Táskás kirándulás

Rimini



A kis olasz városban található Evelyn anyukájának az otthona. Egy kis borászatot vezetnek
a várostól nem messze lévő birtokukon. A környék csendes, a tenger sincs messze, a városban
pedig rengeteg a látnivaló. Varázslók és boszorkányok előszeretettel látogatják a környéket,
ugyanakkor nem mindenki kap belépési engedélyt a birtokra.

Fynn


~ set ~

2003. június 11.

Azt hiszem, megérdemlem ezt a kiruccanást a záróvizsgáim után. Mondjuk még gondolkodok rajta, hogy talán el kéne végeznem még egy szakot, mellette persze végezném a munkám. De ezen igazából már kár is gondolkodnom, hacsak valami csoda nem történik, akkor szeptembertől nem leszek továbbra is főiskolás. Szóval jól esik kicsit eljönni a családtól távol, meg csak úgy a napi zűröktől távol. Egy teljes hónap a nagyiéknál. Persze, itt is gyűjtök egy kevés információt és írok néhány cikket, amit hazaküldök, de ez az időszak most nem erről szól.
Tegnap egész nap a tengernél voltam, és bár még nincs az az igazán erőteljes nyár, már így is sikerült egy kicsit lebarnulnom. A mai napra egy bevásárló körutat terveztem korábban. Szükségem van néhány dologra a fényképek előhívásához, pergamenre és pennára is, vagy talán szétnézek a varázstalanok holmijai között, a papír és a ceruza is lehet jó, és nem ártana bevásárolnom néhány gyümölcsöt. Otthon szinte fellelhetetlenek az itteni nagyon finom citrus félék.
Gyorsan magamra kapok valamit, mert utána még lehet, hogy leugrok a strandra is, és ott nem igazán akarok sokat vetkőzni és öltözni. Ezért az első elképzelésemmel ellentétben nem sportcipőt, hanem inkább egy szandált veszek fel. Csak egy gyors csobbanást akarok, a sportcipő ott macerás. Meg aztán talán ezúttal lesz majd olyan férfi a közelben, akiért megéri majd kicsit odatenni magam. De addig is, irány a piac, ami Rimini belvárosában van, és elég közel a varázslók negyedéhez is. Bár, az is igaz, hogy ez a negyed azért messze elmarad az Abszol úttól, de azért mindent meg lehet itt is venni, amire szüksége lehet az ember boszorkányának.
A pergamen és a penna megvétele gyorsan megy, ahogy a bájitalok és bájital alapanyagok is, hamar a táskámba kerülnek. Irány tovább.
A varázstalanok között már többen vannak, akik szemrevételeznek, amit nem is bánok annyira, de azért örülnék neki, ha mindenki inkább diszkréten tenné és nem olyan feltűnően, mint néhány árus. Odaállok egy árushoz, ahol nagyon hívogató barackokat lehet venni. Válogatok egy keveset, majd fizetek és megyek is tovább. Egy következő árusnál dinnyét látok, de ezek nem igazán tűnnek olyan igazinak és olyan finomnak, ezért azt inkább otthagyom, ellenben veszek egy kevés mézet. Nem mesze innen viszont meglátok valami érdekeset.
Úgy tűnik a mai napon nem csak zöldséget és gyümölcsöt lehet venni. Felbukkan néhány régiség árus is, ezért odamegyek hozzájuk, hogy nézelődjek. Mivel ezek egy része ellenőrizetlen ásatásokról is előkerülhet, jobbnak látom megnézni, talán lesz valami érdekes. Talán egy hajtű vagy egy régi bross, esetleg fülbevaló. Az első néhány árusnál nem is látok semmi érdekeset, de aztán belefutok egy karláncba, amire folyékony olasz nyelven el is kezdek alkudni. Közben persze reménykedem benne, hogy ezúttal nem lesz átkozott a tárgy, viszont szerintem többet ér már így is, mint amennyit kérnek érte. Viszont nem hagyhatom ki a lehetőséget egy kis alkudozásra.

[❅❅hosszú tél után a nyár❅❅]

❅❅hosszú tél után a nyár❅❅



Lina

2003. 06.11.

Hosszú volt ez az év, sok minden történt, és el is fáradtam. Alizon kiköltözött tőlem, így egyedül maradtam a kétszintes házamban. Reggelente és esténként is, mintha kongna az ürességtől. Elliotékat nem akarom zavarni, megszületett a közös gyerekük, nem hiszem, hogy most velem akarnának lézengeni. Valahogy az sem elégítette ki a vágyam, hogy a helyi kocsmákat járjam végig. Melegebb helyre akartam meni, nekivágni Európának, hogy kiszellőztessem  fejem, jókat egyek, és csak úgy legyek egy kicsit. Most semmi üzlet, semmi beszerző út, csak én, meg a táskám. Tegnap bedobáltam minden olyasmit, amire azt gondoltam, kellhet. Pár ruha, törölközők, tisztálkodó szerek, 1 krimis könyv, és ennyi. Nem tudom pontasan, hány napot leszek itt, egyelőre egy hetet vettem ki az egyik közeli kis panzióban. Nem túl csicsa, van kis teraszom, a szoba kellemesen hűvös, bár este kicsit nagy a hangzavar, de nyaralni jöttem, nem kelek korán. A nő, aki kiadta egy idősebb, 65 körüli kövér nő, aki olyan furcsa akcentussal beszél, hogy komoly erőfeszítésembe tellet, míg megértettem, mit magyaráz. A szállás nem is drága, árához képest szép, így kivettem. A  mai napra nem terveztem sokat, délelőtt körbe nézek a piacon, a vásárban, hol mit lehet kapni. Talán valamit viszek a húgomnak is, meg magamnak is. Mi van olyasmi, amit Olaszországban érdemes venni? Talán valami itteni bort...Felcsapom a napszemüvegem, a kalapom, és nekivágok a vásárló, sétáló tömegnek. Kényelmesen sétálok a hömpölygő emberekkel, egyik másik standhoz közelebb megyek, majd hol fintorogva hátrálok vissza, hol megnézem az árut. Az egyiknél szép vadászkések vannak bőrtokban, a másiknál régi olasz könyvek. De nem is ezeken akad meg a szemem. egy pillanatra láttam csak oldalról az arcát, de hátulról is könnyedén felismerem. A kezében tartogat valami köves kar vagy bokaláncot. Némán a háta mögött közelebb suhanok hozzá, és halkan a fülébe duruzsolok.
- Nocsak kisasszony, már megint keresi a bajt? És ha leesik a csuklója, ha felcsatolja magára?
Elégedetten vigyorgok, nem hinném, hogy ezúttal megint valami veszélyes lomot tartana a kezében, de nem hagyhattam ki az elém tárulkozó lehetőséget. Nem gondoltam volna, hogy itt találkozom vele össze. Őszintén eléggé örülök neki, pedig nem szeretem a váratlan meglepetéseket. Lehet, hogy ez a hetem még annál is jobb lesz, mint amit elterveztem.
- Egyébként baromi jól áll neked az olasz nyelv... Kacsintok rá, majd leveszem a napszemüvegem, hogy jobban lássam. Nem, nem hízott meg, nem lett csúnyább, sőt, ebben a szerelésben hamar konstatátom, hogy Lina Pye még mindig fájdalmasan dögös. Erről sose beszéltem még Elliotnak sem, nem éreztem volna etikusnak, és...és sok más dolog miatt sem. Elég jó barátok lettünk, főleg miután majdnem megöngyilkolta magát az órájával. Szerencsére az már a múlt. Azóta valahogy minden zsebórára gyanakvóan nézek. De Lina túl élte, Alizon és a pasija segített, és minden happy lett. Már ami az órás sztorit illeti.
- Csak nem a közelben laknak a szüleid?
Azt nem tudom, pontosan hol laknak, csak annyit tudok róla, hogy Olaszországban. Fura, hogy eszembe se jutott, mikor ide készültem. Valahogy csak arra tudtam koncentrálni, hogy minél messzebb kerüljek Angliától, minél napsütöttébb helyre.

Fynn


~ set ~

2003. június 11.

Akárhogy nézem is, ez a nyár már jól indul. A vizsgáimat sikeresen letettem, készülhetek a nagybetűs életre, és arra, hogyan szegjem meg a szüleimnek tett ígéretem, vagy hogyan tartsam be. Az tény, hogy a felvételiről lemaradtam már, de ők bármit megtennének azért, hogy tovább vigyem a családi hagyományt és tudós legyek. Szóval, ha kell, akkor megoldják majd a bejutásom a Mandragórára. De addig is, amíg közlöm velük a döntésem, hogy én azt nem akarom, és nem fogom megtenni, addig kiélvezem a nagyiék és Olaszország adta lehetőségeimet.
A piacon járkálok éppen, hogy kicsit kiéljem a vásárlási lázam, amikor meglátok egy csodálatos ékszert. Pont nekem való, pont olyan, amit egyszer már kinéztem magamnak gyerekként és azóta is nagyon szerettem volna, csak nem volt rá alkalom, hogy megkapjam. Vagy csak anyáék tartották feleslegesnek az efféle csecsebecséket, nem tudom. Az biztos, hogy sikerült beküldenem egy cikket egy helyi lapba, aminek az árából meg is tudom venni ezt a kis szépséget.
Azért mielőtt még igent mondanék rá, felpróbálom, hogy tényleg megfelelő-e, de nem hiszem, hogy probléma lesz. Végül leveszem és az árus felé nyújtom, amikor majd szívrohamot kapok egy mögöttem megszólaló hangtól.
- Nocsak kisasszony, már megint keresi a bajt? És ha leesik a csuklója, ha felcsatolja magára?
Elmosolyodom, mert már régóta nem hallottam ezt a hangot, pontosan tudom, hogy kihez tartozik. Megkérem az eladót, hogy csomagolja be, aztán az illető felé fordulok.
- Nem félted az életed, Fynn Kyteler? – mosolyodom el. - Még egyszer így megijesztesz és talán fizikailag is kénytelen leszek megvédeni magam.
Meglapogatom a vállát, de közben vissza kell fordulnom az árus felé, hogy fizessek. Megint olaszra váltok, bár az itteni árusok többsége szinte tökéletesen beszél angolul a sok turista miatt, azért jobban szeretem használni az ő anyanyelvűket, ha nekem mind az angol, mind az olasz ezen a szinten megy. A nagyiék nem szeretnek a saját otthonukban angolul beszélni, ezért apa is megtanult anya kedvéért.
- Egyébként baromi jól áll neked az olasz nyelv…
- Nem csak az olasz nyelv áll nekem olyan baromi jól ám – mosolygok rá továbbra is, de ezúttal már a gyönyörű szemeit is látom.
Megindulok az árustól, még simán nézegethetünk. Valamennyi pénzem még maradt, akár ki is egészíthetném valamivel az ékszert. Megállok egy kisebb bódé előtt, ahol finom limonádét lehet venni, és jelenleg nem is állnak olyan sokan előtte, így kicsit nyugodtabban tudunk beszélgetni.
- Csak nem a közelben laknak a szüleid?
- Nem a szüleim. Teljes egészében brit állampolgár vagyok. Anya oldaláról a nagyiék laknak itt. A helyekben, kicsit távolabb a várostól van egy szőlőjük és borászatuk.
Körbenézek, de ebből a pozícióból nem lehet odalátni, ahol van a birtok. De talán nem is akkora baj, hogy nem látható mindenhonnan a városból.
- Te mit keresel itt? Esetleg szeretnéd, hogy körbevezesselek?
A bódé felé fordulok és kérek két pohár limonádét. Az egyiket Fynnek adom, hogy kicsit le tudja hűteni magát.

[❅❅hosszú tél után a nyár❅❅]

❅❅hosszú tél után a nyár❅❅



Lina

2003. 06.11.

A nyüzsgő kis piaci hangulat egészen más itt, mint az esős, borús Angliában. Mikor visszaköltöztem Roxmortsba, szerettem is valahogy azt a mindig borús, időt, mert illet a hangulatomhoz, a magányomhoz. A bánatos, csalódott fejjel persze sokat tudtam csajozni, mindenki meg akart vígasztalni. Pedig akkoriban pont hogy jól alakult minden. Lett újra állandólakcímem, otthonom, még ha egyedül is. Sőt. Valljuk be, szeretek egyedül élni. Na jó, Alizon hiányozni fog, de csak 2 utcányira cuccolt el. Azt említette már, hogy van benne olasz vér, de hogy fél, vagy negyed, arra már nem eemlékszem. Mindenesetre jó újra látni egy baráti arcot. Kutya egy évem volt, túl vagyok egy fura kapcsolaton, és jöttem tengeni- lengeni a nagyvilágban.
- Nem félted az életed, Fynn Kyteler? Még egyszer így megijesztesz és talán fizikailag is kénytelen leszek megvédeni magam
Szívesen megnézném, ahogy Evelyn nekem támad, és mégis a karjaimban találja magát. Mostanában elég sokat edzek, azt hisze, nem okozna gondot egy Lina alkatú lány, mégha rúg, harap és kapálózik. Annál csak viccesebb a játék. Felvonom a bal szemöldököm, meghökkenést színlelve.
-Nocsak, megtámadnál....engem? Ha a lelkiismereteddel van problémád, ne engem okolj.
Kacsintok rá, de úgyis tudja, hogy vicc volt. Közelebb jön, meglapogatja a vállam, hogy pontosan miért, azt nem tudom. Hát igen, izmosodtam, nem tagadom...mégsem gyakran lapogatnak meg, főleg nem fényes nappal, de ha Lina lapogatni akar, hagyom. A kis ékszert elpakolja, elköszön az árustól, ismét olaszul. Sosem tanultam, nem is érdekelt, de az ő szájából valahogy baromi egzotikusnak tűnt.
- Nem csak az olasz nyelv áll nekem olyan baromi jól ám Nem Lina, valóban nem csak az olasz nyelv áll neked jól. Sok mindent rávághatnék, mégsem teszem, helyette inkább kiváncsoskodom.
-Igen, például?
Kíváncsi lennék, mit mondd. Nekem eszembe jut sok minden, köztük én, de a bunkó énem inkább visszafogom. Hiába  viselt meg az elmúlt jó pár hónap, nem leszek paraszt. Követem kifelé a tömegből, igazából fogalmam sincs, merre mi van, ma már tévedtem egyszer el az egyik kis utcában. Kérdezgetem, kije lakik itt, talán az anyukája. Próbálom a szememmel a környezetet is felmérni, mikor merre, melyik árus mellett haladunk el. Jó lenne találni egy jó kávézót, ami nem a turista részen van, ahol igazi erős kávét adnak, de a fél szemem mindig Linán tartom, mielőtt elnyeli a tömeg.
- Nem a szüleim. Teljes egészében brit állampolgár vagyok. Anya oldaláról a nagyiék laknak itt. A helyekben, kicsit távolabb a várostól van egy szőlőjük és borászatuk.
Borászat? Igazi jó, olasz bor. Biztos jó minőségű lehet. Elképzelem, ahogy minden nyáron éli a kis olasz művészfilme illő életét, sétál a parton, magaráz a pékségben. Mert OLaszország is jól áll neki. Kirí a szőke fejével. Közben valami limonádés standhoz érkezünk, a sor nem vészes, így beállunk.
- Te mit keresel itt? Esetleg szeretnéd, hogy körbevezesselek?
Mit is keres itt...na igen. Röviden, nyaralok, mert megérdemlem. Hosszan...Léah nincs, csak volt. Meg sok évődés, féltékenység. Szerettem. Vagy nem is szerettem, csak nagyon akatam. Nem tudom. Valamiért. A drogos miért akarja a heroint? Szóval regenerálódni jöttem. Meg hogy ne igyak annyit. És a húgom is. Kiköltözött. Lakás.Én meg. Egyedül. Szép kerek jól átgondolt válasz lenne. Nehéz ezt csak úgy kihányni. A limonádés sorban mi következünk. Automatikusan a zsemembe nyúlok, és kifizetem mind a kettőt.
- Nyaralni, pihenni...nem tudom, mondtam e (Nem mondtam) - Nincs Léah. Én vagyok, meg a húgom. Vagyis nem, Alizon is kiköltözött.  A sűrű hónapok után úgy éreztem, el kell jönnöm. Nem meséltem neki Léahról, senkinek se mondtam semmit.Talán jobb, hogy vége.
Nyilván nem teszi semmisé a vacak évemet egy hét nyaralás, de bízom benne, hogy visszanyerem az erőm, az életkedvem. Jöttem jókat enni, inni, szórakozni. A mókát azt szeretem.
- A tied vagyok, oda megyek, ahova szeretnéd. Persze, ha nem vagyok a terhedre. Ha dolgod van, elcsászkálok egyedül is.

Fynn


~ set ~

2003. június 11.

Azt hiszem, el kéne járnom önvédelmet tanulni, mert ha még egyszer valaki így a hátam mögé tud kerülni, akkor az biztos el is fog rabolni. De hogy rám hozza majd a szívbajt, az is biztos. Szerencsére Fynnt lebuktatja az a kellemes illata, amit máson eddig nem éreztem, ezért beérem most egy figyelmeztetéssel a számára.
- Nocsak, megtámadnál… engem? Ha a lelkiismereteddel van problémád, ne engem okolj.
- A lelkiismeretemmel nincs gondom, de ettől még lekaratézlak legközelebb, ha a hátam mögé osonsz.
Mondjuk nem tudom, hogyan kell valakit lekaratézni, de megoldanám, ettől nem félek. Van egy nagyon jól begyakorolt mozdulatom, ami mindenre hatásos. Vagy legalábbis a dolgok többségére mindenképpen hatásos. De amint sikerül újra normális ritmust felvennie a szívemnek, inkább kellemesebb témák felé fordítom a beszélgetést. Nem akarok még a nyaraláson is a halállal foglalkozni.
- Nos… A kék szín is jól áll, meg a combcsizma, és belekezdtem a francia nyelvbe is. Hogy csak néhányat emeljek ki abból, ami jól áll.
Persze, sorolhatnám még a dolgokat, egy időben voltam egy helyi újságnál is modell még gyerekkoromban, de nem tudom mi történt azokkal a képekkel. A nagyiék soha nem mutatták meg. Igazából abban sem vagyok biztos, hogy valaha belekerültek egy újságba.
Közben elindulok az árustól, hogy még egy kicsit körbenézek, de a többi holmi már nem köt le annyira. Azt hiszem, hogy ennek talán az az oka, hogy van egy bizonyos valaki mellettem. Felnézek rá, még akkor is, ha nem nagy a magasságbeli különbség közöttünk. Igen, azt hiszem, határozottan elvonja a figyelmem.
Szerencsére rövid időn belül visszaterel a megfelelő mederbe a kérdéseivel. Amíg ezekre válaszolok, addig el is érkezünk egy kisebb bódéhoz, ahol hűsítőt lehet venni. A jó öreg limonádé még mindig a legjobb hűsítő, efelől kétség sem fér.
- Nyaralni, pihenni…nem tudom, mondtam e. Nincs Léah. Én vagyok, meg a húgom. Vagyis nem, Alizon is kiköltözött. A sűrű hónapok után úgy éreztem, el kell jönnöm.
Öhm… egy kicsit elbizonytalanodva nézek Fynnre. Hallottam a kampuszon, hogy van valami csaj, akivel együtt látták, de arról nem szólt még pletyka, hogy ők ketten külön mentek volna.
- Sajnálom, ez… Meg is értem, hogy kicsit ki akartál szakadni onnan. De tudod mit, a legjobb helyre jöttél. Hidd el, megoldom, hogy elfelejtsd az otthoni gondjaidat – elmosolyodom, majd belekortyolok a limonádéba. - Még nem is köszöntem meg a tesódnak, hogy múltkor segített rajtam. Szerinted minek örülne?
Elég nagy ez a piac, és nem is muszáj csak itt körbenézni. Akár a nagyiék pincéjéből is vihetek nekik hálából valamit. Viszont ez a csaj, akivel együtt járt, nem tudok róla semmit, de ha képes volt elengedni egy ilyen pasit, mint Fynn, akkor egy nagy hülye. Ha meg elüldözte maga mellől, akkor még hülyébb.
- Nem nagyon üres most a ház?
Mikor ott voltam, akkor eléggé nagynak tűnt, biztos nem lehet könnyű egyedül a nagy nyüzsgés után.
- A tied vagyok, oda megyek, ahova szeretnéd. Persze, ha nem vagyok a terhedre. Ha dolgod van, elcsászkálok egyedül is.
- Fynn, még meg fogod bánni a kijelentésed, hogy oda mész, ahova szeretném. Ne feledd, egy hisztis picsa áll az oldaladon.
Kicsit muszáj visszautalnom arra az estére, amikor félholtan és félig önkívületben beállítottam hozzá. Nem tudom mennyire vette komolyan az akkor mondottakat, de tudnia kell, hogy nem csak szórakozásból mondtam. A terhemre meg végképp nincs. Sőt, örülök, hogy itt van, mert nagyon is feldobja az én nyaralásom is.
- Mennyire bírod a tömeget? Egy varázsló piac azért más, mint ezek a varázstalanok – mutatok körbe, mert van is egy ötletem, hogy hova mehetnénk, ha kikapcsolódni akar. De azért jó lenne tudni, hogy a nyugisabb helyeket kedveli, vagy részesíti előnyben most, vagy igazából tök mindegy.

[❅❅hosszú tél után a nyár❅❅]

❅❅hosszú tél után a nyár❅❅



Lina

2003. 06.11.

Elég jó vagyok a feltűnésmentes osonásban és bújkálásban, Lina igazán nem hibáztathatja magát, ha nem vette észre, ahogy mögé osonok. Szeretek meglepni másokat, és ebben a tömegben nem is olyan nehéz. Elvesznia nnál inkább.
- A lelkiismeretemmel nincs gondom, de ettől még lekaratézlak legközelebb, ha a hátam mögé osonsz. Vicceskedve hátrébb lépek, a kezeom félig felemelem, jelezvén hogy én nem akartam rosszat, csak egy meglepetést.
- Bocsánat, bocsánat. De hirtelen vettelek észre, és közelebbről is meg kellett néznem, hogy valóban te vagy az, vagy csak a szemem káprázik. De...örülök, hogy nem káprázott.
Azért csak eljátszom a gondolattal, hogy Lina amazonként lekaratézik. A húgomnak sikerült már, konkrétan fejen rgott, amitől agyrázkódásom lett. Akkor tanultam meg, hogy lányokat lebecsülni csak azért mert lányok, hiba. Néha Nagyon nagy hiba. De Lina mégis inkább tűnik törékenynek. Túl filigrán alkat ahhoz, hogy lerepítse a fejem. Csendben követem kifelé, amíg ki nem evicklünk a kevésbé zsófolt helyre, és tovább haladunk. CSak figyelem, ahogy magyaráz, és az jut az eszembe, milyen jó, hogy összefutottunk.
- Nos… A kék szín is jól áll, meg a combcsizma, és belekezdtem a francia nyelvbe is. Hogy csak néhányat emeljek ki abból, ami jól áll.
Kétségtelen, hogy ezek mind jól állnak neki. Bár nem hallottam még franciául beszélni, de el tudom képzelni, akárcsak a combcsizmát. Ó, igen, azt nagyon is. Kevés dolog nem áll neki jól. Igazából semmi sem jut az eszembe, de erre nem is akarok koncentrálni. Az, hogy szóba kerül Léah, furcsán nem zaklat fel. Már annyit emésztettem magam még Cairo előtt, hogy most talán kiüresedtem ezen a téren. Nem tudom, mit tehettem volna még. Talán semmit. Én azt érzem, mindent megtettem. Életemben először. Azt még nem tudom, megbántam e, de sűrű hónapok voltak, és tényleg belefáradtam. Voltak napok, mikor reggeltől estig azon rugóztam, volt e annak alaoja, hogy féltékeny volt Linára. Sosem titkoltam, hogy szépnek tartom, de nem áradoztam róla neki soha, és nem is történt semmi komoly, amit számon kérhetett volna rajtam. Elfáradtam a bizonygatásba, és a végén el is bozonytalanodtam. De nem hibáztatom, nem is fogom soha. HIába voltak kimerítő hónapok, most nyugodtabb vagyok, ez tény. Persze lehet annak tudható be, hogy közeledem a harmadik xhez. 5 napja töltöttem be a 29-et, ami egy híján 30. Mondjuk nem volt valami nagy szülinapi buli. Alizonnal ketten ugrottunk ki Londonba inni, táncolni, és régi gyerekkori sztorikat feleleveníteni. Ő mindig is olyan volt nekem, mintha az iker húgom lenne, pedig 4 év van köztünk.
- Sajnálom, ez… Meg is értem, hogy kicsit ki akartál szakadni onnan. De tudod mit, a legjobb helyre jöttél. Hidd el, megoldom, hogy elfelejtsd az otthoni gondjaidat. Még nem is köszöntem meg a tesódnak, hogy múltkor segített rajtam. Szerinted minek örülne?
Minek? Mindennek. Mindenfélét gyűjt. A kis kulcstartókon keresztül a szép míves alkoholos üvegekig. Megráncolom a homlokom, hátha valami praktikus az eszembe jut, de nem, nem működik az iker gondolat átvitel.
- Fogalmam sincs. De nem is vár semmit cserébe. Ha küldünk neki egy közös képet, azzal megelégszik. Gyűjti a fotókat. Rólam inkább azokat, amik vállalhatatlanul kínosak. Egy rahedli tinikori képet őrizget, hogy alkalom adtán előrántsa.  
És nagyon nem így néztem ki tizenévesen. A hajam volt a legkínosabb, de ezt nem kell még tudnia. A legjobb lenne megsemmisíteni őkat, de levédette bűbájokkal és el is dugta előlem. Invitóval sem akadtam rá.
- Nem nagyon üres most a ház?
Kortyolok a hideg italból. Kissé talán savanyú, de a melegben jól esik még így is. Lina kérdése jogos. Járt már nálam, nem egy kis garzonban lakok, fontos volt a a hely, mert otthon készítem a mérge..a bájitalokat. Egy időben azt gondoltam, Alizon is velem fog lakni, és nem lesz túl nagy. Most mégis valahogy furcsa. Nem is nappal, inkébb esténként. Abban a házban egy egész család kénylemesen ellakhatna. Ahogy véggigondolom az estémiet, szomorú mosoly ül ki az arcomra.
- Persze egy kicsit. De tudod, néha esténként bontok egy lángnyelvet, és a konyhapulton ülök. Olyankor minden csendes, és..hát szóval nem olyan rossz. Lemegyek a pincébe, és dolgozom. Senki sem zavar. Békés.
Oké, fogalmam sincs, miről hadoválok. Lehúzom a limonádét, a poharat kidobom a közeli kukába.
- Fynn, még meg fogod bánni a kijelentésed, hogy oda mész, ahova szeretném. Ne feledd, egy hisztis picsa áll az oldaladon
Persze elmosolyodom, emlékszem a para estére, de arra is emlékszem, mit mondtam akkor, és ez még ma is igaz.
- Amíg te vagy az állok elébe. Valahogy most máshogy hangzott ez a számból, de végülis nem bánom. Rámosolygok Linára, mert tényleg így gondolom, és bár furcsa volt hangosan kimondani, mintha kihallatszana a mögöttes érzelem és talán kicsit zavarba is jövök tőle, de ha így van, akkor így van. Szeretem, mikor Lina velem van, és kész. Követem bárhova, ha hagyja, ha szeretné.
- Lina, kérlek légy az én bájos idegenvezetőm.
Nem csak arra emlékszem, hogy azt mondtam, bírom őt, akkor is,ha hisztis picsa. Nehezn tudtam visszafogni magam, hogy ne csókoljam meg. Talán mégis éreztem már akkor is valamit...Kizökkent a kellemes hangja, és visszarázódom a jelenbe.
- Mennyire bírod a tömeget? Egy varázsló piac azért más, mint ezek a varázstalanok –
Nincs bajom a tömeggel, de azért a nagy banzájokat most kerülném.
A karom véletlenül Lináéhoz ér, amitől kellemes meleg járja át a testem. Határozottan több ez egy kedvelésnél. Én akarom ezt a lányt. Nem, Fynn, ez túl birtokló. Szeretnéd.

Fynn


~ set ~

2003. június 11.

Nem hiszem, hogy valaha olyan közel fogok majd kerülni Fynnhez, hogy le merjem majd karatézni. Másrészről viszont, ha megijeszt még egyszer, akkor biztos vagyok benne, nem ússza meg egy ilyen dádával. Persze, hogy mi áll jól nekem és mi nem, arról sok mindent lehetne felsorolni, másrészről viszont, nem az én tisztem elképzelni ezt. Nap mint nap látom ennek a nyomát. Persze, ingerlésként tudok néhány dolgot felsorolni. Igazából nem is tudná letagadni, hogy elképzeli mennyi minden áll jól rajtam, és azért nagyon kíváncsivá tesz, hogy mire is gondol pontosan.
Kis idő múlva viszont áttérünk arra, hogy ő mit keres itt. Sajnálattal hallom, hogy milyen események vezettek idáig, másrészről viszont örülök neki. Azt hittem, hogy kicsit unalmas lesz ez a nyaralás, ami igazából azzal is együtt járt volna, hogy alaposan kipihenem magam. Másrészről viszont így meg nagyon érdekes lesz, és örülök neki, hogy kicsit körbevezethetem őt a második otthonomban. Így kicsit én is beengedem a magánéletem egy szegletébe, ahogy legutóbb ő is tette.
- Fogalmam sincs. De nem is vár semmit cserébe. Ha küldünk neki egy közös képet, azzal megelégszik. Gyűjti a fotókat. Rólam inkább azokat, amik vállalhatatlanul kínosak. Egy rahedli tinikori képet őrizget, hogy alkalom adtán előrántsa.
- Óh, akkor majd le kell támadnom a tesódat néhány itt készült fotóval, és azért is, hogy lássak egy párat azokból a vállalhatatlan darabokból.
Biztos nem fogom kihagyni. A fényképezőgépem nálam van, mint mindig, szóval bármikor készen állhatok egy-egy kép megörökítésére. Legfeljebb átcsalom majd a tesóját Fynnhez, és amíg a képeket nézegetjük, ha akar akkor akár egyet-egyet el is tehet magának. Persze, csak akkor, ha tényleg akar. Addig is, megtelik majd élettel az a ház, mert most biztos nagyon üres.
- Persze, egy kicsit. De tudod, néha esténként bontok egy lángnyelvet, és a konyhapulton ülök. Olyankor minden csendes, és..hát szóval nem olyan rossz. Lemegyek a pincébe, és dolgozom. Senki sem zavar. Békés.
- Most még ezt mondod, de hidd el, hogy ez pár héten belül megváltozik. Ha valaki mindig együtt lakott valakivel, és olyan szoros a kapcsolata az illetővel, mint neked a tesóddal, akkor egy idő után keresni fogod azt a személyt, akivel megoszthatod majd az otthonod. Egyébként mit is csinálsz te esténként a pincében? Mégis min dolgozol?
Tudom, hogy bájital készítő, de miért a pincében? Eddig sem nagyon tudtam összerakni a fél információkat, amiket kaptam tőle, de hagytam, mert nem akartam turkálni a magánéletében. Most viszont úgy érzem, hogy már vagyunk annyira jóban, hogyha akarja akkor el is mondhatja. Tudja, hogy nem fogom kikotyogni majd.
Közben megiszom a saját limonádémat is, aminek a poharát kidobom. Erősen jár az agyam azon, hogy hova mehetnénk először, mit kéne megmutatnom neki, de aztán rájövök, hogy sok időnk úgy sincs, mert néhány óra múlva tetőzik a hőség, amikor a legjobb egy árnyékos helyen tölteni az időt vagy a víz mellett.
- Amíg te vagy az állok elébe.
Tudom nem kéne megütköznöm ezen a mondaton, de a hatodik érzékem azt súgja, hogy valami megváltozott, és ezt talán inkább a hangsúlyból tudom leszűrni, mint a mondandóból. Egylőre nem foglalkozok vele, de nem hessegetem el a megérzésem. Figyelek rád, Fynn. Le foglak buktatni.
- Lina, kérlek légy az én bájos idegenvezetőm.
- Legyen ahogy akarod. Már tudom is hova megyünk először, de ahhoz tudnom kell először valamit.
Gyorsan megkérdezem mennyire bírja a tömeget, mert ilyenkor már eléggé kezd beindulni a turista szezon, és kezd sok lenni az ember, főleg a nevezetességek környékén. Főleg, mivel néhány varázslók által használt helyhez csak a varázstalanokon keresztül lehet eljutni.
- Nincs bajom a tömeggel, de azért a nagy banzájokat most kerülném.
- Ezt megértem annak fényében, hogy pihenni és kiszakadni jöttél ide. Szóval, az első célpontunk a Castello Sismondo lesz. Ez egy középkori vár, nagyon látogatott, viszont ha kicsit benézel néhány rejtett ajtó mögé, akkor találhatsz nagyon szuper dolgokat is.
Megfogom a kezét, és kivezetem erről a piacról egy közeli kisebb forgalmú utcához. Mivel tőlünk elég messze van a kastély, a hoppanálás lesz a legegyszerűbb, amivel el tudunk majd oda jutni. Beállok egy nyitott ajtó mögé, hátamat megtámasztom a falnál, majd utazunk is egy pillanat múlva. A kastély mellett egy kisebb utcába jutunk ki, ahonnan már rá is lehet látni az épületre.

[❅❅hosszú tél után a nyár❅❅]

❅❅hosszú tél után a nyár❅❅



Lina

2003. 06.11.

Már régen el kellett volna hagynom Angliát huzamosabb időre, de nem tettem. Túl sok minden kötött hirtelen oda, aminek örültem is. Életemben először volt okom egy helyen maradni. Végülis vettem egy szép házat,mindennek megvan a helye, elég tágas vendégek fogadására, de ezzel együtt otthonos is a maga módján. Én legalábbis otthonosnak érzem. Eső, hideg, pára. Olyan klassz volt kifele bámulni. Ezzel ellentben itt vagyok a napsütésben, szinte égeti a vállam a nap. A tinikori képekről pedig annyit, hogy igyekszem az összeset megsemmisíteni, ha egyszer végre rájuk találok. Nem tudom, hogyan gondoltam, hogy a szőke bármelyik árnyalata is jól áll.
- Óh, akkor majd le kell támadnom a tesódat néhány itt készült fotóval, és azért is, hogy lássak egy párat azokból a vállalhatatlan darabokból.
Lina felé ejtek egy szúrós pillantást, de nem is igazit, teljesen nem tudok úgy ránézni. Már rég megbántam, hogy valaha is béna babaarcú szutyok voltam.
- Kizárt, hogy azt megengedjem. Tényleg, nem is érdemes őket megnézni. Baromi régiek.
Ennyi elég is volt belőlem és a kínos képeimről. Egy zavart félmosoly húzódik a szám szélére, de a mennyire üres a ház és vagyok e magányos dolog nem derít teljes mosolyra. Persze nem túl vészes a dolog, de baromság lenne bevallani, hogy néha szar egyedül lenni, ennyi minden után. Bizonyos illatok, hangok visszahoznak emlékeket, és akkor szoktam kitölteni a piát. Most, hogy Elliot újra apa, őt sem zaklatom a faszságaimmal. Se őt, se Aident, mert hadd élvezzék az apasággal járó dolgokat.
- Most még ezt mondod, de hidd el, hogy ez pár héten belül megváltozik. Ha valaki mindig együtt lakott valakivel, és olyan szoros a kapcsolata az illetővel, mint neked a tesóddal, akkor egy idő után keresni fogod azt a személyt, akivel megoszthatod majd az otthonod. Egyébként mit is csinálsz te esténként a pincében? Mégis min dolgozol?
Sóhajtok egy kisebbet, valahogy nincs kedvem erről beszélni. Túl szép az idő ahhoz, hogy átgondoljam az életem szarabbik részeit. És amúgy sem vagyok a legérzelgősebb hangulatomban. Az arcom különleges grimaszt vesz fel, valami meglepődöttséget, és még valami mást is arra a kérdésre reagálva, hogy mit dolgozom. Most erre mégis mi a szart mondjak. Megköszörüöm a torkom. Nem fogok neki hazudni, de azért amit lehet, azt még elpalástolom. Nem tudom, mit reagálna rá.
- A Bájitaljaim főzöm. Lent van a kis laborom. Családi receptek, meg egy két újítások. Lent szoktam babrálni, ha sok az időm, mert kényeémesebb, nincs senki szeme előtt. Tudod, nem a leglegálisabb dolgokat....csinálom. Újból köhintek, nem is tudom, hogyan mondjam. De lehet az a legjobb, ha az elejétől kezdem.
- Nekem...ez a családi örökségem. Az apám, a nagyapám, a dédapám, és minden férfi a családban méregkeverő volt. Apám a halálfalóknak dolgozott, anyám szó szerint megőrült, és apám egyik mérgével kinyírta mindkettejüket. Ezek után a halálfalók mindenképpen magukhoz akartak csalni engem és a húgom. A család még életben maradt női tagjai segítettek a legtöbb receptet levédetni, eltűntetni. A házunkat leégették, nem sok minden maradt belőle. És a családomból sem. Alizonnal a háború végéig menekültünk, hetente, kéthetente máshol laktunk. És az a biznisz az egyetlen, ami még a családomhoz köt. Röviden...ennyi.
Vonom meg a vállam befejezésül. Mindez olyan könnyedén és lazán csúszik ki a számon, hogy hanem tudnám, ez milyen szar, el is hinném, hogy nem gáz az életem eddigi sztorija. Nem is nézek egyből Linára. Előtte valahogy kicsit szégyellem az egészet. De tényleg ennyi maradt a családom után. Mindegy is, hogy hova visz, csak ne én legyek a téma. Megkérem, hogy vezessen, elvégre ő van itthon, és valljuk be, nála jobb idegenvezetőt nehezen tudok elképzelni.
- Ezt megértem annak fényében, hogy pihenni és kiszakadni jöttél ide. Szóval, az első célpontunk a Castello Sismondo lesz. Ez egy középkori vár, nagyon látogatott, viszont ha kicsit benézel néhány rejtett ajtó mögé, akkor találhatsz nagyon szuper dolgokat is.
Na. A várakat csípem, a titkos rejtett ajtókat meg pláne. Felvonom az egyik szemöldököm, hiszen tényleg felkeltette az érdeklődésem.
- Igen? akkor mehetünk is. És..árulnak ott a közelben valami édességet? Karamellás mogyorót?
Lina már meg is ragadja a kezem, és húz kifelé a tömegből. Hamar rájövök, hogy hoppanálni fogunk, így behunyom a szemem. Mire kinyitom, tök más helyen vagyunk. Ez is egy kisebb utca, és talán épp az épület egy kis részét bámulom. Még mindig a kezét fogom, és kicsit megszorítom, csak mert jólesik, aztn gyengden elengedem, mielőtt kellemetlenné válna.
- Ha nem tévedek, az lesz az ott.

Fynn


~ set ~

2003. június 11.

Elmosolyodom. Tetszik, ahogy foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz, hogy még véletlenül se lássam a gyerekkori képeit. Mondjuk, egyértelmű, hogy nem hoznám kellemetlen helyzetbe, de ettől függetlenül le fogom támadni a tesóját néhány fényképpel, ami itt készül. Hamarosan már csattan is egy, ha sikerül összehozni a kastélyos és a borkostoló túrát is később a nagyszüleim birtokán.
Persze, sajnálom, hogy egyedül van, mert így nehezebben tudok majd összefutni a tesójával, de másrészről viszont, így talán nem lesz olyan kényelmetlen a számomra, ha átmegyek hozzá. Legutóbb azért volt egy kis bűntudatom, amikor már nem voltam életveszélyben. Ha elküldöm azokat a hülye leveleket, akkor még akár magamhoz is elhívhattam volna… a koleszba. Imádom azt a helyet, életem egyik legjobb döntése volt, hogy eljöttem otthonról a kollégiumba, de azért ott is le vagyok korlátozva, mint máshol.
De most már nem akarok erről beszélni, inkább menjünk a jövőbe. Még akkor is, ha a következő kérdésemmel egy érzékeny pontra tapintok, nem számítottam rá, hogy egy ennyire személyes témát érintek majd.
- A Bájitaljaim főzöm. Lent van a kis laborom. Családi receptek, meg egy két újítások. Lent szoktam babrálni, ha sok az időm, mert kényeémesebb, nincs senki szeme előtt. Tudod, nem a leglegálisabb dolgokat....csinálom. 
- Óh, ezt megértem. Néha engem is akkor kap el az ihlet, mikor egyedül vagyok, és olyankor egész jó képeket tudok lőni.
Aztán eljut a tudatomig, hogy mit is mondott. Leglegálisabb dolgok? Kicsit félredöntöm a fejem, és kérdőn nézek rá. Nem tudom ennek a hatására-e, de folytatja.
- Nekem...ez a családi örökségem. Az apám, a nagyapám, a dédapám, és minden férfi a családban méregkeverő volt. Apám a halálfalóknak dolgozott, anyám szó szerint megőrült, és apám egyik mérgével kinyírta mindkettejüket. Ezek után a halálfalók mindenképpen magukhoz akartak csalni engem és a húgom. A család még életben maradt női tagjai segítettek a legtöbb receptet levédetni, eltűntetni. A házunkat leégették, nem sok minden maradt belőle. És a családomból sem. Alizonnal a háború végéig menekültünk, hetente, kéthetente máshol laktunk. És az a biznisz az egyetlen, ami még a családomhoz köt. Röviden...ennyi.
- Óh, basszus, nem akartam ennyire belegázolni a múltadba.
Hát, ha eddig nem is tudtam sokat róla, most már talán kicsit sokat is. Valahogy mindig is sejtettem, hogy nem csak tisztán legális dolgokkal foglalkozik, hiszen egész jól elboldogult a Zsebpiszok közben is. Másrészről viszont, nem volt könnyű eddig az élete, nem csodálom, hogy egy kicsit a rossz útra tévedt. Ami pedig a mérgeket illeti, ő csak keveri őket, igazán az követ el bármit is velük, aki ténylegesen fel is használja.
- Akkor tudod mit, most hagyjuk magunk mögött a múltat és éljünk a jövőnek.
Remélem, elég magabiztosnak tűnök ahhoz, hogy ne ébresszek kétséget benne. Van egy olyan érzésem, hogy eddig azért nem mondott semmit a múltjáról, mert félt bevallani, de most, hogy ez megtörtént… egy pillanatra megtorpanok, amiközben a kis utcácska felé húzom és ránézek. Egyenesen vizslatom, de mikor rájövök, hogy ez már talán túl zavaró, akkor abbahagyom és inkább a hoppanálásra koncentrálok.
- Igen? akkor mehetünk is. És..árulnak ott a közelben valami édességet? Karamellás mogyorót?
- Hé, egy kastély a világon mindenhol a turisták kedvelt célpontja, szerintem a színfalak mögött bármit megkaphatsz.
Kacsintok egyet, majd hoppanálok is a cél közelébe. A háttérben már látszik is a kastély külső fala.
- Ha nem tévedek, az lesz az ott.
- Így van, nem tévedsz. Menjünk.
Megfogom a kezét, és bevezetem a kastélyba. A bejáratnál kifizetem a belépőt kettőnkre, aztán elvezetem jobb irányba. Ez kicsit kikerüli a varázstalanokat, és nem lesz olyan nagy tömeg körülöttünk.
- Szeretnél kicsit nézelődni vagy menjünk mindjárt a karamellás mogyoróért?

[❅❅hosszú tél után a nyár❅❅]

❅❅hosszú tél után a nyár❅❅



Lina

2003. 06.11.

Az elején aggódtam, hogy mondjam, de végülis nem bánom. Sőt. Kikívánkozott már belőlem a dolog, és amúgy sem szeretnék előtte folyton titkolózni. És az utóbbi időben magánembereknek elég csekély mennyiséget adtam el. Angliában egyre kevesebbet. Oroszország felé kezdtem orientálódni mert ott valahogy legálisabbnak tűnik az egész. Angliához képest elég durva világ. A Koldovstoretz suli sem olyan bűbáj, mint a Roxfort. Ott valahogy jobban eltekintenek az ilyen dolgok felett. Az ottani aurorok sem olyan makulátlanok, ha valaki meg akarja őket zsarolni, az szinte gyerekjáték. Gyorsan leadarálom a csodás családtörténetem, mintha valami kipipálandó dolog lenne, és valahol nekem az is. Miközben mesélek, nem is nagyon nézek Linára. Nem tudom, milyen arcot vághat, inkább belebámulok a semmibe.
- Óh, basszus, nem akartam ennyire belegázolni a múltadba.
Nem gázolt bele, én akartam elmondani. Így talán a későbbiekben is könnyebb lesz. Beszélni erről, azt hiszem.
- Ugyan, nem gázoltál bele semmibe. Egyszer amúgy is eljött volna a pillanat, meg...amúgy sem akarok erről össze vissza hadoválni. Felesleges lenne és fárasztó.
Nem is szoktam sokimnennel kapcsolatban kertelni, maximum egy ideig rejtegetni dolgokat. Nem gondolom róla, hogy fogná magát, és indulna ezzel az infoval az aurorparancsnokságra, így elmondtam, ennyi.
- Akkor tudod mit, most hagyjuk magunk mögött a múltat és éljünk a jövőnek.
Ez a gondolat már jobban tetszik. Ránézek, és látok az arcán valamit, de nem tudom pontosan mit. Tényleg, ez..tényleg nem oylan nagy dolog. Vagyis, persze, megbízom benne. De egyébként se kellene Linának veritásérumot a torkomon leöntenie, elég, ha a tekintetét az enyémbe fúrja. Valahogy kikiívánkozik belőlem minden olyasmi, amit amúgy rejtegetni avgy ttitkolni szoktam. Ha ebbe belegondolok, kurva ijesztő, és lehet hátra arcot kéne vágnom, és visszamenni Angliába. De csak hagyom, hogy berángasson egy kis utcába, és elhoppanáljon velem. A kékjeivel most is néz egy ideig, mintha méregetne, de baszki tetszik, ahogy méreget, sőt, ha így folytatja, a nadrágom is elég szűk lesz.  Mielőtt valóban el is képzelném, ahogy lehámozom róla a ruhát, a gyomrom ismét fordul egyet velem együtt, és a következő pillanatban a kastélyt is látom. Vagyis gondolom, azt bámulom. Nem tudom egyébként, miért vagyok a karamellás mogyoróra rákattanva, de az az egyetlen édesség, amitől hanyatt vágom magam. Biztos valami gyerekkori élmény, amire nem emlékszem.
- Hé, egy kastély a világon mindenhol a turisták kedvelt célpontja, szerintem a színfalak mögött bármit megkaphatsz. Bármit. Kacéran kacsint is, amitől határozottan kedvem támad felfedezni a kastély rejtett kis zugait. Követem, hagyom hogy vezessen, miközben jobbra balra bámészkodom. Érzem a puha kis kezét a kezemben, és már azt sem tudom, 5 perccel ezelőtt min morogtam, vagy mi volt a téma, csak érzem, ahogy a vér pezseg bennem.
- Szeretnél kicsit nézelődni vagy menjünk mindjárt a karamellás mogyoróért?
Már nem is érdekel annyira a mogyoró, majd kifele jövet veszünk egyet. Inkább befelé húzom válaszként a kastély fele.
- Majd később. Most mutasd meg nekem az eldugott helyeket.

Fynn


~ set ~

2003. június 11.

Valahogy olyan könnyen megy minden Fynn közelében. A beszélgetéssel mondjuk soha nem volt gondom, de mellette valahogy repül az idő és nem idegesít, ha magáról mesél órákat, hanem kifejezetten kíváncsi vagyok rá. És ez a kíváncsiság nem az újságírói vénámból ered. Szóval, szeretnék minél több időt tölteni vele. Persze, úgy, hogy nem bántom meg közben.
- Ugyan, nem gázoltál bele semmibe. Egyszer amúgy is eljött volna a pillanat, meg… amúgy sem akarok erről össze vissza hadoválni. Felesleges lenne és fárasztó.
Akkor is hálás vagyok neki, hogy ennyire őszinte volt, és biztos nem könnyű. Egyébként is, szinte biztosra veszem, hogy ezt nem így egy ilyen röpke ismertség alatt kell elmondani. Lényegében még mindig ismeretlennek gondolom magunkat, bár ez egyre kevésbé tartom valósnak, és főleg egy ilyen vallomás után szinte elképzelhetetlen, hogy még sokáig tart majd, amíg azt mondhatjuk, hogy csak futólag ismerjük a másikat.
De magunk mögött akarom hagyni ezt a gondolatot, ezt az időt és ezt a pillanatot, hogy egy sokkal jobban tegyek a helyére. Szóval megfogom a kezét, egy közeli sikátorhoz vezetem, majd hoppanálok a kastélyhoz. Ahonnan mi állunk még nem is látszik, hogy milyen szép, főleg mert most még tele van a varázstalanok autójával a környék. De benn majd teljesen másként fog festeni a helyzet.
A sikátor felől tovább vezetem a kastély felé. Nem akarom, hogy hiányt szenvedjen, bár nem tudom mennyi esély van arra, hogy mogyorót fogunk tudni venni. A kiskapu felé vezetem, innen majd még végigmegyünk az udvaron a másik, nagyobb területhez.
- Majd később. Most mutasd meg nekem az eldugott helyeket.
Kérdőn nézek rá. Hova akar sietni ennyire, az egész nap a miénk, és ki tudja, talán az egész hét vagy amennyi időt itt tölt.
- Hát, jól van. Te tudod.
Tovább vezetem az udvaron át a másik nagyobb területhez. Régen ez lehetett a belső udvar, talán itt tartották a lovagi tornákat is. Manapság mindenképpen így van. A fontos események itt kerülnek megrendezésre. A téren átvágva a külső várfal és az épület összeillő részéhez megyünk. Egy sarok, ami jól el van dugva, és más nem is tud bemenni a rejtek ajtón csak az, akinek pálcája van. Szóval szigorúan érett varázslóknak való hely. Előveszem a pálcát és megkocogtatom a falat három ponton, majd egy kis szünet múlva egy másik helyen is.
- Kicsit ki fogunk lógni most a sorból, de ne aggódj, azért börtönbe nem zárnak. Az itteni varázslók nem szeretik, ha varázstalanok ruháiban lépünk be, de maximum ránk szólnak, ha meg akkor átöltözünk, még talán ennyi se lesz. Csak utálom az itt használatos ruhákat.
Valahogy nem sikerült eltalálni a divatot. Olyan mintha össze akarnák hozni a középkort, a varázstalanok öltözködését, a varázslókével, tehát az egész olyan, mintha egy velencei karneválon lenne az ember. Csak sokkal szörnyűbben néz ki.
A kapu azonnal becsukódik mögöttünk, a helyiségben pedig nagy a nyüzsgés-forgás. Mindenfelé maszkos, csuklyás és eléggé giccses ruhában lévő emberek. Mivel a falon túl egy másik udvar vár ránk, ezért világos, napos. Tényleg megbámulnak minket, de egyelőre el tudunk suhanni.
- Ott van egy kocsma, ott meg egy talár szabászat, ott van egy cukrászda, megnézhetjük a mogyoródat, ha akarod. – kezdem sorolni a tőlünk jobbra lévő üzleteket. - A bájitalos volt pont velünk szemben van, oda majd be kell mennem egy kicsit később. Aztán van egy kis fogadó is a bájitalos bolttól balra.
A fogadó és a cukrászda elfoglalják az üzletek előtti teret, így ki is lehet ülni majd. A fogadóban pedig finom étel és szoba is kapható.
- Tőlünk balra pedig van egy kisebb színház. Lényegében a többi részét ez foglalja el a térnek. Szeretnek szabadtéren játszani, ezért rossz időben is lehet itt látni őket. Nagyon mókás előadásokat és komoly drámákat is előadnak néha. A cukrászda teraszáról kifejezetten jó a rálátás.
Szerintem le se tagadhatnám mennyire imádom ezt a helyet. Annyira tele van pezsgéssel és annyira más itt a mentalitás, a hozzáállás, mint otthon. Kifejezetten jó felüdülés ha néha eljutok ide.
- A bájitalos bolt és a cukrászda között van egy kis beugró rész. Oda szerintem nem akarsz most bemenni. Oda általában senki sem akar bemenni önszántából, a legtöbb esetben viszik. Na, ha onnan jönnek és ránk szólnak, akkor kell átöltözni, egyébként rendben leszünk.
Nem tudom ki vagy mi van ott, soha nem mentem arra a helyre, de láttam már varázslókat és boszorkányokat is, akiket elhurcoltak oda és nem vagyok biztos benne, hogy mindenki élve került elő onnan.
- Meséljek még erről tovább vagy egyelőre ennyi is elég lesz?

[❅❅hosszú tél után a nyár❅❅]

❅❅hosszú tél után a nyár❅❅



Lina

2003. 06.11.

Elég vicces, ahogy kérdő tekintettel néz rám, miután azt válaszoltam, hogy mutassa meg az eldugott helyeket. Kár, hogy fényképet nem tudok róla csinálni.  Most mire gondolhat? Hogy esetleg elrabolom, vagy valami titkos alagutat keresek? Ki tudja..lehet egy őrült Ted Bundy vagyok, aki csak csábítgatja a lányokat, és hopp...sőőőt. ki tudja, vajon Léaht is megöltem, és csak a fedő sztori a szakítás? Ki tudja...lehet, hogy az aurorok elől jöttem el Londonból. Akár veszélyes is lehetnék, szerintem egész jól tudok manipulálni. Nem mintha Linát vagy Léaht valaha is manipuláltam volna, sőt elég ritkán élek ezzel az Isten áldotta gonosz tehetségemmel.
- Hát, jól van. Te tudod.
Tovább is vezet az udvaron keresztül egy még nagyobb területre. Fogalmam sincs, merre kell menni, csak követem szépen. Előveszi a pálcáját, kopogtat vele a falon, biztos ez valami átjáró.
- Kicsit ki fogunk lógni most a sorból, de ne aggódj, azért börtönbe nem zárnak. Az itteni varázslók nem szeretik, ha varázstalanok ruháiban lépünk be, de maximum ránk szólnak, ha meg akkor átöltözünk, még talán ennyi se lesz. Csak utálom az itt használatos ruhákat. Mikor azt a részt taglalja, hogy nem járnak mugli ruhákba, továbbra is bénán öltöznek, nagyobbakat pislogok.
- Hát azt nem csodálom...sosem csíptem. Olyan, mintha egy időkapszulában élnék, amitől ...elég kényelmetlenül érzem magam. Kényelmetlenül, igen, elég finomat fogalmaztam. Kurva para, mikor mindenki ódivató varázsló jelmezben mászkál, és vagy azt képzelem, hogy egy tetves gyilkos elől menekülök egy régi időkapszulában, vagy sikerül azt játszanom, hogy egy Hollywoodi forgatáson vagyok. Igazából egyik sem egészséges, bár a forgatás jobban tetszik. ÉÉéés, atyám...a kapu csukódik, és máris itt mászkálnak a csuklyás és egyéb para ruhás emberek. Mi az a fodros gallér, ő VIII. Henrik? Rémes...furcsán bámulom az alakot, ő meg engem. Engem, aki teljesen normálisan néz ki. Mi a picsa...csak akkor veszem le róla a tekintetem, mikor Lina magyarázni kezdi, mi merre van.
-Ott van egy kocsma, ott meg egy talár szabászat, ott van egy cukrászda, megnézhetjük a mogyoródat, ha akarod. Felszalad a szemöldököm. A mogyoróm..megnézheti, ha szeretné, persze, de...hogy jön ide? Aztán rájövök, hogy az édességről beszél, és mindjárt sokkal értelmesebbnek hangzik a mondata.
- A bájitalos bolt pont velünk szemben van, oda majd be kell mennem egy kicsit később. Aztán van egy kis fogadó is a bájitalos bolttól balra. Nézem, ahogy Lina mutgatja hol a cukrászda, bájitalos bolt, ésatöbbi. Engem mondjuk a kocsma érdekelne alap esetben, de Linát nem szívesen rángatnám be egy füstös, büdös helyre, még a végén elrontja a csodás illatát.
- Tőlünk balra pedig van egy kisebb színház. Lényegében a többi részét ez foglalja el a térnek. Szeretnek szabadtéren játszani, ezért rossz időben is lehet itt látni őket. Nagyon mókás előadásokat és komoly drámákat is előadnak néha. A cukrászda teraszáról kifejezetten jó a rálátás.
A színház engem nem köt le igazán, de Lina szeme szinte csillog, úgy beszél itt szinte mindenről. A cukrászda szó is úgy hangzik a szájából, mintha le lenne öntve egy adag glitterrel. Elég bájosan néz ki, ahogy lelkesen mutogat és magyaráz élénkkék szemeivel, amik szinte csillognak. Én meg csak ümmögök, és próbálom követni.
A bájitalos bolt és a cukrászda között van egy kis beugró rész. Oda szerintem nem akarsz most bemenni. Oda általában senki sem akar bemenni önszántából, a legtöbb esetben viszik. Na, ha onnan jönnek és ránk szólnak, akkor kell átöltözni, egyébként rendben leszünk. Hogy mi? Ismét felszalad a szemöldököm, mert nem igazán értem. A bájitalos bolt és a cukrszda felé sandítok, de nem látok igazán semmi különöset.
Meséljek még erről tovább vagy egyelőre ennyi is elég lesz?
Semmi bajom a cukrászdával, meg a kocsmával, de egyikbe sincs kedvem most bemenni. És különben is, titkos kis ajtókat, meg zugokat mondott nekem.
- Hogy érted, hogy oda senki sem akar önszánátból menni? Valami titkos kivégző hely? Ha mugli ruhában vagy, odadobnak egy vérfarkasnak? Most az én szemem csillan fel kicsit. Nem titkolom, érdekel az a hely...nem lehet valahogy..észrevétlenül.khm..besurranni? Valami kiábrándízó bűbájjal mebenni körbenézni, aztán kész. Észre se vennébek minket, mi baj lehet?

Fynn


~ set ~

2003. június 11.

Ahogy átvágunk az udvaron, hogy bejussunk a titkos ajtón át a varázsvilágba, egy kicsit aggódni kezdek. Nem tudom megmagyarázni mi az oka, talán még a korábbi vallomás hatása alatt állok csak. De előtte még fel kell készítenem őt arra, hogy borzalmas eseményeknek lesz hamarosan szemtanúja.
- Hát azt nem csodálom…sosem csíptem. Olyan, mintha egy időkapszulában élnék, amitől …elég kényelmetlenül érzem magam.
Elmosolyodom. Szóval, ha így gondolja, akkor kíváncsi leszek arra az arckifejezésre, ami hamarosan kiül az arcára. Kicsit kuncogni kezdek. Aki nincs ehhez a látványhoz hozzászokva, az biztos, hogy elsőre elszörnyed. Igazából eddig bárkit hoztam be ide, mind pont úgy reagáltak, mint Fynn most.
- Vicces vagy, ahogy most nézel.
De mielőtt nagyon eltávolodnánk ettől a helytől, gyorsan elmondom, hogy mit láthat itt. Aztán majd eldönti, hogy mit szeretne és mit nem. Ha akarja, akkor megnézhetünk egy előadást is. Aztán persze, kénytelen vagyok rátérni a fekete levesre is. Biztos, hogy észre venné a kis beugró részt, amit mindenki nagy ívben elkerül.
- Hogy érted, hogy oda senki sem akar önszánátból menni? Valami titkos kivégző hely? Ha mugli ruhában vagy, odadobnak egy vérfarkasnak?
Hümmögök egy kicsit. Azt hiszem, ezek olyan kérdések, amiket nem igazán kell tudnom megválaszolni. Legalábbis nem mozgok én azokban a körökben, akik oda tartoznak.
- Hát, nem tudom. Csak pletykákat hallottam arról, hogy onnan még nem jöttek ki élve. Vagy ha mégis, akkor biztos nem egy darabban. Meg olyat hallottam még, hogy tiltott dolgokat művelnek. Meg olyat is, hogy valójában ez mögött az ajtó mögött van az a személy, aki irányítja Rimini és a környéken élő varázslók életét.
De tényleg remélem, hogy nekem nem kell oda bemenni. Nem hiszem, hogy valaha meg tudnék barátkozni a gondolattal vagy a látvánnyal, ami ott fogad. Az viszont nem tetszik, amit Fynn szemében látok.
- Most megijesztesz. Nem tetszik, ahogy most nézel.
Nem vagyok olyan nagyon profi, ha harcra kerülne a sor, akkor nem biztos, hogy olyan nagy segítség lennék. Megfogom a kezét, azt hiszem, én fogok választani a délutáni program lehetőségei közül, és ez esetben a cukrászda jön. Majd jól bevásárolunk, aztán átmegyünk kávézni, és ha jó fiú lesz, akkor lövök róla néhány szuper szexi fényképet valahol.
Hirtelen azonban érzek egy rántás a karom másik feléről, és érzem azt is, ahogy másik irányba rántanak, mint amelyikbe menni szeretnék. Hirtelen sokan lesznek körülöttünk és a kezem kicsúszik Fynn kezéből.
- Fynn… Fynn!!
Utána kiáltok, de a tömegben nem látom őt. Hirtelen eltűnik a szemem elől, ami baj, mert nem tud olaszul, az olasz varázslók pedig hírhedten rosszul beszélik az angolt. Csak azok tudnak jól, akik valamilyen okból kifolyólag kénytelenek voltak megtanulni. Pillanatokkal később viszont már a beugró rész felé haladnak velem, és akármennyire is próbálok kiszabadulni, nem sikerül.
- Engedjenek el! Mi ez a bánásmód!?
Az ajtón túl egy hatalmas csarnok fogad. Az egyik felében egy bárpult, a másikban mintha egy táncparkett kapott volna helyet. Viszont itt nem mindenki olyan szörnyen öltözködik, bár, még így is messze vannak a mi öltözetünktől.
- Mit akarnak tőlem?
Hirtelen átcikázik rajtam a gondolat, hogy valamelyik cikkemmel beletenyereltem valamibe, amiről nem is tudtam. De ahogy végiggondolom a helyzetet, rájövök, hogy semmi olyanról nem írtam, ami bajba keverhetne.
- Vigyétek hátra, vele majd később foglalkozunk.
Bekötik a szemem és elkezdenek vontatni abba a bizonyos hátra helyre. Közben rugdolózok, és kapálózok, aminek köszönhetően sikerül is leszednem a szemkötőt. Így látom, hogy van egy rúd, egy színpad is még a bárpulttal szemben, mellette két ajtó, és engem a jobb oldali felé visznek. Az egész hely gyertyákkal van megvilágítva, a falak pedig feketére és vörösre vannak festve. A bal oldali ajtón csak egy részletet sikerül megfigyelnem, mielőtt újra eltakarják a szemem… Főn.. és alatta egy sorban Tilos...
Miután az ajtón belöknek, női csevegés hangját hallom, meg szövegelést, és félelmet. A nők, akik itt vannak rettegnek valamitől, de mintha oldódna a hangulat, ahogy megérkezem.
- Itt a friss hús, azt csináltok vele, amit akartok.
Lerántom a szememről a kendőt, amint elengednek, de ez is későn van már ahhoz, hogy az ajtóhoz visszaérve kinyithassam azt.

[❅❅hosszú tél után a nyár❅❅]

❅❅hosszú tél után a nyár❅❅



Lina

2003. 06.11.

Kuncog mellettem a hagyományos öltözékre tett megjegyzésem miatt, de most komolyan, ki akar úgy kinézni, mintha megállt volna az idő? Itt mindenki valami kibszott nosztalgia vonatol ül, de én nem szeretek vele utazni, jobban kedvelem a modern vonatokat.
- Vicces vagy, ahogy most nézel. Vicces, nem tudom mennyire vicces, az öltözék inkább, az a vicces. Vagy nevetséges.
- Vicces? Nem én, ők azok. Nézd meg, mint valami maszkabál. Hallgatom, hogy cukrászda, izé meg hozé, de a kis beugrós rész jobban érdekel, főleg, hogy azt mondja, önszántából senki nem megy oda. Mit jelent, hogy önszántából? Kicsit homáyos meghatározás, érdekel, mi van ott, meg akarom magamnak nézni. Lehet, hogy az egész egy nagy átverés.
- Hát, nem tudom. Csak pletykákat hallottam arról, hogy onnan még nem jöttek ki élve. Vagy ha mégis, akkor biztos nem egy darabban. Meg olyat hallottam még, hogy tiltott dolgokat művelnek. Meg olyat is, hogy valójában ez mögött az ajtó mögött van az a személy, aki irányítja Rimini és a környéken élő varázslók életét.
Na, ezaz, csupa pletyka, lehet nem is igaz az egész. A tiltott dolog érdekel, hogyne érdekelne, indig ott vannak az izgalmas dolgok. Persze ha nagyon nagy a gáz, simán visszasettenkedek, bajba kerülni nem szeretek, de kíváncsinak kíváncsi vagyok, nem tehetek róla. A szemeim is csillognak, be akarok menni, csak egy kicsit meglesni, mi van ott.
- Most megijesztesz. Nem tetszik, ahogy most nézel.
Mi? MIért, hogy nézhetek? Lina kézen ragad, hogy elfele húzzon, gondolom neki jobban bejön a cukrászda, meg a turista helyek, ahol kényelmesen el lehet lenni. Oda is megyünk, csak előtte hadd...a keze eltűnik a kezemből, és mire visszanézek, hűlt helye. Mintha hallank egy halk Fynn kiálltást, de nem tudom honnan, melyik irányból, de mire kitalálnám, hogy találhatnám meg, egy nem valai bartáságos pasas közelít meg. Ahogy meglátom, tudom, hogy miattam vitték el. Biztos miattam. Az alak, aki hozzám lép, ismerős valahonnan, de nem tudom, hnnan,
- Kyteler...ha látni akarod még a szőkét, kövess.
Pontosan tudom, hogy teljesen felesleges lenn hősködnöm, pálcát rántanom, mert nem tudom hol van Lina, csak ők tudják. Követem a fickót, aki persze a beugró rész felé vezet. Tessék, meg akartam nézni, és meg is nézem. Honnan tudhattam volna, hogy várj...tényleg, mi a franc...Egy irodába tessékelnek, ahol még többen vannak, az írósztal mögött egy jól megtermett fazon ül, akit még sosem láttam. Akkor honnan ismernek? Nincs a homlokomra írva, ki vagyok.
- Mr. Kyteler, ha jól sejtem. Ha jól sejti....térjen a lényegre
- Hol van Lina? És ha nem én vagyok, akit keresnek? A pasas rekedtesen felnevet, majd a kis ismerős gorillája erőszakkal leültet a vele szemben lévő székbe.
- Mr. Kyteler, Swjatoslaw ajánlotta magát, úgy hírlik nagyon is jól bánik az örökségével. A név hallatán idegesen pattanok fel a székemből, de a gorilla ismét székbe kényszerít.
- Hova siet? Hiszen most dicsértem meg, ennek az emberek általában örülnek.
Swjatoslawnak nem olyan régen egy kegyetlen és aljas mérget kellett főznöm, amivel az áldozatok hosszan szenvednek és...nem jó sem hallgatni, sem nézni. Oroszországban adtam csak el belőle, és Swatnak is azért, mert sarokba szorított a húgommal. Swat kis gengszter famílija régi üzleti kapcsolatban áll a Kytelerekkel, és sokat fizetnek, de még én is félek tőlük...fájdalmasan veszem tudomást, hogy az kell neki is. Apám is félt tőlük, nem véletlenül.
- És mégis hogyan? Nem sétálok a zsemembe egy rakat hozzávalóval, nem így járok nyaralni.
Mi a francot gondolnak? Hogy egy csomó mérgező növénnyel mászkálok a zsebembe? Oké, hogy üres fioláim vannak, de nem hozom magammal az egész pincét! Barmok. És 5 perc alatt sem tudom összeütni azt a szart.
- Persze, persze. Kap 2 órát, hogy beszerezze amit be kell, és lefőzze. Addig a kis barátnőjét kezelésbe vesszük, ki tudja, a végén még maradni akar majd... A düh mindjárt szét feszít belülről, de nem ragadhatom el magam, pontosan tudom, hogy nem játék.
- Ha egy haja szála is görbül... Dühösen viharzok ki, 2 órám van, és ők aztán pontosak. Egy év alatt másodszorra zsarolnak meg, ami nagyon nem tetszik. Fogalmam sincs, mit csinálnak Linával, de nem is akarom elképzelni, csakis arra koncentrlok, hogy mindjárt vége, elengedik, és...elégetem a receptet, vagy eladom, és az emlékezetemből is kitörlöm. Swat és az emberei nem csak simán pálcával kínoznak, ha nem tetszik nekik valami. Mugli módon, egyenként vágják le az ujjaid, és a szeretteid is veszélybe kerülnek. Ráadásul mindenhol ott vannak, és mindent látnak.