Hylonome

.. és ők ott folytatták, ahol abbahagyták ..

◊◊◊

Minnie
2004. szeptember

Hogy mit jelenthetett Minni számára az azelőtt pontosan... azt nagyon szerettem volna kideríteni, de éreztem, erre még egy kicsit várnom kell.
Ám cseppet sem éreztem magam türelmetlennek, többek között ezt szerettem legjobban a barátságunkban... hogy most már bizonyíthatóan kiállta az idő próbáját, hisz épp onnan tudtunk folytatni mindent, ahol abbahagytuk. És ez olyan megnyugtató és felemelő volt, hogy nagy hálámban majd' elpityeredtem. Ha kettesben maradtunk volna még egy kicsit, valószínűleg ez meg is történt volna, csakhogy drágalátos bátyám jelenléte ezt az érzelemkitörést most elodázta valamelyest.
- Pont a pokolba? Sosem hittem benne... Nem mehetnénk valahova máshova? Mondjuk ha nyaralni vágyunk, akár oda is elnézhetünk, ott biztos meleg van - eresztettem meg a kissé gyenge poént mosolyogva. Hiába, ennyi ribizlirum után már csak megengedtethető nekem, hogy romoljon a humorom színvonala. Szerencsére a bátyám helyt állt helyettem is. Igaz, most poénkodós helyett inkább bókolós kedvében volt.
- Ne aggódj, Hölgyem, bármiféle elvárás nélkül jöttem, úgyhogy ha egyetlen vicces mondatot sem mondasz ma, én akkor is boldog leszek, szimplán attól, hogy élvezhetem a társaságod. Erről a lenyűgöző illatról nem is beszélve - hajolt finoman közelebb Minniehez Giacomo, és cukiskodva beleszimatolt a levegőbe, mintha csak egy pohár bort elemezne éppen.
- Gyümölcsös, de száraz. Enyhe étcsoki illattal vegyített, sőt, még egy kis füstös aromát is érzékelek benne, ha nem csal a szimatom - kacagott fel jóízűen, mire nem tehettem róla, belőlem is kiszakadt egy kis önfeledt röhögés. Hiába, Giacomo mellett soha nem unatkoztam, és bár szívesen lettem volna még kettesben barátnőmmel, nem zavart az este ilyetén alakulása. Éreztem, hogy hármunk dinamikája kiválóan fog működni, így hát helyeslően bólogattam a felvetésre, hogy együtt távozzunk.
- Igen, induljunk is hamar! Gia, talán te tudod, hol van annak a bizonyos feneketlen pokolnak a feneke... Ha valakiből, belőled kinézem, hogy járt már ott - ugrattam kaján vigyorral a tesómat, majd felhajtottam azt a bizonyos kilépőt. Aztán felpattantam a helyemről, és életem két kedvenc emberébe karolva megindultam a kijárat felé, hogy belevessem magam az ismeretlenbe. Az egyetlenbe, ami még előttem állt és őszintén vonzott.

Én is nagyon köszönöm! Élmény volt! *.*