hálószoba

A hálószoba legalább annyira sivár, mint a ház többi része. Semmi dísz, vagy lepakolt ruhakupac nem található itt, csak és kizárólag a hatalmas ágy, mindig fehér ágyneművel. A hatalmas ablakok és a terasz ajtó adja meg a helyiség hangulatát igazán.

viszontlátás



2003. február 13.
Daisy

18+

A testem egészen együtt vibrál Daisyével. Akartam érezni, még jobban… de a munkában már éppen elégszer jártak a nyakamra, hogy miért csináltam ezt vagy azt, miért üvöltözök a hallgatókkal, miért dobálom őket krétával. Minden simítás, minden csók bűnösnek tűnt az irodám falai között, pedig ebben aztán tényleg semmi szörnyűség nem volt. Éppen csak a főnököm használta volna fel ellenem, ha meglát vele. Tudtam, hogy egy része örült volna, ha megfelelő indokot talált volna a kirúgásomra.
– Akkor hadd lássam, hogy meggyőzödjek róla. – Egyezett bele a szőkeség is a távozásba. Egy kicsit elmosolyodtam, ahogy az ölemben tartva felálltam vele a székből. Csak lágyon megcsókoltam még egyszer. Nem voltam úriember, nem akadályozott meg semmi abba, hogy azonnal ágyba vigyem… talán csak nem akartam azt éreztetni vele, hogy ez az egész a szexről szól. Sok kapcsolatom volt, ami lényegében minden előjel nélkül zátonyra futott, őt viszont még tényleg szerettem volna látni a mai nap után is. Ezért némi gyomorideggel sikerült hoppanálnom.
Az iroda dohos szagát az otthon semleges illata vette át. Sosem illatosítottam különösebben a lakásomat, csak arra figyeltem, hogy minden reggel alaposan átszellőztessem a kellemes, hűvös levegővel, mely a hatalmas ablakokon keresztül tört be. Most azonnal a hálóba érkeztünk. A látogatók csak a bejárati ajtó elé tudtak érkezni, a ház belsejébe egyedül én tudtam hoppanálni.
Ez is éppen elég sivár volt ahhoz, hogy lássa, mit várhat a ház többi részéről. Minden fehér volt, vagy lágy nyír, de ezek a színek tettek boldoggá. Nem vibrált a képembe minden egyes alkalommal, amikor felébredtem. Nyugalmat akartam ebben a házban, bár sosem jutottam el odáig, hogy dísztárgyakkal is megtöltsem.
– Hát ez az… – tettem le az ágyra Daisyt. Elég hatalmas volt, ő pedig a szőke hajával, a bájos pillantásával eszméletlenül kívánatosnak nézett ki rajta, így odahajoltam, hogy finoman megcsókoljam az ajkait, majd szép lassan elmélyítsem azt. Szenvedélyes, forró ölelkezésben feküdtem rá, de még nem álltam neki vetkőztetni. Csak az ujjaim simultak a ruhája alá, hogy érezzem a puha bőrét. Minden pillanatot ki akartam vele használni.
– Biztos vagy benne…? – kérdeztem az ajkaira lehelve a kérdést, ahogy végig simítottam a hasán. Most egyenesen a szemeibe néztem, hogy ki tudjam belőle olvasni az érzéseit. Még simán meggondolhatta magát, amilyen szerencsém szokott lenni a nőkkel… és amúgy is, ha azt mondja, inkább csak bújjunk össze minden egyéb nélkül, én azt is hajlandó lettem volna vele. Meg akartam ismerni.

[♡ 207 ♡]

♡ 207 ♡

☾ 2003. 02. 13.. ☽

partner : Arian ♫: m u s i c b o x öltözet: casual
                                                                                 

18+

Nem nagyon gondolkozom, hogy hülyeség e, amit csinálok, olyan erősen akarom őt. Hiába erős ez a szó, ilyen erősen érzem. Olyan erősen vibrál a levegő közöttünk és olyan veszettül jó ez az egész, hogy a teéjes ényem beszippantja. Nem tudom, meddig tart ki e az érzés, ez az állapot, de most erősebbnek érzem, mint a gravitációt. Hagyom, hogy elhoppanáljon velem, mert jelenleg mindegy is, hogy hol vagyok, csak vele legyek.
A szobáját most meg sem nézem valami körültekintően.  Nem zsúvolt, nincs benne rendetlenség, nem dohos, de nem tudok a szobára koncentrálni, csak a barna szemeire, amik az én kékjeimbe fúródnak. Lágyan, de vággyal telve tesz le az ágyra.
– Hát ez az…
Az ágya kellemes, puha, de mindez nem számít. Érezni akarom magamon, szinte húzom magamra, minden porcikám az érintésére vágyik. A bőröm is felforrósodik, ahogy az ujjaival gyengéden végigsimít a csupasz bőrömön, és egy halk sóhaj szökik ki belőlem.
– Biztos vagy benne…? Biztos, úristen, ennyél biztosabb kevés dolgoban voltam valaha az életben. Olyan, mintha részeg lennék, pedig utoljára napja ittam egy pohár vörösbort. A számhoz húzom, lágyan csókolom, majd egyre erőteljesebben, teljesen elveszek benne, el akarok. 
- Biztos lehellem az ajkai közé. ijjai a hasamat simítják, amitől a villámcsapás újból végigcikzik rajtam. Úgy érzem, mindjárt felgyulladok, és felégetem az egéz szobát. Nem a dühtől, hanem a vágytól. Gyorsan és egyszerűen szabadítom meg a felsőjétől. A szemei...olyan szexuális energiája van, amibe valahogy belerepültem, és nem tudok kijönni, itt érzem, itt vibrál, még a bőröm alé is beeszi magát. Óvatlan voltam, de anniyra, hogy már nem is bánom.

viszontlátás



2003. február 13.
Daisy

18+

Régen éreztem hasonlót... régen akartam valakit ennyire. Máskor zavarban éreztem volna magam a ténytől, hogy látja, milyen üres a lakásom. Egy magazinban szereplő kégli megirigyelte volna az üres, tiszta valóját, mégsem voltam rá büszke. Nem értettem a dísztárgyakhoz, ráadásul elég kevés időt töltöttem itthon ahhoz, hogy még csak ne is zavarjon ez. Rose hívta fel először a figyelmet arra, hogy ez így nem jó.
Az ágyneműre dőlve Daisyvel ezek a kényszeres aggodalmak semmisé váltak. Csak érezni akartam az ujjam alatt a puha bőrét.
- Biztos - egyezett bele, miközben az ujjaim a hasán cirógattak végig. A forróság bizseregve sietett végig a testemen, csak egy apró sóhaj szakadt fel belőlem... és éppen csak annyira álltam meg a kényeztetésben, hogy levehesse rólam a pulcsit. Így a felsőtestem kellemes, karamellszínű bőre láthatóvá vált. Nem voltam kifejezetten izmos, de zsíros sem. Tökéletesen átlagos voltam. Velem ellentétben Daisy nádszál karcsú volt, aki vagy rendkívül genetikával rendelkezett, vagy egyszerűen csak odafigyelt magára.
A fekete felső pillanatok alatt keveredett le róla. Lágy csókot leheltem a mellére, bár még nem szabadítottam meg a fehérneműtől, az ujjaim viszont már a nadrágot gombolták és húzták le róla. A mozdulattal együtt az ajkaim már a hasára vándoroltak, hogy lágyan cirógassam végig ott is a csókokkal.
A testem forrón bizsergett. Már nem egészen úgy, mint az irodában. Mostanra tettre kész voltam és még jobban akartam őt... tettre kész voltam. Érezni akartam a bőre puhaságát, az ízét, a sóhajait szerettem volna hallani mind jobban.
- Remélem, nem szúr a szakállam... - suttogtam a bőrére, majd még lejjebb kúsztam, letornázva róla a bugyit, hogy odalent is finom csókokkal kényeztessem. Finom volt az íze, olyan kellemes, amilyen ő maga is. A tenyerem tovább simította az oldalán és felsőtestén, lágyan érintve a puha mellét. Az ajkaim nem álltak meg a lágy mozdulatokban, hiába remegett már is a testem a vágytól. Borzalmasan jó érzés volt elmerülni ezekben a forró, vággyal teli érzésekben.

[♡ 207 ♡]

♡ 207 ♡

☾ 2003. 02. 13.. ☽

partner : Arian ♫: m u s i c b o x öltözet: casual
                                                                                

18+

Egyszerre fázom, és égek belülről. Ahogy az ujjai a bőrömhöz érnek, mintha villámlana , és árasztana el az eső. Az apró sóhaj, ami kiszakad belőle, még jobban felizgat, minden más elsötétül, elhalkul. Egy lerobbant lebujban is lhetnénk, csak őt látom, és érzem. Behunyom a szemem, úgy érintem meg a mellkasát, mint a vak, aki felfedezi a világot, annak minden repedését, mélységét. Az ajkai a kis fehér mellem hegyét érinti. A csipke melltartó még közte és köztem áll, de tetszik ez a halovány kis akadály, ez a majdnem állapot. Felhevít a majdnem. A csók, a behatolás előtti pillanat, mikor minden bizsereg és semmi más nem létezik, csak a másikra való vágy. Elhomályosít minden mást. Kinyitom a szemem, mert látni akarom azkat a mélybarna szemeket, amik pontpsan ugyanannyira csillog, mint azenyém. Boldogan hagyom, hogy megszabadítson a nadrágomtól, és a fehérneműmtől, ami már most nedves. Megrzem őt az ágyékomon, és minden gondolatom ködbe vész.
-Remélem, nem szúr a szakállam...
Csak enyhén intek nemet a fejemmel, a vágy annyira elködösít, hogy beszélni is nehezemre esik. A nyelve finoman ér hozzám, lágyan és gyengén mozgog bennem, amitől enyre hangosabb nyögések szakadnak ki belőlem. Nem akarok úgy elmenni, hogy nincs egészen bennem, így finoman húzom fel, és hámozom le róla a nadrágot, aztán dobos a sarokba az alsógatíájával együtt. Finoman húzom végig a kezem a férfiasságán, majd adok egy lány csókot a hegyére. Szeretném egyszerűen magamra húzni, de nem akarom rögtön átvenni a vezetést, inkább én is kényeztetem kicsit odalent, hogy vibrálhasson annyira, amennyire jelengel én vibrálok.
Még mindig nem is tudom kicsoda ő valójában, mégis olyan könnyedén vetettem bele magam ebbe a liessonba, mintha  éves lennék az egyetemen. Könnyen lehet, hogy miuután megkap, rájön, neki ennyi elég volt, és el kell majd fogadnom. Én nem is igazán tudom, mi a célom ezzel, van e egyáltalán célom. Csak jöttem, és mióta megláttam, mintha valami láthatatlan cérnával, vagy dróttal irányítana. Sodródom.

viszontlátás



2003. február 13.
Daisy

18+
Erős szexualitás

Hogy mikor éreztem magam utoljára így? Nem is tudom. A szenvedélynek már régen engedtem, hogy elkapjon, ahogyan a szerelemnek sem engedtem igazán. Talán ezért sem sikerült Rose-zal és sodródtunk távol egymástól. Persze az úgy volt helyes, ő túl fiatal volt. Daisy más volt. Vele elmertem engedni magam, talán a laza szeleburdiságasból némileg rám is ragadt vagy éppen az fogott meg és rázott fel a szürkeségből.
Éreztem az ízét, finom volt, kicsi édes. A remegést azonban a hangja váltotta ki belőlem. Szerettem, hogy tetszik neki, amit csinálok, de aztán hagytam magam feljebb húzni. Közben végig simítottam a felsőtestén, éreztem, milyen selymes a bőre, milyen jó őt megérinteni.
Aztán már fordult is a kocka.
Az én hátam pihent meg a matracon, amit korábban egyedül használtam - leginkább alvásra vagy lustálkodásra -, és vetkőztetni kezdett. Kicsit nehezen húzhatta már le rólam a nadrágot és az alsót, annak ellenére is, hogy korábban kiléptem a cipőmből. Már az én testem is átjárta a vágy.
A kényeztetésre lehunytam a szememet. Hangosan nyöszörögtem a nedvességre, majd az ujjainak szenvedélyes táncára. Korábban nem adtam ennyire át magam a pillanatnak... de hát Daisy. Ő volt az egyetlen, aki őrültségeket tudott kihozni belőlem. A remegés hullámokban tört rám és mielőtt még túlzottan is átéltem volna az egészet, mozdultam.
A vállait érintve nyomtam távolabb, hogy ne tudjon érinteni. Letornáztam a matracra, hogy ráfeküdhessek. Egyenesen a szemébe néztem, majd a saját íze és az én ízem keveredett egyetlen csókban a nyelveinken. Óvatosan mozdultam, húztam fel az egyik lábát, hogy könnyebben tudja bejutni. A testünk eggyé vált, én pedig mélyebben, vadabban mozdultam, most már nem csókolva tovább, csak hangosan nyögve az ajkai közé. Nem tudtam többé visszatartani a vágyaimat és éreztem, hogy az ő teste is olyan akarva lüktet, mint az enyém.
Tudtam, hogy nem fog sokáig tartani. Régen voltam nőnél, ő pedig mindennél kívánatosabb volt. Ahogy kicsit magamhoz tértem, ám mozdulataim aligha lettek könnyedebbek, kicsit végig csókoltam az arcán, az ajkaim közé szívva értem el a fülcimpáját. A bőre minden pontja elképesztően édes és puha volt.
Valami bókot akartam magunk közé lehelni, de nem ment. Túl forró volt az a pillanat, a testem pedig úgy lövellt ki, mint egy kitörő vulkán. Nem bírtam tovább. Néhány erőteljesebb mozdulattal kerültem közelebb hozzá, mielőtt a gyönyörtől remegve letettem a fejem a mellkasára.
- Meleg van... - suttogtam, még mindig a levegőt kapkodva.

[♡ 207 ♡]

♡ 207 ♡

☾ 2003. 02. 13.. ☽

partner : Arian ♫: m u s i c b o x öltözet: casual
                                                                                

18+

Ha becsukod a szemed,mindent sokkal jobban érzékelsz. Az ujjbegye, ahogy a bőrömhöz ér, a nyelve, a lehellete a bőrömön. Ezzel egyidőben kellemes illat kúszik az orromba, pedig nem látok semmilyen illatgyertyát, inkább az agyam állítja elő olyankor, mikor nagyon jól érzem magam. Ez az illat azt jelenti, hogy biztonságban érzem magam, és piszok jól. Vetkőztetése közben el el kapom a tekintetét, amitől kacér mosolyra húzódik a szám. Szeretem a férfiakat kényezeztetni, de nem csak..nem csak így, mindig is gondoskodó típus voltam, már gyerekkoromban is. Értem, hogy élvezi, és ettől nekem is jó.
A kezei enyhe nyomást gyakorolnak a vállamra, és hamarosan újból ő magasodik felettem. Szeretem a szemeit, lehet már mondtam, de akkor is. Most újból az enyémbe fúródik a tekintete, nem tudok nem erre gondolni. A szemeire, a csókjára, amiben kettőnk egyvelegének ízét érzem. Hagyom, hogy irányítson, hogy "magára igazítson". Könnyedén simulok hozzá, válok eggyé vele, ahogy belém hatol. Régen voltam bárkivel is így, mégsem fáj, annyira akarom minden  porcikámmal. Egy hamarosan kitörni készülő vulkánként lüktetek vele együtt. Igyekszem halk lenni, de nem bírom, a hangok csak úgy kicsúsznak az ajkaim közül. Érem, ahogy az érzés kúszik felfelé, és egyre erősebb, még végül teljesen elönt, és a kiszökő nyögdécselés is egy hosszabb és magasabbá válik, szinte egyidőben vele. Fejét a mellkasomra hagyjta, én pedig rögtön lehunyom a szemem. Tökéletes pillanat, olyasmi, amit az ember örökre elviselne, vagy ha nem is örökre, de jó sokáig.
- Meleg van... -
Megpuszilom a feje búbját, majd kényelmesen visszarok a fejem a párnára.
- Igen, egy kicsit. Kacagok fel lágyan, hiszen nem a szobában van meleg, mi melegedtünk ki, de ez így jó. Behunyom a szemem.
- Most így nagyon jó. Hunyd be te is a szemed. Csukott szemmel is mosolygok, nem tudom letörölni az arcomról, de..talán nem is akarom.

viszontlátás



2003. február 13.
Daisy

18+
Erős szexualitás

Daisy szépséges hangjának ritmusára táncolt a testem, egészen addig, míg az érzések forró lávaként nem égettek fel belülről. Megremegtem, hangos nyögés szakadt ki az ajkaim közül.  Már én sem bírtam sokáig, ezért hát engedtem a forróságnak, hogy egészen eluralkodjék rajtam, mielőtt még a fejemet megtámasztottam a mellkasán. Legszívesebben így maradtam volna örökre, hallatva a heves szívverést.
Éreztem a finom puszit a tincseim között. Még mindig elképesztően meleg volt, de a testem szép lassan nyugodt volt és megkönnyebbült. Végre minden felesleges energiát levezettem, amiket éppen ő váltott ki belőlem.
– Igen, egy kicsit. – kacagott fel Daisy. A hangja szépen megtöltötte az üres lakást. Más dekoráció nem is volt itt, így tökéletesen kiegészített a lakás furcsa elhagyatottságát. Talán jobb is lett volna, ha itt marad és nem engedem el.
– Most így nagyon jó. Hunyd be te is a szemed – mondta aztán mosolygós hangon.
Nem engedelmeskedtem a szavainak. Kicsit mocorogva felemeltem a fejemet, hogy elnézzem magamnak azt a bájos arcot, amint lehunyt szemmel pihen a párnámon. Tökéletesen illett ide a szoba tisztaságába.
– Melletted aludjak el? Csábító gondolat, de ne lépj le, míg alszom. – Nevettem fel én is, majd legurultam róla, hogy betakargassam. Nem akartam kilapítani, így én is letettem a fejemet a párnára. Jól esett kicsit kinyújtózni és lehunyni a szemeimet.  –  Jó lenne, ha többször is itt lennél. - Dünnyögtem, talán kicsit félálomban, de komoly gondoltam. Nyilván nem akartam rávenni, hogy költözzön hozzám, de néha-néha szívesen láttam volna azon a párnán pihenve.

[♡ 207 ♡]

♡ 207 ♡

☾ 2003. 02. 13.. ☽

partner : Arian ♫: m u s i c b o x öltözet: casual
                                                                                

18+

Kellemes érzések tömkelege halad át rajtam, ahogyan a víz vezeti az áramot, miközben Arian velem együtt mozog, és tör fel beőle a mélységes, forró láva. Ahogy elpilledünk, és szépen lassan a tesünk is megnyugszik, légzésünk visszaáll az egyenletes ritmusba, úgy kezem újból érzékelni a külvilágot. Itt nincs semmi hangzavar, zajos szomszéd, aki veszekszik a gyerekkel, férjével, kutyájával. Békés csend uralkodik most itt, lassú is vibrálásaink töltik csak meg a szobát. Veszek egy mély levegőt, majd kifújom. Behunyom a szemem, hogy tisztábban lássak. Érzem a tekintetét magamon, nem csukta be a szemét.
– Melletted aludjak el? Csábító gondolat, de ne lépj le, míg alszom.
Újra kinyitom a szemem, ránézek amolyan, jaj, te buta, miért lépnék le nézéssel, majd visszateszem a fejem a párnára.  Most a plafint bámulom, de nincs benne semmi különös. Csak egy plafon.
–  Jó lenne, ha többször is itt lennél. 
Ez az ötlet, vagy mi nekem is tetszik. Arian is tetszik, hát miért ne láthatnám többször? De sosem lennék teher senkinek, csak akkor jövök, ha hívnak. Ha nem találkozánk többet, nem is ismernlm meg, márpedig arra jutottam, hogy...hogy meg akarom ismerni.
- Akkor jövök többször.
Egy darabig még nézem, ahogy mellettem pihen a feje, félálomban motyog, amitől még édesebb. Az én szemeim is  minden egyes pislogásnál nehezülnek, így csak megfogom a kezét, és abban percben álomba zuhanok. Mély, álomtalan álomba. Aztán valahogyan mégis álomba zuhanok, egy idegen városban, ahol szépépületek vesznek körül. Haza akarok jutni a lakésomba, de valamiért nem akarnak beengedni, mert valami kiállítás van ott. Megrökönyödve kérdezem, hogy az én laksombaaan? De aztán úgy érzem, nem érdemes veszekedni, amúgy is fura akcentussal beszél a pasas, így elmegyek kávézni, amíg véget ér a kiállítás. Kiállítás, a szobámban, amit amúgy nem is tudok felidézni. Észrevettétek, hogy hogy az álomban sosem tudtok ilyen részleteket gyártani? Az álomban az ismerőseimet nem tudom honnan ismerem, és elvileg ha ismeretlenekkel is találkozunk, akkor is azt az arcot már láttuk valahol az életben, és az agyunk elraktározta. Nem vagyunk képesek új arcot kreálni. És elhagytam a lakskulcsom. A teremőrnek biztos van belőle mégegy. De mégis honnan?  Freud bácsi?

KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT!