Nappali

A nappaliban található kanapé, a hatalmas polcok és a mindig meleget árasztó kandalló kellemesen otthonos érzéseket kelthet bárkiben. Bár a családból kevesen olvasnak rendszeresen, ha mégis megteszik, hát itt heverednek el a kényelmes ülőalkalmatosságon vagy éppen a székben az ablakkal szemben, hogy gyönyörködjenek a kilátásban.

[hová lett Florian?20030630]

hová lett Florian?
20030630



Flora
m o o d

Bizonytalanul ácsorogtam a bejérat előtt. Sosem voltam még senkinél. Mármint... Egyszer Rose-nál, de akkor se voltak otthon a szülei, aztán az egész átment valami furcsa és őrült pánik rohamba, mert megjelent az a fickó, aki megölte elvileg Rose barátnőjét, és az egész idő, amit akkor vele töltöttem azzal telt, hogy ne féljen. Most ,eg csak úgy meghívott Florian a családja birtokára, miközben tudtam, hogy a tükrök megsúgták anyámnak, hogy nem vagyok itthon, és bármikor beállíthattak ide is. Lehet, hogy csak enyhén üldözési mániám volt, de... anyniszor lett igazam, hogy felbukkannak a semmiből, és engem meggyötörve, jégbe fagyva hagynak hátra, hogy már nem csodálkoztam volna azon se, ha itt is beszennyeznek mindent. Kifújtam a levegőt, mielőtt idegesen bekopogtam volna, de megint csak meggondoltam magam és hátráltam egy lépést.
Azt se tudtam, mit kellett csinálni egy vendégségben, és igazából össze is voltam zavarodva. Floriannak már kint kellett volna fogadnia, vagy elém kellett volna jönnie, de nem volt sehol. Így is alig találtam ide hozzájuk, aranyvérű voltam, azt is csodálom, hogy legalább képes vagyok vonatozni.
Utáltam ilyen kiszolgáltatott lenni és már alig vártam, hogy kicsapás nélkül is varázsolhassak végre, mert így csak nyűg volt az életem. Mondjuk nem mintha otthon számított vonla, az elmúlt években egyedül gubbasztottam odahaza, vagy ha otthon voltak a szüleim furcsa alakokkal fűszerezték meg az életemet, esetleg néha átjöttek Baldronék, hogy engem boldogítsanak. Most pedig, hogy kimozdultam csak még jobban zavarba ejtett ez az egész mugli világ, meg az autóik meg minden muglis izéik.
- Florian mégis hol vagy? Nehogy már be kelljen mennem.. oda be... - motyogtam az orrom alá, és már azon voltam, hogy megfordulok és hazamegyek, amikor bentről izgatott lépteket lehetett hallani, mintha kerestek volna valamit, vagy valakit. Iyen nagy házban meg nagy családban nem csodálkoztam volna, hogy ha valaki elveszik, vagy elfelejtik hogy elhagyták valahol út közben. Kicsit féltékeny voltam erre az életre. Hogy nem volt egyedül. Voltak normális szülei, akik valószínűleg nem öltek muglikat. Az enyémekkel ellentétben.
A következő pillanatban kivágódott az ajtó, ami éppen orrba is kapott, mielőtt végre úgy döntöttem volna, hogy megfordulok, és hazamegyek, hogy aztán írjak egy mérges levelet Flornak, hogy lapátra tett.
- Merlinre! - kaptam mormogva az orrom elé, ami erősen sajgott és mérgesen bámultam az ajtónyitó felé, aki Florian testvére volt. - Most komolyan. Ez életveszélyes - mormogtam dühösen és hűvös tekintetemmel néztem a barna hajú lány arcába, kicist sem zavarban persze. Nyilván tökéletes első bemutatkozás volt a részemről, de mikor voltam én egyáltalán kedves? Azt hiszem sosem, csak azt hittem. Rose is nem véletlenül hagyott faképnél.
- Florianhez jöttem - böktem ki végül, miközben inkább bele se akartam nézni a lány szemeibe. Elsőre is túl szépek voltak. Nem akarok még egyszer úgy járni. És annyit sérülni.

TO; J A Y C E
20003. június 30.

Hallom a kintről jövő egyenletes kopogás zaját, először csak igen halkan, amire nem is figyelek fel igazán. Biztos csak a konyhában az edények zörögnek. De második alkalommal már határozottabban hallom. Egy kis ideig várok, hátha Flor kinyitja az ajtót, elvégre 10 perce még a nappaliban meg az előszobában keresgélt valamit. Hiába kérdeztem, mit keres, akkor tudok segíteni, de csak rám morgott, mint egy kiskutya.
- Floooor! Nyisd ki az ajtót, kopognak! -
 Még mindig semmi. Megsüketült, vagy mi van vele? Na nekem kelljen a fürdőből kirontani, a hajam most akarnám megszárítani.
-Florian, a Füleden ülsz?
Még mindig semmi reakció, így gyorsan kiviharzok a fürdőből. A hajam még kissé csöpög, törölközővel gyorsan megtörölgetem, mielőtt valaki elvágódik a vízcseppeken. Kiabálok még egí sort Floriannak, de a nappaliban nincs. Most komolyan, hova tűnt? És ha elmegy, miért nem szól? Az előbb még itt magyarázott és morgolódott, most meg sehol. Nagyobb lendülettel nyitom ki az ajtót, mint tervezem. Hirtelen észbe sem kapok, csak a halk puffanás és a kiáltás után esik le, hogy az ajtón állót véletlenül orrba vágtam.  
- Merlinre! -
Meglehetősen mérges pillantásokat kapok, ami valahol jogos. Felszisszenek, mert engem is a meglepetés erejével ért a sérülése, nem volt szándékos.
- Most komolyan. Ez életveszélyes
Na, azért csak nem hal bele, hogy kicsit hókon nyomtam az ajtóval...azért egy kicsit aggódom, vérzik e, eltörtem e, az orr elég könnyen törik.
- Uhh, ne haragudj, csak a lendület....Öööö jól vagy? Mondd, hogy nem törtem be az orrod... Az arcomra enyhe rózsaszín pír kúszik fel az ügyetlenségem miatt, de ha el is tört, meg tudom gyógyítani, sec perc és kész...
- Florianhez jöttem -
Florianhoz. Akkor ő lenne Jayce? Mikor elveszi a kezét, az orra elől, jobban látom az arcát. Khm...valamiért újból  mintha kissé elpirulnék, de lehet ez még mindig az orrbavágás miatt van.
- Öhm...tíz perce még itt volt. Lehet, csak kiugrott valahova, szó nélkül veszett nyoma. Te vagy Jayce ugye?  
A hajamról még mindig csöpög a víz, egyenesen a bejárati szőnyegre. Beinvitálom Florian jóképű barátját, mielőtt egy egész tócsát hagyok az ajtó előtt.
- Gyere be nyugodtan, várd meg. És mégegyszer ne haragudj az orrod miatt.  
Mosolygok zavartan, ahogy tágasabbra nyitom az ajtót. Mázli, hogy fél órája raktam rendet, azért a szemem sarkából mégis végigpásztázom a nappalit, nem hagytam -e elől valamit, vagy Henriette. A maradék vízcseppeket is igyekzem lesikálni a hajamról. Nem számítottam vendégre, főleg nem...Jaycre.
- Kérsz esetleg valamit inni?
Nem tudom, mit kérdezhetnék tőle, nem igazán ismerem. Mostanában az öcsém is furcsán viselkedik. Szó nélkül tűnik el, magában  mormog, nem is értem. Le ülök vele szemben, hogy ne csak járkáljak fel alá. Egyedül meg mégsem hagyhatom...Nem szeretem a kínos csendeket, és biztos vagyok benne, hogy ő sem.
- Nem mondta, hogy jössz, bár mostanság amúgy is furcsa. Ne haragudj, ha kicsit kupi van. Az ikrek. Persze Flora, fogd a rendetlenséget a testvéreidre. Klassz nővér vagy...jó, jó, nem szoktam ilyet, csak..csak most.  

[hová lett Florian?20030630]

hová lett Florian?
20030630



Flora
m o o d

A távolban egy kutya ugatása hallatszott, amit elnyomott az odabentről egyre csak sűrösödő a zaj én meg morogva ácsorogtam a helyemen, egyre kínosabban érezve magamat. El nem tudtam képzelni,hogy hova lehetett a gyerek, főleg, hogy pár nappal ezelőtt még küldött egy valag emlékeztetőt, hogy m i n d e n k i vár engem. Mindenki. Mintha csak valami nagykövet lettem volna, vagy nem is tudom. A szüleim nem voltak otthon, biztos valahol éppen gyilkolásztak, vagy a franc se tudja hány mugli em,ber életét keserítették meg. Minden esetre a tükrük eléggé csendben voltak, így az anyám se figyelt éppen. Azt már megéreztem, amikor a tükrökön keresztül ellenőrizgetett. A ház olyan volt, mint egy börtön, ahol kísértetként csak én voltam jelen vagy a nagynéném, aki már most elmehetett volna egy egész szellemnek is. Igyekeztem magamat olyan keménynek mutatni, mint amilyen Hagrid talpa volt, de igazából felettébb gáva voltam és igyekeztem mindentől távolságot tartani. Úgyhogy el jött az ideje, hogy ismerkedés helyett szépen növeljem a távolságot a ház és én köztem. Ám mielőtt tényleg elléphettem volna, az ajtó kirobbant a helyéről és képen talált.
Egy lány rontott ki az ajtón, a haja még vizes volt, és elszántan csöpögtek a tincseiből a vízcseppek a lába köré. Én pedig csak azt éreztem, hogy az orrom zsibbadt és égett egyszerre, és az ujjaimmal erősen szorongattam, mintha attól félnék, hogy le talál esni az arcomról.
- Uhh, ne haragudj, csak a lendület....Öööö jól vagy? Mondd, hogy nem törtem be az orrod... - magyarázta, a lány, aki minden bizonnyal Florian nővére volt, és akire hirtelen azt hittem, hogy Rose, de Rose nem is lehetett... Egyáltalán kaphat az ember orrba vágástól agyrázkódást?
- Jól leszek, ha nem fog vérezni - nyöszörögtem sziszegve, miközben a kicsit szivárgó vér átütött lassan a markompon. A lány arcát vörös pír futotta el, ami meglehetősen bájossá tette, gy hát annyira nem tudtam rá haragudni... Mármint Florian tesója volt, rá miatta nem haragudhattam. Amikor ézem, hogy már a vérzés kissé enyhül, el is veszem az orromtól, bár meglehetősen hülyén festhetek a sebes orral és a vérfolokkal, de aztán csak néztem a lányt aki úgy pironkodott előttem, mintha csak sport lenne. Nem mintha nem lettem volna én is zavarban tőle, de mégis csak a legjobb barátom testvére, azért nem lehetek ilyen pofátlan.
- Öhm...tíz perce még itt volt. Lehet, csak kiugrott valahova, szó nélkül veszett nyoma. Te vagy Jayce ugye?  - kérdezte, én meg csak megforgattam a szememet. Nem sok barátja volt Flornak és nekem se.
- Kizárásos alapon - válaszoltam, aztán ahogy átléptem egy hangyán megtorpantam és összeráncolt szemöldökkel meredtem a lányra. - Tíz perce? És hova lett? - tettem fel meglehetősen bosszankodva a kérdést. Arról nem volt szó, hogy egyedül hagy a maréknyi rokonával és a szép nővérével, aki már addig ált az ajtóban, hogy lassan a nap meg a szél kezdte megszárítani a haját.
- Gyere be nyugodtan, várd meg. És mégegyszer ne haragudj az orrod miatt - hívott be. én pedig megadóan besétáltam a házba, ami hatalmas volt, kissé kupis ami a nagy családok velejárója. Egsézen a nappaliig mentünk, ahol még szerencsétlenebbül éreztem magamat.
- Kérsz esetleg valamit inni? - kérdezte, miközben valahova próbáltam leszuszakolni magam egy csomó cucc közzé. Mintha valaki félbehagyta volna a mosást meg a teregetést, friss ágyneműk és ruhakupacok sorakoztak mindenhol. És mintha a fenekemet is nyomni kezdte volna valami. Megköszörültem a torkomat.
- Kávét - feleltem határozottan, hogy felnőttesnek tűnjek, bár azt hiszem még sosem ittam, de hallottam, hogy ilyesmiket szoktak kérni.
- Nem mondta, hogy jössz, bár mostanság amúgy is furcsa. Ne haragudj, ha kicsit kupi van. Az ikrek - magyarázkodik, miközben én csak igyekszem nem túl feltűnően végignézni a nappaliban. Arra végképp ügyeltem, hogy nem nagyon nézzek rá a testvérére. Irigy voltam rá, hogy ilyen békés, kedves családja volt.
- Pedig nekem úgy mondta, mintha már beharangozott volna. De mostanában szétszórt - Ezaz, JAyce beszéld ki a legjobb barátodat. Inkább be is fogtam, majd a fotel és a hátam közül kihúztam valamit ami nagyon kellemetlenül piszkálta a derekamat. És amiről kiderül, hogy egy eper mintás melltartó volt az, amit a kezemben tartok.

TO; J A Y C E
20003. június 30.

Próbáltam a lendületből visszafogni, de annyira siettem az ajtóhoz, hogy ne várakoztassam meg a kint ácsorgót, hogy az ajtó majdnem velem együtt indult meg kifelé. Ha nem próbálok meg megállni ennyire erősen, akkor még le is fejelhettem volna szegény fiút. Aggódva pislogok felé, abban reménykedve, hogy csak egy kicsit ütődött neki az ajtó.
- Jól leszek, ha nem fog vérezni
Arcom továbbra is az aggódó formáját viseli. Érzem, ahogy elönt a pír, ahogy a vérző orrú fiút nézem. Nem tudom, miért is nem rohanok jégért, vagy vizes rongyért, vagy bármiért, és miért ácsorgok itt, mint valami ajtón álló. Én is örülönék, ha Florian nem most viharzott volna el, talán akkor most kevésbé érezném magam kellemetlenül. BIztos ő Jayce, sokat hallottam már róla, pedig Florian nem sok mindenkiről szokott beszélni.
- Kizárásos alapon -
Érzem, ahogy a szemeim nagyra tágulnak. Talán a meglepődöttségtől, vagy attól, hogy nem értem, miért is mondja, hogy kizárásos alapon. Miért lenne kizárásos? Azt tudtam, hogy nincs egy kvidiccsapatnyi barátja, de ..
- Tíz perce? És hova lett? Hát azt én is szeretném tudni. DE van egy olayn megérzésem, ha visszajön sem tudom meg. Füllent majd valamit.
- Nem mondta. Se cetli, se pá. Vártam, hogy majd kinyitja az ajtót, mert nem rég még itt volt.   Elindulok befelé, hogy követhessen. Most igazán meg tudnám fojtani a dárgalátos öcsémet. Egy, mert nem mondta, hogy jön a barátja, így nincs is rend, kettő, hogy...
- Kávét - Igen, kávét. Ott is ruha, ajj, meg Henriette világítós zoknija, ami még zenél is. Jesszus, ha rálép... Szabadkozok a szanaszét heverő dolgokért, bár hiába, most már mindegy.
- Pedig nekem úgy mondta, mintha már beharangozott volna. De mostanában szétszórt -
A szétszórt az enyhe kifejezés. 3 napja a reggelinél láttam, hogy sírt. Össze vissza hadovált. Allergia..persze. Én meg Janet Jackson vagyok.
- A szétszórtság az érzelmeire is kihat. Egyik pillanatban még engem ugrat, aztán meg... Elgondolkodok, milyen szót is használjak, de aztán eszembe jut a kávé, és a konyhába sietek. Ah Florian, holnap rakok valamit a reggeli kávédba, amitől ki se jössz a mosdbóból ebédig.... 2 kávéval egyensúlyozok a tálcán. Na, ez legalább megy. Lerakni készülök a tálcát, amikor Jaycere pillantok, és az arcom egy igazi céklává változik. Mármint a színe. Igen, jól ltom, az ott az én melltartóm a kezében. Most fog elnyelni a föld. Villámgyorsan lekaom a tálcát, és a melltartómért nyúlok, persze a kezét sikerül megfognom. Ő fogja a melltartóm, én meg a kezét. Zavarban vagyok, mégis a tekintetét keresi a szemem, mintha keresnék benne valamit. De amennyire keresem, olyan hirtelen el is kapom a tekintetem.
- Khöm..ne haragudj...ez ugye..nem az ikreké..
Nem, és Henriette nem is szereti az epert. A pálcámért nyúlok, hogy a maradék ruhadarabok a kanapé melletti kosárba repüljenek, az ikrek játékai pedig az ajtó melletti nagyibb dobozba. Mikor a csipkés piros bugyim Jayce feje fölött repül át, ismét megköszörülöm a torkom, majd mind aki jól végezte dolgát, mosolyogva leülök.
- Tehetnénk úgy mintha...nem láttad volna a fehérneműimet?

[hová lett Florian?20030630]

hová lett Florian?
20030630



Flora
m o o d

Nem értettem, hogy hová lett Florian. Komolyan szerettem vona tudni, hogy miért gondolta azt, hogy ez jó poén. Az utóbbi időben egy kicsit szétzsórt volt ugyan, de enynire nem, hogy elhív hozzá, hogy lógjunk együtt, és még a végén csak vele nem fogok találkozni.Most így mégis kivel fogok lábszagú chipszet enni? És méhg a nővére orrba is nyomott egy ajtóval. Ennél jobb belépőt már nem is tudtam volna magamból kierőszakolni. Csak azért nem voltam olyan őrült módon stresszes, mert a tükrökből nem éreztem úgy, hogy anyám figyel. Modnjuk kinéztem belőlük, hogy tettek rám valami bűbájt... De ebbe inkább nem gondoltam bele, nem akartam bevonzani azt, hogy perceken belül feketére égetik a szüleim ezt a helyet.
- Nem mondta. Se cetli, se pá. Vártam, hogy majd kinyitja az ajtót, mert nem rég még itt volt - magyarázta a nővére, akiről végre azért sikerült elszakítanom a tekintetemet. Csak azért bámultam meg így, mert megütött az ajtóval. Ennyire gyorsan nem léphetek túl Rose-on nem? Mondjuk már egy éve volt, de akkor is. Nem, nem Jay, nem történik semmi a gyomrodban.
- na jó, ez azért nem vall rá. Olyan mint egy kutya, akkor is itt várna, hogy ha leszakadt volna az ég - mormogtam, mert Flor elég hűséges típus volt. Még az elhúzódó büntetőmunkák után is bevártuk a másikat tényleg nem tudtam elképzelni, hogy mi a franc történt vele. És az igazat megvallva eléggé aggódtam.
Közben persze beljebb kerültem a házba és kissé görcsbe rándult a gyomrom attól a könnyed boldogságtól, ami a házban bújt meg. Az én otthonom nem ilyen volt, rohadtak a falak, fekete árnyak kúsztak végig, a tükrökről meg ne is bezséljünk... Nem volt jó hely, Kiszökött onnan minden fény, és csak sötétség volt meg félhomály, azzal az ijesztően üres csenddel...
Szóval inkább kértem kávét bár még sosem ittam asszem, de most hogy hivatalosan is nagykorú lettem, nem is tudom... szokatlan, mit ne modnjak még el is szoktam felejteni, hogy varázslással is meg tudom oldani a helyzeteket. AMint beljebb lépek a nappaliba rálépek valami zoknira, ami olyan hangosan csendül fel a Gavotte, Gossectől, hogy összerezdülök, és megugrok, miközben a zokni a zene ütemére világít hol fehéren hol rózsaszínen.
- Merlinre - kaptam a szívemhez. Ha már nem halhatok meg az orrvérzéstől, majd elvisz a szívroham.
- A szétszórtság az érzelmeire is kihat. Egyik pillanatban még engem ugrat, aztán meg... - magyarázza a nővére, aztán észbe kap és elsiet a konyhába, én meg próbálok leülni valahová, és inkább a szétszóródott dolgokat nézem kínosan kerülgetve a lány alakját. Nem akarom, hogy Flor úgy bukkanjon fel hirtelen valahonnan, hogy a tesóját bámulom, mint valami idióta. Nem is... nem is tetszik, meg ilyenek, csak azt hiszem Rose után nem nagyon néztem egy csajra se, szóval ez kavarhatott fel. Inkább leültem, hogy aztán a hátam mügül előhúzzak egy melltartót. AMi minden bizonyára még nem Henrietté volt, és kétlem, hogy Flor anyja ilyeneket hordana. Ebben a pillanatban jelent meg Flora is.
- Khöm..ne haragudj...ez ugye..nem az ikreké.. - mind a  ketten elvörösödtünk, én meg úgy dobtam el a tárgyat a kezemből, mintha megégetett volna. Rendben Jay ez biztos nem volt bunkó.
- Hát igen, valahogy ez nem... ööö Henriette színe... khm - magyaráztam és még jobban étkoztam magam. Merlinre, Florian ha megjön minimum halálra csikizem. Közben egy modzulattal meglengeti  apálcáját, és a ruhaneműk szépen megindulnak a helyükre, én pedig úgy teszek, mintha nem lebegne el a fejem felett Flora egész fehérneműs szekrénye.
- Tehetnénk úgy mintha...nem láttad volna a fehérneműimet? -kérdezi, de mire bármit is felelnék, egy csipkés, vörös meglehetősen szexi bugyogó... vagy tanga? landol a fejemen, amre aztán tényleg nem tudtam mit reagálni, csak lemerevedtem. Amúgy is férfiból voltam szóval... De közben meg a kávét is azóta már a kezemben szorongattam. KÖzben lépteket is hallottam, majd egy erős férfihang ütötte meg a flemet, és úgy éreztem ezen a ponton fogok meghalni.
- Megmagyaráznád lányom, hogy mégis mi folyik itt?

TO; J A Y C E
20003. június 30.

Próbálok laza lenni Florral kapcsolatban, de a múltkori müzlis eset óta kicsit aggódom érte. Nem tudom, mikre képes, mikor szerelmes, márpedig most úgy tűnik teljesen meg van kattanva. Mármint a szerelem sok mindenre képes persze, de mégis az öcsémről vans zó, normális, hogy aggódom. Nem akarom, hogy bárki által sérüljön. Florian jó képű jó gyerek. Persze igen, zavar, hogy idősebb nőbe szerelmes, de gondolom, ez ilyen...múló dolog, fellángolás. A nő tényleg szép, de láttam a vőlegényét, azt az ijesztő szőrös pasast. Florian szép, de még baba arca van. Bár nem hnném, hogy Floriannak valaha is olyan szőrzete lesz. Az a pasas kész ősember. Brr...
- na jó, ez azért nem vall rá. Olyan mint egy kutya, akkor is itt várna, hogy ha leszakadt volna az ég Kutya? Az öcsém, mint egy kutya? Kicsit összeráncolom a szemöldököm erre a kijelentésre. Oké, bevertem a szép formás orrát, na de azért kutya?
- Úgy érted, hűséges? Nyugi, biztos mindjárt visszajön.   Ahogy ezt kimondom, igazábül még én is elhiszem. Az is lehet, hogy valahol hátul van a kertben, vagy elment a boltba valamiért. A zenélő zokni jól ráijesztett Jaycre. Előtte megyek, neki háttal, így egy halk, igazán halk uncogást megengedek magamnak. Aztán persze rájövök, hogy nem csak a zokni van kint, hanem úgy minden. Makogok még valamit Florról és az érzelmeiről. Igazából nekem csak ezt tűnt fel. Érzékenyebb lett, mit volt. H lány lenne, nem aggódnék, azt gondolnám, épp megvan neki. De eddig semmi furát nem találtam benne. Jó, oké, ő a Roxfortban volt, így hülyeség azt állítani, hogy eddig nem viselkdett így. Az az újságcikk csak egy dolog. Miközben a kávé készül, csak ezen pörög az agyam, de nem jutok vele semmire. szépen visszaegyensúlyozok a kávékkal, de a tény, hogy egy helyes srác az én melltartómat tarja a kezében, enyhén kizökkent. Nyilvánvalóan az az enyém, anya nem hord ilyeneket, és nyilván Henriette és a fiúk sem. Egészen zavarbaejtő pillanat, és az, hogy ettől ő is zavarba jön, ettől lesz még kínosabb.
- Hát igen, valahogy ez nem... ööö Henriette színe... khm
Nem, tényleg nem, de nekem viszont jól áll. A pálcám meguhintom, és a többi fehérnemű is a helyére szálldos, egyet kivéve, amelyik Jay fején landol. Behunyom a szemem, és veszek egy nagy levegőt. Ilyen nincs, ilyen a világon nincs, és mégis. Majd mosolyogva kinyitom a szemem, és próbálok túllendülni rajta.
- Na, ez sem Henriett színe, de nekem kifejezetten jól áll. Hm..neked se rossz..
Nevetek, hangomon talán nem is érezhető a zavar, mert kezdem viccesnek találni, ahogy Jay fején ott a vörös bugyim.  
- Megmagyaráznád lányom, hogy mégis mi folyik itt?
Ha éppen a kávémba kortyoltam volna, most köpnék ki helyben prüszkölve. Lekapom a kis vörös fehérneműm Jay fejéről, és egyenesen a kosárba hajítom.
- Szia apa! Hogy itt mi folyik? Hát. Flor áthívta Jayt hozzánk, de Flor eltűnt, addig meg én...szórakoztatom. Itt tartok egy szünetet, Jayre nézek, aki még mindig rákvörös, és erre kicsit elnevetem magam.
-Ja, vagy a bugyira célzol? Épp a rendrakás közepén voltam. Szóval...apa, ő Jayce, For legjobb barátja. Jay, az édesapánk.
Apára nézek, aztán Jayre. Aztán apára, aztán Jayre. Apa arca egy ideig teljesen komoly, aztán egyik pillanatról a ásikra elneveti magát.
- Áh, a híres Jayce. Florian már mesélt rólad. Azt hittem, valami ficsúr vagy, aki Florának udvarol. Ráférne egy fiú, túl sokat dolgozik. Bosszúsan nézek apára, már megint ezzel jön, pedig jól tudja, hogy ahhoz, hogy lovagoljak, pénz kell, és igenis örülök, hogy tudok dolgozni, és a fagyiárulásba nem is fogok belehalni. Ezt már ezerszer megbeszéltük, de mindig ezzel jön.
- Jaj, apa, tudod, hogy a lovak miatt van. Jaj, nem a kicsik hívnak? A hangjukat hallom...

[hová lett Florian?20030630]

hová lett Florian?
20030630



Flora
m o o d

Florianról beszélni a nővérével kicsit olyan volt, mintha kibeszéltam volna. Pedig igazából tényleg olyan volt, mint egy kutya, és nem is a rossz értelemben. A tekintete is olyan mintha mindjárt meg akarná rúgni valakit. Talán ezért is nyomult rá annyira annak idején Welch és igazából nagyon reméltem, hogy a szeme és az egész megjelenése miatt nem fog méég egy ilyen szemét valaki áldozatául esni, aki csak kihasználta Florian őrült makacs és nagyon ragaszkodó hűségét. Alapvetően.. bármennyire is lett volna neki biztonságosabb az élete nélkülem, egy részem nagyon örült, hogy így kitartott mellettem. Sokat jelentett, és egy kicsit nem érezhettem magam úgy, mint akit eldobtak, vagy csak úgy hátra lehet hagyni. Nem tudtam vona még most sem elviselni azt, hogy bajuk esik miattam.
- Úgy érted, hűséges? Nyugi, biztos mindjárt visszajön - kérdezett vissza Flora én pedig csak bólogattam egy sóhajjal, miközben végre kaptam levegőt is az orromon. Azért az arcom szemmik részét érte egy ilyen brutális orvtámadás, amin még túl kellett tennem magam. Legalább nem voltam olyan méretes bunkó, mint annak idején Sierrával. Az azért elég jó fejlődésnek bizonyult a részemről.
Anappaliban ücsürügva furcsán éreztem maga, ez a hely pezsgett az élettől, és ezt mi sem bizonyította jobban, min az, hogy összevissza voltak hagyva a szennyesek. Ilyen nálam nem fordulhatott elő, volt két házimanónk, akik a rendért voltak felelősek. Bár egy időben elég furcsa módon váltogatták egymást és kétlem, hogyazért, mert anyámék zoknikat adogattak volna nekik. A ház otthon több titkot is rejtegetett, amiről én nem is akartam tudni.
Persze a gondolataimból teljesen kizökkentett, hogy a kezemben éppen Florian nővérének a melltartóját fogdostam. Ebbőla szempontból igazán örültem annak, hogy nem volt otthon, és reméltem nem is pont ebben a pillanatban fog betoppani. Azt hiszem enyhén szóllva is meg akart volna verni. Mellesleg, a dolog azért is volt olyan zavarba ejtő, mert elképzeltem valahogy Florát benne és hát... jó, kamasz vagyok, nem? Gondolom ez a normális. Ettől persze csak még kínosabb lett az egész, és éreztem, hogy természetellenesen elvörösödök. Aztán ahogy elkerül tőlem a fehzérnemű, egy másik landolt éppen az arcomba, mintha még  sors is tetézni akarta volna ezt az egészet. Nem is tudtam eldönteni hirtelen, hogy ő érezte magát jobban kínosan, vagy pedig én.
- Na, ez sem Henriett színe, de nekem kifejezetten jól áll. Hm..neked se rossz.. - magyarázta Flora, én meg csak zavartan a hajamba túrtam és felsóhajtottam. Nem is tudtam rá mint mondani, ha akartam volna sem, mert betoppant a házba a ház feje, amitől még nyomorultabbul éreztem magamat.
- Szia apa! Hogy itt mi folyik? Hát. Flor áthívta Jayt hozzánk, de Flor eltűnt, addig meg én...szórakoztatom - Szórakoztat, végül is, önakaratán kívül tartott nekem tanga meg mi egyéb bemutatót, mintha csak jártunk volna. És már megint hülyeségekre gondoltam, mégis miért jártam volna pont Florian nővérével? Igaz, hogy nagy szép lány, meg minden, de mégis csak ez egy olyan tabu dolog a barátok között, nem?
-Ja, vagy a bugyira célzol? Épp a rendrakás közepén voltam. Szóval...apa, ő Jayce, For legjobb barátja. Jay, az édesapánk. - Erre torkomat köszörülve léptem oda hozzá, miközben abban reménykedtem nem átkozza le a fejem, de ahogy a kezemet nyújtottam felé, elvigyorodott. Belegondolva sosem láttam a szüleimet egyszer sem mosolyogni. Abban se voltam biztos, hogy én képes voltam erre. Eléggé egysíkú lehetett az arcmimikám, ilyen családdal.
- Áh, a híres Jayce. Florian már mesélt rólad. Azt hittem, valami ficsúr vagy, aki Florának udvarol. Ráférne egy fiú, túl sokat dolgozik - erre csak megköszörültem a torkomat, de meglepett a tény, hogy errefelé úgy tűnik híresség számba mentem. Pedig Flornak se lehetett sok mesélni valója rólam, annyira nem volt izgalmas az életünk, főleg, hogy idén alig dumáltunk, mert nekem kerülnöm kellett őt.
- Jaj, apa, tudod, hogy a lovak miatt van. Jaj, nem a kicsik hívnak? A hangjukat hallom... - magyarázta zavartan Flora, mire az apja szeretetteljesen pakolta a lánya vállát, olyan apai gyengédséggel.
- Jól van kislányom, ne menekülj az öreged elől. Ha jól látom Jayce bőröndje még az előszobában van, úgyhogy inkább mutasd meg a szobáját, hiszen pár napot itt fog lenni nálunk. Dominic szobáját kapja meg - magyarázta, aztán engem is hátba veregetett, én meg tanácstalanul néztem a bőröndre és Florára.
- Öhm, remélem tényleg nem gond, hogy itt vagyok. Senkit nem akarok kitúrni, vagy ilyesmi, akár egy kanapén is elalszom - magyaráztam, majd ha Flora mégis csak megindult a szoba felé, felkaptam a bőröndömet is, hogy követhessem. A házban midenhol elhagyatott játékok, vagy ruhadarabok voltak, és út közben ráléptem valami nyerítő unikornisra is, amitől a szívbajt kaptam.
- A lovak miatt? Csak nem lovagolsz? - kérdeztem út közben, hogy ne csak tök kussban legyünk.

TO; J A Y C E
20003. június 30.

Furcsa, hogy Jay arca mennyire...hát..olyan, mintha valami szépítő bűbájjal készült volna. Hogy lehet egy srácnak ennyire különlegesen szép arca? Biztos a suliban is megúszott egy csomó büntetést. A különösen szép emberekkel általában mindenki sokkal kedvesebb. Zavarbaejtően helyes, még így is, amikor az arcára furcsa, zavart fintor jelenik meg, mint aki valami béna forgatásba csöppent, és az ügynöke nem mondta, hogy ez egy ilyen kibeszélő show, és már most iszonyú kellemetlenül érzi magát. Ez a srác, Jay..még így is borzasztóan helyes. Olyasvalaki, akinek a béna trapézgatya is jól áll mintha a madarak rá szabták volna. Őrületesen hangzik tudom, de így van. Az ilyen sráscoknál sosem tudtam helyesen kommunikélni, vagy bájcsevegni, csak csendben ültem és próbáltam nem feltűnően nézni. Ami sikerült, mert általában csendben meghúzódom valamelyik sarokban. Aztán valahogy kicsúszik belőlem, hogy neki is jól áll a fehérneműm, ami totális hiba volt, de tényleg kibukott. Valami mást szerettem volna válaszolni, de ez jött ki. Aztán apa sem segít a helyzeten, tovább lök engem a kínos kút mélyére. És egyébként sem dolgozom túl sokat, pont eleget ahhoz, hogy menedzselni tudjam a kezdő lovagló karrierem. Jó, nem egy verseny karrier, de karrier. Érzem is, ahogy apa mondatára teljesen lángolni kezd a képem, így hátat fordítva Jaynek, apát tuszakolom vissza redkívül kedvesen a konyha felé, mert biztos vagyok benne, hogy a kertben már hiányolják.
- Jól van kislányom, ne menekülj az öreged elől. Ha jól látom Jayce bőröndje még az előszobában van, úgyhogy inkább mutasd meg a szobáját, hiszen pár napot itt fog lenni nálunk. Dominic szobáját kapja meg
Kötelességtudóan bólintok, és sikeresen mosolyogva kitessékelem apát, aki csak vigyorog rám, és megsimogatja a fejem. Mire visszafordulok, az arcom újra visszanyeri fehér színét, és kedvesen mosolyogva a pálcám a böröndre irányítom, ami belebeg a nappaliba.
- Öhm, remélem tényleg nem gond, hogy itt vagyok. Senkit nem akarok kitúrni, vagy ilyesmi, akár egy kanapén is elalszom A kanapééén? Butaság. Szép is lenne, ha szegénynek egy kanapén kellene aludnia. A kanapénk nem a kegújabb darab, megfájdulna a nyaka, a háta ls...az nem lenne jó. Ha kellene, inkább aludnék én a kanapén helyette.
- Ugyan, dehogyis! te sosem zavarsz, örülünk, hogy itt vagy. És addig maradsz, ameddig jólesik. Egy egész üres szoba van, Dominic nincs itthon, és most nem is jön haza. Jaj, igen, ne is jöjjön ha nem muszáj, mert ha jön, mostanában Tamara is vele tart, és most nem akarok  drámázni. az a lány azt hiszi én vagyok az ősi ellensége, akit fúrni kell. Úgy viselkedik, mintha nem a húga lennék Dominicnek, hanem a volt barátnője. Nem tudom, miért szeretne vele versenyezni, én megengedem, hogy övé legyen a díj. Csak ne járjon ide, amíg itt lakom. Ez valószínű örökre az én kis tüském marad, amit megtartok magamnak, amíg fel nm töri a lábam, vagy  amíg az ujjam bírja. El is indulok Dom szobája felé, hogy Jay követhessen és kipakolhasson. Mit nem adnék egy saját szobáért? Albérletről egyelőre nem is álmodok, a saját szoba gondolatára is jólesően megborzongok. VAgy attól, vagy ahogy véletlenül a karunk egymésnak simul. Nem szólok semmit, bennem akad aszó, inkébb igyekszem úgy viseelkedni, mint akit nem érdekel az egész.
- A lovak miatt? Csak nem lovagolsz? Igen, a lovak. Feltöltenek egy hosszú, zsúfolt napon. Ha velük vagyok, kicsit minden békésebb, és egyszerűbb. Ők az én..terápiám, azt hiszem.
- Igen, régebben mindig nagyon akartam lovagolni, de sosem volt pénzünk. Most, hogy a cukrászdában is dolgozom, végre telik rá. Arra nem, hogy elkötlözzek itthonról, vagy hogy saját lovam legyen, de hétvégente sikerül pár órára kiszabadulnom. Olyankor minden olyan sendes, és békés. Egyszer szeretnék egy lovas tútára elmenni. Neked van valami hobbid?  Egy hely, hatalmas barangolható vidékkel, erdővel, ahol addig vágtáom a lóval, még teljesen ki nem merülünk mindketten. Jay inkább valami vitorlás srácnak tűmik, esetleg valami labdajátékosnak. Közben  el is érkezünk Dom szobájához. Látszik rajta hogy nincs sokat használva, minden az élére van állítva. Nem úgy mint a másik két gyerekszoba.
- Hát..ez itt a szoba. Nem nagy szám, de van minden, be tudsz pakolni. Remélem kényelmes az ágyad.
Mármint Dom ágya, nem az övé, az otthoni, amiben alszik. Az itteni ágy nem valami új, ki van feküdve, de jobb, mint a kanapé.
- Ha gondolod, magaradra hagylak, hogy kipakolhass, de körbe is vezethetlek. A másik két gyerekszoba is itt van, de van egy szép kertünk is. Nem nagy, de hangulatos.

[hová lett Florian?20030630]

hová lett Florian?
20030630



Flora
m o o d

Irigykedtem Florra. szép családja volt, és nem csak a nővérére értettem ezt.... Mármint ez nem jelentette azt, hogy ezalatt az idő alatt belezúgtam volna, vagy ilyesmi, és hát a legjobb barátom testvére volt. Nem akartam kockára tenni a barátságunkat ezzel. Szóval szép családja volt. A házuk is ezzel a sok lim-lommal össze-vissza. Olyan élettől duzzadt, amiről én még csak álmodozni se tudtam otthon, hiszen sosem volt az én családom rndes család. Érdekszövetség és az őrület tartotta össze anyámékat, és amióta én megszülettem, kétlem, hogy valaha is összebújtak volna. Az agyuk egyfolytában kattogott valami sötét terven, és Malfoyékhoz hasonló hűséggel adóztak a Sötét NAgyúr iránt. Kiskoromban láttam párszor a sápadt alakot, és már akkor rájöttem, hogy a félelemmel vegyes tisztelet milyen erővel hatott. Nem sok mindent értettem azokból az időkből, csak hogy nekem is örülnöm kellett volna amikor meghalt egy sárvérű családja vagy valami ehhez hasonló.
Irigykedve néztem hát ahogy Flora apja a lányával bánt az enyém még soha el sem mosolyodott. Talán ezért sem tudtam rendesen és őszintén mosolyogni. És ahogy a végén hozzáért és megsimogatta a fejét, az olyan kedves jóindulatú gesztus volt, hogy már-már zavarba jöttem. Kibaszott nagy mázlista vagy, Florian. Talán nem is tudod, mennyire. Ahogy belebegett a bőröndöm a nappaliba én csak zavaromban hadováltam valamit, hogy nem akarom kitúrni a legidősebbet a helyéről.
- Ugyan, dehogyis! te sosem zavarsz, örülünk, hogy itt vagy. És addig maradsz, ameddig jólesik. Egy egész üres szoba van, Dominic nincs itthon, és most nem is jön haza - magyarázza Flora, aztáőn csak követem a lakásban, ami kellemesen világos és még a folyosókon is vannak elszórt ruhadarabok, és még csak nem is zavart. Valahogy nem is kupisnak nézett így ki, és ha nem lett volna semmi sem az útban vagy a fal tövében hagyva még talán hiányérzetem is lett volna. A csendet megtörtem egy kérdéssel, addig sem voltunk zavartan kussban. És halhattam a szép hangját is. Azt csak szabad, nem?
- Igen, régebben mindig nagyon akartam lovagolni, de sosem volt pénzünk. Most, hogy a cukrászdában is dolgozom, végre telik rá. Arra nem, hogy elkötlözzek itthonról, vagy hogy saját lovam legyen, de hétvégente sikerül pár órára kiszabadulnom. Olyankor minden olyan sendes, és békés. Egyszer szeretnék egy lovas tútára elmenni. Neked van valami hobbid?
Sosem volt közeli kapcsolatom a lovakkal, furcsán magasak és erősek voltak. Nem örültem volna ha egyszer megrúg, vagy m,egharap. És hogy rá is ülljek, azért furcsán ijesztő volt. Bár nem lehetettebb rosszabb seprűn, csak egy élőlénnyel mégis csak másképpen kellett bánni, hiszen a seprűnek azért mégsem voltak érzései. Olyan érzései, hogy meg akarjon harapni semmi képpen.
- Lovak. Bátor vagy, hogy fel mersz rájuk ülni. Én félnék, hogy ledobnak - sóhajtottam. A lovas túra csak még merészebbnek hangzott, de Flor is merész volt bizonyos tekintetben, úgy tűnt ez családi vonás volt. A kérdésre elhallgattam egy rövid időre. Hobbim volt. A fényképezés. De Rose azt is elvette tőlem, mint ahogy elvette az utolsó napsugarat is tőlem, ami melegen tartott.
- Hát nem sok hobbim van. Amikor Rose-zal szétmentünk abbahagytam a fényképezést - vontam meg a vállam. Ez valahogy olyan volt, mint Flornál a kviddics. - Azóta, nem is tudom. Nem nagyon van hobbim - vallottam be, mi amúgy elég szánalmas volt. Talán ezért is éreztem magam egy félig üres embernek. Nem vcolt semmi ami megtöltsön élettel.
- Hát..ez itt a szoba. Nem nagy szám, de van minden, be tudsz pakolni. Remélem kényelmes az ágyad. Ha gondolod, magaradra hagylak, hogy kipakolhass, de körbe is vezethetlek. A másik két gyerekszoba is itt van, de van egy szép kertünk is. Nem nagy, de hangulatos - kísért be a legidősebb tetsvér szobályába, de nekem hiába volt kissé még az ágy is lelakott, tökéletesnek tűnt. Az otthoni rideg bútorok kiszívták az életet az emberből. Főleg az a sok tükör. Csoda hogy nem voltam tőlük paranoiás.
- Kipakolok, azt hiszem, aztán körbe is vezethetsz. Addig is telik az idő, míg Floriant várjuk - mosolyogtam rá halványan, majd behúztam a bőröndömet az ágy mellé. Egy ideig csendben nézelődtem aztán hirtelen Flora felé fordultam és ennyit mondtam.
- Köszönöm.
Nem is tudtam hirtelen mire mondtam. Talán mert kedves volt velem. Mert itt lehettem náluk. Nem tudnám megfogalmazni. Csak ki akartam mondani.

KÖSZÖNÖM SZÉPEN A JÁTÉKOT!
A HELYSZÍN SZABAD!