vigyázz a szívedre

[vigyázz a szívedre]

vigyázz a szívedre



S mikor a kínját
Tovább nem bírtam,
Ködbe takartam,
Versbe megírtam.

[vigyázz a szívedre]

vigyázz a szívedre



2003. május 8.

outfit: alone # megjegyzés: ez fájni fog

A hatalmas, kék virágokat bámultam a vásznon. Imádtam, ahogy a különböző árnyalatok szépen harmonizáltak egymással és nem volt tökéletes. Nem voltak egyformák a szirmok, nem úgy tört meg a fény, ahogy kellett volna, mégis az enyém volt. Az elmúlt időszakban nem sok időm volt a művészetre koncentrálni, mert Caine-től el akartam válni, aztán mégsem… és a nyakamba vettem az egész családja gondját. Most viszont eljöttem a műterembe, hogy kicsit kikapcsoljak ebből. Nehezen viseltem a koszt, a hideg vizet. Nem ebben nőttem fel, ahhoz szoktam, hogy mindent megkapok, amit csak akarok.
Azért persze vártam, hogy Caine odaérjen a műteremhez és együtt sétáljunk haza az esti sötétben és megbeszéljük a terveinket. Oscarral olyan volt minden perc, mintha a jövőt terveznénk, akkor is, ha nem arról beszéltünk. Egyszerűen láttam magunkat egy szebb helyen, a testvéreivel, még az apjával is. Ez pedig imádtam.
Hallottam, ahogy kattan a zár. Reméltem, hogy azok a lépések az övéi. Más nem is nagyon járhatott itt olyan késő esete. Elmosolyodtam, de tudtam, hogy rendeznem kell az arcomat, hogy ne tűnjek túl boldognak, mikor megpuszilja az arcomat. Nem szerettem volna, hogy túlzottan is elbízza magát. Küzdenie kellett értem, mert olyan szemét módon kezdte a kapcsolatunkat.
– Armin. – Nyeltem egyet. A hang nem Caine-é volt, hanem valaki egészen másé. Hideg volt, erőtelje, mintha apáménak a halovány lenyomata lenne. Ez nem Amaal volt, a beköpös bátyám, hanem Mehdi. Tudtam, hogy ő aztán tényleg képes a kezébe venni a házasságom ügyét. Apámnak már megírtam egy levélben, hogyan döntöttem. Aztán nem kaptam többé a pénzt sem otthonról.
– Mit keresel itt? – nyeltem egyet. Aztán megfordultam felé. A fekete szakáll, az igényesre igazított hajkorona valahogy annyira tökéletesen illett hozzá. A szépen szabott, stílusos szürke öltöny a fehér inggel tökéletesen mutatta, milyen remek diplomata is. Mehdi nagykövet volt, méghozzá Párizsban, ahol egyébként rendkívül otthon érezte magát. Számos ajándékot küldött, állandóan hívott vendégségbe.
– Hol van az az alak? Az az Oscar Caine?– kérdezte arabul. Már annyira megszoktam, hogy angolul beszélek és gondolkodom, hogy az akcentusomon kívül szinte meg is feledkeztem, honnan jöttem. – Beszédem van vele. – Jelentette ki szigorúan, mintha máris a sarokba akarna állítani minket. Apám pontosan ilyen volt. Szigorú, rideg.
– Sehol. Nincs közötök az életemhez, már választottam. Még a pénzről is lemondam! – Az anyanyelvemen válaszoltam, ahogy letettem az ecsetet. A festékes ujjaimat beletöröltem a köténybe, majd levettem azt és félredobtam, hogy a csaphoz lépjek. Elkezdtem kezet mosni, nehogy látnom kelljen a bátyám szigorú tekintetét.
– Apánk szeret téged. Nem fogja ezt annyiban hagyni. – Magyarázott. Ahogy a törölközőért nyúltam, kattant a zár. Caine jöhetett persze, de nagyon-nagyon nem akartam, hogy találkozzon a bátyámmal. Ezért Mehdi karjáért nyúltam és beljebb húztam.
– Kérlek menj haza… szeretem… ne tedd tönkre – suttogtam neki, de Caine felbukkant a vállai fölött, ő pedig úgy fordult felé, hogy nagyjából azonnal az egyik falnak lökte.

[vigyázz a fejedre]

vigyázz a fejedre
2003. május 8.



zene: elloptad tőlem az életem ● oufit: pulcsi télen

Véget ért a gyakorlatom, ami azt jelentette, hogy nem mehettem rögtön Armin elé, mert tiszta trancsír voltam. Igazából én ezekhez már régen hozzászoktam, meg a szagokhoz is, de amikor beleszippantottam a hónaljam elá, meg a tenyerembe, még engem is kirázott a hideg. Szóval le kellett tudolnom, mielőtt még tetemet szagminta szalagot hagyva magam után megindulok Armint felkeresni, aki bizonyára festett az egyik teremben. Amióta úgy ténylegesen együtt voltunk, és nem csak szexelni meg néha enni jártunk össze, anem úgy viselkedtünk, mint férj és férj, én is jobban figyeltem magamra. Persze nem sok mindenben tudtam változni, de egy kicsit igykeztem igényebb lenni. MOndjuk azzalk, hogy nem egy frissen boncolt ember szagával állítok be elé. Meg úgy nem lehetett beszélgetni a jövőnkről, ha az ember büdös mint az állat.
Szerettem elképzelni, hogy nem nyomorgunk ott, szerettem azt látni, hogy gy hatalmas házban lakunk, egymás ehgyén hátán, de mégis elférve, hogy az apám és a tetsvéreim is szabadok, hogy nem köt gúzsba minket Porváros szánalmas és romboló lánca. Frissden és felöltözötten léptem ki a tusolóból, még szerencse, hogy volt itt lehetőség tisztálkodni, az egyetemen senki se örült volna ha minden nekromágus egyszerre és büdösen téblábol a kerengőben, vagy ül az órákon. Újult erővel, és kellő lelkesedéssel vetettem bele magam a campus labirintusába, hogy a saját egyetememről eljussak Arminhoz.
Vicces arcok voltak itt általában, mindeki neki ment a másiknak, mert sneki se járt a földön két lábbal és olyan elmélkedő arcok is voltak a színes hajak, és a hipszter meg a hippis öltözékek mögött, mintha magát a sötét anyag titkát fejtették volna meg. Nagy lendülettel néztem be miden olyan terembe, ahol armin festhetett, és végül rá is találtam az igazira, ahol éppen ő vol, majdnem egyedül. Valószínüleg nem vettek észre, éppen csak beszélgetés foszlányokat kaptam el Armintól  és egy másik, hozzá hasonló alkatú fickótól, akit még nem is láttam, de a tartása ugyan olyan volt mint neki, meg annak a Kánkán nevű bátyjának. Sejtettem, hogy Armin testvére nem hagyja annyiban a dolgot, azon kívül, hogy már így is kitagadták a vagyonából, miattam. MIATTAM. És még így is kitartott mellettem. A csóróságom ellenére. A családi hátterem ellenére.
– Kérlek menj haza… szeretem… ne tedd tönkre  - hallottam Amrin hangját és én éreztem, hogy el tudtam volna olvadni. Közelebb léptem, de még csak meg s e tudtam szólalni, a tesója olyan váratlanul és nagy erővel lökött a falnak, hogy összekoccantak a fogaim és megharaptam a számat is. Nem ijedtem meg, e helyett csak lazán eévigyorodtam és füttyentettem. Tudom, hogy uralkodni kellett volna magamon de nem hagyhattam, hogy Armint megijessze, vagy olyanra kényszerítse, amit ő nem akart.
-- Váó. Nálatok nem divat a szumó? Vagy az egyéb ilyen bírkózás szerűség? - kérdeztem, majd sóhajtottam és beletúrtam a hajamba, miközben a fazon  sötétbarna szemeibe néztem.
- Minek kell így rászállni Arminra? Nem vettetek el tőle már így is mindent? Ezzel csak még jobban azt éritek el, hogy látni se akar benneteket. Ha szereti a szülő a gyerekét soha, de soha nem bántja. Vagy veszi el a vagyonát. VAgy tagadja ki, vagy kényszeríti házasságra - magyaráztam paprikás hangulatban, mert useremben is benne van.
- Szóval jó lenne, ha..  - folytattam vona, de a következő pillanatba úgy behúztak, hogy csengett a fülem is és zsibbadni kezdett az egész arcom, miközben szédítő pöttyöket láttam magam előtt. Olyasmit mondhatott hogy megrontottam,  de az is lehet hogy épp a saját nylevén átkozott el.

[vigyázz a szívedre]

vigyázz a szívedre



2003. május 8.

outfit: alone # megjegyzés: ez fájni fog

Amaal kezes bárány volt a legidősebb bátyámhoz, Mehdihez képest. Ő egészen olyan volt, mint az apánk, szigorú, határozott és keménykezű. Nem véletlenül akartam távol maradni tőle is, mert tudtam, ő lesz apánk szóvívője. Míg Amaal csak figyelmeztetett és elárult mindent apánknak, addig Mehdi képes volt a kezébe venni az irányítást és olyan döntéseket hozni, amik az apáménak is tökéletesen megfeleltek, akár előre egyeztetés nélkül is. Ezért ijedtem meg, mikor neki esett Caine-nek.
– Váó. Nálatok nem divat a szumó? Vagy az egyéb ilyen bírkózás szerűség? – kérdezte, ahogy neki nyomta a bátyám a falnak. Próbált laza lenni, de tudhatná már, hogy ezzel a seggfej viselkedéssel nem fog sokra menni… én egyenesen utáltam, a bátyámat viszont hidegen hagyta, ha a család védelméről van szó. Megveri és kész. Talán csak annyi előnye volt Oscarnak, hogy vállasabb és magasabb volt Mehdinél.
– Fogd be, te kis patkány. – Közölte, még ezeket a szavakat is olyan szépen ejtve, hogy alig volt hallható az arab akcentusa. A hangja szigorú volt, egyenesen parancsoló. – Hogy merészeled a mocskos kezeddel egy Narekhez érni? Azt hiszed, jogodban áll? – Vicsorgott rá. Aztán rám nézett. Szinte láttam a szemében, hogy most ölni tudna. – A házasságotokat semmissé fogjuk tenni. Te azt mondod, hogy kényszerített rá.
Ezeket a szavakat már nekem mondta. Éreztem, hogy hatalmasat dobbant a szívem, nem úgy, mint amikor Caine szemébe néztem, hanem fájdalmasan. Nem akartam ezt, már döntöttem, beköltöztem hozzá, készen álltam elengedni a gazdag szokásaimat, elfogadni, hogy egy undorító helyen élek. Feladtam érte mindent.
– Nem akarom! – próbáltam ellenállni, de éreztem, hogy máris könnyek gyűlnek a szememben. Éreztem, hogy ő aztán még képes lenne el is rángatni innen, hogy soha többé ne lássam Caine-t.
– Nem érdekel mit akarsz! Hazajössz! – Ezt már a saját nyelvünkön mondta. Oscar aligha érthette a szavait, nekem viszont máris megindultak a könnyeim. Aztán jött az a furcsa érzés, hogy most akkor mi lesz velem… mert ahogy Caine-re néztem, csak azt tudtam, hogy a férje akarok maradni. Igen, tizennyolc éves vagyok és még nem kéne ezt tudnom. De én tudtam.
– Minek kell így rászállni Arminra? Nem vettetek el tőle már így is mindent? Ezzel csak még jobban azt éritek el, hogy látni se akar benneteket. Ha szereti a szülő a gyerekét soha, de soha nem bántja. Vagy veszi el a vagyonát. VAgy tagadja ki, vagy kényszeríti házasságra – Szólalt meg Caine. A hangja hirtelen erősnek, dominánsnak tűnt, talán elég mérges volt ahhoz, hogy végre kiálljon értünk a hülye poénkodás helyett. – Szóval jó lenne, ha..
Caine szava elakadt, hatalmas puffanás hallatszott. Caine talán össze is esett, de összegörnyedt, mert nem láttam a bátyám hátától.
– Mehdi… – próbáltam elhúzni, de hátra ütött, így én is megtántorodtam.
– Hogy merészelted tönkretenni? – Üvöltözött Caine-nel. Nem rúgott bele, nem bántotta már, mer pont elég volt neki az ütés. De azért magyarázott tovább. Hol a mi nyelvünkön, hol az övén: – Hogy merészelted beleerőszakolni magad?! Megrontottad a kisöcsémet, érted? – A hangja persze nyugodtabbá vált, aztán felém fordult. Eddigre már a könnyeim őrülten folytak. Megalázó volt, hogy ilyeneket mondott rólam. Caine lényegében sosem csinált velem olyat, amit nem akarok. Akartam mindig… csak azt nem, hogy otthagyjon, miután megkapta, amit akart. De valahogy egymás mellett kötöttünk ki és boldog voltam, mert életemben először voltam önmagam, csórón, éhesen sokszor.
– Szeretem őt… sosem bántott… – magyaráztam. Nem avattam bele, hogy nem akartam házasságot, hogy sokszor megbántott. Talán az elkövetkezendő idő felülírja. – A férje akarok maradni. – Kerültem ki a bátyámat, aztán odamentem Caine-hez, hogy megnézzem az arcát. – Jól vagy? – Adtam egy puszit az arcára.

[vigyázz a fejedre]

vigyázz a fejedre
2003. május 8.



zene: elloptad tőlem az életem ● oufit: pulcsi télen

Az aranyvèrueket utáltam. Mindenben csak a hasznot keresték. Így vagy ugy házasodni, es ha bárki más is véletlen nem akarja köztük a hagyományokat tovább vinni, akkor máris kitagadjaák es egy szardarab a csalad szemében. A többieket leneztek főleg azokat akik olyan semmirekellőek voltak mint én. Mégis őket hibáztattam a hulye sorsom miatt. Az aranyvèruek kattantak be es tettek tönkre megannyi életet. Armin más volt. Tudtam hogy fontos voltam neki, elfigadta az életem engem a szegénységet,a családom megmaradt tagjait. És most itt volt ez a seggfej aki azt hiszi csak ugy elveheti tőlem.
Hát nagyon nem. Armin volt az egyetlen férfi aki képes volt engem önmagáért szeretni attól függetlenül hogy néha ki tudott volna futni miattam a világból.
- Fogd be, te kis patkány. Hogy merészeled a mocskos kezeddel egy Narekhez érni? Azt hiszed, jogodban áll? - mordult rám. Szerettem volna valamit a fejéhez vágni de éppen azon voltam hogy ne ussem meg azt a nagy pofajat. Mégis csak Armin testvére volt igy csak osszehuzott szemekkel meregettem a fickót aki jóval erősebbnek es testesebbnek nézett ki Arminnal. Közben valamit mondott Arminnak is de nyilván valamit rólunk.
- a patkány valahol szent állat, köszi a bókot - huztam ki maganat hogyan legalább nagyjából egy fej magassagba kerüljek vele. Ugy nezhettun ki mint két egymást méregeto kakas azokon a szerencsétlen mugli viadalokon.
Ránéztem Arminra es láttam ahogyan könnybe labadt a szeme. Ettől meg mergesebben néztem az előttem álló fickora a kezemet us olyan erősen szorítottam ökölbe, hogy éreztem ahogyan a körmöm belevalyt a bőrömbe.
- Nem akarom! - ellenkezett én pedig csak oda akartam hozzá lépni hogy megolelgessem es megcsokoljam. De helyette elpattant bennem valami így egyenesen a testvère felé fordultam aminek az lett a vége hogy úgy behúzott hogy nyogve roskadtam össze. A kezemet elöntötte a vér es egy ideig szóhoz se tudtam jutni. Hallottm meg tompán hogy megint beszéltek egymáshoz de én az orromnal es a zúgó fájdalommal voltam elfoglalva. A következő pillanatban Armin arca bukkant fel előttem én meg csak bólintottam tompán. A közelsége erőt adott nekem es a segítségével fel is tudtam állni. Mikre nem képes q csók,ugye? Vettem egy nagy levegőt es határozott hangon szolaltam meg.
- Nem. Nem fogom hagyni hogy elvedd tőlem. Keseritsd meg a többi testvéred unalmas életét. Armin hozzám tartozik. Szeretem őt es meg fogom védeni tőled. Ha kell rám küldheted az összes család tagotokat is bem érdekel - fűztem össze az ujjam Armineval es rapillantottam. A közelsége erőt adott meg annak ellenére is hogy a felsőm es az egész arcom véres volt.
Dühösen néztem végig a testvéren. Nem erthette egy olyan elkényeztetett atanyveru mégis mit erthett volna az életünkbol? Semmit.

[vigyázz a szívedre]

vigyázz a szívedre



2003. május 8.

outfit: alone # megjegyzés: ez fájni fog

Nem akartam azt látni, hogy Mehdi eltiporja Caine-t. Egyszerűen nekem tényleg csak ő volt… nem tudtam elképzelni az életemet odahaza, feleséggel és olyan családdal, amit apám akart. Kényelmesebb lett volna, hogy nem kell minden falatért megküzdenem és márkás ruhákat vehetek magamnak. Tényleg jobb lett volna, de a testem, a szívem Caine-t akarta legyen akármennyire is szánalmas alak.
Óvatosan simítottam végig Oscar arcán. Nem tudom, csak ellenőrizni akartam jól van e, de oda is léptem elé kicsit, hogy megvédjem Mehditől. Szörnyű lett volna azt látni, hogy még inkább egymásnak mennek miattam. Inkább csak hagytam összefonni az ujjainkat, kicsit érezni, hogy jól van.
- Nem. Nem fogom hagyni hogy elvedd tőlem. Keseritsd meg a többi testvéred unalmas életét. Armin hozzám tartozik. Szeretem őt es meg fogom védeni tőled. Ha kell rám küldheted az összes család tagotokat is bem érdekel - magyarázta Caine. A szívem nagyot dobbant. Most éreztem csak igazán mennyire akart engem, pedig korábban már annyiszor utasított el, annyiszor szórakozott velem. A házasságunkhoz még is el kezdett ragaszkodni, pedig ittasan csináltuk.
- Armin sosem fog hozzád tartozni. Ő a Narek család tagja, az apánk tulajdona. - Angolul beszélt. Durván, fájdalmasan őszintén. Valahol minden gyerek a szülei birtoka volt, főleg, ha vagyonos volt és a neve tisztántartásához kellett a jó helyre házasodás. Ezek a hagyományok mélyen gyökereztek, annyira mélyen, hogy már vissza sem lehetett volna kutatni, hol indult az egész. Apánk persze jót is akart nekünk, de túl erőszakosan tette.
- Ne mondd ezt. - Kezdtem valamit dadogni. - Nem vagyok a tulajdona… Caine tulajdona vagyok… - Próbáltam azon a nyelven beszélni, amit ő megért. Ez a kijelentés persze pont eléggé feldühítette. Láttam, ahogy vörös lesz a szakálla alatt.
Mehdi felém emelte a kezét, hogy pofonvágjon. Azonnal össze is húztam magam, nem akartam, hogy megüssön, mert én nem tudtam verekedni. Végül nem tette meg, visszahúzta a kezét és mordulva nézett végig rajtam.
- Hogy tehetted ezt Armin?- kérdezte aztán egy nagyobb sóhajtás kíséretében. Nem nyugodott meg, egyértelműen vibráltak még benne az indulatok, de engem, a tulajdon öccsét képtelen volt bántani, én pedig mostanra már egészen Caine előtt álltam. Sokszor nem érdemelte volna meg, hogy megóvjam, de most muszáj volt. - Iszonyatosa szégyent hoztál apánk fejére. - Folytatta aztán. Ujjai végig simítottak a szakállán. Aztán a tekintete Caine-re vándorolt. -  Tudom, hogy miféle vagy. Szegény. Azt hitted megkapod Armin pénzét és kihúz majd ebből a fertőből, de miattad most ő is a te sorodra jutott. Ha egy kicsit is szeretnéd, elengednéd, hogy legalább ő ne éhezzen.- magyarázta, majd benyúlt a zsebébe és egy kis erszényt vett ki. Nem nekem adta, hanem mellettem Caine felé nyújtotta. - Ezer galleon. Ha elengeded Armint ennek a többszörösét kapod. - Tette hozzá, majd egész egyszerűen elhoppanált.
Keserű szájízzel bámultam azt a helyet, ahol állt. Nem gondoltam volna, hogy rövidre zárja majd azzal, hogy meg akar vásárolni lényegében Oscartól.
- Vissza fog jönni. Üzletelni akar veled, mert nem ijedtél meg.

[vigyázz a fejedre]

vigyázz a fejedre
2003. május 8.



zene: elloptad tőlem az életem ● oufit: pulcsi télen

Nem akartam, hogy elvegyék tőlem Nareket, és ezért képes lettem volna azt az egész hülye Narek családot kihívni magam ellen. Nem, nem tehettek meg mindent, csak mert gazdagok és aranyvérűek voltak, nem bánhattak úgy Arminnal, mintha valami üzleti alapanyag lett volna, egy jobb befektetésbe, nem tűrtem, hogy őt is olyan hüólye világba rángassák vissza, ami bűzlött a sok képmutaástól. Talán képes leszek, és tutdam is magamról ezt, egyszer pár év múlva olyan körülményeket megteremteni, ahol megvehetek neki mindent, amit csak akart, bemutatva a társadalmunk királyainak, hogy a semmiből is fel lehet jutni a csúcsra. Armin hozzám tartozott, abban a pillanatban, hogy mellé ültem a kocsmában és az idegein táncoltam. Nem akartam, hogy elvegyék tőlem.
Armin ujjainak gyöngéd simogatása olyan jól esett a pulzáloó, véres arcomnak, mintha egy csapásra elmúlt volna a fájdalom. Lehunytam a szememet és sóhajtottam egyet, kicsit meg is támasztottam az arcán a homlokomat. Nem akartam, hogy gyengének lásson, erős kellett lennem nekem, hogy tudjon kibe kapaszkodni, hogy tudjon kire támaszkodni.
- Armin sosem fog hozzád tartozni. Ő a Narek család tagja, az apánk tulajdona - közölte olyan megvetően, hogy éreztem megint meg tudtam volna tépni azt a hülye, szakállas fejét. Nagy nehezen, összeszorítottt fogakkal felegyenesedtem, kihúztam magam, hogy még erősebbnek és magasabbnak látszódjak.
- Ezért vagytok ti aranyvérűek ilyen kibaszottul szánalmasak. Ha egy család lennétek igazán, ha számítana neked igazán, akkor nem mondanád ezt. Néha el kell engedni azt, aki el akar menni. Mert ha nem teszed megölöd. De én nem fogom hagyni, hogy kicsináljátok őt - magyaráztam dörgedelmes és mérges hangon, egyenesen a testvére szemébe bámulva. Nem féltem tőle, ha le is átkozta volna a fejemet se féltem tőle. Védeni akartam Armint, mindennél jobban.
- Nem vagyok a tulajdona… Caine tulajdona vagyok… - jelentette ki Armin, mire elpirultam a véres arcom alatt és a szívem is olyan nagyot dobbant, hogy csoda volt, hogy a helynén maradt.
A következő pillanatban kicsit megszédültem, még csengett a fülem és zsibbadt az arcom, és már teljesen véres voltam. Armin persze teljesen elém állt, és közben hirtelen a másik pasas is olyan mozdulatot tett, mintha meg akarta volna ütni, de mielőtt közbeavatkozhattam volna végül leengedte a kezét. Lehet mégis csak megijesztettem a gyilkos Caine nézéssel?
- Iszonyatosa szégyent hoztál apánk fejére. - Ahogy végigsimított a szakállán egyre nagyobb ingerenciát éreztem, hogy kitépkedjem őket, egyesével, mondjuk Alex szemöldök csipeszével.
- Ti csak erre tudtok gondolni, szégyen így, szégyen úgy... - dörmögtem a véres orrom alá.
- Tudom, hogy miféle vagy. Szegény. Azt hitted megkapod Armin pénzét és kihúz majd ebből a fertőből, de miattad most ő is a te sorodra jutott. Ha egy kicsit is szeretnéd, elengednéd, hogy legalább ő ne éhezzen. - Fájdalmas fintorra húztam a számat, és elé köptem egy véres pacát, mert már a szám is tele volt vele, és semmi kedvem nem volt lenyelni a saját vérem. A következő pillanatban egy ezer galleonos szütyőt tartottam a kezeim között, ami véres lett a véres ujjaimtól. Undorodó fintorral dobtam a földre, mintha csak mérgezett lett volna. Nem akartam, hogy megvegyék tőlem Armint, mint valami tehenet.
- Vissza fog jönni. Üzletelni akar veled, mert nem ijedtél meg - szólalt meg Armin, miközben én az orrom alatt szitkolózva és mormogva leültem az egyik művész székre, és előhalásztam a pálcám, magam felé szegezve, hogy rendbe tegyem az arcom.
- Ha egy egész országot is ajánlana fel, nem engednélek el. Még a kecse is megette a szerződésünket, szóval rituálisan is egymáshoz tartozunk, elszakíthatatlanul - mormogtam bedugult orr hangon, és egy varázslattal helyre reccsentettem az orromat, mire kurtán felhördültem.
- A pénzzel mégis most mit csináljunk? Nem akarom úgy használni, mert meg akartak vele vesztegetni - mormogtam és a tekintetemmel Arminét kerestem, majd sóhajtottam egyet és szorosan odahúztam magamhoz. - Egy pillanatra azt hittem téged is elvisz és soha nem látlak.

[vigyázz a szívedre]

vigyázz a szívedre



2003. május 8.

outfit: alone # megjegyzés: ez fájni fog

18+

- Ezért vagytok ti aranyvérűek ilyen kibaszottul szánalmasak. Ha egy család lennétek igazán, ha számítana neked igazán, akkor nem mondanád ezt. Néha el kell engedni azt, aki el akar menni. Mert ha nem teszed megölöd. De én nem fogom hagyni, hogy kicsináljátok őt - mondta Caine. A hangja magához képest komoly és erőteljes volt… és a szavai annyira igazak. A családunk tulajdonnak tekintette a bele született gyerekeket, ahelyett, hogy csak szeretnének minket és hagynák, hogy boldogok legyünk. Mehdi is egy olyan nőt vette el, akit az előtt nem is ismert, hogy az esküvőn az apja odaadta a neki… és biztos voltam benne, hogy ő is volt korábban szerelmes. Értenie kéne az érzéseimet.
Caine eldobta a kis tasakot. A földre érve megcsörrentek a benne lévő galleonok. Azok hangja kísérte a bátyám távozását. Tudtam mi ez… a kezdet. Megvillantotta mi mindent tud adni és Caine szemszögéből ezer galleon rengeteg pénz volt, egy kisebb vagyon. Én ebben éltem. Bármit megkaptam, bármim megvolt.
- Ha egy egész országot is ajánlana fel, nem engednélek el. Még a kecse is megette a szerződésünket, szóval rituálisan is egymáshoz tartozunk, elszakíthatatlanul - mormogta. Az orra kicsit bedugult a vértől. Aztán persze előhúzta a pálcáját és reccsenő hanggal kísérve helyretette a sérült testrészt. A hördülésre közelebb léptem, aztán finoman végigsimítottam a mellkasán. Most hálás voltam neki… hiszen azt hittem, majd a pénz megtöri. Caine jobb életre vágyott, ha engem visszaad a családomnak, ő meg tudná menteni az övét és játszhatná tovább az aranyvérűt, most már kicsit meggyőzőbben.
- Nyugi. Sosem szabadulsz most már tőlem… - Felhúztam a felsőm ujját, hogy azzal törölgessem le a vért az orra alatt. Így már nem szennyezte be a bőrét és az ajkait semmi.
- A pénzzel mégis most mit csináljunk? Nem akarom úgy használni, mert meg akartak vele vesztegetni - vont közelebb magához, én pedig odabújtam. - Egy pillanatra azt hittem téged is elvisz és soha nem látlak.
Odanyomtam az arcom a nyakához egy pillanatra. Jó volt, hogy kicsivel magasabb nálam és ezt megtehetem. Beszívtam az illatát, most nem volt halálszaga, lehet, hogy kicsit megmosakodott, mielőtt idejött vagy egyszerűen csak a pillanat hevében nem volt ez fontos.
 - Majd én használom. - Húzódtam el és egyenesen a szemeibe néztem. Végig simítottam az arcán és most már adtam neki egy finom kis puszit. - Megcsináltatjuk belőle a fürdőt és a falakat. - Tettem hozzá még egyszer megpusziltam. Éreztem picit a fémes ízt az ajkain, de nem érdekelt. Hiányzott az érintése, hiszen mostanában csak még többet akartam belőle kapni.
- Most, hogy nincs itt senki… -  súgtam az ajkaira, majd letérdeltem elé, hogy megjutalmazzam azért, mert engem választott. Mellette ráéreztem a testiségre, tudtam mit szeret, így gyorsan, egyszerű mozdulatokkal gomboltam ki a nadrágját és pusziltam oda.

[vigyázz a fejedre]

vigyázz a fejedre
2003. május 8.



zene: elloptad tőlem az életem ● oufit: pulcsi télen

18+

Mindig is vágytam a pénzre. Számomra az jelenettte volna a megváltást abból a pokolból, amibe kerültem. A pénzzel megtehettem volna mindazt, amire sose tellett. Régen álmodoztam arról, hogy anyámnak veszek egy mugli autót és hogy beiratom vezetni. Apámnak meg egy új íróasztalt, meg egy számítógépet, amin könnyebben tudott volna felkészülni az óráira. Minden egyes testvéremnek kitaláltam valamit, hogy mit adhatnék nekik. Alex kaptt volna egy valag smink cuccot, tudtam hogy szerette, csak sosem tellett még rendes rúzsra sem, mindig csak valami használt elhagyott sminkcuccokkal kente magát. Barb pedig kapott volna egy kiskutyát. A többiek is mind-mind kaptak volna valamit. És vettem volna egy új házat, pont a gazdagok orra elé, hogy az orruk alá dörgöljem, mi is eljuhtatunk a csúcsra. A semmiből a semmi felé, de legalább ehettünk volna rendes ételt, aludhattunk volna külön szobákban. A pénz volt az egyik legfontosabb célom. Nem is a gazdagság, hanem hogy végre mindent megkaphassak. Ez jelentette számomra a szabadságot a megváltást az egyetlen kiutat.
De ahogy a galleonokkal teli erszény előkerült le tudtam volna hányni azt is, és Armin bátyját is. Így nem kellett, így semmi értelme nem volt. Nem is az én verejtékemmel termett, hanem egy befuccsolt kísérlete volt annak, hogy elvegyék tőlem azt akit még a pénznél is jobban szerettem volna magam mellett tartani.
- Nyugi. Sosem szabadulsz most már tőlem… - válaszolta Armin mire elmosolyodtam, és közben még le is tisztogatta az arcomat. Ettől függetlenül még feldúltnak éreztem magam. Élveztem ahogy az arcát a nyakamba nyomta én pedig felsóhajtottam és átkaroltam, hogy egy kicsit ptt álldogáljunk és csak ketten magunknak legyünk ebben a festék illatú kis teremben.
- Majd én használom. Megcsináltatjuk belőle a fürdőt és a falakat - erre felhorkantottam és aztán csak megvontam a vállamat. Utáltam, hogy abból a pénzből akarja helyre pofozni a helyet, de nem mondtam nemet rá.
- Még a végén túl szép lesz ahhoz, hogy meglépjünk onnan, nem gondolod? - kérdeztem, aztán csak hagytam, hadd sodorjanak magukkal Armin kedves és forró érintései.
- Most, hogy nincs itt senki... - El akartam húzni arról  akörnyékről, talán ezért se nagyon akartam belevágni abba, hogy élhetőbb legyen a hely, de a tesóim ennyit mégis megérdemeltek volna. Szörnyű vagyok. De amint vádaskodni kezdtem volna, éreztem, hogy a csókok és a simogatások megteszik a hatásukat és én is csak Armint akartam most és semmi mást.
Felsóhajtottam az ajkainak az érintésére és bele is mozdultam a testemmel, hogy minél többet kapjak a csókjaiból. A kezemmel beletúrtam a dús fürtjeibe ami mindig olyan kellemesen édes illatú volt. Hiányzott már a kettőnk forró és heves ritmusa jobban kívántam, mint valaha. Halk és hangosabb sóhajtásokkal kísértem végig a csókjait, miközben a másik kezemmel valahogy lerángattam róla a felsőket. Szerettem Armin testét, mert szép volt és izgató.
Éreztem, hogy egyre közelebb kerülök a kellemes bizsergéshez, így mielőtt Armin ajkai közzé reszkettem volna, felhúztam, és forró csókokokat leheltem az ajkaira, miközben a nadrágjából is kibújtattam. Érezni akartam mindenhol, és össze akartam vele teljesen olvadni.

[vigyázz a szívedre]

vigyázz a szívedre



2003. május 8.

outfit: alone # megjegyzés: ez fájni fog

18+

Tudtam, hogy Caine nem egészen így képzelte, hogy ő inkább költötte volna a pénzt egy új otthonra. Ahhoz ez kevés volt, még fel kellett volna szabadítani némi galleont, hiszen négyen voltunk, plusz azok a családtagok, akiket még nem is ismertem. Egy palota kevés lett volna arra, hogy elszállásoljuk mindannyiukat, de egy varázslók által készített tértágított ház sem volt éppen olcsóbb vagy praktikusabb. A tény az volt, hogy építkeznünk kellett volna.
Nem akartam gondolkodni. El akartam űzni a fejemből, ahogy Mehdi tulajdonnak nevez, jóformán tárgynak titulál, ahogy neki esik Caine-nek… nem. Ezekre nem volt szükségem, hiszen fájdalmas képek voltak… én pedig most melegséget akartam. Ezért csókoltam és kényeztettem a testét. Érezni akartam az ízét, a forróságot, amit együtt táplánunk. Az ujjai a tincseim között pedig csak még izgatóbbak voltak.
Az ajkaim között vele remegtem meg az érintésre. Éreztem, amint a testem reagál és csak még mélyebben kényeztettem őt, addigra félmeztelenül, láttatva a tetoválásaimat és a szállkásra dolgozott izmaimat. Nem álltam ellen, mikor felhúzott, hogy csókoljon és falhoz préselve vegye el, amit akar. Az ujjai máris a nadrágommal bajlódtak, én pedig letoltam róla a kabátot, lehúztam a pulcsit. Látni akartam minden részét, mégha meg is volt az esély, hogy ránk nyithat.
Bár Caine nem sportolt olyan komolyan, gyönyörű teste volt. Talán alkatilag izmosabb felépítésű volt, magas, vállas, erős. Ezért egészítettük ki tökéletesen egymást. Ő nem nézett fel rám és én sem néztem fel rá. Könnyedén egymás szemébe tudtunk nézni. Így is tettem, mikor az ujjai végig simítottak rajtam.
- Csak nem gyúrtál? - sóhajtottam kicsit csipkelődve. Ujjaim végig simítottak a vállán és a mellkasán. Érezni akartam mindazt, amit látok. Odalent bár már kellően nedves volt, még kicsit megcirógattam. Azt akartam, hogy őrülten kívánjon, mert… nem tudom. Talán kicsit féltem, hogy majd megunja a családomat, hogy állandóan a nyakunkra járnak és követelőznek… aztán egész egyszerűen rám un.
Finoman pusziltam meg a nyakát, kicsit a mellkasát.
- Tudtam én, hogy nagyon el akarsz csábítani… szinte édes vagy, Caine, így kevésbé hullaszagúan… - Állapítottam meg, majd még inkább hozzá simultam, mielőtt készségesen a fal felé fordultam volna mellkassal, hogy azt tehessen velem, amit csak szeretne. Tényleg azt tehetett, mert imádtam az érintését… olyankor meg sem fordult a fejemben, hogy mennyire idegesítő.

[vigyázz a fejedre]

vigyázz a fejedre
2003. május 8.



zene: elloptad tőlem az életem ● oufit: pulcsi télen

Armintól úgy éreztem egy csomószir, hogy megvtudnék bolondulni. Néha túlságoisan is igfényes volt a környezetére, amit nem mindig tudtam neki megfelelően biztosítani, mert hát.. most már négyen éltünk a romok alatt és még ketten a börtönben ücsörögtek. BVelegondolni se tudtam abba, apám, vagy a testvérem hogyan is festhet ott. Általában mindenki azt hiszi, hogy a börtönök mostanában nagyon luxik, de ez itt minden volt, csak az nem. Mintha valami elfuserált büdös munkástábor lett volna. Nem mertem a szemükbe nézni, azok után, ami itthon történt. Én voltam a hibás, mert én pont tudtam varázsolni, míg a többiek nem és ennek anyámék és a testvéreink itták meg a levét. Bűntudatom volt, ami csak akkor nem mardosott, amikor ittam, vagy mostanában, amikor Arminnal voltam. Ő volt a sör óta az első gyógyszer, amit magamhoz tudtam, vonni úgy, hogy nem fájt semmi. Se a múltam, se az életem, sem a ház és a körülmények, amivel Alex és Barb nézett szembe, se semmi.
De Armin megváltoztatta az életemet és nem akartam csak úgy kiengedni a kezeim közül. Már a szívem közepébe fészkelte magát, és onnan nem lehetett kiszakítani, akármenynire is nyomult az idegesítő családja, nem fogják tőlem elvenni, és még jól az orruk alá is fogom dögölni, hogy én is letek még gazdag. És akkor nem lesz már szánalompénzre se szükségem, hogy engedjem el. Nem is érettem hogyan is képzelték. Inkább nem is akartam, csak hagytam hogy Armin ajkai kényeztessenek, és vezessenek keresztül a dühömön, hogy aztán végre csak kettőnkre tudjak koncentrálni.
Vetkőztetett, én pedig élvezettel dünnyögtem és sóhajtottam közzénk, de én se hagytam, hogy rajta maradjanak a ruhái, minden egyes szegletét látni akartam a testének, ami mindig megvadított. Jó illata volt édesen kellemes, néha aranyosan festékfoltos és imádtam benne gyönyörklödni, nem is ellenkeztek olyan sokáig a ruhák se rajta.
- Csak nem gyúrtál? - kérdezte Armin mire csak közelebb vontam magamhoz, hogy kiszorítsunk a köztünk lévő levegőt és megcsókoltam, majd utána válaszoltam csak, miután sóhajtottam a cirógatásaira. Persze én se voltam tétlen az ujjaim élvezettel barangoltak a testén az egyre érzékenyebb pontjai felé.
- Ó, dehogy nem. Nem is tudod mennyit gyúrok veled együtt, tiszta izomkolosszus leszek - vigyorodtam el és csókoltam meg forróbban.
-Tudtam én, hogy nagyon el akarsz csábítani… szinte édes vagy, Caine, így kevésbé hullaszagúan… - mondta lágyan, miközben egyre jobban azt éreztem, hogy kezdek odalent is felrobbanni, így a falhoz fordítottam, hogy végre össze is tudjunk simulni. Csak megcsókoltam a hátát és a vállának vonalát, miközben odaérintettem hozzá magamat, de még nem olvadtam velke össze teljesen, csak kicsit kényeztetni szerettem volna még.
- Egészn nap erre gondoltam, persze, hogy kirittyentettem magam - búgtam a fülébe, majd végre teljesen összeforrt a testünk és én mozogni keztdem, egyre hevesebben, mintha ezer éve nem csináltuk volna. de így is éreztem, egyszerűen nem tudtam annyiszor vele lenni, mint ahányszor akartam, otthon még néha kínos is volt, nem akartam, hogy este ezt hallgassák a lányok. CSak arra vágytam hogy Armin az enyém legyen én pedig az övé, hogy ebben a heves ritmusban csak mi létezzünk és a kettőnk között lobogó forróság, ami egyre csak emésztette a lelkemet. És cseppet se bántam. Arminért még azt is eladtam volna.
Egyre hevesebben mozdult meg a csípőm, miközben cirógattam a kezemmel szűntelenül Armin érzékeny bőrét, és lassan már vissza se tudtam magam tartani, csak hagytam, hogy vigyen magával az izzó szenvedély, és végül remegve sóhajtottam fel, talán még hangosan is, ahogy elvesztettem már az irányítást a testem felett és csak reszketve öleltem magamhoz Armint.

[vigyázz a szívedre]

vigyázz a szívedre



2003. május 8.

outfit: alone # megjegyzés: ez fájni fog

18+

A testünk összesimult, ahogy Caine közelebb vont magához. Az ajkaink között éppen csak annyi rés maradt, hogy egymás illatát lélegezzük be. Ezt szerettem, hogy minden olyan forró közöttünk. Én ezt a kezdetektől fogva éreztem, ő mégis otthagyott, újra és újra, bennem pedig csak nőtt a dacosság.
- Ó, dehogy nem. Nem is tudod mennyit gyúrok veled együtt, tiszta izomkolosszus leszek - a mondandója végén újabb csókban forrtunk össze. Lehunytam a szemem, élveztem a nyelvünk táncát. Ujjaim önkéntelenül túrtak a tincsei közé, imádtam ezt a pillanatot közöttünk.
Lendületesen fordított a fal felé, finom csókot adva a vállamra. Aztán ajkai végig cirógattak a vállam vonalán. Megremegett a testem, ahogy odalent megéreztem. Hiába nem olvadt össze a testünk, a finom sóhajt már engedtem kiszökni az ajkaim közül. A testem ösztönösen reagált rá és engedte, hogy mind jobban jöjjön közelebb.
- Egészn nap erre gondoltam, persze, hogy kirittyentettem magam - búgta a fülembe, ahogy testünk összeolvadt és megkezdődött az az őrült, forró tánc. Többet nem tudtam beszélni, csak élveztem, ahogy beljebb és beljebb férkőzik a testemben. Engedtem, hogy magához vonjon, hogy szorosabban tartson.
Az ujjai lágy kényeztetésére a testem megadta magát. Remegősen, hevesen, érzékenyen reagálva onnantól minden mozdulatra, csak vártam, hogy kiélvezze, amit szeretne. A hangom nem volt erős, csendesen nyögtem a falnak, míg meg nem éreztem, hogy kitölti a testemet és egymásnak simulva, a levegőt kapkodva keressük a nyugalmat. Ezt nevezte ő gyúrásnak, miközben egyszerűen gyönyörű volt az egész pillanat így együtt.
- Ah… - valamit mondnai akartam, de még nem jött ki a számon egyetlen szó sem. A hangom elcsuklott, csendesen szenvedtem magamban még a gyönyörtől tovább. Csak fél perccel később tudtam remegő kézzel a ruháimért nyúlni és öltözködni, ha Caine is végre elkezdte rendbe szedni magát.
- Haza kéne mennünk… - dünnyögtem fáradtan, ahogy megigazítottam rajta a ruhát. Természetesen megint rendetlenül öltözött fel, így az ujjaim végig simítottak a gyűrődéseken, megigazították a gombokat. - Mr. Caine, most, hogy a családom meg akar vásárolni tőled, ideje ezt a pénzt valami jóba fektetni. - közöltem, felemelve a csomag galleont, hogy aztán a táskámba gyűrjem.
A kis tatyót is a vállamra dobatam, majd egész egyszerűen, belekarolva megindultam ki az utcára. A vállára hajtottam a fejemet és nekem ez volt a tökéletes pillanat…

KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT!