a boldogság nyomában

[ღA boldogság nyomában ღ]

ღA boldogság nyomában ღ

Jasper

(2003. augusztus.)

Ruci

Az a szép, az a szép,
aki szeret az a szép,
akiért, akiért
egyszer élni szeretnék.

Jasper az oldalamon, tea és süti a kezemben. Szépen berendezett antik kastélyszoba, édes és meleg illatok. Aranyos zoknis házimanó és loknis hajú néni. Ez olyan meghitt és tökéletes, hogy egy pillanatra el is felejtem, hol is vagyok és miért. Szeretek minden percet és pillanatot megosztani Jasperrel, és már hiányoztak ezek. A tárgyalás és az azt megelőző hónapok fájdalmasan lassúan teltek, de most végre tekinthettünk rossz szellemek kísértése nélkül a jövőbe. A jövőbe, ahol a felesége leszek. Ez a godolat zavarba hoz, és szinte fel se fogom, hogy bámulom a képeket az esküvőkről, le se esik nekem, hogy mit nézek.
– Igencsak közeli az időpont. Éppen tegnap mondta le egy szomorú hölgy az október 3-ra lefoglalt időpontját. Meglehet már tényleg csak pár hetünk lenne előkészülni, ám némi segítséggel ez nem lehet akadály. Ez megfelelhet? - kérdezi a nénike és én még össze is rezzenek a tenyérösszecsapásra. Október 3. Közel van, nagyon-nagyon közel. De mielőtt még elbizonytalanodnék, Jasper megérzi a riadalmam és átveszi a szót. Imádom, hogy itt van mellettem, és a támaszom és az egyetlen biztos pont az életemben. Sokat jelent nekem, és talán ki se tudom fejezni neki megfelelően, mennyire szeretem.
– Minél közelebb annál jobb - bólogat, és ha Jasper ilyen határozott akkor én is az leszek. Megoldjuk, ketten mindent megoldunk és minden jó lesz. Szóval én is bólogatok a néni is, viccesen is nézünk ki, miközben ő bólogatva felvési a dátumot a többi információ mellé, amit összeszedett tőlünk az előbb. Inkább aztán csak megkapom a sütimet és kortyolok a teából ami felmelegít annyira, hogy már semennyire se fázok.
Közben átveszem a szót én is, összeszedem a gondolataimat. Mikahillal már sokat rágódtam a témán és le akartam nyűgözni Jaspert, hogy nem vagyok olyan elveszett. Sok teher nyomja a vállát miattam, mert béna vagyok, ügyetlen és nevettséges, indokolatlan helyzetektől esek totális pánikba, de szeretném ha tudná, hogy összeszedett is tudok lenni. Meg hogy ha kell itt vagyok én is vele és nem hagyok rá mindent. Mert erről is szól egy kapcsolat nem? Boldogságot adok és néha támasz vagyok. Meg hát pavilon. Az olyan szép és romantikus, és Zserbó is felvakkant Jasper ölelésében. El is neveti magát, a mosoylátóm meg elolvadok és nagyon szerelmesnek érzem magam. Nem tudom megállni, hogy ne vigyorogjak el én is.
- Ó drágáim, milyen bájos párt látnak szemeim - magyarázza meghatottan Madam Néni. Én zavartan elpirulok erre. - Mindent megteszek, hogy a legszeb napotok legyen - húzza ki magát olyan lendülettel, hogy még a loknis hajai is táncolnak az arca körül. Kicsit Rose nénire emlékeztet.
– Nekem megfelel. Azt hiszem, az ilyesmiben amúgy is a menyasszony dönt általában  - szólal meg Jasper mire csak megsimítom a combját, miközben olyan szexin issza a teát.
- Nem akarok csalódást okozni neked, úgyhogy szép lesz minden - bújok hozzá egy kicsit, míg Madam Martha nem figyel mert írkál valamit. Ez egy szép édes pillanat kettőnk között és még puszit is adok az arcára. A szép pillanat végén megjelent Bodza is, és megint megnéztem a felemás zokniját. Az egyiken cica volt, a másikon pedig egy csomó fánk. Olyan édes volt ez. Meg is indultunk a szobák felé, miközben a kezemet Jasper biztonságot adó tenyerébe csúsztattam. Szerettem összefűzni az ujjainkat. Zserbó persze lelkes kis orra megállás nélkül szívja be a kastély illatait. Mennyi izgalmas aroma bújhat meg ezekben a falakban. És Jasper ölében meg nagyon is jó lenni.
– Ez lesz a nászutas lakosztály - magyarázza én meg megszólalni se tudok a pompás lakosztálytól, ami róóózsaszíííín, meg arany és csicsásan hercegnős, hogy a bennem élő lánynak ez nagyon-nagyon tetszik. Jasperben nem vagyok biztos, de hű. És haa. És mekkora az ágy. Eltévednék a hatalmas ágyban, keresve Jaspert.
– Nos. Az ágyméret tök jó - bólogat Jasper, kimondva amire én is gondolok nagyjából, bár kétlem, hogy ő eltévedne benne. El is vörösödöm, és megköszörülöm a torkom.
- Igen az a legjobb itt - dünnyögöm és zavartan a szabad kezemmel a hajamat kezdem el piszkálni. - Egész biztosan kényelmes is meg... puha és... kényelmes.. ki se akarnánk onnan kelni...khm... - motyogom, mire a manó csak sóhajt egyet és int, hogy menjünk tovább. Az impozáns folyosókon és lépcsőkön keresztül megnéztük a vendégszobákat is, a belső báltermet ami nagyon aranyozot volt és mégis olyan kastélyos.
- Rossz idő esetén igénybe vehető - magyarázza, és a hangja náthás orrhangú visszhangot ver a hatalmas térben.
- Hűha, nagyon... menő... Jasper, ez legyen inkább vagy a pavilonok? - kérdeztem tőle, miközben a konyha felé haladtunk. Igazából ha neki nem sok kedve volt az én pavilonos hülyeségemhez, akkor idebent is tárhattuk a táncolós ünnepélyt.

[a boldogság nyomában]

a boldogság nyomában

2003. augusztus
Sophie

outfit
 
„- you are an angel
- and so is lucifer”

Nem volt az én terepem az esküvőszervezés. Nekem az egész kicsit felesleges körnek tűnt alapvetően, de Sophie boldogsága kedvéért még rózsaszín szmokingot is felvettem volna. Én vettem el tőlünk a nyári esküvő lehetőségét. Így is a legközelebbi időpont október volt. Október. Esős, szürke, viharos időszak. Augusztusra már képtelenség lett volna persze összehozni, hiába akartam volna azt... Fraseréknek hogy a fenébe ment ilyen könnyen?
- Nem akarok csalódást okozni neked, úgyhogy szép lesz minden- bújt kicsit közelebb hozzám, én pedig megcirógottam a vörös tincseket. Madam Martha pont ekkor nézett ránk, így csak elmosolyodtam.
- Sophie sosem okozna nekem csalódást, úgyhogy minden úgy legyen, ahogy ő szeretné... - Mondtam és belekortyoltam a teába megint. Nem akartam tényleg beleszólni. Ez Sophie álomesküvője is. Engem csak ő érdekelt, de a lányok általában kész terveket szőnek erről... persze azért érdekelt, támogattam, de érdekelt, ő miket választana nekünk.
A kastély is érdekelt, így szívesen követtem a manót. A szobák előtt elhaladva, Zserbó a kezemben bele-beleszaglászott a levegőbe. Talán érezte, hogy mennyi minden történt ezek között az öreg falak között, de az sem volt kizárt, hogy egyszerűen csak szerette volna jobban beszívni az őszies, kissé fahéjas illatú légfrissítő illatát. Egész kellemes volt, mint egy almáspitét sütő néni házában.
A nászutas lakosztály kellemes csalódás volt. Kicsit giccses az én ízlésemnek, de az a hatalmas ágy... nos az még engem is megindított. Ha másra nem is, de arra, hogy zavarba hozzam Sophie-t.
- Igen az a legjobb itt - mondta és zavartan piszkálgatta a haját. Minden erőmet bevetve, ahelyett, hogy kinevettem volna, csak tovább szorongattam Zserbót. - Egész biztosan kényelmes is meg... puha és... kényelmes.. ki se akarnánk onnan kelni...khm...- makogat tovább.
- Egy hétig nem fogunk kikelni... - bólogattam és belecsíptem a fenekébe. Ha össze is rezzent rá, teljes nyugalommal követtem a manót tovább a szép, kissé rusztikus, ám annál impozánsabb folyosókon. A falakat régi képek, virágok és antik bútorok töltötték meg. Be-belesve egy-egy szobába láttam, hogy mindegyik egyedien, ízlésesen volt kialakítva.  A bálteremhez azonban egy sem hasonlított.
Az is rusztikusan angolos volt, ám aranyozott díszítéssel és szép függönyökkel egészen más hangulatot keltett, mint a kastély további része. Elegáns volt és finom.
- Rossz idő esetén igénybe vehető.
Lettem Zserbót, hogy körbenézzen és szimatoljon a régi szőnyegen. Talán tetszetek neki rajta a kacskaringós formák is. Végül is nem volt rossz... végül is esőben is szép esküvő lenne, de valamiért mindketten odakint képzeltük el eddig. Egy bálterem. Mi ehhez képest annyival egyszerűbbek voltunk.
- Hűha, nagyon... menő... Jasper, ez legyen inkább vagy a pavilonok? - kérdezte Sophie. Ki gondolta volna, hogy megint felhozza a pavilont. Végül odasétáltam elé, a tenyereim közé vettem az arcát. Finoman végig simogattam a pofiján, egyenesen a szemébe nézve.
- Sophie. Szerintem legyen pavilon.

KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT!