Furkász-lyuk

A Furkász Firkász szerkesztőségének főhadiszállása. Alapvetően ez egy elhanyagolt tanterem volt, csak az alaptó tagok újrarendezték a helyiséget. Az asztalok U alakban, körben vannak a szoba közepére helyezve, hogy mindenki mindenki lásson a szerkesztőségi üléseken. Az asztalok mögött egy-két kényelmes fotel és kanapé van, hogy a tervezgetés kényelmesebb legyen.
Az egyik falon az ötletbörze van, ahova mindenki kiteheti a legújabb témáit, képeit, gondolatait. A másik két falon poszterek híres sportolókról, énekesekről, fényképek a szerkesztőség életéből, cikkek, amire büszkék az alkotóik.
Összességében egy igen hangulatos, és kellemes hely.

Fotós kerestetik


outfit

2003. szeptember 30.

A szerkesztőség kezdett összeszokni erre az új évre, szerintem egész jó csapatot állítottunk össze. Voltak új tagjaink, akik lelkesen álltak neki a munkának, és voltak a régiek, akik ugyanolyan izgatottan várták az első lapszámot, mint előző évben bármelyiket.
Én pont ezért ültem most itt. A cikkek meg voltak, már csak össze kellett volna szerkeszteni az újságot. Sally még nem érkezett meg, hogy segíthessen, Norának pedig sürgős beadandója volt, így nem volt ideje most a szerkesztéssel foglalkozni. Nem volt más választás, én rakosgattam jobbra balra a cikkeket, nézegetve, hogyan férhetne rá egy-egy oldalra az adott cikk. A szövegek szuperek voltak, mind nagyon tetszett, viszont sajnos fényképekből elég satnyán álltunk, ugyanis néhány nappal ezelőtt szólt az aktuális fotósunk, hogy nem fogja tudni csinálni, mert a RAVASZ felkészítő órák keményebbek, mint ahogy gondolta volna.
Így magunk fotóztunk, de valahogy nem volt az igazi. A legtöbben inkább szövegírásban voltunk jók, és nem a képekre koncentráltunk, ez pedig az illusztrációkon meg is látszott.
Nora viszont megtalálta a megoldást, és megígérte, hogy ma ideküldi a jelöltjét, akinek a nevét nem volt hajlandó elárulni. Bíztam barátnőm értékítéletében, és biztos voltam benne, hogy nem fog valami őrültet a nyakunkra küldeni, de azért izgatottan vártam, ki is lesz az.
Amíg pedig megérkezik a jelölt - azt sem tudtam, hogy lány vagy fiú lesz az illető -, inkább az újsággal terveztem foglalkozni, mint azon aggódni, és morfondírozni, hogy ki is jön majd ide.
A cikkeket olvasgatva mosolyogtam: szépségtippek Lolától, évnyitó üzenet Norától, az én Kviddics világkupa cikkem a nyárról. Szerintem kivételesen jó nyitó számot hoztunk össze, hát még, ha kiderül, hogy a tanárokkal is interjút fogunk készíteni.
Teljesen belemerültem a munkában, amikor nyílt az ajtó. Azt hittem, hogy Sally érkezett meg, de végül Eloise Harding lépett be. Először azt hittem, csak eltévedt, de amikor megláttam a kezében a fényképezőgépet, rájöttem, hogy ő lesz Nora jelöltje.
-Szia! Nora küldött, igaz?

Fotós kerestetik


outfit

2003. szeptember 30.

Sok mindenkire számítottam, de nem Eliose Hardingra. Egyszerűen annyira nem újságíró típus volt. És nem tudtam, nem gondolni a "hírnevére". Sejtettem, hogy a pletykáknak nem sok valóság alapja volt, mégis ott bujkált valószínűleg minden roxfortos diák fejében az, hogy mi is történhetett a korrepetálásokon.
De a Furkász Firkász híres volt arról, hogy nem ítélkezünk, és itt mindenki tiszta lappal indulhatott, ezért nagyon gyorsan elhajtottam a csúnya gondolataimat, és kedvesen, barátságosan mosolyogtam Eliose-ra.
Ő kicsit megszeppenve közeledett, így próbáltam nyitottan állni hozzá. Valójában tényleg kíváncsi voltam a képeire, és tényleg szükségünk volt egy fotósra, úgyhogy vártam, hogy lássam az eredményt.
Kereste a szavakat, zavarban volt, nem is biztos, hogy komolyan gondolta ezt az egész fotósságot.
- Szóval... azt mondta mutassam meg neked a képeimet - nyújtotta felém a fényképezőgépét, most pedig én kerültem zavarba.
-Öhm... ebben vannak a képek? - mutattam a kamerára. Bevallom őszintén, én soha nem használtam még ilyen szerkentyűket. Ez elég mugli dolog volt nekem. Azt hittem, kinyomtatott képekkel jön.
Megvártam, amíg elővarázsolta nekem a fényképeket, én pedig megnéztem a műveket. Egész jók voltak. Sőt, valójában ezerszer jobbak voltak, mint az előző fotósunk fényképei.
-Váó, te tényleg nagyon tehetséges vagy. - mondtam őszintén. - Egyik-másik képet már el is tudnám képzelni az újságban.
Elővettem a szerkesztés alatt álló lapot.
-Nézd, itt van például ez a gyógynövényekről szóló írás. Láttam, hogy készítettél pár fotót az üvegházakban. Ha benne vagy, és holnap reggelre tudsz nekem hozni egy nyomtatott képet erről - mutattam meg az egyik képet -, akkor be is raknánk az újságba. Persze, csak ha érdekel ez a lehetőség.
Nem akartam nyomulni, mégis annak tűnhetett. De mi kétségbeesetten kerestünk egy fotóst, Eliose pedig csak úgy bepattant, és remek képeket mutatott nekünk.
-Ha érdekel, mesélek még neked a munkáról, amit itt csinálunk. - mutattam körbe a szerkesztőségben.

Fotós kerestetik


outfit

2003. szeptember 30.

Eliose megmutatta, hogyan is kell a mugli fényképezőgépet használni. Mintha az előző fotósunk, Jeremy is mutogatta volna egyszer-kétszer, de én inkább ráhagytam, és már csak a kész képeket kértem tőle. Meg lehetett bízni a munkájában. Ahogy Eloise képeiben sem kellett csalódnom. Tényleg tökéletesen megtalálta a megfelelő fényeket, a beállítások egyediek voltak. Tetszett, amit láttam.
- Jaj, ezek csak egyszerű fotók, még csak nem is mágikusak - magyarázta, én meg mosolyogva néztem rá. Minden mágikus kép így indul. Az előhívásnál kell varázsolni. Van erről egy könyvünk, valahol - odamutattam egy eléggé foghíjas könyvespolcra - ott. Majd ha végeztünk odaadom, és tanulmányozhatod. Igazán különleges dolgokat lehet így létrehozni.
Úgy tűnt, sikerült felkeltenem az érdeklődését. Most már jobban figyelt, mint amikor megérkezett, és az önbizalma is kicsit megjött. Habár még mindig van hova fejlődnie.
-Rendben. - bólintottam, amikor megkaptam a felhatalmazást a munka leírására. - Biztos ismered már az újságot, nagyjából havi rendszerességgel jelentkezünk. A legtöbb esetben a cikkek témája előre meg van, megadjuk neked, hogy mihez kellene fotóznod, és erre van nagyjából két-három heted. Utána jön a szerkesztés. Egyelőre mi csináljuk, Sally, Nora és én, de örülnék, ha egy idő után te is be tudnál ebbe szállni. Valószínűleg ehhez is jobb szemed lesz, mint ahogy a fotózáshoz is. A lényeg az, hogy az újságoldalak szépek legyenek, átláthatóak, jól olvashatóak. Ne aggódj, mindenre megtanítunk. - néztem rá bíztatóan.
-Ahogy elnéztem a képeidet, az üvegházas képekből mindenképpen kellene választanod kettőt. Ahogy mondtam, azt bele is raknánk az új számba. Az előhívásban majd Jeremy segíteni fog, megígérte, hogy minden támogatást megad az utódjának.
-Mit gondolsz, tetszene ez így neked? - kérdeztem izgatottan, mert tényleg jó lett volna, ha elfogadja a lehetőséget, és beszáll a Furkász Firkász csapatába. Szükségünk volt egy fotósra.
Vártam a válaszát, és magamban fohászkodtam Merlinhez és minden erős mágushoz, hogy segítsen ki minket, és győzze meg ezt a lányt, hogy legyen a fotósunk.

Fotós kerestetik


outfit

2003. szeptember 30.

-...oké, szívesen leszek a fotós. - mondta ki Eloise azt a mondatot, amit nagyon szerettem volna hallani. Széles mosoly terült szét az arcomon, és legszívesebben megöleltem volna ezt a lányt. Megmentett minket, ennyire gyorsan nehezen találtunk volna ilyen jó fényképészt. Csinálhattuk volna mi a bénábbnál bénább képeket.
-Köszönjük, nem is tudod, mekkora szívességet teszel nekünk. - mondtam hálásan.
Egy ideje már gondolkodtam rajta, hogy szóba hozzam-e a témát, azt, amiről mindenki beszélt, ha Eloise Harding szóba került. De azt akartam, hogy tiszta legyen neki a kép, hogy tudja, itt biztonságban van.
-Eloise! Szeretném, ha tudnád, hogy ez a szerkesztőség egy baráti közeg. Itt nincs helye sem rosszindulatnak, sem pletykáknak. Itt senki nem fog kérdőre vonni, vagy faggatni, sőt, senki nem fog bántani. Tudom, hogy ezt így most nehéz elhinni, de sem a lányok, sem én nem engednénk meg, hogy a szerkesztőségen belül feszültségek legyenek. Ha ilyet tapasztalsz, keress bátran minket, és helyre tesszük az illetőt.
Reméltem, hogy idővel el fogjuk tudni nyerni Eloise bizalmát. Nem akartam, hogy rosszul érezze magát itt velünk. Senkitől nem fogadtuk el a pletykálkodást, a bizonyíték nélküli vádaskodásokat, és valószínűleg mindannyian minimum megkérdőjeleztük, de inkább el sem hittük Eloise rossz hírét. Ezért lehetett most itt, és ezért ajánlottuk fel neki a fotós helyet.
Bíztam benne, hogy jól fogja magát érezni a körünkben, és újra megpróbál majd kinyílni, és azt is reméltem, hogy a fotózás egyfajta gyógyterápia lehet számára.
Meghallgattam, ha bármit is szeretett volna ehhez hozzáfűzni, majd búcsúzásképpen még egyszer összefoglaltam neki, mi lenne a legsürgősebb.
-Akkor a gyógynövényházas képeket kérlek, minél előbb hívd elő, azok be is kerülnek a következő számba. A legközelebbi szerkesztőségi ülés csütörtökön lesz, oda pedig természetesen téged is várunk. Addig is kitartást az órákhoz!
Ha még volt kérdése, meghallgattam, és válaszoltam neki, ha pedig mindketten úgy éreztük, eleget megtudtunk a másikról, akkor indultunk a magunk dolgára.

KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT!