Tu Hwnt I'r Bont

A Tu Hwnt i'r Bont egy 15. századi, II. osztályú műemlék épület Llanrwst közösségben, Conwy megyében, Észak-Walesben. A Conwy-folyó bal partján található, a Pont Fawr túloldalán Llanrwst városától. Az eredetileg parasztháznak épült Tu Hwnt i'r Bont valójában jóval idősebb, mint a mellette álló Inigo Jones híd. Az épület ma tradicionális teaházként üzemel.

To Miss Fawley

Nem is tudom, hogy maga a csíny nevetségesebb, amit a hallgatóim kieszeltek, vagy az, hogy ennek következtében az ország azon részében kötöttem ki, ahol fél vödör nyál nélkül nem lehet egy település nevét sem kimondani... Mindenesetre nem az a fajta figura vagyok, aki bármiből csak úgy meghátrálna és ha visszagondolok diákéveimre, mi is szerettünk komiszak lenni. Aztán meg ott a bajtársiasság szelleme, a közös viccelődés nem mindig lazítja a fegyelmet, az összekovácsoló szerepét nem szabad lebecsülni, pláne, ha valaki olyan sötét napokat is meg kell, hogy éljen, mint olykor egy auror.
Szóval jó arcot vágtam a dologhoz és túl aggódónak-törődőnek látszó hallgatóim hatására belementem ebbe a Valentin napos vakrandis őrületbe. Azt mondják, hogy az igazság vak, de néha úgy érzem, hogy vagy Fortuna maga, vagy a sorsunkat szövő három öregasszony az, ami viszont szinte minden kétséget nélkülöz, hogy bizarrul szarkasztikus humorérzékkel vannak megáldva. Mi sem bizonyítja jobban, mint a walesi tünérmanónyelvű vidéken tomboló kimondottan britanniainak bélyegezhető időjárás. S a slusszpoén: akadémiai oktatóként egy hallgató hölgyike volt az, aki a megbeszélt időben, a megbeszélt helyen várt... volna, ha nem érek oda picit hamarabb, jó szokásom szerint, így várakozásról nem igazán volt szó, de ha netán meglátnának minket, pletykákról már lehet... Nem mintha annyira kiakasztana az ilyesmi, egyébként is volt sutyorgás a hátam mögött, mégiscsak egy kitüntetéssel korán nyugdíjazott auror vagyok, akiből vérfarkas lett, bármennyire igyekszik is ezt takargatni.
Ráadásul a hölgyeményt még valamelyest ismerem is, bár szerencsére nem az én szakomra jár Miss Fawley, aki miatt szintén nem igazán lehet okom panaszra, hisz ragyogó tekintetű, csinos arcú fiatal boszorkány, legfeljebb ő kámpicsorodhat el, hogy ezt dobta neki a gép: olykor felhős kedélyű koravén ex-aurort. Aki most annyira nem nyúzott hála a farkasölőfű főzetnek és annak, hogy a telihold még messze van s ahogy mondtam, igyekszem azon, hogy szinten maradjak és ne legyen olyan egyértelmű a kór, amit magammal hordozok életem végéig és végső soron magányom fő oka is. Ennek a küzdelemnek része volt, hogy frissen borotválva, markáns férfiparfüm illatától körüllengve igyekeztem megtartani évek óta a korábban rám jellemző elegáns stílust és most is valamiféle lazább, de mégis angolosan elegánsabb megjelenésre törekedtem, még ha ez a felhőszakadásban frankón el is ázott.
Egyben az eső volt az oka annak is, hogy a találkozásnál igen futólag tudtam csak Serena-t köszönteni egy kissé kapkodós kézcsókkal, hogy aztán zakóm lekapva terítsem azt a feje fölé némi esővédelemnek, míg szedtük a lábunkat a.... ki nem mondom a nevét hova, mert itt alszunk!
Mugli lakta környék, varázsolni nem lehet, ezért ázunk s ennek hála még meg se tudjuk magunkat gyorsan szárítani, mert jön a mamó és már le is csap ránk s mi már bent is találhatjuk magunkat, ahogy az asztalunk felé tessékel szívéjes ellentmondást nem tűrő nyomulással. Én pedig udvariasan kihúzom a széket Serena számára, hogy leülhessen (nem tudva a bundás halálcsapdáról az asztal alatt, ami így az övé lesz) s amikor van lehetőségem, kicsit füle mellé hajolva mormolom neki.
- Nézd légyszi, hogy mikor nem figyel majd és én megszárítom magunkat egy gyors pálcamozdulattal. - hadarom el, remélve, hogy lesz erre lehetőségünk, mert bár szeretek úszni, ázott farkasnak lenni azért mégsem jó. Serena után pedig én magam is helyet foglalok.
- Nos, nem tudom, hogy mennyire számítottál egy ilyen... meglepetésre, de ha már így alakult, élvezzük ki nem? - kérdem a másiktól egy könnyednek szánt mosoly kíséretében. Az, hogy már valamennyire ismerem azért lényegesen oldottabbá tesz, észre kell vennem s míg kék lélektükreit figyelem, emlékezetemből előásom egy-egy emlékem arról az évnyitó utáni kávézásról, amikor szó szerint egymásba botlottunk. Igen, annak alapján már egy-két dolgot tudunk egymásról és talán így kevésbé lesz feszengős a dolog.

[Valentin-nap]

Valentin-nap


outfit

2004. február 14.

To: Reginald Cobham

Elsőre jó ötletnek tűnt benevezni erre a Valentin-napos randizós eseményre. Mert hogy is lehetne könnyebben pasit fogni, mint egy véletlenszerűen összehozott randin. Persze, én is kételkedtem a próbálkozás sikerében, ugyanakkor befészkelődött a buksimba a gondolat, hogy ha meg sem próbálom, akkor nem is lesz lehetősége a sorsnak összehozni valami jó pasival.
Így hát jelentkeztem, és össze is sorsoltak valakivel, akinek a neve ismerősnek tűnt. Reginald Cobham. Valahol már biztosan hallottam a nevét, de nem ugrott be, hogy hol. Úgyhogy el is engedtem a dolgot - csak rájövök akkor, amikor ott leszünk -, és elindultam Walesbe, egy kimondhatatlan nevű kis faluba - még jó, hogy nem Hop-porral kellett jönnöm. Amikor odaértem, rájöttem, hogy rosszul kalkuláltam. Szakadt az eső, esernyőt nem hoztam magammal, és mivel ez egy muglik lakta környék volt, nem akartam varázsolni. Így a lehető leggyorsabban közeledtem a helyszínül megadott teaház felé.
A randipartnerem már ott várt, és ahogy közeledtem rájöttem, hogy honnan ismerem. Hiszen ez az egyik egyetemi tanár! Még rémlett is, hogy talán első év elején beszélgettem vele a kávézóban. Mindenesetre ennyire cikin nem alakulhatott volna a randi.
Amíg közeledtem, gyorsan összeszedtem az emlékeimet Reginaldról. Egész rendes hapsinak tűnt, amikor beszélgettünk. Jól eldumáltunk, azzal nem volt gond. Reméltem, hogy ma sem lesz ez másképp. Még ha nem is találom meg az álmaim szerelmét, akkor is lehet egy jó esténk.
-Szép napot! - köszöntöttem mosolyogva Reginaldot, aki csak egy gyors kézcsókkal válaszolt, és már indult is a teázó felé.
Megértettem, eléggé el voltunk már ázva mindketten.
-És még Angliáról mondják, hogy esős. - nevettem, ahogy beléptünk. Reginald igen udvarias volt, kihúzta a széket, hogy leülhessek. Ő tényleg komolyan vette a randit.
Ahogy leültem, egy cica rögtön az ölembe ugrott, én meg hagytam, hadd doromboljon ott, simogatni kezdtem. Közben Reginald közém és a kiszolgáló nő közé állt, és gyorsan mindkettőnket megszártott.
-Köszönöm. Így mindjárt sokkal kényelmesebb.
Ahogy Reginald is elhelyezkedett, rám pillantott:
- Nos, nem tudom, hogy mennyire számítottál egy ilyen... meglepetésre, de ha már így alakult, élvezzük ki nem?
- Mindenképpen meglepetés, hogy te vártál itt, de én is úgy gondolom, hogy a legjobbat kell kihoznunk a helyzetből. - bólintottam. - Szerencsére nem vagyunk szoros tanár-diák viszonyban. De azt áruld el, hogy egy ilyen jó pasi, mint te, miért kényszerül rá egy ilyen vakrandira? Szerintem tolonganak utánad a nők az egyetemen.
Feldobtam a témát, vágjunk a közepébe. Egyébként meg tényleg kíváncsi voltam rá, hogy nem talált magának még senkit.

To Miss Fawley

  megjelenés

Az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó, én pedig annyit tanítottam és beszéltem alkalmazkodásról, a váratlan dolgokra való reagálásról, a tankönyvi tudás és a valóság között olykor meg-megfeszülő különbségről, hogy igazán nem lett volna fair, ha meghátrálok a pimasz hallgatók támasztotta kihívástól. És az volt az igazság, hogy olykor az ilyen tréfás kedvű fiatalok mutattak rá valamire a maguk naiv, egyértelmű könnyedségével. Itt és most arra, hogy bizony szükségem van egy ilyen estére.
Miért? Nos, mióta tanítok és nem bevetésekre járok, szembe kell néznem azzal, hogy már nem élhetek annyira a munkámnak, mint régen és lényegesen csökkent az esélye, hogy egyik napról a másikra végeznek velem valahol, akár úgy is, hogy senki se tudja hol lesz a sírom. És még negyven sem vagyok... szóval van még jó pár évem és végső soron szükségem van az emberi társaságra ilyen, vagy olyan formában. Valamit kezdenem kell magammal, azzal, hogy egy kórral élek együtt, az ehhez kapcsolódó félelmekkel, hogy újabban (legalábbis egy-két éve) ezért nem tudok igazán kötődni. Be kellett látnom, hogy végső soron gyávaság lenne hátralévő éveim a kúriám kertjének gondozásával tölteni és mellette az erdőt járni. Egyébként jót tesz lelkileg az embernek, de nem úgy, hogy ebbe erőltetem magam a szociális élet helyett.
Mindezt végig gondolva határozott lelkesedéssel készültem a randevúra s ez az elszántság, az, hogy erőt vettem magamon miután felismertem a problémámat, akkor sem csillapodott, amikor rájöttem ki is lesz a randipartnerem. Érdekes fintora a sorsnak, mert egyszer már egymásba botlottunk Serena-val s ezen felül még egy Minisztérium által kötelező önvédelmi kurzuson is részt vett, amit tartottam. Mindazonáltal ezektől szerencsére akkor sem lesz túl hivatalos a viszonyunk, ha egy intézmény ranglétrájának eltérő fokain állunk is. Azt hiszem nála lassabban állt össze a felfedezés, de ez természetes volt, nálam az, hogy ennyire emlékeztem eseményekre kis részben némi ingerszegénységnek és nagy részben annak volt köszönhető, hogy évtizedes viszonylatban a memória fontos része volt a hivatásomnak.
Partnerem gyorsan, de udvariasan köszöntöttem, az időjárása való tekintettel nem húzva az időt s úgy láttam, nem is neheztelt a hölgyemény azért, hogy nem kell ázni-fázni az eléggé csontig hatoló hideg februári viharos időben.
- Ó, Wales sem jobb... és mi most még nem is vagyunk annyira messzire a tengertől, ami csak fokozza ezt! - teszem hozzá egy könnyed mosoly és kisebb kuncogás keretében, ahogy az eddig Serena felé terített zakóm visszakerül rám. Átázva, de mindenem kapott az esőből, így teljesen mindegy. És ezt majd fogom orvosolni. Közben azért felmértem a helyet a maga rusztikus bájával, mert kifejezetten a régi századok paraszti világát idézte az enteriőr. S azt is megállapíthattam, hogy a néni, meg mi vagyunk itt nagyjából. Ilyen ítélet időben nem csoda. Régi foglalkozási ártalom volt ez, hogy fürkésztem a környezetem, felmértem a terepet. Kicsit paranoiás is vagyok...
- Igazán nincs mit, vétek lenne hagyni, hogy dideregj s megfázz, na meg szárazon még elragadóbban festesz ebben a ruhában. - jegyzem meg, ahogy a helyem felé orientálódva a magam szárazságáról is gondoskodom, amíg a néni nem figyel. Én mondjuk hozzászoktam a mostoha körülményekhez, de ez azért mégis egy randi és nem valami bevetés.
- Örülök, hogy ebben egyet értünk! - bólintok Serena szavaira, míg tekintetem összefonódik az ő kékségeivel. Nem esik nehezemre ez annál a ténynél fogva sem, hogy egészen jól megragadták a figyelmem és csinos pofijának méltó ékei.
- Valóban nem és tudván, hogy az aurorok világa nem olyasmi, amibe szívesen belemerülnél személyesen, ez a helyzet nem is fog változni, így nincs gond, legfeljebb egy kis pikantériát ad a helyzethez... - egy könnyed mosollyal toldottam meg szavaim, tényleg nyitva hagyva, hogy merre is alakul majd ez az este, ha már itt vagyunk. - De, hogy válaszoljak a kérdésedre, hízelgő, hogy jó pasinak tartasz, viszont az az igazság, hogy könnyű esetnek sem mondanám magam. Azt hiszem arról meséltem, hogy auror voltam hosszú időn keresztül. Nos, igazából a kapcsolataim mind rámentek a hivatásomra, ilyen-olyan módon. A legutolsó úgy, hogy majdnem meghaltam és a másik már valamennyire el is gyászolt. Azt hiszem érthető, hogy ez miért nem működik sokaknak. - egy kis szüntetet tartottam, míg elvettem egy szelet frissen sült kenyeret és nekiálltam fűszervajjal megkenni előételként. - Ezzel együtt idő volt, amíg azokból a sérülésekből rendbejöttem, s van, ami sosem fog teljesen meggyógyulni... és az a kép alakult ki bennem, hogy talán nekem ez az egész nem való. De... nem akarok lehangoló lenni és egyébként is túl sokat beszéltem magamról! A kérdés pedig valahol kölcsönös, hiszen egy ilyen kedves fiatal hölgy, szép vonásokkal és a tiszta nyári égboltot idéző szempárral könnyen találhat udvarlóra! - szám szegletében marad a finom mosoly, ahogy bókjaimat is kiosztom az érdeklődés mellé, ha már ezen a szálon indultunk el.

[Valentin-nap]

Valentin-nap


outfit

2004. február 14.

To: Reginald Cobham

A gyors szárító varázslat és a tea tökéletes kombinációja volt annak, hogy kellemesebben érezzem magam. Jól esett, hogy Reginald ilyen figyelmesen fordul felém, pedig alakulhatott volna ez az este másképp is. Lehetett volna egy kínos feszengés, morfondírozás azon, hogy vajon egy tanár és egy diák között alakulhat-e bármi is, vagy egyáltalán etikus-e. De annyira távol állt kettőnk tudományterülete, hogy nagyjából minimális esély volt arra, hogy valamikor is összefussunk a jövőben. Merlinnek hála azt az önvédelmi kurzust már megcsináltam, így remélhetőleg többé nem kerülünk tanár-diák viszonylag Reginalddal.
Hogy más viszonyba kerülünk-e? Nem zártam volna ki egy eshetőséget sem.
Jó brittekhez méltóan megbeszéltünk az időjárás viszontagságait. Habár egy vérbeli, Brit-szigeteken született boszorkánynak vagy varázslónak nem kellett volna, hogy gondot jelentsen egy kis eső. De azért mi is jobban szerettük a napsütéses napokat - talán pont azért, mert olyan kevés jutott belőle nekünk.
-...na meg szárazon még elragadóbban festesz ebben a ruhában. - gondolataimból Reginald kellemes hangja riasztott ki. El is pirultam a kedves bóktól, és rögtön viszonoztam is:
-Neked is nagyon jól áll ez a szett.
Rátértünk a találkozónk megfelelőségének megvitatására:
-Hát az aurori pálya engem soha nem vonzott. Az évfolyamtársaim nagy része aurornak szeretett volna állni, főleg a roxforti csata után, de engem ez soha nem érdekelt. Bevallom, nem is vagyok túl jó támadó és védekező varázslatokban. Én inkább próbálom elkerülni a kínos helyzeteket - ez többé-kevésbé sikerült is az elmúlt időszakban.
Reginald szerint ő nem volt könnyű eset.
-Egyik férfi sem könnyű eset. - mosolyodtam el. Végiggondolva az előző kapcsolataimat, ez tényleg így volt. Azt hiszem, tudnám kezelni Reginald "nehéz eseteit". Aztán a munkájára hivatkozva próbált kibújni a szerelmi kapcsolatok alól:
-Szerencsére már magad mögött hagytad az aurori pályát, ha jól gondolom. Vagy azért még visszahívnak egy-egy munkához? - érdeklődtem.
Végül rám terelődött a szó, vagyis, hogy miért vagyok itt:
-Két elég bonyolult kapcsolaton vagyok túl az elmúlt két évben. Mindkettő nagyon pozitívan indult, és úgy tűnt, minden rendben lesz, aztán mégsem. Ez eléggé megviselt, elég gyorsan jött egymás után a kettő, és azt hiszem mostanra sikerült továbblépnem. Szóval itt az ideje, hogy újra ismerkedni kezdjek.
Nem tudtam, jó ötlet-e egy randin felhozni az előző sikertelen kapcsolatokat, és igazából ennyiben is akartam hagyni. Az én múltamban nem voltak nagy titkok, elhallgatni való részletek, egyszerűen magamat akartam adni. Ahhoz viszont az előző kapcsolatok is hozzájárultak. Ők is hozzájárultak ahhoz, aki most vagyok, aki most Reginalddal szemben ül.
Időközben hozzáláttunk a friss kenyér elfogyasztásához. Mennyei volt, a hozzá tálalt fűszervaj pedig isteni.
-Hm, ez az előétel kifejezetten finom. Szoktál főzni? - kérdeztem kíváncsian. Bírtam azokat a pasikat, akik tudtak főzni, még úgy is, hogy én is kifejezetten szerettem tenni-venni a konyhában.

To Miss Fawley

  megjelenés

Olykor van, hogy az embert felkészületlenül érik dolgok, mint most ez az eső is, akkor pedig alkalmazkodni kell. Most nem volt mit tenni, becsületesen eláztunk, de szerencsére volt erre gyógyír, még ha kicsit körülményesebb is jelenleg, mert suttyomban kellett elvégezni a bűbájt, de szerencsére ebben már bőven volt rutinom. Részben szakmai ártalom is volt, elvégre sok olyan helyzet adódhatott egy auror életében, amikor gyorsan és a lehető legészrevétlenebbül kellett cselekedni.
A másik ilyen ártalom a megfigyelés és az emlékezet kombinációja volt. Ha az ember sokat foglalkozik nyomozati ügyekkel, kell helyszíni szemléket, vizsgálatokat tartania, ügyek között kapcsolódási pontokat keresnie, akkor szüksége van ezekre a képességekre. Most viszont teljesen békés, ártalmatlan dolgokra használtam ezeket: egyszerűen a sors adta partnerem kapcsán hívtam elő az emlékeimet, vagy figyeltem meg a megjelenését aprólékosan, ez utóbbit persze szóvá is téve, mert tetszett, amit láttam.
- Köszönöm! - adom meg egy mosoly és biccentés keretében az adekvált választ a viszonzott bókra, hogy aztán komolyabb vizekre is evezzünk szóban. Bár az sem igaz, hogy ez ne lett volna komoly, nem tréfából osztottam a bókot, hanem úgy is gondoltam.
- Azt hiszem sokak fejében téves képet hagyhatott az ostrom arról, hogy milyen is ez... főleg, hogy a benti diákok többsége nem élte át azt, ami egész évben előtte a falakon kívül zajlott. Én mondjuk fejest ugrottam abba, de ez egy másik történet és vidámnak abszolút nem mondható. - jegyzem meg Serena szavaira. Nem megyek egyelőre mélyebben részletekbe, majd kérdez, ha valami érdekelné, vagy akár úgy is tekintheti, hogy ezt máskor lenne érdemes átrágni, mindezt rá bízom. De azért van még a mondókájában olyan, amire akad mondanivalóm, így folytatom.
- Azt viszont nem mondanám, hogy nem vagy túl jó, mert láttalak gyakorolni és emlékszem, hogy némi segítséggel egyáltalán nem mentek rosszul a dolgok. A probléma gyökere inkább a csinos buksidban lehet, egyszerűen félsz egy kicsit ettől az egésztől és ezért blokkok vannak benned. Ezzel persze nincsen baj, mindenki másnak születik s nem kell mindenkinek ugyan azt az utat bejárni. Én például azért is lettem auror részben, hogy a hozzád hasonló boszorkányok és varázslók, akik nem vágyják a harcot, akikben van félelem az ilyen helyzetektől, békésen és nyugodtan élhessék az életüket. Bőven elégnek tartom, ha az arra hivatottak áldozzák énjük egy részét, amíg mások a saját tehetségük szerint tesznek hozzá a közjóhoz eltérő területeken. - na itt picit már a tanári szerep is kijött belőlem, de mellette azért a saját hitvallásom, énképem elemeinek is volt tere felsejleni s ezért se fogtam annyira rövidre a szavaimat, amellett, hogy érezhető volt: sokat vagyok magamban és csendben. Társaságban pedig a korábbi lakonikusabb énem már nem igazán érvényesül. Hiába, változik az ember.
- Oh igen? - kuncogok kicsit a megjegyzésére. - Mondja ezt azon szebbik nem egyik képviselője, amelynek tagjain egyáltalán nem könnyű eligazodni! - cukkolom picit Serena-t, ez a hangszínemen is érződik, mert lássuk be, a férfiakkal kapcsolatban tényleg ritkábban hangzik el, hogy nehéz őket megérteni. És hát valahol tényleg igaz, hogy egyszerű dolgok érdekelnek és mozgatnak minket, evolúciósan is.
- Azt is, meg az alkoholt is, mert olykor az sem segített. A leszerelésem előtt volt, hogy el-elszaladt velem a ló. - ha már eddig őszinte voltam, nem most fogom abbahagyni. Igen, ez is én voltam, a múltam része volt. Kérdés, hogy ki az alkoholista, vagy mit is takar ez, de én derekasan fogyasztottam, viszont úgy, hogy ez a munkám rovására meg sosem ment például. A kettőt sikerült teljesen elkülöníteni. - Van még egy-egy alaklom, hogy visszahívnak nyomozáshoz, bevetéshez, de... erről nem igazán beszélhetek, mert többnyire kényes, vagy bizalmas ügyek alkalmából történt ez. - adom meg a választ a kérdésére, mert korábban tényleg volt ilyen, bár most nagyjából egy éve ilyen nem volt, de előtte nyomozásokban, ehhez kapcsolódó megbeszélésekben részt vettem, pont a Rendhez kapcsolódóan, ez pedig szigorúan bizalmas téma.
- A fiatalság már csak ilyen, gyorsan jönnek a fellángolások és a csalódások is, ilyenkor van meg a helye ennek. De az mindenképp jó, ha úgy érzed, hogy már talpra álltál. - azért érzékeny téma ez és nem is kéne feszegetni, nem is lenne igazán ideális. De az mindenképpen pozitív, hogy Serena is nyíltan és őszintén áll a közös beszélgetéshez.
- Miután többnyire magamban éldegéltem, így kénytelen voltam megtanulni, és ez amúgy bevetéseken sem volt hátrányos, bár az elég gonzo tud lenni, nem mindig lehet főzésnek nevezni! És végső soron háziasítva vagyok, főzök, mosok, takarítok! - nevetem el magam. A magányos életnek ilyen tekintetben volt sok előnye, mert ténylegesen önállósítottam magam, a szükséges tennivalókat bőven elláttam, bár ez háztartási bűbájokkal kombinálva történt, csak utóbbit a mugli környezetben annyira nem akartam emlegetni, még ha más nem is nagyon volt itt rajtunk kívül.
- Egyébként szükség is van minderre, mert valahogy fenn kelt tartanom a családi vidéki kúriát és az nem megy olyan könnyen, illetve rendbe is kellett hoznom, mert csak a leszerelés után költöztem ki oda Londonból. - adok még némi plusz magyarázatot, mert valóban sok munka volt és végső soron ez a ház tartotta bennem akkoriban a lelket, ahogy "felépítettem", rendbe hoztam, úgy épültem vissza én is, ambícióim és büszkeségem terepe lett belőle, egyúttal a magány egyfajta erődje is.
- És te hogy állsz a főzéssel sütéssel? Mert valahogy karakter alapján van egy olyan sugallatom, hogy te a sütést, a sütiket preferálod. Lehet azért, mert kisugárzásra is egy pozitívabb, édesebb leányzó vagy. - jegyzem meg egy kis kacsintás keretében.

[Valentin-nap]

Valentin-nap


outfit

2004. február 14.

To: Reginald Cobham

Igazán gyorsan belemelegedtünk Reginalddal a beszélgetésbe. Valahogy nem kellett küszködnünk, jöttek a témák maguktól. Szívesen hallgattam a férfi kellemes orgánumát, és egészen jól éreztem magam. Pedig milyen szomorkás, esős napra virradtunk!
Az aurorságról kezdtünk el beszélgetni, és két oldalról közelítjük a témát. Reginald nyakig benne volt, hiszen egykor ő is ezt a hivatást űzte, én pedig próbáltam messze elkerülni a sötét varázslókat. Ez persze nem azt jelentette, hogy nem volt sejtésem afelől, milyen veszélyes és nehéz munkát űznek, de valójában igazán csak azt tudta, aki tényleg ezzel foglalkozott.
-Azért majd egyszer szívesen meghallgatnám, milyen volt akkor aurornak lenni. Mennyivel lehetett másabb, mint a mostani világ. Ez a Rend eléggé felborzolja a kedélyeket, de valahogy ezt egy másfajta fenyegetésnek élem meg. Talán azért, mert idősebb lettem, és talán tényleg jobban meg tudom védeni magam, mint tizenhat-tizenhét évesen.
Reginald szerint nem volt elveszett a védekező bűbájok terén, de én azért tudtam, hogy alkalomadtán inkább hagyom, hogy egy erős, talpraesett férfi megmentsen, mint hogy én védjem meg magam.
-Én inkább maradok a bolygóknák és a csillagtérkép rajzolásnál. Sokan azt hiszik, hogy ez egy felesleges tudományág, de valójában nem. Még akár az aurorok munkáját is segíthetné! - mutattam rá, és ha érdekelte a téma ki is fejtettem.
Nevettem, amikor Reginald kifejtette, hogy a szebbik nem képviselőin is ugyanolyan nehéz kiigazodni, ha nem nehezebb, mint a férfiakon. Valójában egyet tudtam érteni vele, a nők furcsa teremtések voltak. De mi legalább tudtuk magunkról, míg a férfiak azt hitték, velük minden rendben van.
Meglepetten hallgattam a férfi őszinte kinyilatkoztatását arról, hogy régebben nem vetette meg az alkoholt. Egyrészt megértettem, hogy az ő életében lehetettek olyan események, amik miatt az alkohol okozta illékony mámorba menekült, másrészt becsültem, hogy elfogadta, hogy ez probléma és megpróbált tenni érte.
-Az alkohollal egészen addig nincs gond, amíg be nem szippantja az embert. De úgy gondolom, és úgy látom, te elég erős jellem vagy ahhoz, hogy tovább tudj lépni ezen, és ne veszítsd el az alkohol miatt a saját éned. - fejtettem ki, egyfajta bókként.
-Merrefelé van ez a kúria? - kérdeztem kíváncsian. Mindig érdekelt más varázslócsaládok élete, ha a miénket mindig különböző asztronómusokkal osztottuk meg. Vajon milyen lehet, ha van egy otthonod, ahol tényleg csak te és a családid vagytok? Nekünk ez egy nagyon kis lakosztálynyi helyen adódott meg, de mi szerettünk ott lakni. Ugyanakkor mégis csak ott volt mindegyikünkben az, hogy egy fedél alatt lakunk 10-15 másik emberrel.
-Telitalálat! - kacsintottam Reginaldra. - Én tényleg inkább sütés párti vagyok. Abban viszont kifejezetten jó. Főzni is tudok, de azt inkább másra bízom, ha lehet. Bezzeg a sütik. Neked mi a kedvenced?
Kíváncsi voltam, vajon olyat mond-e, amit meg tudok sütni. De ha nem, akkor is utána fogok nézni, elhatároztam magamban.
Igazán benne voltam ebben a randiban, teljesen el tudtam felejteni, hogy egy akadémiai tanárral vagyok itt, és hogy idősebb nálam. Ez utóbbi mondjuk a legkevésbé sem zavart, nem ő lenne az első, akivel ilyen nagy a korkülönbség közöttünk.

To Miss Fawley

  megjelenés

- Ha szereted a rémtörténeteket... - biccentem kicsit oldalra a fejem, ez valahol tényleg nem pont ebbe a légkörbe illik egyébként. - A Rend teljesen más, mint amit az első két varázslóháború jelentett. Ott volt egy olyan ideológiai rendező elv, amivel ha nem is értett egyet valaki, de nyomon lehetett követni. Tudtuk, hogy részben a muglik ellen irányul, én tudtam, hogy sárvérűként nekem egy másodperc maradásom sem lenne az ő szép új világukban. De ami most megy... hosszú ideig elv nélküli terrorcselekményeket láttunk, aztán nagy nehezen csak kiböktek valamit nyilvánosan, de az alig több a semminél. A hatalom önmagáért való akarását vallották meg, de az valójában minden totalitárius rezsim sajátja, csak a többségük veszi a fáradtságot, hogy ezt valami üzenetbe csomagolják. Itt meg csak a lusta arrogancia érződik. - ha már felmerült, nem tudom szó nélkül hagyni a dolgot és igyekszem a véleményem elmondani anélkül, hogy azt a néhány titkos nyomozást és megbeszélést, amiben részem volt, ne érintsem. Ott volt Kingsley beszéde és a végre-valahára megfogalmazott "krédójuk", igen. Viszont ez meg tényleg nem volt valami önmagukon túlmutató dolog, csak az eddig is nyilvánvalót manifesztálta halvány Orvell utánérzésként.
- Bizonyos mértékig semmi sem felesleges, mert mindennek megvan a helye egy nagy egészben. De egyébként akartam is kérdezni, hogy mire is jutottál-jutsz a kutatásaiddal? Ezzel a területtel az RBF letudásán kívül nem sokat foglalkoztam, be kell vallanom. Legfeljebb annyit, hogy ha eszköztelen magam maradok bárhol, a csillagok alapján be tudjam magam tájolni. - ennyi túlélési készségem volt, ami ide kapcsolódott, de egyébként Serena szakterülete terra incognita volt számomra kétségtelenül. Érdekelt is éppen ezért, hogy mit tud nekem mesélni.
- Mondjuk a muglik meg a jövőt akarják kiolvasni belőlük, úgyhogy a sokoldalú ismeret megközelítés már nem is lep meg. De én a tenyérjóslásra esküszöm, az az igazi! - fűzöm még hozzá, most egyértelműen humorizálva, de nem céltalan a dolog, inkább egy kis játék része, mert az asztalon át Serena egyik kacsója után nyúlok.
- Szabad? - kérdezem egy játékos kacsintás keretében, tovább folytatva az általam kezdett kis bohózatot s ha adja a kezét, akkor kézfejét balomban tartva tenyérrel felfelé fordítva kicsit nézegetem, míg jobbom mutatóujja puha tenyerének finom vonalait cirógatja, azokat járja be.
- Hmmm... én itt egy hosszú, légiesen könnyed életet látok a vonatkozó vonalból, igen... - már inkább felfelé nézek közben mélyen Serena szemeibe, míg tart a cinkos kis jóslás paródia, ami inkább arra remek alibi, hogy a kezecskéjét fogjam, érintsem és picit játszadozzam vele, de talán ennyi szélhámosság megbocsátható. - érzékeny és alapvetően jóságos, kedves vagy, és látok itt, nos... remélem szereted az állatokat, mert valami nagyvad kerülgetni fog téged! De ha hallgatsz rám, inkább nem fogadsz örökbe egyetlen farkast sem! - engedem el a kezét végül egy kisebb nevetés kíséretében, mintha ez amúgy opció lenne számára s minden bizonnyal elég valótlannak is hangzik. Ugyanakkor ez egy olyan dolog, amiről fogalmam sincs, hogy bárkivel is hogyan fogok majd tudni beszélni. Mikor és miként? Na pont ez az, amiért nem igazán akartam ilyen helyzetekbe kerülni, mint a mostani. De valahogy meg kell küzdenem ezzel és most is erre tettem kísérletet. Azt egyébként nem tudhattam, hogy merre alakul ez az este, mi lesz belőle, sok lehetőség nyitva volt. Elvégre mindketten felnőttek vagyunk, tudunk helyén kezelni dolgokat és majd kiderül, hogy mit is akarunk kezdeni egymással. Vagy meddig.
- Nehéz kérdés ez, eleve a társadalmi megítélése is változó, a kultúra része is az alkoholfogyasztás bizonyos mértékig. Elvégre a pub-ban ücsörgés is komoly identitásképző az esős idő mellett! - nevetem el magam. A származásom miatt mondjuk ez nálunk pont nem volt jellemző, a lordok házának tagjai nem igazán szoktak egy Dirty Duck nevezetű kocsmában ücsörögve barnasört szürcsölni.
- Kent, Cobham falutól nem olyan messze, de már inkább a természetbe ágyazva. És igen, a település nevének, meg a vezetéknevem egyezésének van oka. Az őseim voltak birtokosai annak a településnek is, és bárói címüket onnan kapták, még ha nem is onnan erednek, hanem Surrey-ből valójában. - kicsit meg is előzök egy kérdést, de végső soron nincs mit titkolnom mindezen, én egyébként sem azt az utat járom, ami a származásommal adatott volna. És korábban is mondtam, hogy mugli származású vagyok, még ha a keményebb kifejezést is használtam erre. Az mondjuk szándékos volt, ha a varázslóháborúk kerülnek elő, ott magamra vonatkozóan nem szoktam fukarkodni ezzel a terminussal.
- Nocsak! Ez igazán ígéretesen hangzik! Most mondjam, hogy ami csokis és sok? - nevetem el magam. - Egyébként valóban inkább a csokis dolgok felé mutat a preferenciám, Belgiumban ettem nagyon finomat ilyen vonatkozásban legutóbb. Te mire teszed le a voksod? - kérdem egy könnyed mosoly keretében, ha már lazább vizekre eveztünk, de nem is baj ez, elméletileg egy ilyen találkozó nem a közös busongásról szól és eleinte az ilyen komorabb témákat le is tudtuk.

[Valentin-nap]

Valentin-nap


outfit

2004. február 14.

To: Reginald Cobham

Kicsit komor témákat érintettünk az elején. Varázslóháború, a Rend, nem túl randira való témák. De egész egyszerűen nem lehetett elkerülni őket. A háború annyira megváltoztatta mindenki életét, igazán kemény évek voltak azok mindenki számára. Nemcsak a mugli születésűeknek, de az olyan aranyvérű családoknak is, mint a miénk. Mi viszonylag biztonságban érezhettük magunkat, mégsem akartunk egy elnyomó rendszerben élni. Attól még, hogy egy viszonylag neves aranyvérű családnak számítottunk, bőven volt veszélyben lévő barátunk, ismerősünk. Skócia eldugott kis szeglete, a Skye-sziget nem érdekelte a Sötét Nagyurat, de sosem lehetett tudni, mikor bukkan rá, és vet szemet a kastélyra, vagy a mérhetetlen tudásra, ami ott található.
Mindenesetre érdekes volt meghallgatni Reginald véleményét is a Rendről, hiszen neki nagyobb rálátása volt az egészre, mint nekünk, átlag embereknek.
-Valóban az a legbosszantóbb ebben a Rendben, hogy semmi követekezetesség, elv nincs mögöttük. Csak a hatalmat akarják, de egyszerűen mindenkit ellenségnek tekintenek. Értelmes magyarázatot pedig nem adnak a tetteikre.
Belegondoltam abba a pár alkalomba, amikor összefutottam velük. Soha, semmi értelme nem volt annak, amit csináltak. Egyszerűen nem tudtam megérteni, mit akarnak, hova vezet az útjuk.
-Ú, a kutatásaim. Igazán jól haladok velük. Az elmúlt időszakban néhány publikációm is megjelent az asztronómia bájitalokra való hatásáról. Nem mindegy például, hogy egyes összetevőket mikor gyűjtjük be. Van, amit a Nap állásához kell igazítani, más a Hold fázisaihoz, de vannak igazán különlegesek is, amik különböző bolygóállások alatt fejtik ki a legjobb hatást. Most legfőképp ezzel foglalkozom, de szeretnék továbblépni majd a bájitalok elkészítésére is. De egyelőre ez is nagy falat, abból kiindulva, hogy mennyiféle hozzávaló létezik, a sokféle bájitalhoz. Nem célom az összes letesztelése, de azt mindenképpen szeretném elérni, hogy a bájitalfőző mesterek elkezdjenek ebben az irányban is gondolkodni.
Témánál voltunk, erről órákat tudnék mesélni, de most visszafogtam magam. Ennyi röviden elég is volt a munkámról, most nem ezért vagyunk itt. Természetesen, ha Reginald kíváncsi volt még valamire, akkor nyitott voltam a kérdéseire, de magamtól egyelőre ennyit mondtam.
Ahogy megfogta a kezem, kellemes bizsergés járt át. Egy csábító mosollyal vettem tudomásul, hogy most a kezemből fog jósolni, de láttam rajta, hogy viccesre veszi a figurát.
- ... remélem szereted az állatokat, mert valami nagyvad kerülgetni fog téged! De ha hallgatsz rám, inkább nem fogadsz örökbe egyetlen farkast sem! - nevetve hallgattam. Kerülgessen csak az a nagyvad, kíváncsi voltam, mit tudok kihozni belőle.
Kezdett egyre jobban érdekelni ez a fickó. Már korábban is, amikor az egyetemi évek elején találkoztunk igazán figyelemreméltó embernek látszott, de egyre jobban kíváncsivá tett.
-Azt hiszem, azért kipróbálnám, mihez tudok kezdeni egy nagyvaddal. - kacsintottam rá kacéran.
Kiderült, hogy Reginaldnak Kentben van egy kisebb kúriája, és a családja a mugli körökben igen előkelő helyet foglalt el.
-És mondd csak, hogy reagált a családod, amikor kiderült, hogy varázsló vagy? Nálunk szinte mindenki varázsló, így az lett volna a meglepetés, ha nem vagyok az, de sosem tudtam elképzelni, mekkora változást hozhat ez egy mugli családban.
Érdekelt, hogy hogyan állt a családja a varázslat és a varázslóvilág témaköréhez. Biztosan nehéz lehet a varázstalan társadalomból belépni a varázsvilágba, még ha a legtöbben ezt gyerekként teszik meg.
A sütis témánál pedig szinte újra kibújok a bőrömből:
-Ó, az eredeti belga csoki egyszerűen isteni! Egy brüsszeli ismerősöm egyszer elvitt egy mugli csokigyárba, és a végén volt kóstoló. Ott valami igazi varázslatnak kell történnie!
Elgondolkozom, hogy mit készítenék neki, ha egyszer erre kerülne a sor:
-Ha csokis, és sok, akkor az csakis egy belga csokis brownie lenne. Ó, az a kellemesen folyós csokoládé.
Elragadott a képzeletem. Elképzeltem, ahogy elkészül a sütemény, feltálalom Reginaldnak, aki megkóstolja. Az ajkát ott marad egy kis csoki, és hogy máshogy segítenék rajta, mint egy csókkal. Azt hiszem, a gondolataim az arcom pirosságán mindenképpen kiütköznek.

To Miss Fawley

  megjelenés

- Ellenség, vagy barát, ez kicsit relatív is számukra, én úgy gondolom. Amennyiben beállsz a sorba, elfogadod a dolgot, akkor lehetsz barát és ez talán veszélyesebb is, mint ami előttük volt. Ott volt egyfajta határvonal, amit nem tudtál átlépni, hiába voltál megalkuvó. Nem fértél bele a világképbe. - mint én sem, bár bennem fel sem merült a megalkuvás. Sokaknak persze lehetőséget adott az a felállás is a minisztériumi hatalomátvétel után, de a mugli származásúak akkor is ki lettek rekesztve, ez nem lehet megkerülni. Arend esetében nincs ilyen, valahol sokkal végletesebbek eddig, ahogy látom: barát vagy ellenség van, és kicsit anarchistának tűnnek a szeszély propagálásával, ugyanakkor én érteni vélem azt, hogy ez közel sem a valóság.
- Igen, ennek egy részével találkoztam már én is. - bólintok, ahogy Serena elkezdi sorolni az ismereteit. aurorként kellett ugye a bájitaltan RAVASZ és én egyébként sem volta rossz ebben a mágiaágban, sőt! Ez egyébként később kapóra is jött, meg az is, hogy aurorként sem hanyagoltam el ezt a mágia ágat, így mostanra némi kínlódás árán, de képes vagyok boldogulni a farkasölőfű főzettel. Egyszerűen muszáj volt ezt elsajátítanom. - Mindenképp és érdekes és hasznos a dolog, ez kifejezetten tetszik! Ügyes vagy és sok sikert kívánok mindehhez! - egy könnyed mosollyal jegyzem meg, mert egyébként tetszett, hogy Serena milyen átéléssel és lelkesedéssel beszélt minderről, hogy mennyire fontos neki ez az egész. Jó volt látni ezt a lendületet és elszántságot, szimpatikusnak találtam kifejezetten.
Persze a beszélgetés mellett van más is, amit még lehet csinálni, én pedig egy kis játékosságot meg is engedek magamnak, mert van egy ilyen oldalam is, bár indokolt esetben szokott felbukkanni. Ennyi belefér, meg egyébként is remek alibi, hogy Serena kacsóját kezembe fogjam kicsit és egy kis cirógatás is bőven belefér ezzel a kóklerkedésével. A mosolya alapján úgy látom, hogy ez kifejezetten tetszik is neki.
- Oh, hirtelen milyen bátor lett valaki! Lehet mégse szereti annyira kerülni a bajt ez a csillagszemű kisasszony? - kérdem kissé évődve, a vicc kedvéért beszédmodort váltva egy rövid időre. - Azért csak vigyázzon, mert nagyon tudnak harapni! És ha éhes, akkor igencsak komoly az étvágya! - cukkolom picit a szépszeműt kicsit nevetve, de valahol kétértelmű volt az egész. Megpróbáltam palástolni a velem járó igen komoly nehézséget, de valahol meg benne volt az egészben más is, egy kis plusz feszültség, ami nem az engem emésztő kórral állt kapcsolatban. Nem, annak több köze volt a csinos pofihoz, a szép kék szemekhez... ahhoz, hogy Serena tényleg tudott rám úgy nézni, amitől kedvem támadt megkóstolni. Ennek jegyében egy kacsintást is megeresztek felé.
- Nem igazán örültek. Nincs is különösebb viszonyom velük, főleg azért, mert nem azt az utat követtem, amit nekem akartak és nem a mugli világban érvényesültem. Kidobtam az ő szemükben a címem, rangom, nem úgy viszem tovább a nevet, ahogy gondolták és ezt főként az apám nem fogja megbocsátani. Nincs ezzel gondom, elfogadtam, hogy mind másként gondolkodunk és nem erőltetem a dolgot. Eleve nem feltétlenül ők neveltek, ott volt a személyzet is ugye... - vonom meg a vállam, mert ha ez fiatalabb koromban fájt is kicsit, vagy zavart, mostanra abszolút nem izgat. A saját világom, a saját életem bőven leköt. És hát azzal, hogy nem feltétlenül a szüleim foglalkoztak velem, a kötődésünk mértéke eltérő volt. Hiába, a felső tízezer élete elég más tudott lenni. Valahol ez is tetszett a varázsvilágban: úgy szakadhattam ki ebből, hogy valami arisztokratikus különlegesség a mágia révén mégis megmaradhatott.
- Végül is az odafigyelést, alaposságot is nevezhetjük varázslatnak, mert nagy műgonddal kezelik a csokoládét, annyi biztos! - bólintok, majd mosolyogva hallgatom, ahogy Serena már képzeletben fel is lapozta a süteményes repertoárt.
- Jól hangzik! - biccentek a szavaira, mondjuk az, ahogy a leányzó vörösödni kezd, valami egész mást jelenthet, mert nem hinném, hogy a folyós csoki önmagában ezt váltaná ki belőle. Na, a gondolatai ilyenkor mondjuk érdekelnének. Azért kezem kinyújtva az asztal fölött kisimítok egy tincset az arcából, majd pofiját cirógatom meg picit.
- Vigyázz, ez a metamorf mágus bemutató eddig csak az arcod tette pirossá, a hajszíned nem változtatta meg! - jegyzem meg a vicc kedvéért. - Bár meg kell hagyni egyébként igazán édes, amikor elpirulsz. - kacsintok még rá, hogy aztán visszahúzzam kezem. - Viszont... mit szólnál ahhoz, ha a vacsora befejeztével még kiruccannánk egy kicsit?

[Valentin-nap]

Valentin-nap


outfit

2004. február 14.

To: Reginald Cobham

Miután kiveséztük a Rend dolgát, mindketten úgy éreztük, ideje továbblépni. Nem szabadott ilyen borús dolgokkal foglalkoznunk, mégis csak Valentin-nap volt, és ez egy randi volt, vagy mifene?
A kutatásaim már sokkal érdekesebbnek tűntek, én pedig bele is lendültem. A dicséret jól esett Reginaldtól, egy mosollyal válaszoltam:
-Igazából szerettem volna valami olyasmire használni az asztrológiát, ami tényleg hasznos. Mármint, persze, fontos, hogy ismerjük a bolygók, és a csillagok, na meg az egymáshoz viszonyított helyzetük változását, és szeretek csillagtérképeket is rajzolni, de azt nem érzem olyan hasznosnak, mint ezt a kutatást. És meglepően kevesen foglalkoznak ezzel, mert nagyon sok időt kell beleölni, mire érdemleges megállapításokra jut az ember. Gondolj bele, egy főzet elkészítésére lehet, hogy havonta csak egyszer van lehetőséged, ha a Hold állását követed. Vagy vannak olyan főzetek, amik elkészítésével például nyárig várni kell, hogy kiderüljön, tényleg jobb hatása van-e akkor.
Ah, megint elkapott a hév. De hát erről tényleg órákat tudnék beszélni. Egy bocsánatkérő mosollyal kortyoltam bele a teámba, és inkább Reginaldot hallgattam, aki a tenyérjóslás rejtelmeibe avatott be.
-Remélem, most már éhes az a vadállat. - mondtam vigyorogva, mert láttam, hogy a házigazdánk éppen a mi vacsoránkkal egyensúlyozott az asztal felé. Így pont akkor ért oda, amikor Reginald válaszolhatott volna.
Vacsora közben a családra tértünk ki.
-Sajnálom, hogy a családja nem örült annak, hogy a varázsvilágot választottad. Szerintem igenis jól döntöttél, a muglik világa számomra rendkívül furcsa. Én egy varázslócsaládban nőttem fel, egy csomó asztrológus között, szóval én kiskorom óta távol álltam a muglik világától. Még az obszervatórium melletti település is főként varázslók és boszorkányok által lakott.
A sütik és az ábrándok valami egészen kínos dolgot hoztak létre az arcomon. Amikor Reginald jelezte, hogy ezt ő is látta, nevetve a kezembe temettem az arcom.
-Erősen próbálkozom, hogy a hajam is legalább olyan vörös legyen, mint az arcom. - nevettek továbbra is. Akkor viszont már komolyabbra vettem a figurát, amikor a férfi felajánlotta, hogy esetleg az este máshol folytatódhatna.
Kíváncsian néztem rá:
-Mit javasolsz?
Vajon a kenti kúriájába akar meginvitálni vagy van valami másik bejáratott helye, ahova a partnereit viszi? Vártam a válaszára, és egyre izgatottabb voltam, merre is folytatódik ez a kaland.

To Miss Fawley

  megjelenés

- A hasznosság mindig egy relatív kérdés, mert sokszor indul úgy egy dolog, hogy senki nem gondolja annak, aztán egyszer valamilyen problémára mégis megoldást kínál. Legfeljebb le kell kicsit porolni... de egyébként megértem a dolgot, egy nagyon jó és ígéretes témának tartom azt, amivel foglalkozol! A főzetek kapcsán meg teljesen igazad van. Sokan egyébként azt a mágiaágat is kerülik, mert körülményes tud lenni, viszont elég sok haszna van, én nem tartom megkerülhetőnek. Személyesen is sokat köszönhetek neki. - mondom, és hát igen, aurorként is profitáltam belőle sokat, de jelen helyzetemben ez végképp így van. És ezzel nagyon is tudok ahhoz kötődni, amit Serena kutat, vagy amiről beszél éppenséggel. Az én életem-sorsom is egy égitesthez kötődik végső soron. Nem szeretem, de ez van.
- Éhes, de az nem mindig jelent jót! Mert ki tudja, hogy mivel lakik jól igazán! - kacsintok a leányzóra, bár tudom, hogy a közelgő ételre utal és hát igen, valóban jól esik már a vacsora is, így nem habozom, hogy az ízlésemnek megfelelő falatoknak lássak hamarosan, közben pedig a családról cserélve eszmét.
- Valahol őket is megértem, csak eltérnek a szempontjaink. - vonom meg a vállam. - Megértem, ezzel a háttérrel, ha furának találod, de nekem valamennyire az is az otthonom, még akkor is, ha a varázsvilágban találtam meg igazán a helyem. De akkor gondolom élvezted azért, hogy mostanra kiszakadhattál valami eltérő környezetbe az akadémiának hála, azért mégis szabadabb és nyitottabb, mint a Roxfort. - ha szinte csak varázsló közösségben élt, akkor az iskola sem lehetett nagy változás számára, de az akadémia azért már más, Hertfordshire nem egy zárt varázslóközösség, akkor sem, ha az intézmény egyébként itt is el van szeparálva.
- Hmmm én azt mondom, hogy inkább tartsd meg ezt a barnát, nekem tetszik! És igazán vonzó összképet ad a sötét fürtök és szépen csillogó kék szemek közötti kontraszt. Én legalábbis szívesen elnézem... - gonosz lennék, mert csak tovább öntöm az olajat a tűzre? Meglehet, ugyanis nem gondolnám, hogy a bókok zavarának enyhítésére alkalmasak lennének, de nem is az a célom velük. Serena édes leányzó, ez bizonyos volt és éppen ezért nem is engedtem volna el olyan könnyen a társaságát. Kíváncsivá tett, hogy mi lakozhat a csinos buksiban az arcpír mögött. Következő szavaim, a javaslatom is ennek szólt.
- Lehet sablonos, de mivel Valentin nap van és a helyek többsége esélyesen tele van, én nem igazán állnék be ebbe a sorba, úgyhogy ha tényleg érdekel a kúria, amit említettem, akkor szívesen vendégül látlak! - adom meg a válaszom, figyelve reakcióját. Tény, hogy a csoportos enyelgésből nem venném ki a részem, az utóbbi években egyébként is sokkal inkább élveztem a félrevonulást, így ez is vezeti szavaimat. A nyugodt körülmények áldásosak tudnak lenni és jobban tudunk egymásra is figyelni. Ha befejezzük a vacsorát, ennek a döntésnek a fényében mozdulhatunk majd.

[Valentin-nap]

Valentin-nap


outfit

2004. február 14.

To: Reginald Cobham

Nevetve hallgattam Reginald elmélkedését a hasznosságról, és a következőket tettem hozzá:
-Hidd el, a bolygó és csillagleírás az asztronómia legunalmasabb ága. Egyszerűen már nehéz újat alkotni benne. Ahogy az egész elméleti csillagászatban nehéz igazán új dolgot találni. A tapasztalati asztronómia már egy fokkal jobb, de a kísérleti a legizgalmasabb. Pont ezért választottam ezt.
A bájitaltan már egy másik kérdés volt:
-A főzetek készítése meg valahogy érzésből jött. Jó voltam benne a Roxfortban. És megszerettem, még ha nem is voltak túl szerethető tanáraim. Habár azt hiszem, Lumpsluck professzor bírt engem. - gondolkodtam el. - A lényeg, hogy ez a kettő valahogy összeállt. Olvastam róla elég sokat még diákkoromban, és amikor a szüleim jelezték, hogy örülnének neki, ha az Akadémián tanulnék tovább, akkor meg volt az irány. Te hogy kerültél az aurori pályára? - érdeklődtem Reginaldnál.
Aztán áttértünk a család témájára a vacsora közben:
-Nekem az összetartó család az alapvető. Mindig sajnálom, ha van valaki, akinek nem adatott meg legalább olyan támogató családi háttér, mint ami nekem volt. Mert ez annyira sokat jelent, annyira sok pluszt ad egy gyereknek, hogy tud kihez fordulni, hogy tud kinek mesélni. Én például alig várom az öcsém leveleit a Roxfortból, és mindig örömmel - vagy éppen szomorúsággal, dühvel - olvasom, mi történt vele.
A vacsora végén pedig Reginald felajánlotta, hogy menjünk az ő otthonába. Kicsit megnyugodtam ettől az ajánlattól, mert semmiképpen nem akartam Skóciába menni innen, James bácsi londoni lakása pedig nem első randis búvóhely. Úgyhogy vállalkozó szellemmel bólintottam az ajánlatára:
-Szívesen megnézném az otthonodat, főleg akkor ha nem zavarunk senkit a jelenlétünkkel. - Én ahhoz voltam szokva, hogy körülöttem emberek vannak, így az első gondolatom az volt, hogy biztos ott vannak a rokonai is, vagy szolgálók vagy valami házinéni, aki főz Reginaldra. Habár pont az előbb mondta, hogy magára főz. Reméltem nem érti félre a kérdésemet, és nem úgy gondolta, hogy azt gondolom, hogy várja őt haza valaki.
Belegabalyodtam a gondolataimba, és végül csak egy izgatott mosollyal néztem rá.

To Miss Fawley

  megjelenés

- Ha te mondod, én elhiszem! - bólintok a szavaira egy könnyed mosollyal kísérve. Ezt nem tudtam megítélni, de esélyesen igaza lehetett, mert engem sem feltétlenül kötött volna le a dolog azon túl, hogy gyerekként kirándulva bámultam az éjszakai eget nagyapámmal és csillagképeket meg tájékozódási pontokat mutogatott. Az mondjuk jó élmény volt.
- Ó, az öreg Lumpsluck jó tudott lenni, még ha kicsit felületes is volt azokkal, akiket nem igazán tartott a maga szempontjából izgalmasnak. - bár korban messze voltunk egymástól Serena-val, azért voltak közös tanár élményeink, részben annak köszönhetően, hogy volt, aki az iskolában maradt, és volt, akit Dumbledore visszahívott időközben. - Annak pedig örülök, hogy te is kedveled a bájitaltant, mert valóban hasznos tud lenni. - teszem még hozzá, hogy aztán a kérdésre is válaszoljak.
- Ez egy jó, de amúgy unalmas kérdés. -  nevetem el magam. - Mármint... nincsen mögötte semmi vad sztori, inkább arról van szó, hogy mugliként ugye annak a társadalomnak az elitjébe tartoztam. A mugli arisztokratikus ethosz pedig az, hogy a származás egyenlő képesség s az ezzel járó kiválóság olyasmi, amit a közösség érdekében is kamatoztat az ember. Ez jogosítja fel a hatalom- és vagy vagyon birtoklására. Nem mintha én ebben hinnék, de ilyen szellemben neveltek, az őseim politikusok és katonák voltak, így természetes volt, hogy én is szeretném a közt szolgálni. Az első öt roxforti évem alatt bontakozott ki az első háború a Sötét Nagyúr jóvoltából és sárvérűként én is megérezhettem már akkor, mit is jelent mindez. Így elszületett bennem az elhatározás, hogy én meg akarom védeni a mágus társadalmat, szolgálni akarok. - szinte bocsánatkérőn mosolyodom el szavaim után, mert tényleg unalmas volt és hosszúra is nyúlt, de a válasz ezt megkívánta. Mióta előadó professzor lettem, ilyen tekintetben amúgy sokat "fejlődtem": hosszan tudtam unalmasan beszélni.
- Nekem a nagyapám volt ilyen alak egyébként, ő sokat foglalkozott velem, nem volt annyira karót nyelt, mint a szüleim. Lehet azért, mert világháborús veterán volt és máshogy értékelte a dolgokat. - gondolkozom el picit. Ez olykor elő-előbukkant a gondolataim között s az is, hogy hiába nem volt már velünk évek óta, még mindig hiányzott. - Nekem egy húgom van egyébként, de ő sem varázsló. Vele sincs rossz viszonyom, csak ritkán találkozunk. - teszem még hozzá, mert az rémlett, hogy Serena az első találkozásunkkor is emlegette a szüleit, meg a testvérét is. Közben megjön a randihoz járó vacsora is, amit szépen el is fogyasztunk, mellette pedig azért él a meghívásom is Serena felé, amit őszinte örömömre el is fogad a leányzó.
- Nyugi, senkit nem zavarunk. - mondom egyszerűen, nincs mit ezen ragozni, magamban élek. Ahhoz képest mondjuk bőven nagy a hely, de ez engem sosem zavart és jelen helyzetemben nem is volt ez hátrány egyébként. A vacsorát mind a ketten befejezzük végül, s bár ingyenes volt, azért a néni kap némi borravalót, mielőtt távoznánk Serena-val. Kifelé menet a karom kínálom neki, hogy ha szeretne élni a lehetőséggel, belém karolhat, bár minimum erre odakint úgyis lesz szükség a hoppanálás miatt amúgy.
Odakint szerencsére már csendesedett az idő, nem zuhog olyan durván s ezért nem is ázunk meg már annyira, mint amikor befelé jöttünk. Most amúgy sem kell sokat kint lennünk, csak amíg van egy kis takarás az épület mellett, mert akkor már Serena-val együtt el is tűnünk a semmibe.

//Folytatás a megfelelő helyszínen//