Szelíd Szépségek

Mrs. Roseberry nemrég nyitott varázslény-, és kisállatkereskedése, Roxmorts szívében található. Itt minden megtalálható, ami az állatok és lények gondozásához, tartásához kapcsolódik, a kaparófákon át, az akváriumokon keresztül a bagolymagaslatokig. Mindenki megtalálhatja itt a házikedvencének az ideális ennivalót, játékot, fésűt, és a diákok lelkesen is hagyják itt a zsebpénzüket, mert itt minden olyan aranyos! Ám nem csak ezekkel találkozhat a betévedt vásárló, hanem vannak bizony itt cicák, baglyok, patkányok, békák és golymókok is mindenféle színben és méretben, akik arra várnak, hogy gazdára találjanak.  

VIGYÜK MINDET HAZA


Isa & Olivia
2004 március 26.

wear red for weekend

Ujjaim végig simítottak hosszú, vörös tincseimen, ahogy gyorsabbra véve a tempót haladtam a falu felé. A szél alaposan összekócolt, de nem bántam. Ez mindennapos volt itt Skóciában és annyira a hely része volt, hogy biztonságban éreztem magam az arcomba csapodó légtömegtől. Mióta meggyógyultam mindent szerettem, ami szobán kívül volt. Szabadság érzéssel töltöttek el a nagy séták, a friss levegő, de még az is, ha eláztam az esőben.
Ma ráadásul nem csak azért öltöztem ki, hogy hatalmasat sétáljak Roxmortsban egyedül. Végre összegyűjtöttem a zsebpénzem arra, hogy saját madarat vegyek. Eddig a helyi postszolgálat baglyaival küldtem levelet, ha szükséges volt - bár ez meglepően ritkán fordult elő -, de végre választhattam egy sajátot. Loki mellett bizonyára megfért volna, habár a cicus rendszerint ráfújt minden más állatra és ágyam alatt bujkált.
A csizmám sarka, bár nem volt éppen magas, hangosan koppant a macskaköveken. Szépnek éreztem magam és ez az összetört hónapok után olyan felüdülés volt. Akkor erőtlen voltam, de most olyan erőt véltem a magaménak, amire korábban nem volt jellemző. Belefeledkeztem ebbe a ritmusba és csak akkor torpantam meg, mikor pár méterre az ülettől valaki neki ütközött az üzlet kirakatának.
- Jól vagy? - kérdeztem, ahogy közelebb siettem a baleset elszenvedőjéhez.  Isabella Wheeland volt az, ismertem már a suliból... de eddig nem tűnt ilyen agybetegnek.
- Ki tette ezt ide - röhögött fel. Egyenesen összerezzentem tőle, bár túlzás lenne azt állítani, hogy megijedtem. Inkább csak attól féltem, hogy agyrázkódása vagy belsővérzése van és meghal. -  A Mungóban elment a varázslat.
Két nagyobb pislogást engedtem meg felé egyelőre válasz helyett.
- Te is meg akarod simogatni az új óriásgolymókot? Úgy hallottam pillecukor illata van.
- Nem úgy nézel ki, mint aki jól van. Jobb lesz, ha ma melletted maradok... - sóhajtottam fel kissé aggódva.  - Wheeland, az igaz, hogy te értesz az állatokhoz? - próbáltam vele csevegni, hátha kicsit helyrerázódik, ha szóval tartom. Közben megint végig simítottam az ujjaimmal a hajamat.
- Éppen baglyot szeretnék venni. Segíthetsz. -  Böktem az üzlet felé, aztán belekarolva elindultam befelé. Nem kellett volna persze kedveskednem vele... de nekem is nehéz hónapjaim voltak, ő meg látszólag nem volt jól. Segíteni akartam neki. Nem viseltem jól mások szenvedését és végülis, ha belegondolok a Roxfortban is néha egészen zavartnak tűnt. Vajon mi érte...? Talán a háború.
- Láttad, milyen szexi lett Hansel mostanában? Szerintem kicsit kigyúrta magát. - Mosolyogtam rá, próbálva felvenni valami lányos beszélgetést. Aztán belöktem az ajtót, hogy együtt sétáljunk be.

VIGYÜK MINDET HAZA


Isa & Olivia
2004 március 26.

wear red for weekend

A csinos, energikus érzésem, amivel belevágtam a napba, gyorsan elmúlt. Wheeland volt persze az oka leginkább, aki éppen előttem szenvedett balesetet, arccal a kirakatnak rohanva. Eleve nem volt normális, legalábbis a pletykák szerint, erre még egyszer beütötte a fejét. A szövege alapján ráadásul elég komolyan.
- Teljesen jól vagyok- mondta széles mosollyal. Nem akartam piszkálni, de egyáltalán nem úgy nézett ki, mint aki jól van. Sőt, ami azt illeti, inkább tűnt teljesen zavartnak. Nem tudtam, neki mi volt a története, de a háború sok sebet ejtett mindenki családján. Nem ítélkeztem, inkább segíteni akartam. Szereti az állatokat, biztos örülne, ha választhatna nekem egy szép baglyot. Biztosan jobban értene hozzá, mint én vagy legalábbis ez elég lehet, hogy mosolyt csaljon az arcára.
- Az állatokhoz? Naná! Keresve sem találsz nálam szakértőbbet!- lelkesedett fel azonnal. - Te is szereted az állatokat?
Ezek szerint eltaláltam a legjobb beszélgetős témát. Aztán belekaroltam és már kényelmes sétával megindultam az üzlet bejárata felé. Isabella rendes lány lenne, ha kicsit kevésbé lenne esetlen. Engem ez utóbbi nem zavart annyira, csak aggódtam érte inkább.
- Van aki nem szereti őket? - kérdeztem vissza mosolyogva. Aztán csak úgy csevegtem vele tovább. A legtöbb barátom fiú volt, leszámítva az ikreket, de ők meg inkább pletykáltak és flörtölgettek. Nem lehetett velük rendesen beszélgetni mostanában.
De azért Wheelandnél is inkább az átlagos beszédtémákat vettem elő. Srácok. Hansel. Ki ne akarna Hanselről beszélgetni... vagy mondjuk Monstroról? Elég jül néztek ki mindketten.
- Hanseel, Hanseel... Neki van kék haja ugye? - kérdezte. Nem ismertem kék hajú srácot a Roxfortból, de persze a hugrabugosok között nem mozogtam otthonosan. - Várj, az Jamie. Ja Hanseel! Kviddicsezik, nekik erősnek kell lenniük meg szexinek
Jamie. Talán ő tetszett neki a kék hajával, de nem mertem rákérdezni. Még a végén zavarba jön és neki megy újra valaminek vagy valakinek.
- Neked tetszik? - kérdezte, mikor beléptünk végre az üzlet belsejébe. Azonnal megcsapott az állatszag, a nyávogás, csiripelés zaja. Szerettem ezt, bár nem voltam olyan őrült nagy rajongója az állatvilágnak, hogy elmerüljek az LLG rejtelmeibe.
- Van akinek nem? -nevettem el magam. Persze Hansellel nem kezdtem volna ki, túl bajos srác volt. Minden lánynak tetszett és gyakorlatilag esély sem volt megközelíteni. De elnézegetni azért elég kellemes volt. Azért a látványért még egy meccsre is szívesen kimentem.
Leguggoltam a hozzánk siető cicákhoz és megvakargattam a buksijukat. Erre hangos, édes dorombolásba kezdte, mintha csak Loki lett volna. Ő is ilyen kedves tudott lenni, pláne, ha valaki - mint most Wheeland - nasival kényeztette őt.
- Kamilla és Jácint. Mrs. Roseberry cicái.
- Imádom a cicákat. Nekem is van egy. Loki a neve. - Meséltem mooslyogva, majd oldalra fordultam, hogy Isabella arcát nézzem meg magamnak. - Remélem, jól fogja viselni a bagoly társaságát. Hónapok óta gyűjtöttem már rá.
Felkeltem a földről, leporoltam kicsit magamról a cicaszőrt és körbe néztem. Az egyik falon, hatalmas kalitkákban elegáns, dekadens és szigorú baglyok várták a gazdájukat.
- Neked melyik tetszik?

VIGYÜK MINDET HAZA


Isa & Olivia
2004 március 26.

wear red for weekend

Képes lettem volna bevenni a falut is. Ezzel az érzéssel indultam el és éppen ez volt az, amiért nem ignoráltam Isabellát sem. A két barátnőm bizonyára kinevette volna, hogy milyen szerencsétlen, de én sajnáltam. Sajnáltam, mert az jutott eszembe, én hogyan sérültem meg a háborúban, milyen volt másokat látni megsérülni.
Jó ember volt végül is. Szerette az állatokat... arról pedig senki sem tehetett, ami abban az időben történt. Talán csak azok, akik önhatalmúlag ártani akartak másoknak. Az a saját döntésük volt.
- Az biztos nem is ember- felelte. Ebben igaza volt. Akiben semmi gyengédség nem volt az állatok iránt, az az emberekkel is kegyetlen és gonosz volt. Nem szerettem a szívtelenséget, ezért voltam ott még Wheeland mellett.
A fiútéma kellemes volt. Főleg a Hansel-féle fiútéma.. olyan szép, kerek, izmos feneke volt. Mindig azon agyaltam, milyen jó lenne belemarkolni vagy csak rácsapni egy kicsit.
- És nem szeretnél vele járni?- kérdezte Wheeland. Erre felnevettem.
- Kétlem, hogy lenne esélyem nála. - Sóhajtottam fel. Aztán el is mosolyodtam. Szép álom lenne, éppen én és Hansel. Még csak össze sem illettünk. Egyszerűen csak csodáltam a külsejét és az erejét. De majd megtalálom a foltomat, addig is gyönyörködni szabad. - Neked tetszik valaki? - Faggattam, hátha kicsit elcsevegünk a lányos dolgokról. Azonban az üzletben lépve egy édes kis páros fogadott minket. Két cica, akik mindennél hangosabban doromboltak. Azonnal szerelembe estem. Kicsit olyan volt, mint amikor Loki bújik a lábamhoz, ám ő sokkal makacsabb volt.
- De cuki neve van a cicádnak. Csak egy jó természetű bagoly kell mellé, és akkor jól meglesznek. Az elején kell összeszokatni őket, de abban majd segítek Nekem is van baglyom, Ferdinánd a neve - magyarázta. Nekem sosem volt persze baglyom, mert világ életemben cicát szerettem volna, ezért mikor megkaptam a szüleimtől Lokit, úsztam a boldogságban. A bagoly praktikus szempontból volt szükséges, bár minden állatot kedveltem, szóval alig vártam, hogy egy újabb személyiség kerüljön mellém.
- Inkább neked melyik tetszik - mondta Isa, mikor a cicák tovább álltak és macskaszőrösen megindultunk az üzlet hátsó részébe. Kalitkákban sorakoztak a baglyok. Egyik másik hangosabb volt, ám én egy szelíd példányra vágytam. - A gyöngybagoly és a hóbagoly illene hozzád, olyan elegánsak, mint te.
Elegáns? Annak sosem tartottam magam. Még anyám szerint is fiús voltam és hangos, bár néha-néha tényleg próbáltam kicsípni magamat. Ezért jól esett a bókja.
- Akkor inkább gyöngybagoly. A hóbagoly inkább olyan aranyvérűsen elegáns. - Nevettem el magam. Az egyik lentebbi ketrecben trónolt is egy gyöngybagoly. Úgy tűnt alszik a hangzavarban. A szemei csukva voltak, mégis olyan dekadens volt.
- Vajon van neve? - kérdeztem lelkesen, ahogy bedugtam az ujjam a kalitkába. Kedvesen végig simítottam a pofiján a tollakat. Beleremegett, mint egy macska, de nem csípett meg s a szemét sem nyitotta ki.

VIGYÜK MINDET HAZA


Isa & Olivia
2004 március 26.

wear red for weekend

Wheeland nem tűnt úgy, mint aki jól van. Persze sokat nem tudtam róla, de tényleg elég furcsán viselkedett... az előbb neki ment a kirakatnak, most meg ez a furcsa mosoly. Hát rendben, megértem én, meg minden. Mármint bármilyen sérülése lehetett lelkileg és a fizikailag. Az utóbbi könnyebb volt, de ritkán járt magában. Mégsem akartam feszegetni. Inkább beszélgettem vele a fiúkról, az olyan könnyű téma volt, mint a varázslények.
- Hogy nekem?- kérdezett vissza zavartan. Hányadikos lehet? Ötödikes, hatodikos? Már csak készen állt arra, hogy pasizzon, nem? - Nem, nem igazán... valahogy furcsa most ez. Ők fiúk, én lány, ez oké. De még senki se volt olyan izgalmas- váltott kicsit halkabbra. - De nem is baj, lehet elfelejteném, ki a pasim-  nevette el magát. Azért ez szomorú lehetett. Biztosan a memóriája sérült valami átok miatt. És még jobban járt, hogy csak ennyi volt.
- Azt hittem, az a kicsi fiú a pasid. - Vontam vállat. Tavaly kicsapták, de addig állandóan Wheeland nyakán volt. - Vagy csak haverok vagytok?- próbáltam elterelni a témát, nehogy zavarba jöjjön ettől is.
Az üzlet tetszett. Nem csak a macsakák miatt, bár tény, hogy attól az egész izgalmasabbnak tűnt. Inkább a bagolyválaszték nyűgözött le. Szinte lehetetlenség lett volna dönteni, habár az a gyöngybagoly tényleg nagyon dekadensnek tűnt. Isabella is egészen kezdett feloldódni, az egyik kuvikot máris bagolycsemegével kínálta. Én csak megcirógattam a ketrec rácsain keresztül az alvó madarat. Azt hangosan purrogott egyet, mintha macska volna. Ahogy kinyitotta a szemét nagyot pislogott rám.
- Fogalmam sincs, lehet neki még nem adtak nevet. Nevezd el te, ha felkel és meghallja biztos örülni fog. Egy új neve is lesz -javasolta és a kezembe nyomott egy csemegével teli zacskót. Elvettem és egy falatot a gyöngybagoly felé toltam.
- Athéné lesz a neve. Főleg, ha nőstény. - Mondtam, erre az elvette csemegét majd bólogatni kezdett, mintha tényleg értené, amit mondok.  - Hát milyen okos. Tényleg ő kell nekem. - Állapítottam meg és még el is mosolyodtam.
- Kérsz még egyet? - kérdeztem és már nyújtottam felé a következő finomságot.

VIGYÜK MINDET HAZA


Isa & Olivia
2004 március 26.

wear red for weekend

Wheeland elég gyerekes volt még. Ez is lehetett persze egy fajta védekezés a világgal szemben. Pedig, ha kicsit csinosabb ruhákat venne fel, biztosan rengeteg fiúnak tetszene. Szőke, kékszemű, mindene megvan, ami a legtöbbeknek tetszik. Szóval elég jó esélye volt a srácoknál, de nem az én dolgom volt ezen az úton terelgeni, még Hansel sem fogta meg különösebben, pedig a legtöbbek szerint ő volt a leghelyesebb srác a suliban. Kicsit hideg természet volt ez tény, de jól állt neki.
Na mindegy. Miután úgy tűnt, hogy ez a téma sem talál közös mozgatóerőre, inkább a baglyokra koncentráltam. Amúgy is gyorsan túl akartam esni rajta, hogy aztán meghívjam magunkat egy kis forrócsokira. Jól talán Wheelandet is meghívom.
– Azt hiszem ez tökéletesen illik rá, biztos nagyon okos bagoly is– Állapította meg, mikor közöltem, hogy Athéné lesz a madrá neve. Még a bagoly is elégedetten huhogott, pláne miután egy kis csemegét is kapott. Isától már olyan lelkesedéssel vette el, mintha ő is örökbe akarná fogadni.
– Csodaszép… –sóhajtottam.
Az eladó bizonyára észrevette, hogy már régóta figyeljük ugyanazt a madarat, mert hamarosan megjelenet mellettünk. Kedves mosollyal lépett oda hozzánk.
– Csak nem gazdára talált ez a kis királynő? – kérdezte, én meg csak bólintottam. Már le is akasztotta a kalitkát, mire Athéné dámásan kidüllesztette a mellkasát, hogy még nagyobbnak és szebbnek tűnjön. Tökéletesen illett hozzám. Tényleg szerettem, ha valami szép, de ő még azon is jóval túl mutatott. Oké, talán picit túl elegáns is volt egy diákhoz. De majd hozzá fejlődök.
– Igen, szeretném elvinni. – Bólintottam nagy lelkesen, majd követtük a hölgyet a kassza felé. Gyorsan ki is fizettem és Athéné, meg az ápolásához szükséges dolgok, némi ajándék bagolycsemegével, máris az enyémek voltak. Isát odakint félkézzel öleltem meg, mert csak úgy tudtam.
– Köszi, hogy segítettél választani! – Lelkesedtem, majd a Három Seprű felé intettem a karommal. Aztán magyarázatként hozzá tettem: – Jutalmul megiszunk egy kis forrócsokit. Mit szólsz hozzá? – Meg sem vártam a válaszát, csak belé karoltam, hogy magammal húzzam. Megérdemeltük mindketten, amiért sikerült madarat választanunk nekem. Jó, Isa igazából csak lelkileg támogatott, de ráfért, hogy valami rendes, lányos dolgot csináljon.

KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT.
A helyszín szabad.