A vadászat

[vs]

Kapjuk el a nagy vadat Vol1

vs

2004 Január 22

Round 1

Gyönyörű napra ébredtünk hölgyeim és uraim! A mai nap lesz az a nap, hogy végre elkapom a nagy vadat. Azt az embert, aki több büntetőmunkára küldött, mint bárki más itt létem alatt, mégsem tudtam egyszer sem megszivatni őt.
Sok időm is van, mióta Sandy dobott, így ezeket az extra órákat végre arra használhattam el, hogy különbzőbbnél különbözőbb csínyeket kövessek el Smith professzor ellen. Sosem tudtam még elkapni, kisebb csínyeket követtem el csak, ide olyan kell, amit mindenki megjegyez, amire mindenki elis-merően bólint felém, hogy ez igen, elkaptad.
Elkaptam olyan tanárokat, mint Trelawney, Brown vagy Campbell, de még McGalagony igazgató nő is az áldozataim listáján szerepel, de a nagy vad. A dzsungel királya még hátra van. Persze, volt hogy ráfestettem az asztalára valamit, vagy éppen telefirkáltam az óráján mások könyvét, de ez nem az igazi, ezzel nem vonulok be a történelem könyvekbe, ahol a Weasley ikrek szerepelnek. Hát Fred em-lékére bizony nem akármilyen viccel kell előállnom.
Ha jól rémlik, már pedig megkaparintottam a beosztását, szóval tutinak kell lennie, ma órát fog tartani és, amint leül a székébe, beleragad az extra erős trolltakony ragasztó segítségével, majd ha felpattan-na észlelve a problémát, hogy a kedves nadrágja valamihez odaragadt és már nincs remény, aktiválja az asztal lábához kötözött kis madzaggal azt a kis konvetti ágyut, ami az asztalának fiója alá van il-lesztve, legalábbis, ha a madzag leoldódik, az ágyu elsül és beborítja kedvenc professzorunkat kon-fettivel. Tökéletes a terv, hibátlan és tutira be fog vállni. Be kell vállnia, különben nem fogok tudni eleink szemébe nézni, hát hogy mehetnék a Weasley Varázsvicc Vállalt közelébe? Eldöntöttem, hogy ott fogok dolgozni, miután véget ér a suli, na most, hogy hamarabb, mint ahogy véget érne, azt még nem találtam ki. Belefáradtam az ittlétbe, hogy mindig a jó fej Ezra legyek, aki kiáll mindenkiért és megviccel bosszúból másokat. Hogy mindig mosolyogjak és felvidítsam az embereket, hogy aztán mások átgázoljanak rajtam. Ez az Ezra a múlté, a jövő a jelenlegi Ezráé, aki épp azon izgul, vajon Smith besétál-e a csapdájába, vagy újabb kudarcot írhat fel listájára és mehet büntetőmunkára.

EZRA ELLSWORTH!!


Mr. Ellsworth
2004. január 22.

Smith professzor éber elméjének köszönhetően edzett tanárnak számított az iskola falai között, és azon is túl. Néha az embernek olyan érzése támadt, hogy akár csak a diákok, néha még a tárgyak is megrettentek tőle. Az a szemöldökösszehúzó nézés! Az ember ereiben még a vér is megfagy, hát még a levegő. Bár bizonyos diákokra ez a rettenet erő nem volt olyan nagy hatással. Volt aki egyáltalán nem ijedt meg tőle, mint mondjuk Mr. le Fay, esetleg csak valami féle furcsa apafigurává vált a számukra, mint Mr. Bolton és Miss Fitzgerald esetében. És egyes elvetemült diákok még szorgalmit is akartak tőle, mint mondjuk Miss Narek. De akadtak olyanok is, akiknek csak kevés volt az élet ösztönük, és éppen a határait akarták feszegetni. Valamilyen oknál fogva, mintha mindenki azt szerette volna látni, hogy az ő méltóságos valója valamilyen formában felsül.
Természetesen nem volt éppen mai fióka, sőt a negyven évével, és azzal, hogy jómagát ötvennek érezte néha lélekben, nehezen lehetett őt bármiben is lépre csalni. Végül is az ember szerzett némi rutint az évek alatt. Sosem lehetett tudni, mi járt a fejében, rezzenéstelen arccal és szigorú kemény vonásokkal áldotta meg az élet, és azokkal a hideg, kék szemekkel. Minden esetre, ő éppen azon gondolkodott, vajon Florian megette-e a reggelit, és hogy a húga Henriette esetleg elkészült-e a büntető beadandójával. Aztán eszébe jutott az is, hogy feletethetne Bájitaltanból valakit, mondjuk főzhetne néhány rosszul álló diák egy kis főzetet.
Lendületesen lépett a terembe, éppen a negyedévesekkel volt órája, és a megszeppent tekinteteket rutinosan nem vette magára. Egyenesen keresztülvonult a sorok között, hóna alatt szorongatott, vaskos könyveit lecsapta az asztalra, mire rajta kívül mindenki összerezzent. Éppen le is ült volna, de valami nem volt rendben. Smith precíz ember volt, a székét mindig pontosan ugyan oda lebegtette vissza, és most mintha nem lett volna a helyén. Úgy döntött inkább nem ül le.
- Mindenki készítsen meghűlés elleni mixitúrát. A hozzávalókhoz egyesével menjenek, néma csendben - adta ki az utasításokat, és közelebbről megvizsgálta szent helyének környékét. Egy hugrabugos nyomait vélte felfedezni, a talár egyik ragacsos foszlányából ami furcsa módon tapadt a székéhez.
Csak egy hugrabugos képes ilyesmire, így SMith tekintete még inkább borúsra váltott, és eldöntötte hogy Ezra Ellsworth a szörvényes bobályka és a szórványos bobolyka közötti megkülönböztetésről fog neki feleletet tartani.