Szárnyas Vadkan

Egy eldugott kis kocsma Roxmortsban, amit Abeforth Dumbledore üzemeltet. Igen... Annak a Dumbledore-nak a testvére. Meglehetősen barátságtalan hangulatú épület és a látogatói sem épp azok a széparcú máguok. Megfordulhat itt mindenféle furcsa szerzet. Emiatt a Roxfort diákjai csak ritkán látogatják. Általában főképp csak akkor, ha valamilyen nyilvánosságot nem igénylő elfoglaltságuk van, netán ha súlyosnak számító házirendsértésre készülnek...

[hagyjatok20040410]

hagyjatok
20040410



Glynn
m o o d

Magam sem tudtam, hogy miért keveredtem pont a Szárnyas Vadkanba, de itt ültem, a koszos padik egyikén, amire méretes falloszok voltak felvésve, vagy egyéb undorító szövegek, mint, hogy a banán és a barack a legjpbb pár a világon és a többi. Egyébként nem volt a legtisztább hely, az asztal nézett ki így is a legjobban. A szék, amin ültem kicsit mintha billegett volna, félig letört a háttámlája is. A padló karcos volt, több helyen sáros és koptatott. Nem volt a legelőkelőbb hely Roxmortsban, és még csak nem is illett hozzám. Viszont meguntam a Három Seprűt, amióta lepattintottam magamról Marthat, úgy érezték a lányok, hogy amúgy szabad voltam. Iagzából csak azért voltam vele abban a pár hétben, hogy legalább történjen már velem valami. Nem voltam még jóban Florral, egyedül voltam, és bár kezdtem túllenni Florán is, a hangulatom még így is elbaszott volt. Gyakran ültem be a Seprűbe, de valahogy mindig megtaláltak a csajok, és csak dumáltak és dunáltak, vagy pedig az alsóbb évfolyamokról a többiek, akik godnolom a helyemre pályáztak a kviddicsnél. Az az egy dolog fog innen hiányozni, a kviddics. És bár nem voltam az a srác, aki lelkesedett a dolgokért látványosan, sokat jelentett nekem a sport. Legalább megakadályozta, hogy szarságokat csináljak, mert levezettem a dolagim, eltereltem a figyelmem, és akkor anyámékra se gondoltam, vagy Rose-ra, vagy Florára.
Megbillegtettem a kezemben lévő sörösüveget, és éreztem, hogy több arc is megbámult. Az ember nem vakarhatta ke magáról, hogy aranyvérű volt, és azok itt nem igen fordultak meg. De elegem volt a nyomulós emberekből, egy kis csendes magányra vágytam, hogy helyre tegyem a godnolataimat. Úgy voltam vele, hogy ha úgy alakul összejövök megint egy csajjal, akivel egy ideig ellehetek, bár Rose után nem nagyon mozgatott meg bennem senki semmit. MAximum Flora, de az úgy tűnt csak egy kósza fellángolás volt egymás részéről, és még egy okom volt, hogy a többet ne menjek Florék családjának a közelébe. Nem mintha engedné, de mentségemre szóljon, hogy vele nem feküdtem le. Theresaval már igen, meg Marthaval is. De mindegy volt, nélkülük is megvoltam, annyira nem éreztem most szükségét a párkapcsolatoknak, amúgy is auror akartam lenni, meg elkapni a szüleimet.
Néztem ahogy a sör az üveg falának csapódott, aztán ittam az üvegből, miközben éreztem, ahogyan az alkohol égetett és egyszerre melegített fel.
Végre legalább volt egy estém, amikor békén hagytak, nem baszogattak, és csak én lehettem meg a söröm, és a gusztustalan karcolt rajzok az előttem lévő asztalomon. Jó is volt ez így, nem volt kedvem senkihez, és amúgy is rendbe akartam magamban tenni az életemet. Kibámultam a fal melletti ablakon, amin csordogáltak a tavaszi esőcseppek, odakint zuhogott az eső, látszott, ahogy az utcákon gyűltek a tócsák, és a csatornákba ömlött a víz.
- Ha kutya lennék, felzavarnám McGalagonyt egy fára - dünnyögtem csak úgy magam elé, biztos mert volt bennem némi alkohol, és előjött a nem létező humorérzékem.
Megnyugtatott az eső hangja, úgyhogy nem is vettem észre a nagy bámészkodás közben, hogy valaki közeledett felém.

[hagyjatok20040410]

hagyjatok
20040410



Glynn
m o o d

A leevgőt megtöltötte valami másnapos kajaszag is, nem voltam benne biztos, hogy megfelelnek-e a fogyasztásnak az itteni kosztok, de azok az arcok, akik bent ücsörögtek a Vadkanban úgy néztek ki, mint akiknek a hasuk is acélból volt.  Én érzékenyebb voltam a kajákra a házimanónk jól főzött, nem tocsogott a szennyben a kaja, és bármi erősebbtől szarul lett a hasam. Talán e téren tényleg el voltam kényeztetve, de csak ebben az egyben. Legalább a manónk törődött velem, akit még csak feszabadítani se tudtam mert az anyámé meg az apámé volt, ők meg nem voltak olyan jótékony lelkek, mint én. Amikor ritkán hazamentek is csak belerúgtak meg anya bolond testvérébe is, aki szerintem az üvegházban lakik, és egyre őrültebb. Legalább az az ártatlan fajta volt.
Bámultam ki az ablakon, és az élet értelmén gondolkodtam, vagy annak nem-értelmén. Az jutott eszembe, hogy ha anyáék megtudják, aurornak mentem, nem e fognak kitagadni. Vagy pedig, amilyen szemetek és sunyik voltak, kitalálják, hogy legyek a beéített emberük. Jó, nyilván még nem tartok ott, hogy dolgozzak is aurorként, az egyetem első évei tuti tele lesznek elméletekkel, de... tudom, hogy akkor is kikényszerítenék belőlem, hogy legyek valami téglájuk. És a legrosszabb az egészben az volt, hogy még csak nem is ellenjeztem volna. Nem volt rá jó okom, addig se baszogatnának és élhetnék abban a fantasztikus házban is. Talán akor jobban beavatnának a dolgaikba és jobban el tudnám majd őket kapni. Végül is lehetek két felé is, addig se agyalok a szánalmas életemen és az elsikkadt kapcsolataimon. Úgy tűnt ez családi vonás volt, hogy mindent elsorvasztunk magunk körül.
Versenyeztek az esőcseppek az ablakon, kint sötétebb volt, mint bent, és a fényektől visszatükröződött az üvegben a saját arcom és a Vadkan mása is. Így vettem észre, hogy valaki felbukkant mellettem, és persze meg is hallotta az értelmetlen motyogásomat is.
– Mióta megcsókolták, csak thestrálokat lát - szólalt meg a hang, én meg egyelőre nem néztem rá, csak láttam az üvegen át, ahogy lehuppant mellém. – Legalábbis ez a hír járta a Roxfortot, miután Friccsel randizott. Hogy igaz-e vagy sem, jó kérdés… - folytatta, én meg félig elvigyorodtam, ahogy végre felé fordultam, majd kortyoltam az üveg sörből. Nem volt előkelő és hozzám méltó, az íze is szar volt, de legalább egy kicsit melegen és életben tartott.
- Az egérhintós sztori is tuti kamu - válaszoltam, majd megnéztem a srácot, aki jóval fiatalabbnak tűnt, mint én, és mégis úgy nézett ki, mint egy csöves. Csak egy valaki lehetett, annak a srácnak tippeltem, akit nem rég kicsapott Smith, és még az óráján is burkoltan emlegette. És kb. ennyit tudtam róla, nem ismertem olyan nagyon az alsóbb éveseket, nem voltam egy Nora Narek, aki mindenkivel képben volt.
– Mióta nem láttalak, Hansel, egész jóképű lettél. - Miért jön mindenki ezzel? - Annyira, hogy biztos vagyok benne, egy magamfajta szegény csövesnek, szívesen fizetnél egy adag ételt. - És miért hiszi mindenki rólam azt, hogy jófej vagyok?
- Mindjárt elpirulok, Jack Glynn - néztem vissza rá, a nevét azért tudtam. Meg szoktam jegyezni a dolgokat. - Miért nem lopsz magadnak? - kérdeztem, és ezzel nem akartam semmit se felhánytorgatni, csak hát ha az ember rá van kényszerülve szar dolgokat kell művelnie, hogy életben maradjon. Nekem is azt kellett tennem Rose-zal, amikor felbukkantak a szüleim, és bántani akarták. Helyette én bántottam, sebeket okoztam neki, csak tudta, hogy nem direkt, és mégis inkább egyedül hagyott a sötétben.
- Bocs, de most nincs kedvem jófejnek lenni - vontam meg a vállamat és visszafordultam az esőcsepp versenyemhez, olyan keress valaki mást alapon. Ha teljes sötétség vesz körül, nem tehetsz mást, mint ülsz és vársz, hogy a szemed hozzászokjon. Most én is úgy tettem, csak vártam, hogy elmenjen a srác, és újra magam legyek a magam sötétségével.

[hagyjatok20040410]

hagyjatok
20040410



Glynn
m o o d

Furcsa pástétomos szag keveredett  levegőben, ami bizarul zsírosnak tűnt, már csak messziről is. Kíváncsi voltam, hogy mégis ki fanyalodik rá, hogy egy ilyen helyen egyen. De volt az a szint, hogy mindegy legyen. Mint nálam, már olyan sok minden egyszerűen csak mindegy volt. Persze egy részem elég kényes volt, hogy őszinte legyek, én nem ettem volna semmilyen bizarr és furcsa szagú kaját sem, még ha éhen haltam is volna. Már a gyomrom is kicsit összeszorult, amikor beléptem ide, mert az izzadság a furcsa lábszag, az alkohol és a nem túl guszta kajaszagoktól ki kellett volna innen fordulnom. Mégsem tettem, helyette leültem, egy valag fallosz és egy méretes hímtag szőrös golyókat ábrázoló aszta mellé, hogy magányosan beigyak, és elteljen ez a nap is. Néztem az esőcseppeket az ablakon és örültem, hogy most egy csaj sem akart a közelemben lenni és cuppogni a számon. Nem voltak olyan izgalmasak, a legtöbbjük málé is volt, vagy nem mozgattak meg bennem semmit. Bár voltak páran akik jobbak voltak az átlagnál. Mint Olivia és a szép vörös tincsei, vagy mondjuk Nora, esetleg Gabriella a hugrás csapatkapitány, de inkább tőlük csak jobban messzebb tartottam magam.  Háztárssal kavarni meg eleve szar ügy volt. Tökéletesen elégedett voltam most azzal, hogy egyedül voltam.
De még itt sem lehettem teljesen egyedül, ebben a zsíros levegőben, mert megtalált Jack Glynn, a kócos barnás fejével és a szedett-vedett ruháival. Nem értettem mit akarhatott tőlem, és igyekeztem elhessegetni magam mellől, úgy hogy figyelmen kívül hagyom, de nem igazán hatotta meg. Furcsa volt itt látni, azt hittem én is , mint a legtöbb gyerek, hogy most valahol a nagyvilágban van, és él, mint hippogriff a szabadban. De nem úgy tűnt, mint aki eléggé jól érezte magát itt, és még csenevészebbnek is nézett ki, mint amúgy ahogy az emlékeimben élt.
Pislogtam párat, ahogyan közelebb hajolt és a szememet kezdte el vizslatni. Nem akartam közel lenni ennyire senkihez, de így kénytelen voltam én is az övébe nézni. Az övé barna volt, majdnem olyan elhagyatottan és bánatosan csilloghatott, mint az enyém. Egyértelműen flörtölt velem, csak azt nem értettem, hogy miért. Ez csak a felszín volt ami megnyerő lehetett, a többi minden csupán csak valami... végtelen üres és hideg. A hidegnél meg nem égetett jobban semmi. Csak hogy a zavarom és a szemezés leplezése végett megkérdeztem, miért nem lop ő esetleg.
- Megpróbáltam. Többször is. Az öregnek sasszeme van és a hallása is éles... akárhányszor az üst közelébe mentem, felém csapott a konyharuhával. - Erre félig felnevettem. A pasas kemény arc volt az tény, talán ezért sem lopták el alóla a Vadkant. Nem mintha olyan nagyon ismertem volna, de engem kiszúrt, hogy nem voltam idevaló. gondolom messziről látszik, hogy aranyvérű vagyok. Azt mondta, nem vállalok érted felelősséget, fiú, De ha ki akartak rabolni, az se érdekelt, az anyámék pénze volt, én is csak elvettem tőlük.
Nem nagyon tudtam mit mondani erre, és ki is akartam kerülni a nagyobb beszélgetést, de ő nem tágított mellőlem, pedig én még csak a rend kedvéért beleittam a sörömbe is. Jack közelebb húzódott és még a kezemet is megérintette, amiben az üveg volt. Ez váratlanul ért így még inkább zavartan és összezavarodva bámultam rá.
- Nyugi, Hansel, én semmit sem kérek ingyen. Pénzem nincs, de megjutalmazlak a tetteidért. - Elsőre fel sem fogtam, hogy mit mondott, mert majdhogynem szájon csókolt a srác csak úgy majdnem mindenki előtt, egy olyan padon, ahol meredező pálcák voltak pingálva.
- Mi a fene - akadtam ki, talán nem túl hangosan, de azért láthatóan és érezhetően, hogy ez most kurvára váratlanul ért. Eddig csak csajok nyomultak rám, bár Alec is furcsán viselkedett a közelemben, és ezt nem tudtam még hova tenni. Kurvára nem voltam nagy szám, és most majdnem teljesen lesmároltak. Megráztam a fejemet is mintha csak álmodtam volna az egészet.
- Hozok neked enni, csak ne csókolgass - mormogtam kissé zaklatottan. Arról nem is bezsélve, hogy még a combomat is megpaskolta, inkább csak átverekedtem magam rajta, beletúrtam a hajamba, kifújtam a levegőt és megcéloztam a pasast.
- Mit adhatok, fiú? - horkant felém, én meg még álltam ott, és néztem előre, mint holdborjú a kerítésre, nem is tudom meddig. A türelmetlen kopogás zökkentett ki, ahogy a pasas a fakanállal dobolt a pultján, amiből valami szaft fröccsent mindenfele. Kicsit ösztönösen hátrébb is léptem.
- Kérek abból a.. fantazstikus illatú levesből - szólaltam végül meg, majd a kezébe tettem a pénzt, és ehhez mérten egy adag kaját dobott a repedezett, rózsaszín rózsás mélytárnyéba, aminek a közepén egy nyúl ült. Aki groteszk módon fulladt bele a levesbe.
- Egyél - sóhajtottam fel, amint visszaértem Jackhez és az asztalomhoz, majd elétettem a levesét.

[hagyjatok20040410]

hagyjatok
20040410



Glynn
m o o d

Nem éreztem magam úgy, mint aki fel volt oldódva, és még annyi alkohol sem volt bennem, hogy berúgva legyek. Maximum egy kicsit be voltam csicsentve, de még abban sem voltam túlzottan biztos. Bírtam én, egy üveg sörtől nem voltam sosem beállva, egyébként meg továbbra sem értettem, hogy mi a fene ez a, ami miatt lassan mindenki úgy néz rám, mintha a Szombati címlapjáról léptem volna ki. Átlagos voltam, átlagos fejjel, csak éppen nem átlagos lélekkel, ami persze nem izgatott már engem em. Elbaszott voltam, ez  van. Annyira sosem voltam az a típus, aki a dolgok megváltoztatásáért erőlködött volna. Mindegy volt, én nem voltam az a típus, aki úgy érezte hegyeket is képes lenne megmozgatni.
Erre persze mellém került Jack Glynn akit sehogy sem tudtam magamról levakarni, és zavart, főleg, mert határozottabb is lehettem volna, de igazából már régen letettem arról, hogy mit kellett volna máshogy csinálnom. A dolgok megtörténtek, én pedig csak hagytam, hogy megtörténjenek. Talán ezért is csúsztak ki a kezeim közül a többiek is, talán ezért nem volt mellettem érvényes az állandóság törvénye. De ez van, nem nagyon érdekelt.
Az viszont igen, hogy Jack ajkai szinte az enyémet súrolták, ez meg meglehetősen összezavart. Nem igazán érdekeltek eddig a fiúk, nem volt semmi sem rámírva, Florra is mindig csak barátként tekintettem, most meg össze lettem zavarodva. És Jack ezután a jelenet után még a képembe is röhögött. Tuti, hogy csak szórakozott velem, amit általában hagytam is, hogy a csajok is kiéljék rajtam a nem létező szerelmi életüket, aztán leléptem. Nem érdekelt nagyon, hűvös voltam, és meg is kezdtem ezzel békélni, hogy nem létezik más bennem, csak jég.
Abban reménykedtem egy kicsit, ha adok neki kaját akkor leáll, de persze ahhoz képest, hogy a tányért letettem elé, hátat is fordíthattam volna neki, mégis visszaültem az ordenáré tökökkel tarkított asztalra, és rábámultam. Úgy evett, mintha ezer éve nem látott volna ételt, és ez egy kicsit szánalmas volt, én meg megsajnáltam. Hallottam róla, hogy tehetséges volt, pedig nem is ültünk nagyon együtt az órákon. De mindenkinek megvannak az okai, úgyhogy én aztán végképpen nem ítéltem el.
Rose-nak is megvolt az oka, hogy elhagyjon, ahogy megvolt az is, miért nem keresett többé. Florával meg inkább volt valami furcsa fellángolás, aztán annak vége is lett. Talán nem akartuk végül teljesen elérulni Flort. De így biztos voltam benne, hogy soha többé nem megyek át hozzájuk a nyáron. Túl szánalmas lenne, és ciki, meg bennem is volt azért tartás.
- Kérsz? Nagyon finom. Van benne hús és krumpli... meg talán még valami... - magyarázta és a számhoz tolta a kanalat, mire én megint csak nagy szemekkel rábámultam, mintha ez valami groteszk helyszínen játszódó randi lett volna. Randi... én nem randiztam, idegesítő volt, és fárasztó. Elkaptam a tekintetét, én meg inkább visszafordultam a kanálhoz, amibe volt a hús krumpli és a talán még valami. Nem hangzott bíztatóan, de ő közelebb hajolt, éreztem az illatát is, és minden ellenére nem volt olyan neki, mint aki az után élt.
- Nem nagyon van más választásom - jegyeztem meg, és újra a szemébe néztem. Megköszörültem a torkomat és mivel úgy sem volt esélyem elhúzódni, inkább ettem a levest a kanálról, aminek nem volt olyan pocsék íze.
- Ezért természetesen rendes jutalmazás jár - magyarázta, mire én majdnem félre nyeltem, de uralkodtam magamon. Azt csinálom, mintha valami szűz kiscsaj lennék, pedig azért voltam már másokkal, mostanában inkább, hogy még Florral sem kellett lógnom, az embernek hirtelen mennyi ideje lesz csajozni meg szexelni ugye, ha nincsen rendes társasági élete. Ez valahogy szánalmas is volt, de ez se érdekelt, inkább csak Jack szemébe néztem.
- És mégis hol szándékozod megadni a jutalmam? - kérdeztem, egy csepp iróniával is a hangomban, ami valahogy örökös része volt az életemnek, majd ha elfogyott a leves, felálltam a hajamba túrva, és nem is tudom miért, de vártam, hogy mégis mit akart tényleg velem. Aztán, ha követett és mondjuk megállt előttem, közelebb hajoltam, hogy az ajkunk majdnem összeért.
- Lehet túl messzire fogsz menni - suttogtam, de visszaadtam neki az előbbi csókot.

[hagyjatok20040410]

hagyjatok
20040410



Glynn
m o o d

18+
valami alakul

Jack úgy evett, mint aki még sosem látott rendes ételt. Ez mondjuk fura megállapítás, a Roxfortban sennki sem halt éhen, maximum akkor, ha megették előle a háztársai a kaját. Főleg az olyanok, mint Monstro vagy Nora. Nem mintha elleneztem volna attól, hogy elvegyék a kajámat. Az utóbbi időben már megtanultam minden fontos dologról lemondani, ha le kellett. Lassan már csak bánatot sem éreztem, csak valami furcsa beletörődést, meg egy kis keserűséget. Na de mondjuk a kajából nem csináltam lelkiismereti problémát. Rossz volt látni, hogyan hagytak a suli tanárai így kicsúszni egy ígéretes életet a kezük közül. Nem tudtam mi történt pontosan, csak annyit, hogy akkor nem rúgnak ki, ha volt egy bizonyos családi háttér az ember mögött. Nem okoltam emiatt senkit, nem az ember dönti el hova szülessen. De pont ezért nem nagyon érdekeltek az aranyvérűs dolgok. Rose sem volt az, sem Flora, na meg a lányok nagy része, akikkel összeverődtem egy kis időre.
Persze én meg itt ültem ennek köszönhetően Jack Glynn előtt, aki úgy falt, mintha többé nem ehetne, aztán még a számba is dugta a kanalát. Nem is tudom miért fogadtam el... de reméltem nem kapok a levestől estére gyomorrontást. Viszont meglepően kellemes volt az íze, bár úgysem fogok ennek a helynek a törzsvendége lenni.
- Van egy helyem - lépett elém, amikor ki akartam lépni innen, habár nem volt idebenn teltházm azért a fura alakok úgy méregettek mintket, mintha minden porcikánk galleonból lett volna. Lehet egy-két szar alak felismert, tudta milyen pszichopata az anyám vagy milyen kegyetlen az apám, és ezért hagytak minket békén. Milyen jó, ha az embernek ilyen szülei vannak, nem?
Közelebb hajoltam hozzá, magam sem tudom miért, de megcsókoltam. Még éreztem a ragu ízét is az ajkain, és közben hagytam magam kivételesen is vezetni, akárhová is. Egy kis raktárba keveredtünk, ahol nem sok minden volt, és a fény sem égette ki az ember szemét. Olyan hűvös, kissé boros állott levegő terjengett, nem értettem, hogyan tudott itt aludni.
- Veled bármilyen messzire elmennék, Hansel... - mondta Jack, én meg csak némán néztem le rá.
- Merész kijelentés - mondtam majd sóhajtottam egyet, ahogy hozzám ért. Sosem gondoltam volna hogy valaha is fiúval leszek így, Florra is barátként tekintettem, Campbell sem mozgatott meg bennem semmit, de most azt hiszem lehet nem kéne ezen annyit gondolkodnom. A dolgok megtörténtek, aztán elmúltak, én pedig csak engedtem a sodrásnak. A kezemmel én is Jackhez értem, megsimítottam a lába között kidomborodó részt, ahogyan hosszan újra megcsókoltam, mielőtt elkezdtem volna lehámozni róla a ruhát.

[hagyjatok20040410]

hagyjatok
20040410



Glynn
m o o d

18+
valami alakul

Furcsa kettősség volt bennem, egy részem nem volt szenvedélyes, pedig amikor arra került sor, azzá tudtam válni. Ezt persze élvezték is, akik velem voltak, én pedig amúgy is szerettem egy picit csak kikapcsolódni és elveszni valami kellemesben. Nem mintha rendszeresen űztem volna, a másik menekülésem a kviddics volt persze, és ezen kívül nem maradt semmi sem a számomra. Egyelőre úgy is voltam vele, hogy nem is érdekelt. Voltak emberek, akik mindent megkaphattak volna a világon, amit csak akartak, de mégis üres volt az életük. Ez voltam én. Ebben az ürességben csókoltam most meg Jack raguleves és mégis frissítően jó ízű ajkait. Úgy tűnt, egyikünk sem várt többet ennél a kalandnál, de én élveztem ezt a furcsa forróságot most kettőnk között. Sosem hittem volna, hogy egy másik srác mellett fogok kikötni, az életem egyre inkább furcsán a feje tetejére kezdett állni. Én meg hagytam, hogy csak sodorjanak a hullámok. Mást úgy sem tudtam tenni.
A kis pinceszerűség sötét volt, dohos, és nedvesség szagú, a sötét megtalált minket idelent. Nem zavart különösebben, odahaza az egész otthonomban sötétség uralkodott. Más sötétség volt, ugyan, de teljesen képes volt beburkolni az embert, és elsorvasztani. Ez más volt, menedéket adott, kellemesen forró sötét volt, és talán ezért is tudtam jobban csókolni őt és jobban érinteni.
- Ugyan Hansel, Griffendéles voltam. Merész vagyok, ez alap. Te vagy itt az, aki igazán meglepő - lehelte az ajkaimra, miközben letolta rólam a dzsekit, én pedig odalent simítottam meg.
- Tele vagyok meglepetésekkel és titkokkal - jegyeztem meg én is az ajkára lehelve a szavaimat. Ezért voltam Mardekáros, és mert ki tudja miért... egy darab sötétség, ami metsző volt és hideg, amit otthonról hoztam magammal, ott volt bennem. Bár ez a ház dolog már nem izgatott úgy, mint régen, a nevetséges ellenségeskedésekből is régen kinőttem. Talán most más ember lennék, ha nem haltak volna meg a barátaim az ostrom alatt, és nem veszett volna el velük Sierra sem. De most nem gondoltam erre, csak megadtam magam Jack érintéseinek.
- Sose voltam jófiús - tettem hozzá, ahogy a szúrós pokrócra dőltem el vele, és a kezeimmel én is kiszabadítottam őt a nadrágból, hogy a forró bőrét érezhessem az ujjaim alatt, és a másik kezemmel végigsimítottam a testén a ruhája alatt, amiből lassan kihámoztam, és rápillantottam. Nem nézett ki rosszul.
- Látom sokat edzettél a kviddicspályán - jegyezte meg, én meg csak hümmögtem egyet.
- Nem annyira, csak amennyit kellett - jegyeztem meg, sose toltam túl semmit. - Te meg törékenynek tűnsz - mondtam halkan, majd úgy mozdultam, hogy össze tudjunk simulni, és hogy teljesen érezni tudjuk egymást. Halkan fel is sóhajtottam a mozdulatra, a csójkaira és az érintéseire, majd odahúztam magamhoz, hogy a heves mozgás közepette az ajkait újra meg tudjam csókolni.

[hagyjatok20040410]

hagyjatok
20040410



Glynn
m o o d

18+
valami alakul

Nem igazán foglalkoztam eddig azzal, hogy esetleg srácokkal is legyek. Most egy kicsit el is vesztettem önmagamat, nem igazán éreztem úgy, hogy helyén lenne az életem. De most már nem is érdekelt igazából ez, túl sok volt a csalódás, és sokkal kényelmesebb volt csak élvezni a dolgokat, vagy éppen a szikrázó levegőt.  Leginkább az idősebb csajok mellett kötöttem ki, de mostanában, hetedévesen ez elég nehezen jött össze az embernek. Amúgy se nagyon érdekelt már az egész. Inkább csak élveztem, hogy egy kicsit nem kellett azzal foglalkoznom, hogy milyen elfuserált is voltam. Erre jók voltak az alkalmi kapcsolatok, amig alig tartottak pár hétig vagy napig.
Nem voltam olyan szívtipró, mégis könnyen tudtam csábítani, ha akartam, de nem igazán tartottam magam olyan szexinek, és mégis mindenki úgy nézett rám, mintha majdnem egy kategória lettem volna Campbellel. Ami erős túlzás volt, közelébe se értem se kinézetben, se tudásilag, és utóbbit tartottam igazán fontosnak ha valaki kviddicsezett. Persze ezt kevésbé nézték a csajok, de mindegy is. Néálam se nézték, hogy milyen voltam igazából. Megmaradtam a hűvös mardekáros srácnak, aki tudott néha izgalmas és meglepő lenni, ha arra került sor. És most arra került sor, én pedig nem álltam ellen sem a csókjainak, sem az illatának, sem pedig a testének.
Élveztem ezt a furcsa, új helyzetet kettőnk között, az ajkainak izét, miközben egyre kevesebb ruha lett rajtunk, és egyre hevesebben túrtam bele a tincseibe is. Nem is gondoltam bele, hogy mit teszek, csak élveztem ezt a szikrázó, heves levegőt kettőnk között, ami jól esett, és láthatóan neki is.
A sötétségben ketten voltunk, a matrac szúrósságát nem éreztem a hátamon, annyira lefoglalt a testünk egymásra hangolódása Jackkel, és a sötétség is eltakart minket egy kicsit egymás elől.
- Az csak az álca - mondta, de erre nem válaszoltam, csak belemerültem a mélyebb és hevesebb csókokba, meg a mozgásba, ami egyre gyorsabb lett és szenvedélyesebb is. Nem nagyon gondolkodtam már, csak ráhangolódottam teljesen, élveztem a ritmusunkat, és a sóhajait. Lehunytam az érintéseire a szememet, miközben a kezemmel én is végigcirógatottam rajta, ahol jól esett neki, szinte teljesen bele is feledkeztem ebbe az egészbe, mintha nem is én feküdtem volna vele a matracon, egy koszos kis pince mélyén.
- Teljesen elveszed az ember eszét, Hansel...  - mondta, én meg elkomolyodtam a csókba, majd a kezemmel megmarkoltam a fenekét is, ahogy egyre gyosrabban mozogtam, majd hangosan felsóhajtva megadtam magam neki.
- Te meg az enyémet - suttogtam, és egy kicist megharaptam az ajkait utána pedig a nyakát, miközben lassan próbáltam egy kicsit magamhoz térni, és közelebb húztam hozzám, hogy érezzem a testének melegét.

[hagyjatok20040410]

hagyjatok
20040410



Glynn
m o o d

18+
valami alakul

Kicist jó volt kiszakadni az iskola falai közzül, amiket már rohadtul untam. Nem adtak semmit az évek, helyette csak elvettek tőlem, az első évemtől kezdve. A barátaim meghaltak az ostrom alatt, elvesztettem Sierrát, akire egymásra sem néztünk azóta sem, pedig ő is idén fog végezni. Ő is folyton Cambell után sóvárgott amúgy is. Rose-ról nem is beszélve, és azóta se mentem szívesen a klubhelyiségük közelébe. Nem arról volt szó, hogy nem engedtem el, mert igen. Nem érdekelt már, hol volt, mit csinált. Csak a seb volt mély és fekélyes. Túl hirtelen tűnt el az életemből, mintha nem is lettem volna fontos. De kinek voltam az igazából? Talán ezért is esett jól olyan nagyon a sodródás. Egyik csaj után a másik, pár napig, hétig együtt, aztán hagytam, hogy szétmenjenek a dolgaink. Nem is nagyon akartam túl közel engedni őket hozzám, a jég bennem forró volt, és égetett a hideg.
Talán, hogy ezeket elűzzem belőlem, hagytam magamat Glynnel a koszos matracra jutni. Csak élveztem, ahogy összesimult a testünk, és érezhettem a csókjait.
- Ugyan Hansel, azt senki sem tudja elvenni... talán valami formás csajszi - válaszolta Jack, én meg hümmögtem egyet. Sosem hittem volna, hogy valaha egy srác mellett fogok kikötni, Florra sem gondoltam máshogy, csak a legjobb haverom volt. Igazából attól is féltem, hogy úgy igazán senki se fog bennem már megmozgatni semmit. De mindegy volt nem?
- Tudom, hogy ez csak mára szólt - tette hozzá. Megnyugtató, hogy legalább valaki tudta ezeket kettőnk közül. Én se feküdtem le mondjuk ugyan azzal a lánnyal túl sokszor. Még a végén valami féle kötődés alakulna ki. Arra meg most nem volt szükségem.  - Túl jófiú vagy te nekem.
Erre rápillantottam, miközben elfeküdtünk a matracon. Hűvös volt, de nem fáztam.
- Én, jófiú? Furcsa megállapítás - dünnyögtem. Nem voltam jó, sokat bántottam másokat, csak arra már nem emlékezett senki, csak én. Lehunytam a szememet és élveztem a csókot, és felsóhajtottam, ahogy megharapta az ajkam. Egy kicsit beletúrtam a hajába közben.
- Bárcsak itt tarthatnálak. Kényelmes vagy, mint egy párna - fészkelődött rajtam, mire csak kilestem azon a kis résen a fejünk felett. Nem sok kedvem volt visszamenni a suliba, meg is büntethettek érte, de nem érdekelt. Már csak a végére akartam ennek az elbaszott tanévnek a végére érni.
- Még nincs kedvem visszamenni - jegyeztem meg, majd úgy maradtam vele a matrcaon. Egy kicsit élveztem, hogy nem voltam a suli falai közzé szorulva, és most még Monstro csámcsogását is jó volt nem hallgatni.
- Úgyhogy meghagyom neked ma estére a társaságomat - kacsintottam rá és megint megcsókoltam. Most arra volt szükségem, hogy máshol legyek, mással legyek, és Jack illatára aludjak el ezen a koszos, poros, kissé nedves fal szagú alagsorban.

KÖSZÖNÖM SZÉPEN A JÁTÉKOT!
A HELYSZÍN SZABAD

Hajnali bombariadó

2004.04.13

Music: Go go Guys!

To Jack

Előzmények

Nem tudom igazából miért engedtem le pillanatok alatt a védelmem és tértem észhez egy fiatal, bor-zasztó kinézetű suhanc sértő kioktatásától, de ha már a délelőtti mókám kútba esett, meghallgatom az ő történetét is. Igazság szerint amit mondott, már sok mindenkitől megkaptam, de elég nehéz megvál-tozni, mialatt a fájdalom tombol bennem és próbál utat törni, felforgatva a lelkiállapotom.
- Amit te csinálsz nem viccnek és véletlennek látszik, inkább hisztinek. – megráztam a fejem. Nem azért, mert nem volt igaza, hanem mert már ezt is megkaptam jó párszor. Csövi Larry barátomnak is igaza volt, mint mindenki másnak, akik ezzel fárasztottak, de hát ha elzavartam volna mindenkit, aki ezzel fáraszt, akkor senkim nem maradt volna. vagy várjunk csak? Dehát pontosan ezt csináltam.
- Meglehet, de mindannyian követünk el őrültséget nem? Ha minden rendben lenne, nem lennék hisztis és nem találkoztunk volna. Lehet ez egy jó barátság kezdete. – vontam meg szórakozottan a vállam. – Vagy egy vicces történet egymás baráti társaságában. – mutattam rá szintén mosolyogva. Mondjuk ennél a pontnál gyorsan zsebre vágtam a kezem, ugyanis nekem már nem nagyon volt baráti társaságom. Pár ember volt csupán, akik rövidebb ideig elviseltek, de mindenki elfordult tőlem pont ezért a viselkedésemért, amiért most a srác is lekorholt. Lehet csak sarkon kellett volna fordulnom és teljesen elfelejtenem őt, nem is ismerem és meghív a vackába egy teára, lehet épp a belsőszerveimtől akar megszabadítani. Mondjuk inkább az a mugliknál divat.
- Ezra vagyok. Azt hiszem nem mutatkoztunk még be. – nyújtottam a kezem felé, miután ismét a teára és a cukorra terelődött a szó. Elfogadom a meghívását, egye fene, legalább még egy alak less, aki elmagyarázza nekem miért nem szabad az eltűnt boldogság után rohanni, mialatt iszok egy kukából előhalászott teát, mi baj lehet belőle?
- De a cigit nem hozhatod be a vackomba. Büdös, gusztustalan és nem tesz jót neked sem. – magyarázott, mire megforgattam a szemeimet, elnyomtam a csikket és belehajítottam egy közeli ku-kába, biztosra véve, hogy már nem parázslik. – Értettem. – bólintottam még mindig mosolyogva, majd hallgattam bölcs tanácsait, amit akár a naptárról is lecsenhetett volna, annyira közhelyes volt.
- Mi bajom van? Elmondtam az előbb. – rántottam meg a vállam, de azért nem akartam normális válasz nélkül hagyni, ha már meghívott az otthonába.
- Egy apróság miatti depresszió, ami problémává nőtte ki magát és most nem találom a helyem a világban. Tehát, csak a szokásos. – rántottam meg nevetve a vállam.
- Neked mi a sztorid? – kérdeztem, ahogy egyre mélyebben merültünk a sikátordzsungelben, miután megálltunk egy kisebb raktárszerű épülethez, aminek az ajtaja még csak nem is volt rendesen bezárva.