Aiden J. Fraser
[Topiktulaj]
Pirkadatkor a hajnalba olvadok
Muci
Hozzászólások: 1 392
Jutalmak: +1655
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Származás: Aranyvérű
Hajszín : barna
Szemszín: barna, a másik szürke
Kor: 21
Ház: Mardekár
Évfolyam: Nem fejezte be
Családi állapot: Házas
Kapcsolatban:: Nyuszi
Munkahely: Aranyfog Varázstárgy Szaküzlet; tulaj az alvilág uralkodója
Kedvenc tanár: Piton
Legjobb barát: Cleo, Szőke, Tappancs, jobb napokon Benjamin
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: nyárfa, a magja főnix toll, 13 hüvelyk
Nem elérhető
|
|
« Válasz #15 Dátum: 2022. 06. 20. - 14:25:08 » |
+1
|
2003. június 11 - június 21 outfit >><< human
Szürkék és csupaszak, akár a kígyók, és úgy is tekeregtek.
Ahhoz képest, hogy pontosan ugyan olyan jeges nyugalom uralkodott rajtam, mint ahogy a ház neve is sugallta, éreztem, hogy a szívem egy kicsit hangsoabban kalapált a kelleténél. Nem tdutam volna megbocsájtani magamnak, hogy na nem segítek ELliotnak és az apjának, bármenynire is mélyen gyökerező utálat gyűrűzött a Fraserek és a Rowle-ok között, tudtam, hogy az apám sem cselekedett volna másképp. Ez tette őt nagy emberré, hogy néha túl tudott lendülni azon a bizonyos határon. És talán ezért is voltam én annyira haosnló hozzá. Talán egyszer Benjamin is fel fog nőni ehhez, de ő még mindig csak egy kölyök volt, akiből még én se tudtam kinézni, hogy tényleg benő a feje lágya. Megijedtem, amikor a jég hátán ELliot is csúszni kezdett beleflé a tátongó hideg lyukba. Nem tudott úszni, Igazából egyikünk sem, és kétlem, hogy bárki más is képes lett volna ebben a jeges, dermesztő vízben. Siekrült elkapnom Philipp másik kezét, és így Elliot sem csúszott vele tovább. A legfontosabb az volt, hogy a fejét minél hamarabb kihúzzuk a vízből. Utána már csak a többi része volt hátra, és azkkor sem lassíthattunk, hiszen még esélyes volt fagyhalált kapni, vagy legalább alsó hangon egy kegyetlen tüdőgyulladást. Kétlem, hogy a közelben gyorsan lehetett volna szerezni egy profi medimágust. - Akkor háromra. Egy… kettő… három! - hallottam Elliot izgalomtól és idegességtől elhalkult hangját én pedig teljes erőmből kezdtem húzni, mert tudtam, hogy most mindennél jobban szükségünk van az izmaimra. Már nem voltam olyan vézna gyerek, mint régebben, bár még most is ijesztően vékonynak számítotttam Benjamin mellett, azért egy kis izmot én is felszedtem, és már elégedetten emelgettem otthon edzés gyaránt ELliotot is. Azonnal odébb hoppanáltam a jégtől, így már csak a jegesmedvék miatt aggódhattunk, vagy a hirtelen lecsapó hóvihartól, szóval még midnig biztonságosabb lett volna odabent, de egyelőre ennyire voltam képes, messzebbre hoppanálni úgy éreztem, hogy nem voltam kész teljesen mentálisan. Szerencsáre lassan magáhoztért is nem kellett megmasszírozni a mellkasát és az én mágiám mellett ELliot is tüzetesen felmelegítette a férfit, aki mindezek ellenére is reszketett. talán a félelem és asokk hatása alatt volt még. – A házba kell vinnünk. Ágyba kell tenni… – magyarázta ELliot, én meg a ház felé hunyorogtam. Már nem tűnt úgy, mintha valaik fel akarnák forgatni, talán valaki azóta gondoskodott róluk, hogy eltűnjenek. - Valószínüleg Szepi megtette a magáét, és már vissza is mehetünk - tettem hozzá mormogva, és a szél szinte hamar fel is kapta ahangomat, hogy elvigye. Kedzett furcsán erősen fújni, nekünk meg nem ártott volna megelben lenni. nem csak Elliot apjára fért ez rá. – Annyira jófiú vagy… még mindig - mormogta erős, halk hangján a férfi, én pedig csak felsóhajtottam és megráztam a fejemet, átkozottul sok mindenben hasonlítottak egymásra, lehet, hogy a külsejejével az anyjára hasonlított, de sok minden vonása megegyezett az apjáéval. Képesek lettek volna a jég hátán is megélni, hogy frappánsan fogalmazzak, és ettől voltak mind a ketten olyan elpusztíthatatlanul szívósak. Az élet edzette meg őket. És tudtam, hogy ELliotnak még minden szörnyű, rossz dolga ellenére is az apja maradt. És valéahol Philipp szíve mélyén még a fia volt ő is. Nem mintha olyan nagyon megkedvelném, miután megmérgezte a lelkünket, de... már a halállistámon lejjebb került. – Sosem voltam jó. De az apám vagy és szeretlek, te barom. - közölte ELliot, majd a következő pillanatban már a kezét szorongattam, de nem a hudegben, hanem a szobánkban, és hárman egy kupacban hevertünk az ágyon. Ekkor rontott be vehemens mozdulattal Szepi is ránk emelve apálcát. - MOCSKOS BITANGOK, HAGYJÁTOK A FŐNÖKÖT! - kiabálta átszellemülve aztán megláztott minket és zavartan leengedte apálcát. - Pardon. Fogjul ejtettétek? - nézett ELliot apjára, én meg csak megráztam a fejem. - Szepi szükségem van rád. Te tudsz a legjobban teát főzni - néztem rá ünnepélyes komolysággal, mire Szepi ünnepélyes dübörgéssel, amibe megint csak belenyekergett a ház elrobogott a konyhéba. Közben benéztem a szekrénybe, ahol volt néhány téli cuccom és odanyújtottam elliotéknak. - talán jó lesz. És talán itt maradhatsz felépülni - néztem ELliotra közben, és a ház tovább dűlöngélt meg recsegett Szepi lépteitől, ahogy a konyhában téblábolt.
|