+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Futottak még
| | | |-+  Ezra Ellsworth
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Ezra Ellsworth  (Megtekintve 3108 alkalommal)

Ezra Ellsworth
Eltávozott karakter
*****


A joke? Im on it!

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2022. 06. 23. - 21:04:48 »
+1

EZRA ELLSWORTH




        Alapok

jelszó ||”A lélekállatod Smith professzor”
nem || férfi
születési hely, idő ||Manchester; 1987. 04. 20
kor ||  16
vér || fél
évfolyam || 5


         A múlt


-   Ezra, csendben fogjuk végigülni a mű elkészültét? – kérdezte a fiatal művészpalánta Hollóhátas  negyedéves iskolatársa, ki már körülbelül tíz perce üldögélt a vászon azon oldalán, ahol nem igazán történnek izgalmas dolgok. Kérdésére egy kócos, vigyorgó ifjú fejének alakja pattant ki a készülő festmény mögül.
-   Koncentrálnom kell Emily, ez a mű mély koncentrációt igényel! Egy ilyen gyönyörű modellről készült alkotást nem lehet elkapkodni. – magyarázta kellő érzéssel és kifinomultsággal a lánynak, majd az ecsettel feléje mutatott, ezzel is megerősítve mondandójának lényegét. A lány persze elpirult, amit az ifjú elégedettséggel nyugtázott, majd vissza is húzódott erődítményként maga elé épített festőállványa és vászna elé.
A kis termet, amit Ezra gyakorlásra használt, a délutáni, nyári nap sugarai úgy ragyogták be, mintha csak kettejüket világította volna meg, akár egy kis színjáték szereplőit. Nem is kellett így a fiúnak másféle megvilágítás, ez a fény elég volt, hogy megfelelően kirajzolódjanak az előtte ülő ifjú Hollóhátas lány arcának vonásai és a színek hatásai. Nem mintha minderre szüksége lett volna.
-   Mi lenne, ha közben mesélnél magadról? Nem is tudok rólad semmit. – szakította félbe ismét a szőke hajú hölgy az ifjú művész mesterkedését, mire az meglepődött arckifejezéssel dugta ki ismét kobakját a vászon mögül.
-   Miért érdekel? – kérdezte ecsete végével megvakarva bozontos hajkoronáját.
-   Én…én azt hittem ez randi. – válaszolt a lány megjátszott szégyenlősködéssel.
-   Óh…hogyne, persze. Igazad van. – vágta rá zavartan a fiú, majd visszahúzta ismét tekintetét a vászonra, mely már száradt az alapozótól.
-   Hol is kezdjem? Manchesterben születtem normális körülmények között, azt hiszem. Két testvérem van, egy bátyám és egy húgom. – magyarázta válogatva a megfelelő olajfestékeit palettáján.
-   A szüleid mivel foglalkoznak? – ütötte a vasat Emily, remélve, hogy az ifjú nem hagyja abba a mesélést.

-   Oh..öhm…édesanyám fordító a minisztérium értelmes lény osztályán, apám, öhm, nos hát ő művészetet tanít, nem érdekes. – legyintett ki festménye mögül Ezra, remélve, hogy ennyivel meg is elégszik múzsája. Nem igen kívánt sok időt eltölteni a lánnyal, kellett neki egy portréalany, bár jobbat is választhatott volna, hiszen a vele szemben ülő lány egyik jó cimboráját verte át elég csúnyán hetekkel ezelőtt. Megvan a maga hírneve a hölgynek, bájosnak adja ki magát, de amikor már megszerzi amit akar, vagy megunja mások társaságát, olyan módszerekkel dobja szerencsétleneket, amivel barátai kedvében járva szórakozhatnak. Ezra is kedvelte a csínyeket és a vicceket, de ez az ő gyomrának is sok. Na, de hogy miért gondolja Emily, hogy egy randin van…hát azt Ezra sem érti. Egyébként sem volt sok ideje a dicsfényben fürdeni, második gyermekként addig volt ő a sztár, míg meg nem született húga. Így bátyja volt az, akitől sokat vártak el, míg lánytestvére volt a cukiság mintaképe, akit mindig óvtak és védelmeztek, így hát mondhatni ő elveszett a családban, mint elsőéves Roxfortos Hagrid ölelő karjaiban. Ez jó is lehetett volna, ugyanis szabad kéz egy cseperedő, lázadó fiatalnak egy amúgy is kaotikus családban kitűnő színpad. Na de nem Ezrának. Neki kellett a figyelem, vágyta édesapja szeretetét és gondoskodását, így hát, ha azt nem kapta meg, olyan szinten, ahogy azt szerette volna, csínyeivel és morbid tréfáival hívta fel magára a figyelmet. Ölelő karok helyett szobafogság, lelki törődés helyett szentbeszéd. Akkoriban édesanyjuk elfoglaltabb volt, így nem nagyon tudott részt venni a nevelésben, a minisztérium minden idejét elvette, pedig már akkoriban bátyja, Steven megkapta a Roxfortba címzett meghívóját. Apja milyen büszke volt, pedig fogalma sem volt róla milyen iskolába vették fel.
 
Miközben Ezra múltján elmélkedett ismét félbeszakította egy számára idegesítő hang.
-   Te nem is figyelsz! – méltatlankodott a lány, mire a fiú játszott zavarral kikukucskált a vászon mögül.
-   Bocsánat, ismét elmerültem a színek kavalkádjában, hirtelen nem is tudom mely színekkel emelhetném ki gyönyörű szemeidet. – válogatta gondosan a szavakat, miközben a fekete és fehér színeket tartotta másik kezében.
-   Ahh, de édes vagy. Hát észrevetted. – legyintett a lány felé, mire Ezra behúzta fejét és kinyújtott nyelvével konstatálta Emily viselkedését.
-   Ott tartottál, hogy te vagy a Roxfort bányaréme. – elmélkedett pechjére hangosan az ifjú. Ezt magában akarta kimondani.
-   Hogy mi!!? – csattant fel a lány, mire a művész kissé szabadkozva próbálta menteni a menthetőt.
-   Mondom, ott tartottál, hogy te leszel az év végi bál szépe. A teremben rossz az akusztika, tudod. – legyintgetett vigyorogva.
-   Ah…lehet. - pironkodott és bosszankodott egyszerre, bár Ezra nem tudta eldönteni, melyik inkább, így megállapodott magával abban, hogyha van erre kifejezés az tutira az agyalágyult mellett szerepel a szótárban.
-   Egyébként, neked kellene mesélned magadról. Jobban, hogy is mondjam, átadná a portré érzelmeit, ha hall-hatom közben életed csodálatos megemlékezéseit. – lódított a fiú ecsetével mutatva a lányra, majd vissza is slisszant műve mögé, mely ekkora már formát kezdett ölteni.

Steven végül a Griffendélbe került, bár illett is hozzá a szerep. Bátor volt és szorgalmas, rengeteg barátot szerzett magának, még a Roxforti csatában is részt vett és bátran harcolt Tudjuk ki serege ellen. Ezra csak a hírekből és édesanyjától hallott a történtekről, szerencsére a családja többi tagját nagyjából elkerülték a sötét nagyúr mesterkedései. Édesanyjának kellett többet dolgoznia a kelleténél akkoriban, látszott is rajta a kimerítő időszak eredménye. Leginkább édesapjukat féltették mugli származása miatt, többet is volt távol ezekben az időkben, valamiért édesanyját is többször behívták elbeszélgetésre a Minisztériumba. A miérteket azonban úgy tűnt, csak bátyjának magyarázták el, neki és húgának be kellett érniük zagyvaságokkal és kibúvókkal. Később tudta meg, hogy Ausztráliában bújtatták el nagynénje segítségével.
A harcok után félő volt, hogy az ifjú nem kapja meg a Roxforti behívóját, ugyanis akkoriban zajlottak az intézmény javító munkálatai, de szerencsére szeptemberre végeztek annyira, hogy elkezdhessék a diákok a tanévet. Meg is érkezett a várva várt bagoly, s mivel ekkor még anyja mindig rengeteg munkával volt ellátva a minisztériumnak köszönhetőn, bátyjával mentek el megszerezni a szükséges eszközöket. Ekkor járt először az Abszol úton és bár rengeteg érdekes dolgot látott, mégis a Weasly Varázsvicc vállalat tetszett neki a legjobban. Rengeteg dolgot vásárolt, amit persze testvére nem ellenzett, 5. éves volt akkor, de egy kis kalamajkában mindig bele lehetett őt is keverni.  
Akác fa, Főnixtoll, 14 hüvelyk. Olivander pálca szaküzletében a negyedik pálca lett a megfelelő, amivel nem reptetett el semmit vagy nem durrantott oda az asztalokon heverő papírsokaságnak. Hosszú, kézre álló kis pálca minimális vésetekkel.


-   Öreg barátom. Invitó okkersárga festék. – mutatott Ezra a festékes ládájára, melyből szép lassan emelkedni kezdett a számára áhított tárgy és a kezébe is repült.
-    El sem tudod hinni, milyen szörnyű volt. – magyarázott közben Emily, vérszemet kapva Ezra kérése nyomán, miszerint meséljen magáról. Nem nagyon figyelt rá, nagyjából az ötödik mondatánál megfeledkezett a lányról múltba révedésének köszönhetően.
-   Azta, el se tudom képzelni. – válaszolt fél vállról, mire Emily csak helyeslően hümmögött. Türelme az volt az ifjúnak, ez most is meglátszott, a Teszlek Süvegnek nem is volt könnyű dolga.

-   Megvan benned a bátorság, de a kellő csibészség is. Hűséges vagy az elveidhez és becsületes a barátaidhoz, a szíved a jókért búg, legyen hát a házad a Hugrabug! – kiáltotta 5 évvel ezelőtt a házakba osztó terelőjuhász, bár az Igazgatónő szerint tévedés történhetett, kifejezetten a második évtől, ugyanis Ezra ekkor élte ki igazán a Süveg által említett csibészségét. Az első évben bár gyorsan beilleszkedett, nehezen ment a tanulás. Annyi érdekesség, megannyi csoda, a fiú mégis édesapjáért aggódott, kit akkoriban alig látott. Nem rég érkezett vissza Ausztráliából és megviselték őt az ottani körülmények. Rengeteget fogyott, a viselkedése is megváltozott. Ezra nehezen tudta ezt elfogadni, de társai és a Roxfort-i iskolai élet elég gyorsan kizökkentette a folyamatos szorongásból. Arról nem is beszélve, hogy az otthon végzett csínyei itt a varázsvilágban még nagyobbat szólhattak, humoros, bohókás viselkedésének köszönhetően pedig sok barátot szerzett az évek során.
Rekordot rekordra halmozott csínytevések terén, legyen szó Trelawney professzor hajának felgyújtásáról egy robbanós chili csokival vagy a klubhelyiség elgázosításáról trágyagránátokkal.
~ Megannyi büntetőmunka, de mindegyik megérte. ~ gondolta magában, miközben húzta a vonalakat, festette a színeket, érezte, hogy az élet megelevenedik festményén varázslattal átitatott ecsetének köszönhetően.


-   Múúúúú! –
-   Ez mi volt? – hagyta abba ismét a beszédet Emily. – Olyan volt, mint valami boci hangja nem?
-   Jaaa, neeeeem, ez én voltam. Húúúúúú, de jól fog kinézni. – nevetett zavartan a fiú, abba se hagyva a kemény munkát.
-   Csak maradj nyugodtan, nemsoká kész leszünk. Folytasd csak kérlek a döglött korcsról volt szó.
-   Fifikéről beszéltem és nem döglött meg, csak megbetegedett! – korholta le a leányzó a művészt, aki mint érezhető volt, megint nem figyelt eléggé.
-   Persze, persze. Fifike. – bólogatott egyetértően Ezra, majd a vászon mögött nem tetszését kifejezvén ismét megrázta fejét.

~ Óh, Cassie. ~ nézett fel egy pillanatra a mennyezetre, ahogy eszébe jutott a lány, ki nem rég a télen szakított vele egy levél formájában. Vagánynak és viccesnek tartotta. Menő volt a menő srácok között is, folyamatos csínyeivel és balhéival kivívta a nagyok tiszteletét és ez imponált a lányoknak. Cassie csodálatos volt és nem létezett más. Kicsit talán a világ is megszűnt létezni. Nem kellett azon tanakodnia, mi történhetett apjával, mi van az otthoniakkal, vagy hogy bátyjának sikerül-e munkát szereznie a minisztériumban. Mindenki ezen izgult akkoriban. Szóval ő ráért a szerelemmel foglalkozni. Az első csók. Óh, a mai napig ez adja számára az ihletet. Persze, lehet azért is mert más csókja eddig még nem is igen volt. Friss még a seb. Persze, azóta randizott más lányokkal is, nem is beszélve a hugrabugos Sandyről, akivel nemrégiben összebarátkozott. Más néven a büntetőmunkatársa. Sok idejük volt beszélgetni, rendes lánynak tartja, olyat csinált, mit előtte soha senki. Meghallgatta és tanácsokkal látta el, legyen szó a festményeiről vagy egy újabb csibészségről. No, nem mintha eddig nem lett volna senki, akivel le tudott volna ülni beszélni, nem. Más az, amikor meghallgatják az embert, odafigyelnek rá, a mondandójára, az egész lényére. Mint, ahogy Ezra figyel most Emilyre.


-   Figyelsz te egyáltalán!? – sipított fel ismét a Hollóhátas lány, mire Ezra ismét kizökkent a festésből.
-   Öhm, hát hogyne. Szép a nyakláncod, megfesthetem azt is? Jól mutat majd a portrén.
-   Óh, de kedves vagy. A portré is mozogni fog, mint az iskola falain lévők?
-   De még mennyire, még a hangod is hallhatod. Többféle megközelítésben festem fel a profilod, meglátod, találó lesz. Ha szeretnéd, elintézem, hogy kikerüljön valamelyik falra – kacsintott mosolyogva Ezra, majd visszakanyarodott a vászonra. Megpörgetve ujjai között a CukorPenna írószerboltban vásárolt ecsetét, mely lehetővé teszi számára, hogy festményei olyannyira életre kelljenek, hogy az saját elképzelései szerint mozogjanak.

Tervek? Azok nincsenek még. Nem igen érdekli a Kviddics, fogadni azt szeret a házak mérkőzésein, nézi, de soha nem kötötte le annyira, hogy nevezzen a válogatásra. Talán őrzőnek jó lenne, jók a reflexei és a művészetnek köszönhetően jól átlátja a mérkőzéseken is a játék állását. Auror szakma vagy minisztérium? Előbbi talán, utóbbi nem az ő világa. A festés, az a mindene. Igazi művész akar lenni, szeretné, ha festményei díszelegnének a Roxfort falain, sőt a Minisztériumokban, hatalmas freskók a Gringottsban, nagy előkelő családok nappalijában a kandalló fölött.
Az RFB-k is jól sikerültek, ugyanis mindig van “b” terve, ha nem futna be, mint művész, még mindig nem veti el az Auror szakma lehetőségét, ezért is veszi komolyan a bűbájtant, az átváltoztatástant és a bájitaltant, na meg persze a sötét átkok kivédése órákat is. A bűnözést is egyfajta művészetnek élik meg a mai világban és ki más láthatná át ezt jobban, mint egy festő.

 
-   Kész is vagyunk! – kiáltott fel Ezra örömittasan, kicsit mégis kárörvendő mosollyal az arcán.
-   Alá is írtam, ha gondolod el is viheted. – kuncogott miközben felállt a sámlijáról és a kijárat felé kezdett oldalazni. Emily persze izgatottan pattant fel ülőhelyéről, hogy azonnal szemügyre vehesse a róla készült portrét, hiszen biztos volt benne, hogy az ifjú remekül elkapta profilját, nem is lehetne elrontani, függetlenül Ezra kézügyességétől. Amikor a vászonhoz ért azonban értetlenül nézte az elé táruló összképet.




-   Ez mi? Ez egy TEHÉN!! – kiáltott kikelve magából, teljesen elhagyva megjátszott bájos, kislányos viselkedését.
-   Ugye, milyen tökéletes? – nevetett Ezra, majd egy felé repülő palettát kikerülve iramodott meg a folyosó irányába, ahol már barátai rötyögve várták őt.
-   TE BUNKÓ!! – üvöltött még a fiú után, de “harsány, nőies” stílusát elnyomta az iskolai csengő, Ezra pedig nevető barátaival belevetette magát az osztálytermekből kizúduló tömegbe. Ez a lány is meggondolja legközelebb, hogy összetöri-e cimborája szívét.  



        Jellem

Ezra mindig próbál boldognak és viccesnek tűnni, kisfiús vigyorával elbájol mindenkit, csupán barátai és tanárai látnak át ezen a szerepkörön. Rossz kedvében inkább cinikus, ha zavarban van, akkor pedig idétlen humorral próbálja leginkább magából oldani a feszültséget, ilyenkor persze egyre mélyebben merül a kellemetlenség rögös, kemény talajában. Magát szintekre állítja, amikor önfeledten boldog, jó kedve van, az az egyes szint, ilyenkor bátor, vagány megjelenése határozott, nem lehet eltántorítani, viccei is inkább önfeledtek, mint bántóak, de persze ekkor születnek a legravaszabb, legkellemetlenebb tréfái.
Kettes szint, amikor kedvetlen, rosszul kel, nincs ereje semmihez, ilyenkor tör rá leginkább szorongása, családja iránt érzett feszültsége és a tudat, hogy talán semmire sem viszi az életben. Ilyenkor fáradt, béna poénok jutnak eszébe, próbálja derűsnek mutatni magát, de míg mosolya gyermeki, szemei sírnak.
Hármas szint, mikor dől belőle a hülyeség, nem számít, vicces vagy bántó inkább, ezt sorolja a mérges hangulatához, ilyenkor nem számít sem barát, sem ellenség, mindenkinek beszól, cinikus, leginkább ilyenkor teljesíti csínytevéseinek nagyobb részét.
Négyes szint, mikor zavarban van. Akkor van az, hogy hebeg-habog, vigyorog mindig, mint a tejbe tök és folyamatosan hülyeségek jutnak eszébe, rengeteg szólás is származik tőle, ami elhíresült mondásokká nőtték ki magukat a Roxfort falain belül, mint például, eltűnt, mint első éves Hagrid karjai között, vagy leégett, mint Trelawney professzor a chili csokitól.
Ötös szint, amikor fest vagy arról beszél. Az érzéseiről, megeleveníti gondolatait, belső érzésvilágát. Ilyenkor nem viccelődik, komoly, talán ez az a pillanat, amikor elnyomott, reszketeg énje végre szabadon szárnyalhat.



         Apróságok

mindig || Festés, poénkodás, csínyek, krimi történetek, elegáns mellények. (még a talár alatt is), nassolás, kávé.
soha || Rossz hangulat, szorongás, mazsola, büntetőmunka, futás (meglepő, mert sokszor kell neki művelnie ezt a tevékenységet) dráma, külsejükkel visszaélő lányok/fiúk, gonoszság, ha a kisebbet bántják, ha nőre kezet emelnek.
hobbik || Festés, csavargás, haverokkal lógás, krimi könyvek olvasása, krimi filmek nézése
merengő ||Legrosszabb, amikor édesapját elbújtatták és a család rettegett, legjobb, amikor megfestette első művét.
mumus ||Trelawney professzor kipattintva, futó felszerelésben
Edevis tükre ||  Befutott festőművész lehessen
százfűlé-főzet || dohány és kávé illat, ízre inkább füstös szőlő és málna
Amortentia ||Rózsa és kávé elegye (Japán rózsakávé)
titkok || vagánynak és keménynek mutatja magát, valójában bátortalan és szorong
azt beszélik, hogy... ||
George Weasley a mentora



        A család


apa || Harold Ellsworth 48, szinte ő nevelte fel őt és a testvéreit, édesanyjuk alig volt otthon.
anya || Elsa Ellsworth 42, közömbös, bár apjához jobban kötődik, szereti őt is
testvérek || Steven Ellsworth; 24, erős a kapocs köztük, az iskolában eleinte csak rá számíthatott.
Eleine Ellsworth 10; Kishúga, aki még fiatal ahhoz, hogy elkezdhesse tanuló éveit, félő, hogy nem is lesz rá lehetősége, mivel még nem jelentek meg nála a mágus vér jelei.
állatok || Hórusz, a fehér vadászmenyétje


Családtörténet ||

Ezra családja folyamatosan pörgő, nyughatatlan társaság. Mindig történik valami otthon. Édesanyja a munkába temetkezik, alacsony, karcsú, kissé inkább vékony a törtető életmódnak köszönhetően. Barna haja és szintén barna szemei vannak, melyek általában átláthatatlanok a fáradtságtól. Édesapja évekig távol volt, mugli hova tartozása révén Ausztráliában bújtatták el. Alap esetben mackós alkat, vállas. Rajz és irodalom tanár, valószínűleg innen ered Ezra tehetsége, bár sokat is foglalkozott vele fiatal korában. Sötét barna haja és szürkészöld szemei szigorú tekintetet sugároznak. Steven szorgalmas, a Minisztériumban próbál elhelyezkedni a Rejtély- és Misztériumügyi Főosztályon. Haja hosszabb, vállig érő, világos barna haja és átható, sokszor megértést és melegséget adó gesztenyebarna szemei vannak. Magas, amiben apjára ütött, de vékony, ami talán édesanyjától örökölhetett, törtető stílusáról sokat nem kell beszélni Ezra szerint, nem esett messze az alma a fájától. Eleine világos barna, hosszú hajú önfeledt kislány. Őt viselte meg legjobban édesapja távolléte, sokat sírt ekkor. Világoskék szemei vannak, amit anyjuk szerint a nagyanyjuktól örökölhetett. Nagyszülei már nem élnek, az első varázslóháború áldozatai lettek, míg édesapja ágáról már betegségben hunytak el. Nagynénjük és nagybátyjuk, akik még a család aktív tagjai. Nagynénje Marge Ellison egy kis takarítóvállalatnál műszakvezető, míg Andrew Ellison szintén a Minisztériumban dolgozik a Mágikus Balesetek és Katasztrófák Főosztályán. Ők segítettek elbújtatni édesapjukat és besegítettek otthon édesanyjuknak, míg Harold távol volt.    


        Külsőségek


magasság || 175 cm
testalkat || Vékony, szikár testalkat
szemszín || Sötétbarna
hajszín ||Sötétbarna, szinte fekete
kinézet ||

Nagy vigyorral az arcán mutatkozik be, kezének szorítása nem dolgos, munkáskéz érzését mutatja be, inkább érzékeny, irodista, művészkéz érzését türközi. Szemei csintalanok, meg sem tudnád mondani, mi lesz a következő lépése. Haja általában kócos, de ez bájos, kisfiús külsőt kölcsönöz neki, megjelenése azonban elegáns. Általában inget és azon valamilyen elegánsabb mellényt visel, nadrágként kopottas farmert hord. Edzőcipőt visel, általában világos színűt, segít a futásban, mégis odafigyel rá, hogy tiszta legyen. Külsejére odafigyel, általában ápolt, fogai szépek, megnyerő mosolyához szükséges is a szép fogsor. Magassága átlagos, testfelépítése a vékony és a sportos között található valahol, szokták is rá mondani, hogy jó a genetikája, ahhoz képest, mennyit nassol. Ahogy kezeidet elengedi a bemutatkozást követően, már csak gúnyos mosolyát pillantod meg, s ahogy rosszat sejtesz, már ott sistereg a kezedben a trágyagránát, s mire észbe kapnál már egyedül viseled a bűzt a folyosó közepén, Ezra tisztán tartott, ápolt sportcipőinek köszönhetően.  



        A tudás

varázslói ismeretek ||
Nyomozói éhsége és "b" terve, azaz jövendőbeli Aurór pályájának terelgetésének köszönhetően jó jegyekkel büszkélkedhet sötét varázslatok kivédéséből, átváltoztatástanból, bűbájtanból és bájitaltanból. A Jóslástan általában nehezen megy neki, elmondása szerint csak azért vette fel, hogy bosszanthassa az órát tartó professzornőt. Gyengéje még a Mágiatörténet óra, minden más tanórán minimális szorgalommal átverekedte magát.
pálca típusa || Akác vessző, főnixtoll mag, 14 hüvelyk


RBF ||

Asztronómia - E
Bűbájtan - K
Sötét varázslatok kivédése - K
Gyom-és gyógynövénytan - V
Mágiatörténet - E
Bájitaltan - K
Átváltoztatástan - K
Jóslástan - E
Legendás lények gondozása - K



avialany ||Lucas Zumann



Naplózva

Sophie Flynn
Eltávozott karakter
*****


Let's say sunshine for everyone

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2022. 06. 23. - 21:39:03 »
+2

Kedves Ezra!

Te egy igazán kedves belevaló srác vagy, aki felrázza az unalmas hétköznapi életet a Roxfort falain belül. talán első ránézésre meg sem mondaná rólad az ember, milyen csodálatos művészi képességeid vannak. Megható a hűséged a barátaid és a családtagjaid felé. Nehéz középső gyermeknek lenni, de biztos vagyok benne, hogy hiába érzed magad elhanyagoltnak, mindenki imád otthon téged is, hiszen szerető családod van. Őszintén remélem, hogy sosem fogod feladni a festés iránti szenvedélyed.
Nagyon érdekes történetet olvashattam, a végén pedig a tehenes poénnal teljesen megfogtál. Szépen írsz és fogalmazol, olvasmányos és sok helyen kifejezetten nevettető előtörténetet alkottál. Az apróbb javításokat köszönöm, így nem is tartalak már fel téged tovább, menj és hódítsd meg Sandy szívét!
Az előtörténeted:

e l f o g a d o m

A házad pediiiiiiiiig a (mily meglepő)...



Gratulálok! Az eligazító-pm hamarosan érkezik.
Játsz vadakat és szépeket!


Sophie
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2024. 08. 05. - 23:48:14
Az oldal 0.075 másodperc alatt készült el 37 lekéréssel.