Ottery St Catchpole

۝ fut robog a kicsi kocsi ۝
2003.07.15.

유 Mira L. Wyne 유

Nem is gondoltam volna, hogy már most hiányozni fog a iskola. Mert mikor meg ott voltam, visszavágytam a Roxforbavagyis persze az elején. Most ismét itthon vagyok, ami nagyon jó, mert itt nyugalom van, csak néha akad valami furcsa gubanc, mikor apa hazahoz egy loboncos futkárt hogy tanulmányozza, de rálép a lábára, és aztán az meg majdnem megeszi, de leglább itthon is történik valami. Jaj, hányadika is van? Augusztus elején kutató táborba megyek, de még nem szereztem be semmit a listáról. Holnap már igazán elkezdem, az összes szárított rovart megveszem, amit csak kapok, de ma is úgy keltem, hogy inkább a pimmaszokat lesem meg, ahogy a folyónál ahogy elgáncsolja az embereket, illetve próbálja, mert nem olyan ügyesek, és hát nem is valami nagyok. Van a folyónak egy olyan elágazó része, ahol viszonylag többen vannak, ott vannak általában kisebb eldugott csoportokban ők is. Az út egy részét azzal töltöm, hogy egyedüli szópokert játszom. Éppen ott tartok, hogy sör, sor, bor,  mikor meglátok egy autót és egy lányt, aki gondolom a tulajdonosa.
- Hali!
Nem szoktak ezen az útszakaszon megállni az emberek, mert nincs itt semmi, ami miatt megállnának. Én is csak azért gyalogolok erre, hogy ne kelljen a dombos, leejtős úton haladni, és az is dob rajta, hogy szeretem az autók hangját, ahogy elhaladnak. Kedvesen integetek az ismeretlennek, és közelebb araszolok.
- Valami baj van az autóval? Nagy szemekkel vizsgálom meg az autót, nem láttam még ilyesmit. Mérmint autót persze, de ezt a fajtát, vagy hogy mondják az autóknál. Nagyon kedves ábrázata van, olyasmi, amit szívesen elnevezel. Nem tudom, az autóknak szoktak e nevet adni, de szerintem kedves gesztus.
- Szép az autód. Hogy hívják?
És vajon fiú, vagy lány? De lehet semleges nevet is adni neki. Mindig is azt gondolltam, hogy aki autót vezet, nagyon bátor. Sosem mertem még beülni egy ilyenbe, nem hogy vezetni! Merlinre, pedig nagyon menő lehet! De annyi gomb van rajta, meg kar, meg a kijelzők, hogy nem tudom, melyiket figyeljem, és mit nyomjak, egydzerűen összezavarodnék, és biztsan nekimennék mindennek. Az újságog másnap azzal lennének tele, hogy megpróbáltam vezetni. De nem csak a Szombatiban...a mugli újságokban is, ha arra fele vezetnék.

Talán menekülök. Talán az érzéseim elől. Talán néhány hónapja is már. Bármibe, ami épp sikerül. Az egyik ilyen a munka, több-kevesebb sikerrel. Amikor az otthoni varázsautós találkozó minden második mozzanatáról az jut eszembe, milyen csodás élmény volt tavaly Mirával - meg minden kalandtúránk előtte és utána, amég kinn voltunk - az csak emlékeztet, milyen kesernyés most ennek a mondatrésznek a múltideje.
A "terápiás célzatú" nassolás sem a legjobb ötlet lehet, de talán nem is azzal kéne felváltanom, hogy lassan már direkt keresem az olyan helyzeteket, amitől a visszahúzódó oldalam kifejezetten ódzkodni akarna. És a szórakozóhelyek is legfeljebb addig szórakoztatóak - egy feszült adrenalin módon - amég bele nem gondolok, mit is keresek ott. Talán a legbölcsebbik választásom, amikor a kocsikat bütykölöm egész nap.
Ezen a ponton minden utolsó hibájukat, amit tudtam, kijavítottam, és mind a többit beazonosítottam rég. Ezen a ponton erős a gyanúm, hogy bármi újdonság az abból eredhet, hogy mostmár csak feleslegesen túlbütykölöm őket, és valamit elhibázva csinálok magamnak több munkát.
Mármint, legalább van mivel lekötni magamat.
Főállásban vagyok szerelője a Minisztérium kocsiflottájának, amik szerintem nem voltak még úton, mióta itt dolgozok, csak olyankor, amikor én vittem valamelyiket próbaútra. Végülis könnyű lenne kifogyni a tennivalóból hosszú időkre itt.
Egy ilyen nyári napon állok az út szélén valahol a határban, az angol semmi közepén, és próbálok rájönni, mitől melegszik túl ez a drága. Az egyértelműn túl, hogy nem kering rendesen a hűtővíz.
-Hali!
Ijedtembe ugrok egyet a megszólításra, mielőtt a hang irányába fordulva visszaintegetek. Kedves, kissé eklektikus stílusú idegennek látszik - mondjuk én sem lehetek különb a minisztériumi kezeslábasommal, és azzal egyenzöld oldtimer autóval.
-Igen, folyton túlmelegszik a hűtővize, és fogalmam sincs, mitől.
Nem töltöttem túl szalamandraolajjal, azt ellenőríztem először. A következő tippem épp a gyújtóbűbáj, hogy valamelyik kísérleti újítástól rakoncátlankodik, de ennek egyelőre nem adok hangot. Ha bűbetlen a lány, kötelességem is lenne tartani magam a varázstitokhoz, bár ha előadom, hogy varázslatok hajtják a kocsimat, inkább tartok attól, hogy hülyének néz, és azt vonja le, hogy fogalmam sincs az autókhoz, nem csoda, hogy elrontottam.
-Ó,.. köszönöm. Hm, egy Ford Y-modell, de nevet még nem adtam neki.
Talán pont azt kéne? Morcos, hogy még rendes nevet sem kap? Néha furán tudatosak a megbűvölt dolgok...