Redway
Zavarodottan nézem végig a jelenetet, ahogy az eddig unszimpatikusnak ítélt társaság kidobja emberünket az ivóból. Én meg itt állok már-már harci pozícióban, felkészülve, hogy üvegszilánkokkal kaszabolom szét őket. Ez kínos. As’szem az elmúlt év eseményei felborították a nyugalmamat. Vagy ennyire előítéletes lennék? Azt hittem már sikerült felül emelkednem az efféle sztereotip gondolatokon, de a háború mély sebeket ejtett mindannyiunkon. Elkerekedett szemekkel bámulom a történéseket és talán kinyögők egy köszt, amikor elhaladnak mellettünk a varázslók. Úgy néz ki a srácok idén nagy ajit várnak a Jézuskától.
- Ugyan, semmiség – válaszolok Owennek – mármint tényleg a vetődésen kívül nem csináltam semmit.
Ennél is kínosabb lett volna, ha teljes rangommal mutatkozom be. Daniel, barátom, rád fog férni egy évvégi pihenés. Lelki szemeim elött bevillan a kis barátságos liverpooli lakásunk, anyám főztjének az illatával és Tristian legújabb akadémiai sztorijaival. Elfáradtam. Kurvára elfáradtam ebben az évben. A felismerésnek pedig legjobb példája az itteni balfaszkodásom. Végig nézek magamon, hányadék az egész ruhám. Végig nézek a kocsmán, az is hányadék. Szinte megsajnálom itt a falu bikáját, hogy mennyi kár keletkezett aztán ennek ellenére is úgy dönt, hogy mindenkit meghív még egy körre.
Ha már amúgy is kezemben van a pálca elkezdtem egy kupacba bűvölni az üvegcserepeket és szilánkokat, hogy legalább ezzel ne legyen baj. Ahogy tarkómhoz érek realizálom, hogy enyhén véres. Oh bassza meg, belőlem is ki kell szedni ezeket. A véres szilánkokat a már söntés aljába egybebűvölt kupacra irányítom, zsebemből meg előkapok egy kis fiolát, aminek a tartalmából teszek a nyakamra. A boszokányfűfőzet gyorsan húzza össze a karcolásokat. Az októberi események óta inkább mindig tartok magamnál egy adagot, most legalább nem a cipzár okozta sebekre kell tennem az ágyékomnál. Odalépek a pulthoz és leteszem a fiolát a felespoharak mellé.
- A kezedre – mondom Owennek, aki remélhetőleg nem mocskolja össze a poharamat. A saját vérem még hagyján, de másoké.... nincs kedvem egy tetanuszfőzethez meg még ki tudja miket szedett össze a falu örömfiúja.
- Háááát, kalandos este volt – emelem poharamat a csaposnak – tele meglepetésekkel – sandítok a sötét ruhás társaságra.
Ahogy leér az ital már nyúlok is kabátomért, azt hiszem tekinthetjük ezt az este lezárásának. Na meg ezzel együtt már három vagy négy ital mélyen vagyok, fel is adtam a számolást. Ez az estének az a pontja, hogy tudom, ha tovább maradok baromi részeg leszek és gondterhes lesz a másnap. Vagy aznap, azt se tudom, hogy mennyi az idő. Remélem hoppanálni még tudok és nem kötök ki megint a szomszédnéni nappalijában. Szegény asszony, többször nem kéne módosítanom az emlékeit, lassan kisül az agya.
- Örültem a szerencsének Mr. Redway – nyújtom a kezemet – aztán óvatosan a nőkkel.
Köszönöm a játékot!
Roxfort RPG
Szerző