hsizem. Szívesen vettem volna egyet Louise-nak és Sandynek, de nem túl szép ajándék ha a növény az emberi testrészeket kritizálja.
Azonban a trágya beterít minket és Sandynek még az előzőnél is rosszabb lesz a kedve. Azok a tipikus morcos Sandy ráncok is megjelennek a szemöldökénél, amiket amúgy sosem lehet látni, de most nagyon morcosan ott terülnek szét az arcán. Egy kicsit így azért anyára is hasonlít. Kétségbeesésembe persze inkább a fiú témát dobom be, épp rosszkor mert már tiszta trágyák is vagyunk. végig is tapogatok magamon, hogy hol a pálcám talán egy tisztító bűbáj még megmentheti a ruhánk is, de egyelőre nem is találom.
- Nem érdekelnek. Nagyon is jól vagyok egyedül, nincs szükségem valami ficsúrra. Az évfolyamomban pedig olyanok vannak, mint az a fura Theron fiú, meg az a másik fura arcú, bamba srác, az a Joey vagy ki.
- Á, Theron nagyon fura srác. A maga relytéjességével tök sok mindkeinek bejön. Legutóbb is veszekedtek rajta a lányok. Meg ahogy hallottam a fiúk is - mormogom elgondolkodva, aztán óvatosan lapátolgatni kezdem akkor én a cserépbe a gusztustalanságot. Amiről persze potyognak a lábunk elé a bűzös sárkányfenék szagú dolgok.
- Joey nem az, aki turkálja az orrát? - kérdezem elgondolkodva.

[növények közt]

növények közt
2003. április 30.


 Jason

Bár sokat halványultak az emlékeim azzal a bizonyos estével kapcsolatban, ha behuynom a szemem, néha még álmodom róla. Ahogy ott állok, és összenézünk. Nem is tudom leírni azt a gyomorszorító érzést. Azóta nem is hánytam. A fülemben csengenek a sikolyok, és érzem afélelmet körülöttem, amitől feláll a szőr a karomon. Ez az egész olyan bénán sült el. Tudom, hogy jobb lesz, Jason az egyik legfontosabb személy az életemben, kizárt hogy örökre ilyen fura legye a viszonyunk. De ietteti em akarom magam, nekem ehhez most idő kell. Ehhez az egész agyrém meséhez. Mert bár igazból mélyen eddig is tudtam, de olyan fakat húztam köré, kitaláltam meséket az aoámról, meg minden butaságot, hogy most, hogy JAson lebontotta, féek, zavart vagyok, és elveszett. Nem lehet midnig elbújni a fantázia mögé, ezt én is tudom. De olyan brsonyos és puha tud lenné, és megvéd az összeomlstól addig, míg elég erős nem leszek. De most itt va, eljött az idő. Erősnek kell lenni, fel kell nőni. Nem akartam, én igazán még egy kicsit...gépies mozdulatokkal lapátolok, mintha nagy koncentrációt igényelne.
- Legyen ez a neve. Bár azt hiszem Lancaster nem örülne ha átneveznénk a neveit. Legalább felcímkézhette volna őket.
Lehet, csak ne hogy ezt írjuk a dogába. Nem hiszem, hogy nagyon értékelné...valahogy ki kéne kerülnöm a büntetőmunka aurámból, és jobb jegyeket szerezni. Ezzel csak az a baj, hogy nem igazán szeretek tanulni. És még visszavan 3 évem, ha ezt a pár hónapot leszámítom. Még 3! Jesszus mariska, az nagyon sok! Persze mindeközben figyelek Jasonre is, és a kaiszemű prof történetre...
- a trágya volt a nap, és a prof fénypontja szerintem is. Kár, hogy nem vígasztalta, hogy azt mondtam megy a kaki a szeme színéhez. Pedig a barna olyan Lanchasteres, nem?
Felnevetek, most igazán. Jaj, ne is emlegesse nekem, mert izomlázam lesz a nevetéstől. Bármilyen cudar kedvem is van, azért ez..nah. Teljesítmény volt.
- Jaj Merlinre, ne már Jasoooon! Hogy mondhattál ilyet, hogy kaki? Hasonlíthattad volna mondjuk...mondjuk egy ló szemeihez. Itt megállok, elcsendesülök, mert rájövök, hogy a ó, magnak olyan szemei vannak, mint egy lónak, nem segített volna a helzeten. Na de mi az ami barna és szép?
- Vaaaagy csak annyit, hogy szép barna. Ez is elég lett volna. Na de a kakiii?
Tuti van barna szemű sárkány is, de nem, az sem lett volna kínosabb dicséret féle. Inkább sértő. VIccesen sértő, az igaz. Na, mégegy lapáttal, így ni. Óvatosan csinlom, nem akarom a képemet megint beteríteni ezzel a büdös szarral. Mert hát mondjuk ki, ez szar.
- De tényleg miért a sárkány trágya:? Mert ez olyan büdös, hogy egy hét múlva se fog kimenni az orromból. Egyáltalán tényleg ki találta ki? Túl sok trágya volt régen a környéken és akkor a nagy tanárok összedugták a fejüket, hogy akkor ezt hazsnáljuk a virágokhoz? Simán, de talán ez mindegy is. Van, és kész.
- Hát ha sok is volt, nem hiszem, hogy a környéken. Szerinem import szart lapátolunk valamelyik rezervátumból. Hol is van a legközelebbi?
Na még egy nagy lapáttal, ez az utolsó... ez kész. Megtörlöm a homlokom a karom nem sárkánytrágyés részével, és leülök egy kicsit. A súgós ötlet nekem is tetszik, de tényleg. Olyan jól jönne néha!
- Te, ez nem is olyan rossz ötlet. Én már el fogok menni, de ki kéne tenyészteni egy ilyet. Bár azt hallottam a tátikák is súghatnak, ha illedelmesen és ügyesen tanítjuk őket. Az Abszol úton gorombaságokat kiabálnak mondjuk az emberek fenekéről és hasáról.
Persze figyelek rá, de egy részlet különösen megüti a fülem. Hogy el fog menni. Másfél hónapunk van még így együtt a kastélyban, és ennyi. Nem mintha magányos farkas lennék, és nem lennék barátaim, de ők mégse Jason.
- Persze, hogy nem rossz ötlet. Én mondtam. Vigyorgok szélesen. De mire igazán hiányozni kezdene, megint jön egy trágya robbanás Jason részéről, és még a szempillámra is jut. Fúúúúj. Fúj. Mielőtt még jobban megszidnám, olyan hülye témát dob be, hogy majdnem nyakon is csapom. Nem érdekelnek a fiúk, nagyon jól megvagyok egymagam is.
- Á, Theron nagyon fura srác. A maga relytéjességével tök sok mindkeinek bejön. Legutóbb is veszekedtek rajta a lányok. Meg ahogy hallottam a fiúk is
Az a helyzet, hogy hallottam ezt azt, de nem pletykáltam sekinek, elég fura egí sztori, nem hiszem, hogy szükségük van még nagyobb felhajtásra. Ez a Theron sokszor nem lát tovább az orránál. Biztos azért, mert mindig csak olvas. Ha egy kicsit többször nézne fel, láthatná, hogy A Baldron fiú, és a Hepburn lány is oda van érte. De lehet, egyik se jön be neki, és csak húzza az agyukat. De az meg milyen bunkóság már?! Azt várja, hogy Beth lépjen? Dilis ez  fiú, az biztos.
- Joey nem az, aki turkálja az orrát? Bólintok egyet, majd újból felállok.
- De, igen, ő az. Szóval hagyjuk is a fiú témát. Te figyi Jason, én nem haragszom ám, hogy..  Megköszörülöm a torkom, és csak tenni venni kezdek, pakolászni a felszerelést.
- Nem haragszom, hogy elmondtad, vagyis hogy eddig nem mondtad. Csak most nekem idő kell ehhez...ehhez az egészhez. Nem tudok még mit kezdeni vele. És ..űMOst mondjam el neki? El kell mondanom, olyan kevés időnk van már, és túl sokáig tartottam magamban. Közelebb megyek, hogy ne kelljen kiabálni, bármi beléphet, és nem akarom szétkürtölni.
- Én is láttam akkor apát. Csak...nem akartam tudomásul venni. A szemembe nézett.

[UFO élmény]

felhőkről lábakat lógatunk


2003. áprilus 30
to; Sandy
UFO élmény

- Jaj Merlinre, ne már Jasoooon! Hogy mondhattál ilyet, hogy kaki? Hasonlíthattad volna mondjuk...mondjuk egy ló szemeihez. Vaaaagy csak annyit, hogy szép barna. Ez is elég lett volna. Na de a kakiii? - neveti el magát Sandy, és én is nevetek vele. Néha úgy érzem, hogy én felelek érte, sokszor elönt az atyai jóindulat vele kapcsolatban és most is szörnyen rosszul érzem magam, amiért ennyire sikerült elrontanom a kedvét szinte egész évre, nyár óta. És még csak rendesen le se tudtunk ülni, megbeszélni a dolgokat, mert sosem tudtam szakítani rá egy kis időt, hogy... hogy ezt az egész elrontott Nessie nézést jóvá tegyem. Csúnya lekiismeret furdalásom volt vele kapocslatban, és sokszor szégyelltem is a szemébe nézni, bármenynire is szerettem a testvéremként. A helyzeten az sem segített, hogy amúgy idén fogok elballagni, és bár Louise is jön velem, kicsit fáj itt hagyni ezt a helyet. A gyerekkorom, Sandyt, és a barátaimat.
Én is nevetek vele, mert kicsit vicces volt az egész szituáció azzal az incidenssel kapcoslatban, és amúgy nem szerencsés feldühíteni a házvezetőt am úgy sem. Szóval most végóül is lehet teljesen jogosan kötöttem ki én legalább is a sárkánytrágya kupacban. Meg lehet azt hitte flörtölni akartam vele... Oké ez egyre kínosabb lesz, inkább csak megpróbálom elültetni ezt a sci-fi filmből vett izét a kezemben, ami több kevesebb sikerrel sikerül is. Beszélgetés közben elég jól haladunk is, miközben a trágyákkal megtöltjük a kaspókat, és lassan végére érünk ennek a hülye, büdös feladatnak.
Hogy oldajam a hangulatot mesélni kezdek nekik  a tátikákról, akik az utóbbi időben divatként szinte a legtöbb virágárusnál felbukkantak az Abszol úton, de azért mégsem sikerül kikerülnöm a mondandómat azzal, hogy elmegyek... nagyon-nagyon kevés hónapon belül, és mégis valahogy ez így most olyan nehéz és tudom, hogy mehéz lesz akkor is, amikor elhagyom az épületet. Szeretem a házamat, a háztársaim a fura iskolát a fura tanáraival és a mindenféle kiszámíthatatlan furcsaságaival is.  Annyira elmerülök ezekben a gondolatokban, hoyg kiöntök magunkra egy egész trágya szart, szó szerint és teljesen ellep bennünket. Látom Sandyn hogy robbanni készül, úgyhogy bedobok valami béna témát ami lehet megint nem a legjobb ötlet, de jobb most nincs a tarsolyomban, miközben előkeresem a pálcámat, hogy élegalább egy kis részét a trágyának lecsutakoljam magunkról.
Szóval nagyban tolom a suvickuszokat.
- De, igen, ő az. Szóval hagyjuk is a fiú témát. Te figyi Jason, én nem haragszom ám, hogy... - kezid el Sandy én meg végre megtisztítom a szemüvegemet is, nagyjából és vcégre látom a szőke, aranyos fejét Sandynek.
- Nem haragszol, hogy letrágyáztalak, köszi- bólogatom, miközben nagyban takarítom magunk körül is a helyet, nehogy örök életünkre bezárjon minket Reed.
- Nem haragszom, hogy elmondtad, vagyis hogy eddig nem mondtad. Csak most nekem idő kell ehhez...ehhez az egészhez. Nem tudok még mit kezdeni vele. És
Kezdi el magyarázni Sandy, mire megáll a kezem pálcástól a levegőbe, és zavartan félre kapom a tekintetemet. Tudom, hogy ez egy kínos dolog volt, amit el se kellett volna mondanom. olyan volt, mintha elvettem volna Sandy mosolyát. Furcsa kínos csend van köztünk, és úgy látszik nagyon el akar még mondani valamit. Bíztatóan ránézek.
- És? A lányokat szereted? Vagyis, hogy nem baj, csak légy önmagad, meg minden. Esetleg félsz a sötétben? Ott én is néha - magyarázok összevissza idegesen, mert nem tudom, hogy mi az az és, és az és a mondat végén mindig olyan ijesztően tud lógni, szóval feszülten bámulok rá. Lehet azt mondja majd, nem haragszik, de ne is legyek a közelében???
- Én is láttam akkor apát. Csak...nem akartam tudomásul venni. A szemembe nézett - lép közelebb én meg elsőre nem is értem miről beszél. Akkor... Akkor, amikor... Nem, az ostromon nem láthatta. Akkor... Akkor a fesztiválon? Nagy szemekkel bámulok rá, aztán csak megölelem, olyan oltalmazóan, ahogy egy nagytestvérnek kell ölelni a húgát. Nem akarom, hogy bántsa, és tudom, hogy lehet akarná is. Meg akarom védeni.
- Jaaj, Saaaandy. Jaj, sajnálom. Sajnálom, hogy megijesztett és én nem védtelek meg tőle - magyarázom, és közben nem veszem észre, hogy valami mérges tentacula csápszerűség kezd kikandikálni az üvegbúrája mögül.

[növények közt]

növények közt
2003. április 30.


 Jason

Jó, Jason vicces, ezt elismerem. Ha valamiért egyszer nagyon megharagudnék rá, de annyira, hogy szóba sem állnék vele, elég lenne csak egy béna poént ellőnie. Vagy..jó, talán akkor az sem lenne elég. De azért remélem, ilyen helyzet sosem áll elő. A sárkányszarszag annyira kezdi ellepni az orromat, hogy félő, örökre csak ezt a szagot érzem. Igazán, te Jason fiú, megérdemelnél egy tockost, mert itt jössz azzal, hogy elmész. Várd ki a végét, még jönnek a vizsgák. De persze ezt nem merem a fejéhez vágni, mert száz százalékig biztos vagyok benne, hogy akkor is elmenne, ha el akarna. Meg vannak az RBF-jei, ha mennie akar, senki sem tartan vissza. Na jó, talőn az anyukája kiabálna, meg veszekedne, de..de Jason akkor is elmenne. Tudom, ismerem. Tiszta sárkánytrágyásan őrülten szexis lehetek, hogy ezután a fiúkat hozza fel nekem. Hamar lezárom a dolgot, mert hát ugye ami nincs, arról nem nagyon lehet ókat beszélgetni, és úgy tűnik, nekem a büntetőmunka lesz az élettársam, és majd hozzá is megyek, és jééézuss...lehet hogy maga Smith prof fog összeadni minket! Engem és a büntetőmunkát. Vagy munkákat. Hát szóval így többes szában, mint fogalmat. Lehet,túl sok kakit szívtam be, attól gondolok ilyen baromságokat.
- Nem haragszol, hogy letrágyáztalak, köszi-
De nem én nem erre értettem...hanem hogy az egészhez, hogy elmondtad. Igen, ezt sikerül végre hangosan is kimondanom, amire persze Jason keze megáll, és édesen zavartan félrenéz. De nem, most nem nézhetsz félre, itt vagyok és...beszlnünk kell erről. Muszáj. Miattam. Ha másért nem is, de nekem..miattam..kell...
- És? A lányokat szereted? Vagyis, hogy nem baj, csak légy önmagad, meg minden. Esetleg félsz a sötétben? Ott én is néha-
Mi? Miről beszél? Milye lányokat?! Őrültem mérges leszek, hogy nem képes a dologról beszélni. Tudom, hogy nagyon nehéz, és is ...beetettem a többiekkel, hogy más az apám, és leveleket ír nekem, és milyen klassz. Néha azzal az apával, a nem létezővel álmodom, mert kezd annyira beépüéni a tudatomba. De ha senkivel nem beszélhetek erről, az igazságról, akkor..akkor lehet, hogy tényleg be fogok dilizni és..próbálom folytatni, hogy én is láttam. Jason, láttam én is, csak senkinek nem beszéltem róla soha. Jason pedig csak néz, néz a szemeivel, amik egészen kikerekednek. Én meg már a könnyeimet nyelem, mert  most először beszélek erről az egészről és...elerednek a könnyeim, de gyorsan le is törlöm őket a ruhám még tiszta ujjaival. Aztán megölel, amitől végképp elererdnek a könnyeim, de nem sírok hangosan, próbálom ezt az egészet pozitívan felfogni Higy most akkor végre beszéltem erről, s ez milyen klassz, és majd mot minden sokkal de sokkal jobb lesz.
- Jaaj, Saaaandy. Jaj, sajnálom. Sajnálom, hogy megijesztett és én nem védtelek meg tőle -
És ebben apillanatban indulnak meg a könnyeim úgy, mintha a iagara vízesés lenne, de csak sírós hangon ezt tudom kinyögni.
- Nem is szeretem a lányokat te hülyeeee...én a..fihúú..a fihúkat..szere..hetem te tööök-
A szipigésok között megtörlöm a szemeim egy tiszta zsepivel, de JAson arca megint fura.
- Nah..mi..va, miaz? Most mi van? Nem láttál mégh lá..láhányt sírni?
Megfordulok, és egy gigamega csáp lóg ki valami búra alól. Egy óriásit ugrok hátra, és a plcámért nyúlok.
- Hujujuj...izéé...ennek nem kéne nyúlkálnia csak így ne.nehem?
Szipogok még kicsit, és próbálok közelebb merészkedni. Ez meg mia  töklé? JAson az idősebb, neki kéne tudnia nem?

[UFO élmény]

felhőkről lábakat lógatunk


2003. áprilus 30
to; Sandy
UFO élmény

Őszintén szólva nem hittem volna, hogy Sandy a lányokba szerelmes típus, mégis ez a nagy felvezetés, egy pillanatra megrémít. Mármint nem azért, mert mondjuk lezbikus lett volna, hanem mert te jó ég, mi lehet az a nagy dolog, amit így fel kell vezetni, hogy ilyen nehezen és darabosan kezd bele. A lánya, hogy ettől teljesen megfeledkezem magamról, meg a büntetőmunkámról, meg a mindenről is. Csak kerek szemekkel bámuélom, de amikor visszakérdezek hogy a lányokat szereti-e jobban az arcára van írva, hogy teljesen mellé nyúltam az előbb. Zavartan meg is köszörülöm a torkom, hogy mondjuk ez akkor így nem jött be.
Persze aztán tudom, sejtem, hogy az apukájáról van szó. Szörnyen rossz lehet, hogy így.. így kell vele szembesülni, miközben tudom jó, hogy milyen apaképet szeretett volna inkább, hogy miket mondott róla  atöbbieknek, hogy milyen szuper apja van, és én meg nem is állítottam le, mert ha erre volt szüksége, akkor erre. Mindenkinek kell egy jó szülőkép, akiben nem reng meg a hitünk, akiknél érezzük, hogy ők a támasz még a viharban is. De azt hiszem én elvesztettem ezt a támaszt, amikor túl sokat mondtam anyának arról, hogy apa egy love hotelbe ment egy nővel. Iszonyúan hiányzott itána apa, mert egy ideig én se látogathattam meg, és ő se jöhetett a közelembe. Nem is tdudom mitől lágyult el végül anya annyira, hogy engdete, de az rossz volt. Sandy-nek meg még nem is... még csak rendes se volt, csak valami gonosz manipulatív alak, aki se a nagynéném se Sandyt nem szerette. Ez pedig nagyon-nagyon rossz volt. Neki meg főleg rossz lehetett... És megint hibáztatom magam, hogy túl sokat mondtam. A következő pillanatban Sandy elsírja magát, ami majdnem olyan rossz, mint amikor láttam, ahogy anya apa összes cuccát kidobálja az udvarra a hálószoba ablakon át, és üvöltve kiabál és zokog.
- Nem is szeretem a lányokat te hülyeeee...én a..fihúú..a fihúkat..szere..hetem te tööök- magyarázza, én meg nem is tudom, mit modnjak erre. Azért nem akartam, hogy amiatt sírjon, hogy én olyannak hiszem. csak mégjobban szégyellem magam.
- Nah..mi..va, miaz? Most mi van? Nem láttál mégh lá..láhányt sírni? - szipog, én pedig csak megölelem, és én is azt hiszem elkezdek olyan férfiasan sírni, miközben ölelem úgy, mintha ezer éve nem láttam volna.
- Annyira, de annyira sajnálom, tudod? Én tényleg meg foglak védeni tőle! Megígérem! - mondom szipogva, de ezt a testvéries drámai pillanatot egy csáp szakítja meg orvvul.
- Hujujuj...izéé...ennek nem kéne nyúlkálnia csak így ne.nehem? - kérdezi még szipogva, én meg igyekszem megfogni a kezét a másikkal meg a pálcám. A csáp csapkodja a földet, én meg nagyon nagyon nem akarom, hogy egy ilyen esetleg eltalálja Sandy vagy az én fejemet.
- Hátö. Nem... - mondom határozottan bizonytalan hangon. Egyre több csáp csapkod, amik tüskések és fenyegetőek, és valami olyasmi rémlik, hogy mindene mérgező, még csoda, hogy a levele, vagy a lehellete nem, így nagyon nem kéne, hogy megcsapkodjon minket. Vagy megfogjon. Lassan a szem nélküli ormótlan szája is láthatóvá válik, én meg menekülnék innen, mint a nyúl.
- Szerintem nekünk menekülnünk kéne - magyarázom és hátrálva lépek egyet. Nem akarom Sandyt a gyengélkedőn se látni. Az egyik csáp kinyúlik, és szinte a fejünk tetejét súroéva csap el felettünk, amitől nem is kell több, megugrok és menekülni kezdek. MÉg megpróbálok egy dermesztő bűbájt a növényre lőni, majd addig nem is állok meg, míg a trágyás koszos zilált üvegházon kívülre nem érünk.
- Merlinre! - sóhajtok egyet. - Ugye nem ért tüske? - kérdezem aggódva.