Hermione Granger

HERMIONE JEAN GRANGER

Mottó

Books! And cleverness! There are more important things! — Friendship! And Bravery!

Alapok

jelszó ||
"a lélekállatod Smith professzor"
nem ||nő
születési hely, idő || Anglia, London - 1979. szeptember 19.
kor || 24
vér || sárvérű (mugli születésű)
munkahely || Mágiaügyi Minisztérium - Varázslény-Felügyeleti Főosztály

A múlt

1979-ben láttam meg a napvilágot egy angol városban. Akkor még mit sem sejtettem arról, hogy mi vár rám. Miknek leszek a részese és mikben lesz részem.
Már egészen kiskorom óta vonzott a mágia világa, de sosem értettem, hogy ez a hatalmas érdeklődés honnan eredhet. Szinte megszámolni sem tudom, hogy mennyi olyan könyvem volt ami ezeket a témákat dolgozta fel.
A mugli iskolában nem tudtam sehogy sem beilleszkedni, nem találtam a helyemet és sokszor ki is közösítettek a sok furcsaságom miatt. Bár ha már itt tartunk, a sok okoskodásom miatt a roxforti életbe való beilleszkedésem is döcögősen indult az elején.
Az életem teljesen átlagosan telt egészen pontosan a 11. születésnapomig, amikor felfedeztem, hogy boszorkány vagyok és kaptam egy levelet a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolájából, hogy sikeresen felvételt nyertem.
A családomban – tudtommal – senki nem varázsol így valódi meglepetés volt a számomra, hogy én boszorkány vagyok. A szüleim nagyon büszkék voltak rám, velem együtt örültek a sikereimnek.
A levelem után és még mielőtt elkezdődött volna a tanév a Roxfortban, már áttanulmányoztam az összes tankönyvünket meg persze magánal az iskolának a történetét is, azt ki nem hagytam volna, és majd’ elfelejtettem: kicsit túlbuzgó voltam és nem egyszer tanulmányoztam a felsőbbévesek tananyagait is. Érdekelt mit tanulnak és mi vár majd ránk. Izgalmasnak tartottam. A tudás hatalom, mondhatni ez az egyik mottóm. Felkészülten akartam menni az első évünkben így a szabadidőmben neki álltam tanulni, de élveztem minden pillanatát. Imádtam áttanulmányozni a könyveimet. Nem egyszer volt olyan estém, amíg vártam az évkezdésre, hogy ültem az ágyban egy jó kis bögre forró csokival az ágy melletti asztalomon, be voltam takarózva és úgy olvastam a mágia történetét esténként.

Elkezdtem tanulmányaimat a Roxfortban ahol a Teszlek Süveg a Griffendélbe osztott be, bár szóba jöhetett volna a Hollóhát is a mérhetetlen tudásvágyam miatt. Büszke voltam arra, hogy okos vagyok. Imádtam tanulni, és kiváló eredményeket is értem el. Habár a mugli iskolában nem tudtam beilleszkedni, a tanulmányaim ott is kitűnőek voltak.
Az első komolyabb kihívást az jelentette számomra amikor Harryékkel jóba lettem, ők elkezdtek Ronnal együtt szabályokat megszegni.
Tényleg döcögősen indultak a hármunk dolgai, leginkább Ron és én köztem. Valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag Harryvel hamarabb megtaláltam a közös hangot, megmagyarázni nem tudom mi volt Ron és én köztem amiért mindketten kicsit tartottuk a távolságot egymástól. Azt pontosan nem tudtam megmagyarázni, hogy mi ketten miért tartottunk egymástól.

---

Nagyon izgatottan vártam a második évemet a Roxfortban és az első évnek hála nagyon szoros barátságot kötöttem Ronnal és Harryvel is. Nagyon vártam már, hogy újra lássam őket, bár azt kicsit furcsálltam, hogy hiába írtam Harrynek egész nyáron, ő egy levelemre se válaszolt, de úgy voltam vele, hogy a nevelőszülei biztos nem adták át neki vagy esetleg nem volt ideje írni. Nem akartam rögtön a legrosszabbra gondolni, mivel az esetek többségében a történteknek van racionális magyarázatuk.

Nehéz volt számomra a második év, nem egyszer kaptam meg Draco Malfoytól azt, hogy sárvérű vagyok, ez pedig az egyik, ha nem a legnagyobb és leggonoszabb sértés egy mugli születésű boszorkánynak vagy varázslónak. Draco nem is egyszer fenyegetőzött azzal, hogy a sárvérűekre halál vár, és mi leszünk a következők, akiket a Kamrában élő szörnyeteg elkap.
Harry ekkor hallott először erről a fogalomról, Ron már ismerte és ezért is lett emiatt dühös Dracora, hogy sárvérűnek nevezet. Meg is akarta átkozni, de elvolt törve a pálcája és az átok visszaütött rá, így Malfoy helyett ő „evett” csigát, ezért is mentünk egy kis segítségért Hagridhoz, ahol egy kicsit komolyabban is belemélyültünk ebbe a témába, és megengedtem magamnak, hogy látszódjon rajtam mennyire rosszul esett Malfoy által mondottak.
- A sárvérű azt jelenti, hogy nem tisztavérű mágus, mugli szülő gyermeke, vagyis olyan, mint én. – Hagridnál voltunk amikor ezt elmagyaráztam Harrynek. Nagyon le voltam tőrve, de mint mindig Hagrid most is tudta, hogy mit kell mondania.
- Ki tudna több varázsigét, mint a mi Hermionénk? – szavai kedves csengésűek voltak és megnyugtatóak.
Igazából ebben az évben tanultam meg első kézből, hogy milyen mugliszületésűnek lenni, sokan lenéznek emiatt, pedig nem egyszer derült ki, hogy többre vagyok képes, mint sok másik varázsló, és vagyok annyira jó, mint ők.

---

Szinte minden évünk abból állt, hogy meg kellett küzdenünk Voldemorttal. Rettentő büszke voltam Harryre, hogy képes volt megküzdeni mindazzal ami a kiválasztottsággal járt. Bármilyen akadályt is gördített elénk a sors, mi hárman sikerült sikeresen megküzdenünk vele.
Életemben egyik emlékezetes év a negyedik évünk volt. Akkor figyelt fel először rám egy fiú, történetesen Viktor Krum. Az egyik leghíresebb kviddics játékos, Ron teljesen oda volt érte, emlékszem elmentünk megnézni hogyan játszanak, a srácok oda meg vissza voltak érte. Én inkább az iskolában figyeltem fel rá először, amikor a tekintetünk találkozott rögtön az érkezésük napján. Akkor először jött elő rajtam a tipikus lányos zavartság Viktor tekintetétől.
Ezt akkoriban ugyan nem tudtam, de már akkor elkezdtem valamit érezni Ron iránt, vele akartam menni a bálba, de nem hívott meg, Viktor hamarabb meghívott így vele mentem, Ron pedig féltékeny volt, össze is vesztünk. Aznap éjjel sírtam először miatta…
Sosem volt zökkenőmentes a Ronnal való kapcsolatom, de a vita se segített ebben. Habár tény és való, hogy közelebb kerültünk egymáshoz, mint az első évben, talán a második évben tört meg az a bizonyos jég, amikor egy troll volt az iskolában és beragadtam vele a lány wc-ben, és Harryék a megmentésemre siettek. Ron nagyott nőtt abban a percben a szememben, mikor legyőzte a trollt, bár ezt sosem mondtam neki. Trollokat viszont azóta az eset óta ki nem állhatom!
Akkor tudatosult bennem, hogy beleszerettem Ronba amikor a hatodik évünkben összejött Lavender Brown-nal egy sikeres kviddics meccs után. Nagyon fájdalmas volt nézni ahogy Lavender szinte ráveti magát Ronra és megcsókolja. Nem mutattam ki, próbáltam erős maradni, de nagyon fájt, főleg, hogy mindennap a szemem előtt voltak és szinte abba se hagyták a csókolózást, azt csodáltam, hogy Lavender nem nyelte le akkoriban Ront. Levakarhatatlan volt. Aztán amikor Ron a gyengélkedőre került és nem volt magánál, legalábbis alig és az én nevemet mondogatta, az elmondhatatlanul jól esett. Melegség járta át a testemet és akaratlanul is egy mosoly húzódott az arcomra.

---

Az egyik legfájdalmasabb emlékem, amikor a Malfoy kúriában Bellatrix Lestrange bántalmazott, mert azt hitte elhoztam valamit a széfjéből, hiába mondtam neki, hogy nem hoztam el onnan semmit, majd a kezemre véste azt a gyalázatos gúnynevet...Sárvérű. Visszagondolni is rossz milyen fájdalmakat éltem át, sikítoztam és sikítoztam, de senki nem tudott segíteni. Egyedül az segített, hogy mindvégig Ronra gondoltam, hogy biztos kitalálnak valamit és segít rajtam. Ő tartotta bennem a lelket, hogy nem adhatom fel…

Jött a háború, senki se tudta, hogy túléljük e vagy se, mindenkinek tennie kellett fájdalmas dolgokat. Nekem például el kellett vennem a szüleim emlékeit rólam… - amit később visszakaptak - .
Horcruxokat kerestünk és reménykedtünk abban, hogy sikerül Voldemortot meggyengítenünk a végső összecsapás előtt, szerencsére a végső összecsapásban a Roxfort is a segítségünkre volt. Nem véletlenül az a második otthonunk. Hiába voltunk mi hárman körözött személyek, nem adtak ki minket.
Ronnak pedig ebben a szorult helyzetben is sikerült meglepnie engem, mivel neki jutott eszébe, hogy a baziliszkus foggal eltudnánk pusztítani a horcruxot.
- Azta, nagy vagy. – őszinte meglepettséggel és csodálattal néztem rá ahogy ő el is indult a Titkok Kamrája felé. Rengeteget fejlődött az iskolai éveink alatt és hatalmasat nőtt a szememben minden egyes alkalommal. Az is meglepett, hogy párszaszóval nyitotta ki a kamrát, nem hittem volna, hogy sikerül megtanulnia. Szinte már nem is tudom, hogy hány alkalommal tudott meglepetést okozni nekem.
Mikor megszereztük a halott és kiszáradt baziliszkusznak a fogát és futottunk volna vissza, az árvíz elől, hirtelen megcsókoltuk egymást amikor az árvíz utolért minket és csupa víz lettünk. Ott és abban a pillanatban megállt az idő és csak MI ketten voltunk. Ő és én, a mi kis pillanatunk. Nem is gondoltam volna, hogy mennyire vágytam már arra, hogy megcsókolhassam őt.

A háború utáni évben visszamentem a Roxfortba letenni a RAVASZ-t, majd tovább tanultam a Griffendél Godric Akadémián, ahol sikeresen végeztem is. Ronnal azóta összeköltöztünk és a Minisztériumban kezdtem el dolgozni. Sajnos elég sokat veszekszünk, mert keveset vagyok otthon és, ha mégis otthon vagyok, akkor rengeteget olvasok és végzem a kutatómunkát, mivel a házimanók jogaiért harcolok, a Varázslény-felügyeleti Főosztályon végzett munkámmal. Tudom, hogy Ronnak igaza van és kicsit több időt kellene vele töltenem, de ha én nem, akkor ki harcolna a manókért? Ők is megérdemlik, hogy valaki képviselje őket és kiálljon értük, hallattatthassák a hangjukat.

Jellem

karaktered általános jelleme; Sokan strébernek gondolnak, mert igazi könyyvmoly vagyok és általában van nálam egy vagy több könyv. Könnyen megjegyzem az elméleti dolgokat, imádok tanulni és vizsgázni, több száz varázsigét képes vagyok megjegyezni.
Leleményes vagyok és ritkán kerülök bajba, mert mindig gondolkodok. Szerettem az iskolai tanulmányaim alatt előre tanulni, mindig kutakodtam, olvasgattam. Munkában is ilyen vagyok: szeretek otthon előre dolgozni és belemélyülni a munkába. Ugyan ez a magánéletben szokott vitákat generálni, de sajnos én ilyen vagyok, imádom a munkámat és szeretnék benne a legjobb lenni.
Érzéseimről nem gyakran beszélek másoknak és ha esetleg problémám van akkor inkább megyek kutatni a könyvtárban, mint szólni egy felnőttnek, vagy esetleg egy külsős szemlélőnek a baráti körömből, hogy segítsenek megoldani az adott gondomat. Pont emiatt hihetik sokan azt, hogy zárkózott személyiség vagyok, pedig én nem így vélekedek róla, csak úgy gondolom, hogy ami az én problémám azzal egyedül kell szembe néznem.

Apróságok

mindig || - könyvek
- barátok
- család
- tanulás (igen, imádok tanulni)
- állatok
soha || -ha sárvérűnek neveznek
- Tudjukki
- halálfalók
- ha a házimanókkal nem bánnak jól, nekik is vannak jogaik!
- ha az életemben nem úgy alakul valami ahogyan azt elterveztem
hobbik || általában olvasok vagy a barátaimmal lemegyünk gyömbérsört inni és megbeszéljük, hogy kinek hogyan alakult a napja, milyen volt a munka.
merengő || Kétségtelenül az a legjobb emlékem mikor elsősként megismertem a két legjobb barátomat: Harryt és Ront.
Legrosszabb emlékem amikor a szüleimtől el kellett vennem a rólam szóló emlékeiket...
mumus || troll
Edevis tükre || Ronnal közös családot alapítani
százfűlé-főzet || Aranybarna szín édeskés ízvilággal
Amortentia || levendula-eső és férfi kölni illat
titkok || Csodálom Ront amiatt amiket elért az élete során, bár ezt még sosem mondtam neki.
azt beszélik, hogy... || valamit kompenzálni akarok a folytonos okoskodásommal, bár ezt a pletykát még én magam sem értem igazán.

A család

apa || Peter Granger, 54, mugli
Fogorvos és jó viszonyt ápolok velük, főleg mióta visszaadtam az emlékeiket. Mágia nélkül született.
anya || Anna Granger, 53, mugli
Anyukám is fogorvos. Mindketten muglik. Apához hasonlóan anyának sincsen varázsereje.
testvérek || nincs
gyermekek || nincs
állatok ||Csámpás

Családtörténet ||

Nagyon jó viszonyban voltam és vagyok is a szüleimmel, akik muglik és fogorvosként dolgoznak. Életem egyik legfájdalmasabb tette volt, hogy el kellett vennem az emlékeiket amik rólam szóltam. Egy varázsige, és mintha meg is szüntem volna létezni. Tudtam viszont, hogy ez így helyes. Háború közeledett és nem engedhettem meg, hogy a szüleimnek bajuk essen, ezt kellett tennem.
A háború után, miután Harry legyőzte Tudjukkit, visszaadtam a szüleimnek az emlékeiket és elmondtam nekik vagy ezerszer, hogy annyira sajnálom, hogy ehhez kellett folyamodnom, igyekeztem mindent elmagyarázni számukra, hogy megértsék miért kellett azt tennem amit tettem. Aztán elmeséltem azt is, hogy Ronnal hivatalosan is együtt vagyunk. Nagyon örültek neki.

Külsőségek

magasság || kb 170 cm
testalkat || átlagos
szemszín || barna
hajszín || barna
kinézet ||
Átlagos magassággal rendelkezek átlagos testalkattal, kiegészítőket nem igazán viselek, inkább a könyvek azok amiket általában látni lehet a kezemben.
Hajam nagyon göndör, néha már nem is tudok mit kezdeni vele. Azok közé a lányok közé tartozok akik utálják a hajukat. Általában olyan ruhákat hordok, mint az egyszerű muglik.

Tudás és karrier
pálca típusa || 10¾ hüvelyk, szőlőfa, sárkányszívizomhúr
végzettség || Elvégeztem a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolát
Majd a Griffendél Godric Akadémiára mentem tovább tanulni, onnan pedig miután elvégeztem az Akadémiát, mentem a Mágiaügyi Minisztériumba dolgozni és a házimanókért harcolni, mert úgy gondolom, hogy nekik is vannak jogaik és kell, hogy hallassák a hangjukat.
foglalkozás || Minisztériumban harcolok a házimanók jogaiért
iskola || Griffendél Godric Akadémia
szak || Általános aurori képzés--»különleges aurori képzés
varázslói ismeretek ||

Rengeteg bűbájt tanultam meg az évek alatt, szinte mindig tudom a tökéletes varázsigét, ami kell egy veszélyes szituációban. Szeretem hasznossá tenni az igéket, például egy szimpla tágító bűbáj egy táskára és máris minden belefér amire csak szükségem lehet. Ezt először a háború során alkalmaztam amikor Ronnal és Harryvel gyorsan el kellett menekülnünk. Nem mellesleg a háború során eléggé megedzőttem, felnőttem és érettebb is lettem, még jobban átgondoltam a dolgokat. Úgy gondolom, hogy Tudjukkivel való háború során mindannyian kicsit megváltoztunk és erősebbek lettünk.
Sikeresen elvégeztem a Roxfortot és a Griffendél Godric Akadémiát is, ott az Auror képzést tanultam, imádtam az ottani vizsgákat, igazi kihívás volt, ezek után pedig mentem a Minisztériumba, ott is szeretem kamatoztatni a tudásomat.
Most éppen a jogot tanulmányozom és bizonyos időközönként szoktam más manóvédőkkel is beszélni ez ügyben, és tudásomat próbálom minél inkább tágítani.

Egyéb

avialany ||Emma Watson